Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-11 / 9. szám

4 Kontárok és iparosok Senki sem szereti, ha va­laki „belekontárkodik“ má­sok munkájába, így vannak ezzel Szekszárdon is az illeté­kes üzemek és a kisiparosok. Mégis az utóbbi időben igen sok kontár „ütötte fel a fe­jét“, pedig bizonyára tisztá­ban vannak vele, hogy az iparjogosítvány nélkül dolgo­zó iparost, de a munka elvé­­geztetőjét is a törvény szigo­rúan bünteti. Az 1955. évi XIV. törvénycikk 21. parag­rafusának a második bekezdé­se a következőket rögzíti le ezzel kapcsolatban: „Aki a je­len törvényerejű rendelet ren­delkezéseit egyébként megsze­gi vagy kijátssza, továbbá, aki tudva, iparjogosítvánnyal nem rendelkező személlyel ipari munkát végeztet, amennyiben cselekménye súlyosabb bün­tető rendelkezés alá nem esik, szabálysértést követ el és 500 forintig terjedhető pénz­bírsággal büntetendő.“ Szekszárd területén különö­sen a „feketedarálás“ terjedt el. Rengeteg daráló van üzem­ben és a tulajdonosok többsége igyekszik jogtalanul kihasz­nálni a kezükben lévő lehető­séget. Pedig a lakosságnak nem érdemes ezekkel dolgoz­tatni, mert a munkát igen drá­gán végzik el. A Városi Tanács iparügyi osztálya például tud olyan esetről, hogy a darálótu­lajdonos két forintot kér egy kiló kukorica megdarálásáért, vagy pedig, ha nem pénzt kér­nek, akkor igen magas vámot vesznek. Ezzel szemben az ál­lami kézben lévő darálókban mindössze öt százalékos vámot vesznek ki, tehát az itt dolgoz­tatók határozottan jobban jár­nak és annyi daráló van üzem­ben, hogy a­­ városban adódó darálási munkát hiánytalanul el tudja végezni. A most mű­ködő négy daráló száma még eggyel növekszik hamarosan. A másik, amiben a „fekete­munka“ megnyilvánul az, hogy egyes kontárok a város kisipa­rosai elől veszik el a munkát. Természetesen a törvény az ilyesmit szigorúan bünteti, mint ahogy ez az eddigiekben is látható volt: Gyuricza Ist­ván asztalost 300, Szezsák Jó­zsef szíjgyártót 200, Csőke Jó­zsef vasipari vállalati dolgozót 100, Róth Józsefnét 250, Illés József bognárt 300 és Földes József kőművest 300 forint pénzbüntetésre ítélte a városi tanács. Nemcsak a kontárok bűnösek azért, mert jogtalanul végeznek olyan munkát, amihez semmi közük, hanem bűnösei­, azok is, akik lehetőséget nyújtanak hogy becsapják az államot: a kontárok nem fizetnek sem ke­reskedelmi, sem forgalmi adót az államnak, jogtalanul jutnak a pénzhez, ugyanakkor a kis­iparosok elől elveszik a munka­­lehetőséget. Minden kisiparos és minden olyan dolgozó, akinek hatáskö­rébe tartoznak az ilyen ügyek­kel való foglalkozás, jelentse azonnal megfelelő szervnek, hogy városunk területén mi­nél előbb véget vethessünk a kontármunkának. Ezzel az el­járással csak a saját érdeküket védik a kisiparosok s ez becsü­letbeli ügy is. — cs.