Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-08 / 7. szám

1956. JANUÁR 8. TOLNAI NAPLÓ Széleskörű vita, bírálat — ez jellemezte a Tolnanémedi Kendergyár vezetőségválasztó taggyűlését Nagy esemény volt a Tolna­­némedi Kendergyárban: meg­tartották a beszámoló és veze­tőségválasztó taggyűlést. A taggyűlési beszámoló elemezte a pártszervezet két évi munkáját. Nagyon helye­sen, a termelés adatain keresz­tül mutatta be, hogy milyen eredménnyel dolgoztak például 1954-ben. Utalt arra, hogy a Nagy Imre-féle politika hogyan gátolta az üzem előrehaladását. Foglalkozott azzal is a beszá­moló, hogy milyen eredményt értek el a technológiai előre­haladás terén. A dolgozók mint­egy 40 javaslatot terjesztettek be a technológia megjavításá­ra és ennek nagy részét elfo­gadták, bevezették, vagy a kö­zeljövőben kerül sor alkalma­zására. A beszámoló alapjaiban véve­ nem volt a legsikerültebb. A Központi Vezetőség márciusi határozatára éppen csak utalt, de nem elemezte alaposan az azóta megtett utat. Pedig lett volna miről beszélni ezzel kap­csolatban is. Noha nem oldó­dott meg minden probléma az üzemben, de jelentős előreha­ladás történt március óta. Ja­vult a munkafegyelem, jelen­tősen megnövekedtek a terme­lési eredmények és ez egyben azt is mutatja, hogy jelentősen megjavult a pártmunka. Mind­ezt figyelmen kívül hagyni azt jelenti, hogy eltorzítják a való­ságot. NEM VOLT ELŐREMUTATÓ A BESZÁMOLÓ. Egy szó nem sok, de még ennyi sem volt benne a felada­tokról, amelyeket a K. V. no­vemberi határozata és a II. öt­éves terv célkitűzései megszab­nak. Nem lehet jó az a beszá­moló, amelyik nem elemzi, hogy milyen feladatokat és hogyan kell megoldani az elkö­vetkező időben. A vezetőségek újjáválasztása azért vált szük­ségessé, mert a megnövekedett gazdasági feladatok nagyobb követelményeket állítanak a pártszervezetek elé és ezeket csak a megerősített vezetősé­gek tudják megoldani. Az elő­­rem­­utatás, a feladatok, mégis annyira kimaradtak a beszámo­lóból, hogy például a II. öt­éves tervet meg sem említette. A taggyűlés előtt a járási párt­bizottságtól Somogyi Márton elvtárs felhívta a figyelmet a beszámolónak erre a súlyos hiá­nyosságára. Erre elkezdtek kapkodni, hogy „mentsék, ami menthető“, de a vége az lett, hogy az üzem igazgatója, Czeller János elvtárs lediktált két oldalnyi „feladatot,“ azt az egyik elvtárs legépelte, a párttitkár, Sebestyén Ferenc elvtárs pedig a taggyűlésen fel­olvasta. Ezzel a beszámoló sem sokkal lett jobb és ugyanakkor a pártdemokráciát is alaposan megsértették. JÓ VOLT A BESZÁMOLÓ­BAN hogy kitért a pártmunka kü­lönféle területeire. Beszélt például arról, hogy milyen volt a kollektív vezetés, a pártokta­tás, a pártépítés. Foglalkozott a DISZ-szel is, de ugyanakkor hiba volt, hogy megfeledkezett az üzemben dolgozó asszonyok­ról, az MNDSZ-ről. Jó oldala volt az is a beszámolónak, hogy bátran bírált, feltárt több olyan problémát, amely gátolja a ter­melést. Elmondotta, hogy az oktatóknál nem mentek úgy a munkák, ahogyan kellett volna pedig ott még két pártvezető­ségi tag is dolgozott. Ez sem mondható azonban teljesnek, mert kimaradt például az ön­bírálat. A párttitkár munkájá­ról például egy szó sem volt benne. A beszámolónak ezek a hiá­nyosságai abban gyökereznek, hogy nem kollektívan állítot­ták össze. Pártvezetőségi