Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-09 / 212. szám

TOLNAI& PLO Világ proletárjai egyesüljetekr A MAI SZÁMBAN: A Német Szövetségi Köztársaság Kormányküldöttsége Moszkvába érkezett (2. o.) — A batai népnevelők sikeresen harcolnak a tsz-mozgalom fejlesztéséért (3. o.) — Jegyze­tek két DISZ-szervezet munkájáról (3. o.) — Híradás Fadd­­ról (4. o.) XII. ÉVFOLYAm, 212. SZÁM. AZ MDP TOLNAMEGYEI PÁ­RTBIZOTTSA­ CA'NAK LAPJA ÁRA: 50 FILLÉR. PÉNTEK, 1955. SZEPTEMBER 9. Uj tsz-eink megszilárdításáért Tolna megyében a Központi Vezetőség márciusi hatá­rozata óta 17 új termelőszövetkezet alakult. A tagok száma ekkor 313 volt, a bevitt földterület pedig elérte az 1906 katasztrális holdat. Új termelőszövetkezetek alakultak: Németkéren há­rom, Felsőnánán, Kalaznón 2—2, Pálfán, Dalmandon, Pak­son, Bikácson, Bölcskén, Mucsiban, Mucsfán, Bogyiszlón, Bátán és Fürgéden 1—1. Mindössze három hét választja el ezeket a termelőszö­vetkezeteket az új gazdasági évtől, október 1-től, amikor közösen megkezdik a gazdálkodást. Addig még nagyon sok a tennivaló. Pártszervezeteinkre, tanácsainkra, gépállomá­sainkra és mezőgazdasági szakembereinkre vár az a feladat, hogy október 1-re lerakják e gazdaságok alapjait. Nagy feladatok előtt állanak járási pártbizottságaink, járási tanácsaink, a községi alapszervezetek, a községi ta­nácsok és a gépállomások szakemberei. Melyek azok a fel­adatok, amelyeket végre kell hajtaniok annak érdekében, hogy az új termelőszövetkezetek már a kezdet-kezde­tén helyes kerékvágásban kezdjék meg a közös gazdálko­dást. Járási szerveinkre vár az a feladat, hogy még egyszer ismertessék a tagsággal az alapszabályt, mert az az általá­nos tapasztalat, hogy erre nem fordítottak kellő gondot. Jelen kell lenniök minden újonnan alakult termelőszövet­kezetnél, hogy a megindulás az alapszabály szerint történ­jék. Gondot kell fordítaniok arra, hogy mindenhol megtör­ténjen az állatállomány összevonása, a vezetés kialakítása, hogy helyesen történjék a brigádok és a munkacsapatok összeválogatása, mert ez is egyik biztosítéka annak, hogy zökkenőmentesen kezdjék meg új termelőszövetkezeteink az őszi munkákat. El kell készíteni minden termelőszövet­kezetben a szántási és a vetési tervet, gondoskodni kell ar­ról, hogy a talajokat már az őszön — amennyire csak lehet — megtrágyázzák, műtrágyát is kell igényelni. Fordítsanak gondot arra is, hogy a bevitt állatok mellé a földterülethez mérten vásároljanak elegendő és jó állatokat a tagok, egy­részt azért, hogy igaerőben ne mutatkozzék hiány, más­részt pedig azért, hogy ezek termékeiből már a tél és a ta­vasz folyamán előleget oszthassanak ki a tagságnak. Segít­sék járási szerveink az új termelőszövetkezeteket abban is, hogy az állatállomány részére legyen megfelelő hely, készítsenek takarmánymérleget, hogy a tél folyamán ne mutatkozzon takarmányhiány, segítsenek jó minőségű ve­tőmagot beszerezni. A gépállomásainkon ki kell jelölniök az új termelőszövetkezetekbe szánt mezőgazdászokat. Létre kell hozni a szövetkezetek, párt- és DISZ-szervezetét, ame­lyek már az első naptól kezdve motorja kell, hogy legyenek a termelőszövetkezetek életének. Dalmandon a nyár folyamán alakult meg a Szabadság Tsz. A dombóvári járási tanács a dalmandi gépállomással egyetemben szakbizottságot szervezett melyben