Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)

1955-12-15 / 293. szám

1955. DECEMBER 15. NAPLÓ PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A tamási községi pártvezetőség a pártpolitikai munka megjavításáért Az elmúlt héten a tamási községi párt-végrehajtó bizott­­­sága titkári értekezletet tartott, ahol Péti József elvtárs, a köz­ségi párt-végrehajtó bizottság titkára értékelte a községben lévő alapszervezetek eddigi mun­k­áját, valamint megszabta a Központi Vezetőség határozata alapján az egyes pártszerveze­teknek az előttük álló felada­tokat A TITKÁRI ÉRTEKEZLET UTÁN a napokban tartottuk meg a községi alapszervezetnél a ve­zetőségi ülést. Beszámolómatt igyekeztem úgy összeállítani, hogy abból lehetőleg semmi se hiányozzék, tekintve, hogy a­ titkári beszámoló alkalmá­val több esetben találva érez­tem magam a felsorolt hiá­nyosságok egy része nálunk is, a mi alapszervezetünkben is megvan. Ezen a vezetőségi ülésen fel­mértük alapszervezetünk ed­digi munkáját, eredményeit , hiányosságait. Megállapítottuk, hogy nálunk sem megy minden úgy, ahogy kellene, így többek között nem elég kielégítő alapszervezetünk életén belül a pártpolitikai munka. Rájöttünk arra is, hogy miért? Azért, mert a pártvezetőség az utóbbi időben elhanyagolta a pártcsoport bizalmi és a népne­velő értekezletek megszervezé­sét és megtartását. Egyszóval nem láttuk el az elvtársakat feladattal, nem ellenőriztük munkájukat és természetesen nem is számoltattuk be őket végzett munkájukról. Nem­ bíztuk meg azokat az elvtársakat sem munkával, kik esetleg azt, szívesen tet­ték volna. Nem dolgozik például a fegyel­mi bizottság sem úgy, mint ko­rábban. A pártcsoportbizalmi hálóza­tot az utóbbi időben a veze­tőség nem irányította, helyette azt a módszert alkal­mazta, hogy a meghívókat, me­lyeket a vezetőség az elvtársak­nak küldött akár taggyűlésre, vagy pártnapra, nem a párt­csoport bizalmi elvtársakon ke­resztül juttatta el, hanem min­den egyes darabot 20 filléres bélyeggel ellátva a postán ke­resztül. Így fordult elő több esetben, hogy az elvtársak nem jöttek meg a taggyűlésre, vagy pártnapra, mert azt mondták, hogy a meghívót késve, sőt még az is előfordult némelyik elvtárs részéről, hogy azt mondta: ő nem kapta meg. A VEZETŐSÉG ELHATÁ­ROZTA, hogy felszámolja a hasonló hiá­nyosságokat és a következőkép­pen fogja végezni munkáját. Rendszeresen megtartjuk a vezetőségi üléseket és azon mindig, minden esetben vala­mennyien meg is jelenünk. Mi a vezetőség tagjai, funkciónk­nak megfelelően igyekszünk minél jobb és eredményesebb munkát végezni. Munkánkról a vezetőségi üléseken beszámo­lunk egyszer az egyik, más al­kalomkor pedig a másik veze­tőségi tag. A vezetőségi ülésekre eseten­ként meghívjuk a tanács vb. elnökét, titkárát, a szövetke­zet ügyvezetőjét, a DISZ- szervezet titkárát, ezen túl­menően időnkint különböző gazdasági vezetőket is, és beszámoltatjuk végzett mun­kájukról. Ezt követően természetesen se­gítséget adunk munkájukhoz, de egyben feladattal is megbíz­zuk őket, azzal a megjegyzés­sel, hogy a következő időben erről is számot kell, hogy ad­janak. Nem­­ fogjuk elhanyagolni ezentúl sem a pártcsoport bi­­zalmi, sem pedig a népnevelő értekezletek megtartását. Élet­re hozzuk az eddig elhanyagolt sajtófelelősök időnkénti érte­kezletét