Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-14 / 216. szám

1 pltt k­öny Y%XX­XII. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM, SZERDA, SZEPTEMBER 14. ~\ Pártszervezeteink nagy felelőssége... A bő gabonatermés után bő termés várható az őszi érésű terményekből is, elsősorban kukoricából, burgo­nyából, cukor- és takarmányrépából. Különösen kis— magasló termésátlagokra lehet számítani az állami gaz­daságok és termelőszövetkezetek tábláin, de a sokévi át­lagnál nagyobb termést takaríthatnak be az egyéni gaz­dák is. Megyeszerte nem ritkaság az olyan kukoricatábla, ahol két-három cső van egy-egy száron és a szár még két és fél méternél magasabbra is megnőtt. A Szekszárdról Hőgyész felé igyekvő utasok nem tudnak csodálkozás nél­kül elmenni a harci termelőszövetkezet szinte végelátha­tatlan, négyzetesen vetett kukoricatáblája mellett, mert még a legjobb termelőknek is szembetűnik, hogy milyen jó termés várható itt. A bőséges termés azonban nemcsak azt jelenti, hogy nagyobb lesz az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéni gazdák haszna, hanem azt is, hogy nagy felada­tot kell megoldani az elkövetkezendő hetekben, a betaka­rítás idején. Minden erőt igénybe kellett venni a gabona­betakarítás sikere érdekében, de most sem kisebb feladat előtt állunk. A tamási Vörös Szikra TSZ-ben kiszámítot­ták, és kiderült, hogy sokkal nagyobb az a terménymen­­­nyiség, amit a következő hetekben be kell takarítani a földekről, mint amekkora a nyáron volt, pedig a Vörös Szikra TSZ számításába még nem vették bele a rengeteg kukoricaszárat és az egyéb melléktermékeket. Az őszi betakarítási munkálatokat tetézi, hogy vele egyidőben már végezni kell a vetési munkálatokat is, és egyik sem mehet a másik rovására. A falusi pártszervezetekre, kommunistákra nem kisebb hanem nagyobb feladat hárul, mint a nyári munkák ide­jén és erejüket megfeszítve kell dolgozniok e feladat si­keres végrehajtása érdekében. Számítani kell arra is, amit a gabonabetakarítás előkészületeinél kihagytak a számításból, hogy a szeszélyes időjárás is sok akadályt gördíthet a betakarítási munkálatok elé és ha azokat nem küzdjük le sikeresen, nagymennyiségű termény mehet veszendőbe. Pártszervezeteinknek kellő időben, a következő napok­ban fel kell készülniük e nagy és sokoldalú feladat végre­hajtására. Párttaggyűléseken, vezetőségi üléseken vitas­sák meg az őszi betakarítási munkálatokkal kapcsolatos teendőket és hozzanak körültekintő, konkrét határoza­tot arra vonatkozóan, hogy­ a pártszervezet milyen té­ren ad segítséget ebben a munkában, az egyes kommunis­táknak mi a feladatuk. Értékeljék ezzel kapcsolatban a gazdasági vezetők munkáját is és ahol szükség van rá, utasítsák a vezetőket a betakarítás gondos előkészítésére. A Kanacsi Állami Gazdaság pártvezetősége a gazdaság igazgatójával és agronómusaival közösen beszélte meg, hogyan oldják meg sikeresen az őszi munkálatokat. Erre­­vonatkozóan konk­rét tervet készítettek. A pártvezetőség e terv alapján elosztotta a különféle brigádokba a párt­tagokat. A legjobb kommunistákat a legfelelősségtelje­­sebb helyekre küldték dolgozni. A párttagokat munkahe­lyükön felelőssé tették az ott folyó