Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-27 / 175. szám

4 NAPLÓ Új igazgató, új tervek az őcsényi kultúrotthonban Csötönyi László egy hónapja csak az őcsé­nyi kultúrotthon igazgatója, de egyhónapos munkája meglátszik már a kultúrotthon éle­tében. Amikor megkérjük, hogy beszéljen az életéről, egy pillanatig gondolkozik, csak az­tán szólal meg: — Soká tartana azt részletesen elmesélni. Harminc év körüli, olyan mint a többi ennyi idős ember, csak a szeme csillog élén­­kebb fénnyel... — Nem szégyelem én azt, hogy szabó vol­tam ... — mondja, s aztán megtudjuk, hogy hogyan került a kultúrotthon élére ... Először sportköri vezető volt, alapító tagja az őcsényi sportkörnek. A sportkör tagjai télen színda­rabot játszottak, aminek a rendezésében segít­­kezett, sőt, maga is vállalt szerepet. Ahogy múltak az évek, új feladatok jöttek, amik elől soha nem hátrált meg. A községek dolgozói is látták és elismerték jó munkáját. Megbíztak benne és bizalmuk jeléül az egyik körzet az ősszel őt választotta ügyeinek képviselőéül a községi tanácsba ,ahol tagja lett az oktatási állandó bizottságnak, majd a kultúrotthon ellenőrző bizottságának. A kultúrotthon igazgatójának leváltása után, a község dolgozói őt kérték fel a kul­túrotthon vezetésére, tudták, hogy hallgatnak rá a fiatalok, s eredményes munkát végezhet... .. Még alig hajlik nyugatra a nap, már mozgalmas élet folyik a kultúrotthon termei­ben. Az asztaloknál töprengő fiatalok hajol­nak a sakktáblák fölé, amott öszebújva folyó­iratokat olvasnak, s a fotószakkör tagjai is munkához kezdtek már lesötétített fülkéjük­ben. Az irodában rádiót hallgatnak a zene­kedvelők, amíg összejön az egész zenekar és megkezdik próbájukat... Nehéz munka hárult Csötönyi Lászlóra, amikor átvette a kultúrotthon vezetését. A legsürgősebben össze kellett szednie a meg­bomlott gárdát, ha eredményes munkát akart végezni. Hogy sikerült összefogni a fiatalokat, bizonyítja, hogy a délutáni nagy melegben, amikor friss vízbe kívánkozik az ember bőre, nem üres a kultúrház. — Itt mindig találni valakit — mondja mo­solyogva ... v — És mik a további terveik? — kérdezzük. Gondolkodás nélkül felel, mint akinek a vérében élnek a gondolatok, a tervek. — A tánccsoport már együtt van, szorgal­masan készülnek új táncokkal a békenapra. A kultúrház zenekara is minden nap gyakorol, meg akarják lepni a községet a békeesti sze­replésükkel. De a legnagyobb meglepetés az lesz, hogy köszönteni fogjuk a község élenjáró dolgozó parasztjait... Az lesz majd meglepe­tés, ha a zenekar este odaállít az egyik ház elé és rázendít egy ropogós magyar nótára, — mondja szinte büszkén, s szeme fölcsillan, mintha már hallaná a zeneszót és a meghatott dolgozó köszönését. Az embernek önkénytelenül az az érzése támad a lelkes ember láttán, hogy ez a munka feltétlenül eredményes lesz. Csötönyi László­nak megvan az adottsága arra, hogy jó mun­kát végezzen. Sok kultúrotthon igazgató pél­dát vehetne helyes műsorpolitikájáról. B. G. Ovecskin: Falusi hétköznapok IV. Tulajdon kezünkkel VI. — Nem, nem alszom. Gon­dolkozom — felelt Rugyenko. — Egyetértesz velem? Rugyenko hallgatott. — Rugyenko attól fél, hogy rákerül a sor — jegyezte meg ugyanazzal a keserű mosol­­­lyal Medvegyev. — És engem is