Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)

1955-12-18 / 296. szám

*w Tolnai «Äverdai Könyvtár Egy pÉcs HTl HP8» TQINA^ISYBi ^I ¥ TS37 © TT3Xgj[WAK LApJA.I XII. ÉVFOLYAM, 298. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR. VASÁRNAP, 1955. DECEMBER 18. A technika fejlesztésének fontos feltétele a dolgozók szakképzettségének emelése Pártunk Központi Vezetősé­gének alig­ egy hónappal ezelőtt nyilvánosságra hozott — az ipari termelés megjavításáról és műszaki színvonala emelésé­ről szóló — nagyjelentőségű határozata komoly feladatokat tűz az ipar dolgozói elé. Emelni kell a munka termelékenységét, gazdaságosabbá kell tenni a termelést, javítani a minőséget. A határozat megszabja a fel­adatokat a dolgozók szakkép­zettségének emelése terén is. A műszaki színvonal emelése, a fejlettebb technika alkalma­zása lehetetlen szakmailag kép­zett dolgozók nélkül. „Ahhoz, hogy a technikát mozgásba hoz­zuk és fenékig kihasználjuk, olyan emberekre van szüksé­günk, akik úrrá lettek a techni­kán, olyan káderekre van szük­ségünk, amelyek meg tudják tanulni és teljes hozzáértéssel ki tudják használni ezt a tech­nikát. A technika hozzáértő emberek nélkül holt dolog. — tanítja Sztálin elvtárs. Ipari üzemeinkben az utóbbi időkben elhanyagolják a dolgo­zók szakmai képzését. Vonat­kozik ez a munkásokra, de még inkább a műszaki dolgozókra. Számos fizikai dolgozó került az utóbbi években kisebb-na­­gyobb vezető beosztásba, aki a termelőmunkában becsülete­sen megállta helyét, nagy ta­pasztalatokkal rendelkezik a munkában, de egyre nehezeb­ben tud megbirkózni a növekvő feladatokkal. A műszaki fej­lesztés feladatai az eddiginél sokkal szélesebb látókört, ma­gasabb szakmai műveltséget követelnek a művezetőktől, cso­portvezetőktől. A Bonyhádi Zo­máncgyárban dolgozó műveze­tők nagy többsége a zománcozó üst, az égetőkemence vagy a sajtológép rrtellel került jelen­legi beosztásába. Többé-kevés­­bé jól látják el napi munkáju­kat, szervezik a munkát, be­osztják a dolgozókat, beavat­koznak, ahol valami hiba van. Azonban a termelés gazdasá­­gosssága, a technológiai fegye­lem javítása a termelési muta­tószámok olyan vizsgálatát kö­veteli meg, amely magasabb képzettség nélkül lehetetlen. A műszaki vezetők munkájá­ban nap­­ mint nap, adódnak olyan problémák, amelyek meg­oldásához a technika alaposabb ismerete szükséges. Mégis, az ipari üzemekben szinte alig ta­lálunk olyan műszaki dolgozót, aki szervezett tanulásban ven­ne részt. A Simontornyai Bőr­gyár 136 műszaki dolgozója kö­zül mindössze hatan vesznek részt levelező tanfolyamon, a Bonyhádi Zománcgyárban pedig senki sem. Ez állapot megszün­tetésében sokat segíthetnek a felsőbb szervek is a szakmai továbbképzés olyan megszerve­zésével, amely lehetővé teszi a műszakiak tanulását. Üzemeinkben sok az olyan munkás aki minden előképzett­ség nélkül került gépre dol­gozni. Mennyivel jobb munkát végezhetnének ezek a dolgozók, ha alaposabban ismernék az anyagok tulajdonságait, nem­csak azt a munkafolyamatot, amit maguk végeznek, hanem a többit is, mennyivel több ja­vaslatot tennének újításokra, ésszerűsítésekre! — A technika fejlesztését csak úgy lehet