Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-06 / 209. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ! ------------------------------------------------------------------------- A MAI SZAMBÁN: A nyugatnémet kormányküldöttség száz tagja elindult Moszkvába (2. o.) — A vezetők példája és a szervezett felvilágosító munka segítheti Maroson is a mezőgazdaság szocialista átszervezését (3. o.) — „Ami hiányzott életemből, munkámból, mindazt megtaláltam“ (3. o.) — Hírek a Tengelici Petőfi Tsz-ből (4. o.) J AZ MDP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG AN ALAPJA XII. ÉVFOLYAM, 209. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR. KEDD, 1955. SZEPTEMBER 6. Á gyönki járás Akik a jobb élet útját választották ifjúsági béketalálkozóján Pesti György 9 és fél holdas A jó példa követére talált. Lacza dolgozó paraszt feleségével György 7 holdas gazda, Pesti együtt a helybeli Kossuth Tsz-be György után szintén a Kossuth kérte felvételét. Tsz tagja lett. — Ha ők, akkor én is — mondotta Lcboda János 8 holdas gazda, amikor aláírta a belépési nyilatkozatot. Ő is a Kossuth Tsz-be lépett. Fehér György 12 holdon gazdálkodott eddig. Az elmúlt évek alatt megelégelte a kevés jövedelmet adó egyéni életet. Gazdatársai után ma már ő is a Kossuth Tsz tagja. Olyan nagyméretű ifjúsági megmozdulás volt vasárnap Gyünkön, amilyenre nemcsak a járás, hanem még a megye területén sem volt példa. Volt már más járási székhelyen is ifjúsági béketalálkozó, ha ilyen, mint Gyünkön, még nem: egyrészt azért, mert a megjelentek száma mintegy négyezer volt, másrészt pedig azért, mert ezt követlenül a VIT után szervezték, olyan időszakban, amikor a világ ifjúsága ismét tanújelét adta békeszeretetének, harcos összefogásának, és elsősorban ez adott magasztos tartalmat ennek a találkozónak. Eljött a találkozóra a DJVSZ egyik tagja, a Francia Nyugat-afrikai Locheik Bara és a Magyarországon tanuló görög Damaszotisz Janisz is. VASÁRNAP kora reggel olyan forgalom volt a gyönki járás országútjain, hogy még hétköznap sincs hozzá hasonló. Mintegy húsz fellobogózott vontató hordta a községekből a fiatalokat a járás székhelyére, Gyönkre. A távolabbi helyekről teherautókon hozták a fiatalokat. A közeli tsz-ekből, állami gazdaságokból feldíszített kocsikkal, kerékpárokkal jöttek. Itt voltak a Simontornyai Bőrgyár fiataljai is, de itt voltak a legkisebb községek, puszták fiataljai is. Miszláról — a járás egyik legkisebb falujából — több, mint kétszázan jöttek. Először öt vontatót kértek a miszlaiak, de még egy hatodiknak is ki kellett menni a fiatalokért. Legtöbb faluból elkísérték a fiatalokat a község vezetői és nagyon sok felnőtt is. Az ifjúsági béketalálkozó küldöttsége megkoszorúzta a gyönki szovjet hősök emlékművét. Ezidő alatt elindult Gyönk utcáin a felvonulók végeláthatatlan sora. Elől mentek az egyenruhás úttörők virágcsokrokkal, utánuk a járás vezetői és a megyei szervek képviselői, majd pedig zárt sorokban a községek küldöttei következtek nemzetiszínű és vörös zászlókkal, feliratokkal, a különböző nemzetiségek népviseletben vonultak fel. A FELVONULÁS UTÁN a szociális otthon parkjában nagygyűlést tartottak. A díszemelvényen helyet foglaltak a külföldi vendégek, a megyei DISZ- bizottság titkára, Duiai Károly elvtárs, a járás