Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)

1955-12-02 / 282. szám

1955. DECEMBER 2. WAP 1,0 PÁjRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS « „fiz én módszerem“ című vita tanulságai Egy hónappal ezelőtt vitain­dító cikket közöltünk lapunk­ban a propagandisták helyes módszereiről. A vitába több propagandista bekapcsolódott és a hozzászólásokból többet közöltünk is. A vitának hiá­nyossága volt, hogy a propa­gandisták közül többen nem ír­ták meg levélben véleményü­ket, mint ahogyan kértük, ha­nem személyesen vagy közve­tett formában juttatták el azt szerkesztőségünkhöz. A vita igen sok értékes ta­nulságot adott. Az egyik alap­vető az, hogy bebizonyo­sodott: a gyengén működő sze­mináriumoknál nem a hallga­tók úgynevezett megszokott „passzivitásában“ kell keresni a hibát, hanem a propagandis­ta módszereiben. Amelyi pro­pagandista gépiesen, kellő lel­kiismeretesség nélkül végzi munkáját és csak azért, hogy jelentse: „teljesítettem, amit reám bíztak“ — az sohasem tud még megközelítően sem meg­felelő eredményt felmutatni. A MÓDSZEREKNÉL alapvető az, hogy először ma­ga a propagandista rendelkez­zen kellő tudással és minden egyes foglalkozásra külön-kü­­lön felkészüljön. Sajnos, még mindig akad propagandista, aki annak azt ürügye alatt, hogy már tanult politikai gaz­daságtant, vagy párttörténetet, nem készül fel sem az előadás­ra, sem­ a vitavezetésre. Nem lehet eléggé hangsúlyozni an­nak szükségességét, hogy a pro­pagandista alaposan felkészül­jön külön-külön is minden vi­tavezetésre és előadásra. Arra nem lehet teljes sablont felál­lítani, hogy az előadást szóról­­szóra­ olvassa fel, vagy bő jegy­zetből „szabadon“ beszéljen, mert leírt előadás is lehet rossz, érdektelen. Néhány do­logra azonban feltétlenül ügyel­ni kell: teljesen lent előadás nélkül csak az álljon ki a hall­gatók elé, akinek kellő gyakor­lata van és részletes előadás­vázlatot készített. Bő előadás­­vázlatból gyakorlattal lehet jó, érdekes előadást tartani. A szóról szóra leírt előadás külö­nösen azoknak az elvtársaknak ajánlható, akiknek még nincs megfelelő gyakorlatuk és nem tudnak megfelelően gazdálkod­ni a rendelkezésre álló idő­vel sem. A leírt előadásoknál azonban feltétlenül kell ügyel­ni arra, hogy az ne egyszerű, száraz felolvasás legyen, mert a hangsúlytalanul, érzés nél­kül felolvasott előadás nem köti le a hallgatók érdeklő­dését, még akkor sem, ha ab­ban legérdekesebb dolgok van­nak. Ha a vitavezetésre az előadó nem készít vázlatot, fennáll an­nak a veszélye, hogy a vita me­nete eltér a fő témától, elkalan­doznak a lényegtől és másod­vagy harmadrendű dolgokon problémáznak. Ahhoz, hogy a propagandista kellően tudja irányítani a vita menetét, elen­gedhetetlen a vitavezetési váz­lat. A PROPAGANDISTA TEVÉKENYSÉGE nem szorulhat kizárólag arra a két órára, amelyet kétheten­ként, rendszerint este a foglal­kozással eltöltenek. Ha a hall­gatók csak ez idő alatt látják a propagandistát, nem sok ered­ménye lesz a foglalkozásoknak. Először is megkezdődik a le­morzsolódási folyamat. Az igaz hogy a lemorzsolódást elsősor­ban az érdeklődést felkeltő elő­adásokkal, foglalkozásokkal le­het megelőzni, de ez mellett szükség van a hallgatókkal való rendszeres beszélgetésre. Ezt még az sem helyettesítheti, hogy rendszeresen ugyanabban a helyiségben és időben tartják a foglalkozásokat és így a hall­gatók „tudnak róla ... “ De szükség van a rendszeres el­beszélgetésre a kellő