Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-22 / 19. szám

> * \ 4 1956. JANUÁR 22. TOLNAI NAPLÓ Pártértekezlet a Simontornyai Bőrgyárban A vezetőségválasztás nagy esemény a pártszervezet életé­ben. Ezt igazolta csütörtökön a Simontornyai Bőrgyár párt­­értekezlete. Nemcsak külsőségeiben, abban, hogy szépen fel­díszített kultúrterem várta a küldötteket, akik munka után hazamentek és ünneplőbe öltözve jöttek el a pártértekezletre, hanem tükrözte ezt az értekezlet lefolyása is, ahol a beszá­moló és az ezt követő vita nagy komolysággal értékelte a kétéves munkát, irányt mutatott a gyár kommunistáinak, ho­gyan dolgozzanak a jövőben, a párt politikájának megvalósí­tása, a tervek teljesítése érdekében. Az elnökségben helyet foglaltak a gyár legjobb kommu­nistái, ott volt Tuska Pál elvtárs, a Megyei Tanács elnöke, a Megyei Párt Végrehajtóbizottság tagja, Gyuricza István elv­társ, a Gyönki Járási Pártbizottság másodtitkára is. A PÁRTBIZOTTSÁG BESZÁ­MOLÓJÁT Varga Lőrinc elvtárs, a gyár pártbizottságának titkára tar­totta. Meglátszott a beszámolón hogy kollektív munkával, ala­posan készítették elő, sokolda­lúan elemezte a gyár életét, a termelés és a pártmunka ered­ményeit, hiányosságait. Éppen ezért nagy figyelemmel hallgat­ták a küldöttek a beszámolót. Varga elvtárs, bevezetőben a nemzetközi helyzettel foglalko­zott, ismertette a békeharc si­kereit, eredményeit, majd rá­tért a pártbizottság, a tagság kétéves munkájának ismerteté­sére. Komoly fejlődést ért el üzemünk az elmúlt két eszten­dő alatt — mondotta. Gyárunk az 1954-es tervét 102,2, az 1955- öst 106,2 százalékra teljesítette. Négyszer nyertük el ezidő alatt az „Élüzem“ kitüntetést. Ez eredmények mutatják elsősor­ban, a gyár kommunistáinak jó munkáját. Több mint háromszáz azok­nak a dolgozóknak a száma, akik ez idő alatt sztahanovista oklevelet, kiváló dolgozó és szakma kiváló dolgozója, kön­­­nyűipar kiváló dolgozója cí­met, kormánykitüntetést kap­tak. A kitüntetett dolgozók többsége a kommunisták sorai­ból került ki. A Központi Vezetőség márci­usi határozata után értünk el eredményeket a hibák, a lazasá­gok felszámolása terén — mon­dotta Varga elvtárs —, de nem tettünk meg mindent a határo­zat végrehajtása érdekében. Ezt mutatják a második félévi termelési eredmények is, ami­kor visszaesés kezdődött a ter­vek teljesítésében, a minőség­nél, különösen a krómos rész­legben. Egyenetlen a termelés, nem megfelelő a minőség, ami a rossz szervezési és gyenge politikai munkára vezethető vissza, amiért elsősorban a részleg kommunistái felelő­sek. A novemberi határozat után fellendült az újítómozgalom. Gyorsabban intézik el a dolgo­zók javaslatait, ennek eredmé­nye, hogy január első felében már 32 újítási javaslatot tettek a dolgozók. A továbbiakban a pártélettel foglalkozott a beszámoló, töb­bek között kiemelte a Talp­gyár kommunistáinak kezde­ményezését, ahol gyakran hív­ják össze a kommunistákat, műszaki vezetőket megbeszélni a termelés problémáit, és így kiküszöbölik a hibákat. Majd az oktatás, az agitációs mun­káról beszélt, ahol sok javí­tanivaló van, e téren sok tenni­valója lesz az új pártbizottság­nak. A beszámoló befejező ré­szében az ifjúság nevelésének problémáit, a tömegszervezetek­kel való foglalkozást ismertette Varga elvtárs, majd a felsőbb szervek segítségét, a pártbizott­ság kollektív munkáját érté­kelte, ezután beterjesztette a pártértekezlet elé a határozati javaslatot.