is, ahol szintén feladat­tal bízzuk meg az elvtársakat, érveket adunk nekik és termé­szetesen őket is időközönként beszámoltatjuk munkájukról. Megszilárdítjuk a fegyelmi bizottság munkáját is. Felszá­moljuk azt az eddig használt módszert, hogy a meghívókat postán küldjük ki az elvtársak­nak. Helyette minden bizalmi feladatává tesszük, hogy saját maga személyesen hívja meg az elvtársakat a taggyűlésre, pártnapra, vagy akármilyen más pártrendezvényre. A NÉPNEVELŐ ÉRTEKEZ­LETEKET ezentúl rendszeresen megtart­juk, hogy községünkben olyan politikai munkát fejtsenek ki, hogy munkájuk eredménye m meg is mutatkozzon a termelő munkában. Gondolunk itt a begyűjtésre, az adófizetésre és a mezőgazdasági munkák vég­zésére. Ezentúl sokkal többet foglalkozunk a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésével. Népnevelőink­nek agitációs érveket adunk községünkben lévő országos­hírű termelőszövetkezet, a Vö­rös Szikra életéről, az ott dol­gozó elvtársak eredményes munkájáról, és az ő életükről. Pántya Imre a tamási MDP alapszervezet szervező titkára. Saját erőből ... Télen ín folyik a munka a paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezetben Azt hihetné az ember, hogy a jó idők el­múltával, mikor végeszakad a szép őszi narok­­■Tiák, megáll a munka és mindenki behúzódik hogy csendesen átbeszélgesse a hosszú téli napokat. Talán máshol így van, de a paksi Vörös Sugár TSZ-ben most is nagy a sürgés­­forgás. Az iroda asztalai mellett ott ül és vitat­kozik a termelőszövetkezet egész vezetősége. —­ejlőttük a 17 holdas kertészet vázlata, s Vörös bácsi a kertész izzadva diktálja be az adatokat: „hat hold paradicsom, két hold uborka, más­fél hold paprika ...” S míg a vezetők a következő esztendő ter­veit kovácsolják, a tsz tagsága is szorgalmasan dolgozik. Az asszonyok egy csoportja jól fű­tött teremben, vidám rádiózene mellett nagy halom vesszőt tisztít kosárfonáshoz. Ha ezzel végeztek, csak meggyöngül a dohány addigra és­­ azt is lehet simítani. Az emberek sem restebbek. Körülbelül harmincan fát vágtak eddig, mert sok kell az építkezéshez s a hét végén már újból kezdik. A sok fának már van helye. A trágyahordás és a különböző apróbb-nagyobb téli munkák mellett most indítják meg az építkezések egész soro­zatát. Legelőször egy 30 férőhelyes disznófiaz talát készítenek, majd süldőszállást és a juhok­nak egy 1000 férőhelyes hodályt építenek. Négy család kap új lakást és ebből 2 még a tél folya­mán elkészül. A kertészet dolgozói 50 darab 4 méteres melegágyat készítenek el február vé­géig, ami ellátja majd a kertészetet palántá­val. De nem szabad azt hinni, hogy a tél végé­vel pontot tettek az építkezések végére. Június elejére készen kell lenni az új dohánypajtá­nak és mire kell, elkészül egy 5 vagonos mag­tár is. A Vörös Sugárban nemcsak most, vagy ta­vasszal építenek, de építeni fognak nyáron, ősszel és a következő években mindig. De nem csoda teremti meg mindezt, hanem a tagság szorgalmas, kitartó munkája. S ha valaki meg­kérdezi tőlük, miből építkeznek, ugyancsak büszke választ kap: saját erőnkből. B. L. „Juhász Erzsébet, a gubó­­raktár dolgozója kéri tagjelölt felvételét” — olvassa az alap­szervezet titkára, Bolváriné elvtársnő, miután végeztek az első napirendi ponttal, a párt­vezetőségek újjáválasztására vonatkozó KV határozat