Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1955-11-03 / 258. szám

2 NAPTIO Megkezdődött a külügyminiszterek ötödik ülése Genf (MTI). Mint az AFP je­lenti, a külügyminiszterek érte­kezletének ötödik ülése szer­dán 15 órakor Punay elnökleté­vel megkezdődött. Molotov: A kelet-nyugati kapcsolatok fejlődése csak akkor lesz sikeres, ha a gazdasági kapcsola­tok Tegnpi számunkban közölt­ük a genfi értekezleten részt­vevő szovjet küldöttség szóviv­jének beszámolóját a külügy­miniszteri értekezlet hétfői ülé­sről, valamint az aznap be­nyújtott két szovjet javaslatot Az alábbiakban ismertetjük a hétfői tárgyalás vitáját, valami­t a nyugati külügyminiszte­reknek a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése kérdésében előterjesztett javaslatait. A külügyminiszteri értekezlet hétfői ülésén a harmadik napi­rendi pont, a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok vitájában elsőnek Pinay francia külügymi­niszter szólalt fel. A Franciaor­­szág és a Szovjetunió közötti ke­reskedelem visszaeséséért a „Ke­letet” hibáztatta,, de egyben ál­lást foglalt a két ország közötti együttműködés kiszélesítése mel­lett. Fenntartotta magának azt a jogot, hogy konkrét javaslatot terjesszen be később, majd befe­jezésül ezt mondotta: „A szovjet küldöttség tudja, hogy éppen az én országom ismertette meg a nyugati világot Turgenyev. Tolsztoj, Dosztojevszkij, Gorkij nagy művészetével, hogy Fran­ciaország nagy jelentőséget tu­lajdonít az új modern orosz ze­­nei iskolának, hogy széleskörűen felhasználja az orosz kultúra ta­pasztalatait. Kérem Molotov urat, higgje el, hogy országunk szenvedélyesen óhajtja azoknak a hagyományos kapcsolatoknak a felelevenítését, amelyek a múlt­ban oly gyümölcsözőek voltak.” A Pinay után felszólaló M­'C­­millan angol külügyminiszter ugyancsak hangsúlyozta: kormá­nya fontosnak tartja a szabad érintkezést és békés kereskedel­met akadályozó sorompók meg­szüntetését. Molotov !@lss­ élolása Macmillan után V. M. Molotov a Szovjetunió külügyminisztere szólalt fel. „Az a feladatunk, hogy a köl­csönös megér­és szellemében cselekedve folytassuk a sike­resen megkezdett munkát.” — mondotta a kormányfők érte­kezletére utalva beszéde elején. Kijelentette: a szovjet küldöttség célszerűnek tartja a kapcsolatok fejlesztésével foglalkozó négyhatalmi szakértői bizott­ság megalakítását.. Megelégedéssel állapította meg, hogy Pinay és Macmillan helye­selték a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének szük­ségességét. Utalt azonban arra, hogy e nyilatkozatokat né­hány olyan megjegyzés kísérte, amelyekről nagyon is lehetne vi­tatkozni. „Úgy gondolom azon­ban — jelentette ki Molotov elv­társ — hogy feladatunk nem annyira a polemizálás . . . hanem az a törekvés, hogy kedvező eredményeket érjünk el a Kelet és a Nyugat közti érintkezés fejleszt­ésében.” Ezután annak a meggyőződé­­sének adott kifejezést, hogy a kapcsolatok fejlődése csak akkor lesz sikeres, ha az államok közti gazdasági kapcsolatok fejlődésére épül. A kereskedelmi tilalmak és kor­látozások csak bizalmatlanságot keltenek. Néha azt mondják, a Szovjetuniónak nincsenek olyan árui, amelyek a más országokkal folytatott kereskedelem tárgyául szolgálhatnának. Ez egyszerűen nem felel meg a tényeknek, hi­szen a Szovjetuniónak más álla­mokkal folytatott külkereskedel­me a háború előttinek négyszere­sére növekedett. Ideje, hogy megszűnjenek a gazdasági kap­csolatok fejlődését