Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-17 / 167. szám
4 Ismerd meg megyénket KEDVES OLVASÓINK, Lapunk vasárnapi számában „Ismerd meg megyénket“ cím alatt új rovatot nyitunk, melyben megyénk — felkutatható történelmi múlttal rendelkező — községeinek történetét dolgozzuk fel. Olvasóink közül sokan vannak, akik szívesen olvasnák megyénk, vagy saját községük történetét. Kérjük azokat a dolgozókat, akik községük történetét igazoló valamilyen tárgynak, vagy levélnek birtokában vannak, vagy esetleg feltáratlan emlékekről tudnak, keressék fel szerkesztőségünket akár személyesen ,akár levélben, hogy minél több város, falu, vagy település múltjával foglalkhossunk. Szekszárd A Dunától körülbelül 16,5 kilométerre a Mecsek hegység nyúlványa és a szekszárdi borvidék északi végénél egy nagy beívelésben, részint lankás domboldalon, részint egyenes területen épült fel a város: Szekszárd. KIK VOLTAK SZEKSZÁRD ŐSLAKÓI, hol volt a régi város? A rómaiak az időszámítás előtti IV. században már nem tűrték, hogy a kelták Itália déli részét háborgassák: hadjáratok során visszaszorították őket a későbbi Pannónia, mai Dunántúl területére. Szekszárd első (bizonyítható) lakói kelták voltak. Népes településüket bizonyítják a terjedelmes temetők, amelyeket egyes ásatások, a régi vágóhíd, az úgynevezett „Jaj domb“-on , továbbá Csatáron feltártak. A későbbi Pannónia számos városának, így Szekszárdnak is, az „Alisca“ neve kelta eredetű. A kelták dunántúli uralmának a rómaiak vetettek véget Traianus császár alatt, aki Róma impériuma alá vonta és Pannónia néven provinciává tette az egész Dunántúlt. A császárok alatt magas fokon állt az építészet Aliscában. Szép templomokat emeltek. A Séd-patakban amely a várost nyugat-keleti irányban átszeli, sok római pénzt és tárgyat találtak. Ugyancsak Alisca hollétét igazolják a földforgatáskor felszínre került oltár és fogadalmi kövek is. A RÓMIAK pannoniai uralmának a népvándorlás kora vetett véget, amelyet tulajdonképpen a hunok kezdtek meg, majd a gótok, gepidák, avarok következtek. A népvándorlás vihara rem kímélte Aliscát sem, mivel hadi útja és fekvése megfelelt a vándor népek útvonalának. Az önmagukban meghamlott avar törzsek később nem tudtak ellentállni a honfoglaló magyarok támadásainak. A Dunántúl déli részét Vajda és Ete vezérek hódították megg. Alisca Ete törzsének jutott. Valószínű, hogy a népvándorlás által feldúlt Aliscában nem telepedtek le mindjárt a magyarok, mint lovas harcosok, szabadban tanyáztak és innét indultak rabló portyáikra. István első király alatt a kereszténység felvételével választották az Ete törzséből való magyarok állandó lakhelyükül Aliscát... SZEKSZÁRD mai nevével a honfoglalás után I. Béla uralkodása alatt találkozunk először az apátság alapításakor. Hogy a mai „Szekszárd“ névhogyan és hogy keletkezett, biztosan meghatározni nem tudjuk. Következtetéssel „Szegszárd“, vagy „Zegzárdu' névből származtatják. A muhipusztai csata után a tatárok Szekszárdot is feldúlták, a várost felégették. Megállapítható, hogy a szekszárdi volt kolostor a középkorban várként szerepelt. AZ APÁTSÁG uralmával nehéz sors jutott a szekszárdi jobbágyokra, akik nehéz adózásra voltak kötelezve. Az ország urai közti torzsalkodás, hatalmi harc Szekszárdon is hagyott emléket. 