Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-03 / 207. szám

1955. SZEPTEMBER 3. NAPIIO As instruktor.. .SZABADSÁG ... Szabad­ság ... Gratulálok, hát, hogy csináltátok ... Munkába állt mindenki... Eljöhetnétek ne­künk is segíteni.. A bonyhádi községi párt­­bizottság kapuja előtt vára­kozva e rövid párbeszéd ütötte meg a fülemet. Szabó elvtárs, a községi pártbizottság tit­kára és Back Gyula elvtárs, a járási pártbizottság instruk­tora beszélgetett egymással. Abból az alkalomból gratu­lált Szabó elvtárs, hogy Szálka község — s ez Back elvtárs területéhez tartozik — termelőszövetkezeti községgé alakult át. Az összes földte­rületek 81,4 százaléka a köz­ségben a szövetkezetekbe tö­mörült dolgozó parasztok ke­zén van. Új, még szebb, bol­dogabb jövő kapuja tárult itt ki sarkig. Közben többen is körül­­állják Back elvtársat, s nem egy olyan vélemény hangzik el, hogy: — „Te vagy a nap hőse.“ — Kétségtelen, hogy a falu kommunistái és a pártonkívüli tsz-tagok mellett neki is nagy része van e nagyszerű, lelkesítő eredmény elérésében. SZEMÜVEGES, egyszerű ember Back elvtárs, első lá­tásra nincs rajta semmi fel­tűnő. A szeme, talán a sze­me az, amely híven tükrözi a párt iránti hűségét, oltha­­tatlan szeretetét a falu népe, a falusi pártmunka iránt. S a beszéde, amely ezt a szere­­tetet formába is önti. Tavaly áprilisban került Budapestről az Egyetemi Nyomdából a bonyhádi járási pártbizottságra. — Már 1952- ben elhatároztam — mondja beszélgetés közben —, hogy vidékre megyek, de csak az el­múlt évben sikerült a Köz­ponti Vezetőség határozata után. Igazi vágyam azonban csak néhány hete teljesült. Azóta vagyok ugyanis Szálka és Grábóc községek instruk­tora. Még közelebb kerültem tehát a faluhoz, ahova min­dig vágytam. Azóta e két község s álta­lában Szálka a tanyája. — Úgy gondoltam — mondja —, hogy először az egyik községben segítek a pártszervezetnek töb­bet, s azután, mikor ott már rend van, akkor a másikban. Ezután arról beszél, hogy a pártszervezetek megerősítését tartotta legfontosabb felada­tának s vele párhuzamosan a DISZ fiatalok összefogását. Az eredmények nem is marad­tak el, s egyik visszahatott a másikra. A pártszervezet mun­kájának segítése nyomán pél­dául erősödött a DISZ-szerve­­zet. A fiatalok aktív munká­jának eredményeképpen pe­dig erősödött a pártszervezet. — Most is hozok négy párttag­jelölt felvételi kérelmet a já­ráshoz, amelyet a minap rend­kívüli taggyűlésen hagytak jóvá a falu kommunistái. Ezek mindegyike DISZ fiatal — mondja örömmel. A PÁRT ÉS A DISZ-SZER­­VEZET erősödésével munká­juk javulásával együtt haladt a falu szocialista fejlődése is. A kommunisták, a DISZ fia­talok példamutatására a falu pártonkívüli dolgozó paraszt­jainak többsége is felemelkedé­sükre, a párt által mutatott egyetlen helyes utat, a ter­melőszövetkezetet választotta. A négy ifjú kommunistá­ból is három, Fábián István, Murányi Lajos, ifjú Nagy Ferenc mostanában léptek be a tsz-be, s mindjárt ott is megalakították a DISZ-szerve­­zetet. — Mindezekre azonban először meg kellett nyerni a fiatalokat — mondja Back • elvtárs. — Létrehoztuk a fa­lusi sportkört. Itt kezdtük ... AZ EREDMÉNYEK, a siker mellett gondok is vannak. De milyen gondok ezek? Az el­lenség hangját a népnevelők visszaverik. Dulai Jánosné és a többiek szemléltetően bebi­zonyítják, a plakátok is hir­detik: a tsz-é a jövő. Ezt pél­dázza idős Geisz Ádám esete is. Alig két hónapja dolgozik a tsz-ben, s