Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)

1955-12-06 / 285. szám

TS7.1 Világ proletárjai egyesüljetek! A MAI SZÁMBAN: Az ENSZ-közgyűlés teljes ülése (2. o.) — Amiben az élen­járó tsz lemaradt... (3. o.) — Látogatás a keszőhidegkúti Új Élet TSZ-ben (3. o.) — Szombaton adták át az újjáépített Mözsi Hengermalmot (3. o.) — A Szekszárdi Központi Mű­vészegyüttes Decsen (4 .o.) W_____________________J­UNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG­Á­N­A­K LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR. KEDD, 1955. DECEMBER S. izemi Könyv r Pártszervezetek műszaki színvonal emeléséért Az ipar területén elért ered­ményekben nagy szerepe van annak — állapítja meg a Köz­ponti Vezetőség legutóbbi nagyjelentőségű határozata —, hogy a párt sikerrel tudt­a mozgósítani a munkásosz­tályt a szocialista iparosítás döntő feladataira, a pártszer­vezetek irányító és ellenőrző munkája az elmúlt évek so­rán megjavult. Különösen a Központi Vezetőség ez év márciusi emlékezetes határo­zata óta a pártszervezetek nagyszerű, lelkes, odaadó munkát fejtettek ki a terme­lési tervek teljesítése és túl­teljesítése, a jobboldali dema­gógia leküzdése s a dolgozók jogos, törvényes igényeinek biztosítása érdekében. Pártszervezeteink javuló politikai munkája nyomán jöttek létre azok a jelentős eredmények is, amelyeket me­gyénk ipara az utóbbi évek­ben, különösen ebben az esz­tendőben elért. Ipari üzeme­ink túlnyomó többsége már nem adóssággal fogja zárni az évet, határidő előtt fogja teljesíteni az éves tervet, sok­millió forinttal teljesítve túl­termelési előirányzatát. Javu­lás van a termelékenység nö­velése, az önköltség csökken­tése, a minőség javítása te­rén is. Mindezt elsősorban azért sikerült elérni, mert az üzemekben működő párt­­szervezetek, kommunisták, népnevelők sikerrel mozgósí­tották a dolgozókat a szocia­lista építés legfontosabb fel­adataira. A Központi Vezetőség ha­tározata azonban azt is meg­állapítja, hogy „... ez csupán kezdeti siker. A nagyobb fel­adat még hátra van. Emel­lett pártszervezeteink eddig elsősorban a termelés men­­­nyiségi növelésére fordították erőfeszítéseiket és még nem harcolnak eléggé a termelés műszaki színvonalának eme­­léséért, s ezzel a termelékeny­ség növeléséért, az önköltség csökkentéséért, a minőség ja­vításáért, a takarékosság fo­kozásáért.“ A Központi Ve­zetőség és a Minisztertanács le­vele után — melyet az ipar dolgozóihoz intézett — van már javulás ezen a téren is, azonban az eredményekkel nem lehetünk megelégedve. Nagyon vontatottan halad egyes üzemekben a műszaki konferenciákon elfogadott ja­vaslatoknak, újításoknak, ésszerűsítéseknek bevezetése, a technológiai fegyelem meg­szilárdítása. Egyes iparágak­ban pedig — mint az építő- és építőanyagiparban — jó­formán semmivel sem válto­zott a helyzet a márciusi ha­tározat óta, továbbra is túllé­pik a béralapot, nem teljesítik a terveket, drágán termelnek. Az eddigieknél jobb mun­kára van szükség az üzemek­ben. S hogy üzemeink min­den dolgozója jobb munkát végezzen, szívügyének tekint­se a tervek teljesítését, a munka jobb megszervezését, új munkamódszerek alkal­mazását, ez pártszervezetein­ken múlik elsősorban. Párt­­szervezeteinknek azt kell min­denekelőtt elérni, hogy a kommunisták, a népnevelők rendszeresen beszélgessenek a dolgozókkal,­ ismertessék a feladatokat, pártunk határo­zatát, mondják