felkészü­lés miatt is. A hallgatók egy része elszokott feledkezni a tanulásról, vagy ha készül is, csak a foglalkozás előtti órák­ban és az ilyen fujtában való tanulásnak természetesen nem sok haszna van. Ha a propa­gandista időközönként elbe­szélget egyik-másik hallgató­val, növekszik azok felelősség­­érzete a tanulás, készülés iránt és csökken a készületlen, va­lóban „hallgatóknak“ a száma. A POLITIKAI ISKOLA MUNKÁJÁÉRT közvetlenül maga a propagan­dista felelős, neki ez a párt­ megbízatása. Ez azonban nem­i jelenti azt, hogy a pártszerve­zetek az oktatást kiadták al­bérletbe a propagandistáknak és ezzel letették róla a gondot. A pártoktatásért elsősorban az illetékes pártszervezet felelős és a propagandisták felelősség­­teljes munkájának biztosítása érdekében feltétlenül szüksé­ges, hogy a pártszervezetek alapvető feladatként foglalkoz­zanak a pártoktatással. Rend­szeresen ellenőrizzék azok munkáját, segítsék a gyakorlat­ban is a hiányosságok kijavítá­sát, különösen a lemorzsolódás megszüntetését, pártvezetőségi és taggyűléseken időközönként tűzzék napirendre a pártokta­tás problémáit. Ez különösen azért szükséges, mert a Szerve­zeti Szabályzat kötelezővé teszi minden párttag számára poli­tikai képzettségének fokozását, ez tehát törvény a pártban és ennek a törvénynek a valóra­­váltását a pártszervezetnek kell biztosítani. A PROPAGANDISTA-VITA összefoglalásával természete­sen nem zártuk le a propagan­disták munkájával való foglal­kozást, mert hiszen a párton belül Marx—Lenin eszméinek terjesztése állandó feladat. Ép­pen ezért kérjük a propagan­distákat, hogy ezentúl is kö­zöljék szerkesztőségünkkel ta­pasztalataikat, módszereiket, számoljanak be eredményeik­ről és a hibák ellen folytatott harcukról. (A Szerk.) Ünnepségek az Ukrán Hetek alkalmából megyénkben A magyar és a szovjet-ukrán nép igazi, őszinte barátsága tükröződik azokban a megmoz­dulásokban, amelyeket me­gyénk dolgozói rendeznek most az Ukrán Hetek alkalmából. A magyar nép ebből az alkalom­ból megismeri a szovjet-ukrán nép életét, művészetét. Megyénk több községében már megtörtént az Ukrán He­tek ünnepélyes megnyitása, amelyek alkalmából ukrán köl­tők verseit szavalták a fiata­lok, ukrán zenészek alkotásai­ból adtak elő szebbnél-szebb részleteket. Paks A Magyar-Szovjet Társaság paksi szervezete lelkesen ké­szült az Ukrán Hetek méltó megünneplésére. A Paksi Konzervgyárban no­vember 26-án, délután nagy volt a sürgés-forgás és lázas készülődés volt a DISZ fiatalok között. Közelgett már a mű­szakváltás ideje. A szépen kidí­szített kultúrterem percek alatt megtelt a dolgozókkal. Pritz Gyula elvtárs ,az MSZT tit­kára megnyitotta az ünnepsé­get, utána Tóth Béla DISZ-fia­­tal szavalt, majd Kiss István pedagógus megtartotta az ün­nepi beszédet. Utána a DISZ fiataljai, tarkaszoknyás kislá­nyok népi táncokkal szerepel­tek, majd Haaz Ferenc szava­lata következett. Az ünnepség után Hlatki elvtárs, a Kon­zervgyár igazgatója ünnepélyes keretek között pénzjutalmat osztott ki a munkában élenjáró dolgozóknak. Az ünnepség ezzel ugyan be­zárult, de a fiatalok este to­vább folytatták, mert az ukrán barátsági hét tiszteletére ba­­tyusbált rendeztek az üzemben. Az ünnepség megrendezésében példamutató munkát végzett Pritz Gyula MSZT-titkár, Dá­niel Gyula DISZ-titkár és az egész DISZ ifjúság. Bölcske Bölcske községben a Magyar Szovjet Társaság Szervezete az ukrán barátsági hét tiszteletére november 27-én zenés