1442-ben Erzsébet párthíveit Szekszárd mellett verte meg Hunyadi János. Hunyadi Mátyás halála után ismét fejetlenség lett úrrá az országon: vagyonharácsolás; a jobbágyokat kíméletlenül adóztatták. Senki nem törődött az ország határait fenyegető török veszedelemmel. II. Lajos pár ezer emberrel indult el a török ellen. Hadi útja Szekszárdon keresztül vezetett, ahonnan 2 napi tartózkodás után, 1526 augusztus 16-án — csütörtökön — indult tovább mintegy 11.000 főnyi seregével Mohácsra, ahol az ütközet csúfos vereséggel végződött. A törökök 1526 szeptember 5-én II. Szulejmán vezetésével vonultak be Szekszárdra és felgyújtották a várost. Bár II. Szulejmán török császár már 1532-ben Kászon béget rendelte ki Szekszárdra és melléje állandó török őrséget adott, mégis csak 1541-ben került a város végleg török kézre. A várost Oszmán és Rusztem pasák foglalták el, a közeli dombokról kezdték ágyúzni a várat és megadásra kényszerítették. Ezután egy török közigazgatási kerület (szandzsák) székhelyévé tették. Ezután a város még kétszer égett le 1560-ban, amikor Horváth Márk szigetvári kapitány és 1598-ban, amikor a bosnyákok égették le. A városban állítólag török mecset is állt, de csak leírásban tudunk róla. A TÖRÖKÖK kiűzése után a bécsi udvar elnyomása nehezedett a városra, ugyanakkor visszatért a papi kizsákmányolás is. A rácok az utóbbit szabotálták, emiatt Mérey Mihály, az apátság vezetője kiűzte őket a városból... Ebben az időben gimnáziuma is volt a városnak. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca reményt adott az elnyomottaknak Szekszárdon is ... (Összeállította: B. G.) (Folytatjuk.) Aratják a búzát — folyik a másodvetés Az alsónyéki Világszabadság termelőszövetkezetben is folyik már a búza aratása. A tagság minden kis időt felhasznál, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is mielőbb betakarítsa gabonáját. Eddig kézierővel arattak le 50 hold búzát, közben hozzáláttak a behordáshoz is, ma vagy holnap már a cséplés is megkezdődik. A bogyiszlói Petőfi termelőszövetkezetben befejeződött az őszi árpa aratása. Úgyszólván az aratással egyidőben a tarlóhántás is folyt. A learatott földeket teljes egészében elvetették másodvetésű növényekkel, hogy biztosítsák a takarmányt jószágaik részére. I NAPLÓ 1955. JULIUS 17 HuMM Mi Magyarszéki József népművelési csoportvezető, levelezőnk írja: Az alsómegyesi DISZ szervezet kultúrcsoportja a tavasz folyamán nagy sikerrel mutatta be Soós György Pettyes című 3 felvonásos színdarabját. Az együttes elhatározta, hogy a darabot felújítják és ajándékműsorként bemutatják az iregszemcsei „Új Élet“ termelőszövetkezet dogozóinak még július hónapban. Az iregszemcsei községi tanács kultúrbizottsága, Szondi Sándor vb. titkár vezetésével munkatervet készített július hónapra. A tervben minden vasárnap szerepel kultúrműsor, a járás legjobb tánc, ének és zenekarának közreműködésével. Ebben a tervben szerepel az alsómegyesi DISZ előadása is. Az iregszemcsei kultúrcsoport, mely eddig is szép kultúrmunkát végzett, most részt vesz a termelőszövetkezeti gondolat népszerűsítését elősegítő műsorok rendezésében. A gépállomás, a kísérleti intézet, valamint a tömegszervezetek fiatalsága, a földművesszövetkezet kultúrmunkát szerető fiatalságával összefogva komoly műsort állított össze. A műsorban egyfelvonásosok, népi tánc, ének és zene szerepelnek ... A munkatervben szerepel egy falunap megrendezése. Ezen a napon a járási tanács népművelési csoportja a járás legjobb tánc, ének, zene, valamint színjátszó csoportjait fogják mozgósítani az említett helyre. Az iregszemcsei kultúrcsoport is új műsorral készül erre az alkalomra, hogy bőséges szórakozást nyújtsanak a