—f. Megjelent a Társadalmi Szemle új száma A Társadalmi Szemle decem­beri száma szerkesztőségi cik­­­kében az 1956. évi népgazdasá­gi tervvel foglalkozik. A folyó­irat „A pártos irodalomért” címmel közli Kovács István elvtársnak, a budapesti pártak­tíva 1955. december 6-i ülésén irodalmunk jelenlegi problémái­ról tartott beszámolóját. Matusek Tivadar cikke „Párt életünk fontos eseménye” cím­mel a vezetőségválasztásokkal foglalkozik. Kerpán István cik­ke „A párt — népünk erőinek kibontakoztató­ja” címmel je­lent meg. Trefil Imre írása a Klement Gottwald Villamossá­gi Gyár pártbizottságának az üzemi pártmunkában szerzett tapasztalatait ismerteti. Zová­­nyi István a termelőszövetkeze­tek mintaalapszabályzatának je­lentőségéről ír. Komját Irén a Francia Kommunista Párt 35 éves harcát méltatja. Szemlét közöl a folyóirat az AFL és a CIO egyesüléséről és ismerteti Belinszkij „A kritika esztétikai kultúrájáról” című könyvét és a Szovjetunió szak­­szervezeti mozgalmának törté­netéről szóló könyvet. Budapesti Műsorkalauz A Fővárosi Tanács Népműve­lési Osztálya és a Társadalom- és Természettudományi Ismeret­terjesztő Társulat Budapesti Szervezete kiadásában Buda­pesti Műsorkalauz címmel most először megjelent, a jövőben pedig havonként jelenik meg a főváros kulturális eseményé­nek havi ismertetője. Az új esztendő első új kiadványa a rendezvények idejének, vala­mint helyének megjelölésével ismerteti József Attila Sza­bad Egyetem, a Társadalom- és Természettudományi Ismeret­­terjesztő Társulat egyéb nyil­vános előadásait, előadássoro­zatait, várossétáit, üzemlátoga­tásait. Rendszeresen közli a budapesti múzeumok és kiállí­tótermek állandó és időszakos kiállításait, a színházak mű­sorát, a bérleti előadások ide­jét. Tájékoztat a havonta meg­jelenő új filmekről, az újonnan megjelent tudományos művek­ről, a Rádióegyetem előadá­sairól. A Budapesti Műsorkalauz se­gíti a­ művelődésre és tartalmas szórakozásra vágyó dolgozókat abban, hogy könnyen, különö­sebb utánjárás nélkül kiválaszt­hassák a nekik legjobban meg­felelő programot. Levelezőink írják . . . A minisztertanács a legutób­bi ülésen hozott határozatával jóváhagyta a községi tűzoltó testületek új mintaalapszabá­lyát. A határozat értelmében minden községben és városban önkéntes tűzoltó testület ala­kulhat. Feladata, hogy a helyi tanáccsal, valamint a belügy­minisztérium tűzrendészeti szer­veivel együttműködve, biztosít­sák a község tűzrendészetét és tűzvédelmi szolgálatát. A testü­let tagja lehet minden 16 élet­évét betöltött férfi és nő. A testületben szakkörszerűen ifjú­sági úttörő tűzoltócsapatok is működhetnek.­­ Most kerül sor minden köz­ségben a tűzoltóság vezetősé­gének a megválasztására. A megyei tűzrendészeti parancs­nokság felkéri a megyei, járási és a helyi pártbizottságok, párt­alapszervezetek és a tanácsok végrehajtó bizottságait, hogy le­gyenek segítségére a tűzrendé­szeti hatóságnak ebben a mun­kájában. GOMBOR ISTVÁN: * A Magyar Szabadságharcos Szövetség és a Repülő Szövet­ség egyesítése óta hatalmas munka folyik a szekszárdi MÖHOSZ-ban. Az új szövetség megalakulása lehetőséget biz­tosít a rádióamatőr mozgalom fejlődése számára. A MÖHOSZ gondot fordít a rövid- és ultra­rövidhullámú rádióamatőr moz­galom fejlesztésére. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a rádióklubban már épül több készülék, erősítő, magne­tofon, szupervevő és elektromos kapcsolóberendezés. Már most készülünk a Szekszárdon május 7-én megrendezendő rádió és repülőmodell kiállításra. FOJDL FERENC, rádióklub vezetője. A biztosítási díj kifizetése egyéni érdek is Az utóbbi két év alatt 1.032.000 forint tűz- és 11 millió 700.000 forint jégkárt fizetett ki az Állami Biztosító a károsul­taknak. A sok száz dolgozó pa­raszt közül elég csupán meg­említeni idős Biró Antal mucs­­fai lakost, akinek 26.700 forint tűzkártérítést fizetett ki az Ál­lami Biztosító leégett épületé­­ért. Az udvari Új Élet Termelő­­szövetkezet tagsága 24.493 fo­rintot kapott a tűzkár után. A jégkárosultak közül Szántó Pé­ter nagykónyi dolgozó paraszt 4752 forint kártérítést kapott. Vagy például Kajdacs község­ben a Március 9 Termelőszövet­kezetnek 69.116 forintot fizetett vissza az Állami Biztosító, mi­vel gabonájukat elverte a jég. Január 1-én vált esedékessé az 1956-ik évi kötelező biztosí­tási díj befizetése. Ezrek és tíz­ezrek tesznek becsülettel eleget ennek a kötelezettségüknek is, s megértik azt, hogy ez a ré­szükről éppen olyan kötelesség, mint az állam részéről a kár­térítési díj kifizetése. Ezért felhívjuk dolgozó parasztjaink és termelőszövetkezeteink fi­gyelmét, hogy időben és becsü­lettel tegyenek eleget ennek a kötelezettségüknek. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ. Apróhirdetések — SZABÓKAT konfekció, mér­ték utáni és egyenruha munkára felvesz a Kaposvári Kirendelt Szabóság, Kaposvár Május 1. u. 29. szám. MOZI Garay Filmszínház: Január 9— 11-ig. Hétfőtől-szerdáig. Zsongó melódiák: Johann Strauss „Dene­vér” című operettje nyomán ké­szült színes német film. Előadások kezdete: vasár- és ünnepnap fél 4. fél 6 és 8. hét­köznap: fél 6 és 8 órakor. TOLNAI NAPLÓ TOLNAI NAPLÓ Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: KIRÁLY LÁSZLÓ Kiadja a Tolnai Napló Lapkiadó V. Szerkesztőség telefonszáma: 20-19 Kiadóhivatal telefonszáma: 20-11. A szerkesztőség és kiadóhivatal eíme: Szekszárd, Széchenyi u. 18. Terjeszti: a Megyei Postahivatal Hírlaposztálya és a hírlap kézbesítő postahivatalok. Előfizetés postahivataloknál és kézbesítőknél Havi előfizetési díj: 11 Ft. Szekszárdi Nyomda Szekszárd, Széchenyi u. 46. Telefon: 21-21. Nyomdáért felel: Odepka Rezső Eseménynaptár Tíz eszten,­dővel ezelőtt, 1946 január 11-én kiáltot­ták ki Albá­niában a Nép­köztársaságot. A felszabadí­tó szovjet csa­patok és az albán partizánok eredményes harca folytán vég­re felszabadult Albánia az ide­gen elnyomás alól és az albán nép saját társadalmát szaba­don rendezhette be. Az albán dolgozó parasztok megkapták a földet, a munkások kezébe ke­rültek a gyárak, s ezután már megkezdődött Albániában is egy új társadalmi forma, a szocialista társadalom épí­tése. Az elmúlt 10 esztendő­ alatt Albánia jelentős lépést tett meg ezen az új úton. H­ÍREK — Kisgépek kölcsönzésével segítették a földművesszövetke­zetek az elmúlt évben az egyé­ni gazdák termelési társulásai­nak résztvevőit. 41 vető, 25 permetező, 13 házi porozógépet, 16 lókapát és 55 egyéb mező­gazdasági kisgépet bocsátottak kölcsönképpen a dolgozó pa­rasztoknak. — 142 gyermekkel született több a megyében 1955-ben, mint 1954-ben. — A Német Demokratikus Köztársaságban az Anklam né­pi tulajdonban lévő cukorgyár percenként 1,6 tonna cukorré­pát dolgoz fel. — Közel egy millió forint ér­tékű kisgépet vásároltak a dol­gozó parasztok megyénkben 1955. utolsó negyedében. — A tengelici földművesszö­vetkezet 1955. IV. negyedévé­ben 200 000 forinttal több árut biztosított a lakosság részére, mint 1954. hasoló