vezetői és több példamutató fiatal. A gyűlést Kovács Jánosné elvtársnő, a járási DISZ-bizottság titkára nyitotta meg, majd Gyurka István elvtárs, a járási pártbizottság titkára ünnepi beszédet mondott. Beszédében méltatta az ifjúsági béketalálkozó jelentőségét, emlékeztetett a régi fiatalság szomorú sorsára és beszélt a mai fiatalság megváltozott, boldog, gondtalan életéről. Majd a járási pártbizottság nevében egy díszes emlékzászlót adott át a járás ifjúságának példamutató munkájáért. A zászlón a DISZ jelszava volt: „Hűséggel a néphez, hűséggel a párthoz.” Kovács Jánosné elvtársnő amikor átvette a járási pártbizottság ajándékát, megfogadta a járás fiataljai nevében, hogy ezentúl még fokozottabb mértékben harcolnak a párt politikájának végrehajtásáért. A gyűlésen Ambrus Lukács elvtárs, a bonyhádi járási DISZ bizottság titkára, megyénk VIT-küldötte beszámolt a VIT-en szerzett élményeiről. Elmondotta, hogy a VIT a világ ifjúságának harcos találkozója volt, ahol a küldöttek sokmillió fiatal nevében emelték fel szavukat a béke és a haladás érdekében. FELSZÓLALT a gyűlésen Locheik Bara, a DÍVSZ tagja is és a gyarmati Afrika ifjúságának üdvözletét tolmácsolta a gyönki járás fiataljainak. Elmondotta, hogy náluk ilyen ifjúsági megmozdulásról szó sem lehet, mert az elnyomó gyarmatosító politika még a legelemibb szabadságjogokat sem biztosítja az afrikai bennszülötteknek. — Minket négereket — mondotta — nem vesznek emberszámba színes bőrünk miatt, de a mi fiatalságunk is tudja, hogy vannak szabad, demokratikus országok, mint amilyen Magyarország is, és azon fáradozunk, hogy a mi országunk is szabad legyen és benne boldogan élhessen a fiatalság, mint Magyarországon. A kis úttörők virágcsokrokkal halmozták el a díszelnökség tagjait. Amikor Loceik Bara lejött az emelvényről, a fiatalok lelkesedése tetőfokra hágott. Százával nyújtogatták feléje a DISZ-tagsági könyveket, hogy Bara kezeírásával tegye még tiszteletreméltóbb okmánnyá. KÉT VILÁG fiatalsága találkozott itt: a szabad, szocializmust építő Magyarországé és Lodeik Barán keresztül a „sötét” Afrikáé. Bara megbarátkozott a magyar fiatalokkal és nem tudott betelni azokkal, amiket meséltek neki. A kalaznói fiatalok szavait talán órákig is elhallgatta volna, ők arról meséltek neki, hogyan tért a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára községük lakóinak túlnyomó része. A találkozó többezer résztvevője közül mindenki szeretett volna egy-két szót váltani Barával, mindenki szerette volna neki elmesélni, hogyan változott meg élete a felszabadulás után. Bara pedig legtöbbnek csak ennyit válaszolt: „Előbb-utóbb mi is körük példátokat, mi is szabadok akarunk lenni.” Hosszasan elnézegette az afrikai vendég délután a kultúrműsort is. Hosszasan elgyönyörködött a pattogós népi táncokban, a vidám tréfás jelenetekben és amikor elbúcsúzott Gyönktől, egy kedves élménnyel gazdagodott világjáró utazása közben, azzal, hogy a gyönki járás fiataljai egységes összefogással dolgoznak országuk további felemelkedéséért. * A JÓL SIKERÜLT béketalálkozóért meg kell dicsérni elsősorban a járási pártbizottságot, a tanácsot és a DISZ-bizottságot, mert a szervezési és előkészítési feladatokat körültekintő lelkiismeretességgel látták el. / A Petőfi-brigád példát mutat „Egy négyszögöl