Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-07 / 6. szám
2 A Német Demokratikus Köztársaságban időző magyar párt- és kormányküldöttség meglátogatta két berlini nagyüzem dolgozóit Berlin (MTI). A Magyar Népköztársaság kormányának és a Magyar Dolgozók Pártjának küldöttsége, amely részt vett a Wilhelm Pieck születésnapja alkalmából tartott ünnepségeken, csütörtökön Kovács Istvánnak, az MDP Polititikai Bizottsága tagjának és Központi Vezetősége titkárának vezetésével látogatást tett a réptulajdonban lévő Berlin— Köpenicki rádiókészülék gyárban. A magyar küldöttséget az üzem bejáratánál Henion vállalatvezető üdvözölte. A Szabad Német Ifjúság tagjai virágcsokrokat nyújtottak át a magyar dolgozók küldöttjeinek. Kovács István, az üdvözlésre válaszolva rámutatott a német és a magyar nép barátságának nagy jelentőségére és hangsúlyozta: — A magyar küldöttség felhasználja az alkalmat arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaság üzemeinek meglátogatása során értékes tapasztalatokat gyűjtsön. A magyar küldöttség tagjai felkeresték az üzem kultúrtermében rendezett kiállítást, amely áttekintést nyújt a Köpenicki rádiókészülékgyár fejlődéséről a Német Demokratikus Köztársaság első ötéves tervének időszakában. Kovács István és a küldöttség többi tagja ezután szívélyesen elbeszélgetett a dolgozókkal. A magyar kormány- és pártküldöttség ugyancsak csütörtökön ellátogatott a Sztálinról elnevezett reptowi villanykészülékgyárba és részt vett az üzem dolgozóinak gyűlésén. A magyar munkásság üdvözletét Nógrádi Sándor vezérezredes, a honvédelmi miniszter első helyettese tolmácsolta a német nagyüzem dolgozóinak. — A magyar dolgozók — mondotta — őszintén együtt éreznek veletek. Nemcsak azért mert üzemeikben ugyanazokat a problémákat kell megoldaniok, mint nektek, hanem azért, mert közös a célunk: győzelemre kell vinnünk a szocializmus ügyét, biztosítanunk kell népeink szabadságát és függetlenségét. v Az üzem dolgozói nagy lelkesedével fogadták Nógrádi Sándor vezérezredes szavait és felkérték a magyar küldötteket, adják át üdvözletüket a magyar dolgozóknak és Rákosi Mátyás elvtársnak, az MDP Központi Vezetősége első titkárának. * Novikov cikke az Izvesztyijában az amerikai politikusok „karácsonyi üzenetéről44 Moszkva (TASZSZ). Az Izvesztyija pénteki számában N. Novikov „Megérdemelt visszautasítás” című cikkében többek között a következőket írja: Az európai népi demokratikus országok erejükbe és a jövőbe vetett hittel lépték át az új esztendő küszöbét. A négy népi demokratikus ország felvétele az ENSZ-be meggyőzően bebizonyította, hogy csődöt mondott az Egyesült Államok és partnerei vezető köreinek hátrányosan megkülönböztető politikája a szóbanforgó országokkal szemben A népi demokratikus országok tovább haladnak a maguk útján, még ha egyeseknek nem is tetszik. Azt lehetne hinni, hogy az események menetéből egyes nyugati körök levonták a tanulságot. Nem így történt. Ezek kísérletet tesznek, hogy durván beavatkozzanak ez országok belügyeibe. Ezt bizonyítják egyes amerikai államférfiak és politikusok — Eisenhower elnök, Dulles külügyminiszter és mások — úgynevezett karácsonyi üzenetei. Harriman, Newyork állam kormányzója az amerikai vas-útmágnások egyike. Az ő „karácsonyi üzenetének” hátsó gondolata az, hogy vissza akarná szerezni azokat a pozíciókat, amelyeket annak idején Magyarország és Lengyelország gazdasági életében elfoglalt. Harrimannak számos bánya és gyár volt tulajdonában Lengyelországban. A Standard Oil of New Jersey amerikai kőolajmonopólium főkolomposai arról ábrándoznak, hogy visszaszerzik a harácsolás lehetőségét Romániában, ahol a háború előtt a hatalmas hasznot hajtó Roumain—American kőolaj társaság volt a birtokukban. Egyes amerikai pénzemberek nem tudnak beletörődni abba, hogy elveszítették a régi Magyarország gazdasági életében elfoglalt pozíciójukat. A Horthy-kormány ugyanis monoopóliumot adott az amerikai részvénytársaságoknak a dunántúli olajterületek kiaknázására. Az első világháború után az amerikai monopóliumok