Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-23 / 224. szám

2 N. Jl. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov fogadta a Szovjetunióban tartózkodó japán parlamenti küldöttséget N. A. Bulganyin a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke és N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja szeptem­ber 21-én a nagy Kreml palo­tában fogadta a japán parla­menti küldöttség tagjait, akik Tokutaro Kitamura és Masza­­k­i Nomidzo vezetésével a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának meghívására tartózkodnak a Szovjetunióban. N. A. Bulganyin rövid beve­zető szavai után N. Sz. Hrus­csov felkérte a küldöttség tag­jait, folytassanak őszinte eszme­cserét a japán és a szovjet ál­lam viszonyának megjavításá­val kapcsolatos kérdésekről. A megbeszélés során Toku­taro Kitamura és Maszaru No­midzo a küldöttség nevében ki­fejtette azokat a problémákat, amelyek különösen magukra vonják a japán parlamenti kül­döttség tagjainak figyelmét. N. Sz. Hruscsov beható vá­laszában kifejtette a szovjet ál­láspontot a feltett kérdésekkel kapcsolatban: a Szovjetunió és Japán közötti viszony rendezé­sének útjáról, a két állam kö­zötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséről és a kapcsolatok jelentőségéről, a kulturális kapcsolatok megteremtésének kérdéséről. A megbeszélés körülbelül két óra hosszat tartott. Befejezésül Hruscsov kérte a japán parla­menti küldöttség tagjait, adják át a japán népnek a szovjet dolgozók legjobb kívánságait. Hangsúlyozta, hogy a szovjet nép békében és barátságban akar élni a japán néppel. N. A. Bulganyin a szovjet kormány nevében csatlakozott a jókívánságokhoz. A. P. Volkov a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke és V. T. Lácisz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsá­nak elnöke szeptember 21-én fogadást adott a japán parla­menti küldöttség tiszteletére. A fesztelen, baráti légkörben lezajlott fogadáson A. P. Vol­kov és Tokutaro Kitamura be­szédet mondott. Elutazott Moszkvából a japán parlamenti küldöttség Szeptember 22-én elutazott Moszkvából a japán parla­menti küldöttség, amely Toku­taro Kitamura és Maszaru No­midzo vezetésével a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának meg­hívására vendégeskedett a Szovjetunióban. A küldöttség három csoportra oszolva, repü­lőgépen Helsinkibe, Varsóba és Pekingbe utazott. Wilhelm Pieck a moszkvai egyezményről Wilhelm Pieck, a Német De­mokratikus Köztársaság elnöke szerdán este fogadta a Mosz­kvából hazatért kormánykül­döttséget. Grotewohl miniszter­­elnök, Ulbricht és Nuschke miniszterelnökhelyettesek rész­letesen beszámoltak az állam­főnek a német és a szovjet kormányküldöttségek tárgya­lásairól, valamint a Német De­mokratikus Köztársaság és a Szovjetunió kapcsolatairól kö­tött egyezményekről. Válaszá­ban Wilhelm Pieck a többi között hangsúlyozta: A Német Demokratikus Köz­társaság és a Szovjetunió kép­viselői valóban történelmi je­lentőségű egyezményt írtak alá Moszkvában. Ezzel a szerző­déssel új fejezet kezdődik köz­társaságunk fejlődésében és nemzetközi helyzetében. A moszkvai tárgyalások és azok eredményei azzal a biz­tos tudattal töltenek el ben­nünket, hogy nemzeti küzdel­münkben a Német Demokra­tikus Köztársaságé a jövő. Ez­ért kijelenthetem, hogy telje­sen egyetértek az elvekkel, amelyeknek jegyében