ülé­sen ugyan megbeszélték, hogy mi kerüljön bele a beszámoló­ba, de végül mégsem úgy ké­szült el. A széleskörű párttag­ság bevonása sem történt meg a beszámoló összeállításánál. Amint ez a beszámolóból is kitűnt, nem épít a vezetőség a párttagság aktivitására, és ezen a téren, most az elő­készületek során sem történt lényeges változás. Ez azért nagy hiba, mert az üzem kommunistáiban nagy lel­kesedés van, érzik a felelőssé­get az üzem termeléséért, mun­kájáért és tudják, hogy első­sorban rajtuk múlik, hogyan teljesíti az üzem tervfeladata­it. Ez kiderült akkor is, amikor a taggyűlés előtt az üzemben elbeszélgettünk a kommunis­tákkal, de különösen megmu­tatkozott a taggyűlés vitájá­ban. TÖBB MINT TÍZEN SZÓLALTAK FEL és mondták el véleményüket a pártvezetőség munkájáról és szinte kivétel nélkül konkrét ja­vaslatokat tettek a termelés megjavítására. Petó József rakodó: — Ész­revettem, hogy nagyon sokan megpakolva, mennek ki az üzemből, hol ez tűnik el, hol az. Ez tűrhetetlen állapot, az üzem és a benne lévő felszere­lés közös vagyon, és nem csak i­­szalmája. A vezetőségnek fel­tétlenül meg kell javítani az­­ ellenőrzést, hogy senki, még egy szöggel se tudja megkáro­sítani az üzemünket. Baranyai József: —Nagy hiba volt a pártvezetőség munkájá­ban, hogy nem adtak pártmeg­bízatást és a mulasztásokért nem vontak senkit felelős­ségre. Czeller János igazgató: — Több segítséget kérek a párt­­szervezettől, annál is inkább, mert a nagy hajrá után, most a tervév első napjaiban lema­radtunk. Azt várom a kommu­nistáktól, hogy az észlelt hi­bákat azonnal tárják fel, ne gyűjtsék őket „csokorba,“ mint a nyáron az áztatóknál volt, mert akkor nem lehet rajta se­gíteni. Az is nagy hiba, hogy sokszor csak a vezetők háta­­mögött bírálnak. Mózes János rámutatott arra is, hogy miért nem mertek sok esetben még a kommunisták sem bírálni. — Több esetben tapasztaltuk, hogy aki bírált, az rosszul járt, valamilyen for­mában éreztették vele a vezetők. Ez komoly probléma az üzemben: nemcsak a pártonkí­­vüliek, hanem még a párttagok is úgy vélekedtek, hogy aki bí­rál, annak beletörik a foga. Az egyik párt vezetőségi tagra, aki többször bírálta az igazgatót, azt mondták: „Biztosan nem kerülsz be a vezetőségbe, mert az igazgató majd tesz ellened lépéseket.“ Az üzem kommu­nistáinak dicséretére válik, hogy mindennek ellenére is él­nek jogaikkal: bátran bírálnak, mert tudják, hogy a hibák ki­javításának ez a módja. Az igazgató elvtárs megszívlelte a bírálatot és ez alap arra, hogy megszűnjenek a hasonló prob­lémák. Mózes János elvtárs bírálta azért is a vezetőséget, mert ő a 31 éves gyakorlata alapján kidolgozott az áztatás meggyor­sítására egy új technológiai el­járást, nagy megtakarítást le­hetne vele elérni, de még nem vizsgálták felül, elfektették a javaslatot a fiókban. Szilágyi Aladár sztaha­novista, pártvezetőségi tag: — javítani kellene a terme­lést azáltal is, hogy az üzem vezetősége jobban támasz­kodna a gyakorlott, jól dolgo­zó munkásokra. Én magam is szívesen segítenék a többi dol­gozóknak és jobban belekap­csolódnék az üzem életébe, ha a vezetők foglalkoznának , ve­lük. Jó módszer volt pár év­vel ezelőtt, hogy a vezetőség rendszeresen foglalkozott a sztahanovistákkal, szerintem most is ez kellene és akkor nem 94—98 százalékra teljesí­tenénk tervünket a