Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-16 / 218. szám

J­A &L4 iön P TOlHAMICVH PÉ­RTBI­ZOTTSÁG XW AK LAPJA I XII. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM. ÁRA: 90 FILLÉR. PÉNTEK, 1955. SZEPTEMBER 16. SYSISts Gondos munka — magas jövedelem — virágzó termel­őssövetkezet A Fornádi Állami Gazdaság segítsége Szűcs Sándor 8 holdas dolgozó paraszt a közös gazdálkodást vá­lasztotta, fiával együtt a sárpilisi Sarló Kalapács TSZ-be lépett. Tóth Ferenc 4,5 holdas decsi gazda és tizennyolc éves fia a sárpilisi Sarló Kalapács TSZ-be kérték felvételüket. Újabb tagokkal gyarapodtak Megyénk termelőszövetkezeti­­mozgalma az elmúlt hetek alatt nagy fejlődést mutat. Szinte na­ponta gyarapodik azoknak a száma, akik a termelőszövetke­zeti gazdálkodást választják. De nemcsak a már meglévő tsz-ekbe lépnek be újabb tagok, hanem szép számban alakulnak új termelőszövetkezetek is. Alig három héttel ezelőtt a Pakshoz tartozó Cseresznyés pusztán Aranykalász néven új termelőszövetkezet alakult. Meg­alakulásukkor 8 család 14 tag­gal írta alá a belépési nyilatko­zatot. Azóta már a Cseresznyés­pusztaiak közül többen kérték az új tsz-be felvételüket. Sipos István tsz elnök irányítása mel­lett 22 család 100 hold földön kezdi majd meg a szövetkezeti gazdálkodást. A tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezet tagjai — Gergely Ferenc, Kovács Ferenc és Aranyi Lajos — silógödröt építenek. Köztük dolgozik a 16 éves Mátics József is, aki nemrégiben lépett be a termelőszövetkezetbe. a környékbeli termelőszövetkezeteknek.A A Fornádi Állami Gazdaság már a tavasszal hatékony se­­ítséget nyújtott a környék­beli termelőszövetkezeteknek. Ez a kapcsolata nem szűnt meg azóta sem, sőt még szorosabbá üt.. Az állami gazdaság szak­emberei rendszeresen megbe­szélik a tsz elnökökkel, agro­­nómusokkal az időszerű mun­kákkal­­ kapcsolatos feladato­kat, tanácsokat adnak a termé­nyek betakarítására, tárolá­sára, az őszi vetési terv előké­szítésére vonatkozóan. A szak­mai segítségen túl, ahol az szükséges, anyagilag is segíti az állami gazdaság a termelő­szövetkezeteket. Legutóbb pél­dául 50 mázsa elit őszi árpa ve­tőmagot adott cserébe a tamási Vörös Szikra Termelőszövetke­zetnek. Az „ifik" versenyében Scheidl József vezet A dunaszentgyörgyi gépál­lomás valamennyi ifjú DISZ traktorosa benevezett az ifjú traktorosok országos verse­nyébe. Az idei eredmények azt igazolják, hogy megállják he­lyüket a munka területén. Scheidl József traktoros pél­dául nyári tervét 98,5, cséplési tervét pedig 100 százalékra tel­jesítette. A gépállomás az elmúlt na­pokban értékelte az őszi terv első 10 napjának eredményeit. A traktorosok közül első négy helyet az ifik szerezték meg. Scheidl József fiatal pél­dául naponta teljesíti 5,2 nor­málhold ütemtervét. Értékelés alapján az első: Scheidl Jó­zsef 33 normálholddal, második Kollmann József 30,8, har­madik Nagy Ferenc 30,6, ne­gyedik Pál József 29,9 normál­holddal. löl fizet a lengnel Inportmipgonnia a paksi Vörös Sugár TSZ-nek A főleg külföldi eredetű, másod- és harmad­fokon szaporított burgonya jó termést ígér: előzetes becslések szer­int átlag meghaladja a 90—100 mázsát holdanként. Különösen szép eredménnyel szaporítják a „Pierviesnyek”­­fajta tavaly ősszel behozott lengyel import­burgonyát, amelyből többek között a paksi Vörös Sugár Termelőszövetke­zet 20 kataszteri holdon termelt ebben az évben. E hét elején a paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezetben megkezdték a 16 hold korai ültetésű vetőburgo­nya felszedését, s a jól fejlett bur­gonyagumókból 80—90 mázsa kerül fel, s en­nek hatvan százaléka megfelel a továbbsza­­porítás minőségi követelményeinek. Október 15-ig befejezik a vetést­ sége a dunaszentgyörgyi gép­állomás pártvezetőségének javaslatára értekezletet hívott össze, ahol Vaszkó elvtárs, a tsz elnöke beszámolt eddigi munkájuk eredményeiről. A tsz elnöke többek között arról beszélt, hogy szép ered­ményeket értek el eddig az őszi munkák elvégzése