vendégeknek. Ezen a napon ajándékműsort kapnak az „Új Élet“ termelőszövetkezetbe belépett új tagok, a tsz jó dolgozói és munkacsapatai, jutalom műsorban részesülnek a beszolgáltatásukat becsülettel teljesítő egyéni gazdák is. TOLNAI HAJTÁSOK M. TÁDI GÉZA: Levél Szekszárdból Nem csodák városa ez sem itt : dolgos emberkéz nyomán leli sok család otthonát csöndes szobáiban. Hogy nem írtam róla oly soká? ... Figyeltem életraját, élő zümmögéseit, hogy hogyan futnak bent az erek, s hogyan végzik munkájukat az emberek. Hangoktól zajos itt az utca, mint nálunk estefelé, ha a kis kapu elé, kiülnek az öregek mosolygó arccal, s mi ott settenkedünk mellettük csöndesen. Padok itt ugyan nincsenek, de helyet fenntartanak nekünk is, s a többinek kik napról napra, máról holnapra jönnek szépíteni ezt a várost: híddal, toronnyal, új háztetővel. Melyik lesz a miénk? — Kis butus. — Mind az. Csak megosztottuk velük, kik velünk is megosztják majd, népünk mindenét, ha átköltözünk. ... — Nem érted? Elmondom. Hallgasd figyelmesen mert ez országban minden a miénk. ... A nép megosztotta velünk. Tolna fiataljai! Szerkesztőségünkhöz napról-napra érkeznek versek, melyekben fiatal, kezdő költők bontogatják szárnyaikat. Némelyik vers tehetséges fiatalra enged következtetni. Lapunkban helyet kívánunk biztosítani „Tolnai hajtások“ cím alatt a fiatalok verseinek, hogy a versek nyilvánosságra hozásával elősegítsük alkotó kedvüket, ezzel fejlődésüket. A verseket küldjék be szerkesztőségünkhöz, hogy bírálatot mondjunk róluk, s a jókat közölhessük. (Szerk.) A szekszárdi képzőművészkör hasznosítja a kiállítás tapasztalatait Közelmúltban zárult be a szekszárdi kultúrotthon képzőművész körének kiállítása, melyet a fotósokkal közösen rendeztek- Az ötödik kiállítása volt ez már a képzőművész körnek. A művészi kifejezésmódban mutatkozik fejlődés, témaválasztás tekintetében azonban teljes bef előfordulás jellemzi a szakkör munkáját. Képzőművészeink nem igen látják meg mai életünk jellegzetességeit, hiszen a kiállításon egyetlenegy kép sem volt, amely ezt ábrázolta volna valamilyen formában. Ebben feltétlenül hibás a vezetés is. A Képzőművészkör, amely a kultúrotthonon belül működik, nem az öncélú művészkedés kedvéért létesült. A képzőművész kör vezetője le is szűrte a tanulságot a kiállításból és a következőkben új elgondolások szerint irányítja a képzőművészek fejlődését, tevékenységét. Alapjában véve lelkes kis csoportról van szó, amely helyes irányítás mellett az eddiginél sokkal szebb eredményeket érhet el. A képzőművész kör tagjainak lelkesedésére és buzgalmára jellemző, hogy Miskéri János például több kilométerről jár be a heti kétszeri foglalkozásokra. Ernyes Józsefné háziasszony pedig még egy órát sem mulasztott el. Tázár Pál, a szakkör vezetője okulva a kiállítás tanulságaiból új útra vezeti a képzőművészek témaválasztását. A csendéletekben nem mindig virágot, gyümölcsöt stb. rajzolnak, vagy festenek, hanem például munkaeszközöket. A következő fejlődési fok a képzőművészkor tagjainak az alakrajz elsajátítása. Tanulmányfejeket, majd alakrajzokat készítenek és ezen a fejlődési úton jutnak el a kompozíció készítéséhez, amely már több lehetőséget ad szocialista realista tárgyú témák ábrázolásához. Jó elgondolás, hogy a képzőművészek és fotósok ezentúl együtt működjenek. Művészi meglátás, témaválasztás dolgában kicserélhetik tapasztalataikat és ez igen eredményes lehet. Kiállításaikat ezután is közösen rendezik. Reméljük, hogy a következő, a