Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-26 / 200. szám

/ Hág proletárjai egyesüljetek ! ox.m­ai(-------------------------------------------------------------------------^ A MAI SZAMBÁN: A. I. Mikojannak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első el­nökhelyettesének villásreggelije, a jugoszláv gazdasági kül­döttség tiszteletére (2. o.) — Taggyűlésen beszélték meg a bonyhádi kommunisták, az ifjúság segítésével kapcsolatos feladatokat (3. o.) — Alsónánai szemle (3. o.) — Sikerült megmenteni (4. o.) V_______________________________1 AZ M­DP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 200. SZÁM. ARA:50 FILLÉR. PÉNTEK, 1955. AUGUSZTUS 26. Megtartjuk a Minisztertanács vándor zászlaját ígérik a Kajmádi Állami Gazdaság dolgozói — Megfogadjuk, úgy dolgo­zunk, hogy továbbra is nálunk maradjon a vándorzászló — hangzott el augusztus 19-én a Kajmádi Állami Gazdaságban az ünnepség során, amikor az Al­kotmány-ünnepi versenyben el­ért eredmények jutalmaként át­vették a minisztertanács vörös vándorzászlaját. Az elért ered­ményeknek részese volt a gazda­ság minden egyes dolgozója. Kiváló munkájának elismeré­seként kapott „Kiváló dolgo­zó” jelvényt Nagy Ignác állat­tenyésztési brigádvezető, Acsádi István és Nagy József fogatos, mellé még 200—200 forint pénzjutalmakat. 200 forint jutalmat kapott Budai Ferenc tehenész, DISZ-tag, aki még csak 21 éves, de már 3 év óta dolgozik a tehenészetben. Éves tejtermelési tervét a félév­ben 61 százalékra teljesítette. Megjutalmazták Rambach Ká­roly raktárost, aki szintén DISZ- fiatal. Ő is részes volt abban, hogy a gazdaság határidő előtt teljesítette gyorsbeadási tervét. Jutalomban részesítettek nyolc fogatost, akik éjjel-nappal dol­goztak azért, hogy a gabona idő­ben, veszteség nélkül be legyen hordva, nehogy az időjárás kárt tegyen benne. Elmúltak az ünnepek. A gaz­daság dolgozói most is úgy dol­goznak, mint az ünnep előtt. — Egy-két nap múlva befejező­dik a cséplés — mondja Kovács elvtárs, a gazdaság főagronó­­musa. Nagyon sokat mond ez a néhány egyszerű szó. — Másutt is befejeződik a cséplés — lehet­ne mondani. Ha azonban hozzá­tesszük azt is, hogy július 21 és augusztus 21 között 20 esős nap volt a gazdaságban, és hogy azért nem fejeződött be a cséplés ez ideig, mert túlteljesítették a gabonatermelési tervet, nem cso­dálkozhatunk, hogy csak most fejeződik be a cséplés. Azt vi­szont elmondhatjuk, hogy ke­mény munka volt idáig eljutni, dacolva az időjárással. Megérdemelték a fogatosok a jutalmat, mint ahogyan meg­érdemelte Dömötör József kombájnos, aki 204 hold ga­bona termését aratta le gépé­vel.­­ Egy-két nap múlva befeje­ződik a cséplés.­­ Három gép dolgozik jóformán megállás nél­kül ezenkívül még két kombájn csépel, hogy kihasználják a né­hány napos jóidőt, hogy betaka­rítsák gabonájukat. Az esős idő­járás nem tudta megakadályozni hogy megműveljék a kapásokat — közte 120 hold termőszőlőt. A gazdaság jövedelmező volt az első félévben. Az eddigi eredmé­­nyek, — most a félév elején is — azt mutatják, hogy az évet is jövedelmező eredménnyel zár­ják. A paksi Vörös Sugár Tsz felkészül az őszi munkákra A paksi Vörös Sugár termelő­­szövetkezetben a cséplés már a befejezés előtt áll, azon igyek­szik a tagság, hogy még ezen a héten végezzenek vele s a nyári munkák nehezéről letegyék a gondot. Természetesen, nem fognak megpihenni utána, nyomban hoz­zálátnak a soronkövetkező mun­kákhoz, hamarosan megkezdik az őszi vetési munkák­ előkészü­leteit. A jövő hét elején 5 hol­don elvetik a szerződéses bíbor­herét. Utána folyamatosan vég­zik majd a 120 hold búza, 20 holdon