terén. A vetésre kerülő talaj zöme elkészítve vetésre vár. Sőt megkezdték és folyamatosan végzik az őszi árpa vetését. Az augusztus 20-ig elvetett 5 hold bíborheréjük pedig gyö­nyörűen zöldes. Ezen a pártvezetőségi érte­kezleten határozatot hoztak, hogy október 15-ig befejezik összesen 280 holdon az őszi kalászosok vetését. A németkéri Ságvári Ter­melőszövetkezet pártvezető- SZAPORÁN LÉPEGETETT egymás mellett az anya és a fiú. Mögöttük gyorsan marad­tak el a keskeny földsávok, a kisparasz­tok apró parcellái. Végre megérkeztek, pihentek egy kicsit, mert hosszú volt az út a falutól a kukoricaföldig. Dolgoztak reggeltől estig, nap­nap után. Böcz néni, aki a 3 hold bérletes földből nem tu­dott biztos megélhetést nyúj­tani népes családjának, estén­ként hímzést vállalt. Ez a munka sem hozott sok hasz­not, mert a durva paraszti munka elnehezítette kezeit. AZ ÉDESANYA, Böcz Sán­­dorné kezdett belenyugodni sorsába, hogy neki, család­­fenntartónak, látástól-vaku­­lásig kell dolgoznia, hogy öt gyermekét el tudja tartani. De amikor egyedül kapálgatott a kukoricaföldön, gondolatai akaratlanul is azt­­ a képet ve­títették elő, hogy most már élete végéig ez a sors vár rá. Hát nem élhetne ő könnyeb­ben? Érezte, hogy az életének van egy járhatóbb útja is, de valahogy nehezen találta meg. 1951-ben betelt a pohár. Az aprótermetű asszonyka vég­leg azt mondotta, hogy elég volt. És bár idősebbik lánya ellenezte, ő mégis helyesen választott, szövetkezeti tag lett, még­pedig a faddi Győze­lem TSZ-ben. Négy éve már, hogy Böcz Sándorné igazi otthonra talált a szövetkezeti nagy családban. Gondtalanul, boldogan él gyermekeivel, akik már segí­tenek a munkaegység szerzé­sében. Erről a megváltozott életről beszélgettünk Böcz né­nivel az elmúlt napok egyi­kén. — Mindössze négy éve va­gyok szövetkezeti tag — mondta, — négy éve tudom, hogy mit jelent nyugodtan élni és bátran merem mon­dani, hogy ezt az életet a vi­lágon semmiért sem adnám oda. Eddig hárman dolgoz­tunk a tsz-ben és a július 31-ig szerzett 470 munkaegy­ségünkre 3 kiló híján 30 má­zsa búzát és 10 és félmázsa árpát kaptunk. Ez csak előleg, de szépen jut majd kukorica, burgonya és egyéb is. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETBEN minden évben ka­punk annyit, hogy nemcsak a megélhetésre, hanem már másra is jut. Pár évvel ezelőtt szabadkémény­es volt a kony­hánk. A szél ikénye-kedve sze­rint süvöltött be, de az eső és a hó is hevert. Ezt meg kellett volna csináltatni amelyre csak azután került sor, amikor a tsz-be léptünk. Pár héttel ez­előtt Budapesten voltunk konyhabútort vásárolni. Egy­szóval egészen más, össze­hasonlíthatatlanul jobb ez az élet a réginél. Inkább három­szor termelőszövetkezeti tag, mint egyszer egyéni gazda. De nemcsak én, gyermekeim is örömmel dolgoznak a tsz-ben, ahol nemcsak a jobb megélhe­tést, hanem a továbbtanulás lehetőségeit is megkapják. Sándor fiamat agronómus­­képző iskolára küldte a tsz. A lengyeli technikumban tanul 2 évig. Engedtem, hadd men­jen, tanuljon, amíg ott lesz, az elmúlt évben teljesített mun­kaegységeinek egy bizonyos százalékát megkapja, míg tanul. Mi ketten, Zsuzsi lá­nyommal dolgozunk. Van két anyakoca, két süldő az ólban, az istállóban pedig egy üsző kérődzik. Egyszóval, így bizto­sítottnak látom a magam, a családom, de valamennyi osz­­tag jövőjét. BÓCZ SÁNDORNÉ boldo­gan beszél és tervez, mert tudja, hogy a termelőszövet­kezetben megkapja azt, ami­re szüksége va­n. Asszony a talpán Világ proletárjai egyesüljetek ! Napról napra számos szocialista intézmény, napközi ott­hon létesül megyénkben. Képünk a dunaföldvári Cipész KTSZ napközi otthonának egy részét mutatja be, amely a nyár folyamán kezdte meg működését. A genfi szellem győzelme Moszkvában ötnapos nehéz, nem egyszer szenvedélyes vi­tákra alkalmat adó tanácskozás után befejeződött a Szovjet­unió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttsé­gének megbeszélése. A tanács­kozás eredménnyel járt s ez újabb lépést jelent előre a nemzetközi