máris kapott 7,5 mázsa búzát. A gond most a létszámban is m megerősödött pártszervezet munkájának beindítása — sorolja Back elvtárs. Majd mosolyogva teszi hozzá: — Képzelje az elvtárs, most há­rom párttitkárunk is van a tsz-ben. Ugyanis a tsz párttit­kára, Dulai János elvtárson kívül tsz-tag a községi párt­vezetőség titkára, ifj. Murányi György elvtárs, és az alapszer­vezeti Nagy Dénes elvtárs is. S a fő gond? Hasonló ered­ményt elérni Grábóc község­ben is — mondja ki röviden búcsúzóul Back elvtárs továb­bi terveit. (i—e) A termelékenység emelésének, az önköltség csökkentésének néhány „rejtett" tartaléka — Pillanatképek a Paksi Konzervgyárból — A Paksi Konzervgyár éveken keresztül a megye egyik legrosszabbul gazdálkodó üzeme volt. Terveit nem teljesítette, rendszeresen túllépte az önköltségi tervet, a béralapot. A gyár munkájában egy idő óta komoly ja­vulás állt be. A felszabadulási verseny idején magasan túlteljesítette első negyedéves ter­vét, túlteljesítette az exporttervet is. Túltel­jesítette a legtöbb tervmutatót júliusban is. Azonban lehetnének jobbak is az eredmé­nyek, a termelésnek még számtalan olyan „­rejtett” tartaléka van, aminek feltárásával növelni lehetne a termelékenységet, takaré­kosabban lehetne gazdálkodni, javítani lehet­ne a minőséget. Sok olyan hiba van még, amit jobb népnevelő munkával, ellenőrzéssel ki lehetne küszöbölni. A fényképezőgép lencséje néhány ilyen — futtában észlelt hibát rögzített le: A gyár udvarán állnak ezek a — savanyú­sággal telt — hordók. Mindegyikéből szivárog a lé. Ha az elfolyt levet utántöltéssel nem pó­tolják, megromlik az áru. Ha pótolják, az anyagnormát lépik túl (júliusban jelentősen túllépték az anyagnormát a gyárban). Újabb utántöltés sok munkába is kerül. Vannak objektív okok is, a hordók tárolá­sára nincs fedett hely a gyárban, azok a na­pon száradnak. De a hibának gyakran az az oka, hogy rosszul javítják meg a hordókat. A kádárok igyekeznek minden hibát az „objek­tív okok”-ra fogni. Ez ellen kell fellépni. Tízkilós vegyesízes ládák. Kézzel, deszka­darabbal kanyarít ki magának egy-egy darab vegyesízt sok dolgozó, aki arra jár. A kár nemcsak az a pár kiló, ami hiányzik, hanem az egészet újra kell főzni. Ládánként húsz forintba kerül egy láda vegyesíz újratűzése. A munkaidő végén kézzel cipelik le a hul­ladékkal teli ládákat az udvar végébe. Fenti felvétel húsz perccel a munkaidő befejezése előtt készült. Ha a hulladékot az üzemben összegyűjtenék, kocsival szállítanák *»1, nem fordulna elő félórás munkakiesés, a dolgozók többet termelhetnének. A szarvasmarha meddőség elleni küzdelemről tárgyalt az állatorvosi értekezlet Pakson a járási tanács kul­túrtermében szombaton So­mogy, Tolna, Baranya, Fejér és Bács megyék állatorvosai érte­kezletet tartottak. Az értekezle­ten a környékbeli termelőszö­vetkezeti és egyéni dolgozó pa­rasztok közül is többen vettek részt. A Megyei Pártbizottság részéről Szabó Piroska elvtárs­nő, a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóságtól Markovics János elvtárs igazgató, a járási tanács részéről Lakos József elvtársi mezőgazdasági osztályvezető­­ jelent meg az értekezleten. Az értekezlet a szarvasmarha med­dőség kérdésével foglalkozott. Az értekezlet előadója dr. Cseh Sándor egyetemi tanársegéd docens előadásában rámutatott a szarvasmarha meddőség­okozta nagy károkra. Bebizo­nyította, hogy igen nagy kár származik a betegségeken kí­vül a nem kielégítő