min­den dolgozó ügyévé tenni, ha az eddiginél sokkal több gondot fordítunk a munkások szakmai képzésére. Tagadhatatlan, hogy vannak eredmények e téren. Azonban ma sokkal kevesebb szakmai tanfolyam folyik a gyárakban, mint néhány évvel ezelőtt. A Bonyhádi Zománcgyár dolgozóit mindössze egyórás balesetvé­delmi oktatásban részesítették az év folyamán. Több üzemben teljesen szünetel a szakmai ok­tatás. Sok formája van a dolgozók szakmai ismerete bővítésének. Nemcsak az egyetemi, techni­kumi levelezőoktatásban való részvétel — bár a műszaki ve­zetők részére ez adja a legalapo­sabb képzettséget, — hanem az üzemek közötti tapasztalatcse­rék, sztahanovista bemutatók, munkamódszerátadó tanfolya­mok is fontos módszerei ennek. A Tolna Megyei Tatarozó és Építő Vállalat esti szabadegye­temet szervezett a dolgozók ré­szére. A Téglagyári Egyesülés levelezőtanfolyamot indított a gyárvezetők részére. A Bony­hádi Zománcgyár szorosan együttműködik a többi zománc­gyárakkal, tapasztalatcseréket szerveznek, közösen dolgoznak ki új eljárásokat stb. Mind­mind elősegíti a dolgozók szak­mai ismereteinek bővítését. A pártszervezetek, a szak­­szervezetek és a DISZ felada­tául tűzi ki a Központi Vezető­ség határozata, hogy mozgósít­sák a dolgozókat a tanulásra. — Magyarázzák meg minden dol­gozónak, hogy az üzem, a nép­gazdaság, de saját érdekük is, hogy megismerjék a fejlett technikát, sajátítsák el a szak­mai ismereteiket Az üzemek­ben szinte mindenütt ott van­nak a jól felszerelt műszaki könyvtárak, de a könyveket jó­formán senki sem olvassa. — Hogyan neveli a fiatalokat a tanulásra Méhes Katalin elv­társnő, a Dunaföldvári Kender­gyár DISZ-titkára, ha még ma­ga sem olvasott egyetlen köny­vet sem a műszaki könyvtár­ból? — A Dombóvári Fémtö­megcikkgyártó Vállalatnál nem­rég szakmai tanfolyamok indul­tak. Sokan azonban el-elmara­­doznak az oktatásról, „lemor­zsolódnak”. Miért nem beszél­getnek el ezekkel a dolgozókkal a vezetők, miért nem magyaráz­zák meg nekik a tanulás fon­tosságát? Pedig a jó munka itt is meghozza gyümölcsét. — A Bonyhádi Cipőgyár szakmai tan­folyama múlt év augusztusában indult és januárban lemorzsoló­dás nélkül fejeződik be a tan­folyam. Akadt ugyan három résztvevő, akik különböző in­dokokkal el akartak maradni, többször hiányoztak már. Mikor türelmesen megmagyarázták ne­kik a tanulás fontosságát, sőt, Zentai elvtárs, az egyik előadó arra is vállalkozott, hogy kü­lönórákon foglalkozik velük és így pótolhatják a mulasztott anyagot, vállalták a további részvételt és bizonyára eredmé­nyesen fognak vizsgázni. A műszaki ismeretek iránti érdeklődés felkeltése, a dolgo­zók szakképzése nemcsak ter­melési feladat, hanem jóval több annál. A művelt, képzett munkás jobban megérti saját munkájának összefüggését az egész népgazdaság fejlődésével. Különösen időszerű ez most, amikor a második ötéves terv­ben egyre inkább előtérbe kerül a technikai berendezések jobb, gazdaságosabb kihasználása, az új technika alkalmazása. ..