kezükbe kaparintották a lengyelországi szénbányák jelentős részét. A szövetségközi állandó szénbizottság egyik amerikai tagja 1919-ben Herbert Hoovernek, az Egyesült Államok egyik későbbi elnökének ezt írta: — „Igen fontosnak tartom, hogy követeljük Lengyelországtól, egyezzék bele a kattowicei medence szénkitermelésének hivatalos, főként amerikai, ellenőrzésébe, még mielőtt a medencét átadják Lengyelországnak.” Hoover válaszul közölte: „A lengyel kormány mindent megtesz, amit mi kívánunk.” A „karácsonyi üzenetek” küldői, köztük Herbert Hoover is, éppen ezt a rendszert kívánják vissza, amikor a közép- és déleurópai országok mindent megtettek, amit az amerikai monopolisták óhajtottak. — Hiú ábrándok! Novikov cikke a továbbiakban rámutat a lengyel rádió, az albán Poppulit és az indiai National Herald megállapításaira. Nem tűrjük, hogy bárki is merényletet kövessen el szuverenitásunk és népi hatalmunk ellen, — jelentette ki a lengyel rádió. Az effajta üzenetek — írja a Zeni i Poppulit — ugyanúgy, mint az albán belügyekbe történt egyéb beavatkozási kísérletek, mindig eredménytelenek voltak és azok is maradnak. A National Herald vezércikkében rámutat arra, hogy az amerikai politikusok „karácsonyi üzenetei” sértik a genfi szellemet. Az effajta felhívásokat semmivel sem lehet igazolni, különösen a keleteurópai országoknak az ENSZ-be történt felvétele után. A népi demokratikus országok dolgozói biztosan haladnak a szocialista fejlődés magukválasztotta útján. Senki sem diktálhatja a népeknek, milyen társadalmi rendszert választanak. Senkinek sem áll hatalmában, hogy befolyásolja a társadalmi fejlődés objektív törvényeit, — írja Novikov. Újévi fenyőünnep Moszkvában A képen: Újévi fenyőünnep Moszkvában a Szakszervezetek Háza oszlopcsarnokában. Télapó gyerekekkel a fenyőnél. TOLNAI NAPLÓ H.A. Bulganyin távirata. Csou En-lajhoz Moszkva (TASZSZ): N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke táviratot küldött Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének abból az alkalomból, hogyy a Dzamin —Üde—Ulan—Bator között épült vasútvonalon megindult a a forgalom. N. A. Bulgányin távirata J. Cedenbalhoz Moszkva (TASZSZ). N. A. Bulgányin, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke táviratot küldött J. Cedenbalnak, a Mongol Népköztársaság miniszterelnökének, a Szovjetunió a Mongol Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság közötti közvetlen vasúti közlekedés megindulása alkalmából. Jugoszláv—egyiptomi közös nyilatkozat Tito és Nasszer tárgyalásairól Kairó (TASZSZ). Mint a kairói rádió közli, Tito Jugoszlávia elnöke és Nasszer egyiptomi miniszterelnök tárgyalásaik befejezése után közös nyilatkozatot adtak ki. A nyilatkozat megállapítja, hogy a felek folytatták az 1955. februárjában megkezdett tárgyalásokat, megvizsgálták a nemzetközi helyzetet, beleértve a középkeleti és déleurópai helyzetet, megvitatták továbbá Egyiptom és Jugoszlávia kapcsolatainak megerősítését és a két ország együttműködését. A tárgyalások a két ország baráti viszonyához méltón a barátság és a kölcsönös megértés légkörében folytak le. A nyilatkozat a továbbiakban megállapítja, hogy Tito elnök és Nasszer miniszterelnök megelégedéssel szögezte le a mostani nemzetközi helyzet alapvető kérdéseiben vallott nézeteinek közös voltát. Mindkét politikus azon a véleményen van, hogy a háborús veszély csökkent és a helyzet általános javulása tapasztalható. Rámutat azonban a nyilatkozat, hogy egyes körzetekben még a ’„hidegháború’’ következményei észlelhetők és ezek feszültséget okoznak. Minden olyan erőfeszítés, amely a feszültség enyhítésére irányul, egyben kiterjeszti a tárgyalásoknak és a megállapodásnak, mint a vitás kérdések megoldása egyetlen útjának alapját. Az elnök és a miniszterelnök újból kijelenti, hogy országaik politikája, tartózkodás minden szövetségben való részvételtől. Hangsúlyozza a nyilatkozat, hogy a békét csak úgy lehet megszilárdítani, ha minden téren valamennyi ország függetlensége és teljes jogegyenlősége alapján működnek együtt, azoknak az elveknek megfelelően, amelyeket az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezlete jóváhagyott. Eltemették Wirth volt német kancellárt Berlin (MTI). A nyugatnémetországi Freiburgban csütörtökön temették el a minap elhúnyt dr. Josef Wirth, volt német birodalmi kancellárt. Josef Wirth elhalálozása alkalmából a Béke Világtanács nevében Jean Laffitte főtitkár táviratban fejezte ki részvétét. Otto Grotewohl miniszterelnök, a Német Szövetséghez intézett táviratában a Német Demokratikus Köztársaság kormányának részvétét tolmácsolta. 