Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-08 / 7. szám
1956. JANUÁR 8. TOLNAI NAPLÓ Széleskörű vita, bírálat — ez jellemezte a Tolnanémedi Kendergyár vezetőségválasztó taggyűlését Nagy esemény volt a Tolnanémedi Kendergyárban: megtartották a beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlést. A taggyűlési beszámoló elemezte a pártszervezet két évi munkáját. Nagyon helyesen, a termelés adatain keresztül mutatta be, hogy milyen eredménnyel dolgoztak például 1954-ben. Utalt arra, hogy a Nagy Imre-féle politika hogyan gátolta az üzem előrehaladását. Foglalkozott azzal is a beszámoló, hogy milyen eredményt értek el a technológiai előrehaladás terén. A dolgozók mintegy 40 javaslatot terjesztettek be a technológia megjavítására és ennek nagy részét elfogadták, bevezették, vagy a közeljövőben kerül sor alkalmazására. A beszámoló alapjaiban véve nem volt a legsikerültebb. A Központi Vezetőség márciusi határozatára éppen csak utalt, de nem elemezte alaposan az azóta megtett utat. Pedig lett volna miről beszélni ezzel kapcsolatban is. Noha nem oldódott meg minden probléma az üzemben, de jelentős előrehaladás történt március óta. Javult a munkafegyelem, jelentősen megnövekedtek a termelési eredmények és ez egyben azt is mutatja, hogy jelentősen megjavult a pártmunka. Mindezt figyelmen kívül hagyni azt jelenti, hogy eltorzítják a valóságot. NEM VOLT ELŐREMUTATÓ A BESZÁMOLÓ. Egy szó nem sok, de még ennyi sem volt benne a feladatokról, amelyeket a K. V. novemberi határozata és a II. ötéves terv célkitűzései megszabnak. Nem lehet jó az a beszámoló, amelyik nem elemzi, hogy milyen feladatokat és hogyan kell megoldani az elkövetkező időben. A vezetőségek újjáválasztása azért vált szükségessé, mert a megnövekedett gazdasági feladatok nagyobb követelményeket állítanak a pártszervezetek elé és ezeket csak a megerősített vezetőségek tudják megoldani. Az előremutatás, a feladatok, mégis annyira kimaradtak a beszámolóból, hogy például a II. ötéves tervet meg sem említette. A taggyűlés előtt a járási pártbizottságtól Somogyi Márton elvtárs felhívta a figyelmet a beszámolónak erre a súlyos hiányosságára. Erre elkezdtek kapkodni, hogy „mentsék, ami menthető“, de a vége az lett, hogy az üzem igazgatója, Czeller János elvtárs lediktált két oldalnyi „feladatot,“ azt az egyik elvtárs legépelte, a párttitkár, Sebestyén Ferenc elvtárs pedig a taggyűlésen felolvasta. Ezzel a beszámoló sem sokkal lett jobb és ugyanakkor a pártdemokráciát is alaposan megsértették. JÓ VOLT A BESZÁMOLÓBAN hogy kitért a pártmunka különféle területeire. Beszélt például arról, hogy milyen volt a kollektív vezetés, a pártoktatás, a pártépítés. Foglalkozott a DISZ-szel is, de ugyanakkor hiba volt, hogy megfeledkezett az üzemben dolgozó asszonyokról, az MNDSZ-ről. Jó oldala volt az is a beszámolónak, hogy bátran bírált, feltárt több olyan problémát, amely gátolja a termelést. Elmondotta, hogy az oktatóknál nem mentek úgy a munkák, ahogyan kellett volna pedig ott még két pártvezetőségi tag is dolgozott. Ez sem mondható azonban teljesnek, mert kimaradt például az önbírálat. A párttitkár munkájáról például egy szó sem volt benne. A beszámolónak ezek a hiányosságai abban gyökereznek, hogy nem kollektívan állították össze. Pártvezetőségi