Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)

1955-12-04 / 284. szám

M65. DECEMBER 4. vAPr.ó Új gyártmány születik ... Goyser cipő gyártására készül a Bonyhádi Cipőgyár Két héttel ezelőtt, a Központi Vezetőség határozata utáni na­pokban egy szűkkörű értekez­letre jöttek össze az igazgató irodájában a Bonyhádi Cipőgyár vezetői, az igazgató, a főmér­nök, a termelési osztályvezető, a műszaki osztály és a karban­tartócsoport vezetője. Itt volt két elvtárs a minisztériumból is egy pedig a Cipőtervező Vállalattól. A megbeszélés résztvevői már körülbelül tud­ták, miről van szó, de eddig még nem voltak biztosak a do­logban. Érdeklődéssel várták, mit­ hoztak a pesti elvtársak. A hírek már előbb kiszivárog­tak, hetek óta rebesgették, hogy új gyártmány, az eddiginél fej­lettebb technológia bevezetésére kerül sor, most kell majd el­dönteni, hogy a gyár kollektí­vája képes-e megoldani azt a feladatot, amivel — a bunda­cipő gyártásának sikeres elvég­zése után — a minisztérium meg akarja bízni. így hát nem kellett sokat gondolkodni Osztermayer elv­társnak, a gyár igazgatójának a válaszadáson, amikor Kontra elvtárs, az iparigazgatóság instruktora feltette a kérdést, vállalják-e. Elég volt egy-egy pillantás­a derült, bizakodó ar­cokra és máris kész volt a vá­lasz: „Örömmel vállaljuk és büszkék vagyunk arra, hogy er­re az új feladatra ismét mi kap­juk a megbízást. Csak azt kér­jük, hogy segítsenek bennün­ket, gépekkel és főként azzal, hogy szakembereink megismer­hessék az új technológiai eljá­rásokat.” Miről is van szó ? tulajdonképpen? — A vásárlók által nagyon keresett és kedvelt cipőfajta a goyser-cipő. Nem­csak külső formája miatt, ami szebb, tetszetősebb, mint a töb­bi, hanem azért is, mert jobb­minőségű. Tartós, puha, hajlé­konyabb a talpa. Szög csak a cipő sarkában van, tehát nem fordulhat elő, hogy a talpban lévő vasszögek a­ nedvesség ha­tására megrozsdásodnak és ki­rágják a bőrt. Eddig csak a ktsz-ek készítettek­­ kézi munkával ilyen cipőt, ami meg­lehetősen drága.­ A Sportcipő­­gyárban pedig félmechanikai eljárással, de csak sportcipőket, sí- és túrabakancsokat.­­ A Bonyhádi Cipőgyár — elsőként az országban — a goyser-cipők teljesen gépesített, futószalagon való gyártására készül. A tervek szerint a gyár tan­műhelyében képezik át azokat a szakmunkásokat, akik az új kulcsgépeken fognak dolgozni. A műhelyben a napokban kez­dik meg a kísérleti gyártást, előre kiszabott alkatrészekből, januártól kezdve pedig napi húsz pár cipőt készítenek itt az új gépekkel azok a dolgo­zók, akik a sorozatgyártás meg­indulásáig elsajátítják a gépek kezelését. Dvorácskó József elvtárs, a tanműhely vezetője néhány na­pig fent volt a Sportcipőgyár­ban, hogy az ottani tapasztala­tok alapján az átképzésre kerülő dolgozókat meg tudja taní­tani az új munkaműveletekre, gépek kezelésére.­­ „Főképp az orr­ ráhúzást, rámabevarrást, ezek előkészítését, a talpbélés előkészítését figyeltem meg” — mondja és most már türelmet­lenül várja, hogy a kis mű­helyben megkezdhessék a kí­sérleti gyártást. Fogadkozik, hogy a kísérleti időszak alatt is legalább 95 százalékban kerül ki a műhelyből elsőosztályú goyser-cipő. Folynak az előkészületek a karbantartó műhelyben is. Felszegi elvtárs, a karbantartó csoport vezetője és Haip Rein­hard esztergályos az asztal fölé hajolnak. Előttük két csapágy­ház, csapágyak, fogastengely, fogaskerék és egyéb használt alkatrészek.