el, hogy a technika fejlesztése nem csak új gépek alkalmazását jelenti, hanem az új munkamódsze­rek kialakítását, alkalmazá­sát is. De ne csak szavakkal agitáljanak a kommunisták, a népnevelők, hanem elsősor­ban példamutatásukkal is, mert felvilágosító munkájuk­nak csak így lesz foganatja. Sokrétű feladat áll az ipar­ban dolgozó pártszervezetek előtt. Meg kell magyarázniuk a párthatározatból adódó fel­adatokat a segédmunkástól a technikusig, mérnökig, min­den dolgozónak. Ellenőrizni­ük kell a dolgozók javaslata­inak elintézését és erélyesen fellépni azokkal szemben, akik semmibe veszik a dolgo­zók észrevételeit, javaslatait. A politikai oktatás mellett azon kell dolgozniok, hogy a dolgozók szakmailag is ké­pezzék magukat. Lépjenek fel harcosan minden olyan nézet ellen, ami akadályozza az üzemekben a technika fejlő­dését. Sok helyen úgy gondolják, elég, ha taggyűlésen ismerte­tik a határozatot és itt is csak általánosságban foglalkoznak a feladatokkal. Ezt tették a Tolnai Selyemfonógyárban is, ahol a taggyűlésen egy szó sem esett az elfekvő újítások­ról, arról a több műszaki veze­tő által hangoztatott nézetről, hogy „a dolgozók nem akar­nak tanulni.“ Pedig az elmúlt években több jól sikerült szakmai tanfolyamot tartot­tak az üzemben, ahol a dolgo­zók megmutatták, hogy sze­retnek tanulni, most pedig bi­zonyára szívesen fogadnák új tanfolyamok beindulását. Üzemenként, sőt egy gyá­ron belül műhelyenként más és más feladatokat kell elő­térbe helyezni a határozat végrehajtása érdekében. Eh­hez pedig az szükséges, hogy a pártszervezet ismerje a ter­melést, az üzem konkrét problémáit, hogy helyesen tudja mozgósítani a kommu­nistákat a hibák kijavítására. Éppen ezért nem lehet meg­elégedni az üzemi pártszerve­zetek irányításának mostani színvonalával, ami legtöbb­ször a párttitkár részére ese­tenként adott általános szem­pontokban merül ki. A járási pártbizottságok gyakran nem ismerik a területükön dolgo­zó üzemek helyzetét, a dolgo­zók hangulatát, problémáit, nem nyújtanak elegendő se­gítséget a pártszervezetek munkájához. Munkatársaik általában — az egyes kampá­nyok kivételével — csak az igazgatói, vagy a pártirodáig jutnak el. Az üzemek, azok pártszervezetei munkájuknak sokkal alaposabb tanulmá­nyozására van szükség. Az üzemi pártszervezetek adjanak útmutatást a szak­­szervezeteknek, üzemi bizott­ságoknak a versenyszervezés megjavítására. Foglalkozza­nak az eddiginél többet az újítókkal, a műszaki vezetők­kel. A közeljövőben elkezdő­dő vezetőségválasztásoknál ér­jék el azt, hogy a dolgozók ál­tal megbecsült műszaki veze­tők is kerüljenek az új veze­tőségekbe. Ezzel eredménye­sebben tudnak a jövőben har­colni a műszaki fejlesztésért. A szocializmus építésében, a dolgozók jólétének állandó fokozásában alapvető szerepe van a műszaki haladásnak. Pártszervezeteink, pártbi­zottságaink eredményes har­ca a határozat megvalósításá­ért a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalának eme­lését szolgálja. MEGYÉNK ÉLETÉBŐL fiz a parhanti Felszabadulás TSZ tagjainak levele Rákosi Mátyás elvtárshoz Drága Rákosi Elvtárs! Ma, december 3-án tartottuk szövetkezetünk fennállása óta a harmadik zárszámadást. Ebből az alkalomból köszönt­jük a Központi Vezetőséget és Önt. Zárszámadásunk jó eredménnyel zárult, közös vagyo­nunk megkétszereződött. Ez évben elértük a 2 601 000 forintot. A tavalyi gazdasági