agitációs munkáért. A pártszervezeteknek különösen nagy gondot kell for­­dítaniok az agitációs munkára. Az agitátorhálózaton ke­resztül értessék meg mindenütt, hogy a betakarítási mun­kálatok gyors elvégzése nemcsak azért szükséges, mert csökken a szemveszteség és kevesebb elemi kár érheti a terményt, hanem azért is, mert ez az alapja a vetési munkálatok időbeni elvégzésének is. A kalászosok jelen­tős részét olyan földbe vetik, ahol jelenleg még kukorica, burgonya, vagy egyéb kapás van, a betakarítással való késlekedés ezért késlelteti a vetést is. Itt tehát még a többhónapi fáradságos munkával megtermelt kapások betakarításánál is többről van szó: arról, hogy megvet­jük-e a jövő évi bő gabonatermés alapjait. Magyarázzák meg a népnevelők azt is, hogy a gyors be­takarítás a gyors begyűjtés alapja. Az országnak nagy­­mennyiségű hízott sertésre van szüksége, a sertéshizla­lási tervek jelentős részét pedig csak a kukorica betaka­rítása és begyűjtése után lehet teljesíteni. Pártszervezeteinknek különösen két tényezőt kell fi­gyelembe venniök a kapások betakarításánál: a gyorsasá­got és tervszerűséget. A tervszerűség a betakarításnál ki­egészíti a gyorsaságot. Előre elkészített és jól megfontolt terv alapján kell végezni a betakarítást, mert különben előfordul, hogy arról a területről takarítják be utoljára a terményeket, amelybe vetni akarnak. Az ilyen kapkodó munka gátolja a vetés időbeni és jó minőségű elvégzését. Vegyék számba, hogy melyik területre vetnek őszi kalá­szosokat és elsősorban innen takarítsák be a kapásokat, a munkálatokat pedig úgy szervezzék meg, hogy a beta­karítás minél rövidebb idő alatt megtörténjen, ne húzód­jon el hetekig a kukorica letörése, a szár levágása és be­takarítása. Helyes, ha az ilyen területeken bevezetik a pásztás betakarítási módszert: egy munkacsoport töri a kukoricát, egy másik utána levágja a szárat, a fogatosok pedig azonnal be tudják hordani és így a gép is folyama­tosan tud szántani. Az idei nedves időjárás bizonyos mértékig késlelteti a kanások érését, különösen a kukoricáét. Több termelőszö­vetkezetben az érés meggyorsítására jó módszert alkal­maznak. A tengelici Petőfi és a tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezetekben például levágják a szár cső fe­letti részét és így 10—12 nappal meggyorsítható a kuko­rica érése. Ez a kezdeményezés nagyon jó azért is, mert a zöld szár silózásra is alkalmasabb, mint a teljesen meg­száradt. A pártszervezetek ügyeljenek arra, hogy a sam­uszénát mindenütt betakarítsák, mert az­ állatállomány téli átte­­leltetéséhez, még a bő termés ellenére is szükség van rá. A betakarítást még csak kis mértékben tudjuk gépesí­teni, de a rendelkezésre álló lehetőségek kihasználására nagy gondot kell fordítaniuk a gépállomások és állami gazdaságok kommunistáinak. A gépállomásokon azon múlik minden, hogy a kommunisták milyen körültekin­téssel és felelősséggel készülnek a betakarítási munkála­tokra.J Világ proletárja' egyesüljetek ! A MAI SZÁMBAN : N. A. Bulganyin és Konrad Adenauer beszéde N. A. Bul­­ganyin fogadásán (2. o.) — Állami gazdaságaink példát mu­tatnak (3. o.) — Műszaki aktívaértekezlet a Bonyhádi Zo­­máncárugyárban (3. o.) — Egyre többen lépnek be az izmé­­nyi Nagysarló TSZ-be (3. o.) — Szüreti bál Faddon (4. o.) A FELEMELKEDÉS ÚTJÁN Megkezdték tsz-eink és tszcs-ink esz őszi munkákat Termelőszövetkezeteink és termelőszövetkezeti csoportjaink többsége látva az idei gazdasági év terméseredményeit és azt hogy ha időben vetnek, több te­rem, megkezdték az őszi árpa, az őszi takarmánykeverék é, •a rozs vetését. A gyönki járás tsz-eiben és tszcs-iben eddig mint­egy 108 hold őszi árpát vetettek el, a bonyhádi járásban pedig 103 holdat. Gyengébben halad ez a­ munka a szekszárdi járásban ahonnan még egyetlen hold ve­tést sem jelentettek és a dombó­vári­­ JiCSBban, ahonnan mind­össz 15 hold őszi árpavetést je­len­tett a járási tanács mezőgaz­dasági osztály.).. Az őszi takar­mánykeverék vetésében a paksi járás termelőszövetkezetei és tszcs-éi vezetnek. Eddig ugyanis 94 hold takarmánykeveréket vetettek. A jó termés egyik előfeltétele a gazdag táperejű talaj. Éppen ezért termelőszövetkezeteinkben és termelőszövetkezeti csoport­jainkban megkezdték a talaj istállótrágyázását. A legjobb eredményt eddig a paksi­­ járás tsz-ei és tszcs-éi érték el, mert 328 holdra hordták ki az istálló trágyát, a bonyhádi járásban pedig 272 holdra. Vörös Etel aláírta a belépési nyi­latkozatot az öregszemcsei Új Élet Termelőszövetkezetbe. Mátics József a tamási vö­rcs Szikra TSZ-be lépett be édesap­jával együtt. Silózzák a másodnövényeket Tolna megyében Megyénkben az idén kétszer­­annyi másodnövényt vetettek silózásra, mint az elmúlt évben. Most ezekben a hetekben az őszi szántás, vetés mellett a silóépítés és a zöldtakarmány betakarítása van soron az ál­lami gazdaságokban és szövet­kezetekben. Jelenleg mintegy 50 termelőszövetkezetben silóz­­nak a megyében. Nagy gondot fordít a munkára a tamási já­rási tanács m­ezőgazd. osztálya s ennek eredménye számokban is jelentkezik: szeptember 10-ig 1150 köbméter zöldtakarmányt silóztak be a járás termelőszö­vetkezeteiben csak a tamási Vörös Szikra TSZ 800 köbmé­ter takarmányt silózott be és ugyanennyi silókukorica feldol­gozásához látott hozzá a hét elején. A szövetkezetek mellett több helyen, pl. Nagykónyi és Ireg­szemcse községekben az egyéni termelők is megkezdték a siló­zást. Ezzel szemben a szekszár­di járásban még mindig azt a nézetet vallják, ami az elmúlt években még megyeszerte ural­kodott: „Amíg van egyéb ta­karmány, nincs szükség siló­zásra”, pedig a szekszárdi já­rásban van aránylag a legtöbb szarvasmarha és következés­képpen itt legindokoltabb a téli takarmány­alap biztosítása. Képek a póri Béke TSZ- ből Kosdi Zoltán nemrégen lépett be a pari Béke Termelőszövetkezetbe, de már részt vesz a közös munkában is. A köleskazal lakásá­nál már együtt dolgozik Földi Jánossal, aki már öt éve tsz-tag él Suhajda Alberttel, aki a tavasszal tért a nagyüzemi gazdálkodás útjára. A tsz-ben megkezdődtek az őszi munkála­tok. Úgy tervezik, hogy 70 hold gabona alá trágyázzák meg a talajt. Mintegy 200 vontató trágyát szórtak el ezideig. Az elszórt­ trágyát nyomban alászántják, hogy ne vesszen kárba a tápértéke. Képünkön Kocsis József és Kajtár Sándor vontatóvezetők, Hangos Sándor, Beke István, Czibor Sándor és Zajda Dénes tsz-tagok von­tatóval hordják a trágyát. 