Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-24 / 225. szám

AZ HDP TOlHAHIOK­I PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA I XII. ÉVFOLYAM, 225. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR. SZOMBAT, 1955. SZEPTEMBER 24. ÜZEMEINK ÉLETÉBŐL Csökkent a selejt a Bonyhádi Zománcművekben A Bonyhádi Zománcművek munkáját az augusztus 20-a tisz­teletére folyó versenyben a ter­melékenység növekedése, a se­lejt csökkentése jellemezte. A tel­jesítmények dekádról-dekádra növekedtek, s a legnagyobb szin­tet a III. dekádban érték el, így az üzem augusztus havi teljesít­ménye 109 százalék volt. A mennyiségi tervekkel egy időben 3.73 százalékról 1.48 szá­zalékra csökkent a selejt is, amely a legfontosabb üzemrészben, a zománcozóban például 4000 kiló selejtes áruval volt keve­sebb, mint az előző hónapban. A versenyben a legjobb ered­ményt a bádogos műhely érte el 143 százalékos teljesítményével. A második helyre a sajtoló ke­rült 132 százalékával. A fülező, mely sokszor volt az első, most a harmadik helyre került 130,5 százalékos teljesítményével. Az üzemben augusztus hónap­ban 12 dolgozó elérte a sztaha­novista szintet, melyet azóta is tartanak. Bottyán Ferenc, Blum József és Frei Anna pedig, akik 12 hónapon keresztül tartották a sztahanovista szintet, elnyer­ték a „Szakma Kiváló Dolgo­zója” címet. Az augusztus 20-i verseny be­fejezése után újabb lendülettel indult meg a munka a Bonyhádi Zománcművekben a harmadik negyedéves terv teljesítéséért Ennek sikeréért az üzem vala­mennyi dolgozójának harcolni kell. A műszakiak gondoskodja­nak a verseny feltételeinek biz­tosításáért, mert a harmadik negyedéves terv eredményes be­fejezését, csak úgy tudják elérni ha a szeptember havi tervüket 104 százalékra teljesítik. ÉPÍTŐIPARI KTSZ: Lelkes felajánlások november 7-re A napokban tartott terme­lési értekezletet a Szekszárdi Építőipari Szövetkezet, ame­lyen lelkes felajánlások szü­lettek november 7 méltó meg­ünneplésére. Többek között Szabó Lajos és Csuka József festők egy hónap alatt a be­ütemezett 10 garnitúra bútor helyett fejenként 15 garnitúra festését, a Takler kőművesbri­gád minőségi munkájának 5 százalékos megjavítását, a Hor­váth festő­brigád az egy főre eső termelés 10 százalékos emelését, a kőműves részleg a Piért-raktár építésének novem­ber 15. helyett, november 7-re való befejezését ajánlotta fel. A brigádok és egyének felaján­lásai után javaslatot tettek arra, hogy a KTSZ hívja ki versenyre a megye területén lévő összes építőipari és épü­letkarbantartó szövetkezeteket, az éves terv december 15-re való teljesítéséért. A javasla­tot a szövetkezet tagsága el­fogadta és a felhívást meg­küldték a bonyhádi, paksi, dunaföldvári, gyönki, bátaszé­­ki, tamási, tolnai és pincehelyi szövetkezeteknek. BONYHÁDI CIPŐGYÁR: A Béke-kör vezet az üzemrészek közötti versenyben A Bonyhádi Cipőgyárban ered­ményesen folyik a verseny a ne­gyedéves terv határidő előtti tel­jesítéséért. A gyár szeptember második dekádjának mennyisé­gi tervét 102,6 százalékra telje­sítette.