időszakában. — Hét filmgyár működik je­lenleg Kairóban, amelyek ki­zárólag játékfilmeket készíte­nek. Az országban 354 filmszín­ház van üzemben. — 800 forint jutalmat kapott Vincze Józsefné,­­a Sárközi Népművészeti Ház vezetője az Iparművészeti Alaptól, jó mun­kájáért. — Új szalaglyukasztó gépe­ket készített a sommerdai Rheinmetall irodai gépek gyára melyet az 1956. évi Tavaszi Lipcsei Vásáron állítanak ki. Új karórát készít a vakok számára a Ruhlai Klement Gottwald Állami Óragyír. Ébresztő- és zsebórákat már 1952 óta készítettek. Az új kar­óra szerkezete azonos a 15 kö­ves „Prasisa“ márkájú férfi karóra szerkezetével. Hét gazdaasszony-kör műkö­dik a dombóvári járásban. Dombóvárott kézimunka és fő­ző tanfolyamon vesznek részt az asszonyok. — Rövidhullámú tanfolyam indul január 15-én a Szek­szárdi MOHOSZ rádió­klubjá­ban, ahol a hallgatók megis­merkednek a rádióval, a morse ábc-vel. Részt vehet ezen a tan­folyamon minden férfi és nő, aki a 15. életévét betöltötte. — A hús és zsírellátás meg­javítása érdekében megyénk földművesszövetkezetei jelen­leg 1200 sertést hizlalnak. Fo­lyamatban van Bátaszéken 200, Tengelicen 120 sertés részére hizlalda építése, amelyekben rövidesen megkezdődik szintén a hizlalás. Időjár­ás Várható időjárás szerda es­tig: felhős idő, több helyen, el­sősorban nyugaton havazás, esetleg eső. Mérsékelt, helyen­ként élénkebb délkeleti—déli szél. Az éjszakai lehűlés kissé gyengül. A nappali hőmérsék­let, főképp délen, emelkedik. Várható legalacsonyabb hő­mérséklet: nulla, mínusz há­rom. Legmagasabb nappali hő­mérséklet szerdán kettő—öt fok között. 1956. JANUÁR 11. SPORT Ahol a tervekből nem valósítottak meg semmit Pontosan egy éve egy cikk jelent meg sportrovatunkban, mely arról szólt, hogy Nakon, Király Péter vezetésével nehe­zen várják a tavaszt, a jó időt, hogy a fiatalok sportolhassanak. A napokban újra Nakon vol­tam, hogy megnézzem Király Pé­ter vezetésével a fiatalok milyen eredményeket értek el az elmúlt év alatt, hogyan gazdálkodnak a pénzzel, hogyan vigyáznak a felszerelésekre, stb. A tanácsházán Németh László adóügyi előadó őszintén meg­mondja véleményét a község sportéletéről: „Majdnem teljesen megszűnt a sport az elmúlt év­ben. A labdarúgó csapaton kívül alig volt egyéb sportmegmozdu­lás. A szpartákiád versenyek sem kerültek megrendezésre.” Amikor kételkedve mondom, hogy mindez szinte hihetetlen, akkor Németh László így vála­szol: „Ha kívánja, pár percen belül bebizonyítom, hogy men­­nyire így van”. Elindultunk a falu vége felé, ahol egy üzleten egy következő felírás áll: „Ki­rály Péter borbély”. Az üzlet zárva, de nem kerül nagy fá­radtságba bejutni, mert egy rossz lakat van fenn, amit csak szét kell húzni. — Ez a szertárunk — mutat szét a piszkos helyiségben a kí­sérő. — Hát ez nem borbélyalt­­­hely? — De igen borbélyműhely és szertár egyúttal­ ? Pillanatok alatt tiszta képet kapok, hogy milyen volt a sport­kör egyéves működése. A sa­rokban álló szekrényből kiszed­jük a felszereléseket. Sáros, piszkos cipők, nadrágok, trikók, lábszárvédők egymás tetejére dobálva. Előkerülnek gyűrötten, megpenészesedve a játékosok igazolásai, majd egy csomag kártya hull ki. A cipőkön 4—5 centi vastagon áll a megszáradt sár, a mezeken meglátszik, hogy