370 új tagga­ gyarapodtak megyénk tsz-ei ez utóbbi héten Tolna megyében a legutób­bi egy hét alatt 260 család lé­pett be termelőszövetkezetbe 370 taggal. Az új belépők összesen 1281 kat. hold terü­letet adtak be a termelőszö­vetkezetei­ gazdaságába. Ugyancsak az elmúlt héten egy új tszcs-vel is növekedett a tsz-ek száma Tolna megyében: a 129 holdas bonyhádi Hala­dás I. típusú TSZCS 25 tagja is áttért a legfejlettebb szö­vetkezeti gazdálkodásra. Ilii A VAN FADDON egy magának élő, csendes, szorgalmas ember. Saját kis birodalmat épített, ezt sövénnyel körül­kerítette. A kis kerti ajtót körülölelik a bokrok, s ha valaki nem ismeri a já­rást, nyugodtan ereszkedhet a Dunára, ahol a várszegi komp kikötője van, nem veszi észre az ajtót. Zsiga bácsival a minap ismerkedtem meg. Ültünk a kis ház előtt és egymás egészségére köszöntöttük a jófajta faddi bort. Ültünk és hajtottuk a szú­nyogoka­t. A kert túloldalán az esti für­­dőzők sikongtak a vízben. — Elhiheti nekem — magyarázta vendéglátóm — valóságos kincsesbánya ez a kert. Megterem itt minden, a káposztától a barackig... El voltam itt egymagamnak. A gyerekek már meg­nőttek, elmentek. Az egyik Pesten, a másik férjnél, mire megöregszünk ma­gunknak maradunk... Mert nem, a pénz tesz mindent. Egymagam tovább nem fejleszthettem volna ezt... Ide ön­tözés kell... HALKAN, TAGOLTAN ejtette a sza­vakat és tudni kell, hogy Zsiga bácsi nemrégiben elhatározta,­­ változtat az élete során. Szövetkezett, vagy ahogy mondta pártot ütött, a szövetkezet, párt­jára állt. Néztük a kertet és Zsiga bácsi, a legfiatalabb szövetkezeti tag Faddon, már tervezgetett. Az a százezer forint forog fejében, amit a Búzakalász TSZ a kertészet fejlesztésére szán. — Ott szemben, felépítjük a szivat­­­tyúházat, mert öntözni ,kell és ha az egész területet gondosan akarja mű­velni­­ az ember, nem elegendő a kézi­­hajtásos kút vize ... Közben vásárlók jönnek, zöldséget, paprikát vesznek. Nagy itt a forga­lom. — Olyan az ember, — ült újból mel­lém, — hogy sosem nyugszik, mindig többet, jobbat szeretne és keserves egy ér­zés, amikor valaki rádöbben — hiába akar, hiába gyötrődik, nem bírja to­vább ... Én még szeretnék tovább lép­ni, ezért is mentem a Búzakalászba ... KEZÉVEL KÖRBE MUTAT a ho­mályba vesző sövényeken ... — Ott melegágyat építünk, amarról jönnek a csatornák ... Már az embere­ket is kijelöltük, akik a kertészetben dolgoznak majd ... Egy sort hallgatott, s kicsit szégyen­kezve folytatta: — Nem azért mondom, a dicsekvés sosem volt kenyerem, de az Új Élet kertészete alaposan nyomja meg a gombot, ha a tavaszon a nyomunkba akar járni. ZSIGA BÁCSIT ismerik a faluban, egyedül, egymagában is boldogult, de így a nagyüzemadta lehetőségekkel most bontakozhat ki igazán, szervező, alkotóképessége és a hosszú évek során összegyűjtött szaktudása. Még csak az elsőket lépte a közös úton és soha nem álmodott távlatokat lát maga előtt. Előremenni, mindig csak előre, s ha nem muszáj, az ember egy lépést se tegyen hátra, de ne is topogjon egy­helyben. Erre az elhatározásra jutott Zsiga bácsi, akit tisztelnek, becsülnek és jó gazdának ismernek Faddon. SZ. R.

Next