sajnál. Mert ha amellett foglal állást, hogy menjek a kolhozba, akkor azt fogom mondani: Rugyenko is legyen kolhozelnök. Kevesebbet ért talán a mezőgazdasághoz mint én, a városi tanító? — Kedves barátaim — Mar­tinon felállt — ha mi, a titkár­sági tagok búj­ócskát játszunk, elhallgatjuk a véleményünket és egymást „sajnáljuk” ... akkor másként kell eljárni. A kérdést a pártaktíva ülésen fogjuk eldönteni. — A pártaktíva nem jogo­sult, hogy a kerületi pártbi­zottság helyett határozzon — ellenkezett Medvegyev. — Nem tesz semmit. Nem a forma a fontos, hanem a lé­nyeg. Valahogy csak meg kell törni a jeget. — Martinon be­jegyzett valamit asztali nap­tárába. — Tizennyolcadikára, péntekre hívjuk össze a párt­aktívát. Be fogok számolni a szeptemberi teljes ülés hatá­rozatainak végrehajtásáról. Húsz percet adjatok nekem a beszámolóhoz. Több nem is kell. Aztán hozzáfoghatunk a gyakorlati kérdésekhez... Éjfél után két órakor Ru­gyenko felhívta Martinovot a lakásán: — Aludtál Illarionovics? Bo­csáss meg, hogy felzavartalak. De nem tudok aludni... Kelj fel és gyere le egy kis beszél­getésre. Fontos dolgokról van szó... Várjak reggelig? Attól félek, hogy reggelig meggon­dolom a dolgot, de most min­dent megmondok neked, ker­telés nélkül! Martinov felkelt. Álmosan felelt feleségének kérdésére, hogy hová megy. Gyorsan fel­öltözött és lement az utcára. Rugyenko már várta a kapu­nál. Elindultak a parkba. — Tudod-e, miért hallgat­tam ma, Illarionovics? — kezdte Rugyenko.­­*• Medve­gyev nem az az ember, akivel ezt a dolgot el kellene kezde­ni. Furcsa ember. Már egy éve dolgozik nálunk, mégse mondhatunk róla se jót, se rosszat. Tanító volt, s valaki­nek eszébe jutott, hogy ki­emelje pártmunkára. De mi­lyen képességeket mutatott ő ebben a munkában? Érdek­lődtem felőle a városi elvtár­saknál. Ott, a városi kerületi bizottságban sem tűnt ki te­hetségével. Pontos ember, he­lyesen megfogalmazza a hatá­rozatokat, előadásokat tart, ehhez ért. Nem tudom, mi a te véleményed, de szerintem ő nem alkalmas kolhozvezetés­re. Nem szervező és a mező­­gazdasághoz sem ért. — Hiszen már egy éve me­zőgazdasági kerületben dol­gozik ... — Ezalatt felületesen meg­tanult valamit, de nincsenek olyan alapos ismeretei, mint egy földművesnek. — És hogyan bízhattunk Dolgusinra, aki szintén nem földműves, egy gépállomást? Tizenhárom kolhozt? — Dolgusint, amint én meg­figyeltem, minden új dolog azonnal érdekli és hozzálát... Ha kell, hajnalig tanulmá­nyozza a cukorrépa termelését, és reggel már arról vitatko­zik az öreg agronómussal, hogy milyen növény után jobb répát venni és mit lehet feltölteni, mit nem. Dolgusin szívesen dolgozik falun, de Medvegyevnek büdös, trágya­­szagú a föld. Nem szereti a falut. Nem emlékszem, hogy egy év alatt, akár egy éjsza­kát is kolhozban töltött volna. Fél a bolhától. Miért külde­nénk hát a kolhozba? — Hova akarsz te kilyukad­ni? Azért keltettél fel éjfél után, mint egy leányt, akit ta­lálkára hívnak, hogy Medve­­gyevről beszélj? Legalább úgy ismerem őt, mint te. —r Nem Medvegyevről sze­retnék veled beszélni, hanem magamról. Ha mint mondod, meg kell törni a jeget, akkor én felszólalok a pártaktíva ülésén és kérni fogom, küld­jenek engem kolhozba. Bízzá­tok rám az egyik lemaradot­­tat, csak