ÜK««* A MAI SZÁMBAN: A világsajtó a Szovjetunió nagy diplomáciai győzelméről (2. o.) — Tapasztalatok a Dalmandi Gépállomáson (3. o.) Aki nem kapott kitüntetést (2—3. o.) — Élet és irodalom (4. o.) — Mit kellene tenni a tolnanémedieknek, hogy községük ne legyen a járás szégyene... (5. o.) — Üveges János igazsága (7. o.) Sokezer pár cipő, bakancs és csizmára való bőr terveit jelti A Simontornyai Bőrgyár már befejezte éves tervét, az év hátralévő részében 7.873.000 forint értékű bőrt, többek között 30 tonna talp­­kruppont, 35 tonna egyéb ke­­ményárut, 4,200 négyzetméter rámabőrt, 9509 négyzetméter bélésbőrt ad még terven felül a népgazdaságnak. Csak felsőbőrből annyit termel terven felül, amiből 170000 pár cipőt lehet gyártani. Abból a zsírosbőr mennyiség­ből, amit ugyancsak terven felül termelnek, sokezer pár bakancs és csizma gyártható. A Simontornyai Bőrgyár dolgozói most azért munkál­kodnak, hogy még ezt a ter­ven felüli vállalásukat is túl­teljesíthessék december 31-ig. halad a begyűjtés Szekszárdig Közeledik az 1955-ös év vége. Szekszárdon is felmérik azt, hogy a dolgozó parasztok milyen mértékben tettek eleget beszol­gáltatási kötelezettségüknek. Szekszárd városban vannak igen­­­­ ép eredmények a begyűjtés te­rén. Ezt bizonyítja ifjú Kishonti János hét holdas dolgozó paraszt példája is, mert erre az esztendőre már teljesí­tette minden terményéből és állati termékből a beszolgálta­tását, sőt már az 1956-os évre is eleget tett sertésbeadási kö­telezettségének. Hasonlóképpen teljesítette már ezévi beadását Sipos József dol­gozó paraszt is, a jövő évre még nem adott be ugyan semmit,, de nem kell őt félteni, mert amikor eljön az ideje, becsülettel eleget tesz az állam iránti kötelezettsé­gének. Nagy János 9 holdas dolgozó paraszt is már teljesítette ezévi beszolgáltatását. Mindhárom dolgozó paraszt a kötelező beszolgáltatásának már november 7-re eleget tett. Szekszárd dolgozó parasztsága ezévi beadását globálisan 91,7 százalékban teljesítette. Még rö­vid két hét van vissza attól az időtől, hogy teljes egészében tel­jesíteni kell városunknak minden terményből és állati termékből a beszolgáltatást. Mit tesz a városi begyűjtési hivatal a terv teljesí­tése érdekében? Mindennap meglátogatják a begyűjtés dolgozói a hátralé­kos dolgozó parasztokat, elbe­szélgetnek velük és felszólítják őket a hátralék teljesítésére, amennyiben a fel­szólításnak nem tesznek eleget, helyszíni elszámoltatást hajtanak végre. Ezenkívül a beszolgáltatás megkönyítése érdekében a váro­si begyűjtési hivatal lehetővé teszi az átütemezést egyes ter­ményekből más terményekre, hogy ezzel is lehetővé váljék a begyűjtési terv teljesítése decem­ber 31-ig. Világ proletárjai egyesüljetek." Már a jövő évi terv teljesítésén belülM Folyik a gépek téli nagyjavítása a Paksi Téglagyárban. A gyár lakatosai, szerelői jó munkájukkal már olyan előnyre tettek szert a nagyjavítási terv teljesítésében, hogy jelenleg a jövő év januárjába beütemezett munkákat végzik. Képünkön Schmidt Béla, Tímár János és Erős Sándor a prés üzem­adagolóját javítják. Tsz tagok 2200 forintos havi jövetiéze A paksi járásban a termelő­szövetkezeti tagok túlnyomó többségének havi jövedelme a tavalyihoz képest megkétszere­ződött. A már elkészült mérle­gek azt bizonyítják, hogy a kö­zös sokkal többet jövedelmez, mint az