ébresz­tőt rendezett. Este a kultúrott­­honban ünnepi beszédben emlé­keztek meg a magyar és a szovjet-ukrán nép barátságá­ról, majd műsoros estet tartot­tak, utána pedig bált, ahol mintegy kétszázan szórakoztak a barátsági hét alkalmából. A bölcskeiek gondoskodtak arról is, hogy a barátsági hét minden estéjén Ukrajnával kapcsolatos értékes előadáso­kat tartanak, hogy ezzel is el­mélyítsék az ukrán és magyar nép barátságát. Györköny November 26-án rendezte meg az ünnepséget Györköny község MSZT-szervezete az Ukrán Hetek alkalmából. Az ünnepi beszéd elhangzása után kultúrműsorral szórakoztatták a fiatalok a dolgozókat, majd bál volt, amelyen 250-en vettek részt. Az egész község lakos­sága jól érezte magát ezen az éjszakán. Tolna 250 személy gyűlt össze az ünnepélyes megnyitóra, ame­lyet a községi kultúrotthonban rendezett meg Tolna község MSZT-szervezete. Barna elv­társ, a gimnázium tanára tar­totta az ünnepélyes megnyitót. A megnyitó­beszéd elhangzása után a fiatalok ukrán költők verseit szavalták, majd Duna­­jevszkij „Szabad szél“ című operettjéből adott részleteket a szimfonikus zenekar. Az ün­nepség után bál volt, amelyen a fiatalok és az idősebbek egy­aránt jól érezték magukat. — Emlékszem, gyermekko­romban én is jártam nap­számba, ide a Bogarasi-pusz­­tába, de sokszor nem kellet­tünk, csak kiválogatták az erősebbeket, a többit haza­ küldték. Most meg csak itt Belecska környékén annyi munka van, hogy nincs is hozzá elég ember. gén, Gyenei Péter , jó gazda, munkában, be­adásban élenjár, de mint kom­munista, tudja, hogy az ő fel­adata még több, mint a példa­­mutatás, arra is kell töreked­nie, hogy mások is kövessék a jó példát, s tegyenek eleget államunk iránti kötelezettsé­geiknek. •­ Könnyű ezekről a dol­gokról beszélgetni az embe­rekkel? Könnyű meggyőzni őket? !— Nem. Nem is tudom, mit mondanék nekik, ha nem járnék már évek óta szeminá­riumra. Most ezt tanuljuk — mutatja a „Marxizmus-leni­nizmus alapjai” tankönyvet. — Szóval csak ha tanul az ember, akkor lát tisztán. m­ár lelőtt Gyenei Péterék­­ LTM-*- hez jöttem, azt hallot­tam felőle, hogy ő is a szövet­kezeti útra akar lépni. A falu­ban van egy termelőszövet­kezet, a Szabadság, de ő egy új tsz alapítására gondol. Óva­tosan igyekszem erre a dolog­ra terelni a beszélgetést, de ő megelőzött. Mielőtt szóhoz juthattam volna, elővett vala­honnan egy füzetecskét, a „Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet Mintaalapszabályát”. — Ezt szoktam mostanában nézegetni — forgatja a lapo­kat — pedig nagy részét már kívülről tudom. — És hogy gondolja? — kérdezem és ránézek. Látom, hogy jól érti a kérdést. — Hát mi arra gondoltunk, hogy egy új termelőszövetke­zetet hozunk létre. Hárman: Szolga Mózes, Pécsi József, meg én, alá is írtuk a belé­pési nyilatkozatot. Beszélget­tünk azokkal is, akikről gon­doltuk, hogy jönnének. De nem akarnak még ... várnak. — Miért nem a Szabadság­ba lépnek be? — Úgy gondoltuk, jobb lesz, ha újat alakítunk, mert mi el­sősorban kertészettel és szőlé­szettel szeretnénk foglalkozni. Dehát, hogy nem akarnak jönni az emberek, mondtam Mózeséknek, hogy lépjünk be a Szabadságba. Hisz én is lá­tom, hogy nem az a cél, hogy sok szövetkezetet csináljunk a faluban, hanem hogy a meg­lévőt erősítsük. — Ezek szerint mit­­ csinál végeredményben? Belép a Szabadságba, vagy így marad. — így nem akarok ma­radni, de hogy mit csinálok, az nehéz kérdés. Beszélek még a többiekkel és magam is