­ A BESZÁMOLÓT KÖVETŐ VITÁBAN tizenheten szólaltak fel. Szinte valamennyi hozzászólást a bí­ráló hang, az építő, segíteni akaró kritika jellemezte, mint Gyuricza elvtárs mondta hoz­zászólásában, kezd megszűnni az az állapot, hogy az elvtár­sak nem merik megmondani az igazat. A hozzászólók nagy része a pártmunka módszereivel, hibái­val, eredményeivel, a tenniva­lókkal foglalkozott, útmutatást adott a megválasztandó párt­­bizottságnak. Vida Mihály elvtárs bírálta a párttitkárt, hogy keveset tar­tózkodik a dolgozók között, a jövőben ne a pártirodában és az igazgatói irodában merüljön ki tevékenysége, mert ezelőtt ő, aki az egyik részleg párttit­­kára volt, csak akkor tudott beszélni Varga elvtárssal, ha bement az irodába. Kondor elvtárs ugyanezt vetette fel az üzemi bizottság felé, hogy főleg irodai munkát végez az üb. elnök. Nyíri László energetikus arról be­szélt, hogy az erőtelep dolgozói , annak ellenére, hogy rossz gépekkel dolgoznak, mégis fél­millió forint értékű üzemanya­got takarítottak meg az elmúlt évben. Sok nehézségük van, ezek megoldásához több segít­séget várnak az új pártbizott­ságtól. Több felszólaló foglalkozott a pártoktatás, az agitáció hely­zetével, azzal, hogy az ellen­séges megnyilvánulásokra a pártbizottság és a pártszerve­zetek nem reagálnak gyorsan, nem mozgósítják a kommu­nistákat ezek visszaverésére. Erről beszélt Laskai János elv­társ, aki az oktatásnál a felüle­tes előkészítést bírálta, pedig az agitációs munka megjaví­tása el sem képzelhető jó párt­­oktatás nélkül. Lakner elvtárs azt vetette fel, hogy az okta­tásba való beosztásnál nem megfelelően csoportosították a dolgozókat, nem vették figye­lembe, ki, melyik műszakban, hol dolgozik. Elmondták a hozzászólók a termelés pártellenőrzése terén mutatkozó hibákat is, azt, hogy a kommunista vezetők szak­mai képzettségének hiánya akadályozza a jó ellenőrzést, ezen úgy kell javítani, hogy a kommunisták sajátítsák el a technikát. Többen bírálták a felsőbb szerveket, hogy nem adtak elég segítséget a kollektív ve­zetés módszereinek kialakítá­sához. Szükség van arra, hogy a járási, vagy a megyei párt­­bizottságtól kijövő elvtársak ne csak a pártbizottság vagy az alapszervezetek titkáraival beszélgessenek, hanem a vezető­ségi tagokkal és a párttagok­kal is. Felszólalt a vitában Tuska Pál elvtárs is, aki többek kö­zött a második ötéves terv megnövekedett feladatairól be­szélt, arról, hogy a kommu­nistáknak sokkal harcosabban kell fellépni a hibák ellen, ál­landó felvilágosító munkával nevelni, lelkesíteni a dolgozó­kat. Ignác János elvtárs hiányol­ta, hogy a beszámoló nem ér­tékelte az egyes alapszerveze­tek munkáját. Megemlítette, hogy véleménye szerint a nö­vényi gyár pártszervezete vég­zett legjobb munkát, a pártbi­zottság feladata lett volna az itt kialakult módszert meg­honosítani a többi alapszerve­zeteknél is. Önkritikával álla­pította meg, hogy őt, mint a gyár igazgatóját is nagy fele­lősség terheli, hogy nem tett meg mindent a Központ Vezető­ségnek, az ifjúság neveléséről hozott­ határozata megvalósí­tása érdekében. " Gyuricza István elvtárs, a politikai munka megjavításá­nak feladatairól beszélt, arról, hogy az új pártbizottságnak legfontosabb feladata lesz­­ az agitációs munka megjavítása, a jó népnevelő módszerek ki­alakítása.