Tolnai Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-255. szám)
1955-10-19 / 246. szám
1955. OKTÓBER 19. NAPLÓ ígérgetések helyett a kistápéi több segítséget és Élet TSZ vár Kistápé, 1955. Nyárutó volt. A Bikácstól nem messze fekvő Kistápéban valahogy megváltozott az élet eddigi nyugodt, egyhangú menete. Zajlott a falu élete, nagy dologra készültek. A gondolat, amely betöltötte az egész levegőt és amely ott lebegett a falu felett, mint valami élő ember, bekopogtatott a házak ajtaján, beférkőzött az ablakok résein és utat nyitott magának a szívekhez; egy estén végre megérlelődött és több mint negyven ember kimondta a döntő szót: szövetkezzünk! És szövetkeztek, nagy reményekkel, nagy lelkesedéssel indultak neki az új életnek, de ezek a remények és ez a lelkesedés azóta már kezd szertefoszlani. De vegyük csak sorjába. Amikor arról volt szó, hogy LEGYEN SZÖVETKEZET KISTÁPÉBAN, nem fogytak ki a járás emberei. Egymást érték a kerékpárok, a motorok és néha feltűnt egy-egy autó is. Annyian jártak ki a Paksi Járási Tanácstól, a járási mezőgazdasági osztálytól, a járási pártbizottságtól, hogy Dunát lehetett volna velük rekeszteni. ígérgetések?! Azt meg özönével kapott a termelőszövetkezet. Négy-öt hold föld, istálló helyiség, mi az a járási szerveknek. A válasz természetesen az volt: Meg lesz! Megalakult hát az Új Élet. Megtörtént a tagosítás. Mintegy 562 hold föld van egy darabban, 42 ember jövedelmének a biztos forrása, állatállomány is van hozzá: mintegy 40 szarvasmarha és 10 ló, csak éppen nem tudják hol elhelyezni.Érdekes és egyben bosszantó is. Az új termelőszövetkezetet MEGALAKULÁSA UTÁN magára hagyták a járás emberei. Az ígéretek megmaradtak ígéreteknek és a szövetkezet ottmaradt minden gondjával, bajával. Csak elvétve tévedt ki valaki hozzájuk, persze újból felelőtlen ígéretek, de a tett még azóta is, mint ködös és megfoghatatlan valami, rémlik a messzeségben. Pedig de nagy szüksége lenne az Új Életnek arra a négy-öt hold földre és arra a két istállóra, amely a saját tulajdonát képezi és mégsem az övé. A termelőszövetkezetnek van egy halastava, amit nemrégen kapott. Előtte sík terület, még néhány kis darabka föld, ami összeköti a két majort, mindössze talán négy-öt hold. De erre a kevéske földre nagyon nagy szüksége van a termelőszövetkezetnek, mert a halastó előtt baromfitelepet akar létesíteni. Kell-e ennél jobb hely a tyúkok, a kacsák, a libák, a pulykák részére?! Ott a víz, a cserjés, bokros terület. De ez a pár hold föld a bikácsi erdészet tulajdonát képezi és nem hajlandók átadni semmi pénzért, pedig az erdészet most a tagosításnál 150 holdat kapott a község területéből. Ha még olyan terület lenne, amely tele van fákkal, nem szólnánk semmit, de olyan területekről van szó, amelyekben egypár cserje és az egyikben meg pár akácfa van. Vajon A BIKÁCSI ERDÉSZET vezetősége nem gondol arra, hogy ezzel egy új termelőszövetkezet egész fejlődését, működését, életét bénítja meg olyannyira, hogy évekbe kerül a talpraállása, holott az a célunk, hogy már a kezdet kezdetén erős és szilárd termelőszövetkezetek jöjjenek létre?! Amikor az erdészet vezetősége makacskodik és meggondolatlanul cselekszik, gondoljanak erre is. Vagy önöknek nem céljuk az, hogy ott Kistápén, ahol olyan nagy örömmel, reménnyel alakult és kezdte meg