­­ „Ebből a fogas­kerékből levesz két millimétert, a fogakat legömbölyíti, a ten­gelyből pedig annyit, hogy ezek a csapágyak rámenjenek. Hasz­nált csapágyak ezek, de jók, a hétszáz fordulatra megfelelők lesznek. Az ékszíjtárcsákat pe­dig úgy kell megmunkálni, hogy ezernégyszázas fordulatú motor hajtja majd a gépet. Ha végzett a munkájával, hozzá­foghat ehhez.” — „Rendben van, délután munkába veszem” — válaszolja Haip elvtárs és pár nap múlva már készen is lesz az első kisgép, amit né­hány hónapra a tanműhelyben, később pedig az aljaüzemi fu­tószalagnál szerelnek fel, ott végzik vele a készülő goyser­­cipőkön a ráma visszahajtoga­­tást. A fogaskerék, amely éve­kig egy másik gépben dolgozott, most majd legömbölyített fogai­val hozzásimítja a rámát a bőr­höz. Nemcsak új gépeket várnak a gyárban, hanem a kisebb gé­peket a műhelyben állítják elő használt alkatrészekből. Felsze­gi elvtárs kis kéziraktárában évek óta gyűlnek össze azok az alkatrészek, amiket a gépeken kicserélnek, amelyek ha egyik gépbe nem jók, elkoptak, más gépben kis átalakítással fel fog­nak használni. Ugyanígy készül el rövidesen egy másik kisgép is, amely majd a talpbélés be­vágott részét hajtogatja vissza. A gyárban tehát folynak az előkészületek. Rövidesen üzem­­be helyezik — egyelőre a tanmű­helyben — az új, az átalakított, vagy a műhelyben elkészített gépeket, megkezdik annak a ti­zenöt dolgozónak az átképzését, akik e gépeken fognak dolgozni. Bizonyára sok probléma vető­dik fel még a kísérleti gyártás időszaka alatt, amit majd meg fognak oldani. Április elsején pedig megindul a sorozatgyár­tás a futószalagokon, hogy pár napra rá már az üzletekben vásárolhassanak a dolgozók a szép, tartós cipőkből. J. J. _ Felhívás ! December 5—11-ig fémgyüjtő hé! Úttörők ! Dissisták ! A DISZ Szekszárdi városi végrehajtó bi­zottsága közösen a MÉH Vállalattal a vas­­gyűjtő kampány keretén belül december 5—11-ig fémgyüjtő hetet rendez. Ezúton is felhívunk minden úttörőt, diszis­­tát, középiskolai és üzemi DISZ-szervezetet, hogy munkájukkal járuljanak hozzá a fém­gyűjtő hét sikeréhez. Üzemi szervezeteink rendezzenek „gyárta­karítást”. Ezenkívül minden úttörő és diszista a lakóterületeken is gyűjtön össze minden használhatatlannak látszó vasat és fémet, mert arra is szükség van. A legjobb eredményt elérő úttörő és DISZ- szervezeteket, egyéni versenyzőket jutalmazni fogjuk az alábbiak szerint: I. díj 1 futballabda, vagy ennek megfelelő érték. II. díj 1 ping-pong felszerelés. III. díj társasjátékok. Egyéniek részére is sok értékes jutalmat fogunk kiosztani. Az elbírálásnál azt is figyelembe vesszük, hogy kik gyűjöttek eddig is rendszeresen. Előre a fémgyűjtő hét sikeréért! DISZ SZEKSZÁRD VÁROSI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA. Az átvevőben Egressy István­ná pasztőrös feltűri kék munka­köpenyének ujját, megáll a mo­sogató bejárata előtt és beszól