Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-10 / 213. szám

TC 1 pld Világ proletárjai egyesüljetek! srf--------------------------------------------------------^ A MAI SZAMBÁN: Megkezdődtek a megbeszélések a Szovjetunió kormánya és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttsége között (2. o.) — A cikói Alkotmány TSZ tervei — s akik megvalósítják (3. o.) — Felkészültünk az őszi munkákra (3. o.) — Szüreti­ bál Faddon (4. o.) __________________________I­___________________1 AZ MDP TOLNAMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁ­NAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR. SZOMBAT, 1955. SZEPTEMBER 10. Ireg&semcséről jelentik. Tíz mtsz-tag-egy h­ét alatt eúly hét alatt tíz fiú és leány lépett be a szövetkezetbe Ve­regszemcsén. A fiatalok a DISZ-szervezet segítségé­vel léptek az új útra. Hogyan történt ez? A DISZ-kongresszus után — amely minden DISZ-szervezet feladatául tűzte a szövetkezeti moz­galom erősítését — az iregszemcsei DISZ-szervezet vezetősége is munkához látott. Gondolkoztak a DISZ vezetői, mit tegye­nek, hogyan növelhetik az Új Élet TSZ tagjainak számát. Mert igaz, hogy jól dolgozik a helybeli szövetkezet, jól élnek a szövetkezet tagjai, cséplés után is nem kevesebb, mint öt kiló búzát osztottak előlegként munkaegységenként, de termé­szetesen azért az agitációra szükség van. Összehívták a gépállomás és a szövetkezet fiataljait ta­­­­nácskozni­­ és számolni. Sorra, rendre kiszámították egy-egy tsz-fiatal évi jövedelmét, elosztották hónapokra, mindezt összevetették az egyénileg dolgozó fiatalok havi jövedelmével.­­ A számolás után a mérleg mindenképpen a szövetkezet javára­­ billent. A tsz-ben az átlagos havi jövedelem jóval több, mint 1 ezer forint.­­ Ennyi jövedelme bizony nincs egy iregszemcsei egyénileg dolgozó paraszt fiatalnak, de még annak sem, aki a szomszé­dos kísérleti gazdaságban keresne munkát, így hát okos szó­val sikerült meggyőzni erről a még kívülálló fiúkat és lányokat. Tíztagú agitációs brigádot alakítottak a fiatalok és esténként párosával elindultak beszélgetni, vitatkozni a kívül­­­­állókkal. Éjfélig vitatkoztak, számoltak, sorra vetettek min­dent, amíg meggyőzték igazukról a fiatalokat. Alig egy hét alatt tíz fiatal lépett be az Új Élet TSZ-be. Ünnepi közgyűlé­sen vették fel Kollár Rózsikét, Túrós Máriát, Lázár Magdol­­­­­­nát és a többieket. Az új belépők már ezen a közgyűlésen megfogadták a tsz többi fiataljával együtt, hogy teljesítik a silózási tervet, s ebben az évben 300 köbméter silótakarmányt készítenek az állatállomány számára. (De mindjárt hozzá­tet­­t­­ék: úgy dolgoznak, hogy a terv 400 köbméterre sikerüljön.) Kiszámolták már, mennyi lesz a jövedelmük, de az sose baj, ha úgy tévednek a számolásban, hogy növekedjék a kereset, a jövedelem. ", (Megjelent a Szabad Ifjúság 1955. szeptember 9-i számában.) Egyre többen választják a szövetkezetet Gyulajon A termelőszövetkezet eredmé­nyei sok egyéni dolgozó paraszt­ban eloszlatták a kétkedést amely visszatartotta őket a belé­péstől. Látták, hogy egyre job­ban élnek a szövetkezet tagjai, az aratás, cséplés után komoly mennyiségű gabonaelőleget vit­tek haza. Nem egy gazdában érett már az elhatározás, hogy belép a szövetkezetbe. Ráérő idejükben a tsz tagok is felke­resték őket, beszélgettek velük, igyekeztek meggyőzni őket vá­lasszák ők is a termelőszövetke­zeti gazdálkodást. Gyulajon is egyre nagyobb teret hódított a szövetkezés gon­dolata. Az érdeklődés inkább az Uj Barázda felé irányult, több mint húsz család kérte felvéte­lét, ugyanakkor a Kossuth Tsz­­be is öt család tíz taggal lépett be. Az Uj Barázdát választotta Pál Ferenc 12 holdas egyéni dol­gozó paraszt, Pálkovács György 10 holdas, Juhász János 8 hol­das, ők az I. típusú termelőcso­portból léptek át. Ugyanekkor­­ visszalépett Herceg Rozália és Gelencsér Sándor, akik az el­múlt évben önkényesen léptek ki. A tavaly kilépett tagok közül is több nyilatkozott már úgy, hogy vissza akar térni a termelő szövetkezetbe. Szálkán is új tagokkal erősödik