az őszi árpa, 15 holdon a rozs és négy holdon az őszi ta­karmánykeverék vetését. A IV. negyedévi terven dolgoznak... A Dombóvári Vajüzem augusztus 20-ig már 101.1 százalékra teljesítette szeptember 30-ig esedékes tervét, így most már az üzemben a negyedik negyedéves terv teljesítésén dolgoz­nak. A háromnegyed évre esedékes export­tervet pedig már 131.1 százalékra teljesí­tették. Az üzem dolgozói, műszaki és gazdasági vezetői eredményesen birkóztak meg az egyre nagyobb mennyiségben beérkező tej feldol­gozásának feladataival. A körzet tejbegyűjtési tervét is túlteljesítik — a múlt hónapban 115 százalék volt az eredmény — ezenkívül napi tízezer liter cecei tejet dolgoznak fel. Ezt az üzem kapacitásának jobb kihasználásával biztosították. Míg azelőtt reggel négy órától — amikor a komlói tejszállítmányt elküldték —nyolcig állt az üzem, most e négy óra alatt dolgozzák fel a cecei tejet.­­ Jó eredményeket érnek el az üzemben a minőség javítása terén. A július elseje óta gyártott vajnak több, mint 40 százaléka volt exportminőségű, mindössze egy tétel volt, ami másodrendű lett. 50 mázsa hússertés terven felül Fejlődik, erősödik a szálkai Fejlődés ter­melőszövetkezet. Rövid egy hónap alatt 11 család 27 taggal lépett be a tsz-be. Mindez betudható az olyan kommunisták, mint Mózsik József, Nagy Dénes, az alapszervezet titkára, idős Dulai Károlyék, Borbás Jánosné és a többiek példamutatásának. A belépő 7—8 kommunistát követték a pártonkívüliek is, mint Mezei Joachim, Bódi Miklósék, Geisz Ádámék, vagy Geisz Józse­fek, így a tsz földterülete megkétszereződött, s az állatállomány is növekedett. A legutóbbi tsz taggyűlésen a pártszerve­zet és a tsz vezetősége javaslatára a tagok el­határozták, hogy megfogadva Rákosi elvtárs szavait, csatlakoznak a tamási Vörös Szikra és más tsz-ek kezdeményezéséhez,­­Ennek ér­telmében dolgozó népünk jobb hús- és zsír­­ellátásához az idén terven felül mintegy 50 darab hússertést adnak be szabadon. Jelen­tős ez, hiszen csak a szálkai Fejlődés Tsz munkája nyomán előreláthatólag 50 mázsá­val több hús­ zsír jut a dolgozó népünk asz­talára. Hajrá Récsei, hajrá Szíjártó! A drukkolok szoktak így kiabálni izgalmukban kap­kodva, verejtékezve, közben körmüket rágva, idegfeszítő sportmérkőzéseken. A fegyelem utolsó kötelékét is lerázzák magukról és olyan mozdulatokat tesznek eltorzult arccal, amelyen — ha a riporter éppen őket fényképezte le — az or­szág minden mozilátogatója nevet. Habár nem így, s nem is a sportpályán, nagyon sok em­ber szurkol most a cséplőcsapatok versenyének, hiszen a győzelem most az ország kenyerét is jelenti. Felér ez a ver­seny egy öttusa bajnoksággal. A versenyzők erejüket, tudásu­kat, munkaszeretetüket, szívósságukat és fegyelmezettségü­ket mérik össze. A versenyzők a szedresi gépállomás cséplő­csapatai. Eddig Récsei István csapata, a Kossuth-brigád vezet, aki Tengelic—Szőlőhegyen 1070-es dobszélességű gépével már mintegy 40 vagon gabonát csépelt el. A vándorzászló ott piroslik kifüggesztve a gép mellett. A csapat nagy kedv­vel és lelkesedéssel küzd, hogy mindvégig megőrizze a ver­­senyzászlót. De vigyázniok kell, mert gyors iramban törtet előre a Szíjártó csapat is, s nyomában jár Récseiéknek, ha így megy, hamarosan hozzájuk kerül a zászló. Bartus Mária Példát kell mutatnom... KUTI ISTVÁN bácsi ki­lái­áz az utcára, majd türelmetlenül áll ki a kis­kapuba. — Az ördög vigye, csak nem jön ez a vontató. Pedig megígérték, hogy itt lesz. Minek bolondították el, ha nem tartják meg az ígéretüket? Biztosan köz­bejött valami, mert ha egy párttitkár megígér va­lamit, m­­eg is tartja — nyugtatta meg ugyanakkor önmagát. Pista bácsi ma nagyon jól érezte magát, úgy látt­a, va­lahogyan a világ folyása is könnyebb. — Na, ö­reg — mondogatta önmagának — mégsem vagy olyan öreg, mint amilyennek gondoltad magad még nem is olyan régen. Hányszor mondtad el, hogy „öreg vagyok én már ahhoz, nem sok hasz­nomat vennék.