meggondolom. Nem olyan könnyű dolog ez ... tv] em, nem olyan könnyű dolog. Ezt fejezi ki a súlyos csend is, amely most ránk telepszik. Most nyílik az ajtó, Simon Béla, lép be, Gyenei Péter egyik barátja. — Érdeklődik, hogy az idősb Gyenei megy-e holnap Gyönk­re a lovakkal, mert a sertést is szeretnék beszállítani. — Gyenei bácsi amúgy is menne Gyünkre, tehát a dolog rend­ben van. — Átjövök akkor Péter, — fordul a fiatalabb gazdához, s már megy is hazafelé. Estén­ként ugyanis kosarat szoktak fonni, az ilyen estéken ez a leghasznosabb foglalkozás. Én is készülődöm már, el­köszönök a Gyenei családtól. A fiatal gazda kikísér. Úgy látszik, érzi, hogy a beszél­getés nem fejeződött be, mert ahogy kinn a kapuban kezet fogunk egymással, mintegy befejezésképpen mondja: — Szóval, majd meglátjuk. — Nem mond többet, de így is értem, tudom, hogy mit akar mondani. 3 Fejlődnek helyi ipari üzemeink a Második Ötéves Terv első évében Lényegesen növekszik a he­lyi ipari téglagyárak feladata második ötéves tervünk első évében. 24 százalékkal több tég­lát kell adniok népgazdasá­gunknak, mint 1950-ben adtak. Megnövekedett feladataik megvalósítását új beruházások segítik elő. A szállítások meg­könnyítése érdekében új sínhá­lózatot kap minden téglagyár. A csatári, teveli, bonyhádi és szakcsi gyárakban gépesítik a nyersgyártást. A gépek amel­lett, hogy a téglagyártás egyik legnehezebb kézi munkáját he­­lye­ttesítik, emelik a termelé­kenységet, ami által például csak Szakcson 28 ezer forint évi megtakarítást tudnak majd elérni. A Csatári Téglagyár köradagolót és transzportőrt kap, melyek ugyancsak nehéz fizikai munkától kímélik meg a téglagyári dolgozókat. A dombóvári Fémtömegcikk­gyártó Vállalat újabb gyártmá­nyokat gyárt az 1956-os terv­évben. Többek között megkezdi a kézihajtású mosógép és az új típusú csőrendszerű hősu­gárzó gyártását. Tervbe vették azt is, hogy hulladékanyagok­ból ötletes gyermekjátékokat gyártanak. Nagymértékben emelik a vállalat technikai színvonalát azok a beruházá­sok és műszaki intézkedések, amelyek az 1956-os tervévben lépnek életbe. Például kapnak egy univerzális marógépet, fú­rógépeket, köszörűgépet, rar­­cológépet, 5 tonnás öntőkemen­cét. Gépesítik a lemez hajlítá­­sát is, és a munka jobb meg­szervezése érdekében átcsopor­tosítják a vállalat gépparkját. * A Szekszárdi Vasipari Válla­latnál új részleget létesítenek, amelynek az lesz a feladata, hogy a sütőipari vállalatok ke­mence javításait végezze el. A termelékenység emelését és a munkakörülmények megjaví­tását szolgálják azok a beruhá­zások, amelyeket az 1956-os tervévben eszközölnek a válla­lat különböző részlegeinél. Többek között kapnak egy uni­verzális marógépet, egy 500-as és 1200-as csúcsesztergapadot és egy motorhenger fúrógépet. A műhelyeket porelszívó ké­szülékekkel és ventilátorokkal szerelik fel.* A tavaly leállított Sióagárdi Téglagyárból a Megyei Tanács ipari osztálya szemcsés trágya­gyártó üzemet létesít. Az üzem a második ötéves terv első évé­ben kezdi meg működését. * A Szekszárdi Nyomda 1956- ban új könyvkötőasztalt, auto­mata vágógépet és egy kettős gyorssajtót kap.