Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-01 / 205. szám
r Világ proletárjai egyesüljetek ! A MAI SZAMBÁN: A békés együttélés kérdéseit vitatta meg az Interparlamentáris Unió konferenciája (2. o.) — Minden erőt mozgósít a mőcsényi községi pártvezetőség a DISZ megerősítésére (3. o.) — Jóska bácsinak is köztünk a helye (3. o.) — Mona Brand: Hamilton család A Déryné Színház új mű________________sora megyénkben (4.0.)_________________1 AZ MDP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM ARA: 50 FILLÉR. CSÜTÖRTÖK, 1955. SZEPTEMBER 1.r---------------------------^ Köszöntjük az új tanévet Ma megnyíltak az iskolák kapui, szélesre tárulva, mint az anya ölelő karjai, ha gyermekét hívja szerető gondoskodással. A régi, aktatáskás, nagydiákok már ismerik az utat az iskolához, már fölfogták, tudják, hogy az iskola, a második otthon kedvességével fogadja őket, formálja egyéniségüket, lelküket becsületessé, igazzá, egyszóval hasznos tagjává szocializmust építő hazánknak. De az elsőosztályosok még csak azt tudják, hogy kell menni az iskolába, hogy ott majd egy tanítónéni kezüket betűformálásra idomítja türelmesen, s a betűknek — ma még kusza összevisszaságából — megtanítja kiolvasni a szépet. Érdemes visszapillantani a mai elsőosztályosok szüleinek gyermekéveire, és összehasonlítani a jelen szeptember elejét egy 15—20 évvel ezelőtti szeptember elejével. Mi az eredmény? — Sokat emlegetett dolog, de érdemes újra és újra fölhívni rá a figyelmet, hogy a mát meg tudjuk becsülni. — A tudás, a tanulás kiváltságosok joga volt. Az a hat elemi, amit a munkásember végzett, éppen elég volt arra, hogy oda tudja írni a nevét a váltó alá. Az okos embert nehezen, vagy egyáltalán nem lehet becsapni. Minek tanultak volna tehát a munkások és parasztok gyermekei? S amit tanultak a sötét, dohos iskolák mélyén — mert vajmi keveset törődött az állam az iskolákkal — az szép kevés volt. A tanító, a nemzet napszámosa — ahogy nevezték — maga is megélhetési gondokkal küzdött, s örült, hogy délben szabadjára engedhette diákjait, s egy óra szabadidejében — míg jött a délutáni tagozat — megpróbálta kicsit kipihenni magát. Hogy hány tanító szerzett tüdőbajt, bolondult bele emberfeletti munkájába, nehéz lenne összeszámolni... Ma már elértük azt, hogy azokban a községekben, ahol régen egytantermes iskolában tanított egy tanító 80—100 gyereket, legalább három pedagógus veti a tudomány magját a fiatal koponyákba. Pártunk és kormányunk nagy súlyt helyez a fiatalok nevelésére és továbbtanulására. Minden tehetséges munkás és parasztfiatalnak lehetőséget biztosít középiskolai, majd egyetemi továbbtanulásra. A gimnáziumok, technikumok kapui nyitva állnak a tanulni vágyó fiatalok előtt. A megye 198 iskolájában, ma 226 osztályban 5436 gyermek indul el az első betű megismeréséhez, és ezen keresztül a tudás, a hatalom meghódításához. Nagy szám ez, mely évről-évre nőtt idáig és a jövő évben még nagyobb lesz. Évről-évre állandóan növekszik a városunkban tanuló középiskolás diákoknak a száma is. Az 1954—55-ös tanévben a Garay János gimnáziumban 90 diák tett érettségi vizsgát. A tavasszal már 95 diák végez a gimnáziumban. És négy év múlva? ... Kielégítő választ ad erre a kérdésre az a tény, hogy az idei tanévben öt osztályban 175 elsőosztályos diák kezdi meg középiskolai tanulmányait a Garay János gimnáziumban. És sorolhatnánk tovább az iskolákat, hisz hasonló a helyzet a Közgazdasági Technikumban s a Mezőgazdasági Technikumban is. Az általános iskolákról csak egy számot említünk, ami bizonyítja pártunk és kormányunk