gátló sorom­pók és a kereskedelemben, vala­mint a tengerhajózásban a leg­nagyobb kedvezmény elvét al­kalmazzák. A Szovjetunió mindent elkö­vet, hogy elősegítse a kapcsola­tok fejlődését a többi állammal — mondotta V. M. Molotov. Dulles az Egyesült Államok küldöttségének nevében — mint mondotta: ,.reménykedve, de elő­vigyázatosan” — közelítette meg a fenti kérdéseket. Három részre bontotta fel a kapcsolatok kérdé­sét: 1. a tájékoztatás és a gon­dolatok szabad cseréje, 2. a köl­csönös látogatás és az utazás szabadsága, 3. a kelet-nyugati kereskedelem fejlesztése. Az amerikai külügyminiszter be­széde után Pinay beterjesztette a három nyugati nagyhatalom emlékiratba foglalt javaslatait a harmadik napirendi ponttal kap­csolatban. A javaslatok első cso­portja a kölcsönös tájékoztatás megkönnyítésével és a gondola­tok terjesztésével, tájékoztatási központok felállításával foglal­kozik és azt indítványozza, hogy a négy hatalom egymás országai­ban hivatalos angol, francia, il­letve orosz nyelvű kiadványokat jelentessen meg. Foglalkozik a Folyóiratok, napilapok, filmek, rádióműsorok, stb. cseréjével is. A javaslatok második csoportja az utazásokkal, a diákcserével és sportkapcsolatokkal foglalkozik valamint felveti a valutaárfolya­mok és a közvetlen légijáratok kérdését is. A harmadik csoport szerint ,,a nyugati hatalmak őszintén óhajtják a kereskedelmi kapcsolatok javulását. . Az emlékirat indokolatlanul a Szov­jetunió kereskedelempolitikájára hárítja az eddigi zavarokat. Állásfoglalások a genfi értekezletre! Bécs (TASZSZ). A Szakszer­vezeti Világszövetség nyilvá­nosságra hozta az Amerikai Egyesült Államok, Franciaor­szág, Nagy-Britannia és a Szovjetunió külügyminiszte­reihez intézett levelét. „A dolgozók hőn óhajtják — hangzik a levélben —, hogy a tárgyalások további sikerek­hez vezessenek és minden ere­jükkel elő fogják mozdítani e sikerek megszilárdulását. Mint­hogy ezek a sikerek biztosíta­nák a dolgozók biztonságát és lehetővé tennék helyzetük meg­javulását. Meg vagyunk győződve arról, hogy Önök nagy figyelmet szentelnek a Szakszervezeti Vi­lágszövetség 85 millió tagja és még sokmillió más, a békére és a biztonságra ugyanúgy törek­vő dolgozó véleményének.“ Bielefeld (ADN). A Bielefeld­­ben megjelenő Freie Presse éles hangnemben bírálja a nyugati hatalmaknak NATO- felfogását a genfi külügymi­niszteri értekezleten. Wilhelm Ingensand a lap főszerkesztője, aki egyébként kifejezetten he­lyesel minden kapcsolatot a nyugati hatalmakkal, elítéli a nyugati hatalmak politikáját, amelynek célja egész Németor­szág bevonása az Északatlanti Szövetségbe, ami „Németorszá­got arra ítéli, hogy megosztott maradjon.“ A cikkíró azt kö­veteli, hogy Németország le­gyen a NATO-tól mentes, s megállapítja, hogy a nyugati hatalmak csupán olyan mér­tékben akarnak döntésti sza­badságot biztosítani a németek­nek, amennyi számukra hasz­nosnak látszik. Róma (TASZSZ): Pietro Nen­­ni az Olasz Szocialista Párt fő­titkára október 30-án Milánó­ban beszédet mondott az or­szág nemzetközi és belpolitikai helyzetéről. A külügyminiszte­rek genfi értekezletéről Nenni kijelentette, hogy a nyugati hatalmaknak az a követelése, hogy egész Németországot be kell kapcsolni a nyugat katonai és politikai rendszerébe, aka­dályozza Németország újra­egyesítését. Rámutatott hogy az olasz kormány feltétel nél­kül támogatta az atlanti poli­tikát és ezzel elszigetelte az olasz diplomáciát. Nenni