1951 JANUÁR 7. K. J. Vorosilov ellátogatott Potsdami» Berlin (MTI) A Wilhelm Pieck köztársasági elnök 80. születésnapja alkalmából a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodó szovjet kormányküldöttség, élén K. J. Vorosilovval, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökével, csütörtökön ellátogatott Potsdamba és megtekintette a ,,Cecilien-Hof” kastélyt, amelynek falai között 1945-ben aláírták a történelmi jelentőségű potsdami egyezményt. K. J. Vorosilov a potsdami kerületi tanács elnökének üdvözlő szavaira, válaszolva kijelentette: — A potsdami egyezmény, a szovjet-német barátság alapköve. Ez a barátság az egyezmény aláírása óta a béke biztosításáért vívott közös harcunk révén megbonthatatlan szövetséggé fejlődött. az Humanité a választások után kialakult belpolitikai helyzetről Párizs (MTI): Javában folynak a puhatolózó tárgyalások az új kormány megalakítása ügyében. Az Humanité kommentárjában megállapítja, hogy a választások logikus következménye nem lehet más, mint egy népfront-kormány megalakítása. Minden más elgondolás megfosztaná a baloldalt választási győzelmétől, tehát elárulná a választók akaratát. Egyesek két ilyen elgondolást tanulmányoznak most. Az egyik a jobboldalé, amely — miután vereséget szenvedett a választásokon — igyekszik „középpárti” többséget létrehozni, s ez a függetlenektől a szocialistákig terjedne. Ennek az lenne a feltétele, hogy azok a polgári pártok, amelyek a választási hadjárat során szemben álltak egymással és megbélyegezték egymást, kibéküljenek. Guy Mollet és Mendes-France egyébként ezt elvetette. • A köztársasági front vezetői, akik hallgatnak a népfrontmegoldásról, most maguknak követelik a hatalmat. A köztársasági front egymagában nem rendelkezik többséggel. — De hát mivel kormányozna — teszi fel a kérdést az Humanité. — A Franc-Tiréur azt tanácsolja, hogy a tegnap kormányon volt jobboldali pártok támogassanak egy köztársasági frontkormányt. Az ilyen kormány azonban a jobboldali szavazatok kénye-kedvének lenne kitéve és foglya lenne a jobboldalnak, amely bármelyik pillanatban megvonhatná tőle támogatását. Teljességgel képtelenség azt gondolni, hogy a jobboldal támogathatna egy baloldali politikát. Akárhogy alakuljanak is a dolgok, nem lehet elképzelni politikai változást a kommunisták részvétele nélkül. Sokan azt mondják: képtelenség, hogy a kommunisták belépjenek a kormánytöbbségbe. — De vajon miért? — kérdi az Humanité. — Azok, akik ezt állítják, ki akarják zárni a munkásosztály képviselőit a közügyek vezetéséből. Természetes, hogy a mérsékelteknek ez az óhajuk. De hogyan lehet hozzájuk csatlakozni akkor, amikor a szociális haladás jelszavait hangoztatják? A kérdés lényege tehát az, hogy a baloldali politika, amelynek megvalósítását az ország január 2-án kifejezésre juttatott véleményével követelte, csak baloldali többségre támaszkodhatik. Ez a többség létezik az új nemzetgyűlésben: a kommunisták, a szocialisták, a radikálisok több mandátummal és több szavazattal rendelkeznek, mint valamennyi többi párt együttesen. Továbbra is fenntartani a kizárás politikáját a kommunista párttal szemben, azt jelenti, hogy a jobboldalra hagyják a hatalom ellenőrzését. Faure, Pinay és Bidault a január 2-i választások nagy legyőzöttjei. Vajon van-e egyetlen egy olyan baloldali választó is, aki beleegyeznek, hogy a baloldal szétzúzása miatt ezek ismét felbukkanjanak — veti fel a kérdést végül az Humanité. Szudán felvételét kérte az ENSZ-be Kairó (TASZSZ) Khartumi jelentések szerint Mubarak Záruk szudáni külügyminiszter levelet intézett az ENSZ főtitkárához. A levélben kéri, hogy Szudánt vegyék fel az ENSZ-be. Bármerre tekint az ember Leningrád kikötőjében, hajókémények, árbocok erdejét látja. Sok a szovjet hajó, de még több a külföldi: lengyel, svéd, holland, dán, finn hajók, két karcsú gőzösön a messzi argentin köztársaság lobogója leng, kissé távolabb egy panamai hajó ringatózik. 