Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-22 / 19. szám
> * \ 4 1956. JANUÁR 22. TOLNAI NAPLÓ Pártértekezlet a Simontornyai Bőrgyárban A vezetőségválasztás nagy esemény a pártszervezet életében. Ezt igazolta csütörtökön a Simontornyai Bőrgyár pártértekezlete. Nemcsak külsőségeiben, abban, hogy szépen feldíszített kultúrterem várta a küldötteket, akik munka után hazamentek és ünneplőbe öltözve jöttek el a pártértekezletre, hanem tükrözte ezt az értekezlet lefolyása is, ahol a beszámoló és az ezt követő vita nagy komolysággal értékelte a kétéves munkát, irányt mutatott a gyár kommunistáinak, hogyan dolgozzanak a jövőben, a párt politikájának megvalósítása, a tervek teljesítése érdekében. Az elnökségben helyet foglaltak a gyár legjobb kommunistái, ott volt Tuska Pál elvtárs, a Megyei Tanács elnöke, a Megyei Párt Végrehajtóbizottság tagja, Gyuricza István elvtárs, a Gyönki Járási Pártbizottság másodtitkára is. A PÁRTBIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJÁT Varga Lőrinc elvtárs, a gyár pártbizottságának titkára tartotta. Meglátszott a beszámolón hogy kollektív munkával, alaposan készítették elő, sokoldalúan elemezte a gyár életét, a termelés és a pártmunka eredményeit, hiányosságait. Éppen ezért nagy figyelemmel hallgatták a küldöttek a beszámolót. Varga elvtárs, bevezetőben a nemzetközi helyzettel foglalkozott, ismertette a békeharc sikereit, eredményeit, majd rátért a pártbizottság, a tagság kétéves munkájának ismertetésére. Komoly fejlődést ért el üzemünk az elmúlt két esztendő alatt — mondotta. Gyárunk az 1954-es tervét 102,2, az 1955- öst 106,2 százalékra teljesítette. Négyszer nyertük el ezidő alatt az „Élüzem“ kitüntetést. Ez eredmények mutatják elsősorban, a gyár kommunistáinak jó munkáját. Több mint háromszáz azoknak a dolgozóknak a száma, akik ez idő alatt sztahanovista oklevelet, kiváló dolgozó és szakma kiváló dolgozója, könnyűipar kiváló dolgozója címet, kormánykitüntetést kaptak. A kitüntetett dolgozók többsége a kommunisták soraiból került ki. A Központi Vezetőség márciusi határozata után értünk el eredményeket a hibák, a lazaságok felszámolása terén — mondotta Varga elvtárs —, de nem tettünk meg mindent a határozat végrehajtása érdekében. Ezt mutatják a második félévi termelési eredmények is, amikor visszaesés kezdődött a tervek teljesítésében, a minőségnél, különösen a krómos részlegben. Egyenetlen a termelés, nem megfelelő a minőség, ami a rossz szervezési és gyenge politikai munkára vezethető vissza, amiért elsősorban a részleg kommunistái felelősek. A novemberi határozat után fellendült az újítómozgalom. Gyorsabban intézik el a dolgozók javaslatait, ennek eredménye, hogy január első felében már 32 újítási javaslatot tettek a dolgozók. A továbbiakban a pártélettel foglalkozott a beszámoló, többek között kiemelte a Talpgyár kommunistáinak kezdeményezését, ahol gyakran hívják össze a kommunistákat, műszaki vezetőket megbeszélni a termelés problémáit, és így kiküszöbölik a hibákat. Majd az oktatás, az agitációs munkáról beszélt, ahol sok javítanivaló van, e téren sok tennivalója lesz az új pártbizottságnak. A beszámoló befejező részében az ifjúság nevelésének problémáit, a tömegszervezetekkel való foglalkozást ismertette Varga elvtárs, majd a felsőbb szervek segítségét, a pártbizottság kollektív munkáját értékelte, ezután beterjesztette a pártértekezlet elé a határozati javaslatot. A BESZÁMOLÓT KÖVETŐ VITÁBAN tizenheten szólaltak fel. Szinte valamennyi hozzászólást a bíráló hang, az építő, segíteni akaró kritika jellemezte, mint Gyuricza elvtárs mondta hozzászólásában, kezd megszűnni az az állapot, hogy az elvtársak nem merik megmondani az igazat. A hozzászólók nagy része a pártmunka módszereivel, hibáival, eredményeivel, a tennivalókkal foglalkozott, útmutatást adott a megválasztandó pártbizottságnak. Vida Mihály elvtárs bírálta a párttitkárt, hogy keveset tartózkodik a dolgozók között, a jövőben ne a pártirodában és az igazgatói irodában merüljön ki tevékenysége, mert ezelőtt ő, aki az egyik részleg párttitkára volt, csak akkor tudott beszélni Varga elvtárssal, ha bement az irodába. Kondor elvtárs ugyanezt vetette fel az üzemi bizottság felé, hogy főleg irodai munkát végez az üb. elnök. Nyíri László energetikus arról beszélt, hogy az erőtelep dolgozói , annak ellenére, hogy rossz gépekkel dolgoznak, mégis félmillió forint értékű üzemanyagot takarítottak meg az elmúlt évben. Sok nehézségük van, ezek megoldásához több segítséget várnak az új pártbizottságtól. Több felszólaló foglalkozott a pártoktatás, az agitáció helyzetével, azzal, hogy az ellenséges megnyilvánulásokra a pártbizottság és a pártszervezetek nem reagálnak