Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)

1955-12-04 / 284. szám

4 9 tsz-mozgalommal kapcsolatos irodalmi pályamunkákat elbírálta a Megyei Bírálóbizottság Ismeretes, hogy szeptember 20-án a Megyei Tanács Népmű­velési Osztálya, a Megyei Könyvtár és a TTIT Megyei Szervezete pályázatot hirdetett megyénk tsz-mozgalmával fog­lalkozó irodalmi pályaművek megírására. Mielőtt az ered­ményt ismertetnénk, összefog­lalóan örömmel kell megálla­pítanunk, hogy a téma iránt meglehetősen nagy érdeklődés mutatkozott megyénk irodalom­­kedvelői körében. Dicséretére válik a pályázóknak, hogy több műfajjal is (vers, kisregény, no­vella, színmű) szerepeltek és igyekeztek bemutatni mezőgaz­­daságunk szocialista átszerve­zése érdekében történő munkák problémáit. A pályamunkák ál­talában jól tükrözték a tsz-moz­galommal kapcsolatos problé­mákat, bemutatták parasztsá­gunk gondolkodásának formáló­dását és nem egy esetben meg­csillantották a jövő diadalmas útját, a szövetkezeti gazdálko­dásban. Mostani tudósításunk­ban csak a díjazott munkákat említjük meg, azonban a közel­jövőben valamennyi pályázat­ban résztvevő írásban megkap­ja beküldött munkájáról a bírá­ló bizottság értékelését. A be­érkezett művek alapos értéke­lése után az alábbi döntést hoz­ta a bíráló bizottság. Minthogy olyan munka, amely tartalmi és formai, továbbá ideológiai szempontból elérte volna az első díj értékét, nem akadt, ehelyett két harmadik díjat és négy jutalmat adott ki, a kérdéseket lényegében helye­sen, de kisebb, nagyobb hibák­kal feltáró munkákra. A jutal­mazott munkák az alábbiak: 1000 forintot kap a „Csobánc” jeligére beküldött „Boldogság” c. kisregény, melynek szerző­je Buni Géza újságíró. 500 forintot kap a „Tolnai utazás” jeligére beküldött vers­gyűjtemény, melynek szerzője Csányi László író. 500 forintot kap a „Vörös Csillag” jeligére beküldött „Visszatérés” című színmű, melynek szerzője Magyarszéki József tamási Járási Népműve­lési csoportvezető. 200 forint jutalmat kap a „Közgazdász jelöltek” jeligére beküldött munka, melynek szer­zője a Bonyhádi Állami Perczel Mór Közgazdasági Technikum mezőgazdasági tagozat IV. osz­tálya. 100 forint jutalmat kap „Együtt a gyengék” című vers, melynek szerzője Szaiff István, Szekszárd. 100 forint jutalmat kap „Ta­vaszt várók­” című jeligével be­küldött „Érik a kalász" című verséért Hideg János, Szá­razd. 100 forint jutalmat kap „Zengő” jeligés „Marika bol­dogsága" című novella szerzője, Kovács József újságíró. A felsoroltak az illetékes szer­vektől a pályadíjakat, illetve jutalmakat a legrövidebb időn belül megkapják postautalvá­nyon. A jutalmazást nem nyert munkák szerzőit ezúton is arra kérjük, írjanak tovább, mert munkájukkal, még ha pályadíjat nem nyernek, akkor is sokat se­gíthetnek társadalmi, gazdasági feladataink megoldásában. E célkitűzéshez a jelen pályázat résztvevői is kétségkívül vala­mennyien hozzájárultak, amiért köszönet illeti őket. NAPSZÓ Ismerd meg megyénket Kisdorog X K­isdorog község a török­ hódoltság előtt Zomba felé vezető út mellett balra és a réten túl, a mostani szőlők alatti kenderföldek helyén fe­küdt. A honfoglalás után a Gut- Keled nemzetség szállásbirtoka volt. A török hódoltság után újonnan települt. Jelenleg há­rom észak felé tekintő domb alján terül el. A község eredeti elhelyezke­dése mellett tanúskodik az a tény, hogy az említett helyeken tégladarabokat ástak ki. Valószínűbb az az