évben 427 hold földön 31 családdal, je­lenleg pedig 628 hold földön 51 családdal gazdálkodunk. Örömmel mondhatjuk el Rákosi elvtársnak, hogy a közös gazdálkodást megszerettük, mert életszínvonalunk magasan felülmúlja a jól dolgozó középparaszt életszínvonalát. Ná­lunk egy munkaegység pénzbeli értéke meghaladja a 48 fo­rintot. A tagságunk átlagos jövedelme körülbelül 25—30 000 forintra tehető. De nem egy olyan család van, mint például Bodony Lajos családja, kinek évi jövedelme 69 000 forintra tehető. Ma egész tagságunk ünnepel és ezen ünnep alkalmából köszönjük a pártnak, Központi Vezetőségünknek gondosko­dását, azt, hogy rávezetett bennünket a közös gazdálkodás útjára. Jövőre még eredményesebb zárszámadást fogunk elérni, ezért a jelenlegi 22 darab tehénállományunkat 46 darabra,­­az egy tehénre eső tejtermelést 3000 literre, a búza átlagter­mését 14 mázsára, a kukorica átlagtermését 19 mázsára — májusi morzsok­ban holdanként — növeljük. Jó munkával biztosítani fogjuk, hogy 65—70 forint legyen az egy munkaegység értéke. A taglétszámot a jelenlegihez viszonyítva kétszeresére emeljük. Az aparhanti Felszabadulás TSZ 74 tagjának aláírása. Adósság nélkül Az alsónyéki Világszabadság TSZ a múlt héten teljesítette sertés­beadási kötelezettségét és ezzel egész évre eleget tettek minden beadási kötelezettségüknek. A sertéseket már a nemrégen vásá­rolt teherautón szállították a begyűjtőhelyre. Képünkön Lázár Ist­ván tsz elnök indulás előtt tanácsokat ad a gépkocsivezetőnek Hudarek Józsefnek. Van még tennivaló A paksi járás termelőszövet­kezeteiről el lehet mondani azt, hogy zömében jól dolgoztak az év folyamán. A járások közül el­sőnek fejezték be a vetést, most pedig arról számolhatunk be, több tsz-ben kielégítően halad az őszi mélyszántás. A bölcskei Vörös Október Ter­melőszövetkezetben 190, a dunakömlődi Szabadság TSZ- ben 220, a dunaföldvári Alkot­mány TSZ-ben pedig 150 hol­dan végezték el eddig az őszi mélyszántást. Található azonban olyan tsz is a paksi járásban, ahol nem lehet dicsekedni a mélyszántási ered­ményekkel. Leginkább a nagy­dorogi gépállomás körzetében vannak ezek a tsz-ek. Nem véletlen tehát, hogy a megye gépállomásai közül a nagydorogiak állnak a legros­­­szabbul a mélyszántási terv teljesítésével. Tervüket eddig mindössze 22,5 százalékban teljesítették. A bi­kácsi Petőfi TSZ-ben, a nagydo­rogi Szabadság TSZ-ben például nem végeztek még egy négy­szögöl őszi mélyszántást sem. A zombai Béke TSZ-ben 91 liter a fejési átlag A zombai Béke Termelőszövet­kezet tagjainak ebben az évben sokat jövedelmezett az állatte­nyésztés, ezen belül is a túlnyo­mórészben bonyhádi tájfajtájú szarvasmarhaállomány. A tehe­nek hozama hónapról-hónapra emelkedett. Jelenleg a Béke Ter­melőszövetkezetben nem a leg­magasabb, 9,1 liter a fejési át­lag. A tehenek túlnyomó része, mint mondják, most nehéz vem­hes, ami azt jelenti, hogy rövid időn belül a 22 tehénből 13 le­ellik. A teheneket magas tejter­melésre készítik elő. Varga Mi­hály és Matus István a két fejő­­gulyás gondosan ápolja, az elő­írásnak megfelelően takarmá­­nyozza a teheneket. Mindezt azért teszik a zombai Béke TSZ tehenészei, mert azt akarják, hogy a téli hónapokban még jobban emelkedjen a fejési átlag megelőzzék végre a zombaiak ré­gi „ellenfelüket” a harci Új Élet TSZ tehenészeit. Teljesítették beadási kötelezettségüket Alig három hét van