Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-28 / 176. szám

2 NAPL.O D német kérdést sem a németek közreműködése nélkül, sem az KOK rovására nem lehet megoldani Nagygyűlés Berlinben Bulganyin és Hruscsov elvtársak látogatása alkalmából N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke és N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége tagjának, a Német Demokratikus Köztársaságban tett háromnapos látogatása kedden este a berlini Marx—Engels téren lezajlott hatalmas arányú és lelkes hangulatú tömeggyű­lésen zárult. A Német Nemzeti Front felhívására a német főváros több mint 300 000 lakosa, köztük sok ezer nyugat-berlini dolgozó, hazafias és munkásmozgalmi dalokat énekelve vonult a zászlók­kal és feliratokkal díszített utcákon át a Marx—Engels térre. A nagygyűlésen résztvevő ber­liniek százezrei viharos tapssal és üdvkiáltásokkal köszöntötték a Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság címerei­vel ékesített dísztribünön helyet­­foglaló N. A. Bulganyint és N. Sz. Hruscsovot, valamint a kísé­retükben lévő Johannes Dieck­­mannt, a népi kamara elnökét, Otto Grotewohl miniszterelnököt a Német Demokratikus Köztár­saság kormányának és Németor­szág Szocialista Egységpártja Politikai Bizottságának tagjait, a Német Nemzeti Front vezetőit. A tömeg lelkesen éltette a né­met—szovjet barátságot és együttműködést. Grotewohl miniszterelnök, a nagygyűlés első szónoka a Né­met Demokratikus Köztársaság lakossága és valamennyi német hazafi nevében köszönetet mon­dott Bulganyinnak és Hruscsov­nak, valamint a genfi értekezle­ten részt vett szovjet küldöttség többi tagjának azért az eredmé­nyes munkáért, amelyet a négy­ hatalmi értekezleten a békesze­rető népek, köztük a német nép érdekében végeztek. A négy kormányfő értekezlete — mon­dotta Gro­ewohl — történelmi fordulópontot jelent. Genfben megkezdődött a népek békeaka­ratának megvalósítása. A Német Demokratikus Köz­társaság miniszterelnöke a to­vábbiakban hansúlyozta, hogy az európai kollektív biztonsági rendszer két szakaszban való létrehozására, valamint a lesze­relésre tett szovjet javaslat a mai nemzetközi helyzet logikus folyománya, és összhangban áll minden békeszerető nép érdekei­vel, a német nép érdekeivel, mert lehetővé teszi, hogy Németor­szág békés és demokratikus új­raegyesítése belátható időn be­lül megvalósuljon. A német kér­dés azonnali megoldását Genf­ben a bonni kormány újrafel­­fegyverzési politikája akadá­lyozta meg — hangoztatta a to­vábbiakban a miniszterelnök. A német­ népnek, elsősorban Nyugat-Németország lakossá­gának és kiváltképpen a nyu­gatnémet munkásosztálynak most az a kötelessége, hogy teljes akcióegységben kikény­­szerítse Bonn újrafelfegyver­­zési politikájának felszámolá­sát, és félretolja azokat, akik Német­ország és a német nép boldogu­lásának útjában állnak. Német területről soha több nem szabad agressziónak, háborúnak kiin­dulnia. ■ Azt a nyugati tervet, hogy az újraegyesített Németországot az észak-atlanti szervezethez lán­colják, elfogadhatatlannak tart­juk, és a leghatározottabban el­utasítjuk — mondotta Grote­­wohl.