működését a termelőszövetkezet, hogy párját ritkítja, erős és virágzó élet bontakozzék ki? Próbáljanak meg emberségesen gondolkozni az elvtársak ... érdemes. MÉG AKKOR TÖRTÉNT, amikor egy elévült világ utolsó maradványait takarítgatta el a nemzet és köztük a kistápéiak is. Kiigényelték az újonnan földhözjuttatottak a két majorban lévő istállót. Mivel azonban akkor nem volt rá szükségük, ideiglenesen két éves használatra odaadták az ott működő dohánykísérleti gazdaságnak, még bért sem kértek érte. A gazdaság tataroztatta 80 ezer forint költséggel, de később ezt a beépített jászolt a kísérleti gazdaság ki is bontatta, mivel dohánypajtának használták. Most a termelőszövetkezetnek szüksége van erre a két istállóra is, mert jószágjait nem tudja máshol elhelyezni. Jogosan jár ez a termelőszövetkezetnek, mert a juttatási jegyzőkönyv megvan róla, egy példány megtalálható a Bikácsi Községi Tanácsnál is. De a kísérleti gazdaság vezetői tudomást sem akarnak erről szerezni. A kifogásuk az, hogy dohány van benne, azt pedig nem tehetik a szabad ég alá. Valójában. A kifogás kissé különös, mert nincs benne dohány, legalább is a Győri-majorban lévő épületben. A bikácsi tanácselnök volt annyira leleményes és megnézte ,sőt még azt is tapasztalta, hogy a kísérleti gazdaságban még mindig a régi nóta járja, mintha nem lenne már a hátunk mögött tíz kemény, küzdelmes esztendő. A gazdaság egyik vezetője még mindig „intéző úr“-nak szólíttatja magát, holott az efféle ócskaságnak már rég a szemétkosárban a helye. AZ „INTÉZŐ ÚR" úgy látszik, még mindig csüng a múlt fonalán. Nem gondol arra, hogy ez a fonál már olyan vékony, hogy pillanatok kérdése az elszakadása? ... Ezért nem kapta meg még a termelőszövetkezet a jogosan megjáró két istállót, mert „ilyen“ emberek akadályozzák, mint az „intéző úr.“ A szembetűnő és a megbotránkoztató az egészben az, hogy az ilyen dolgokról nincs tudomása a Paksi Járási Pártbizottságnak. Ezek után nemcsodálható, ha a termelőszövetkezet jogos követelése csak az ígérgetések halmaza lett. Meg kell érteni a Paksi Járási Pártbizottságnak is végre, hogy az ilyen esetekben nem lehet kesztyűs kézzel sikert aratni. Az ígérgetések helyett tettre van szükség, amit jogosan elvár a kistápéi Új Élet tagsága. Kovács József Azért a közösben mégis jobb Horgos Ferenc egyszer már megpróbálta a szövetkezeti életet, és gondtalanul végezte a kurdi Dózsa Termelőszövetkezetben a sertéstenyésztés munkáját Azután ez év januárjában úgy határozott, kilép, erről ő a következőket mondja: “ Nekem a termelőszövetkezet ellen semmi kifogásom nem volt. Becsületes munkám után mindig megkaptam a részesedést. De hiba volt a vezetőség körül. Ez késztetett engem arra, hogy búcsút mondjak ennek az életnek. Horgos Feri bácsi kilépése után az gondolta, hogy az erdészetben végzett munkával keresi meg a kenyeret. Közben figyelte hogyan dolgoznak tovább a tsz tagjai. — Aztán láttam, hogy másképpen megy itt minden. A vezetőség jobban dolgozik, mint azelőtt, aztán úgy gondoltam, nekem mégis ott a helyem, a közösben azért mégis jobb. Szerettem és szeretek is az állatokkal bánni, ezért a sertéstenyésztéshez megyek vissza, még csak annyit szeretnék mondani, hogy én visszajöttem és arra szavamat adom, hogy a termelőszövetkezetből soha többet nem lépek ki. Horgos Feri