legyenek ott le­hetőségek, legyen sok föld, szóval az ember fejleszthesse a gazdaságot. Küldjétek a „Kommunizmus Határkövei”­­be vagy a „Dekabristák Em­léke’’ kolhozba. Egy év alatt, igaz, nem hozom rendbe, eh­hez több idő kell, de két év múlva az egész kerületet hoz­zánk fogod küldeni, hogy ta­nuljanak tőlünk. Martinov megállt, megra­gadta Rugyenko vállát és arc­cal maga felé fordította. — Komolyan beszélsz, Fo­­mics? — Komolyan, Illarionovics. — Köszönöm, barátom ... Tudod, mennyire fontos most, hogy a legeslegjobb kommu­nisták legyenek kolhozelnö­kök! Hiszen most mindenünk van, amiről valaha álmodoz­tunk. Most minden a vezetés módszereitől függ ... (Folytatjuk.) A dolgozó parasztS­PORT arat — a kulák szabotál Tamásiban július 22-én 99,7 százalékban álltak az aratás­sal. A község becsületes dol­gozó parasztsága szorgalmasan dolgozott, hogy mielőbb be­fejezhessék az aratást. De nem így a kulákok. A községi ta­nács a határjárás során észre­vette, hogy Kandi Sándor ku­­láknak 2 hold őszi búzája, Marton János kuláknak 1000 öl, Laurencz János kuláknak pedig egy hold tavaszi búzája aratatlan. Ezek a kulákok ki akarták használni azt, hogy földjük a községtől távol, a martincai dűlőben van, azt hit­ték, nem néz utána senki. A községi tanács mindhárom ku­lák ellen megtette a feljelen­tést. A kulákok nem azért nem arattak, mert más­ munkával voltak elfoglalva, nem is akar­tak aratni. Marton János ku­lák egyik nap délelőtt 10 óra­kor még féldeci mellett billi­­árdozott a vendéglőben, ha­bár éppen elég aratnivalója volt. A községi tanács a fenti ta­pasztalatokat figyelembe véve felkészült arra is, hogy a kulák spekulációt a begyűjtési terv teljesítésében is megakadá­lyozza, mert ahogy az aratást szabotálták, számítani lehet arra is, hogy a beadást sem teljesítik időben. Apróhirdetések A KOMLÓI Vájártanuló Intézet felvesz 2 és 3 éves képzésre vájár tanulókat 14—18 éves korhatárig akik az általános iskola V.— VIII. osztályát elvégezték. Jelent­kezni lehet postán vagy személye­sen az M. T. jl. 501. sz. Ipari Ta­nulóintézetnél Komló-Kökönyös, Ságvári E. u. 1. sz. A SZEKSZÁRDI postahivatal azonnali belépésre keres hírlap­árust Szekszárd város területére. Kereseti lehetőség a forgalom alapján az érvényben lévő juta­lék szerint. Felső határ nincs. Je­lentkezni lehet a szekszárdi pos­tahivatal vezetőjénél. — AZONNALI belépésre építő­ipari szakmunkásokat (kőműves és vasbetonszerelő) keres a 49-es számú Építőipari Vállalat hidasi építkezése. Kereseti lehetőség 1­000—1500 forintig, a minden­kor érvényben levő normák sze­rint. Napi háromszori meleg ét­kezést és munkásszállást biztosí­tunk. Jelentkezni lehet hidasi építésvezetőségünknél, Brikett­­gyárnál. — Augusztus 20-i vásárra pa­­villon és sátortervezés, kivitele­zés legolcsóbban Solymár deko­ratőrnél. Szekszárd, Bezerédj u. 20. sz. IDŐT és pénzt takarítasz meg, ha a Szekszárdi Földművesszö­­vetkezet boltjaiban vásárolsz, mert ott mindent megkaphatsz. — A FACANKERTI Növény­védő Állomás vontatóvezetőt ke­res azonnali felvételre. — Új épületekhez szükséges kész ajtók, ablakok, előregyártón vasbeton gerendák nagy válasz­­tékban kaphatók a Tüzép telepe­ken. AUTÓK, motorkerékpárok, me­zőgazdasági­ gépek, hűtőgépek, kompresszorok, szakszerű