Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-20 / 196. szám

1955. AUGUSZTUS 7O. I NAPLÓ7 Munkasikerekkel zárult az Alkotmány-műszak ---------------------------------------------- * --------------------------------------------­Alkotmányunk Ünnepének tiszteletére a megye ipari üzemeiben két héttel ezelőtt indult az Alkotmány-műszak. E két hétben az üzemben fellendült a szocialista verseny. A dolgozók harcba indultak az éves terv határidő előtti teljesítésére tett vállalásaik meg­valósításáért, egyes helyeken a korábbi lemaradásokat pótolták, máshol a minőséget javí­tották meg. E két hét alatt fokozottabb gondossággal és figyelemmel végezték munkáju­kat, hogy jelentőségéhez méltóan ünnepelhessék hatesztendős Alkotmányunk születés­napját. ---------------------------------------------- * ---------------------------------------------­ Minőségért folyt a harc a Bonyhádi Cipőgyárban A Bonyhádi Cipőgyárban ko­moly lemaradást okozott a múlt hónapi tervteljesítésben a gya­kori áramszünet. Az Alkot­mány műszak indulásakor úgy határoztak a dolgozók, hogy — a minőség javítása mellett — minél többet törlesszenek a múlthavi adósságból, hogy a negyedév végére teljesíthessék hiánytalanul a tervet. Vállal­ták, hogy a műszak alatt egyet­len igazolatlan mulasztó és ké­­sőnjövő nem lesz. A műszaki vezetők a feltételek biztosítását vállalták a versenyhez. Vállalásukat teljesítették a cipőgyáriak. A múlt havi több, mint 2600 pár cipő lemaradá­sukból az Alkotmány-műszak alatt ezer párat pótoltak. A minőség további javításá­ért folyó versenyben az Alfa­üzem „Béke”-köre az első, mely­nek Farkas Ferenc a vezetője. Vállalták, hogy a múlt havi 4 százalékos műszaki hiba miatti leértékelést 3 százalékra csök­kentik. Ezt is túlteljesítették, mindössze 2.5 százalék volt a műszaki hibás cipők aránya. Legjobb eredményt az utolsó napokban érték el, 17-én 98.3 százalék volt a műszaki hiba­mentes cipők aránya, az alja­üzemben ebből csak 0.7 száza­lék volt a hiba. A Szabadság­kör vállalása az volt, hogy 7-ről 6 százalékra csökkentik a mű­szaki hiba miatti leértékelést. Ők 5,4-re, a Petőfi-kör dolgozói pedig a vállalt 6 helyett 5 szá­zalékra csökkentették a mű­szaki hibás cipők arányát. Számtalan dolgozó van a gyárban, akiknek kezéből napo­kon keresztül nem került ki hibás cipő, mint Batári Ádám rámázó, Fogarasi Zoltán talp­szélfaragó és Kincses József bélésigazító. Tolnai Selyemfonó: Tervtúlteljesítéssel ünnepelnek A háromszoros élüzem Tolnai Selyemfonó dolgozói tervük túl­teljesítésével, a minőség javítá­sával, az anyaggal való takaré­kossággal készültek az Alkot­mány méltó megünneplésére. Kiváló eredményeket értek el az elmúlt két hét alatt. A fonoda 110.3, a cérnázó 115.8 százalékra teljesítette augusztus 19-ig esedékes tervét. 