a mosz­kvai tárgyalásokat folytatták és amelyeket a szovjet—német szerződés cikkelyei tükröznek. Köszönetet mondok Önöknek és a Szovjetunió kormányának a tárgyalásokon elért törté­nelmi jelentőségű eredményért. A Moszkvában megkötött egyez­mény nyomatékosan kidombo­rítja a német nép és a Szov­­jetunió népeinek baráti és testvéri viszonyát. NAPLÓ A KÜLPOLITIKA HÍREI A Szovjetunióban tett körút­ja után szeptember 22-én vis­­­szaérkezett Moszkvába a fran­cia parlamenti küldöttség, amelyet Pierre Schneller a Francia Nemzetgyűlés elnöke vezet. Szeptember 22-én délelőtt N. A. Bulganyin a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek tagja fogadta a parlamenti küldöttséget. A megbeszélésen Joxe, Fran­ciaország moszkvai nagykövete is részt vett. * Moszkva (TASZSZ): N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának első titkára szep­tember 21-én fogadta Liu Hsziao-t, a Kínai Népköztársa­ság rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét és beszél­getést folytatott vele.­­ Az AFP jelenti, hogy az egyiptomi kormány szerdán este úgy döntött, hogy végér­vényesen megszünteti a vallási bíróságokat. Az összes muzul­­mán és nem muzulmán vallási bíróságok jogkörét polgári bíró­ságok veszik át. Paasikivi távirata Vorosilovhoz Paasikivi finn köztársasági elnök az alábbi táviratot intéz­te K. J. Vorosilovhoz, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnökéhez: K. J. Vorosilov úr őexcellenciá­jának a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöké­nek, Moszkva. Hazaérkezve őszinte köszöne­tet mondok önnek, elnök úr, és mindazoknak, akik elősegí­tették a Szovjetunióban tett lá­togatásom sikerét, azért a szí­vélyes fogadtatásért és örven­detes vendégszeretetért, amely­ben engem és a kíséretemben lévő személyeket részesítettek moszkvai tartózkodásom ide­jén. Ugyanakkor újból kifeje­zem Önnek elnök úr és az ön személyében a Szovjetunió kor­mányának köszönetemet azok­ért a rendkívüli jóakaratért, amelyet tárgyalásunk idején szovjet részről Finnország iránt tanúsítottak. A tárgyalások eredménye becses mindkét fél simára és ékes bizonyítéka népeink igaz barátságának. K. Paasikivi, a Finn Köz­társaság elnöke. Ngo Dinh Diem nem hajlandó tárgyalni Mint a Reuter hírügynökség szaigoni tudósítója jelenti, Ngo Dinh Diem délvietnami mi­niszterelnök kijelentette, szó sem lehet arról, hogy kormá­nya tárgyaljon Észak-Vietnam­­mal az egész Vietnamra kiter­jedő választások megtartásáról, amit a genfi egyezmények ír­nak elő. Ngo Dinh Diem kommünikét adott ki, amely szerint eszme­csere csakis „rádiónyilatkoza­tok formájában“ lehetséges és „szó sem lehet semmiféle ta­nácskozásról, még kevésbbé tárgyalásokról.“ II. — Éd­apám, itt is dicsérni kell? — kérdezte a káplán há­za előtt a gyerek — Azt, fiam ... A zörgésre egy álmos képű, fiatal pap jött ki s mérgesen förmedt rájuk, félig megrágott falattal tele szájából. — Mit akarnak? — Dicsértessék — mondták mindketten egyszerre. — Mindörökké ámen — fe­lelte a pap álmosan és barátsá­gosabb hangon, amikor végig­nézett a szánalmas jövevénye­ken. — A zsömlét hoztuk ha kel­­lene. — Miféle zsömlét? ... Ja, a tehenet... Tudok már róla ... Na, lépjenek beljebb. Hűvös teraszra ültette le őket — ahonnét a szobaasszony éppen az ételmaradékot hordta el — kényelmes, vesszőből font karosszékbe. Szerettek volna végignyujtózni, de