javítá­sát, mindenkor határidőre is, fele­lősséggel vállalja a Dombóvári Vasipari KTSZ. Telefon: Dombó­vár 216. Bírósági hírek A paksi járási ügyészség be­adási kötelezettség elmulasztá­sa miatt vádiratot nyújtott be Valentovics József 32 holdas dunaföldvári kulák ellen, mert kukoricabeadási kötelezettségé­nek nem tett eleget. Az elmúlt évben 12 holdon termelt kuko­ricát, s ezen a területen körül­belül 150 mázsa csöves tengeri­je termett. A beadási kötele­zettsége 92,76 mázsa májusi morzsolt kukorica volt. Valentovics József csupán 60 mázsa csöves tengerit adott be a kötelezettség teljesítésére, a többi 90 mázsát, saját bevallása szerint, a piacon értékesítette. A paksi járásbíróság a beadási kötelezettség nem teljesítéséért másfélévi börtönre, 1000 forint értékű vagyonelkobzásra és 3 évi jogvesztésre ítélte. így támogatja a Dombóvári Törekvés az úszó- és vízilabda szakosztályt A Dombóvári Törekvés Sport­kör úszó és vízilabda szakosz­tályt tart fenn. Az úszók úszó­versenyeken, a vízilabdázók a megyei bajnokságban vesznek részt. Nézzük csak egy kicsit kö­zelebbről meg, hogy a Törekvés Sportkör miben támogatja ver­senyzőit? Közismert tény, hogy az úszó- és vízilabdaszakosztály működ­tetése egyike a legolcsóbbak­nak, mert mi kell hozzá? Né­hány fürdőnadrág, sapka és 1- 2 labda összesen. A Törekvés Sportkör úgy látszik ezt szem előtt is tartotta, amikor a költség­­vetési tervében egész évre 500 forintot tervezett be az úszó és vízilabda sport költségeire. De gondolták, hogy ez is sok és ha­mar 400 forint bevételt is állítot­tak a költségvetésbe, tehát a sportkör 100, azaz egyszáz fo­rintot áldoz egész évben az úszó­vízilabda szakosztályra. Az 500 forint is csak tervezés, mert valóságban egyáltalán nem­ támogatják a szakosztályt. Az első mérkőzésen , a Tolnai Vörös Lobogó ellen úgy tudott kiállni a hazai együttes, hogy megkér­ték a vendégcsapatot, hogy hoz­zon magával labdát és kötelet, mert ellenkező esetben nem tudják meg­rendezni az úszóversenyt és a vízilabda mérkőzést. Nem tudni, hogy a sportkör vezetősége nem szégyelte-e hogy csapata sapka nélkül, háló nélküli kapukkal, az ellenfél labdájával és egy zöld és fehér fürdőnadrágból készült játékvezetői zászlóval állt ki a mérkőzésre? Mert a játékosok szégyelték . . . Na jó, gondolták, három hét alatt vehet a vezetőség felszere­lést, mire indul a bajnoki évad. De ismét tévedtek, ugyanis azon­ a mérkőzésen is sapka nélkül kel­lett kiállni, sőt labda se volt és a játékvezető egy teljesen sza­bálytalan labdával, mely az egyik játékos tulajdona, leengedte ját­szani a mérkőzést. Ez is csak­ azért történt meg, mert a játék­vezetőnek a dombóvári sportolók elmondották, hogy milyen hely­zetben vannak és a játékvezető egy belátó ember volt. A szakosztág tagjai újra kér­ték a vezetőséget a nélkülözhe­tetlen felszerelések vásárlására, mire a vezetőség nagylelkűen össz. 8 darab sapkát, 100 forint érték­ben vásárolt. A vízilabda bajnok­ság feléhez érkeztünk és Dom­bóváron a vízilabdázók nem tud­nak edzeni, mert nincs labdá­juk. Vajon a Törekvés Labda­rúgó Szakosztályánál egyetlen egyszer is előfordult az, hogy az edzéseket nem tudták megtar­tani labda hiányában? Azt his­­­szük nem. A játékosok látták a vezetők lelkiismeretlen munká­ját, saját pénzükön vettek lab­dát, de már az is tönkremenőben­ van, és most úgy látszik, a ve­zetőség arra vár, hogy saját pénzükön még egy labdát vásá­roljanak a sportolók. Július 9—10-én a csapat Tol­nán és Szekszárdon vett részt a megyei úszóversenyen és vízi­labda mérkőzésen. 