két-három hónappal ezelőtt a já­tékosok a saját cipőjüket tisztí­tották velük a sártól, piszoktól. A kapusnadrág a felismerhetet­­lenségig sáros. Egy új atléta trikó is előkerül a szekrényből, a gyári cédula még rajta van, de az egér és a penész már ki­kezdte. Mint kísérőm elmondja a cipők és a felszerelések nem­régiek. Hogy így néznek ki, az a hanyag kezelés következménye. Legvégül a szekrény aljáról elő­kerülnek a járási TSB átal kikül­dött plakátok, melyek arra buz­dítják a fiatalságot, hogy vegye­nek részt a szpartákiád helyi­­versenyein. A „szertár” megtekintése után visszatérünk a tanácsházá­ra, ahol a sportkör anyagi ügyeit nézzük át. Hamarosan ki­tűnik, hogy gazdasági vonalon is „jól” dolgozott a vezetőség. Április 15-én küldötte ki az MTSB a 125 darab tagbélyeget, de abból még egyetlen darabot nem adtak el. A sportkörön be­lül egyetlen tagkönyv nincs, pedig ha a vezetőség tagokat toborozott volna, csak tagdíjból az elmúlt év alatt többezer fo­rint bevételhez juthatott volna a sportkör. Szerencsére az utol­só két hónapban már a gazda­sági felelős észrevette, hogy a pénzgazdálkodás körül bajok vannak, így sikerült felszerelést vásárolni (egy garnitúra női röplabda felszerelést, három sakkészletet, 40 darab ping­­pong labdát). — Németh sporttársnak mi a véleménye a község sportjáról?! — teszem fel a kérdést kísérőm­nek. Mi eredményezte azt, hogy ide jutott a sportkör? — Sok minden. Legelőször a sportkör vezetőiben kell a hibát keresni, de hibás a járási TSB is, mert az elmúlt évben össze­sen egyszer volt kint a község­ben, akkor is még az év elején. Ha rendszeres ellenőrzés lett volna, nem fajulhatott volna ennyire a dolog. — Majd így folytatja: — Pár hete kerültem vissza Dombóvárról Nakra. A fe­leségem az itteni általános isko­lában tanítónő és az ő segítségé­vel már hozzáfogtunk a sportkör­­átszervezéséhez. A közeli napok­ban már elkezdjük a sakk és asztalitenisz háziversenyeket, majd Király Pétertől átvesszük a felszerelést, hogy azokat rend­­betéve és kiegészítve a jó idő be­álltával a sportolni vágyók ren­delkezésére bocsáthassuk. — Tud arról Németh elvtárs, hogy vakon termelőszövetkezeti sportkör alakul az évben? — Igen tudok. Remélem azt, hogy a szövetkezetiektől olyan támogatást kapunk majd, hogy eredményesen tudjunk működni. Persze nem elég csak az anyagi, hanem a község fiatalságának is becsületesen kell dolgozni, hogy ne hozzunk a járásra és a me­gyére szégyent. Reméljük így lesz. Hozzászólás a megyei labdarugóbajnokság értékeléséhez Élvezettel olvastam a Tolnai Napló hasábjain az 1955. évi me­gyei labdarugó bajnokság értéke­lésével kapcsolatos bő beszámo­lót. Valóban az értékelés komoly segítséget kívánt adni a megye labdarugósportjának további fejlő­déséhez. Nem volt szó azonban az értékelés során egy olyan lé­nyeges kérdésről, amelyet nem hallgathatok el és amellyel feltét­lenül ki kell egészítenem a beszá­molót. És ez a sportszerűségnek a kérdése. E kérdés felvetésénél nem is annyira a pályán tanúsítandó sportszerű viselkedésre gondolok, mert arról a beszámoló is megem­lékezett, amikor örvendetes tény­ként rögzítette le azt, hogy ko­moly­ eredményeket­ értünk el az elmúlt esztendő során ezen a téren. Nem egyszer volt alkalmam szombatonként