­­Nagy érdeklődés kiséri a gyár­ban az egyes üzemrészek közti nemes vetélkedést, melyik lesz az első a negyedév végére, kik kapják a jutalmul kitűzött 3 000 forintot. Az első negyedévben az Alfa­üzem Béke-köre — melynek vezetője Farkas Ferenc elv­társ — volt az első. A második negyedben a csákozó üzemrész bizonyult jobbnak. Far­kasék most erősen rákapcsoltak és a szeptemberi második dekád eredményei után ismét az első helyen állnak, annak ellenére, hogy nehéz és erősen munkaigé­nyes terméket, bundacipőt gyár­tanak. A II-es kör 93.3, a III as pe­dig 93.7 százalékban gyártott műszaki I. osztályú cipőt. Az I-es, Béke-kör eredménye pe­dig 97.4 százalék. Farkas elvtárs — jó szervező és irányító mun­kával — elérte több napon ke­resztül, hogy körénél 99.1 szá­zalék volt az elsőosztályú minő­ség. Másfélmillió forinttal korszerűsítik megyénk sütőipari üzemeit Tamásiban új, nagykapacitású A Megyei Tanács jelentős összeget fordít a megye sütő­iparának fejlesztésére, ebben az évben, összesen másfélmil­lió forint értékű gépi beren­dezéssel, villanyerővel és egyéb fizikai munkát meg­könnyítő eszközökkel látnak el több sütőüzemet, így például a szekszárdi, dombóvári, gyön­ki és hőgyészi sütőüzemek dagasztó gépeket, kiflisodró és z­­emlye formázó gépeket kap­ ütőüzem építését kezdték meg. tak ez év második felében. A meglévő üzemek bővítése és korszerűsítése mellett közel hétszázezer forintos költséggel egy új sütőipari üzemet is lé­tesít a megyei tanács Tamási­ban. Az új üzem — amelynek a napokban húzzák fel a falait — felépülése után a legkorsze­rűbb berendezéseket kapja és naponta mintegy ötven—hat­van mázsa kenyeret és 10 000 süteményt állít elő. A MAI SZAMBÁN: Bulganyin és Hruscsov fogadta a Szovjetunióban tartózkodó francia parlamenti küldöttséget (2. o.) — Az agitációs mun­ka irányítója a pártszervezet (3. o.) — A törvényesség meg­szilárdításának problémái megyénkben (3. o.) — A mórágyi DISZ-szervezet életéből (3. o.) — Irodalmi pályázat­ (4. o.) Heten léptek be A tolnanémedi Felszabadulás Termelőszövetkezetbe is egyre több egyénileg gazdálkodó pa­raszt kéri felvételét. Legutóbb heten választották a közös gaz­dálkodás útját. Belépett a terme­lőszövetkezetbe Ihász János 7 holdas, Kiss János 6 holdas, Ba­ranyai Ferenc 6 holdas, ifj. Ma­gas István 3 holdas dolgozó pa­raszt, és rajtuk kívül Bánki Kál­mán, Hegyi Lajos és Szabó György földnélküliek. A Felszabadulás Termelőszö­vetkezetben, amellett, hogy rend­szeres agitációt folytatnak létszá számuk gyarapodása érdekében, időben és jól elvégzik a soron­­lévő őszi munkákat is. Szeptem­ber 10-re a tervezett 20 hold őszi árpa helyett 10 holddal töb­bet vetettek el. E hó 23-ra pe­dig befejezték a rozs vetését. A búza földbetételével pedig a ha­táridő előtt egy héttel végeznek. Jelenleg a termelőszövetkezet­ben a dohány utószedését végzik amit úgy oldottak meg, hogy bi­ztották a területet a tagok kö­­zt és ebbe a munkába belevon­­t a kívülálló családtagokat is. Világ proletárjai egyesüljetek ! Nagy forgalmat bonyolít le a Dombóvári Ruházati és Szolgál­tató KTSZ maradékboltja, ahol dús válasz­okban a szebbnél­­szebb áruk közül válogatnak a vevők. Mi újság a tsz-ekben? ! A dunakömlődi I. típusú Kossuth TSZCS tagjai meg­kezdték a kapások betakarítá­sát. Letörték 2 holdon a kuko­ricát, utána azonnal levágták a szárt is. Megkezdték és négy holdon felszedték a burgonyát. * A németkéri Kossuth Ter­melőszövetkezet nem olyan ré­gen, alig egy hónapja alakult. Tizenhat család 22 taggal 235 hold földön kezdte meg a gaz­dálkodást. Az új tsz-t