ülésen ugyan megbeszélték, hogy mi kerüljön bele a beszámolóba, de végül mégsem úgy készült el. A széleskörű párttagság bevonása sem történt meg a beszámoló összeállításánál. Amint ez a beszámolóból is kitűnt, nem épít a vezetőség a párttagság aktivitására, és ezen a téren, most az előkészületek során sem történt lényeges változás. Ez azért nagy hiba, mert az üzem kommunistáiban nagy lelkesedés van, érzik a felelősséget az üzem termeléséért, munkájáért és tudják, hogy elsősorban rajtuk múlik, hogyan teljesíti az üzem tervfeladatait. Ez kiderült akkor is, amikor a taggyűlés előtt az üzemben elbeszélgettünk a kommunistákkal, de különösen megmutatkozott a taggyűlés vitájában. TÖBB MINT TÍZEN SZÓLALTAK FEL és mondták el véleményüket a pártvezetőség munkájáról és szinte kivétel nélkül konkrét javaslatokat tettek a termelés megjavítására. Petó József rakodó: — Észrevettem, hogy nagyon sokan megpakolva, mennek ki az üzemből, hol ez tűnik el, hol az. Ez tűrhetetlen állapot, az üzem és a benne lévő felszerelés közös vagyon, és nem csak iszalmája. A vezetőségnek feltétlenül meg kell javítani az ellenőrzést, hogy senki, még egy szöggel se tudja megkárosítani az üzemünket. Baranyai József: —Nagy hiba volt a pártvezetőség munkájában, hogy nem adtak pártmegbízatást és a mulasztásokért nem vontak senkit felelősségre. Czeller János igazgató: — Több segítséget kérek a pártszervezettől, annál is inkább, mert a nagy hajrá után, most a tervév első napjaiban lemaradtunk. Azt várom a kommunistáktól, hogy az észlelt hibákat azonnal tárják fel, ne gyűjtsék őket „csokorba,“ mint a nyáron az áztatóknál volt, mert akkor nem lehet rajta segíteni. Az is nagy hiba, hogy sokszor csak a vezetők hátamögött bírálnak. Mózes János rámutatott arra is, hogy miért nem mertek sok esetben még a kommunisták sem bírálni. — Több esetben tapasztaltuk, hogy aki bírált, az rosszul járt, valamilyen formában éreztették vele a vezetők. Ez komoly probléma az üzemben: nemcsak a pártonkívüliek, hanem még a párttagok is úgy vélekedtek, hogy aki bírál, annak beletörik a foga. Az egyik párt vezetőségi tagra, aki többször bírálta az igazgatót, azt mondták: „Biztosan nem kerülsz be a vezetőségbe, mert az igazgató majd tesz ellened lépéseket.“ Az üzem kommunistáinak dicséretére válik, hogy mindennek ellenére is élnek jogaikkal: bátran bírálnak, mert tudják, hogy a hibák kijavításának ez a módja. Az igazgató elvtárs megszívlelte a bírálatot és ez alap arra, hogy megszűnjenek a hasonló problémák. Mózes János elvtárs bírálta azért is a vezetőséget, mert ő a 31 éves gyakorlata alapján kidolgozott az áztatás meggyorsítására egy új technológiai eljárást, nagy megtakarítást lehetne vele elérni, de még nem vizsgálták felül, elfektették a javaslatot a fiókban. Szilágyi Aladár sztahanovista, pártvezetőségi tag: — javítani kellene a termelést azáltal is, hogy az üzem vezetősége jobban támaszkodna a gyakorlott, jól dolgozó munkásokra. Én magam is szívesen segítenék a többi dolgozóknak és jobban belekapcsolódnék az üzem életébe, ha a vezetők foglalkoznának , velük. Jó módszer volt pár évvel ezelőtt, hogy a vezetőség rendszeresen foglalkozott a sztahanovistákkal, szerintem most is ez kellene és akkor nem 94—98 százalékra teljesítenénk tervünket a