nem mertek, mert ha megmozdultak árul­kodva nyikorgott a szék. — Na, miről is van szó — kérdezte a káplán cigarettára gyújtva. Csapó is sodorni kezdett po­ros dohánytörmelékből — amit a zsebében kotort össze — új­ságpapírba, csak aztán felelt. — Elannám ... — Eladná a tehenet... hm ... — Igen. — Nem akartam venni, de hát, ha már idevezette, meg­veszem, hogy meg ne dögöljön az úton visszafelé. — Nem döglik az ilyen ha­mar ténsuram, jó jószág ez... — Édsapám, milyen magas a torony? — kérdezte kíváncsian a gyerek, megfeledkezve apja figyelmeztetéséről, hogy ne szóljon egy szót sem. — Hallgass mán — lökte ol­dalba ... — Aztán mennyit kínál érte tésuram. — Mennyit kínálok ... men­­nyit kínálok? Nem alkuszok én. Vagy adja, vagy nem .. Na, vezesse be. Zsömle panaszosan elbődült a kapu előtt. — Száz pengő ám — szólt felemelkedve székéről Csapó, pedig szívesen üldögélt volna egy kicsit, hogy kipihentesse égő lábait. — Ne boldozzon! — a plébá­nos úr azt telefonálta, hogy nyolcvanért kínálta. — Één!... Káplány úr, isten bizony nem! Százat kértem ... A Szűz Mária szakaggyon rám, ha nem igaz — esküdött szívé­re téve bütykös tenyerét. A pap keresztet vetett. — Ne hazudjon, ne káromol­ja az istent. Gyalázatos... — Megmondta a plébános úr, hogy kétszínű ember... Jaj, jaj! Minek is engedtem be? — Hatvanat adok érte. — Méltóságos plébános uram! Aranyos tekintetes uram az asszony a kórházban van, hát oda köll a pénz. — Azért akar engem becsap­ni. Nem fél ,hogy megveri az isten? Csapó száján önkénytelenül kicsúszott a nem, de ijedten hadarta utána: — Kegyelmes uram, jobban már nem verhet meg. — Takarodjon ki, istentelen Felugrott és hadonászva ma­gyarázott a két megrettent em­ber előtt. Csapó félrekapkodta fejét a megvadult ember keze elől. Úgy ordított, mint egy őrült. — Be akar csapni. Isme­rem az ilyen embereket. Mi­kor volt utoljára templomban? Tán a keresztelőjén? Nem cso­da, ha veri az isten, hiszen istentagadó. Becsukatom ma­gát ... Idefigyeljen, adja oda a tehenet hatvanért és el van in­tézve minden, — hajolt hirte­len közel Csapó füléhez és sut­togva beszélt a fülébe. — Sem­mi baja nem lesz, ha odaadja. Mondok egy misét a feleségé­ért, csak a gyertyákat kell megvennie. Még a plébános úrnak se kell megmondani... Na, adja ... Eljön egyszer és meggyóntatom, meg lesz bo­csátva minden bűne magának is. — Én minden vasárnap, meg az asszony is — próbált véde­kezni Csapó... de a pap hir­telen haraggal megragadta a vállát és rázni kezdte, közben tolta a kapu felé. — Be akar csapni, istentelen, verje meg a Krisztus ... A kerítésen kívül remegő térdekkel állt meg az ember és felnézett a templom ajtaja fölött keresztref­eszí­tett Krisz­tusra. Úgy látta, hogy szégye­nében az is lehajtja fejét. Az­tán a szipogó gyerekre pillan­tott, meg a nagy, szomorúsze­mű tehénre ... Eloldta a köte­let. — Eggyel odább — mondta halkan maga elé. A falu szélétől már látta a szomszéd község tornyát. (Folytatjuk.) 1955. SZEPTEMBER 23. ENSZ HÍREK • A Reuter-iroda hivatalos je­lentésre hivatkozva közli, hogy az ENSZ leszerelési albizottsá­gának ülését, amelyet eredeti­leg csütörtökre tűztek ki, pén­tekre halasztották. Az elhalasz­tás okát nem közölték, de a Reuter-iroda értesülése szerint az elhalasztás az Egyesült Ál­lamok kérésére történt.