takarmá­nyozásból és a takarmányfélék­­ helytelen megválasztásából. Út­i mutatót adott a betegségekből eredő meddőségi esetek szerve­zett leküzdésére és gyógykeze­lésére vonatkozóan. A hozzá­szólások után Lakos elvtárs szólalt fel és közölte az érte­kezlettel, hogy a járási tanács a meddőség elleni küzdelem fo­kozására a megye területén fel­állításra kerülő 10 meddőségi állomás közül egyet Paksra kér és az állomás részére a járási állatorvosi rendelő mellett meg­felelő helyiségről gondoskodik. I­ jól végzett munka jutalma Szorgalmasan dolgoztak a nyári munkák során a naki „Út a szocializmus felé“ Tsz. DISZ fiataljai. Az aratásban, cséplésben mindenütt ott vol­tak a fiatalok. A megérdemelt jutalom sem marad el a jól végzett munka után. A ter­melőszövetkezet a fiatalokat most felküldi az őszi mezőgaz­dasági kiállításra. A 27 fiatal két napot tölt el Budapesten, tanulnak, tapasztalatokat sze­reznek a kiállításon. A 27 fia­tal utazási és szállásköltségét a termelőszövetkezet fizeti. Elfogadták a tolnanémediek felhívását Lapunk augusztus 10-i szá­mában megjelent a Tolnanéme­­di Kendergyár dolgozóinak fel­hívása a megye többi kender­gyárának dolgozóihoz a III. ne­gyedéves terv túlteljesítésére, a kenderbeszállítási munkák idő­beni jó elvégzésére. A felhíváshoz azóta már két kendergyár csatlakozott. Elfo­gadták a versenykihívást a Szekszárdi Kendergyár és a Dombóvári Kendergyár dol­gozói. A dombóváriak a III. ne­gyedéves terv befejezését nem szeptember 28-ra — mint a tol­nanémediek,­­ hanem szep­tember 25-re vállalták. 1327 mázsa szabad gabonát adtak el augusztus 31-ig az államnak a szedresi dolgozó pa­rasztok és a Petőfi termelőszö­vetkezet együttvéve. Galág Ist­ván 10 holdas gazda például 20 mázsa szabad gabonát adott el, Dózsa Gyula 8 holdas gazda 18 mázsát és Lambert József 9 holdas gazda 19 mázsát adott át államunknak a Termény­forgalmi Vállalat átvevő tele­pén.* Murányi István szedresi dol­gozó paraszt már eleget tett az 1956-os évre is sertésbeadásá­nak. 1955-re pedig már a serté­sen kívül teljesítette kötelezett­ségét baromfiból, tojásból és­­ vágómarhából. 3 az új belépőké a szó Szinte naponta gyarapszik azoknak a száma, akik úgy határoznak, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodást választ­ják. TÍMÁR Imréné A napokban történt a faddi tanácsházán. Egy idősebb né­niké, Tímár Imréné négy holdas parasztasszony írta alá a belépési nyilatkozatot. Tímár néni a helybeli „Győzelem“ Termelőszövetkezetbe kérte felvételét. — Tíz éve már — kezdte a néni a beszélgetést —, hogy özvegységre jutottam. Azóta ketten a lányommal együtt dol­gozunk a négy hold földön. Ha visszagondolok erre a tíz évre, bizony nagyon szomorú emlékek jutnak eszembe. Nagyon sokat dolgoztunk és mégsem volt elég. Persze nem volt iga­erő. Ha valaki eljött felszántani a földet, vagy bevetni, akkor nekem, vagy a lányomnak négy teljes napot kellett visszadol­gozni. — A mi földünk is a réten, a „Győzelem“ Tsz határában van. Láttuk, hogy azok hogyan dolgoznak, milyen eredmé­nyeket érnek el. Ők már el is felejtették a búzaosztást, ami­kor az én búzám még kint a földön ázott. — Nem vagyok éppen fiatal, hiszen 60 éves vagyok már, de amikor aláírtam a belépési nyilatkozatot az jutott eszembe, hogy idős koromra nem élhetnék én nyugodtabban. Nagyon so­kat dolgoztam én, mire 69 éves lettem, de hol van az meg­írva, hogy életem végéig nekem szakadásig dolgoznom kell. A négy hold föld nagyon