részt vett egy szervező, egy állattenyésztési szakember, egy építési előadó, egy könyvelő és egy szakember a gépállomásról, akik segí­tettek elkészíteni a termelőszövetkezet termelési tervét, jó­minőségű 15 szarvasmarhát és 10 sertést vásároltak. Ezen­kívül segítettek összevonni az állatállományt. A gépállomás részéről részt vett elvtárs, különösen a tervkészítésben és a szervezésben segített, melynek eredményeképpen azóta már a taglétszám mintegy háromszorosára növekedett. Ha­sonlóan jól foglalkoznak az új termelőszövetkezetek meg­szilárdításában a gyönki járásban. A járási tanács minden segítséget megadott és megad a kalaznói Új Élet és a felső­­nánai Rákóczi és Zöldmező Termelőszövetkezeteknek. A varsádi gépállomás párttitkára, Zey Antal elvtárs például nap mint nap kint van Felsőnánán és Kalaznón. Tanácsai­val állandóan segíti az új termelőszövetkezeteket és irányt mutat nekik a meginduláshoz. A dombóvári és a gyönki járási tanács és járási pártbizottság elvtársai erejükhöz és tudásukhoz mérten mindenben támogatják az új TSZ-eket. Ez azonban nem mondható el a paksi járási tanácsról és járási pártbizottságról, mert vajmi kevés az a segítség, amelyet a németkéri, a bölcs­kei és a bikácsi termelőszö­vetkezeteknek nyújtottak. A legrosszabb a helyzet a tamási járásban. Mindössze egy új termelőszövetkezet alakult, a fürgedi Vas Gereben TSZ, de ez sem az ő munkájuknak köszönhető. Nem tudtak a járás vezetői például arról, hogy a faluban új termelőszövetkezet volt alakulófélben. A főag­­ronómus véletlenül járt kint Fürgeden és ekkor szerzett tudomást arról, hogy estére a gazdák megalakítják a ter­melőszövetkezetet. Ekkor mentek csak ki a járási tanács és a járási pártbizottság részéről, hogy részt vegyenek a meg­alakuló gyűlésen, de azóta sem látta őket senki a faluban, pedig szükségük lenne a tsz-tagoknak nagyon is a segí­tésre, hiszen még mindig nem kapták meg a működési engedélyt, mivel nizcs meg a megalakuláshoz szükséges 10 család. Minden kezdet nehéz, de jó szervező munkával át lehet és át is kell segíteni új termelőszövetkezeteinket a kezdeti nehézségeken. Az idő sürget. Az vezesse tehát járási taná­csainkat és járási pártbizottságainkat, hogy „amit ma meg­tehetsz, ne halaszd holnapra,“ mert igyekezetük, fárado­zásuk megtérül a termelőszövetkezetek jó megindulásában és későbbi működésében. De nemcsak a járások vezető szerveinek a feladata az, hogy most a kezdet kezdetén mindent megtegyenek az új termelőszövetkezetek sikeres megindulásáért, hanem a szövetkezet kommunistáinak és DISZ tagjainak is a feladatuk kell, hogy legyen. Teng diri Petőfi TSZ t Közel 250 holdon fejezik be szeptember 25-ig a vetést Termelőszövetkezeteink tagjai újult erővel látnak az őszi mezőgazdasági munkák végzé­séhez. Munkájukban arra törekednek, hogy jó magágyba, időben vessenek, mert ez az egyik legfontosabb feltétele a jó termésered­ményeknek. Wiedermann Ferenc elvtárs a tengelici Petőfi TSZ agronómusa mondotta legutóbb lapunk munkatársának, hogy a jelenlegi szénagyűjtésen és hordáson kívül hozzákezd­tek az őszi vetési munkákhoz, sőt, 8 holdon megkezdték a lucerna vetését. A jövő héten megkezdik a 30 hold őszi takarmánykeverék és 60 hold rozs vetését, szeptember 25-ig pe­dig 150 hold őszi árpa vetését fejezik be. Faddi Búzakalász TSZ: 13 