17 fokos víz­ben, esős, hideg időben leját­szották a mérkőzést, mert így kí­vánta a sportbecsület. A mérkő­zés után a hazulról hozott sza­lonnát, vagy zsíros kenyeret et­ték a játékosok, mivel a vezető­ség a kétnapos versenyre még annyi pénzt sem adott, hogy egy meleg ételt egyenek. Hogy a játékosok fel tudjanak melegedni, a csapat egyik vezetője saját pénzén vett a játékosoknak forró teát. A Dombóvári Úszó és Vízi­labda Szakosztály tagjainak a fentiek után már nem volt meg­lepetés, amikor tudtukra adták az uszoda vezetősége, illetve a ta­nács határozatát, hogy július 23- tól kezdve csak abban az esetben mehetnek a strandra ed­zésre, ha a szabályos jegyet meg­váltják, mert a Törekvés eddig ,,elfelejtette" a bérleti díjat fi­zetni. így törődik a Dombóvári Tö­rekvés vezetősége az úszó- és vízilabda szakosztállyal, mely a megyei úszóversenyen hét első, nyolc második és nyolc harma­dik helyet szerzett. A vízilabda csapata pedig eddig egyszer győ­zött, egyszer döntetlent ért el és egyszer vereséget szenvedett. HÍREK SZERDA, JULIUS 27. Névnap: Olga. Ügyeletes gyógyszertár: 11/1. sz. áll. gyógyszertár. Várható időjárás szerda es­tig: felhős idő. Több helyen, elsősorban délen, eső. Mérsé­kelt északkeleti, keleti szél. Az éjszakai lehűlés gyengül, a nappali hőmérséklet alig vál­tozik. Várható legalacsonyabb hő­mérséklet 13—16, legmaga­sabb nappali hőmérséklet szer­dán 22—25 fok között. — A felsőnánai dolgozó pa­rasztok közül elsőnek Illés Géza és Bíró Gáspár szállították be gabonájukat a begyűjtőhelyre. Illés Géza 164, Bíró Gáspár 531 kiló búzával teljesítette beadási kötelezettségét, amely után mindketten megkapták a gyors­beadási prémiumot. MOZI Garay Filmszínház: július 25— 27-ig, hétfőtől szerdáig. Egy év­ezred Mexikóban. Mexikói film. Csak 16 éven felülieknek. Előadá­sok kezdete: Vasár- és ünnepnap fél 4, 6, és fél 9 órakor. Hétköznap: 6 és fél 9 órakor. Kertmozi: július 25—27-ig. Hétfőtől szerdáig. Északi kikötő. Bűnügyi csehszlovák film. Elő­adások kezdete: este 9 órakor. 1955. JULIUS 27. Hogy dolgozik az állami támogatással működő sióagárdi falusi sportkör ? A sióagárdi falusi sportkör ez évben állami támogatással működik. Félév elteltével néz­zük meg, hogy szolgáltak rá a sióagárdiak az állami támoga­tásra.­­ Az év elején a sportkör jól in­dult, mert az atlétika, szakosz­tály az idén is benevezett a fe­dett atlétikai pályaversenyre és ott az első helyezést érte el. Min­denki azt várta, hogy Sióagárd a tavalyi évhez hasonlóan, ez év­ben is, a szpartakiád járási dön­tőjén jó eredményt ért el, azon­ban nem így történt. Addig, míg tavaly első helyen végeztek, az idén csak egyetlen II. helyet si­került megszerezni. Persze nem lehet azt mondani, hogy Sióagár­­don nincsenek jó atléták, mert például Kőszegi két ízben is kép­viselte megyénk színeit. Székes­­fehérváron 170 centiméterrel nyerte a magasugrást. Hiába él el azonban Kőszegi jó ered­ményt, ha egyedül van. Külö­nösen nagy hiány, a sportkörön