­­ A londoni rádió jelenti, hogy az ENSZ főbizottsága szerdán este hét szavazattal négy elle­nében elutasította Görögország kérését, hogy tűzzék az ENSZ közgyűlésének napirendjére a ciprusi kérdést. A főbizottság ezt követően egyhangúlag úgy döntött, hogy javasolja a marokkói kérdés megvitatását a jelenlegi ülés­szakon. A főbizottság az algíri helyzet napirendre tűzéséről pénteken dönt. Newyork, (TASZSZ). Az ENSZ közgyűlése szeptember 21-én, délelőtt folytatta munká­ját. A bizottságok elnököt vá­lasztottak. A bizottsági ülések után a közgyűlés teljes ülést tartott, amelyen megválasztot­ták a közgyűlés 7 alelnökét: Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok, a Szovjet­unió, Ethiópia, Luxemburg egy-egy képviselőjét és egy csangkajsekista megbízottat. Hymodon megalakult a köz­gyűlés főbizottsága, a közgyű­lés elnökének, 7 elnökhelyette­sének és a 7 bizottsági elnök­nek személyében. Szeptember 21-én, délután a főbizottság tartott ülést. A fő­bizottság ülésén a közgyűlés X. ülésszakának napirendjével foglalkoztak. A SZOVJETUNIÓ ÉLETÉBŐL Gépesített szénabetakarítás F. Volkov és V. Krasznov, a mezőgazdaság gépesítésével foglalkozó összszövetségi tudo­mányos kutatóintézet Sztálin díjas tudományos munkatár­sai és G. Szoboljev mérnök gépcsoportot szerkesztett szé­nabetakarításra. A magánjáró rendfelszedő szénaprés egyidejűleg szedi össze a száraz szénát a rend­rakó gereblyékkel és lógereb­lyékkel rakott rendekből, va­lamint a széna összepréselését és kévékbe kötését. A rendfel­szedő szénaprés alkalmazása teljesen kiküszöböli a vesztesé­get, amely elkerülhetetlen a széna betakarításánál, szállí­tásánál és tárolásánál alkalma­zott általános módszernél, fe­leslegessé tett több fáradságos munkát. A rendfelszedő széna­prés teljesítőképessége 10 tonna préselt széna óránként. A képen a magánjáró rend kiszedő szénaprés. Elkészült a kámai vízierőmű— Szverdlovszk távvezeték Befejeződött a kámai vízi­erőműt Szverdlovszkkal ös­­­szekötő magasfeszültségű áramvezeték építése. A veze­ték hossza 368 kilométer. Ezen a vezetéken jut el a Káma folyó energiájával fejlesztett áram a szverdlovszki energia­­rendszerbe. A kámai vízierőmű és Szverdlovszk közti áramvonal építésénél 3 ezer köbméter be­tont, 900 hatalmas fémtámasz­tékot, 8 ezer oszlopot használ­tak fel. Az áramvonal építése folya­matos gyorsmódszerrel folyt, építők sok támszerkezet alapozásánál összeszerelhető vasbetonelemeket alkalmaztak. Ennek folytán a munkálatok önköltsége csaknem 5 millió rubellel csökkent. Az új áramvezetéket rövide­sen üzembe helyezik. „Minden zászló ellátogat hozzánk” Az utóbbi években nagyon fel­lendült a leningrádi tengeri ki­kötő forgalma. A háború után elsősorban a Szovjetunió északi szomszédai: norvégok, svédek, finnek küldték ide hajóikat. Most érkeznek hűtőhajók a vi­lág minden részéből: a „Baltic Importer” angol hajó mellett horgonyoz a ,,Mimer” svéd gő­zös. Ott láthatjuk az argentínai „Éva Peron” gőzöst, dán, belga és nyugatnémet hajók szomszéd­ságában. Sok munkájuk van a kikötő rendje felett őrködő szov­jet gőzösök és vontatóhajók le­génységének. Rengeteg import áru érkezik Leningrádba. — Nehéz dolgunk van — mondja a 2. számú rakodási kör­zet vezetője, Leonyid Makarov — de jól van ez így­ örül a szí­vünk, hogy mennyien járnak ná­lunk! Huszonkét nemzet zászlaja lobog kikötőnkben. Hogy is mondta Puskin? „Minden zászló ellátogat hozzánk.”

Next