tervév első napjaiban. Ferenci Imre toros: — Két­szeres munkát jelent, hogy ös­­­szekeverik a rakodók a nedves kendert a szárazzal és itt kell kiválogatni. Gyakran még a gépet is le kell állítani, ha ned­ves kender kerül bele. A rá­­zónál pedig rossz egy tű és ez miatt megy nehezen a munka. Ezeket a hibákat a vezetőség könnyűszerrel meg tudná szün­tetni és akkor jelentősen nö­vekednének a termelési­ ered­mények. Felszólaltak még, Varga Gyu­la, Pajor Miklós, Mészáros Ist­ván elvtársak és a járási párt­­bizottság nevében Somogyi Márton elvtárs. A vita során kibővítették a határozati ja­vaslatot, amit egyhangúlag megszavaztak. A VITA UTÁN KERÜLT SOR AZ ÚJ VEZETŐSÉG MEGVÁLASZTÁSÁRA. A jelölőbizottság javaslatát megvitatták, kiegészítették, vé­leményt mondtak a jelöltek­ről és utána titkos szavazással megválasztották az öt vezető­ségi tagot. A régi vezetőségből négy elvtársat ismét megvá­lasztottak: Komáromi János, Sebestyén Ferenc Nacsa Gyula és Szilágyi Aladár elvtársa­kat, akiket képesnek tartanak arra, hogy hibáikat kijavítják és meg tudják oldani a felada­tokat. Nem választották azon­ban meg Kapinya Sándort, aki munkájában sem példamutató, pártmunkát nem végzett és hi­ányzott nála az áldozatkészség. Helyette Győré Gyula elvtár­sat választották, aki eddig, mint pártcsoport bizalmi dolgo­zott és jó pártmunkásnak bizo­nyult. Hibája volt a taggyűlésnek, hogy még a vezetőség sem is­merte megfelelően a K. V. ha­tározatát a taggyűlés és a sza­vazás módjáról. Ezért problé­mák voltak a szavazatok ös­­­szeszámolásánál. Az elnök sem tudta megfelelően kötelessé­gét. A jelölőbizottságba elő­ször beválasztottak egy párt­vezetőségi tagot, ami nyilván nem helyes. Nem ellenőrizték a tagsági könyveket. A taggyűlés hibái ellenére is jó munkát végzett, mert az egész párttagság aktívan részt vett a problémák megtárgyalá­sában. Most már az szükséges, hogy a feladatokat is ilyen kollektíván oldják meg. Boda Ferenc Az első felajánlás ... Csendesen esik az eső. Még­is lüktet az élet Bátaszék állo­máson. Esőkabátos dolgozók végzik felelősségteljes, veszé­lyes munkájukat. Most még egy utolsó erőfeszítésre van szükség és az őszi forgalom utolsó szakaszát is befejezték az állomás dolgozói. Dolgozik a pártszervezet is, állandóan segíti a dolgozókat a terv teljesítéséért folyó harc­ban. Az őszi forgalom sikeres befejezése mellett készülnek a vezetőség újjáválasztására. December utolsó napjainak egyikén élénk beszélgetés folyt a pártszervezet irodá­jában. Havasi József elvtárs éppen a vezetőségválasztásról beszél, és azt mondja, hogy a választás csak akkor lesz eredményes, ha meghallgat­juk a dolgozók véleményét, a pártszervezet eddigi munká­járól, de nemcsak erről be­szélünk velük, hanem a mun­káról, a versenyről is. A má­sodik ötéves terv indulásá­nál ránk eső feladatokat csak úgy tudjuk megoldani, ha a dolgozók tömegeit bekapcsol­juk a versenybe. Bíró Lajos elvtárs csak hallgat. Gondolkodik. Egyszer csak megszólal: „Tett már valaki felajánlást? — Havasi elvtárs, te már megtetted vállaláso­dat?” — Még nem, — hang­zik a válasz. — Bíró elvtárs most már nem szól semmit, hanem cselekszik. Magában gondolkodik félig hangosan: „Nem szeretek én utolsó len­ni. Itt az alkalom, hogy első­nek tegyem meg felajánláso­mat, hisz a békekölcsön jegy­zésnél is az elsők között