“ Hiszen nem vagyok még olyan öreg, csak 65 éves vagyok, igaz, hogy a fiatalokkal már nem na­gyon merném felvenni a versenyt, de a magam dol­gát megcsinálom még. JÓLESŐ ÉRZÉSSEL nézte a háza előtt félbe levő asz­­tagot, majd az eget kezdte kémlelni. — Talán csak nem jön meg az eső. Azért nem árt igyekezni, mert ott, a fák irányában, azok a felhő­­foszlányok gyan­úsak, azok­ból előbb-utóbb eső lesz. va­lamikor,­ ha ilyen felhőket láttunk már a szállás felé hajtottuk a juhokat, hogy mire esni kezd, fedél alatt legyenek. Nemsokára újra folytatom a régi mestersé­get. Számítanak már rám. — Hogy is volt? — gondol vissza a történtekre. — Az este idejöttek a népnevelők. Beszélgettünk erről is, arról is. Szóba került, mennyivel könnyebb a szövetkezeti ta­goknak, mennyi gabonát visznek most haza. — Pista bácsi, hanem a tsz­­ben magára is számítanak — mondták. — Hiszen tudom én azt, csakhát eddig... eh, mit, nem kell nekem különben magyarázni, már rég ott vol­na a helyem, hiszen 1947 óta párttag vagyok. Igazság sze­rint már nem is lehetnék párttag... — Jó, jó Pista bácsi, azért nem zárják ki a pártból, hogy eddig nem lépett be. — EZ AZ IGAZSÁG, be kell lépnem. Joggal mondták a kívülállók, hogy ti csak be­széltek a párt politikájáról, meg hogy fejleszteni kell a nagyüzemi gazdálkodást, mennyivel jobb a tsz tagok­nak, mint az egyénieknek, aztán ti, párttagok sem lép­tek be. Kitől várjanak példa­rkutatást az egyéniek, ha a párttagoktól nem látnak. Nem igaz? — Tudjátok, nem azért nem léptem be eddig, mert nem hittem, hogy ott kön­­­nyebb az élet. Az tartott vissza, hogy a fiatalok nem nézik jó szemmel, hogy ilyen idős ember is beáll kö­zéjük. Attól tartottam, azt mondják majd, „mi tartsuk el ezt az öreget is“. — Mert eljárogattam én a szövetkezetbe azért... tu­dom, mi, hogyan van. Van­nak ott nekem ismerőseim, akikkel együtt dolgoztam va­lamikor. Mondták, hogy szükség lenne egy juhászra, számítanak rám, de ez a gondolat tartott vissza. Nem halogatom most már tovább, az asszony miatt sem. Hol van az a belépési nyilatko­zat ... „ALULÍROTT ... Kuti Ist­ván szedresi lakos, aki 7,5 hold földön gazdálkodom, önkéntes elhatározásomból felvételemet kérem a Petőfi termelőszövetkezetbe“ — ol­vasta át mégegyszer a belé­pési nyilatkozatot, miután öreges betűivel alákanyarí­­totta a nevét. — Aztán mielőbb szeretnék majd dolgozni menni, csak még gabonámat is be kell takarítani. Nem tudtam ed­dig hordani, mert leellet a tehenem, nem lehetett befog­­­­ni. — Ha csak ez a baj Pist­i bácsi, ezen lehet segíteni — mondták — majd küldünk vontatót, egy kettőre bent lesz a gabonája. — köszöntek el. Délelőtt jött is a vontató, csak nem volt csatlás a pót­kocsin, nem lehetett sokat felrakni. — Mi lesz, ha tör­ténetesen jön a gép? Mert azt is megígérték,­­ hogy so­ron kívül idejön. — gondol­kozott. Délután újabb hírrel jött­­ haza a fia. — Üvegesné azt mondta, hogy onnan is eljön a vontató segíteni. Küld még négy embert is, akik rakod­­tatni segítenek, így már egy­kettőre bent lesz a gabona. — No lám, mégis érdemes volt közéjük állni — gondol­kozik el, miközben most a vontatóra vár — máris segí­tenek rajtam. AZ UTCA VÉGÉN egy­szerre csak feltűnik a von­tató, odakanyarodik a ház elé. — Ez már igen — mond­ja örömmel — ezen csatlás is van, felrakhatunk vagy 