Berényinének. — Nem tudod ki fűt ebben a műszakban? — Dehogynem, a Gáti bácsi. Hát nem érzed a gőz nyomásán. — Éppen azért kérdem. Gon­doltam mindjárt, hogy Gáti bá­csi fűt, mert úgy ömlik a tej ke­resztül a gépen mint a gondolat. Lefolyik ma legalább 1800 liter, ha nem több ... Nemcsak ma, de mindennap megérzi Egressyné is, meg az üzem legtöbb dolgozója, hogy több a gőz, erősebb a nyomás, jobban m­elegszik a tej, vagy a víz, ha Gáti bácsi fűti a kazánt. Elcsodálkoztam. Hisz azt hallot­tam eddig Gáti Jánosról, a Köles­di Tejüzem fűtőjéről, hogy hó­napról-hónapra több szenet taka­rít meg. Hogyan lehet szénmegta­karítással több gőzt juttatni az üzemnek? — vetődik fel bennem a kérdés. A választ ő maga, Gáti bácsi adta meg a kazánházban.­­ Mint minden munka, a fű­tés is figyelmet és szakértelmet kíván. Ismerni kell az egész üzem munkáját és tudni kell azt, hogy mikor mennyi gőzre van szükség. Van a műszaknak olyan szakasza, amikor több és van olyan szakasza, amikor kevesebb gőz kell. Egyenlőtlen tehát az üzem gőzfogyasztása egy műszak­ban. És ezt az egyenlőtlenséget kell kihasználni, ha szenet aka­rok megtakarítani. Amikor tu­dom, hogy kevesebb gőz kell, akkor kevesebbet tüzelek. Egy­­egy ilyen gyengébb félórában 50 —60 kiló szenet tudok megtaka­rítani. — Honnan tudja azt, hogy mikor, mennyi gőz kell az üzem­ben? — Éppen ez a munka fortélya Ezt kell jól megfigyelni. Persze ennek előfeltétele az üzem mun­kájának alapos ismerete. Most éppen olyan műszak van, amikor sok gőzre van szükség. És Gáti bácsi gyakran nyito­­gatja a kazán ajtaját, beszór egy-egy lapáttal, egyenletesen hinti el az izzó parázson, a tü­zes lángokon a nedves fekete sze­net. Serceg a tűz, kicsap a forró­ság, verejtéket csal Gáti bácsi barna arcára. Az irodában azt mondták róla, hogy köztiszteletben álló tekinté­lyes ember. Ez így is van. Mun­káját olyan gondosan, komolyan végzi, olyan kimérten meríti la­pátját a szénbe és szórja a zö­mök gőzkazán szikrázó parazsára hogy az ember önkénytelenül is tisztelettel nézi munkáját. — Tudja az is serkent, hogy versenyben állok a társammal. Bertalan József, a másik fűtő csak most került ide, de nem lesz könnyű legyőzni. Pedig úgy illik, hogy Gáti bá­csi továbbra is megtartsa az első­séget. Ezt valahogy elvárják tőle az üzemben, hisz megszokták, hogy élenjár és bíznak is benne. Most újra megválasztották O. B. elnöknek. Elvárja tőle ezt a köz­ség is, mert hisz tanácstag: a pénzügyi állandó bizottság tagja és kisgyűléseken, népnevelő láto­gatásokon buzdítja a dolgozó pa­rasztokat, hogy járjanak élen hazafias kötelességeik teljesíté­sében. A legjobb meggyőzés pe­dig Kölesden is a személyes pél­damutatás. Gáti bácsira azért hall­gatnak, azért bíznak meg benne a dolgozó parasztok, mert tudják róla, hogy ő is élenjár az üzem­ben, és mint ÜB. elnök elintézi a munkások ügyes-bajos dolgait. Nemcsak a tekintély kötelezi újabb eredmények elérésére, ha­nem az is, hogy a szénmegtaka­rítást államunk pénzzel, prémium­mal jutalmazza .Most pedig több pénz kell a Gáti családnak, mert a nagyobb leány, Edit ebben a tanévben elvégzi az általános is­kolát és tovább szeretne tanulni. Az a