­­ A német probléma bé­kés megoldásához vezető egyet­len reális út a nagyhatalmaknak a németek közreműködésével történő megegyezés ebben a kér­désben. Ehhez arra van szükség, hogy mindenekelőtt maguk a né­metek állapodjanak meg egy­más között. Grotewohl végül bejelentette, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság kormánya eddigi po­litikájához híven, a közeli na­pokban újabb javaslatot tesz majd Nyugat-Németország­­nak a német együtt­működés lépésről lépésre történő meg­teremtésére. Hruscsov elvtárs Grotewohl elvtárs nagy taps­sal fogadott beszéde után Hruscsov elvtárs tartott beszé­det. N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnöksé­gének, a Szovjetunió kormányá­nak és népének baráti üdvözle­tét tolmácsolta Berlin lakossá­gának és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak. Hruscsov elvtárs ezután a többi között a következőket mon­dotta: “ Megelégedéssel állapíthat­juk meg, hogy a múlt héten tar­tott négyhatalmi értekezlet mun­káját az együttműködés és a köl­csönös megértés szelleme hatot­ta át. Megállapíthatjuk azt is, hogy az Amerikai Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Francia­ország kormányfői velünk együtt őszinte jóakarattal törekedtek a nemzetközi kérdések megoldá­sának előmozdítására. A genfi értekezlet történelmi jelentősége mindenekelőtt ab­ban rejlik, hogy különböző társadalmi és gazdasági rend­szerű államok képviselőinek sikerült lényeges előrehala­dást elérniök a bizalmatlanság eloszlatása terén és ezzel meg­teremteniük a további gyü­mölcsöző együttműködés alap­ját. Reméljük, hogy a genfi értekez­let nagy jelentősége a további tárgyalások pozitív és konkrét eredményeiben még szemlélte­­tőbben nyilvánul majd meg. Hruscsov elvtárs ezután rá­mutatott, hogy a Szovjetunió változatlanul Németország újra­egyesítésére törekszik. Az újra­egyesítést kétféle úton képzelik el. Az egyik, amelyen a nyugati hatalmak akarnak haladni, Nyu­­gat-Németország újrafelfegyver­­zésének útja. Ez azonban a né­met militarizmus feltámasztásá­val jár, ezért nem egyeztethető össze a népek, köztük a német nép érdekeivel. A másik út, ame­lyet a szovjet kormány javasol, a német kérdésnek kollektív biztonsági rendszer megterem­tése és a leszerelés végrehajtása útján történő megoldása. Ez az út biztosítja a népek békéjét és biztonságát. A német kérdést a Szovjet­unió véleménye szerint sem a németek közreműködése nél­kül, sem a Német Demokrati­kus Köztársaság rovására nem lehet megoldani. Meggyőződésem — mondotta Hruscsov —, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság dolgo­zói sohasem egyeznének bele demokratikus és szociális vívmá­nyaik felszámolásába és abba, hogy országukat bevonják az északatlanti szervezetbe. Tudjuk hogy Nyugat-Németország la­kosságának többsége sem he­lyesli az újrafelfegyverzést. A német kérdés rendezését komoly mértékben előmozdítaná a Né­met Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság közeledése. A Szovjetunió — mint ismertes — diplomáciai gazdasági és kulturális kapcso­latokat akar kiépíteni a Német Szövetségi Köztársasággal. Úgy véljük, hogy ennek megvalósu­lása is p­ozitív értelemben előbb­re vinné a német kérdés meg­oldásának ügyét. Hruscsov elvtárs hatalmas lel­kesedéssel fogadott beszéde vé­gén még egyszer kijelentette, hogy a Szovjetunió őszintén tö­rekszik a német nép nemzeti vágyának és jogos kívánságának teljesítésére, a német kérdés bé­kés és demokratikus megoldásá­ra, olyan megoldásra, amely megfelel mind a német nép, mind a többi nép, valamint a béke és biztonság érdekeinek. Ezután egy magát megne­vezni nem kívánó nyugat-berlini szociáldemokrata pártfunkcioná­rius szólalt fel és Nyugat-Berlin munkásságának üdvözletét tol­mácsolta N. A. Bulganyinnak, N. Sz. Hruscsovnak, valamint a Szovjetunió népeinek. beszéde a berlini nagygyűlésen Berlin lakossága a kedd esti nagygyűlésről üdvözletet küldött a Szovjetunió népeinek A berlini Marx—Engels-téren kedden este lezajlott hatalmas