hang­súlyozta, hogy gyökeresen meg kell változtatni ezt a politikát a katonai tömbök megsemmisí­tésének és az államok közötti bizalom helyreállításának elő­segítése céljából. (MTI). A KÜLPOLITIKA HÍREI Belgrád (MTI). A belgrádi rádió jelentése szerint novem­ber 10-re összehívták a ju­goszláv nemzetgyűlés két há­zát. Az együttes ülésen Szveto­­zar Vukmanovics—Tempo a szövetségi végrehajtó tanács alelnöke az ország gazdaság­­politikájának alapelveiről tart beszámolót. Kocsa Popovics külügyi államtitkár a külpoli­tikai helyzetről mond beszédet. * Egyre több lengyel emigráns tér haza. A november 1-i len­gyel lapok jelentései szerint az elmúlt két hónap alatt több mint ezer emigráns tért vissza Franciaországból, Angliából, Belgiumból és a latinamerikai országokból.* A belgrádi rádió jelentése szerint a jugoszláv fővárosban a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő polgári légi­flotta főigazgatóság és a ju­goszláv légiforgalmi társaság között aláírták a légiforgalom­ra vonatkozó egyezményt. * Az AFP közli, hogy Edgar Faure francia miniszterelnök a nemzetgyűlés keddi ülésén fel­vetette a bizalmi kérdést azzal az eredeti javaslatával kapcso­latban, hogy decemberben ártsák meg a parlamenti vá­­asztásokat. A nemzetgyűlés szerdán este szavaz a bizalmi kérdésben. * Catania (MTI) Az Etna ked­den este június vége óta immár negyedszer ismét működésbe lépett — jelenti az AFP. Ebéd U ]N­írnak, a Burmai Unió miniszterelnökének tiszteletére Moszkva (TASZSZ). A ban­­dungi értekezleten részt vett or­szágok moszkvai diplomáciai képviseleteinek vezetői novem­ber elsején ebédet adtak U Nú­­nak a Burmai Unió miniszter­­elnökének és nejének Do Mja I-nek a tiszteletére. Szovjet részről megjelent az ebéden N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov, L, F. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, M. G. Pervuhin, M. Z. Szabú­­rov. Az ebéden beszédet mondott K. P. S. Menen, az Indiai Köz­társaság nagykövete, U Nu, a Burmai Unió miniszterelnöke és N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke. 1955. NOVEMBER 3. Az ENSZ közgyűlés politikai bizottságának október 31-i ülése Newyork (TASZSZ). A poli­tikai bizottság október 31-én hozzáfogott a napirend 2. pont­jának, „Az atomsugárzás hatá­sának’’ megvitatásához. A szovjet kormány köztudo­másúlag már többször javasol­ta a rádióaktív sugárzások ha­tása veszélyének kiküszöbölé­séhez vezető legbiztosabb utat, az atomfegyver betiltásáról szó­ló nemzetközi egyezmény meg­kötését első lépésként az atom­fegyver-kísérletek megszünte­téséről szóló egyezményt. Az okt. 31-e­ délelőtti ülésen el­sőnek Wodsworth, az Egyesült Államok képviselője szólalt fel. Megpróbálta bizonyítani, hogy az atomfegyver-kísérletek nem veszélyesek. Az Egyesült Államok képvi­selője javasolta, hogy az ENSZ mellett létesítsenek műszaki bizottságot, amely összegyűj­tené az egyes államoknak és személyeknek az atomsugárzás következményeire vonatkozó értesüléseit és azokat közlés és terjesztés végett a megfelelő következtetésekkel együtt át­adná az ENSZ főtitkárának. Az amerikai küldött felszólalásá­ban egy szót sem szólt az atom­fegyver eltiltásáról, sem a kí­sérletek megszüntetéséről. A politikai bizottság délutáni ülésén felszólalt K. Menen, India képviselője. Menen szerint komolyabb és felelőse­bb nemzetközi szervet kell létesíteni az atomsugárzás következményeinek tanulmá­nyozása céljából, mint a külön­leges