bácsi visszalépése óta Kertész Albert és felesége kérte felvételét. A közeljövőben pedig újabb hét tag felvétele várható. Visz 1 György levelező. Kumiitt rbühnuí pMiuiaüsa j mezőgazdaság szocialista fejlődése, termelőszövetkezeteink fejlesztése és erősítse nemcsak a termelőszövetkezeti tagok ügye, hanem egész dolgozó népünké, mert a nagyobb hozamú nagyüzemi gazdálkodás előnyeit mindenki érezni fogja. Tehát a termelőszövetkezetek felvirágzásáért, a szövetkezeti gazdálkodás magas színvonalra emeléséért folyhatott nagy munkában, az új élet útjának egyengetésében a lehetőségek szerint közvetlenül vagy közvetve segítenie kell szövetkezeti parasztságunkat dolgozó népünk minden fiának, akár ipari, akár szellemi munkát végez. E célból patronálják a termelőszövetkezeteket üzemeink. Ebben a szellemben támogatja a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezetet Bajai Mátyás kommunista mozdonyvezető, aki szabad napjain kovács ,s lakatos munkában segít a tsz-nek. Segítsége a termelőszövetkezet számára igen értékes, mert a kovácsműhelyben állandóan van munka. Bajai Mátyás segítsége nem újkeletű. Régebben is dolgozott már termelőszövetkezetben. Szabadsága idején, s a nyáron szabadnapjain permetezett. Ezeken a napokon felesége is a tsz-ben dolgozott. Bajai Mátyás közvetlen, kemény munkában megnyilvánuló segítsége kommunista példamutatás. Az ilyen és hasonló tettek nemcsak a munkás-paraszt szövetség erősítését szolgálják, hanem biztosítékai egész népünk boldogabb jövőjének, t hétfőn este megkezdődött -*■* a pártoktatás. Este 5 órakor a Városi Tanács egyik helyiségében tartotta meg első összejövetelét Weisz Andor propagandista csoportja, sajnos nem teljes létszámmal. A 16 hallgató közül csupán 9 jelent meg. Igaz, hogy 5-en igazoltan maradtak távol, különböző elfoglaltság miatt, a hallgató név szerint Takács Ferenc és Hauszknecht Antalné azonban igazolatlanul hiányzott. "Még a délután folyamán egy telefonbeszélgetés során mindketten megígérték Welsz elvtársnak, hogy megjelennek, ennek ellenére elmaradtak. A hiányzások pedig, jól tudja minden propagandista és hallgató, az eredményes munkát gátolják. Ezen a foglalkozáson még nem volt vita, csupán bevezető előadás, amelyet ,,A Magyar Dolgozók Pártja jogos örököse és továbbfolytatója nemzeti történelmünk haladó hagyományainak.” címen tartott meg Weisz elvtárs. Bevezetőben,, mielőtt a tulajdonképpeni tárgyra rátért volna, felhívta hallgatói figyelmét néhány olyan dologra, amely a foglalkozások sikerében fontos szerepet tölthet be, pl. a jegyzetelésre, az előadások fegyelmezett és figyelmes meghallgatására, a hiányzások, s a lemorzsolódás elkerülésére. Rámutatott arra, hogy ez az oktatási év színvonalasabb, s teljesebb munkát igényel, mint az eddigiek, s az idei oktatási anyag sokkal többoldalú megvilágítását adja a magyar dolgozó nép, a munkásosztály küzdelmeinek, mint például a tavalyi. E bevezetés után Weisz elvtárs felolvasta előadását. Előadása egészében jó volt. Úgy látszott a hallgatóknak is tetszett. Szépen, s élénk s í e; stílusban érzékeltette azokat az évszázados küzdelmeket, amelyeket a magyar nép a függetlenségért és a társadalmi haladásért folytatott. Meggyőzően mondotta el, hogy népünk minden múltbeli küzdelme, minden szabadságra és haladásra való törekvése a Magyar