79 kiló hernyóselyem fonállal és 349 kiló cérnával termeltek töb­bet az Alkotmány-műszak két hete alatt, mint amit tervük előírt. Szabó Anna kiszerelő ifjúmun­kás 138 százalékot ért el. A hul­ladék csökkentésénél legjobb eredményt Telkes Magdolna érte el, aki átlagos 0.9 százalék he­lyett 0.2 százalék hulladékkal vé­gezte munkáját. Merk Jánosné organzinsodró mintegy harma­dára csökkentette a hulladékot, az átlag a sodróban 2.6 százalék, ő 0.9-et ért el. Emellett a teljesít­ménye 115 százalék. A fonók a minőség javítása mellett szép eredményt értek el az anyagtakarékosság terén. No­­vák Istvánná és Grábics Jánosné 98—98 deka gubót takarítottak meg két hét alatt. DISZ-brigádok a normák túlteljesítéséért A Bonyhádi Zománcgyárban az Alkotmány-műszak indulása­kor az áramszünetek és a felhő­­szakadás okozta ,,árvíz” miatti lemaradások pótlását, a minőség megjavítását, a helyesen meg­állapított normák túlteljesítését tűzték ki célul. A tervet túlteljesítik az üzem­ben, előreláthatólag 106—107 százalék lesz a havi tervteljesí­tés. A múlt hónapban 74,7 száza­lék volt az elsőosztályú áruk ará­nya, e hónap elején hetven száza­lékra esett le. Az elmúlt két hét­ben a műszaki vezetők, munká­sok eredményesen harcoltak a technológiai fegyelem megszilár­dításáért, ma már 80 százalék az augusztusban gyártott elsőosz­tályú áruk aránya. A DISZ brigádok eredménye­sen versenyeznek a helyesen megállapított normák túltejesíté­­séért. A fülezőbrigádok közti pá­rosverseny győztese a Zója-bri­­gád, melynek Frey Anna „Kiváló dolgozó” a vezetője. A brigád átlaga 142 százalék, maga a bri­gádvezető 164 százalékot ért el az Alkotmány-műszakban. A zo­­máncozóban az Ady ifi zománco­­zó-brigád — Kretschmer László vezetésével — 146 százalékra teljesítette a normát. A sajtoló­műhely Ságvári ny­író­brigád­ja 130 százalékot ért el, a brigád­vezető Pekár Antal 148 százalé­kot. Vanya Sándor új dolgozó versenyre hívta ki Ivanov Sán­dor ifjú sztahanovistát. Mind­ketten üsthegesztők és 150 szá­zalékot vállaltak. 171—171 szá­zalék mindkettőnek Alkotmány­műszaki teljesítménye. „Sokat fejlődött gyárunk az államosítás óta" A Dombóvári I. Téglagyár legjobb nyers­­gyártó-brigádja, az Apáti-brigád. Az általuk gyártott tégla minősége vetekszik a gépi tég­­láéval. Apáti Mihály 33 éve dolgozik ebben a gyárban ,ismeri a gyár történetét. „Sokat fej­lődött gyárunk az államosítás óta, — mond­ja. — Pedig nem ez a legmodernebb gyára a megyének, hiszen még kéziveréssel gyártjuk a nyerstéglát. Valamikor itt mindent kézi­erővel végeztek, különösen a föld- és nyers­téglaszállítási munkák voltak fárasztóak. l­iost motoros csörlővel szállítják a földet, csillékkel hordják be a nyerstéglát a kemen­cébe. Nem kell a megkevert sarat sem talics­kával feltolni az asztalra. Két év óta csille­asztalokon dolgozunk, ezzel sokkal könnyebb a munkánk.”• A gyárban, a szárító félszerek közt sínpár húzódik. A megkevert sarat a sínpálya végén felrakják az asztalra, majd odatolják, ahol a legkevesebb munkával lehet a kész nyers­téglát lerakni. Az Apáti-brigád munkája nyo­mán tízezerszámra készül a jó minőségű tégla az építkezésekhez. A Tolnanémedi Kendergyár tapodott volna új gépekkel, kor­szerű berendezésekkel, új épüle­tekkel. Rá sem ismerne a Tolnanéme­­ti Kendergyárra az, aki nyolc-tíz évvel ezelőtt látta utoljára. Meg­változott az üzem külső és belső képe egyaránt. Az üzemben a legmodernebb gépek könnyítik meg a dolgozók munkáját. A gyárat villamosították. Szociális beruházások egész sora valósult meg az államosítás óta. Üzemi konyha, kultúrterem, bölcsőde, napközi otthon, fürdő és üzlethe­lyiség épült az elmúlt évek alatt. A