a szövetkezet A Központi Vezetőség júni­usi határozata alapján a szál­kai Fejlődés Termelőszövetke­zet tagsága is hozzálátott a szövetkezet fejlesztéséhez. A helyi pártszervezet és a járási pártbizottság útmutatása, se­gítsége, a tagság felvilágosító munkáján keresztül 24 család 34 taggal választotta a szövet­kezeti gazdálkodást. Az utóbbi napokban kérte felvételét Ba­ross József 5 holdas, Mezei Joakimné 14 holdas, Mózsik József 15 holdas, Nagy Sz. Jó­zsef 18 holdas, Fábián István, Gutai Dezsőné, ifj. Geisz Ádám, Pálfi József, Lórenc Ádám, Murányi János dol­gozó parasztok családjukkal együtt. Termelőszövetkezetünk így 18 tagról és 140 hold földről a mai napig 52 fős tagságra és 538 hold földterületre növeke­dett. Itt azonban még nem áll­hatunk meg, ezzel csak fél­munkát végeztünk volna. Cé­lunk megvalósításához a felvi­lágosító munka mellett hozzá­járul tagságunk szorgalmas, becsületes munkája, s nem utolsó sorban jónak mondható eredményeink. A kívülállók is látják, a szövetkezeti és az egyéni gazdálkodás közötti kü­lönbséget. 5—6 mázsás ter­méskülönbözet mutatkozik holdanként, amit az egyéni gazdaságban nem tudnak el­érni. Nem beszélve állatállo­mányunkról, különösen tehené­szetünkről és sertésállomá­nyunkról, ami ugyancsak nagy jövedelmet biztosít. Egyed Sándor Növekvő jövedelem,­növekvő életszínvonal a Tolna megyei termelőszövetkezetekben Tolna megyében ma már köz­ismert tény hogy a termelőszö­vetkezetek tagjai vásárolják a legtöbb árucikket. S ez érthető is, mert a gabonabetakarítás után bőven jutott természetbeni és pénzelőleg a munkaegységek­re. A tamási Vörös Szikra Tsz tagjai 5 kiló kenyérgabonát, 1,5 kiló takarmánygabonát és 10 fo­rint készpénzt kaptak egy-egy munkaegységre. És hogy szor­galmasan dolgoztak s volt mun­kaegység,­­— arra bizonyíték az, hogy az előlegosztást követő he­tek­ben valósággal kiürítették a helybeli és környékbeli áruháza­kat: tömegesen, kocsikkal in­dultak bevásárlásra. Számos ke­rékpárt, rádiót és egyéb kultúr­cikket vásároltak a bútor, ru­ha és más szükségleteik mellett. A szövetkezet tagjai közül mint­egy húszan vásároltak eddig szoba- és konyhabútort, közel ötvenen pedig kelengyét. G­er­gely Ferenc 1280 munkaegy­ségre kapott előleget negy­ed ma­gával s a család minden tagjá­nak ruhát, lábbelit vásárolt. Tel­jesült két fiának álma is: az egyik tangóharmonikát, a másik pedig fényképezőgépet kapott. A család igénybe vette az állam­nak eladott harmincmázsa bűzi után az építési anyagkedvez­ményt, s rövidesen megnagyob­bítják, újjáépítik lakóházukat. Simon István, aki a kertészetben dolgozik, a napokban vásárolt egy szobabútort. Több vagon gabonát értéke­sítettek az előlegrészesedésből a paksi Vörös Sugár Termelőszö­vetkezet tagjai is. Itt főleg épít­kezésre költik a jövedelem egy jelentős részét. Több mint tizen­öten építenek új családi házat, vagy tatarozzák a meglévő épü­leteket a Vörös Sugár tagjai kö­zül ebben az évben. A FELEMELKEDÉS ÚTJÁN Porteleki Jánosné pártvezető­­ségi tag belépett az ozorai Pe­tőfi Termelőszövetkezetbe. Belépett férje, Porteleki János is, aki szintén tagja pártunk­nak. U­­tsz­alcskuli Bonyhád-Lademényfocm Egyre jobban nő, terebélye­sedik a szövetkezeti gazdálkodás gondolata a dolgozó parasztok között. Naponta keresik fel a termelőszövetkezeteket, bejelen­tik belépési szándékukat. A Köz­ponti Vezetőség márciusi és jú­niusi határozata komoly eredmé­nyeket hozott. A megyében az újonnan alakul­­ termelőszövetkezetek száma ismét gyarapodott. Most alakult meg Bonyhád—Lado­­mányban a tizennyolcadik új ter­melőszövetkezet március óta.