család lépett be szövetkezetünkbe A faddi Búzakalász Termelőszövetkezetbe eddig 13 dolgozó parasztcsalád kérte felvéte­lét. Behozott földterületük 57 hold, melyből hold gyümölcsös és kertészet. A célunk az hogy ezt a területet a jövőben 10 holdra nö­veljük. Népnevelőink derekas munkát végez­nek és így reméljük, hogy a jövőben még számíthatunk új belépőkre. Termelőszövetkezetünkben most az őszi munkákat végezzük, a trágyahordást, szánt­juk a földet az ősziek alá. 15 hold káposzta­­repcét már elvetettünk téli birkalegelőnek. Hozzákezdünk az őszi vetési munkák mel­lett a téglaégetéshez is, mert rendbehozzuk az istállót és más épületeinket. KOVÁCS SÁNDOR tsz-elnök. Állataival etette fel a kenyérgabonát A Tolnai Napló korábbi szá­mában hírt adott már arról hogy­ Böde György dunaföldvári kulák ellen a paksi járásbíróság megindította az eljárást, mert bűntettével a közellátást veszé­lyeztette. A járásbíróság most meghozta az ítéletet. Nevezett jelenleg két hold sa­ját és 16 hold bérelt földön gaz­dálkodik apjának azonban még 65 hold földje volt. A paksi járásbíróság Böde György kulákot 3 évi és négy hónapi börtönbüntetésre, ötezer forint vagyonelkobzásra ítélte, mert 1955. augusztus első felé­ben megközelítően 10 mázsa el­­csépeletlen rozsot és öt mázsa elcsépeletlen tavaszi búzát ré­szint állataival etette fel, részint pedig az állatok alá almozásra használta, ezenfelül 771 kilo­gramm kenyérgabonát a forgal­mi korlátozás megszüntetése előtt idegen személyeknek adott el. Böde ezzel a közellátást ve­szélyeztette. Az ítélet ellen fellebbezett. Böde György Megértjük egymást... Felsőnána jellegzetes tolnai fa­lu. Egy utcája arra kanyarog, amerre a völgy hajlik. Típusa szerint kisközség — kétszáz­hetven házzal és körülbelül ezernégyszáz lakossal. A falu nagy része, mintegy nyolcvan százalékban, tíz esztendővel ezelőtt települt. Lakói széke­lyek, felvidékiek és németek. Róluk szól a következő törté­net. A­­ minap találkoztam én egy felsőnánai ember­rel. Nagy ügyben sáfárkodott, pereskedés hajtotta Gyönkre, a járási székhelyre. Tolvajt fogtak a szövetkezet földjén... Ravasz, sokat látott apró sze­mével szúrósan vizsgált. Érez­ni rajta, erősen méregette, ba­rátot vagy ellenséget lásson bennem. Rezes arca két mély barázdába hajlott. Szerencsére a gépkocsivezető régi ismerőse volt és így hamar összebarát­koztunk. A bemutatkozásnál nem értettem jól a nevét új­ra kérdeztem. — Schmidt Henrik vagyok, Felsőnánáról, hetven eszten­dőt adott eddig az isten, de azért a nyáron a borsóban ki­kaszáltam olyat, aki ötven évvel fiatalabb volt nálam. — így mutatta magát, elsorolva mindazt, ami az idegent érde­kelheti. Vidám volt a kedve, láthatóan a hivatalos dolog után megkóstolta milyen bort mérnek Gyönk­e városában­. — Szép idő a hetven esz­tendő ... — A bizony gyerekem és ha jó lesz a szőlő, jó boron elél a szegény ember... — Kívánom, hogy a százat is jó erőben élje ... — Köszönöm­, magának es­zném... de hát mi járat­ban ... — Felsőnána dolgával sze­retnék megismerkedni... — Azt lehet, de inkább szü­ret talán tartson felénk, egyéb­ként szerencséje, hogy velem találkozott, mert hivatalos ember lennék én és Nánán, mint a Legeltetési Társulat elnöksége ... Szívesen, részletesen me­sélt. Rövidesen megis­mertem a falu legjobb gaz­dáit. Név és idő szerint