egyéni gazdálkodás. A járás 14 termelőszövetke­zetében összesen 2200 forint egy-egy tag havi átlag jöve­delme. A zárszámadások idején az egyéni parasztok két szemük­kel láthatják, hogy mennyit jö­vedelmez egy jól dolgozó asz­­talnak a közös gazdálkodás. Látják is, és közülük sokan a termelőszövetkezetet választ­ják. A közel­múltban a Paksi Vö­rös Sugárban 21 család, az utóbbi napokban a német­kéri Ságvári és Új Élet Tsa­­be három-három tag kérte felvételét, összesen a zárszámadások ide­jén és azóta 50 család, 72 tag lépett be a paksi járás termelő­­szövetkezetébe. Tiszta lappal kezdik az új évet Megyénkben 53 termelőszö­vetkezet teljesítette eddig min­den cikkféleségből begyűjtési tervét. Ezek között vannak a tengelici Petőfi, a paksi Vörös Sugár, a tolnanémedi Meggyő­ződés, a németkéri Ságvári és így tovább. De ugyanakkor még van néhány olyan terme­lőszövetkezet a megyében me­lyeknek ilyen, vagy olyan cikk­­féleségből tartozása van az 1955-ös évre az állammal szem­ben. Ilyen volt nemrégiben a kisszékely­ Március 9 Termelő­­szövetkezet is. De az elnök, Ernich Dániel elvtárs a szövet­kezet elnöke megmagyarázta a tagoknak, hogy a sokoldalú tá­mogatásért az állam azt kéri cserébe, hogy a termelőszövet­kezetek elsőnek, példamutató­an, maradék nélkül eleget te­gyenek beadási kötelezettsé­güknek. A szövetkezet tagjai ezt megértették és az elmúlt héten az állammal szembeni tartozásuk még hátralévő ré­szét is a begyűjtőhelyre szállí­tották, így a kisszékelyi Már­cius 9 Termelőszövetkezet is tiszta lappal kezdi az 1956-os évet. Hagykónfi megelőzte Parit A begyűjtési versenyben a ta­mási járás községei közül évekig Pari volt az első sőt a Pari dol­gozó parasztok megyei viszony­latban is élenjártak. Most sem elmaradott község Pari, hiszen néhány százalék hiányzik csak a község egész évi begyűjtési tervének a tel­jesítéséből. Azonban a versenyben még se Pári vezet. Az történt ugyanis, hogy a tamási járás községeinek begyűjtési versenyében néhány nappal ezelőtt Nagykónyi sze­rezte meg a vezetést. A község dolgozó parasztjai között napjainkban is nemes ve­télkedés folyik az elsőségért és tegyük hozzá, a verseny ered­ményes. Hiszen ennek következtében tett eleget csaknem minden cikkféleségből eddig kötelezett­ségének Pári község dolgozó parasztsága. A verseny során lett Nagykónyi a tamási járás legjobb községe. Ez­en a versenyen keresztül pe­dig maga a járás megszerezte a vezetést a megye járásai közül. Felkészültek a télre a közlekedési szervek Túl vagyunk már december közepén, még néhány nap és „hivatalosan” is beköszönt a tél. Igaz, hogy ezekben a napokban enyhe az időjárás, de az első hó már hetekkel ez­előtt leesett, számítani lehet a kemény télre. Télidőben leg­gyakrabban a nagyarányú havazások szokták akadályozni a közlekedést, a hófúvások eltorlaszolják az utakat, vasuta­kat, a kemény fagyban nehezen lehet indítani a gépkocsi­kat. Felkerestük néhány illetékes vállalat vezetőjét, nyilat­kozzék, mit tettek annak érdekében, hogy télen is zavarta­lan legyen a közlekedés, az utas-, az áru-, a postaforgalom. Ernyes József, a Szekszárdi Pályafenntartási Főnökség vezetője: Minden szükséges