terv, hogy tanítóképzőbe iratkozik Edit és ha ott is jól megállja a helyét, egyetemen ta­nul majd tovább. Tanárnő szeret­ne lenni. — Ha iskolába megy a lány fel kell j<?l ruházkodnia, könyvek tanszerek kellenek neki, ehhez pedig pénz kell, így hát nem mindegy, hogy kapok-e prémiu­mot, meg az sem, hogy mennyit kapok. Nem mindegy! És az se mind­egy, hogy országunkban hány ilyen ember van, mint Gáti bá­csi. Aki a szürke hétköznapok embere ugyan, de tetteivel — az­zal, hogy szenet takarít meg, hogy jól vezeti az üzemi szak­szervezetet, hogy kisgyűléseket tart a tanácson és tanítja, felvilá­gosít­ja a dolgozókat, mint nép­nevelő — minden nap hozzájárul egy-egy téglával mindannyiuk céljának, a szocializmus felépíté­séhez. —is—vs. A tekintélyes ember 7 Örömmel jelentjük ... Befejezte éves tervét a Paksi Konzervgyár A Paksi Konzervgyár csatla­kozott a 20 budapesti nagyüzem felhívásához és vállaltuk, hogy éves tervünket határidő előtt fejezzük be. Ezt a vállalást nov. 28-án, 18 nappal a vállalt határ­idő előtt teljesítettük. Nagy öröm ez nekünk. Múlt évben a vállalat csak 89 száza­lékra teljesítette éves tervét. Ez évben az építkezések miatt sokkal kedvezőtlenebb helyzet­ben voltunk, hiszen az építők­kel egymást akadályoztuk a munkában. Üzemépületünk egy része még ma is tető nélkül áll. Nagyon komoly gondokkal in­dultunk neki az éves munká­nak. Februárban elkezdődött az üzemi épületek részleges bon­tása. Ettől az időtől kezdve karbantartó részlegünk egyik helyiségből a a másikba költöz­­tette a berendezéseket egész éven keresztül. Egyik hónapban az építők, a másik hónapban a konzervesek dolgoztak egy-egy munkateremben. Bizony az első félév végén aggódva gondoltunk arra, mi lesz, ha kiszorulunk a nagy sze­zon idején feldolgozó épületünk fele részéből. Most büszkén gon­dolünk vissza a sok legyőzött nehézségre. Nagy feladatokat állított a vállalat vezetői és dolgozói elé az is, hogy ez évben hat új cikk gyártását kezdtük meg.­­ Azonban ezen a téren is szép eredményekkel büszkélkedhe­tünk. Zöldborsó tervünket pél­dául 160 százalékra teljesítet­­tük és a versenyben ötödik he­lyet biztosítottunk magunknak, mögöttünk hagyva többéves üvegesáru termelési múlttal rendelkező vállalatokat. Minden reményünk megvan arra,­­hogy vállalásunk másik részét is túlteljesítjük, de­cember 31-ig 1,4 millió forint értékű árut termelünk terven felül. Termelési tervünkön felül a IV. negyedévben olyan nagy kiszállítási tervünk van, ami­lyenre még nem volt példa a gyár életében. A szállítások je­lentős része exportra megy, így a szállítási terv teljesítése sem­mivel sem kisebb feladatot je­lent, mint a termelési terv túl­teljesítése volt. Ugyanis a szo­kásos munkán felül (tisztítás, címkézés, csomagolás) meg kell küzdenünk a mostoha raktáro­­zási viszonyokkal is. Szétszórt, vagy présházakban összezsúfolt, sok esetben szabadban tárolt árut kell előkészíteni a szárítá­sokra. Kormányunk ugyan be­ruházással biztosította egy há­romszintes raktár építését, — amelynek befejezési határideje az év vége lenne. — Sajnos, a Tolnamegyei Építőipari Válla­lat úgy lemaradt az építkezés­sel, hogy a jövő évi szezonkez­detre (május) is