tervév első napjaiban. Ferenci Imre toros: — Kétszeres munkát jelent, hogy összekeverik a rakodók a nedves kendert a szárazzal és itt kell kiválogatni. Gyakran még a gépet is le kell állítani, ha nedves kender kerül bele. A rázónál pedig rossz egy tű és ez miatt megy nehezen a munka. Ezeket a hibákat a vezetőség könnyűszerrel meg tudná szüntetni és akkor jelentősen növekednének a termelési eredmények. Felszólaltak még, Varga Gyula, Pajor Miklós, Mészáros István elvtársak és a járási pártbizottság nevében Somogyi Márton elvtárs. A vita során kibővítették a határozati javaslatot, amit egyhangúlag megszavaztak. A VITA UTÁN KERÜLT SOR AZ ÚJ VEZETŐSÉG MEGVÁLASZTÁSÁRA. A jelölőbizottság javaslatát megvitatták, kiegészítették, véleményt mondtak a jelöltekről és utána titkos szavazással megválasztották az öt vezetőségi tagot. A régi vezetőségből négy elvtársat ismét megválasztottak: Komáromi János, Sebestyén Ferenc Nacsa Gyula és Szilágyi Aladár elvtársakat, akiket képesnek tartanak arra, hogy hibáikat kijavítják és meg tudják oldani a feladatokat. Nem választották azonban meg Kapinya Sándort, aki munkájában sem példamutató, pártmunkát nem végzett és hiányzott nála az áldozatkészség. Helyette Győré Gyula elvtársat választották, aki eddig, mint pártcsoport bizalmi dolgozott és jó pártmunkásnak bizonyult. Hibája volt a taggyűlésnek, hogy még a vezetőség sem ismerte megfelelően a K. V. határozatát a taggyűlés és a szavazás módjáról. Ezért problémák voltak a szavazatok összeszámolásánál. Az elnök sem tudta megfelelően kötelességét. A jelölőbizottságba először beválasztottak egy pártvezetőségi tagot, ami nyilván nem helyes. Nem ellenőrizték a tagsági könyveket. A taggyűlés hibái ellenére is jó munkát végzett, mert az egész párttagság aktívan részt vett a problémák megtárgyalásában. Most már az szükséges, hogy a feladatokat is ilyen kollektíván oldják meg. Boda Ferenc Az első felajánlás ... Csendesen esik az eső. Mégis lüktet az élet Bátaszék állomáson. Esőkabátos dolgozók végzik felelősségteljes, veszélyes munkájukat. Most még egy utolsó erőfeszítésre van szükség és az őszi forgalom utolsó szakaszát is befejezték az állomás dolgozói. Dolgozik a pártszervezet is, állandóan segíti a dolgozókat a terv teljesítéséért folyó harcban. Az őszi forgalom sikeres befejezése mellett készülnek a vezetőség újjáválasztására. December utolsó napjainak egyikén élénk beszélgetés folyt a pártszervezet irodájában. Havasi József elvtárs éppen a vezetőségválasztásról beszél, és azt mondja, hogy a választás csak akkor lesz eredményes, ha meghallgatjuk a dolgozók véleményét, a pártszervezet eddigi munkájáról, de nemcsak erről beszélünk velük, hanem a munkáról, a versenyről is. A második ötéves terv indulásánál ránk eső feladatokat csak úgy tudjuk megoldani, ha a dolgozók tömegeit bekapcsoljuk a versenybe. Bíró Lajos elvtárs csak hallgat. Gondolkodik. Egyszer csak megszólal: „Tett már valaki felajánlást? — Havasi elvtárs, te már megtetted vállalásodat?” — Még nem, — hangzik a válasz. — Bíró elvtárs most már nem szól semmit, hanem cselekszik. Magában gondolkodik félig hangosan: „Nem szeretek én utolsó lenni. Itt az alkalom, hogy elsőnek tegyem meg felajánlásomat, hisz a békekölcsön jegyzésnél is az elsők között voltam, ezerforintos