fokozott gondoskodását a tanulóifjúság nyugodt, tanulásának biztosításához. Az Általános Leányiskola például 40.000 forintot költ az épület rendbehozatalára, s ugyanakkor két osztály kapott új padfelszerelést és bővült a szertárak berendezése, felszerelése is. ________________________________J 45 ezer forintos házat vett Baricza István a tolnanémedi Felszabadulás Tsz tagja A tolnanémedi Felszabadulás termelőszövetkezet tagsága 299 hold szántóterületen példamutatóan gazdálkodik. A jó gazdálkodás ereménye nem is marad el. A 63 holdas búzatábláról 16,88 mázsás termésátlagot takarítottak be. De volt nyolc hold búzavetésük, melynek a holdankénti átlagtermése 22,50 mázsa volt. A gabonaféléken kívül az egyéb növények terméséből is jelentős jövedelemre számítanak a tagok. A két hold dohány rendkívüli jó termést ígér, 70— 75 ezer forint bevételt remélnek belőle. A közös jövedelemből bőven jut a tagoknak. Baricza István termelőszövetkezeti tag ezévi jövedelme a következőképpen alakult: gabona .61,50 mázsa, kukorica előreláthatóan 25 mázsa, árpa 18 mázsa szálastakarmány 25 mázsa cukor 1,86 mázsa, olaj 62 kiló, készpénz 19 840 forint. A háztáji gazdaságból 7600 forint jövedelem származik. Baricza István fiával együtt 620 munkaegységet szerzett, melyre 52 184 forint értéket kapnak. Az apa és fia évi munkájának megvan a gyülmlöcse, az a 45 000 forintos családi ház, melyet Baricza István a napokban készpénzért vásárolt. Kilin Hung DneiwfM a sárközi állami gazdaságból Tolna megyében a sárközi állami gazdaság 138 holdon termelt vetőmagborsót ebben az évben. A kiváló minőségű magtermés jól fizetett: kitisztítva 12,81 mázsa jött le holdanként az egész terület átlagáról, de az újbereki üzemegységben a 16 mázsás átlagot is elérte. A gazdaság a belföldi vetőmagellátás mellett kilenc vagon Viktória borsót adott exportra. E mennyiségből hatszáz mázsát már korábban leszállított s szerdán az utolsó háromszáz mázsás tételt is vagonba rakták a külföld részére. Íz őszi nullás hírei Augusztus utolsó napjaiban megyénk valamennyi termelőszövetkezeteiben, gépállomásán, állami gazdaságaiban és az egyéni portán megfeszített erővel dolgoznak a cséplés mielőbbi befejezésén. Megyénkben eddig mintegy 96 tsz és 30 község fejezte be a cséplést. Függetlenül attól, hogy a tsz-ek befejezték-e a cséplést, teljes lendülettel láttak hozzá és végzik a vetőszántást, trágyahordást és silózást. * A Bonyhádi Dózsa Népe Termelőszövetkezetben például 200 holdon, a Murgai Petőfi Tsz-ben pedig 30 holdon végeztek eddig vetőszántást. Azonkívül a zombai termelőszövetkezetek is jelentős területen készítették már el a vetőágyat.* A megyei gépállomási igazgatóság jelentése alapján megyénk gépállomásain megtörtént az őszi munkákra való átállás. A leálló cséplőgépek erőgépei is talajmunkát végeznek, sőt, a bonyhádi gépállomás körzetében megkezdték már a bíborhere és a repce vetésének előkészítését. • A termelőszövetkezetek és a gépállomások mellett az állami gazdaságokban is teljes erővel indult meg az őszi munka. A gerjeni állami gazdaságban például mintegy 8 vontató hordja állandóan a trágyát, amelyet azonnal szántanak alá. A leperdpusztai állami gazdaságban pedig 250 holdon végeztek eddig vetőszántást. * A Tolna megyei Állami Gazdaságokban már javában halad az őszi talajelőkészítés, mélyszántás. A sárközi Állami Gazdaságban mintegy háromszáz hold vetőszántás áll készen. Ennek egyharmadát gondosan elmunkálták, s szerdán megkezdték az őszi repce vetését. A vetőszántás mellett egy garnitúra „gőzeke“ is dolgozik a gazdaságban. Augusztus 26-a óta közel száz holdon forgatta meg a talajt 30—40 centiméter mélységben. Rövidesen még egy második 24 lóerős gőzeke is megkezdi a mélyszántást.