vol­tam, ezerforintos jegyzéssel, miért ne legyek most is az el­sők között?" — Közben már ír is: „MUNKAFELAJÁNLÁS. A Központi Vezetőség már­ciusi és novemberi határoza­tának végrehajtása, második ötéves tervünk sikeres bein­dítása érdekében, azért, hogy a vezetőségválasztásig a mun­kában is jó eredményeket ér­jünk el, az alábbi felajánlást teszem: 1. Az első negyedéves ter­vünk sikeres teljesítése érde­kében vállalom, hogy szolgá­latomat utasítás szerint, bal­esetmentesen,­­ kommunista példamutatással végzem. 2. Politikai és szakmai tudá­som fejlesztése érdekében a politikai oktatáson rendszere­sen és pontosan jól felké­szülve veszek részt, valamint a kezelői szakvizsgát az első negyedéves tervidőszak végé­re sikeresen leteszem. 3. A pártvezetőség munká­ját úgy kívánom segíteni,­­ hogy elbeszélgetek olyan dolgozóval, aki a politikai ok­tatásról távolmarad. Elvtársi üdvözlettel: BÍRÓ LAJOS vonatfékező.” — Elkészültem. Itt van, Havasi elvtárs, megelőztelek. Én lettem az első, adjátok át Kovács elvtársnak, a párttit­kárnak. Megyek, mert már indul a vonatom. P. J. Selejtmentesen dolgozik A dombóvári cementipari üzemben dolgozik Császár Ist­ván brigádvezető. Brigádja nemcsak normáját teljesíti ál­landóan túl a bány­apillérkö­­vek­ gyártásánál, hanem selejt­­mentesen is dolgozik. Amikor — egy hónappal ezelőtt — ma­gas volt a selejt az üzemben, brigádjával együtt vállalta, hogy nem készítenek selejtes árut, ezt fokozott figyelemmel ?A gépek jobb karbantartásával, ?. balszálrepedéses készáruk anyagának újrabedolgozásával érik el. Vállalását azóta telje­síti Császár elvtárs és brigádja. 7 Gatter Fűrész levele szerkesztőségünkhöz Kedves Tolnai Napló! 1952-ben kerültem ide a szövetkezetbe, akkortájt, ami­kor ez a szövetkezet a domb­óvári Faipari KTSZ megala­kult. Sokáig álltam itt már akkor is tehetetlenül, míg végre egy Diesel-motorral meghajtottak. Vígan, fütyülve ontottam a szép sima deszkát, ugyanis az volt a feladatom, mint a gatter-fűrésznek, hogy deszkákat fűrészeljek a fa­rönkökből. Büszke voltam, amikor láttam, hogy az én munkám is hozzájárult azok­nak a szép bútoroknak az el­­készítéséhez, amelyeket eb­ben a szövetkezetben gyárta­nak. Jött a tél, a hideg december s akkor döbbentem rá, hogy én nemcsak deszkát adok a szövetkezetieknek, hanem fű­­részport is. Sok-sok fűrész, port... Egy éven keresztül annyit, amennyi bőven ele­gendő télen a műhelyek fű­tésére. Most már annak is örültem, hogy a műhelyekben ingujjra vetkőzve dolgoznak az asztalosok és a melegben jobban ragad az enyv, fénye­sebben ragyog a politúr. Történt aztán tavaly egy szomorú eset. Hűséges meg­hajtótársam ,a Diesel-motor elromlott. Úgy elromlott,­­ hogy többé nem tudták meg­javítani. Szakemberek jöttek­­mentek körülöttem, nézeget­ték a motort, s lemondóan le­gyintettek. Tavaly egy szép tavaszi napon mások jöttek ide, elcipelték a motort, en­gem itthagytak árván, tehetet­lenül. Nyáron aztán félfüllel meg­hallottam, hogy hoztak egy villanymotort a szövetkezet­nek és most majd ezzel fog­nak meghajtani. Rozsdásodó tagjaimat a megifjodás re­ménye járta át. Új rönköket éreztem fogaim között, új fé­nyes deszkákat láttam szület­­ni munkám nyomán és érez­tem a fűrészpor éltető illatát. Honnan is tudtam volna én akkor még azt, hogy a Dunán­túli Áramszolgáltató Vállalat