állítás, hogy Dorogon valaha rácok és cigányok is laktak. A rácok a a mostani Tabódi­ utcában, a ci­gányok pedig a Bonyhádra ve­zető úton, a róluk elnevezett Cigány-utcában laktak. A 18. és 19. században a község Dőry-család birtoka. A jelen­legi németajkú lakosok beván­dorlási és letelepedési idejéről pontos adatunk nincsen, körül­belül 200 éve, hogy a Dőry-csa­lád német telepeseket hozatott a községbe. A szájhagyomány sze­rint a községbe csak ifjakat hoztak be Németországból, akik a Dőry-család cselédjeiként dol­goztak itt. Az itt tartózkodó ifjak látták, hogy a magyar föld biztosítja az ő számukra a meg­élhetési lehetőséget, sokan kö­zülük visszatértek az eredeti ha­zájukba, s onnan ifjú dolgos lá­nyokat hoztak vissza maguknak feleségül. Visszatérve, nagy la­komát tartottak, mintegy annak jeléül, hogy ebben a hazában találták meg biztos jövőjük megalapozását. A község lakóinak száma 1828-ban 1050 volt. Tabó­­dé, amely szintén ide tartozott, a lélekszáma 174 fő volt. A há­zaspárok száma 252, Tabódon 48. Ezekben az években az is­kolaköteles gyermekek száma 164 és a létszámból az állítóla­gos feljegyzések alapján azt lehet megtudni, hogy az iskolá­ba járó rendes tanulók száma 154. A plébániát 1793-ban alapí­tották. A kegyúr Dőry Árpád. A megegyezés szerint a plébánia és a templom épületéhez a kegy­úr adja az építkezéshez szük­séges anyagot, a község adja a munkát és a fuvart. A tanítói lakás 1785-ben a község pénzén épült, nádföde­­les és a plébánia szomszédságá­ban állott. A tanítói lakás mel­lett két épületben 3 tanterem van. 1826-ban a község tanítója Keller József bonyhádvarasdi származású, aki magyarul és németül beszél. 1897-ig a tanítás német nyel­ven folyt. Ebben az esztendő­ben vezették be a magyar nyel­vű oktatást, kivéve az írás és az olvasás tanítását, amely to­vábbra is német nyelven folyt. 899 január 20-án megala­kult a helybeli tejszö­vetkezet, benzinmotoros mo­dern berendezéssel. A nép sze­gény volt, eladósodva. A tejszö­vetkezet felállításáért a nép na­gyon hálás volt. Az elszegénye­dett nép már 1905-ben meg­kezdi a kivándorlást Ameriká­ba. Voltak egyesek, akik Német­országba vándoroltak. 1906-ban új tanterem épül a faluban. A tanító 10 évre 900 korona államsegélyt kap. Az amerikai kivándorlások tovább folynak. A németországi kereset megcsappan. 1907-ben a kivándorlás tovább tart. — Leányok is mennek. Az év vé­ge felé beállt Amerikában a válság. Ezért többen vissza­jönnek. Ebben az évben történt meg a Förster-birtok parcellá­zása, amikor is a kisdorogiak sok földet vásároltak Tabód határában. A lakosság vagyoni­­lag megerősödik. 1908-ban megalakult a Pol­gári Olvasókör a Katolikus Körrel szemben. Megszervezték a Népkönyvtárat is. 1910-ben a Polgári Olvasókör feloszlik. 1­916-ban a templom köze­lében megépült a felső iskola egy tanteremmel és egy osztálytanítói lakással. Az épü­­let az akkori időkhöz viszonyít­va modern, szellős, világos, a forgalomtól félreeső helyen. 1923-ban az iskolaépületeket és tanítói lakásokat alapos re­noválással hozták rendbe. 1928-ig a község útjai nagyon elhanyagolt állapotban voltak. A szomszédos falvak, városok megközelítése szinte lehetetlen volt. 1928-ban épült meg a Bonyhád és Kisdorog között a kövesút. 