25 keresztet. Hát eljöttetek se­gíteni — köszönti a pótko­­­­csin ülő tsz-tagokat, miköz­ben ő is közéjük telepszik, s odaszól a vontatásnak. — Hát akkor indulhatunk ... Bognár a téglagyárak közötti verseny győztese a Dombóvár II. üzem A második félév elején, múlt hónapban verseny in­dult a Téglagyári Egyesülés üzemei közt az Alkotmány Ünnepéig, augusztus 20-ig ese­dékes tervek teljesítésére, il­letve túlteljesítésére. Az Egye­­sülés igazgatósága annak idején különböző jutalomdíjakat tű­zött ki a legjobb eredményt elérő brigádok számára, ame­lyeket az elmúlt napokban ad­tak át a verseny győzteseinek. Az égetési terv teljesítése terén a legjobb eredményt a Dombóvár II. számú téglagyár készáru brigádja érte el, 116,4 százalékra teljesítette a gyár a negyedéves terv augusztus 20-ig esedékes részét. A brigád tagjai 1500 forint jutalmat kaptak. Külö­nösen kitűnt jó munkájával Klement Szaniszló kihordó, aki már 12. hónapja teljesíti a sztahanovista feltételeket és így rövidesen megkapja a „Szakma Kiváló Dolgozója“ kitüntetést. A verseny második helye­zettje a Szekszárd—palánki gyár, mely égetési tervét 110,6 százalékra teljesítette, a har­madik a Dombóvár III. üzem, 105,5 százalékos tervteljesí­téssel. A két gyár készáru brigádja 1000, illetve 700 fo­rint jutalmat kapott. A nyersgyártási tervet fő­ként — az elmúlt hetek esős időjárása miatt — a gyárak nem teljesítették. A nyers­gyártó brigádok most azon dolgoznak, hogy az idény hát­ralévő részében a lemaradást pótolják. A Vasipari Vállalat dolgozói túlteljesítették vállalásaikat A Szekszárdi Vasipari Vállalat dolgozói Alkotmányunk ünnepé­nek tiszteletére lelkes munkafel­ajánlásokat tettek. A vállalat ve­zetősége a napokban értékelte a 11 brigád vállalását. Ezek szerint a mérlegkészítő részleg határ­idő előtt 4 nappal fejezte be vál­lalását, tehát vállalását túltelje­sítette. Az asztalos üzem két nagyobb munkájának befejezési határide­jét 9 nappal rövidítette meg. A festőrészleg vállalásához híven a folyamatban lévő munkáinak határidejét 10 nappal megrövidí­tette. Vállaláson felül még egy újabb munkát is befejeztek ha­táridő előtt. A lakatos műhely 5 brigádja vállalásában 68 napot jelölt meg a munkák határidejének megrö­vidítésére. Az 5 brigád tagjai vállalásukat túlteljesítették, mert a munkákat határidő előtt össze­sen 86 nappal előbb fejezték be. Az esztergályos üzem 3 dolgozó­ja 16 napi határidő rövidítést vállalt. A jó szervezés nyomán vállalásukat túlteljesítették, mert határidő előtt 22 nappal előbb adták át a munkát a megrende­lőnek. A kőműves részleg is eleget tett vállalásának 100 százalékig, mivel a költségvetési munkáinak határidejét 2 nappal előbbre hozta. A vállalatnál az Alkot­mány-műszak befejezése után továbbra is lendületes munka fo­lyik. A vállalatvezetőség s a dol­gozók célja, hogy többet, jobbat és olcsóbban termeljenek a fo­gyasztóknak. Évről-évre nagyobb lesz a jövedelem A hőgyészi Új Barázda ter­melőszövetkezetben már el­csépelték a gabona legnagyobb részét. Nagy örömmel, biza­kodva várja a tagság azt a napot, amikor kiosztják a gabonaelőleget. Tavaly ilyen­kor 1 kilót osztottak, most pedig 4 kiló jut egy munka­egységre. A tagság most látja igazán, hogy szorgalmas mun­kájukon keresztül évről évre több jut szétosztásra, s hogy az egyéni dolgozó parasztok­nak nincs ilyen jövedelme. Szabó Orbán például 20,56 mázsa búzát, 12,90 mázsa ár­pát, 26 kiló mákot visz haza, Minker János 14,28 mázsa bú­zát, 7,32 mázsa árpát és 18 kiló mákot, Lőrincz Gergely 17,72 mázsa búzát, 10,62 ár­pát és 22 kiló mákot. Így le­hetne sorolni valamennyi ta­got. Trick Ferenc

Next