sok gondot és bajt adott. Ennek az életnek én egyszer s mindenkorra véget vetek. Bízom abban, hogy a termelőszövetkezetben megtalálom a nyugodt és gond­talan életet. MÁCSIK JÓZSEF — Szeretném elmondani, hogy miért lettem termelőszö­vetkezeti tag. — Hosszú-hosszú évek óta 7 hold földemen gazdálkod­tam. Mondhatom azt, hogy az éjszakát is nappallá tettem családommal együtt, mégsem tudtam úgy tartani magam, mint egy tsz-tag. — Az igazságról magam szoktam meggyőződni és mielőtt határoztam volna, elmentem a Búzakalász Termelőszövetke­zetbe és beszélgettem a tsz tagokkal. Arra a kérdésemre, hogyan éltek — egy mondattal válaszoltak: „Gyere nézd meg a kamrát, a padlást, győződj meg magad.“ — Láttam, hogy mit kaptak, arról meg hallottam, hogy mi mindent fognak még kapni. Úgy gondoltam, hogy részem­ről is ez az út lesz a legjobb. Van két jármas ökröm. Ez a tsz-ben nem kell. Eladom őket és veszek a pénzen egy jó tejelő tehenet. Az majd sokat segít nekem. Egyszóval elhatároztam magam, hogy nem kínlódok to­vább, jobb, százszorta jobb lesz a csoportban. És búcsúzóul azt mondom valamennyi dolgozó paraszttársamnak: ne kín­lódjatok tovább, jöjjetek utánam a termelőszövetkezetbe. A terménybegyűjtési verseny értékelése Az Alkotmány ünnepének tiszteletére 7488 dolgozó pa­raszt és 84 termelőszövetkezet tett vállalást. Közülük ez­­ideig a vállalást teljesítette 6143 dolgozó paraszt és 48 termelőszövetkezet. A megyé­ben a paksi és a szekszárdi já­rás között nagy versengés fo­lyik a megyei elsőségért. Az eddigi eredmények szerint a szekszárdi járás a gabonabe­gyűjtésben első 77,49 százalék­kal, míg a paksi járás az állat- és állati termék begyűj­tésében az első 42,91 száza­lékkal. A paksi járás ezzel az eredménnyel az I. kategó­riájú járások versenyében az országos első helyezést ér­te el az utolsó értékelés szerint. A paksi járás a termény, míg a szekszárdi járás az ál­lat- és állati termékek begyűj­tésének fokozásával kívánja magának az első helyet biz­tosítani, melynek érdekében e két járás dolgozói fokozott munkát fejtenek ki. A köz­ségek előtt követendő példa­ként álljon Tolna község, il­letve a tolnai dolgozók, akik munkájukkal elérték azt, hogy a megyében másodiknak sze­rezték meg a szabadpiaci ér­tékesítés jogát, melyet a köz­ségi tanács, az állandó bizott­ság és a községi pártszerve­zet segítségével tudtak elérni. A paksi járás községeiben népszerűsítik a jól teljesítőket és kipellengérezik a hanyago­kat, hogy ezáltal is tudatosít­sák azt, hogy államunk meg­becsüli a lelkiismeretes gaz­dákat de ugyanakkor a tör­vény szigorával jár el a kö­telességüket nem teljesítőkkel szemben. A terménybegyűjtési ver­seny értékelése alapján 1955. augusztus 28-ig a járások, községek, termelőszövetkeze­tek versenyállása a következő: Járások: I. csoport: 1. Szek­­szárd 77,49 százalék, 2. Paks 72,10 százalék. II. csoport­: 1. Gyönk 67,68 százalék, 2. Dombóvár 61,18 százalék. Községek: I. csoport: 1. Báta­­szék 95,1 százalék, 2. Dombó­vár 87 százalék. II. csoport: 1. Mözs 105,4 szá­zalék, 2. Tolna 102,8 százalék. III. csoport: 1. Kisvejke 119,7 százalék, 2. Szakadát 100 százalék. Tsz-ek. I. csoport: 1. Tenge­­lic Petőfi 96,9 százalék, 2. Bonyhád Dózsa Népe 90,5 szá­zalék. II. csoport: 1. Sióagárd Béke 102 százalék, 2. Pári Béke 101,5 százalék. III. csoport: 1. Nagykónyi Új Élet 133,3 százalék, 2. Pince­hely Rákóczi 103,4 százalék. Város. II. csoport: 1. Szek­­szárd 74,03 százalék.

Next