meg­tárgyalásával. „Juhász elvtárs­nő tagjelölt felvétele felett megnyitom a vitát.” A „hír” nem teljesen új, így nem lepődött meg rajta senki. Jóval a taggyűlés előtt szétfu­tott az üzemben a hír, hogy a következő taggyűlés elé ter­jesztik Juhász Erzsébet tag­jelölt felvételi kérelmét, így aztán már a taggyűlés előké­szítése során is kialakult rész­ben a vélemény: „Minden párttag felelőssége tudatában fontolóra vette az ügyet, egy­más között is esett szó róla és a pártcsoportbizalmiak még a jól dolgozó pártonkívüliek­­kel is beszélgettek erről. Szinte minden párttagnak volt valami megjegyzése, véle­ménye erről a tagjelölt felvé­telről. Juhász Erzsi közel 10 éve együtt dolgozik ezekkel az elvtársakkal. Némelyikkel egy üzemrészben, egy munkapad­nál hosszú hónapokat, éveket töltött el és ha véletlenül napközben nem is látták egy­mást, biztosan összetalálkoz­tak a délutáni, vagy a reggeli blokkolásnál és megbeszélték a napi eseményeket. Többen még arra is emlékeznek, ami­kor 1946-ban, 47-ben az „új munkással” az első fogásokat tanítgatták. Az egész családját innen az üzemből ismerik. Anyja pél­dául már 1925 óta a Selyem­gyárban dolgozik. A közös munka hozta Ju­hász Erzsit közeli ismeretség­be a többiekkel és így nyil­vánvaló, hogy az első vélmé­­nyeket is munkája után alkot­ták róla. Pontos, hivatásszere­tő lányna­k ismerték meg vala­mennyien: akármilyen nehéz­ség, probléma volt az ő lelki­­ismeretes munkájára mindig bizton lehetett számítani. Eg­­­gyé forrt a közösséggel, nem­ sok fiatal volt az üzemben, aki annyira szívén tudta viselni a közösség ügyeit, mint ő. Ha­gyomány a Selyemgyárban, hogy a fiatalok közös kirándu­lásokat szerveznek és­­ műso­ros estekkel szórakoztatják az üzem dolgozóit és a falu lakosságát. Juhász Erzsire ilyen téren is lehetett számí­tani, különösen amióta a DISZ irányítja a fiatalok sorsát.­­ Nem volt rest este, munka után eljárni a próbákra és a DISZ-rendezvényekre. Amikor látták az üzemben, hogy szorgalmas, jól dolgozó, lelkes fiatal, elküldték egy szaktanfolyamra, nem sokkal utána kinevezték segédműve­zetőnek. A szakszervezeti ta­gok megválasztották ÜB elnök­nek és a gubóraktárnál 3 évig ő töltötte be ezt a tisztséget. Amikor a gubóraktár egyesült a Selyemgyárral, szakszerve­zeti bizalmi lett és ma is az. Akármilyen lelkes és szor­galmas, volt azonban egy olyan nehézsége, ami bizony gátolta munkájában és tovább fejlődésében. Nem végezte el a VIII. általános iskolát. Ez nem saját hibájából történt. A család édesapa nélkül maradt és így szükségessé vált, hogy ő is, fiatal lányka létére dol­gozni menjen. Akaratereje, tanulási vágya azonban meg­volt, és a munka, a közösségi szellem csak fokozta azt, így nem törődött azzal sem, hogy nagylány sorba került, az ud­varlók is környékezték, be­iratkozott a dolgozók esti is­kolájába és elvégezte a VIII. általánost — egyelőre... Vajon mi lehetett volna a legőszintébb ajánlás a pártba való tagjelölt felvétele mel­lett, ha nem ez a sokévi ál­dozatkész, lelkiismeretes — munka? Ajánlói sem találhat­tak szebb szavakat annál, mint az üzemi kollektíva ke­retében végzett munkájának rövid összefoglalását — egy­szerű, mindennapi monda­tokban. Windisch Ferenc elv­társ a gubóraktár vezetője ezt írta ajánlására: „Munkáját mindig pontosan látta el, párt­megbízatásait