1935-ben elkészült a Para­dicsom-puszta Kisdorog közti kövesút, így a község közleke­dési viszonyai lényegesen meg­javultak. Székely Andor körjegyzősége ideje alatt épült meg az új eme­letes községháza 1936-ban, me­lyet a felszabadulás óta már két ízben alapos tatarozással hoz­tak rendbe. (Folytatjuk.) Irodalom * Ifiíívégzet * XLudomámf Tánctanfolyam záróvizsgája a Nagykónyi kulturházban A DISZ KV és a Népművelési Minisztérium Kollégiumá­nak határozata a dolgozó ifjúság kulturális nevelésének meg­javítása terén kimondja, hogy az ifjúság egészséges szórako­zásának fejlesztésére ki kell szélesíteni a tánciskolák és tánc­­tanfolyamok hálózatát. Legutóbb a nagykónyi kultúrházban zajlott le szép ered­ménnyel a tánctanfolyam. A tanfolyamnak mintegy 65 hallga­­tója, illetve tanulója volt. A tánctanfolyamot Andráska Alajos tánc- és illemtanító vezette. A tanfolyam előre meghatározott tématerv szerint haladt. A tanulók több népi táncot is elsajá­títottak a társastáncok mellett. A tánctanfolyam nagyban elő­segítette Nagykónyiban a tánckultúra fejlődését. A meglévő népi tánccsoportok létszámilag szaporodnak és szakmailag gyakorlottabbak lesznek. A vizsga napján délután a tanfolyam hallgatói nagykónyi népviseletben felvonultak az utcán. A felvonulást fúvószenekar kísérte. A község egyes helyein a csoport megállt és táncot mutattak be az őket körülvevő szülők és a község több dolgo­zója előtt. A szülők, a kultúrház igazgatója és a tánctanító közös kollektív munkája eredményezte a tanfolyam sikerét és az impozáns felvonulást a záróvizsgával. MAGYARSZÉKI JÓZSEF. Szászy Sándor: A Sztálin­ nagykohónál Éjjel nappal fortyog morajlik A Sztálin nagykohó méhe, Kéngőz gomolyog a magasba Izzó vasfolyó zúdul a mélybe. E nagykohóért épültek itt A füstölgő gyárak és terek. A folyton dörmögő óriás őrködik A téren játszó gyermekek felett Horváth Vera, a tó Rezzenéssel, nyüzsgéssel tele Színtobzódás az alkonyatban. Most kezdődik a habokban Merengő, esti ébredés. S mint távoli menyegzőn nehéz, fojtott hangok zsonganak a titkot őrző víz alatt. Ott egy nyárfának szelíd törzse, mint egyre halkabb szelid költemény. Amott egy fűzfa vízbelógó úszó haboknak bús remény. A part köves, mozdulatlan, mintha figyelne hangtalan. S magába zárná féltékenyen, ami a csöndre írva van. Sió Sándor: Üzent az ősz Már meg-meg legyint Az őszi szellő, S itt-ott lehullt A sárga falevél, Már be-be tekint Este ablakunkba, S lágy avart Hullat a hajunkra, Már üzent az ősz, S a Körúton állsz, Nézed mint hull Az aranyló levél, így jött az ősz, Aranyköntösében Elszórva kincseit, S letépte a nyár legszebb virágait. Gyenis János: VALLOMÁS Megcsókollak miként a hajnal Virágokon a harmatot. Elringatlak csendesen szavammal Lágyan, mint te a csillagot. Átölellek miként a tenger Kék világa a szigetet Körülveszlek a végtelennel Rabbá teszem a szívedet. 1955. DECEMBER 4. A „Bujócska" sikere Lengyelen Nagy sikere volt a lengyeli kultúrotthon színjátszóinak a Búj­ócskával. Még az ősszel kez­dett munkához a lengyeli kul­­túrcsoport. E hó végére elké­szültek a Bujócska című színda­rabbal. A lengyeli kultúrházban két alkalommal mutatták be, de nem elégedtek meg a hazai sikerekkel, hanem a szomszé­dos községekbe is ellátogattak, hogy tudásukat másoknak is megmutassák és szórakoztassák a környék lakóit is. A lengyeli színjátszók ellátogattak a szom­szédos Kisvejkére, Tévéke és Aparhantra is. Kontságh Sán­­dorné, a kultúrház igazgatója, minden alkalmat megragad, hogy a lengyeli kultúrgárda jó hírnévre tegyen szert. A szerep­lők közül kiemelkedett Müller Anna, Bíró Teréz, Csobot Mária