belül, hogy ez évben a női at­léták teljesen visszavonultak. A röplabdázók már az atlé­tikai szakosztálynál eredménye­sebben működnek. A sikeres téli versenyek után veretlenül vezetnek a járási bajnokságban. A női röplabda csapat érdeme­i, hogy ez évben bekapcsolódtak a járási bajnokság küzdelmeibe. A sakkszakosztály is dolgozik, s a 15—16 éves fiatalok mellett meg­találjuk a 35—40 éves dolgozó­kat is. Az első nyilvános ver­senyükön nem hoztak szégyent a sportkörükre. A röplabda és a sakkszakosz­­tály munkájával többé-kevésbé elégedettek lehetünk, de nem így azonban az atlétikai szakosztály munkájával, s ebben nagy sze­repe van annak, hogy a labda­rúgó szakosztály ez évben oly gyengén szerepel, hogy mind­össze egy győzelmet aratott. Ez olyan kihatással volt a sportkör munkájára, hogy lassan elvesz­tették a labdarúgómérkőzések­ről a közönséget és így a bevétele is csökkent a sportkörnek. Somogyvári Ottó, Tösmagi Gá­bor, Nagy Andor, valamint Páll György vezetőségi tagok értenek a sporthoz és jó vezetők. Vala­hol mégis hibát követtek el. A hiba pedig ott van, hogy a sport­körön belül a labdarúgó szak­osztály eredményétől függ az at­létika és egyéb szakosztályok jó, vagy rossz munkája. Megyénkben ■ több olyan sportkör működik, mely nem rendelkezik labdarúgó csapattal, mégis a többi sport­ágakban komoly eredményeket érnek el. S ez így is van rend­jén. Most már a sióagárdi veze­tőkön a sor, hogy megtalálják a helyes utat és megértessék a sportolókkal és a tagsággal, hogy Sióagárdon se befolyásolhatja a labdarúgó csapat jó, vagy rossz szereplése a többi szakosztályok működését. Több mint 5 hónap van még vissza az évből. Még van idő arra, hogy a sióagárdi falusi sportkör bebizonyítsa, hogy rászolgálnak az állami támoga­tásra. Megszerettem az atlétikát A Szpartakusz megyei sportün­nepélyén az 1000 méteres síkfu­tás első helyezettje Petrovics László. Nem futott csúcsot, de vi­déki viszonylatban még jó atléta lehet belőle. A verseny után meg­kérdeztük tőle, hogy mikor kez­dett atlétizálni, mire ő mosolyogva válaszolja: Csak a tavasszal kezdtem el spor­tolni. A sportköri vezetők rábe­szélésére az atlétika mellett dön­töttem és őszintén mondom, nem bántam meg, megszerettem az atlétikát. Ma sajnos nem sikerült jó időt futnom, ennél már sok­kal jobb időm is volt, sőt a jövő­ben még jobb eredményeket sze­retnék elérni. Rövidesen fokoza­tosan áttérek majd a szovjet ed­zési módszerre , a napi két­ezer­ edzésre. Hogy tervemet végre is tudjam hajtani, erre minden adva van, mert a mun­kahelyemen a dunaföldvári földszög cementárú telepén biz­­tosítják az edzési lehetőséget, az edzőm pedig — Kovics Gyula — mindent elkövet, hogy jó eredményeket érhessek el — mondotta a fiatal atléta. TOLNAI NAPLÓ Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős kiadó: KIRÁLY LÁSZLÓ Kiadja a Tolnai Napló Lapkiadó V. Szerkesztőség telefonszáma: 20­10 Kiadóhivatal telefonszáma: 20-11. A szerkesztőség és kiadóhivatal címe: Szekszárd, Széchenyi u. 18. Terjeszti: a Megyei Postahivatal Hirlaposztálya és a hírlap kézbesítő postahivatalok Előfizetés postahivataloknál és kézbesítőknél Havi előfizetési díj: 11 Ft. Szekszárdi Nyomda Szekszárd, Széchenyi u. 46. Telefon: 21-21 Nyomdáért felel: Odepka Rezső

Next