becsülettel elvé­gezte.” Novák Nándorné pe­dig: „Én szakszervezeti vona­lon dolgoztam vele együtt, jól dolgozott, bátran merem ajánlani.” A vita végén a titkár sza­vazásra teszi fel a kérdést: „Aki Juhász Erzsébetet java­solja tagjelöltnek, emelje ma­gasba tagsági könyvét.” Egy­szerre mintegy harminc kéz emelkedik a magasba. A jelen­lévők közül mindenki java­solja Juhász Erzsébetet tag­jelöltnek. BODA: Juhász Erzsi tagjelölt felvétele... a Zárszámadásra készül a szekszárdi Béke TSZ Sokan emlékeznek még a szekszárdi tsz egy-két évvel ez­előtti munkájára — akkor még Gőgös Ignác néven működött.­­­­Olyan vélemény uralkodott a tsz­el kapcsolatban, — és valljuk be nem alaptalanul, — hogy rossz a vezetés, nem becsülik meg a kö­zös vagyont, a tagok nem dol­­­goz­nak.­­ A Központi Vezetőség ezévi márciusi és júniusi határozata­­ nyomán Szeksz­árdon is előtérbe került a termelőszövetkezet meg­­­szilárdítása, számszerű fejleszté­se és ezzel egyidejűleg a termés­hozam fokozása is. Ha ennek alapján vizsgáljuk a szekszárdi Béke TSZ fejlődését, megállapít­hatjuk, hogy a Központi Vezetőség határo­zatainak helyi végrehajtása komoly, az eddigi évek során még soha nem tapasztalt fej­lődést hozott mind a megszilár­dítás mind a számszerű fejlesz­tés, vagy a terméshozamok nö­velése terén. Az idei évben először, a ter­melőszövetkezet termésátlaga fe­lülmúlta az egyéni termelők ter­méshozamát. Búzából 13.8, ár­pából 17.5 mázsa volt az átlag termés. Ennek eredményeként 4 kiló búzát és 2 kiló árpát osz­tottak­ egy-egy munkaegységre előlegként. MEGSZILÁRDULT A TSZ VEZETÉSE Ez évben került a tsz élére el­nöknek Kiss Antal elvtárs a Me­gyei Mezőgazdasági Igazgatóság tsz szervezője és Bors István agronómus ugyancsak a mező­gazdasági igazgatóságról. Mind­ketten falura kérték magukat é­s szívesen választották a nehéz, de szép feladatot. E két kiváló szak­ember a városi pártbizottság se­gítségével a termelőszövetkezet tagságának figyelmét azokra a lehetőségekre irányította, melyek­­k ezideig nem voltak kihasználva. A közös összefogás eredmé­nyeként: a fejési átlag 4,5 li­terről 10 literre emelkedett, 80 darab sertés hízik, 15 gö­bölyt fogtak hizlalásra. A bor­termés minőségileg és men­­­nyiségileg is versenyez a leg­jobb szőlőtermelő egyéni gaz­dákéval. Ilyen eredmények láttán megnőtt az érdeklődés a tsz iránt és ez év augusztusától­ decemberig 43 csa­lád 72 taggal lépett a tsz-be. Igen oomoly és nehéz munka következtében sikerült a munka­fegyelmet is jelentősen megszilár­dítani. Ez kedvezően éreztette ha­tását. A tsz túlteljesítette ke­nyérgabona vetéstervét, őszi ár­pa vetése pedig legszebb a szek­szárdi határban. Befejezte a tsz a betakarítási munkákat, valamennyi tag si­keres mozgósításával. Teljesí­tették mindenből egész évi beadási kötelezettségüket. Most a tél folyamán igen jövedel­mező munkához kezdett a tagság nádpallót készítenek különböző vállalatok részére, amely mint­egy félmillió forint jövedelmet jelent. Jelentősen bővítik boltja­kat is. A zöldség és hús kimérés mellett bort is mérnek. AZ EREDMÉNYEK JELENTŐSEK Azonban van még tennivaló amelyet a vezetőségnek, a párt­­szervezetnek* a városi pártbizott­s­ág segítségével meg kell oldani. Ilyen a munkafegyelem további szilárdítása, a közös vagyon meg­becsülésére való nevelés és nem­­ utolsó sorban a szövetkezet to­vábbi számszerű fejlesztése, erő­sítése. Komoly agitációs tevékenysé­get kell kifejteni, hogy a kö­­zépparasztok is megértsék a paraszti élet felemelkedésének egyedüli útja Szekszárdon is a termelőszövetkezet. A városi pártbizottságnak segí­tenie kell, hogy a vezetőség mel­lett egy erős, ütőképes pártszer­­vezet álljon, amely mindenben segítséget nyújt a nehézségek le­küzdésében. Ezért fokozott figye­lemmel kell felkészíteni a párt­bizottságot a vezetőségválasztás­ra, mely újabb határkő lesz a tsz életében, fejlődésében. Sok feladatot oldottak meg a tsz vezetői, kommunistái, párton kívüli tagjai. MUNKÁJUK NEM VOLT HIÁBAVALÓ erről a zárszámadás tesz tanúbi­zonyságot. De nem lehet meg­állni. Még sok probléma vár meg­oldásra, hogy jövőre még több jusson egy-egy munkaegységre, hogy egyre többen ismerjék fel Szekszárdon is a termelőszövet­kezet nyújtotta élet nagyszerű­ségét. Császár János A szekszárdi földművesszövetkezet tervbeszámoló értekezletéről December 10-én és 11-én tar­totta meg a szekszárdi földműves szövetkezet a szokásos negyedévi tervbeszámoló értekezletet. Az eddigi gyakorlattól eltérően négy helyen, a város négy külön­böző területén (központban, öcsény-szőlőhegyen, Felsőváros­ban és Újvárosban) tartották meg. Az értekezleten a tagok­ közül, több mint háromszázan voltak jelen. A földművesszövetkezet vezető­sége beszámoló jelentésben is­mertette a tagokkal az elmúlt ne­g­yedév sikereit. Míg sem az első, sem a második negyedévben nem teljesítették tervüket a különböző üzemágak, addig a harmadik negyedévben a globális tervtel­jesítés 104.3 százalékot mutat. A kiskereskedelem eladási tervét 104.3 százalékban, a beszerzési tervet 103.6 százalékra, a felvá­sárlási üzemág felvásárlási ter­vét 108,7 százalékra teljesítette. A jövedelmezőségi tervet 10 szá­zalékkal teljesítették túl, nem volt egyetlen veszteséges üzem­ág sem. Ismertette a vezetőség azokat az új létesítményeket is, amelye­ket az elmúlt negyedévben he­lyeztek üzembe. Ilyenek többek között a keselyűsi italbolt, egy 50 férőhelyes sertéshizlalda és az állomás melletti pavilon. Nem­csak új létesítményekkel gazda­godott a földművesszövetkezet, hanem korszerűsítették a meg­lévő üzemi berendezéseket is. Például megjavították a 7-es számú bolt berendezését és a pa­­lánki boltot teljesen új berende­zéssel látták el. Az értekezletet az tette nagy­jelentőségűvé, hogy felülvizsgál­ta a tagnyilvántartást, az alap­szabályok szellemében megtisztí­totta a szekszárdi földművesszö­­vetkezetet az oda nem való os­tályidegen elemektől. A régi ve­zetőség súlyos hibája volt, hogy durván megsértve pártunk poli­tikáját és a földművesszövetkezet alapszabályzatát, hosszú ideig nem hívta fel a tagság figyelmét a soraiban meghúzódó osztályide­gen elemekre. Ezen az értekezle­ten 8 kulákot zártak ki a tagok a szövetkezetből. A lezajlott értekezleten újjá­választották a felvásárlási, kiske­reskedelmi és vendéglátóipari tagbizottságokat és 34 új tagot is vettek fel a szövetkezetbe. Egyik legfontosabb feladatá­nak tekinti most a vezetőség a tagok bírálata nyomán az ellen­őrzés munkájának megjavítását, hogy ne fordulhasson elő még­­egyszer olyan eset, mint ebben a negyedévben, amikor is 16 000 forintos hiánnyal záródott le a kiskereskedelmi leltározás.

Next