tömeggyűlés résztvevői a német Nemzeti Front országos tanácsá­nak javaslatára egyhangúlag meghozott határozatai a követ­kező üdvözletet küldték a Szov­jetunió népeinek: „Németország fővárosának lakossága, amely­nek körében a napokban Bulga­nyin és Hruscsov kiváló szovjet államférfiak időznek, testvéri sze­retettel üdvözli a Szovjetunió népeit. A nagy, békeszerető Szovjetunió képviselői Genfben jelentős eredményt vívtak ki a népek megegyezésének, Európa és az egész világ békéjének ja­vára. A népek tudják, hogy va­lamennyi nemzetközi kérdést bé­kés úton lehet és kell megoldani A genfi értekezleten nyilvánva­lóvá lett, hogy Németország újraegyesítése a szuverén Német Demokratikus Köztársaság, va­lamint a Német Szövetségi Köz­társaság tevékeny közreműkö­dése nélkül nem valósulhat meg. Ezért legfontosabb feladatunk­nak tekintjük, hogy a német nép nemzeti vágyának teljesülése ér­dekében mindent megtegyünk a két állam közötti közeledés elő­mozdítására. Közös tárgyaló­asztalhoz akarjuk ültetni a ke­leti és nyugati németek képvi­selőit, hogy rekesszék ki a Nyugat-Németországban műkö­dő ,,a békét fenyegető militaris­ta és imperialista erőket” és ez­zel nyissák meg a Németország békés egyesítéséhez vezető utat. A német nép a béke megszilár­dítására, az európai kollektív biztonság és az egységes, béke­szerető, demokratikus Németor­szág megteremtésére irányuló törekvéseinek megnyilatkozását látja a négyhatalmi értekezleten előterjesztett szovjet javaslatok­ban. Éljen Európa és az egész világ békéje! Éljen a német nép és a Szovjetunió népei közötti megbonthatatlan barátság! N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov elutazott Berlinből N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnö­ke ,és N. Sz. Hruscsov, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa elnök­ségének tagja, aki a genfi négy­hatalmi értekezletről jövet a Né­met Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására 3 na­pos látogatást tett a Német De­mokratikus Köztársaságban, szerdán délután elutazott a né­met fővárosból. a vit hírei Július 25-én megérkezett Varsóba a kínai ifjúsági kül­döttség. A küldöttség vezetői egy nappal előbb érkeztek meg repülőgépen Varsóba. A kínai fiatalokat Bruno Bernini, a Demokratikus Ifjú­sági Világszövetség elnöke és Starewicz, a fesztivál lengyel előkészítő bizottságának elnö­ke fogadta a pályaudvaron. A fesztivál nemzetközi elő­készítő bizottsága és az Ifjú­sági Világszövetség nevében Bernini mondott üdvözlőbeszé­det.* Július 25-én este megérke­zett a varsói pályaudvarra az V. Világifjúsági Találkozón résztvevő vietnami ifjúsági küldöttség. A küldöttség 99 főből áll, tagjai között ott vannak a népi hadsereg hősei, élmunkások, diákok, akik észak és dél Viet­namot egyaránt képviselik. A küldöttek között van egy 57 tagú énekkar és balett együt­tes.* Július 26-án megérkezett In­dia küldötteinek 42 tagból álló első csoportja is. A lengyel ifjúság nevében H. Javrorska, a Lengyel Ifjú­sági Szövetség Központi Bi­zottságának elnöke üdvözölte a vendégeket. (MTI) A KÜLPOLITIKA HÍHEI Rodolfo Morandi szenátor, az Olasz Szocialista Párt főtitkár­­helyettese kedden reggel Milá­nóban két súlyos műtét után 53 éves korában meghalt. Morandi az olasz munkásmozgalom él­vonalbeli harcosa volt. * A Reuter jelentése szerint augusztus 8-án Genfben kezdő­dő nemzetközi atomenergia kongresszuson az Egyesült Ál­lamokat 209 küldött és tanács­adó képviseli majd. A küldött­ség vezetőjévé Lewis L. Strausst, az Egyesült Államok atomenergia bizottságának el­nökét