­­ 4 tag, 110 hold földdel alakított termelőszövetkezetet Haladás né­ven. Elnökké Kovács Ignáczot választotta a tagság.. Lídiák Imre 5 holdas ozorai dolgozó paraszt is a szövetke­zeti utat választotta: aláírta a belépési nyilatkozatot a helyi Petőfi TSZ-be. Szfvcs János eddig állami gaz­daságban dolgozott, most kérte felvételét az ozorai Petőfi TSZ-be. Hétköznapi történet... — ZOMBA­­ KEZDŐDÖTT egy borús tavaszi napon, amikor a bonyhádi útról két­­lovas szekér kanyarodott a Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet mezsgyéjére. Hegyes nyűttkalapú, szikár székely tartotta a gyeplőt, asszonya féloldala­san ült mellette. Már a park közelében jártak, ami­kor az asszony nyugtalanul kérdezte. — S mit mondsz nekik? Az ember nem válaszolt nyomban. A töröttszárú, cseplészkanóc ostort a hóna alá fogta, erősen vigyázta az utat... — S ha nem kellünk? — kérdezte tovább az asszony —... hiszen min­ket nem „ágáltak” hozzájuk a szövet­kezésbe ... Ekkor szólt először az ember. — Megmondom... itt vagyok Nagy Pál s Zombáról, elhoztam mindent. MINDENT? Igen, Pali bácsi, gon­dosan felpakolt a szekérre mindent. Az ekét, boronát, két töredezett fogú fogast, maga mellé vette az asszonyt, és most itt lenne a szövetkezet előtt. Nem jelentette be, hogy jön. Gondol­ta, majd meglátják, ha ott lesz a kö­zös portán. Annyiszor elnézte már a szövetkezet földjét ,amelyik az ő szán­tójánál kezdődött, néhányszor beszélt is Illéssel a brigádvezetővel. Úgy vette szavából, hogy nem fogadnák ellen­szenvvel, azt aki közéjük akar állni. Már pedig Nagy Pali bácsi nem akart szé­gyennel a csoportba menni. Rendezte tartozásait ,igaz élése a tavaszra már nem igen maradt. Felfalta az a sok éhes gyerek. Beszélhettek neki a falu­­­­ban, így vagy úgy, teszi a magáét, s arrafelé tart ,ahonnét a nagyobb ke­nyér illatozik. Tegnap meg a gyerek fölolvasta az újságot, abban is benne volt, a tavaszon is lehet szövetkezetbe lépni. Mire várjon? A bibliai hét szűk esztendőre? Szükségből adott már ele­get az élet... Egy kis ló is elkelne már. MÍG MINDEZT végig gondolta, a lovacskák a szövetkezeti ház elé po­­roszkáltak. Az öreg hangosan rio­gatta a lovakat, remélve, hogy a lár­mára csak elébukkan valaki s nem kell néki az elnök után kutatni. Való­ban a verandáról előlépett egy közép­­termetű férfi panyókára vetett kabát­ban, fakó siltessapkával a fején. — Mi járatban, Pali bácsi — kér­dezte. — S csak eddig ... Illés elvtárs (mert brigádvezető volt). — Mi jót hozott — kérdezte kíván­csian Illés. — Magamat s az asszonyt s a két lovat s boronát, ekét s a székért, mely idáig hozott minket. — Csak nem akarja tán eladni? — Nem. — Tán napszámot vállal? Az idén már elgyőzzük magunk a földet, mert gépeket kapunk ... — Sem ... — Pali bácsi — villant Illés fejébe — csak nem? — Csak es ... ha béfogadnának, a földem nem gazos, már meg is szán­tottam, csak a tevebúzát (kukorica) nem vetettem még belé ... — Hozta isten — örvendezett a bri­gádvezető és segített a kocsiról kászá­­lódóknak ... így jutott Pali bácsi a szövetkezet­be. Kocsis lett... Két lova helyett húsz lett, és milyen lovak? Jutott azoknak még májusban is zab, kigöm­­bölyödtek a saját egykori lovacskái is és azon dombon, ahol azelőtt félsze­kérrel se igen tudott felkapaszkodni, most telivel is vidáma kocognak. NEMRÉGIBEN volt a munkaegy­ségre járó gabonaelőleg osztása. Pali bácsi csak nézte azt a nagy halom jó­­szagú búzát, csak állt s a könnye is belécsordult. Amikor most a napok­ban hozzákezdtek az őszi szántáshoz, elment az elnökhöz — Illéshez, akit nemrégiben választott vezetőnek a tagság. — Ide figyeljen Illés elvtárs — kezdte akadozva Pali bácsi — én megmon­dom magának, hogy engem a jóisten vezérelt a Vörös Csillagba ... — Ugyan? BIZONY ELHIHETI nekem, szor­gos ember voltam örök életemben, so­kat kellett dolgozni, míg a sok gyerek­nek a száját betömtem, most én és az asszony és s a gyerekek akkora karaj kenyeret vágunk, amekkorát el­bírunk, még­is marad ... — Jól van Pali bácsi, így kell ennek lenni, de azért nemcsak az isten ve­zette ide, hanem a maga józan esze... — Ebben is van igazsága, mert az asszony el­mondta, amit az az Illés beszélt vagy javast az mindég igaznak vélt... Hallgass reá ... — Jövőre még okosabban gazdálko­dunk a közössel és akkor még nagyobb „élet” jut mindannyiunknak ... — Reám számíthat, nem félek én a munkától s az őszön belépne hozzánk a nagyobbik fiam és ... — Nálunk minden dolgos ember otthonra talál... SZAMOS RUDOLF.

Next