* Jól haladnak az őszi vetés előkészületei a dunakömlődi termelőszövetkezetben. A dunakömlődi Szabadság Tsz már a nyári munkák végzésében kitűnt a paksi járásban. A betakarítás után nyomban hozzálátott az őszi vetés előkészítéséhez. Alig néhány nap alatt mintegy száz kataszteri holdon készítette elő a magágyat. A külső munkák alatt a magtárban is szorgalmasan dolgoznak: az ősszel elvetésre kerülő magvakat szelektorozzák. Teplán Erzsi követte társait Néhány nappal ezelőtt hírt adtunk arról, hogy Iregszemcsén három fiatal kérte felvételét az Új Élet Tsz-be, a DISZ agitációs brigád munkája nyomán. A fiatalok példamutatása élénk visszhangra talált. Társai példáját követte Teplán Erzsébet is, aki kedden írta alá a belépési nyilatkozatot. A fiatalok közül még számos belépőre számítanak. Újabb 11 belépő Ozorait A ozorai Petőfi Tsz augusztus 10-én tartott közgyűlésen 11 tagot vettek fel, azóta újabb 22 tag írta alá a belépési nyilatkozatot Ozora községben. Nagyrészük főleg a Petőfi Tsz-be a múlt héten lépett be. Az új belépők között van Császár Ferenc 7 holdas dolgozó paraszt, a községi alapszervezet titkára és Porteleki János és felesége, mindketten párttagok. Juhász Pál ma reggel írta alá a belépési nyilatkozatot s 1 J hold földjét is beviszi a termelőszövetkezetbe. Czibere József 7 és fél holdas gazda is az új belépők között van. Egy-két nap alatt felére csökkent a hátralékosok száma Nagyszokolyban befejeződött a cséplés, de az utóbbi napokig még igen sok hátralékos volt, a község vezetői a lemaradást a nedves gabonával magyarázták. A felsőbb szervek közbelépésével a helyi vezetők hozzáfogtak a hátralékosok felszámolásához. Pados elvtárs a tanács elnöke és a tanács-apparátus minden dolgozója sorra járják a hátralékosokat. Kiderült, hogy nagyon sok gazda, elsősorban a kulákok, ki akarták játszani az államot: az osztagoknak csak egy része volt nedves és ebből a gabonából vitték be a begyűjtőhelyre kötelezettségüket, amit természetesen nem vettek át. Ugyanakkor a padláson volt a száraz gabona. A tanács és a begyűjtési megbízott erélyes közbelépésére egy-két nap alatt több, mint felére csökkent a hátralékosok száma. 1945-BEN, tavaszidőn, nem sokkal a potsdami konferencia előtt, mint fiatal legényke jártam utoljára ebben a faluban. Abban az időben, amikor a legnagyobb harc kavargott a föld és település gondjai körül. A svábok még itt voltak és a székelyek már megérkeztek. Láttam székely családokat pajtában, félszerben tanyázni. A szerencsésebbek már a német gazdával egy fedél alatt éltek. Akkoriban ezen a vidéken járt Bechtler Budapest szociáldemokrata alpolgármestere volksbund-mentő nyilatkozataival ugyancsak nagy vihart vetett a falu amúgy is zavaros életébe. A község akkori székely bírája, Barabás Gáspár, az égető nagy gondok között olyat mondott: — Nem élhetünk mink el, velek — Az idő sok sebet begyógyított azóta — ... és a gyárilag készült faoszlopokra mutatott, amelyek valósággal tobzódtak a rikító színekben. Piros, kék, lila, sárga szín egy tornácon, a magyar ember szemében a legnagyobb ízléstelenségnek hatott. — Majd megváltozik ez is, csak legyünk ma benne ... Tíz esztendő után, míg a bonyhádi lapály szélén kígyózó tenyérnyi gödrös köves úton, Cikóra vitt az autó, erre a mondatra gondoltam. A szűk völgybe szorult falu első házától az utolsóig Barabás Gáspár jóslatának teljesedéséről szólt. Hová lettek innét a lilára mázolt