feszültség enyhíté­sének útján. A genfi szellem, amelyet a négy államfő rakott le, ezzel újabb győzelmet ara­tott s ismét bizonyságot tett ar­ról, hogy a nemzetközi feszült­ség kérdéseit meg lehet és meg is kell oldani a tárgyalóasztal mellett. A moszkvai megegye­zés azonban újabb csapást is jelent a hírhedt „erőpolitika” egyre csökkenő számú híveire s bizonyság arra, hogy minden vitás kérdésnek meg lehet ta­lálni a békés megoldását. A Pravda vezércikke méltán nevezi a moszkvai megegyezést fontos lépésnek a nemzetközi feszültség további útján s két­ségtelen, hogy a megegyezés hírét minden békeszerető nép őszinte örömmel és mélységes megelégedéssel vehette tudo­másul. A kölcsönös megértés és a teljes nyíltság jegyében le­folyt tárgyalások nagy lépéssel vitték előre az egész nemzetkö­zi légkör további megjavításá­nak, a genfi eredmények kiszé­lesítésének, a „genfi szellem” további terjesztésének ügyét. Éppen ezért a moszkvai tárgya­lások eredménye jó előjel az egy hónap múlva kezdődő kül­ügyminiszteri értekezletre, mert azt bizonyítja, hogy az októberi genfi konferencia is eredménnyel járhat, ha a részt­vevők kölcsönös jóindulattal, a megegyezésre való eltökéltség­gel ülnek a tárgyalóasztalhoz. A moszkvai értekezleten vol­tak véleményeltérések, de a megegyezés azt bizonyítja, hogy amint Genfben, úgy most Moszkvában is győzött a békés egymás mellett élés politikája, s ezért méltán nevezi a Neues Deutschland a moszkvai meg­beszélések eredményét a béke ügye újabb győzelmének. De így értékeli a legtöbb nyugat­német újság is a moszkvai meg­állapodást. A hamburgi Die Welt szerint „a nyugatnémet­­szovjet kapcsolatok normalizá­lása nemcsak a német és szov­jet nép érdekeit­ szolgálja, ha­nem elősegíti az egész világ bé­kéjének megszilárdítását is”. A Freies Volk, a Német Kommu­nista Párt központi lapja sze­rint pedig „a megegyezés poli­tikája újabb győzelmet aratott” s hozzáteszi, „az értekezlet újra bebizonyította, hogy a legna­gyobb ellentéteket is meg lehet oldani a tárgyalóasztal mellett”. A moszkvai megállapodással megszűnt az az áldatlan hely­zet, amelyre Bulganyin elvtárs megnyitó szavaiban is utalt, s mely szerint az két ország kö­zötti „normális kapcsolatok hiányát arra akarják felhasz­nálni, hogy ellenségeskedést szítsanak a Szovjetunió és Nyugatnémetország között”. A kapcsolatok a két ország között most helyreállnak s ez, mint a záróközlemény is leszögezi, „elősegíti majd az egész Német­országra vonatkozó rendezetlen kérdések megoldását, és ily mó­­don elősegíti a német nép fő, közös nemzeti problémájának megoldását, a német demokra­tikus állam egységének helyre­­állítását”. És ezzel az európai biztonság, a béke megszilárdí­tásának ügye is előbbre jutott, mert mint a genfi kormányfői értekezletnek, úgy az október­ben kezdődő külügyminiszteri értekezletnek is egyik fontos tárgyalási és vitatémája Né­metország, s ettől elválasztha­tatlanul az európai béke és biztonság ügye is. Moszkvában újabb győzelmet aratott az a következetes béke­politika, amit a Szovjetunió kezdettől fogva vallott és igye­kezett a gyakorlatban is meg­valósítani. Az első lépést a négy kormányfő megtette Genfben, s a Szovjetunió kormánya való­ban a „genfi szellem” jegyében járt el, amikor a moszkvai tár­gyalásokon újból diadalra vitte s a megvalósuláshoz segítette közelebb a világ minden jó­­szándékú emberének közös óha­ját és akaratát, a béke megszi­lárdítását és megőrzését. Éppen ezért a közvetlenül érdekelt or­szágokkal együtt, a világ min­den békére törekvő népe, köz­tük mi, magyarok is, osztatlan örömmel és megelégedéssel vesszük tudomásul a moszkvai megállapodást, amely újabb, je­lentős lépéssel viszi előre a vi­lágot a béke megszilárd­­ásá­­nak útján. Most valóban, mint a Freies Volk vezércikke meg­állapítja, a nyugatnémet szö­vetségi gyűlésen a sor, hogy minél hamarabb ratifikálja a Moszkvában létrejött megálla­podásokat. Ezt követeli a né­met nép érdeke, de ezt követeli a béke megszilárdításának fon­tos ügye is.

Next