hatodik képzőművészeti kiállításon már szép eredményét látjuk a képzőművészkor művészi és eszmei fejlődésének. KOVÁCS JÓZSEF: Az emberhez Gondolsz-e néha, néha arra, ha Eszedbe villan múltad és jövőd, Hogy megtettél-e erődhöz mérten — Néped ügyéért — minden telhetőt? Gondolsz-e néha, néha arra, ha Munkás kezében kalapács zörög. Hogy néked formálja a világot, Sérces hangja érted mennydörög? Gondolsz-e néha, néha arra, ha A föld gyomrában lámpák fénye leng, Hogy a bányászok csákánya nyomán A falvak múltja fényben feldereng? Gondolsz-e néha, néha arra, ha Fekete földet hasít az eke, Hogy kenyeredért kérges a paraszt Ember dolgos, becsületes keze? Gondolsz-e, óh mondd ember! gondolsz-e Arra, hogy munkád gyümölcse mit ér?! S hogy mit jelent dolgozni, küzdeni és fáradni hasonló ezrekért? Gondolkozz s rájössz: mi egyek vagyunk. Ezernyi szál köt bennünket össze. Egy cél vezet valamennyiünket: — Békét s boldogságot mindörökre!... BARTOS ANDRÁS: Ring a barna, Ring a búza, mint aranyló tengereknek taraja, Zúg a gép és nő a tarló, vígan peng a sok kasza. Sík mezőn és domboldalon bő zsákokban gyűl a szem, öröm ragyog minden arcon, lesz kenyér, lesz élelem. Szebb az élet jobb az élet, nekünk arat kasza, gép, s a nyomában száz ígéret, még boldogabb lesz r nép. Boldogabb mert gyárban, földön győzelemről zeng a dal. Dús kalászok erdejében miénk lesz a diadal. Képek Paks kulturális életéből A paksi kultúrotthon fotószakköre a közelmúltban megrendezett kiállítása után újabb tervek megvalósításán dolgozik. Eltervezték a fotósok, hogy munkájukat a kultúragitáció szolgálatába állítják. Képek készülnek az aratásról, a beadást pontosan teljesítőkről. A beadásban élenjáró termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok népszerűsítését kívánja ezáltal a fotószakkör előmozdítani és a szép felvételeken keresztül a jó példák követésére hívja fel a figyelmet. A fotószakkör másik választott témája a mezőgazdaság gépesítése. Bemutatják a gépállomások, állami gazdaságok gépeit munkaközben, mint az ember hűséges segítőtársait, munkája megkönnyítőit. Képsorozat készül a Paksi Konzervgyárról és a legjobban teljesítő dolgozóiról. A különféle témakörök képsorozatait tablókon csoportosítják és látják el megfelelő szöveggel. A tabló elkészítését a képzőművészkör tagjai vállalták. A képsorozatok elkészítését nem egyedül a paksi fotószakkör tagjai végzik, hanem a járás községeiből is több aktívát vonnak be a munkába. A községi kultúrotthonoknak ugyanis nem mindenütt van lehetőségük fotószakkört indítani. A községekben lévő fényképészetet kedvelők így bekapcsolódhatnak a járási kultúrház fotószakkörének munkájába. Nemcsak szakmai, hanem anyagi segítséget is kapnak a kultúrház szakkörétől. A Paksi Háziipari Szövetkezet kultúrcsoportja a „Bujócska“ című három felvonásos színművet tanulta meg és Pakson nagy sikerrel elő is adta. A szövetkezetben azonban, mivel tagjai kötéssel, horgolással foglalkoznak, csupa asszonyok vannak. A darabhoz azonban jónéhány férfiszereplőre is szükség volt. Az asszonyi leleményesség úgy oldotta meg a kérdést, hogy rábeszélték a férjeket, vőlegényeket és az előadás sikere bizonyítja, hogy vállalkozásuk mindenképpen eredménnyel járt. Jelenleg úgy tervezik, hogy csereműsor formájában a járás több községében előadják a „Bujócská“-t. Először is Németkérre látogatnak el, ahol a munkában élenjáró termelőszövetkezetek tiszteletére tartanak előadást. A tervükben szereplő következő állomás Dunaszentgyörgy. *