nevezték ki. * Anthony Eden angol minisz­terelnök kedden részletesen be­számolt a minisztertanács ülésén a négyhatalmi kor­mányfői értekezlet munkájá­ról — jelenti a Reuter hírügy­nökség. Eden általános vonatkozá­sokban kifejtette a miniszter­­tanács előtt annak a beszédé­nek tartalmát, amelyet július 27-én tart az alsóházban a leg­­magasabb szintű tárgyalások vitája keretében. A minisztertanács megvitatta továbbá, hogyan reagált a köz­vélemény és a parlament azok­ra az újabb gazdasági korláto­zásokra, amelyeket a kormány július 25-én jelentett be az ország gazdasági életében mu­tatkozó infláció megakadályo­zására.• A Nu, Burma miniszterel­nöke július 26-án sajtóértekez­leten kijelentette, hogy szán­dékában van ebben az évben látogatást tenni a Szovjetunió­ban. Óriási erdőtűz Kanadában Kanadában, a Blind-folyótól északra egyszerre négy helyen hatalmas erdőtűz ütött ki, amely lángba borított mintegy negyvenezer hektárnyi erdőte­rületet. A jelentések szerint 1948 óta nem volt ilyen fékez­­hetetlen és katasztrofális erdő­tűz. A Reuter hírügynökség sze­rint, kevés remény van arra, hogy a kivezényelt tűzoltók akárcsak kis mértékben is meg­fékezzék a pusztító tüzet. Most már csak az esőben reményked­nek, amely az időjárásjelentés szerint, egy-két napot késik. 1955. JULIUS 28. Szírai-török határincidens Az AFP hírügynökség közli Damaszkuszból. Hivatalos kö­rökből nyert értesülés szerint július 24-én éjszaka összetű­zésre került sor a török-szíriai határon. A török járőr, aki két ízben hatolt be szíriai területre, tüzet nyitott a szíriai határőr­ségre, amely igyekezett elfogni ezt a járőrt. A lövöldözések során szíriai területen lelőttek egy török katonát. Válasz Molnár Istvánná elvtársnő levelére Kedves Elvtársnő! Ne lepődjön meg, hogy önnek szól levelünk, hisz címezhettük volna Bencze Istvánnénak, Tumpek Erzsébetnek, s vala­mennyi elvtársnak, aki a szer­kesztőségünkhöz küldött leve­let aláírta. De mivel az ön tolla írta a levelet, önnek válaszo­lunk. Feltételezzük, hogy a gon­dolat is az öné. Érthetetlen, hogy miért ol­vasták rettentő felháborodással a paksi járási kultúrház mun­kájáról írott cikkünket. A cikk a kultúrház és a Konzerv­gyár ideiglenes fuzionált együt­tesét bírálja, nem pedig — mint ahogy azt Önök heten aláírá­sukkal állítják — Kántor An­­talnét vádolja. Nem akarjuk ez­zel azt mondani, hogy talán valamennyien nem is olvasták a bírálatot, de feltételezzük, hogy felületesen olvasták el. Idézzük a cikknek azt a részét, ahol Kántor Antalné neve sze­repel a Csárdáskirálynő elő­adásával kapcsolatban. „Kántor Antalné elvtársnő a járási kul­túrház művészeti előadója nem tud rá válaszolni, csak annyit, hogy a Konzervgyár dolgozói­nak ehhez volt kedve ...” Kán­tor Antalné neve csak ez egy esetben van említve a cikkben. Ez pedig, szerintünk, nem ne­vezhető — még rosszindulattal sem — vádnak. A levél többi részén a Csárdáskirálynőt próbálja védeni, mert azt Pesten is játsszák, és azt a paksi dolgo­zók is szeretnék megnézni. Ez mind igaz és mind hihető, de mi lenne akkor, ha a kultúrház együttese csak azokat a dara­bokat adná elő, amit a dolgo­zók kívánnak? Ebben az eset­ben a kultúrgárda elveszítené kulturális vezető, irányító és tanító szerepét, hisz a kívánsá­gok és a nagy­közönség véle­ménye irányítaná az együttest. Egyébként a Csárdáskirálynőt sok községben adták már elő különböző képességű kultúr­­csoportok, de a kívánt színvo­nalat a legjobb együttes elő­adása sem közelítette meg.