műszaki bizottság, ame­lyet az amerikai küldöttség ja­vasolt. A politkai bizottság folytatja az atomsugárzás problémájá­nak vitáját. Vállalták­­ Szép eredményeket ért el ed­dig november­i tiszteletére tett vállalásainak teljesítésében a Tolamegyei Tatarozó és Építő­­ipari Vállalat. A kedvezőtlen idő­járás ellenére a dolgozók hősies erőfeszítéseket tesznek, hogy va­lóra válthassák adott szavukat. A Tamási Sütőüzem födém ge­rendáinak elhelyezése december 15 helyett november 7-re készül el. A Tolnanémedi Kendergyár kórószárító épület alapozását a vállalt határidő előtt egy héttel megkezdték­­ és november 7-re befejezik. A szekszárdi állatorvosi ambu­lancia bővítését és az apaállat istálló felépítését november 30-a helyett november 7-re fe­jezik be. Vállalásaiknak úgy tudnak ele­get tenni, hogy a forradalmi műszakban kiváló munkateljesít­mények születnek. A vállalat ,,Villám”-ján olyan szép eredmé­nyeket láthatunk, mint Varga József ,,Vörös Csillag” építőbri­gádjának 155 százalékos telje­sítménye­ “ teljesítik Varga József elvtárs brigádja az elmúlt napokban miniszteri dicséretet kapott kiváló minő­ségi munkájáért. Forrai Lajos és Bakó József vil­lanyszerelők 167 százalékos és a Szabadság festőbrigád 178 szá­zalékos eredményeiről is hírt ad a „Villám”. Felejthetetlen ünnep lesz no­vember 7-e azoknak, akik jó munkájukért megtisztelő kitün­tetéseket kapnak. Badics Sádor kőműves a Paksi Építésvezetőség dolgozója és Gaál József kőműves a Szek­szárdi Építésvezetőség dolgo­zója megkapják november 7-én a „Szakma Kiváló Dolgo­zója” kitüntetést. Sáli Mihály négytagú festő bri­gádja, Teli András és Teobold József kőművesek a Paksi Építés­vezetőség dolgozói, Rotter Adám­ segédmunkás, a Szekszárdi Épí­tésvezetőség dolgozója a „Ki­váló Dolgozó” címet nyerik el a november 7-i ünnepségen. A győzelmes forradalom áj A Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyik legkimagas­lóbb eredménye, hogy a nőket sokszázados rabszolgaságból, jobbágyi sorból felszabadította. A szovjet állam volt az első or­szág a világon, az első ország a történelemben, amely kímé­letlenül megsemmisített min­den olyan törvényt, amely a nőket jogfosztottá tette. E győzelmes forradalomnak, a Szovjetuniónak köszönhetjük mi magyar nők is, hogy ma szocialista társadalmunk épí­tésében a férfiakkal egyenérté­kű em­berként vehetünk részt. Vessünk rövid visszapil­lantást milyen volt, illetve mi­lyen a nők helyzete a kapita­lizmusban. Lenin 1921- ben írt egyik cikkében hűen jellemezte ezt. A nők a kapitalizmusban kettős elnyomás alatt szenved­nek. A tőke kíméletlenül el­nyomja a munkás- és paraszt­asszonyt egyaránt. Még a leg­demokratikusabb polgári köz­társaságban sem teljes egyen­jogú a nő. A forradalom előtti Oroszor­szágban a dolgozó nők fele mint városi cseléd, mezőgazda­sági napszámos és falusi szol­gáló kapott csak elhelyezke­dést. A munkásnők napi 12­• 13 órát dolgoztak nyomorúsá­gos éhbérért. A kultúra, mű­velődés csak a vagyonos nők számára volt elérhető,­­ mind­össze 13 százalék volt az írni­­olvasni tudó nők száma. A kapitalista Magyarorszá­gon a dolgozó nők helyzetére különösen az volt a jellemző, hogy a nők ugyanazt a mun­kát, jóval kevesebb bérért vol­tak kénytelenek ellátni, mint a férfiak. A bőrgyári férfimun­kás átlagbére 52, a nőé 33 fil­lér. Betonmunkáért a férfiak 50 fillért, a nők 23 fillért kap­tak. A mezőgazdaságban a nők a férfi napszámbérének feléért dolgoztak. A