Dunai Lajos, Balázs Péter, Éne­kes Ernő. Általában minden szereplő igyekezett a legjobbat nyújtani. Most új darabbal készülnek. December végén mutatják be Kisfaludy: „Csalódások” című színdarabját. Ukrán Hét a paksi járásban A járásban — úgy Pakson, mint künn a községekben, — november hó 27-től megrendez­tük az Ukrán Hetet, s ahol megfelelő adottság nincs, ott Ukrán Napot. Itt a járási kultúrházban „ünnepélyes megnyitót” rendez­tünk, melyen az általános gim­názium növendékei szavalattal és énekszámokkal szerepeltek, népi táncot, vidám jelenetet, valamint ukrán és magyar da­lokból összeállított színes mű­sorszámokat az MNDSZ tánc­csoport, a tsz fiataljai adtak. A hét soron következő többi napjain is filmvetítések, meg­felelő előadások, mesedélutá­nok teszik színesebbé az ünnepi hét műsorát. A paksi járási kultúrház a fent említett előadásokon kívül, csereműsorokat is szervez Né­metkér és Bölcske községekben. A fiatalokból álló kultúrgárda „A nagygazda menye” című bol­gár drámával indul vidéki út­jára, hogy a községek dolgozói­nak elvigye ennek a mélyértel­mű színműnek eszmei mondani­valóját. A komoly műsorszámok kö­­zött szerepel továbbá a Duna­­földváron megrendezésre ke­rülő zenei est. Az est szerve­zője dr. Ványi Gábor, aki a dunaföldvári Kossuth kultúrott­hon ének- és zenekarának köz­reműködésével nagy „Opera, és Balett-estet” rendez a duna­földvári kultúrotthonban. Gerjenben, az állami gazda­ságban most indul meg újból a kultúrmunka Fehér Imre veze­tésével Csizmarek: „Pettyes” c. vígjátékát tanulják. Ugyanezt a színművet ta­nulja Dunaszentgyörgy kiváló együttese is, akik már nem egy kultúrversenyen kitűntek felkészültségükkel. A csoportot Misócki József pedagógus, a kul­túrház igazgatója tanítja. Ők már előbbre vannak egy pár lé­­péssel. Mindkét csoportnak se­gítséget nyújt a járási kultúr­ház szakmai vonalon, hogy ös­­­szehasonlítást téve, a két cso­port felkészülésében, a szerzett tapasztalatokat kicserélve, se­­gítse formálni az alakításokat a kitűzött célnak megfelelően. KÁNTORNÉ. Vörösmarty est Bonyhádon November 26-án este zsúfolá­sig megtelt a bonyhádi járási kultúrház. Ott láttuk a megye, a járás és község vezető embe­reit. Eljöttek, hogy a költőfeje­delem halálának 100. évfordu­lója alkalmával kegyeletüket róják le. Az ízlésesen díszített színpa­don látjuk Vörösmarty szép olaj­festésű képét. — A terem egyik sarkán kiállítást rende­zett a járási könyvtár. A kiállí­tási asztalon Vörösmarty mű­vek, a Zalán futása első kiadá­sából egy példány, képek a bonyhádbörzsönyi Vörösmarty- házról. Ebben töltötte legszebb éveit a nagy költő, mint a Per­­czel-gyermekek nevelője. Min­denki megáll a kiállítási asztal előtt és nézegeti az anyagot.­­ Gondolataiban pedig visszaszáll azokba az évekbe, amikor a fia­tal Vörösmarty Bonyhád utcáit járta. Mindenki arcán boldogság tükröződik. A lélekemelő ün­nepség a Himnusszal kezdődik. Majd a járási kultúrház ének­kara és zeneiskolájának növen­dékei előadták Verdi Nabucoi c. operájának Szabadság-kórusát. Ezután Horváth Károly buda­pesti főiskolai tanár méltatta Vörösmarty érdemeit. A nagy tetszéssel fogadott ünnepi be­széd után fővárosi művész sza­valt Vörösmarty legszebb köl­teményeiből. *Liszt: II. magyar rapszódiáját Zerinváry János adta elő zongorán. Végül a já­rási kultúrház énekkara éne­kelt. A kedves és felejthetetlen ünnepély a Szózat hangjaival fejeződött be. MAJOR MÁTYÁS.

Next