alig lesz ké­szen.. Vállalati dolgozóink jó mun­káját dicséri az eddig elért eredmény. Meg kell azonban mondani őszintén, hogy az év folyamán egyes cikkeknél le­maradás, másoknál viszont mi­­nőségromlás is fordult elő. E hibák gyökere nagyrészt ben­nünk keresendő. Rossz volt a munkaszervezés, az anyagellá­tás, hibás volt a művezetés és sok dolgozó végezhetett volna még lelkiismeretesebb munkát. Ezeket a hibákat kijavítva a jövőben még jobb eredménye­ket érhetünk el, még nagyobb hírnevet szerezhetünk külföl­dön is, és országunkban is a magyar konzerviparnak. HANKÓ JÁNOS mb. főmérnök. Megkezdte működését a DISZ-szervezet a Tamási Sütőipari Vállalatnál A Tamási Sütőipari Vállalat­nál az ősz folyamán DISZ-szerve­zet alakult. Titkárnak Szabados Rózsát választották meg. Nem csalódtak benne. A vezetőség a szervezetet addig is egybe tudta fogni, míg nem volt alkalmas klubhelyiségük. Most már az­ is van. A kultúrház egyik termében tarthatják meg az ifjúsági nap­jaikat. November 24-én taggyűlést tartottak, melyen 25 fiatal vett részt. Ezen a gyűlésen ismertette a vezetőség hathónapos munka­tervét. Würcz Marika kultúrfelelős ve­zetésével színjátszó- és tánccso­port alakult. A terv szerint még ez évben rendeznek egy műso­ros estet. Még kevés tagja van a tánccsoportnak, de a fiatalok lel­kesedése azt a reményt kelti, hogy rövidesen valamennyien ki­veszik részüket a művészeti mun­­kából. A fiatal DISZ-szervezetben rö­videsen beindítják az oktatást. Ismeretterjesztő előadásokat is tartanak a fiataloknak, akik a Komszomol életéről kívánnak elő­adássorozatot hallgatni.­­ A MOHOSZ-szal együttműködve lö­vészkört szerveznek, amelynek munkájában a fiúk, s lányok egyaránt részt vesznek. A fiatalok művészeti csoportja részt vesz a tavaszi Ifjúsági Se­regszemlén. A DISZ-szervezet további fej­­­lődésének egyik biztosítéka, hogy a vállalat vezetősége segíti a fia­talokat. Idősebb dolgozók is tá­mogatják a DISZ-t, hogy a jó úton elindult ifjúsági szerkezet szép eredményeket érjen el. M. J. MI LENNE... ... ha a Tolnamegyei Építőipari Vállalat nem maradt volna le hónapokkal a Paksi Konzervgyár új raktárának épí­tésében? Nem tárolnák szabadban az árut a Paksi Konzervgyár­ban, csökkenne a selejt és az önköltség, télen nem kellene szabadban dolgozni a gyár munkásainak. * ... ha a Kölesdi Tejüzemben értékelték volna már a november 7-e tiszteletére rendezett forradalmi műszak ver­senyeredményeit ? Örülnének neki a dolgozók és még nagyobb lendülettel versenyeznének.* ... ha a Szekszárdi Büffében (Garay tér, sarok) elindí­tanák végre az órát? Kevesebb vidéki vendég késné le a vonatot. * ... ha Szíjjártó kartárs a Szekszárdi Földművesszövetke­zet piaci eladó helyének boltvezetője udvariasabb lenne a vásárlókhoz? Nem panaszkodnának rá a vevők, a Tolnai Naplónál. ... ha a szekszárdi tanács város és községgazdálkodási osztálya megjavítaná a járdát a Belom­annisz utcai bölcsőde előtt? 35 mama köszönete fogadná intézkedését. * ... ha akadna végre egy olyan szerv, aki magáévá tenné a Tolnanémedi Kendergyár bekötő útjának megjavítását? Évek óta vajúdó problémát oldana meg: megkönnyítené a szállításokat.

Next