mélyszántást sem hagyunk tavaszra" A mözsi gépállomáson dolgozó „Petőfi” traktoros brigád valamennyi tagja példásan megállta helyét a nyári nagy munkák idején. Legfontosabb feladatuknak tekintették az aratás, cséplés és tarlóhántás mielőbbi befejezését. Sikerült. A szeptember 1-ével megindult őszi kampányban az eddiginél még szebb eredményt akarnak elérni. Erről nyilatkozott Farkas Ferenc elvtárs, a Petőfibrigád vezetője. — A Petőfi brigádnak 2091 normálhold őszi terve van, amelyet maradék nélkül teljesíteni is fogunk. Szeptember 1-ével megkezdték a faddi határban a keverőszántást, a vetőágykészítést és a trágyahordást. A faddi Szabadság Földje Tsz-ben dolgozó két traktoros, Szabadi Kálmán és Szarka József már az első napon túlteljesítették normájukat. Hat normál hold helyett 7 normál holdon végeztek talajelőkészítést, őszi árpa és lucerna alá. Az Uj Élet Tsz-ben Szabadi Mihály és Vass György traktorosok végeznek kiváló munkát. E két traktoros nyújtott műszakban dolgozik. Az Uj Élet Tsz tagságának, de a gépállomásnak is az a véleménye, hogy Vass György kifogástalan minőségi és mennyiségi munkát végez. A napi teljesítmény lehetne nagyobb is, ha sokszor indokolatlanul nem állna gépe szerelés miatt. Előfordult már, hogy három napig nem dolgozott, pedig ez idő alatt legkevesebb 18 normál hold talajmunkát végezhetett volna. A Győzelem Tszber Rigó József és Kiss Mihály traktorosok dolgoznak. — Összefoglalva, a Petőfi brigád valamennyi traktorosa szíves-lélekkel látott az őszi munkák elvégzéséhez és a brigád nevében vállalom, hogy az őszi vetéseket határidő előtt négy nappal befejezzük a faddi tizekben, de vállaljuk azt is, hogy egy négyszögöl mélyszántást sem hagyunk, tavaszra. Hatezer hald veleszárszás áll készen a paksi járásban Tolna megyében is mindenütt megkezdték már az őszi talajmunkákat. A paksi járás területén, — amelynek nagy része homokos — már mintegy hatezer holdon készítették elő az őszi gabonák magágyát. A bölcskei Vörös Október, a dunaszentgyörgyi Szabadság és a németkéri Ságvári Termelőszövetkezetek már az őszi repcét és takarmánykeveréket is elvetették. A dunaföldvári Alkotmány Tsz-nél 150, a bölcskei Vörös Október Tsz-nél pedig 100 kataszteri hold vetőszántás áll készen, műtrágyázva és mindkét helyen még e hét elején megkezdik az őszi árpa vetését. Báró Gizi hozománya Olyan szépen, olyan kopogósan , azokban a kis fekete topánkákban senkinek sem állt úgy táncra a lába, mint Bíró Gizinek, Bíró Lajos kisebbik lányának. Gizi, Hadikfalván született — 1936-ban Bukovinában. Nehéz, dolgos életbe nőtt az apai háznál. Alig kifogták az általános iskolából, már a felnőttekkel, a család férfitagjaival egy sorban dolgozott, a tizenegynehány holdon. Apja, Bíró Lajos, rendszerető, szorgos ember. Háza tája köznapokon is olyan tiszta, mintha minden hajnal új ünnepet köszöntene nála. Gazdaságát nem hagyta bitangban, dolgoztak ők egyre többen, de valahogy a sok munka látszatra nem mutatkozott, mint ők szerették volna, városi lakásnak is a díszére válna. Hiába, más után kellett néznie. Közben a faluban, a barátnői közül néhányan szüleikkel együtt beléptek a termelőszövetkezetbe. Hívták Gizit is, de a lány tartott apjától és inkább a nehezebbet választotta. Beállt csillézni a hidasi téglagyárba. Embernek