elso­rolta, ki mikor lépett közösre és mikor lesz szocialista község Nána. — _Mert az lesz, tán még a héten ... Van ám nálunk három csoport is, a „Zöld­mező’’, a „Rákóczi”, meg az „Uj Barázda”, amelyikbe én is beléptem ... —"Szóval megértik egymást a faluban. — Az biztos ... ... És számomra ez volt a legkellemesebb hír. Olyan so­kat hallottam már egymásra panaszkodó embereket, akik egy faluban éltek és az „ősi” gyanakvással nézegették a kü­lönböző nemzetiségűeket. Fel­sőnána előbbre lépett-e a tíz év alatt? — Mi falunkban háromféle nép lakik, székelyek, felvidé­kiek és „svábok”. Három szö­vetkezet is alakult, de elhiheti nekem, nálunk az összetartás­sal nincs semmi hiba, ma kö­zös a gondunk és mint testvér dolgozik össze a falu. Nem számít sváb vagy székely ... Én öreg fejjel hét holddal lép­tem a szövetkezetbe az idei ta­vaszon ... Aki nemzetiségi el­lentétekről beszél, az azt sze­retné, hogy amíg mi egymás­ra acsarkodunk, ne jussunk előbbre a boldogulásban, mert amíg mindenki külön-külön magának húzza az igát, a falu összetartása se lehet olyan nagy. A közös érdek meg egy házba húzza az embere­ket ... egy nagy család lesz... Én hetven esztendőt megér­­tem, elhiheti, nincs ennél szebb. S­chmidt bácsi hova tar­tozik? — Én nem szégyellem, hogy svábnak születtem, nincs miért szégyenkezni... Nem sajnálom a „Volksbundistá­­kat”, maguk keresték azt, amit kaptak ... Elhiheti, én ma, tíz esztendő után na­gyobb tiszteletet kapok a bu­kovinaiaktól, mint régen a sváboktól, amikor a „Bund” szédítette erre az embereket, pedig azokkal még rokonság­ba is voltam. A fiam székely lányt vett feleségül, a család­ba senkinek se jut eszébe svá­­bozni vagy csángózni... A szövetkezetben is nagy barát­ságban vagyunk. Egyformán ez a föld — mi mind­annyian magyarok vagyunk, egyformán kell összefognunk, mert csak így boldogulha­­tunk. Aki a mi egységünket akarja megbontani, az a mi szövetkezeti gazdaságunkat akarja megbontani.. Ezt meg nem engedjük é­r­demes ezen gondolkoz­ni. Milyen nagy igazsá­got mondott Schmidt Henrik bácsi. Hogy mennyire igaz a szava, azt beszédkiejtésén is észrevehettem. Akaratlanul már székelyesen ejti a kötő­szókat, az „is" helyett „es"-t mond, így erősödik a nép. A közös munka meghozza az egy­mást segítő összefogást. Azt is megkérdeztem tőle, őszintén megmondaná-e, melyik jobb — ha magának él az ember, vagy ha összefog. — Ha összefog közösen a nagy gazdaságban. Ezt nem­csak úgy beszélem ám a nagy­világba, mert huszonkét éves koromtól én a magam gazdája voltam. Sok „formát” megél­tem, de ma igazán nyugodtan hejtom álomra a fejem, engem nem izgat az adódobálás, a meg­élhetésem megvan és ha úgy fordul, hogy nem bírom már a munkát, akkor is meg lesz a kenyerem, mert a szövetkezet segít engem. SZAMOS RUDOLF akik a jobb élet étjét választották Müller Gyula elvtárs, a nagy­székely­ alapszervezet titkára a múlt héten belépett a helyi ter­melőszövetkezet­be. Aláírta a belépési nyilatkozatot Müller Gyuláné elvtársnő is és elhatározták otthon, hogy az ősz folyamán ot­thoni munkájuk el­végzése mellett segítenek a tsz­­ben is. Mácsik József 7 holdas dolgozó paraszt a faddi Búzakalász Ter­mhezzövetkezetbe kérte felvé­telét. Páncél József 287. házszámú dolgozó paraszt öt hold földjé­vel a faddi Új Élet Tsz tagjai sorába lépett.

Next