a szekszárdi szó­rakozóhelyeken végigmenni és ott bizonyos fokú bosszankodással ál­lapítottam meg azt, hogy nem egy labdarúgónk szeszesital mérték­letes vagy éppen mértéktelen fo­gyasztásával, tánccal készült fel a másnapi mérkőzésre. Kétségkívül tény, hogy egy csapatjátéknál ezeknek a játékosoknak a gyen­gébb teljesítménye nem volt an­­­nyira kirívó, mint lett volna pl. egy atlétánál. Ahhoz azonban, hogy labdarúgásunk valóban a fejlődés útjára léphessen, szüksé­ges az is, hogy megfelelő nevelés­sel, ráhatással változtassunk labdarúgóink helytelen álláspont­­ján. Jelenleg ugyanis az az állás­pont, hogy 1—,2 pohár bor egyál­talán nem káros a másnap nyúj­tandó teljesítmény szempontjából. Nekem viszont az az álláspontom és úgy érzem, hogy ezt az állás­­pontot sokan fogják osztani, fel­tétlenül szükséges, hogy a más­napi komoly erőpróbára készülő játékosok teljesen pihenten állhas­sanak ki a mérkőzésre. Ez pedig csakis úgy érhető el, ha 9, de leg­később 10 óráig feltétlenül ágyba kerül a játékos és szeszes ital fo­gyasztását is teljesen kiküszöböli. " Találóan jegyzi meg egy szólás­­mondás azt, hogy az éjfél előtti órák a pihenés és alvás szempont­jából duplán számítanak. A 8 órás alvás tehát nem mindegy, hogy este 10-kor kezdődik és reggel 6 óráig tart-e, vagy pedig éjjel 2-kor kezdődik és délelőtt 10 óráig tart.­­ A másik dolog pedig, amit meg­szeretnék említeni az, hogy győz­tes vagy vesztes mérkőzés után nem feltétlenül szükséges a győz­tes vagy a vesztes csapatnak bor­ba temetkeznie. Meg lehet­ találni a módját és keretét szeszes italok jobbára mértéktelen fogyasztás helyett, hogy az érdekelt játéko­sok kielemezzék a Vesztett mérkő­zés okat, vagy örvendjenek a győ­r7p]pryi fplp+t Az a szurkoló csak látszólag szereti kedvenc játékosait, aki a győztes mérkőzés felett érzett örömét úgy igyekszik kifejezésre juttatni, hogy fröccsöt fizet egyes játékosoknak, vagy egyenesen „kört” a csapat tagjainak. Az ilyen szurkolók a csapat ellenségei mert a visszahatásnak csak jelent­keznie kell. Olyan városban élünk, ahol igen nagy a kísértése annak, hogy a szeszes ital mértéktelen élvezete lesz úrrá egy csapat játékosain. Nem egy szomorú esetet idézett már elő Szekszárdon is a szeszes­ital mértéktelen fogyasztása. Szív­leljék meg ezért a szekszárdi játé­kosok hozzászólásomat, mert az a meggyőződésem, hogy ezzel is le­het lendíteni a város labdarúgó­­sportját. J * Az úttörő labdarugóbajnokság tolnai csoportjáról Szabó Márton, a tolnai I. sz. ált. iskola tanulója a napokban levél­lel kereste fel szerkesztőségünket melyben kifogásolta, hogy az út­törőbajnokságról írott cikkünkben a tolnai I. számú általános iskolát csak a 3. helyre tettük. Szerinte a 2. hely illeti meg iskoláját, mert a nagydorogi általános iskola nem 1. Tolnai II. sz. isk. 2. Tolnai I. sz. isk. 3. Tengelici ált. isk. 4. Nagydorogi ált. isk. játszotta le mérkőzéseit. Megvizs­gáltuk a kis úttörő bejelentését és megállapítottuk, hogy az megfelel a valóságnak. Annak figyelembe­vételével, hogy a tolnai csoport­ban a nagydorogi általános iskola visszalépett a további küzdelmek­től, az őszi forduló után a követ­kező helyzet a bajnokságban: 2 2 — — 11:24 2 1 — 1 13:62 2 — — 2­3:190 V­i­s­s­z­a­l­é­p­e­tt I

Next