* A Szekszárdi Patyolat a la­kosság kívánságára mosodát nyit Bonyhádon és szekszárdi telepén kibővíti a szárítóberen­dezéseket. * * A lakosság igényeinek meg­felelően, átszervezik a Szek­szárdi Kézműipari Vállalatot. A vállalat új profiljában túl­nyomó részt javítások szerepel­nek: felsőruha javítás, ha­risnyaszemfelszedés, nylon ha­risnya átkötés és gombbehúzás. tettei» szemüket tart a Tolna megyei Tanács A Tolna megyei Tanács Me­zőgazdasági Igazgatósága gom­bosan ügyel arra, hogy a ter­melőszövetkezetek veszteség nélkül, a kondíció és a tejho­­zamátlag megtartása mellett átteleltessék állataikat. Ennek érdekében november 25 és de­cember 10 között megyeszerte szemléket tartanak, amelynek során minden tsz-ben ellenőr­zik, megvannak-e a sikeres át­­teleltetés feltételei és ahol kell, még idejében segítséget adnak ezeknek biztosításához. A szemlebizottságok meg­vizsgálják, megvan-e a szüksé­­ges takarmányalap a termelő­­szövetkezeteknél és a számos­állatonként előírt 10 köbméter siló, mennyi a gyökgumós és szemestakarmány. Ellenőrzik az istállók tisztaságát és azt, hogy az állomány elhelyezéséhez megfelelő-e az istállótér. Fi­gyelmet fordítanak a lefolyók, vízvezetékek állapotára, a ta­­karmányelőkészítő sarkok, tej­­kamrák és egyéb tartozékok fertőtlenítésére, tanácsokat ad­nak a szálas, gumós és silóta­karmány szakszerű tárolására, hogy abból a legkisebb mennyi­ség se menjen veszendőbe. Számonveszi a szemlebizott­ság azt is, hogy a termelőszö­vetkezetek hogyan teljesítették idei állattenyésztési tervüket, s megnézik az állatokat minősé­gi szempontból is, hogy melyik nem alkalmas az átteleltetésre. Ott, ahol ilyen állatokat talál­nak, javaslatot tesznek a ter­melőszövetkezeteknek, hogy eze­ket az egyedeket még a tél be­állta előtt selejtezzék ki és helyükbe a takarmányt jól hasznosító tenyésztésre alkal­mas állatokkal töltsék fel állo­mányaikat. A Megyei Tanács Mezőgazda­­sági Igazgatósága reméli, hogy a szemlék nagymértékben elő­segítik a jó átteleltetést és az állattenyésztés következő évi feladatainak sikeres megoldá­sát. A Tolnai Napló levelezőinek találkozója Pakson Szerdán délelőtt volt a Tolnai Napló szerkesztőségé­nek és a paksi járásban dolgozó levelezőinek találkozója, ame­lyen a régi levelezők mellett részt vettek az újak is. A talál­kozón a levelezők sorra elmond­ták tapasztalataikat munkájuk­ról. Havasi Irén dunaföldvári levelezőnk például arról szá­molt be, hogy milyen jó hatása volt a versenymozgalomra üzemében az első levelének, amelyet nemrégiben közölt a Tolnai Napló. Havasi elvtársnő megígérte, hogy ezentúl gyak­rabban fog írni szerkesztősé­günknek. A találkozón részt­vevő elvtársak igen sok taná­csot, javaslatot is adtak a szer­kesztőségnek munkája megjaví­tása érdekében. Felvetődött egy nagyon érde­kes probléma ezen a találko­zón: Hor­váth elvtársnő, paksi levelezőnk elpanaszolta, hogy ő azért nem írt mostanában, mert a „felettes szerve’’ nem értett egyet egy levelével és megtil­totta neki, hogy írjon a Tolnai Naplónak. Erre a válasz termé­szetesen csak az lehet, hogy senkinek és semmiféle szervnek nem áll jogában megtiltani egy levelezőnek sem, hogy írjon bár­melyik pártlap szerkesztőségé­nek. Bármelyik dolgozónak jo­gában áll bármilyen témáról levelet írni a Tolnai Naplónak és úgyszintén a többi pártla­poknak és ebben senki nem gá­tolhatja a levelezőket. Ez annál is inkább így van, mert a leve­lezők — mivel maguk is dolgo­zók — a dolgozó nép széles ré­tegének hangját, véleményét képviselik , és a levelezők tevé­kenysége ezért a párt és töme­gek közötti kapcsolatnak is fon­tos tényezője. A paksi járás levelezői kérték a szerkesztőséget, hogy értékel­je a járási levelező találkozók után, hogy melyik járás leve­lezői végeznek jobb munkát.

Next