1955-ben nagymértékben bővült a Szovjetunió külkereskedelmi hálózata és ez itt a leningrádi kikötőben különösen szembetűnő. A háború után az idén először érkeztek hajók Nyugat-Németországból, először vetett horgonyt egy görög gőzös, amely épületfáért jött, sőt, mi több, svájci hajó is megfordult a kikötőben a leningrádiak nagy csodálkozására, hiszen Svájc jellegzetesen szárazföldi ország. Mindennapos vendégek a kikötőben az angol, belga, norvég, spanyol hajók, s hosszú szünet után franciák is. A művelt világnak szinte valamennyi nyelvén beszélnek itt a patraszálló tengerészek, gyorsan összeismerkednek, régi barátságok újulnak fel, újak szövődnek. A raktárakban és a nyílt raktározásra épült betonozott tereken zsúfolódik a sok áru: épületfa, tégla, gabona, cukor, gyapot, hosszú acélvázak a vízierőművek építéséhez, déli gyümölcsök aranyos csomagolásban, de ki is győzné felsorolni mind! A kereskedelmi kikötő — valóságos város. Az utcák két oldalán óriási raktárak, hűtőházak húzódnak több kilométer hosszúságban egészen a hajózható csatornáig. Fiatal tölgyek és jegenyék szegélyezik az utcákat, az elmúlt években ültették őket. Leginkább azonban az tűnik szemébe mindenkinek, hogy alig látni itt-ott egy-egy embert. A behozatali részleg diszpécser-irodájában csend, nyugalom honol. A telefonkagylók békén pihennek helyükön. Jó jel. Azt jelenti, hogy a részleg zavartalanul működik, a grafikon szerint mára előirányzott kirakodási megterhelés — óránként ezer tonna — nem okoz különösebb nehézséget. Önkénytelenül is szeretnénk megkérdezni a nyugodt diszpécsert: ugyan hol vannak az emberek, az izmos kikötőmunkások csapatai, amelyek e tömérdek árut kirakják, berakják? De nincs miért megkérdezni: a tények ékesszólóan beszélnek. Nincs többé szükség a kikötőben dagadóizmú, szorgos munkások ezreire, felváltották őket a különböző gépi berendezések: az emelődaruk, a merítőkanalas szállítógépek, a szivattyúk, a vontatók, stb. A korszerűen berendezett kikötők legfontosabb „munkásai” a különböző szárazföldi és úszó daruk. Ezek a fáradhatatlan óriások a zsákok, gerendák, a hordók garmadáit egész épületrészeket emelnek át a hajókra, vagy tesznek a partra, gyorsan, pontosan s szinte zajtalanul. A szénszállító hajókat nagyteljesítményű markoló-rendszerű rakodógépek rakják ki. Nem látni sehol a sűrű fekete porban izzadó, lapátos munkások százait. A gépek mindent elvégeznek, s az emberek csak kiseprik utánuk a hajóraktárt. A gép markolóberendezése — amely olyan, mint valami őskori óriás sárkány szája — egyszerre hét tonna szenet „harap” össze, s háromszorra — összesen öt perc alatt — megtölt egy vasúti kocsit. A mai szovjet kikötőmunkás — mindenekelőtt a hatalmas rakodógépek kezelője. Fizikai erőkifejtésre ugyan még mindig szükség van, de legfőbb feladat az, hogy a technikai berendezéseket a lehető legteljesebben kihasználja. S ehhez nem annyira izomerőre, mint inkább szakképzettségre és találékonyságra van szükség. — Ebben a munkában igen sok függ az emberek kezdeményezésétől. A kikötőben szerte ismerik Ivan Mihajlovot, az egyik rakodógép kezelőjét. 25 éve dolgozik a kikötőben s azóta több, mint 200 újítását, ésszerűsítését fogadták el és alkalmazták. A számvevőség nemrégiben kimutatta, hogy Mihajlov újításainak együttes gazdasági értéke meghaladja az ötmillió rubelt. ... A megrakott hajók sorban kifutnak a tengerre. Helyükre azonban új tengerjáró óriások jönnek külföldi árukkal megrakottan, s itt újból megtöltik a szovjet föld, a szovjet mező- a gazdaság és ipar termékeivel. ' Kikötő a Néva torkolatánál Irta: A. Sxaparov