gyárban most fejeződik be az üzem tetőszerkezetének átépí­tése. A régi sötét, rossz levegőjű poros üzem helyett világos, egészséges munkahelyen dolgoz­hatnak a kendergyári munkások. Persze, a beruházások még nem fejeződtek be, államunk nagy összegeket fordít arra, hogy továbbra is korszerűsítse az ipari üzemeket, köztük a ken­dergyárat is. Nincs egyetlen üzem sem me­gyénkben, amely az elmúlt évek alatt ne fejlődött volna, ne gya Exportbrigádok versenye a Tolnai Textilgyárban A Tolnai Textilgyárban az Alkotmány-műszak idején az ifjúsági export­brigádok érték el a legjobb eredményt. A gyárban a belföldi fogyasztásra kerülő különböző pamutszö­­v­eteken kívül exportra gyár­tanak zsebkendőt és törlő ru­hát. Lendületes verseny folyik az exportra dolgozó ifi-brigá­dok közt a magasabb teljesí­tésért, a jobb minőségért. legjobb eredményt ,.aro­­c­ki József ifi brigádja érte el. A brigád a két hét alatt 108,6 százalékra teljesítette tervét. Kiváló munkát végeztek a fiatal szövőnők, akik közül töb­ben nemrég tanulták a szak­mát és most már jó minőségű exportárut gyártanak. Frölich Erzsébet neve maj­dnem minden nap az első he­lyen szerepelt az Északi terem versenytábláján, mint aki az előző nap a legjobb eredményt érte el. Négy gépén — melyek közül kettőn készül export-zsebkendő — az Alkotmány-mű­szak két hete alatt 122 százalékot teljesített. Ezer Mária ifjúmunkás alig egy éve került a gyárba, akkor kezdte tanulni a szakmát. Ma már ő is az elsők közt van a versenyben. A legkényesebb munkán, az exportáruk­nál is állandóan 94—95 százalékban sző elsőosztályú árut. Az Alkotmány­ műszak idején 111 százalékra teljesítette normáját. teljesíteni vállalásukat a Tatarozó dolgozói A Tatarozó Vállalat dolgo­zói az egyes építkezések határ­időinek megrövidítését, tervük túlteljesítését vállalták az Al­kotmány-műszak kezdetekor. Az építőbrigádok sikeresen harcoltak vállalásaik teljesíté­séért, amint azt az eredmények mutatják. A paksi vízmosás építkezésé­nek dolgozói másfél hónappal vállalták e sürgős munka ha­táridejének lerövidítését. A munkák olyan ütemben foly­nak, hogy az október 15-i ha­táridő helyett augusztus végére elkészülnek vele, az ünnep után már csak befejező munkák vannak hátra. Különösen ki­tűnt e munkánál a Kraszna­­völgyi ácsbrigád. A dombóvári építésvezető­ség dolgozói is teljesítették fel­ajánlásukat, az alsóleperdi cséplőgépszín és a tüskepusztai hizlalda építésénél mutatkozó lemaradást pótolták. A tüske­pusztai hizlaldának építését a hónap végére befejezik. Rudi Sándor és Malhauser Tibor kőművesek „Béke“ komplex brigádja jó munkamegosztással 177 százalékos teljesítményt ért el az Alkotmány-műszak­ban. Szép eredményeket értek el a többi brigádok is. A szek­szárdi építésvezetőség „Rá­kosi“ kőműves brigádja, mely­nek Keizer Mihály a vezetője, a lankóczi gátőrház építésénél 209 százalékot ért el. Wiede­­mann János kiváló dolgozó „Előre“ ácsbrigádja 182 száza­lékra, Szilágyi Sándor cemen­tes brigádja 192 százalékra, Róth János vasbetonszerelő brigádja 168 százalékra teljesí­tette a normát. Forrai Lajos és Bakó József villanyszerelők 223, a „Szabadság“ festőbrigád 179 százalékot ért el. Mindkét brigád teljesítette vállalását. A művezető nő „A Magyar Népköztársa­ságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek.” (Alkotmány 50. §. 