jegyzéssel, miért ne legyek most is az elsők között?" — Közben már ír is: „MUNKAFELAJÁNLÁS. A Központi Vezetőség márciusi és novemberi határozatának végrehajtása, második ötéves tervünk sikeres beindítása érdekében, azért, hogy a vezetőségválasztásig a munkában is jó eredményeket érjünk el, az alábbi felajánlást teszem: 1. Az első negyedéves tervünk sikeres teljesítése érdekében vállalom, hogy szolgálatomat utasítás szerint, balesetmentesen, kommunista példamutatással végzem. 2. Politikai és szakmai tudásom fejlesztése érdekében a politikai oktatáson rendszeresen és pontosan jól felkészülve veszek részt, valamint a kezelői szakvizsgát az első negyedéves tervidőszak végére sikeresen leteszem. 3. A pártvezetőség munkáját úgy kívánom segíteni, hogy elbeszélgetek olyan dolgozóval, aki a politikai oktatásról távolmarad. Elvtársi üdvözlettel: BÍRÓ LAJOS vonatfékező.” — Elkészültem. Itt van, Havasi elvtárs, megelőztelek. Én lettem az első, adjátok át Kovács elvtársnak, a párttitkárnak. Megyek, mert már indul a vonatom. P. J. Selejtmentesen dolgozik A dombóvári cementipari üzemben dolgozik Császár István brigádvezető. Brigádja nemcsak normáját teljesíti állandóan túl a bányapillérkövek gyártásánál, hanem selejtmentesen is dolgozik. Amikor — egy hónappal ezelőtt — magas volt a selejt az üzemben, brigádjával együtt vállalta, hogy nem készítenek selejtes árut, ezt fokozott figyelemmel ?A gépek jobb karbantartásával, ?. balszálrepedéses készáruk anyagának újrabedolgozásával érik el. Vállalását azóta teljesíti Császár elvtárs és brigádja. 7 Gatter Fűrész levele szerkesztőségünkhöz Kedves Tolnai Napló! 1952-ben kerültem ide a szövetkezetbe, akkortájt, amikor ez a szövetkezet a dombóvári Faipari KTSZ megalakult. Sokáig álltam itt már akkor is tehetetlenül, míg végre egy Diesel-motorral meghajtottak. Vígan, fütyülve ontottam a szép sima deszkát, ugyanis az volt a feladatom, mint a gatter-fűrésznek, hogy deszkákat fűrészeljek a farönkökből. Büszke voltam, amikor láttam, hogy az én munkám is hozzájárult azoknak a szép bútoroknak az elkészítéséhez, amelyeket ebben a szövetkezetben gyártanak. Jött a tél, a hideg december s akkor döbbentem rá, hogy én nemcsak deszkát adok a szövetkezetieknek, hanem fűrészport is. Sok-sok fűrész, port... Egy éven keresztül annyit, amennyi bőven elegendő télen a műhelyek fűtésére. Most már annak is örültem, hogy a műhelyekben ingujjra vetkőzve dolgoznak az asztalosok és a melegben jobban ragad az enyv, fényesebben ragyog a politúr. Történt aztán tavaly egy szomorú eset. Hűséges meghajtótársam ,a Diesel-motor elromlott. Úgy elromlott, hogy többé nem tudták megjavítani. Szakemberek jöttekmentek körülöttem, nézegették a motort, s lemondóan legyintettek. Tavaly egy szép tavaszi napon mások jöttek ide, elcipelték a motort, engem itthagytak árván, tehetetlenül. Nyáron aztán félfüllel meghallottam, hogy hoztak egy villanymotort a szövetkezetnek és most majd ezzel fognak meghajtani. Rozsdásodó tagjaimat a megifjodás reménye járta át. Új rönköket éreztem fogaim között, új fényes deszkákat láttam születni munkám nyomán és éreztem a fűrészpor éltető illatát. Honnan is tudtam volna én akkor még azt, hogy a Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat dombóvári telepén