is nehéz munka ez, nem hogy egy gyenge lánynak. És az örökvidám, táncoslábú Bíró Gizi, még a vasárnapi táncból is kimaradt, mert a csillézéstől sajgóit keze-lába. Otthon nem mutatta, csak anyja ismerte nehéz sorát. Együtt szipogtak néha egy sort, amikor nem látta senki. Egyszer Gizi nagyot, merészet gondolt. Sokáig apjának sem mert szólni, erősen tartott a szigorú apai kéztől. Pedig apa és lánya egy malomba őrölt. Bíró Lajos mindennapi gondját csak tetézte, az esztendőről esztendőre növekedő lány. A téli estéken, már a legények is betévedtek házába. A szép lány mellett szívesen üldögéltek és a szülők aggódva várták a pillanatot, ugyan mikor kopogtatnak kérők az ajtón. Bíró Lajost a „stafirung“ dolga aggasztotta, mert a ruhát, dunnát meg az apróbb holmit még csak elő tudná állítani, de a föld, az az „átkozott“ föld nem akart annyit hozni, amiből — ha apránként is — a bútor is kikerülne. Gizi tartott apjától, egyszer azonban nem állhatta tovább. — Nincs magának szíve, édesapám! — Még hogy nekem? — nézett nagyot Bíró Lajos. — Igen magának, mert ha szíve lenne, nem sanyargatna minket. — Sanyargat a rossz nyavala, mit csináljak, ha nem engedelmeskedik úgy a föld, ahogy én szeretném ... ... Barabás bácsinak, meg a többinek, akik szövetkezésre álltak azoknak engedelmeskedik, csak magának nem? — vágta apjának makacsul a szavakat. — Elhallgass, mert nem tudom mit teszek veled... Erre gondolt a tizenhat éves lány is, amikor sok elhatározás után egyszer váratlan bátorsággal így szólt vacsora után: — Édesapám, én holnaptól kezdve kifognék a földből, a maga földjéből... — — Mit? — mordult az apa. Igen is — pityergett a lány —, mert így én sosem megyek férjhez. Hirtelen haragú ember Bíró Lajos, most is pattogna, de felesége a lány pártjára állt. — Keres egy kis pénzt, segít a mi bajunkon is. Minek részletezzem. Gizi másnap hajnalban fölült a hidasi bányához járó autóbuszra. Elszegődött bányásznak. Megtanulta a csillézést, a szállítógépek kezelését. Akaratával győzött, a nehéz férfi munkán. Néhány hónap után, nem volt nála szorgalmasabb bányász a faluban. Egy évig járt Hidasra és fájó szívvel búcsúzott a bányától, amikor jött a rendelkezés, hogy nőket nem szabad földalatti munkán alkalmazni. Pedig — ahogy tervezte — még egy év a bányában és olyan bútort vehet megtakarított pénzén, amely akármelyik — Ügy? Ütni... Az a legkönnyebb, hát üssön, csapjon agyon, de akkor is csak ezt mondom... Bíró Lajos meghökkent. Sokáig nézte a lányát, beleráncosodott a nagy gondolkozásba. Nem szólt egy szót se, kiment az istállóba a lovak mellé. Éjszakára is ott maradt. Gizi kora reggel elment a gyárba. Bíró Lajos meg magára öltötte minden szó nélkül a jobbik ruháját és bizonytalan, lassú járással elballagott a szövetkezet irodájáig. Azóta néhány hónappal öregebbek lettek. Bíró Lajos portája ma is olyan még köznapon is, mintha mindég vendéget várna. Jöhet már a vendég, akármilyen dolgos legény. Az első szobában ott van már Gizi hozománya, a szép új bútor. A szerelemhez, házassághoz kenyér is lesz. Gazdagon termett a cikói szövetkezeti föld és Bíró Gizi most azon gondolkozik, hogyan lehetne az őszön a fiatalokból önálló brigádot szervezni ... mert ők nem félnek a munkától és a szövetkezetben sem maradnának a legények mögött. Szamos Rudolf