1. bekez­dése.) A régi világban is dolgoztak nők az ipari üzemekben. Sőt voltak egyes iparágak, ahol a dolgozók többsége nő volt. Ki­fizetődött ez a tőkéseknek, hi­szen a női munkaerő olcsóbb volt. De komolyabb, vezető be­osztásba nem nagyon kerül­hetett nő, a műszaki pályák el voltak zárva a nők előtt. Különösen vonatkozik ez a bőriparra, ahol a múltban egyáltalán nem dolgozott nő vezető műszaki beosztásban. Ma már az élet minden te­rületén, a politikai életben, a termelésben, a legkülönbö­zőbb beosztásokban dolgoznak nők, a férfiakkal egyenlő mun­kafeltételek mellett és jól áll­ják meg helyüket a munkában. A Simontornyai Bőrgyár­ban már két év óta dolgozik Küzdy Gabriella, aki most ke­rült művezetői beosztásba. 1949-ben, Alkotmányunk szüle­tése esztendejében kezdődött a tanítás az új, veszprémi vegyipari technikumban. Küz­dy Gabriella ekkor került eb­be az iskolába. Édesapja, Küz­dy Endre még tímárként kez­dett dolgozni a szakmában, hat elemit végzett, azóta állandóan képezte magát, tanult és így érte el, hogy ma a gyár egyik részlegének, a krómos vezetője. A lánya már mint képzett technikus került a gyárba, amikor a veszprémi technikum „kibocsátotta“ első „termését.“ A két fiúosztály mellett egy leányosztály is volt a techni­kumban, 1953-ban 30 fiatal lány került ki a technikumból, akik aztán elhelyezkedtek kü­lönböző vegyipari üzemekben, kutatóintézetekben. Küzdy Gabriella először a gyár laboratóriumába került. A laboratóriumban igen fon­tos munka folyik, itt kísérlete­zik ki a különböző cserzőanya­gokat, festékeket, itt ellenőrzik a gyártásnál alkalmazott vegyi anyagok összetételét. Nagyon megszerette ezt a munkát, hi­szen már régebben az iskolá­ban is legkedvesebb tantárgya a kémia volt. Volt időszak, amikor egyedül vezette a la­boratóriumot, gyakran oldott meg nehéz feladatokat. Ha a kész vagy félkész áruban hi­ba volt, kimutatta, miért rossz a cserző- vagy festőanyag. Ha egyik-másik anyag a keverés­kor nem akart oldódni, megál­lapította a hiba okát. Nemrég helyezték új beosz­tásba, művezető lett az üzem­ben. A különböző anyagokat, munkafolyamatokat már isme­ri, ha valahol hiba van, maga szalad le a laboratóriumba, el­végzi a vegyelemzést. Most ismerkedik a munkaszervezés­sel, az irányítás tudnivalóival. Kidolgozza a különböző festék anyagnormáit, ami eddig nem volt meg az üzemben, így ta­karékosabban lehet majd gaz­dálkodni a drága, sok esetben külföldről importált vegyi anya­gokkal. Szívvel lélekkel végzi mun­káját, becsületesen megállja helyét munkakörében. Bizo­nyítja munkájával, hogy a nők is tudnak jól dolgozni műszaki beosztásban. Amikor távolabbi célkitűzé­seiről érdeklődünk, bizakodó­an mondja: „Alig várom, hogy huszonkét éves legyek, akkor beiratkozom a vegyipari egye­temre, levelező-hallgatónak.“ — Előbb nem lehet, ez az alsó korhatár. Küzdy Gabriella bi­zonyára jó eredménnyel végzi el az egyetemet is, hiszen a gyárban sok ismeretre, gyakor­lati tapasztalatra tesz szert. Tanulhat, képezheti magát, mérnök is lehet belőle. Hat évvel ezelőtt megszületett Al­kotmányunk biztosítja erre a lehetőséget.

Next