Dolgozók Pártjának az újért vívott harcaiban folytatódik és fejlődik tovább, az előadás tehát színvonalas volt, de nem ártott volna, ha Weisz elvtárs, amikor a múlt szabadságharcait és forradalmait ismertette, jobban kiemelte volna azt, hogy a szabadságharcokban milyen szerepe volt a társadalmi osztályoknak. Az elvi tisztánlátás érdekében jobban rá kellett volna mutatni arra, hogy a Rákóczi szabadságharc bukásában igen nagy szerepe volt annak, hogy a vezető osztály, a főnemesség már nem volt képes a függetlenségi harc vezetésére, mert osztályérdekeit féltette a szabadságharcban részt vevő paraszti tömegekkel szemben. Érdemes lett volna azt is erőteljesebben kidomborítani, hogy a 48-as polgári forradalom és szabadságharc eseményei is a vezető osztály, ez esetben a középnemesség ingadozását bizonyítják. A polgári átalakulás felemásságára, a parasztság föld nélkül maradására utalt Weisz elvtárs, de nem hangsúlyozta ki eléggé, hogy a középnemesi szűkkeblűség és nacionalizmus volt az egyik oka annak, hogy a parasztság 1849 nyarán, a hanyatlás idején nem érezhette eléggé sajátjának a szabadságharc ügyét s nem akadályozta meg a bukást egy nagyméretű tömegfelkeléssel, a nemzetiségek pedig egyenesen fegyvert fogtak a magyar forradalom ellen. Mint ezeknek a kiemelése nem tette volna terjengőssé az előadást s emelte volna annak elvi színvonalát. Az előadás befejezése után még egy rövid megbeszélés következett, amelyen megválasztották a bizalmit s kiosztották a hallgatók között a tankönyvet. Weisz elvtárs felhívta a figyelmet az irodalomra, különösképpen kihangsúlyozva a legfontosabb könyveket. Az első foglalkozás 3 Ifjú szakemberek értekezlete Szekszárdon A Tolna megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága e hó 15-én értekezletre hívta össze az állami gazdaságokba kikerült egyetemet, főiskolát és technikumot végzett ifjú szakembereket. Az értekezleten részt vett Király László, az MDP Tolna megyei Bizottságának első titkára, Molnár Sándor, a Megyei Pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője, Pólya József, a Megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának igazgatója, Géczi Károly, az igazgatóság főagronómusa és még többen. Az ifjú szakemberek értekezletét most először hívták össze, ahol a gazdaságokba kikerült ifjú mezőgazdászok arról számoltak be, hogyan fogadták őket a gazdaságokban, hogyan segítették őket munkájukban és szakmai képesítésük továbbfejlesztése terén. — Azt hittem, hogy itt soha nem fogok megbarátkozni — mondotta Kiscsordási elvtárs az Alsópéli Állami Gazdaságból. — Véleményem teljesen megváltozott érkezésem után. A gazdaság vezetősége jóindulattal volt hozzám, és bármely kéréssel, problémával fordultam hozzájuk, mindenkor segítettek. A gazdaságban mint törzsállattenyésztő dolgozom és igyekszem tudásom legjavát nyújtani. Szeretnék a szarvasmarha és a sertéstenyésztés terén jó eredményt elérni, és ha a gazdaság vezetősége továbbra is segít munkámban, akkor remélem sikerülni is fog. A megjelent ifjú szakemberek közül sokan hozzászóltak. Beszéltek arról, hogyan kezdték meg a munkát, hogyan győzték le a kezdeti nehézségeket, hogyan ismerkedtek munkakörükkel. Beszélt munkájáról Csonka Károly (Sárközi ÁG.), Győri Ilona (Gerjeni ÁG.) és Martin Ferenc (Nagytormási ÁG.). Berta