* A pártértekezlet beszámolója és az ezt követő vita helyesen, reálisan értékelte a gyár párt­­szervezeteinek, pártbizottságá­nak, kommunistáinak munká­ját, szabta meg feladatait. Bí­ráló hang jellemezte mind a beszámolót, mind a hozzászólá­sokat. Az önbírálat alkalmazá­sa terén azonban még nincs minden rendben, mint azt a pártértekezlet megmutatta. Nem volt alapos az önkritika a be­számolóban sem és abból kö­vetkezett ez a hozzászólások­nál is. Egy példa mutatja ezt leg­jobban. Többen bírálták Varga elvtársat, hogy túl sokat van az irodában, keveset a dolgozók között. Varga elvtárs ezt elis­merte, de mint mondta, azért kénytelen ilyen munkamódszer­rel dolgozni, mert más pártbi­zottsági tagok munkáját is ő végzi el, nem elég kollektív még a munka a pártbizottsá­gon belül sem. Például ő dol­gozik az alapszervezeti titkárok helyett is, amikor az irodában elkészíti — lesokszorosítva — az alapszervezeti taggyűlések­re is a beszámolót, mert a tit­károk nem állítják össze. Nyilvánvaló, hogy e munka­­módszer az irodához köti a pártbizottsági titkárt, ami nem helyes, mert ez a módszer nem segí­t elő a pártmunka megja­vítását az alapszervezetekben. A bőrgyári kommunisták új pártbizottságot választottak, a küldötteket a községi és járási pártértekezletre. Újból megvá­lasztották a régi pártbizottsági tagok nagy részét és új tagokat is, mint Lukács László DISZ- titkárt, Szabó Lajosné boxkenőt. Az új pártbizottság bizonyára sikeresen fogja megoldani a gyár kommunistái előtt álló feladatokat. Ötletes újítás a Tolnai Selyemfonógyárb­an Fonás előtt a selyemgubót 96 C fokú vízben „megfőzik”. Fő­zés közben feloldódik a szála­kat összeragasztó sericin nevű anyag és ezáltal a gubót felépí­tő szálak meglazulnak, legom­­bolyíthatóvá válnak. A fonónő 55—60 C fokú víz­ből adagolja a selymet a fonó­fejek alá, hogy a sericin anyag fonás közben meg ne száradjon és így ne tudja megakadályoz­ni a selyemszál legombolyítha­­tóságát. Miután a fonal kike­rül a vízből, az a sericin-anyag, amely a szálon maradt, szára­dásnak indul. Ha a száradás a motringban fejeződik be, akkor a motring szálai összeragadnak, mint ahogy a gyárban nevezik, megkövecsesednek. A kövecsesedés megszün­tetése régi, megoldatlan prob­léma volt eddig a Tolnai Se­lyemgyárban. Most Straubin­­ger Mihály és Stróbl József újítást dolgoztak ki, mellyel — mint az eddigi kísérletek iga­zolták — sikerült megoldaniuk a gyár régi problémáját. Az újítás abból áll, hogy meleg levegőt fúvatnak a motoll a­szekrényekbe, hogy hirtelen megszáradjon a szálakon ma­radt sericin. Tehát: mielőtt a szálak a motringba kerülnének elvesztik ragasztóképességüket. Ezzel az újítással kapcsolatban felmerült egy olyan probléma, hogy nem fog-e törni a fonal azon a helyen, ahol hirtelen száradt seri­in anyagok van­nak. A kísérletek azt igazolták, hogy abban az esetben, ha kellő hőfokon történik a szárítás, nem áll fenn a száltörés ve­szélye. Az újítás alkalmazása feles­legessé teszi a motringok újra áztatását és a „csipkedést”.­­ Növelni fogja a fonoda terme­lékenységét és bérmegtakarí­tást is eredményez. Mi lenne ha ... ... a Dombóvári Vasipari KTSZ befejezné végre a dombó­vári Rákóczi Tsz vízszívó motorjának megjavítását? Megindulhatna a munka a termelőszövetkezet szeszfőzdéjé­ben. ... a Varsádi Gépállomás kitisztította volna cséplés után a cséplőgépeket? Nem zöldelne a cséplőgépek belsejében az őszi árpa és nem gondolna senki arra, hogy a Va­­sadi Gépállomáson nem sokat tö­rődnek a társadalmi tulajdon védelmével. ... a paksi Béke étteremben nem adnának néha másnapos burgonyaköretet, vagy fotelen rizst a vendégeknek? Nem rontaná el senki a gyomrát azok közül, akik a paksi Béke Étteremben étkeznek. ... Szekszárdon, piaci napokon nem a gimnázium mögött és mellett rendeznének „zsibvásárt"? Nem zavarnák lármájukkal a gimnázium oktató munkáját. Élenjáró technika Fűrészpor nélkül Biztos, sokan látták már, ho­gyan készítik a deszkát. A fatörzsbe nagy sebességgel belevájja acélfogait egy csomó fűrész és a keretfűrész-beren­­dezés másik oldalán néhány perc múlva kijönnek a kész deszkák. Az ilyen