intézkedést megtettünk annak érdekében hogy bármilyen hóakadályt gyorsan elháríthassunk. Várjuk a havat, de azért — teszi hozzá mosolyogva, — jobb ha nem jön Minden veszélyeztetett hely­ee kihelyeztük a hósövényeket, sőt e drága és gyorsan elhasználó­dó anyagok helyett két helyet — mintegy 360 méter hosszú­ságban — állandó hóvédőműve építettünk. Területünkön mos is folyik fásítás, az ősz folya­mán eddig mintegy húszezer fa csemetét ültettünk el. Minden pályamesteri szakaszon kidol­goztuk a riasztási tervet, a he­lyi tanácsokkal megbeszélve, — gondoskodtunk munkaerőről, — felállítottuk a hófigyelő szolgá­latot. Több szakaszon végez­tünk síncserét, váltócserét. — Üzemképes állapotban vannak hóekéink is, így — bárhol ke­letkezik hófúvás, a lehető leg­rövidebb idő alatt meg tudjuk tisztítani a pályát. Minden dol­gozót oktatásban részesítettem] a télre való felkészülés érde­kében. Az elmúlt télen sem volt fenn­akadás területünkön a vasúti­­ közlekedésben, reméljük, most is így lesz, még ha a tavalyinál­­ nagyobb havazások is lesznek. Sziklai Tibor , a 25-ös AKÖV igazgatója: Télen a legnagyobb probléma­­ a gépkocsik indítása, ami külö­­­­nösen nálunk nehéz, hiszen te­­­hergépkocsi- és autóbuszállo­­­­mányunk Diesel-motorral mű­­­ködik. Beszereztünk két „Kon­­t verta” indítószerkezetet, egyi­­­­két a szekszárdi, a másikat a ■ paksi főnökségünk kapta. Ezzel­­ indítjuk majd reggel a gépko­­r esik motorjait, hogy megkímél­­­jük az akkumulátorokat. A ne­­­héz indítástól ugyanis gyakran­­ mentek tönkre az akkumul­áto­­­rok. A motorok felmelegítésére­­ traktorindító lámpákat, fasze­­­nes kályhákat szereztünk be. ■ elláttuk a gépkocsikat hólán­­­­cokkal, lapátokkal. A vállalatnál régebben az­­ volt a gyakorlat, hogy a „fagy­- brigádot­’ olyan emberekből ál­lt­lították össze, akik másra nem­­ voltak használhatók. Most a legjobb gépkocsivezetőt tettük meg a brigád vezetőjének, így minden bizonnyal jól látja el majd feladatát a brigád. A le­álló kocsik hűtővizének leenge­dése, reggel a gépkocsiknak in­dításra való előkészítése, a mo­tor felmelegítése, a hűtőnek melegvízzel való feltöltése stb. Volt már jó néhány fagyos nap ebben a hónapban, komoly fennakadás nem volt. Felké­­­szülten várjuk a téli hidegebb időjárást is. Megyeri József a Pécsi Útfenntartó Vállalat IV. sz. Szekszárdi Főkörzetének vezetője: Minden előkészületet megtet­tünk, hogy a télen biztosítsuk a zavartalan közlekedést. A me­gye területén négy, hóekével felszerelt Sztálinyec traktor és tizenhat lóvontatású hóeke áll készenlétben a gócpontokon, hogy a veszélyeztetett területe­ken azonnal munkába álljanak a hó eltakarítására. A síkosság csökkentéséhez, megszüntetésé­hez szükséges homokot, kőzúza­­lékot a legtöbb helyre már ki­szállítottuk. Néhány évvel ezelőtt kezdtük meg az utak hófúvás által ve­szélyeztetett részein a hóvédő erdősávok ültetését. Ezek egy része — főként a 68-as Szek­­szárd—Siófok­i úton már az el­múlt télen is csökkentette a hó­fúvások előfordulását. Felállítottuk Szekszárdon a hójelentő szolgálatot, amelynek segítségével azonnal be tudunk avatkozni, ha valahol hófúvás akadályozná a közlekedést.

Next