József a Kajmádi Állami Gazdaság ifjú szőlész szakembere felszólalásában helytelenítette azt az állapotot, amely a gazdaság szekszárdi üzemegységében van. Ugyanis az aránylag kis területi üzemegységben az üzemegység vezetővel együtt összesen hárman végzik az irányítást. Berta József szavaiból kitűnt, nem így képzelte el a gyakorlati munkát, több szakmai segítséget várt. Befejezésül azt mondotta: ..Fiatal vagyok még és szeretném tovább gyarapítani tudásomat, továbbképzésemhez azonban több segítséget kérek, mert teljesen magamra vagyok utalva.” Ezen az értekezleten az ifjú szakemberekhez szólt Király László elvtárs is: — Értékes volt ez a mai tanácskozás — mondotta. — Hallottunk arról, hogy az iskola padjaiból kikerülő ifjú szakembereket munkahelyükön hogyan segítik, támogatják. Több elvtárs arról beszélt, hogy megérkezése után nem kapott azonnal állandó beosztást, egyik és másik munkakörben több-kevesebb ideig volt alkalmazva. Sokan ezt sérelmesnek találták. Ezeknek az ifjú szakembereknek azonban nincs igazuk, mert ha jó mezőgazdasági szakemberekké akarnak válni, akkor a gazdálkodás valamennyi ágát el kell sajátítaniuk. Király elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy ezek a fiatal szakemberek munkájukban sok nehézséggel találkoztak és találkoznak, amelyek leküzdése nem könnyű. Ilyenkor azonban forduljanak bátran segítségért. — Az elvtársak előtt fontos és hatalmas feladat áll, ami nem kisebb mint az állami gazdaságokban a még jobb eredmények elérése és biztosítása, mert az elvtársak a jövő ifjú szakembereinek jó munkájától is függ, hogy mennyi hús, tej és kenyér kerül az asztalra. Ennek biztosítása érdekében az elvtársakra egyre nagyobb feladat hárul. Ehhez a munkához kívánok sok szerencsét és sikert — fejezi be Király elvtárs hozzászólását Lenin nyelvén . . . „Volnék akár Hajlottkorú néger Megtanulnék én oroszul és azért nem unnék rá sose fáradnék el, mert Lenin ezen a nyelven beszélt.” Majakovszkijnak ezen örökbecsű szavai jutottak eszembe, midőn este betévedtem a Tolna megyei Népbolt Központ egyik helyiségébe, ahol ugyan kis létszámú, de lelkes csoport ült és feszülten figyelt Cséke tanár elvtárs orosznyelvű előadására. Persze nem kell mindjárt valami nagyszabású előadásra, fejtegetésre gondolni. Nem. Ott még nem tartunk. Egyelőre csak az „asztal” és a „szék”, illetve „sztal” és a „sztáV körül forog a téma és a „tut" és „tám” áll az érdeklődés középpontjában. A Népbolt dolgozói most ismerkednek meg az MSZT által beindított orosznyelvű tanfolyamon az alapismeretekkel. .. Miért tanulnak oroszul? Erre Kalmárné, a Népbolt divatáru üzletének dolgozója egyszerűen azt feleli, jó egy világnyelvet tudni. És ahány nyelvet tudunk, annyi embernek számítunk. Salamon János elvtárs, az 50-es bolt vezetője úgy véli, hogy a tanulásnál, mármint a politikai képzésnél könnyebb lesz ha a marxizmus-leninizmus klasszikusait eredetiben olvashatja. Igaz, hogy ez még csak később valósulhat meg, de egyszer el kell kezdeni. No, meg az is — földia meg — jól esik, ha a szovjet elvtársakkal találkozunk, el tudunk beszélgetni. Nem akarom zavarni az előadást és csendesen kivonulok a szobából, de még odakünn is fülembe csengenek Cséke tanár elvtárs szavai, amint szakszerűen magyarázza hallgatóinak az orosz nyelv sajátosságait. ARATÓ.