a gépál­lomás segíti az őszi munkák mielőbbi elvégzésében. Húsz holdon megkezdték az őszi ár­pa vetését. A bölcskei Vörös Október TSZ-ben is szinte naponta gya­rapodik az­ új belépők száma. Az elmúlt hetek alatt 20 új be­lépő kérte felvételét. Kanász József, Árki István négy és Kiss Ferenc 4 holdas dolgozó parasztok választották a szövet­kezet­ gazdálkodás útját. Ezzel a Vörös Október TSZ tagsága 62 főre és 530 hold földre gya­rapodott. A pincehelyi Haladás Ter­melőszövetkezetből tavaly ki­lépett Zsinger Vi­nce. A szö­vetkezet ez évben végzett jó munkáját látva, nemrégiben visszalépett. Rajta kívül belé­pett Cyenei Györgyné 12 hol­das és Szakály György 8 holdas dolgozó paraszt­családjával együtt. Ugyanakkor az 1-es típusú Alkotmány Termelőcsoport is 3 új taggal gyarapodott. A köz­ségben nagy az érdeklődés a dolgozó parasztok között a kö­zös gazdálkodás iránt és to­vábbi új belépők várhatók. Keresztsorosan­ vetették el az őszi árpát és ugyanúgy vetnek még 20 hold őszi búzát. A tolnanémedi Meggyőződés Termelőszövetkezetben szeptem­ber 10-én befejezték az őszi ár­pa vetését. A 45 hold őszi ár­pát keresztsorosan vetették el. A búza vetését is hamarosan megkezdik, összesen 54 holdon kenyérgabonát vetnek, amiből 20 holdat szintén keresztsoro­san tesznek a földbe. A talajt már a búza alá is előkészítették csupán a vetés van még hátr­a, de ehhez is rövid időn belül hozzákezdenek. A kenyérgabo­na előveteménye pillangós és gumós növények voltak. Jó ta­lajba vetik a kenyérgabonát, mert a talajt kétszer szántották és a vetés előtt még tárcsát is alkalmaztak. A vetéssel egyidő­ben holdanként mintegy 80 kilogramm szuperfoszfátot is a talajba juttattak. A termelőszövetkezet tagsá­ga a legutóbbi közgyűlésen el­határozta, hogy november 7-e tiszteletére minden kapásnövény betakarításával végeznek. Ez­zel az a céljuk, hogy a gépál­lomás traktorai folyamatosan elvégezhessék az őszi mély­szántást minden talpalatnyi föl­dön — ez előfeltétele a jövő­­évi bő termésnek. Ami az embert még visszatartja... ESTE KILENC óra felé jár az idő. A napi munka befejeződött ugyan, de nem mindenki tér pihenőre. — így van ez Bátán — magyarázza a fiatal­asszony, K. Szabó Péterné, miközben a vacsora maradványait takarítja le az asztalról. — Most megyünk ken­dert tilálni a szomszédba a szülővel együtt. Éjfélig is ti­olunk, mert nap­közben más munka is van. Csak be­szélgessenek az emberrel, én ráha­gyom, ahogy jónak látja. Megyünk, mert nem akarom, hogy azt mondják, „ezek is akkor jönnek, mire haza kell menni”. Jó éjszakát. Néhány pillanatra csend üli meg az egyszerűen berendezett szabadké­­rményes konyhát. K. Szabó Péter el­tolja maga elől a tányért, hátradől a széken. — így van az ember, mindig a vacsora marad utoljára. A kocsiról le akartuk még rakni a szénát, de nem sikerült. Teljesen ránk sötétedett. Igaz, öt fordulót tettünk meg ma. Muszáj iparkodni az embernek, hogy bent le­gyen a takarmány. LASSAN INDUL meg a beszélge­tés, amelynek végeredményben az a célja, hogy a népnevelők­­ meg­tudják, mi a véleménye a szövetkezésről. K. Szabó Péter 11 holdas gazdának, a községi végrehajtó bizottság tagjának. Bizony, nem könnyű dolog, amikor valaki évtizedek során belerögződött abba, hogy a maga néhány holdnyi gazdaságában előteremtse családja szükségletét és eleget tegyen kötele­zettségének. Nem könnyű a megszo­kott, járt útról új útra lépni, amely még göröngyös ugyan, de többet, job­bat ad a réginél. Ez tűnik ki K. Szabó Péter szavaiból is, ahogyan a szövetkezeti gazdálkodásról beszél.