dombóvári telepén bürokra­ták is léteznek. Hisz én azt sem tudtam eddig, hogy mi az a bürokrácia. Sajnos, megtudtam. Újra szakemberek jelentek meg a szövetkezetben, mindent gon­dosan megvizsgáltak, felje­gyeztek és fontoskodó titokza­tos arccal eltávoztak. Majd más szakemberek jöttek, akik ugyancsak vizsgálatot tartot­tak: méricskéltek, fára mász­tak s ezek is elmentek. Nagy­sokára végre drótokkal jöt­tek újabb emberek (azt hi­szem villanyszerelők, mert úgy hallottam, hogy valami áramszolgáltató vállalattól jöttek) és ezek, amint később, itt a beszélgetésekből meg­tudtam, merősítették a háló­zatot ,hogy alkalmas legyen a valahol ugyancsak árván gubasztó leendő villanymotor meghajtására. Ez már nagyon régen volt. Azóta beköszöntött a tél, a műhelyekben fűrészpor hiá­nyában nem tudnak fűteni, s a deszkákat még most is sok pénzért egy komlói vállalat gatter-fűrésze készíti szövet­­kezetünknek. Azóta újabb rozsdafoltok jelentek meg raj­tam az öregedés és a pusztu­lás rémes jelei. Néha megáll előttem szánakozva, mérge­lődve, vagy dideregve egy­­asztalos és furcsa szavakkal emlegeti az áramszolgáltató­kat. Ugyanis: megvan a mo­torom, megvan az áramkör is, amely a motort meg tudja hajtani, csak egy villanyóra és egy bekötés hiányzik az asztalosok és saját magam boldogságából. Mikor remél­hetem vajon, hogy a Dunán­túli Áramszolgáltató Vállalat dombóvári telepe meghallgat­va szövetkezetünk könyörgé­seit, megkönyörül rajtam és az asztalosokon? Mit taná­csolnak, talán menjek el hoz­zájuk személyesen? Szövetkezeti üdvözlettel a dombóvári Faipari KTSZ-ből.: GATTER FŰRÉSZ. Mi lenne ha ... ... a dombóvári községi tanács megjavíttatná a Dózsa György út és a Berzsenyi utca sarkán lévő artézi kutat? Nem folyna több víz a földre, mint a kannákba, nem lenne sár a kút körül és a háziasszonyok nem állnának ott negyedóráig egy vödör vízért. . .. a Megyei Tanács telefonközpontjában lelkiismereteseb­ben dolgoznának? Nem kellene félóráig hívni eredmény nélkül a számot. * ... a Bonyhádi Népbolt és a Szövetkezet vasüzlete nem ugyanazon a napon leltározna?­­Nem szidná őket az a sok vidéki, aki az­nap nem tudott Bonyhádon vasárut vásárolni. ... a Tolnamegyei Tatarozó és Építőipari Vállalat a tolna­­némedi szőlőhegyen egy készülő kútra ráhelyezné a kúttól 20 méter távolságra lévő kávát? Nem állna másfél év óta befejezetlenül és­­ használha­­tatlanul a kút.* ... a Gyapjúbegyűjtő Vállalat Szekszárdi Kirendeltsége nem 8 órára hirdetné a gyapjúbeváltás megkezdését, ami­kor legtöbbször fél 9 óra után kezdi csak meg a beváltást? Nem kellene a 8 órára odaérkező, sok esetben vidéki feleknek várakozniok.* ... a Tolna—Mözs vasútállomás pénztárában nem fordulna elő olyan eset, hogy a vonat indulása előtt 10 perccel kez­dik meg a jegy árusítását? Nem kellene az utasoknak jegy nélkül vonatra szállni és ott büntetést fizetni.* ... Szekszárdon a Dózsa Sportegyesület Garay tér 18. sz. alatt lévő helyiségéről leszednék a „100. sz. Vegyes Ruhá­zati Bolt“ cégtáblát és sajátjukat tennék ki? Tudnák Szekszárdon, hogy a helyiség a Dózsa Sport- Egyesület klubja.* ... a Tolnai megyei Könyvtár­­ Szekszárdi híradóján a Tolnai Naplónak nemcsak az első és negyedik oldalát tennék ki? A híradó olvasói jobban tájékozódnának megyénk éle­téről és jobban megismernék a Tolnai Napló írásait.

Next