még vis­­­sza az 1955-ös gazdasági évből, s megyénk nagyon sok dolgozó parasztja már teljesítette min­den cikkféleségből beadási kö­­telezettségét. Élen jár Cigány József 10 holdas dombóvári egyéni gaz­da, aki november 24-ig min­denből teljesítette beadási kö­telezettségét és a beadáson felül 10 mázsa májusi mor­zsolt kukorica értékesítésére kötött szerződést. Ugyanez mondható el Gelencsér Sándor 3 holdas dombóvári gaz­dáról is. Egy hold kukorica ve­tése után 4 mázsa májusi mor­zsolt kukoricára kötött szerző­dést. Meg kell említeni még Ma­gyarkeszi községből Kovács Gyula 8 holdas dolgo­zó parasztot, aki a múlt hét folyamán mindenből teljesítet­te évi beadási kötelezettségét, és ezen felül másfél hold kuko­rica vetésterülete után értékesí­tési szerződésre 480 kiló kukori­cát adott le. A békegyűlések tapasztalataiból A megyei béketanácskozás nyomán megyénk legtöbb helységében békegyűlést tar­tottak, melynek célja az volt hogy a dolgozók tájékozódja­nak a külpolitikai kérdések­ben. A béke­gyűlések eredmé­nyessége nagy részben az elő­készítésen múlt. Ahol a közsé­gi vezetők segítettek az elő­adónak a gyűlést megszervez­ni, ott jelentős számban hall­gatták meg az előadást. Dunakömlődön a jó előké­szítés eredményeképpen két­százan vettek részt a gyűlé­sen. Kajdacson mintegy hét­ végén hallgatták meg a kül­politikai beszámolót, amely a jelenlévők szavai szerint nagy segítséget nyújtott a dolgozók­nak, mert a nemzetközi kér­désekkel kapcsolatban ráve­zette őket a helyes elvi, poli­tikai következtetésekre. Igen jól szervezték meg a békegyű­lést Majoson és Aparhanton is, amiben nagy része van Ked­ves Henriknek, a marosi ált. iskola igazgatójának. Mindkét helyen ő tartott előadást. A békegyűlés egyik fő célja az volt, hogy a megye legki­sebb helyein is ismerkedjenek meg az emberek a külpoli­tika legfontosabb kérdéseivel. Ez a cél nagyrészben megva­lósult, amit több példa bizo­nyít. A Biritó-pusztai Állami Gazdaságban 60, Borjád-Han­­goson pedig 63 résztvevője volt a békegyűlésnek. Hason­lóan sikerült a Dolina-pusztai békegyűlés is. A békegyűléseket azonban nem mindenütt szervezték meg kellőképpen. Ezt bizo­nyítja az a tény, hogy sok helyen nagyon kevesen jelen­tek meg. Legkirívóbb a paksi példa. — A járási székhelyen mindössze hatvanan hallgat­ták meg az előadást. Gyenge előkészítő munkáról tanúsko­dik az is, hogy Miszlán öten, Madocsán húszan jelentek meg. Ezeken a helyeken bírá­lat illeti a községi vezetőket, mert elhanyagolták az előké­szítő munkát, nem tartották fontosnak a község lakóinak politikai tájékoztatását. A Gépállomások Igazgatósága jelenti. Az elmúlt 10 napban további jó eredményeket értek el az ed­dig is élenjáró talajmunkás és silózó traktorvezetők. 1. Lestár Vendel a varsádi gép­állomás talajmunkás traktorve­zetője, teljesítménye 165.3 mű­szaknorma, 2. Kovacsik József, az iregszemcsei gépállomás traktorosa 138.3, 3. Kévés Vince a hőgyészi gépállomás trakto­rosa 115.3 műszaknorma telje­sítéssel. Az utolsó 10 napban Bedő Lajos, a dalmandi gépállomás silózó traktorvezetője tovább fokozta silózásban eddig elért eredményét. 1978 köbméter ta­karmány silózásával első he­lyen áll. Második Mónus József, a nagydorogi gépállomás trak­torosa, teljesítménye 1396 köb­­méter, az ifjúsági versenyben is részt vesz. Harmadik Györki Já­nos, a bonyhádi gépállomás traktorosa 1000 köbméterrel.

Next