­­ Látom én azt, hogy a termelő­szövetkezeti gazdálkodás többet biz­tosít, mint tíz egyéni. Meg k­ell mon­dani ugyanakkor azt is, hogy itt a községben a Vörös Zászló TSZ, nem nagyon győzte meg erről az embere­ket. Nagyon sok volt a hiba az elmúlt években. Rájuk kényszerítették az olyan szerződéses növényeket, ame­lyekből nem lett semmi haszon. Hiba volt a vezetőségben, az egész tagság­ban. Hogyan láttunk volna jó példát tőlük, mikor so­kan inkább sokan nap­számba mentek el. A húsz tehéntől fejtek naponta 25 liter tejet. Ez riasz­totta el azokat a középparasztokat a belépéstől, akik szorgalmasan dolgoz­nak a maguk földjén. Igaz, ebben az évben már javult a helyzet a tsz-ben. Látszik, hogy dolgozik a tagság, más a vezetőség. Szóval, jobban mennek a munkák, mint egy-két évvel ezelőtt, de még most sincs minden rendjén. Lekaszálták, felgyújtották ugyan most a szénájukat, de olyan boglyákat raktak, hogy a tetején szekérrel meg lehet fordulni. Ha eső jön rá, kön­­­nyen beáznak, sok jó széna tönkre­megy. Ez az, ami visszatartja az embert. — ÉPPEN EZÉRT van szükség ar­ra, hogy a gazdálkodáshoz értő közép­parasztok is belépjenek, hogy tapasz­talataikkal segítsék a szövetkezetben a jobb gazdálkodást, — vetik közbe a népnevelők. — Nem m­ondom azt, hogy nem fo­gok belépni, de ezek a dolgok még visszatartanak. Végre­haj­tóbizottsági ülésen is folyt már beszélgetés arról, hogy be kéne lépni. Mondták már azt is, hogy: „Mire vársz? Azt akarod, hogy más kaparja ki számodra is a sült gesztenyét a tűzből?” Úgy gon­dolom, ha én leülök a tűzhöz, még az én számomra is akad kikaparnivaló. Aztán majd meglátom, gondolkodom, melyikbe lépjek be, a Vörös Zászlóba vagy a Rákóczi TSZ-be. És még attól sem félek, hogy kevesebb lesz a jöve­delmem, mint így, egyénileg. Azt is tudom, hogy akkor is lesz még elég tennivaló a gazdálkodás megjavítá­sában, ha én belépek. Bemegy a szobába, egész csomó kis füzetet hoz ki. — Látják, sokat fog­lalkozok én ezzel a dologgal, — mu­tatja a füzeteket. „Mit kell tudni a termelőszövetkezetbe belépő dolgozó parasztoknak?" „Hogyan kell megala­kítani az új termelőszövetkezetet?” „A tengelici Petőfi Termelőszövetke­zet." „A balfi Micsurin Termelőszö­vetkezet." „A kisbér­battyánpusztai Virágzó Termelőszövetkezet" lehet ol­vasni a füzetek fedőlapján az ország legjobb szövetkezeteinek nevét. A fü­zetekben ezeknek a szövetkezeteknek a történetét írták meg. — NEM KÖNNYŰ az embernek rá­szánni magát a választásra — ma­gyaráz tovább K. Szabó Péter. — Visszatartja az embert a megszokott­hoz való ragaszkodás. Visszatartja az a gondolat, vajon, hogyan fogadnak a régi tagok, hogyan veszik, ha az em­ber tanácsot akar adni valamiben? Nem könnyű a döntés. Lehet, holnap már úgy határozok, hogy belépek. Lehet, hogy eltelik egy hét, vagy egy hónap. Arról már megbizonyosodtam, hogy az egyéni gazdálkodás előtt nem áll olyan jövő, mint a szövetkezeti gazdálkodás előtt. Az ember most már válaszúton halad, és előbb-utóbb olyan útra tér, amelyen új életet kezd szebbet, jobbat, könnyebbet a réginél. (BOGNÁR)

Next