terhes nőknek rettegni kellett, mert minden igény és jog nélkül elbocsátot­ták. Ilyen körülmények között a dolgozó nőnek az anyaság öröm helyett, nyomasztó gond volt. A Marxizmus—Leninizmus azt tanítja, hogy a nő leigázása a társadalomban és a család­ban nem állandó jelenség, csu­pán a kizsákmányoló társada­lomnak jellegzetessége. A nő kétszeres kizsákmányolása a társadalomban szorosan össze­függ a kapitalista rendszerrel, melynek erőszakos megdöntése nélkül lehetetlen a nők felsza­badítása. Ebből következik, hogy a nők felszabadításáért vívott harc szorosan összefügg proletariátusnak a hatalom meghódításáért és az új szocia­lista társadalom felépítéséért vívott harcával. A nők felszabadító harcát Oroszországban a Bolsevik Párt irányította és támogatta. A párt 1903-ban elfogadott első programjában ott szerepelt a nők egyenjogúságának és a munkásanya védelmének kö­vetelése. 1917 március 8-án a petrográdi bizottság felhívásá­ra a munkásnők tüntettek az éhség­, a háború és a cárizmus ellen. Tüntetésüket a munká­sok általános sztrájkja támo­gatta. Ez a nap volt egyik be­vezetője a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomnak, mely 1917. november 7-én, a szovje­tek győzelmével végződött. Amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, a Kommunista Párt vezetésével, a szovjet nép diadalmaskodott az intervenciósok felett, s hozzálátott a szocialista társa­dalom építéséhez, rendkívüli jelentőségűvé emelkedett a dolgozó­ nők kulturális és poli­tikai nevelése. A szovjet hatalom felismerte, hogy a munkásnő, aki a mun­kással együtt dolgozik az ipar fejlesztésén, ha öntudatos, po­litikailag felvilágosult, sokat segíthet, de tönkreteheti a szo­cialista iparosítás nagy ügyét, ha öntudatlan, elmaradott, ha továbbra is sötétségben él. A parasztasszony óriási haszná­ba lehet a mezőgazdaság felvi­rágzásának, ha kiszabadul az elmaradottság és tudatlanság béklyóiból. De ha továbbra is tudatlan marad, gátolja a me­zőgazdaság fejlődésének ügyét. A szovjet hatalom felismerte azt is, hogy az asszonyok, az anyák, akik az ifjúság szü­lői, nevelői, az ország egész jö­vendőjét kezükben tartják. Felismerték, hogy ha a nő, mint anya, együtt érez az új szovjet élettel, olyan egészséges szel­lemű ifjúságot fog a hazának adni, amelyre majd rá lehet bízni a szocialista haza sor­sát. De, ha az asszonyok to­vábbra is sötétségben, tudat­lanságban élnek, a kulák, a burzsoá gondolkodás befolyása alatt cselekednek, tönkrete­hetik az ifjúságot , az ország jövendőjét. Ezért tartották a Szovjetunióban a nők kultu­rális és politikai nevelését első­rendű feladatnak. Pártunk a szovjet példát szem el­őtt tartva, igen fontos­nak tartja a nők nevelését. Ezt célozza a Központi Vezetőség nők közötti politikai munka megjavításáról szóló nagyjelen­tőségű határozata is. Szovjet­unióban ma már nincs a gazda­sági, kulturális és társadalmi életnek egyetlen olyan terü­lete sem, ahol a nők ne dolgoz­nának, és mindenütt megmu­tatkozik alkotó tehetségük. A kolhoz falvak gazdasági és politikai fellendülése megte­remtette a parasztasszonyok széles tömegei számára a vilá­gon még eddig soha nem ta­­p­pasztalt kultúrát és politikai­­­ fejlődést, valamint a mezőgaz­daság technika elsajátításának feltételeit. A nők milliói dol­goznak a kolhozokban, szevho­­zokban. A nők százezrei, lettek a szocialista mezőgazdaság és a szocialista állattenyésztés él­­rhun­kásnői. A Szovjetunió ősz-

Next