házak, a piros, barna, kék tornácoszlopok? A Bechtlerekkel együtt eltűntek életünkből. A tanácsháza előtt, ahol kétfelé válik az út néhány támaszko Só székelyt találtam. Két kezeslábas munkaruhát viselő ember körül csoportosultak. Először azt hittem traktorosok, később tudtam meg, hogy a bonyhádi járási pártbizottság munkatársai. A szövetkezet dolgát hányták-vetették nagy szapora szóval. Sokáig hallgattam őket, majd közbevetve megjegyeztem: — Akkor nagyot változott maguk felé a világ ... — Megjárja — válaszolt a mellettem álló hosszú, szikár, aprószemű ember — Barabás András a helyi szövetkezet tagja — kilencvenöt százalékban műnk élünk már itt... A külső jele ennek, hogy tiszta fehérre meszelték a házakat, az oszlopokról levakarták a rikító festékeket. ÚJ ÚTRA LÉPETT A FALU. Barabás András — ki annyi évet számlál, ahányat ez a század ír — kiokosított a falu dolgában, ő mesélte azt is, hogy a faluban még ma is akad olyan ember, aki a régi sérelemmel és a németekkel ijeszti a szövetkezetieket ... — Mert, amikor én a tavaszon beléptem a mi szövetkezetünkbe, az Alkotmányba — mesélte — jön ám este az egyik gazda, azzal volt rokonságba, akinek házába most a közös tehénistálló van. — Mondja, mit gondol kend Barabás, meddig etet maga itt? — Míg világ nekem a világ... — És ha jönnek a németek, hová futnak? Elfutott erre engem is a méreg ... Hát tudja meg sehova se megyünk innen, ma már itt maradunk a hazánkba, ha más megélt 150 évig, mink is megélünk benne, jobban mint azok, mert minket mindennel támogat az állam, hogy erős szövetkezete legyen a székelységnek is ... De még olyat, hogy én, egy német elől fussak Magyarországon? ... Van még kapa, keisza ... — A székelyek mégsem akarják a jobb életet? — mondom erre. — Má, hogy nem? — húzta össze gyanúsan szemöldökét — aki mondta, az is hazudott ... mert minket az összetartás mentett meg. — Az összetartás?... a gazdák jórésze mégsem akar szövetkezetbe állni, vagy lgalább is húzódozik. — JÖN AZ ÉS, csakhát, allik másiknál személyi bántódás van ... Mondtam nekik én is, te miért kell félre faragni? Látod, engem az isten se agitált, most a tavaszon én is beálltam, két jó lóval meg tizennégy és félholddal, mert mind bolond ember, aki meglátja a jót, és nem hajlik rá... márciusban volt ez, onnét egy nap hiányom sincs. De megmondtam azt is, hogy én ezidáig megtaláltam a számításom, nem szólhatok egy rossz szót se, van egy anyakocám, három hízóm... De nekem nem is volt adósságom, amikor beálltam. — Ez derék dolog ... —Most kaptam kétezerkétszáz forint pénzt, a liszten fejjül csak úgy, egy kis kettőpénznek ... Nem is pipuálok már, inkább cigárt szívok, az asszonynak is jobban tetszik. Cikó neki csak külsőségeiben változott, nagyot fordult lakói élete is. Megszűnt a sok rágalom alapja, a bizonytalanság. Érdemes tervezni, érdemes építeni, már pedig, aki építeni akar juhhodályt, tehénistállót, házat, annak bízni kell a jövőhöz. A falu nagyobb része szövetkezetre állt, én csak eggyen lepődtem meg ... Olyan tekintélyes székely gazdák, mint Barabás Gáspár a telepesek első bírója, Bíró Bernát, a Hazafias Népfront helyi elnöke, hogyan szakadhatott el a székely jövőt munkások dolgos csapatától? Tisztelik, becsülik őket a faluban. MAGA BÍRÓ BERNÁT IS a székely összesegítésről beszél, hogyan lehet, hogy néhányad magával mégis kimarad a székelyek erős, szívesen látott szövetkezeteiből. Most már tettekkel kellene bizonyságát adni, hogy a székely összefogás, rövid néhány év múlva nagyobb gazdagságot teremt Cikón, mint valaha volt. Szamos Rudolf Székelyek — Cikó -