deszkagyár­tásnál a fatörzsnek jelentős százaléka mint fűrészpor, a hulladékba kerül. Nem kis mennyiség ez a hulladék, kü­lönösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy évente sokmil­lió köbméter fűrészelt fát ké­szítenek. A Moszkvai Famegmunkáló Gépgyárban nemrégiben ere­deti szerkezetű deszkakészítő gépet szereltek fel. Ezen a gé­pen deszkagyártás közben nincs fűrészpor. Ugyanis a deszkát éles kés vágja. A gépasztalra ráhelyeznek 12—15 darab előzőleg gőzölt farönköt, amelyeket hidralikus berendezés szorít le. Utána megindítják a gépet s egy szé­les és éles kés — amelyet a gépasztal hossztengelyéhez képest 45 fokos szögben sze­reltek fel — leereszkedik a fa­rönkre és kis deszkákra vágja azt. A rönk a kés minden fel­­emelkedésekor a gyártandó deszka szélességének megfelelő távolságot csúszik előre. A kés igen sebesen mozog, úgy, hogy egy perc alatt 200 kis deszkát is levág. Az eldarabolt rönk helyére önműködően odakerül a következő, úgyhogy a darabolási folyamat tovább folytatódhat. Az új gépen egyelőre csak maximum 10 milliméter vastag, 80 centi­méter hosszú és 16 centimé­ter széles kis deszkákat ké­szítenek. Ezekből a deszkák­ból ládákat, irónokat, padlót és bútor alkatrészeket gyárta­nak. 0 szállítási szerződések hatása a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó V. tervszerű munkájára Hozzászólás a Szabad Népnek „­4s egyenletes termelésről“ indított vitájához Csatár György elvtárs, a Szabad Nép 1955 január 15-i számában cikket írt „Az egyen­letes termelésről” címen. Cik­kében felvetette többek között a formális tervteljesítés kér­dését. Sok ütemben ez úgy néz ki, hogy a tervszerűség semmi­­bevételével a tervezett cikkek, vagy termékek egymáshoz való termelési arányának önkényes megváltoztatásával iparkodnak a befejezett termelés termelési értéket biztosítani.Ebben az eset­ben az illető gyár nagyszerűen teljesíti globális tervét, de nem teljesíti a tervet részleteiben: cikkenként, vagy gyártmányon­ként. Nem a szükségletek ki­elégítését tartják ilyenkor szem előtt az üzemek, hanem a glo­bális tervteljesítést akarják — minden áron és minden eszköz­zel biztosítani. Ez természete­sen nagyon helytelen az ipari vállalatok részéről és tervgazda­ságunk helyes arányait veszé­lyezteti. Cikkében Csatár elvtárs meg­említi a szállítási szerződések lebecsülését is az iparban. A szállítási szerződések előírásai­nak megszegése a termelés egyenetlenségét és a tervezett cikkek egymáshoz való egész­ségtelen arányú eltolódásait vonja maga után. Szerkesztőségünk megvizs­gálta a Dombóvári Fémtömeg­cikkgyártó­ Vállalat múlt évi munkáját a termelés ütemes­ségének és a tervek részletei­ben való teljesítésének szem­pontjából. Ami a termelés üte­mességét illeti, értékben és mennyiségben egyaránt kielé­gítőnek mondható. A Domb­óvári Fémtömegcikkgyártó Vál­lalatnál nem ismerik a hó-, vagy évvégi rohammunkát, a termelés üteme dekádonként, havonként és negyedévenként nagyjából egyenletes. Nem for­dul elő olyan eset, hogy nem teljesítenék dekádonként vagy havonként a tervet, legfeljebb a tervek túlteljesítésének a mértékében vannak eltérések. Ezt mutatja az alábbi táblázat is, amelyben havonként a terv­teljesítés százalékait gyűjtöt­tük össze. Amint látjuk, a vállalat rend­szeresen havonként túlteljesí­tette tervét. Meglepő számok­kal találkozunk azonban akkor, ha megnézzük, hogy a­­ válla­lat globális tervteljesítési szá­zalékai miből tevődnek össze. Mielőtt ismertetnék ezeket az adatokat, tudni kell, hogy a vállalat termelésének túlnyomó részét a Minisztertanács által elrendelt úgynevezett kiemelt cikkek képezik. Ezeket a ki­emelt cikkeket a Miniszterta­nács a Könnyűipari és a Bel­kereskedelmi Minisztérium kö­zös javaslata alapján jelöli ki, gondosan felmérve a cikkek iránt mutatkozó országos szük­ségletet. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium Vas- és Műszaki Kereskedelmi Központja aztán szállítási szerződéseket köt a Dombóvári Fémtömegcikkgyár­tó Vállalattal a kiemelt cik­kekre. Ezt azért fontos meg­említeni, mert a vállalat tény­leges termelését ezek a szállí­tási szerződések szabják meg. A következő táblázaton meg­vizsgáljuk negyedéves szinten a vállalat tervteljesítési száza­lékait pár kiemelt cikk, illetve termékből. Üstházból például az első és második negyedévben csak 44, illetve 3 százalékra teljesítették a tervet, azért, mert nem kap­tak megrendelést a nagykeres­kedelemtől. A harmadik és ne­gyedik negyedévben hirtelen kereslet mutatkozott üstházból és olyan megrendelést kaptak, amit még akkor sem tudtak tel­jesíteni, ha túlteljesítették erre az időszakra eső tervüket.­­ Ugyanilyen, sőt, nagyobb mér­tékű ingadozást mutatnak a táblázat adatai a többi cikkek­nél is. A kereskedelem vagy lemondta a szállítási szerződést vagy pedig, ha éppen a keres­let úgy alakult, akkor nagymér­tékű megrendeléseket­­ adott a vállalatnak. A vállalat terme­lése tehát az elmúlt évben tel­jesen ki volt téve a kereslet és kínálat adott időszakban való ingadozásainak. A megrendeléseknek ez a nagymértékű rapszódiája na­gyon károsan hatott a vállalat egész tevékenységére. Gyakran kellett átállnia olyan cikkek termelésére, amelyek nem is szerepeltek tervében, de meg­rendelőt talált, akinek elszállít­hatta (lábrács, mosóteknő, csi­kótűzhely, stb.). Ezek az átállá­sok zavart idéztek elő az anyag­­ellátásában, létszámtervek be­tartásában, nehezítették a ter­melékenység emelkedését és az önköltség csökkentését. Igaz, hogy ezek a zavarok nem lát­szanak meg az önköltségi, illet­ve a termelékenységi mutató­kon, de ez csak a vállalat jó munkájának, sokszor hősies erőfeszítéseinek tudható be. Idén egy csöppet sem válto­zott a helyzet. Két kiemelt ter­méket terveztek be 1956-ra a Dombóvári Fémtömegcikk­­gyártó Vállalatnak; füstcsövet és horganyozott edényárut. — Lassan január végéhez érünk, mégsem kaptak a dombóváriak erre a két cikkre semmiféle megrendelést a nagykereskede­lemtől. Észszerűtlen dolog len­ne azért termelniök ezeket a cikkeket, hogy megteljék velük a raktár és, hogy a végén ki­derüljön, nincs szükség a Dombóvári Fémtömegcikkgyár­tó Vállalat füstcsöveire és hor­ganyozott edényeire. A kiemelt cikkek helyett most is más, a tervükben nem szereplő ter­mékeket gyártanak mosótek­­nőt, csikótűzhelyet, hőfokozót és egyebet. Milyen következtetéseket kell levonni ezekből a tényekből? Azt, hogy kereskedelmi szer­veink még nem tanulták meg a szükségletek helyes felmérését és­­ szállítási szerződéseink je­lenlegi rendszere nem is ösztön­zi a kreskedelmet tervszerű munkára. Olyan szállítási szer­ződési feltételeket kellene meg­állapítani, amely nem tesz le­hetővé a kereskedelem számára különböző kibúvókat, vagy pe­dig súlyosabb kötbérrel sújtaná a szerződések felmondását. A szállítási szerződések betartá­sának kétoldalú megszigorítása nagymértékben hozzájárulna ahhoz, hogy ipari vállalataink egyenletesebben termeljenek, részleteiben teljesít­sék a ter­vet, hogy megjavuljon a keres­kedelem munkája, népünk szük­ségleteinek egyenletes, stabil kielégítése céljából. A negyedévek kiemelt tervteljesítési cikkek százalékai I. II. III. IV. Üstház 44­­­3 153 120 Háztartási eszköz 376 173 11 134 Sütő 208 — 141 — Horganyo­zott edényáru 125 272 77 76

Next