bürokraták is léteznek. Hisz én azt sem tudtam eddig, hogy mi az a bürokrácia. Sajnos, megtudtam. Újra szakemberek jelentek meg a szövetkezetben, mindent gondosan megvizsgáltak, feljegyeztek és fontoskodó titokzatos arccal eltávoztak. Majd más szakemberek jöttek, akik ugyancsak vizsgálatot tartottak: méricskéltek, fára másztak s ezek is elmentek. Nagysokára végre drótokkal jöttek újabb emberek (azt hiszem villanyszerelők, mert úgy hallottam, hogy valami áramszolgáltató vállalattól jöttek) és ezek, amint később, itt a beszélgetésekből megtudtam, merősítették a hálózatot ,hogy alkalmas legyen a valahol ugyancsak árván gubasztó leendő villanymotor meghajtására. Ez már nagyon régen volt. Azóta beköszöntött a tél, a műhelyekben fűrészpor hiányában nem tudnak fűteni, s a deszkákat még most is sok pénzért egy komlói vállalat gatter-fűrésze készíti szövetkezetünknek. Azóta újabb rozsdafoltok jelentek meg rajtam az öregedés és a pusztulás rémes jelei. Néha megáll előttem szánakozva, mérgelődve, vagy dideregve egyasztalos és furcsa szavakkal emlegeti az áramszolgáltatókat. Ugyanis: megvan a motorom, megvan az áramkör is, amely a motort meg tudja hajtani, csak egy villanyóra és egy bekötés hiányzik az asztalosok és saját magam boldogságából. Mikor remélhetem vajon, hogy a Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat dombóvári telepe meghallgatva szövetkezetünk könyörgéseit, megkönyörül rajtam és az asztalosokon? Mit tanácsolnak, talán menjek el hozzájuk személyesen? Szövetkezeti üdvözlettel a dombóvári Faipari KTSZ-ből.: GATTER FŰRÉSZ. Mi lenne ha ... ... a dombóvári községi tanács megjavíttatná a Dózsa György út és a Berzsenyi utca sarkán lévő artézi kutat? Nem folyna több víz a földre, mint a kannákba, nem lenne sár a kút körül és a háziasszonyok nem állnának ott negyedóráig egy vödör vízért. . .. a Megyei Tanács telefonközpontjában lelkiismeretesebben dolgoznának? Nem kellene félóráig hívni eredmény nélkül a számot. * ... a Bonyhádi Népbolt és a Szövetkezet vasüzlete nem ugyanazon a napon leltározna?Nem szidná őket az a sok vidéki, aki aznap nem tudott Bonyhádon vasárut vásárolni. ... a Tolnamegyei Tatarozó és Építőipari Vállalat a tolnanémedi szőlőhegyen egy készülő kútra ráhelyezné a kúttól 20 méter távolságra lévő kávát? Nem állna másfél év óta befejezetlenül és használhatatlanul a kút.* ... a Gyapjúbegyűjtő Vállalat Szekszárdi Kirendeltsége nem 8 órára hirdetné a gyapjúbeváltás megkezdését, amikor legtöbbször fél 9 óra után kezdi csak meg a beváltást? Nem kellene a 8 órára odaérkező, sok esetben vidéki feleknek várakozniok.* ... a Tolna—Mözs vasútállomás pénztárában nem fordulna elő olyan eset, hogy a vonat indulása előtt 10 perccel kezdik meg a jegy árusítását? Nem kellene az utasoknak jegy nélkül vonatra szállni és ott büntetést fizetni.* ... Szekszárdon a Dózsa Sportegyesület Garay tér 18. sz. alatt lévő helyiségéről leszednék a „100. sz. Vegyes Ruházati Bolt“ cégtáblát és sajátjukat tennék ki? Tudnák Szekszárdon, hogy a helyiség a Dózsa Sport- Egyesület klubja.* ... a Tolnai megyei Könyvtár Szekszárdi híradóján a Tolnai Naplónak nemcsak az első és negyedik oldalát tennék ki? A híradó olvasói jobban tájékozódnának megyénk életéről és jobban megismernék a Tolnai Napló írásait.