­­ .1 nem vitatható, hogy a mű ko­­moly zenei értéket képvisel, mint minden Kálmán muzsika. A mondanivaló viszont nagyon keveset ad az embereknek. A zene kedvéért pedig felesleges a fáradozás, mert ismételjük, hogy a rádióban neves művé­szek méltóan tolmácsolják. Bármennyire elfogult is az elv­társnő a paksi együttessel szem­ben, azt hiszem belátja, hogy egy ilyen darab meghaladja az együttes erejét. A kultúrcsoportoknak csak részben feladatuk a szóra­koztatás és most, amikor az ország dolgozó parasztjai ere­jüket megfeszítve harcolnak a jövő évi kenyérért, akkor nem pihenhetnek hűs irodájukban a népművelési munkások sem. Szerintünk helytelen dolog a nyári munkák idején a Csárdás­királynőt nyúzni a próbák vég­telen során. A népművelési munka alá­rendeltje a politikai és gazdasá­gi feladatoknak, így mindan­­­nyiónk nagy ügyének, a ke­nyércsata sikeres kivívásának is. Ebből a munkából csak úgy tudja egy kultúrcsoport érdem­legesen kivenni részét, ha tar­talmas, nevelő, mozgósító mun­kát végez. A nevelés az embe­rek meggyőzése szorosan hozzá tartozik a kultúregyüttesek munkájához, s ez most az ara­tás, cséplés, begyűjtés idején igen fontos feladat. Most a munka dandárjának idején az agitációs munka sorába kell állni mindezt kultúrmunkás­­nak. Persze a szórakoztatás és a nevelés nem választható kü­lön egymástól éppen úgy, mint a tartalom és a forma. Arra töre­kedjen a kultúrcsoport, hogy műsorával neveljen és szóra­koztasson. Akkor fognak jó munkát végezni, ha a dolgozók érzelmeire hatva, győzik meg őket az előadott darab monda­nivalójának helyességéről. Igen épületes rendezvény és dícséretreméltó ötlet lenne például, ha a paksi kultúrház és a Konzervgyár kö­zös kultúrcsoportja valamelyik műsoros rendezvényére tisztelet jeggyel meghívná a tsz kiváló dolgozóit, az egyéni gazdák leg­jobbjait és a bemondó ezeknek a dolgozóknak ajánlaná az együttes egy-egy számát. Az alaptalan sértődés helyett mind a kultúrotthon, mind a Háziipari Szövetkezet vezetősé­ge és az utóbbi kultúrfelelőse is, aki személy szerint ön Mol­nár elvtársnő tettrekészségét és jóindulatát könnyen bebizo­nyíthatták volna azzal, ha pél­dául arra alkalmas emberekből (nem nagy tömegről van szó) mozgó agitációs brigádot szer­veztek volna és rövid, de a dolgozóknak jóleső műsorral köszöntötték volna az arató és cséplő munkacsapatokat. Ebéd­szünetben, vagy este a lakásu­kon, ötlet kell, kedves elv­társnő és akarat. Az alkalma­kat napról-napra szülik a per­cek: naponta vívnak győztes csatát a kombájnosok, traktoro­sok, tsz-tagok, egyéni parasztok s ön nem gondol arra, hogy hasznos munkát végezne, ha egy ilyen ember felköszöntésére — aki az ön és valamennyiünk kenyeréért dolgozik — köszöntő brigádot szervezzen. Biztos va­gyok benne, hogyha ilyen ötle­tet tárt volna a Háziipari Szö­vetkezet dolgozói elé, akadt volna követője. Természetes nemcsak egyoldalú munkáról van szó, tehát nemcsak dicsé­retről, bár ez igen bevált agitá­ciós módszer. Ez az egyoldalú munka csonkítaná az agitáció hatását. A művészeti agitáció fontos feladata, hogy terjessze, népszerűsítse azt a hangulatot, hogy a gyors aratás, beadás az emberek hazafias kötelessége, becsületbeli dolga, a hanyag­ság, lustaság pedig megvetést, megbélyegzést érdemel. Feltételezem, kedves elvtárs­nő, hogy egyetért velünk és be­látja, hogy a Csárdáskirálynő minderre a legkevésbé alkal­mas. Meggyőződésünk, hogy a fent említett munka a helyesebb és a Csárdáskirálynővel szem­ben nem vagyunk igazságtala­nok mégha háttérbe szorítjuk is fontosabb és időszerűbb fel­adatok érdekében. Elvtársi üdvözlettel: Buni Géza

Next