gyorsan, nem mozgósítják a kommunistákat ezek visszaverésére. Erről beszélt Laskai János elvtárs, aki az oktatásnál a felületes előkészítést bírálta, pedig az agitációs munka megjavítása el sem képzelhető jó pártoktatás nélkül. Lakner elvtárs azt vetette fel, hogy az oktatásba való beosztásnál nem megfelelően csoportosították a dolgozókat, nem vették figyelembe, ki, melyik műszakban, hol dolgozik. Elmondták a hozzászólók a termelés pártellenőrzése terén mutatkozó hibákat is, azt, hogy a kommunista vezetők szakmai képzettségének hiánya akadályozza a jó ellenőrzést, ezen úgy kell javítani, hogy a kommunisták sajátítsák el a technikát. Többen bírálták a felsőbb szerveket, hogy nem adtak elég segítséget a kollektív vezetés módszereinek kialakításához. Szükség van arra, hogy a járási, vagy a megyei pártbizottságtól kijövő elvtársak ne csak a pártbizottság vagy az alapszervezetek titkáraival beszélgessenek, hanem a vezetőségi tagokkal és a párttagokkal is. Felszólalt a vitában Tuska Pál elvtárs is, aki többek között a második ötéves terv megnövekedett feladatairól beszélt, arról, hogy a kommunistáknak sokkal harcosabban kell fellépni a hibák ellen, állandó felvilágosító munkával nevelni, lelkesíteni a dolgozókat. Ignác János elvtárs hiányolta, hogy a beszámoló nem értékelte az egyes alapszervezetek munkáját. Megemlítette, hogy véleménye szerint a növényi gyár pártszervezete végzett legjobb munkát, a pártbizottság feladata lett volna az itt kialakult módszert meghonosítani a többi alapszervezeteknél is. Önkritikával állapította meg, hogy őt, mint a gyár igazgatóját is nagy felelősség terheli, hogy nem tett meg mindent a Központ Vezetőségnek, az ifjúság neveléséről hozott határozata megvalósítása érdekében. " Gyuricza István elvtárs, a politikai munka megjavításának feladatairól beszélt, arról, hogy az új pártbizottságnak legfontosabb feladata lesz az agitációs munka megjavítása, a jó népnevelő módszerek kialakítása.* A pártértekezlet beszámolója és az ezt követő vita helyesen, reálisan értékelte a gyár pártszervezeteinek, pártbizottságának, kommunistáinak munkáját, szabta meg feladatait. Bíráló hang jellemezte mind a beszámolót, mind a hozzászólásokat. Az önbírálat alkalmazása terén azonban még nincs minden rendben, mint azt a pártértekezlet megmutatta. Nem volt alapos az önkritika a beszámolóban sem és abból következett ez a hozzászólásoknál is. Egy példa mutatja ezt legjobban. Többen bírálták Varga elvtársat, hogy túl sokat van az irodában, keveset a dolgozók között. Varga elvtárs ezt elismerte, de mint mondta, azért kénytelen ilyen munkamódszerrel dolgozni, mert más pártbizottsági tagok munkáját is ő végzi el, nem elég kollektív még a munka a pártbizottságon belül sem. Például ő dolgozik az alapszervezeti titkárok helyett is, amikor az irodában elkészíti — lesokszorosítva — az alapszervezeti taggyűlésekre is a beszámolót, mert a titkárok nem állítják össze. Nyilvánvaló, hogy e munkamódszer az irodához köti a pártbizottsági titkárt, ami nem helyes, mert ez a módszer nem segít elő a pártmunka megjavítását az alapszervezetekben. A bőrgyári kommunisták új pártbizottságot választottak, a küldötteket a községi és járási pártértekezletre. Újból megválasztották a régi pártbizottsági tagok nagy részét és új tagokat is, mint Lukács László DISZ- titkárt, Szabó Lajosné boxkenőt. Az új pártbizottság bizonyára sikeresen fogja megoldani a gyár kommunistái előtt álló feladatokat. Ötletes újítás a Tolnai Selyemfonógyárban Fonás előtt a selyemgubót 96 C fokú vízben „megfőzik”. Főzés közben feloldódik a szálakat összeragasztó sericin nevű anyag és ezáltal a gubót felépítő szálak meglazulnak, legombolyíthatóvá válnak. A fonónő 55—60 C fokú vízből adagolja a selymet a fonófejek alá, hogy a sericin anyag fonás közben meg ne száradjon és így ne tudja megakadályozni a selyemszál legombolyíthatóságát. Miután a fonal kikerül a vízből, az a sericin-anyag, amely a szálon maradt, száradásnak indul. Ha a száradás a motringban fejeződik be, akkor a motring szálai összeragadnak, mint ahogy a gyárban nevezik, megkövecsesednek. A kövecsesedés megszüntetése régi, megoldatlan probléma volt eddig a Tolnai Selyemgyárban. Most Straubinger Mihály és Stróbl József újítást dolgoztak ki, mellyel — mint az eddigi kísérletek igazolták — sikerült megoldaniuk a gyár régi problémáját. Az újítás abból áll, hogy meleg levegőt fúvatnak a motoll aszekrényekbe, hogy hirtelen megszáradjon a szálakon maradt sericin. Tehát: mielőtt a szálak a motringba kerülnének elvesztik ragasztóképességüket. Ezzel az újítással kapcsolatban felmerült egy olyan probléma, hogy nem fog-e törni a fonal azon a helyen, ahol hirtelen száradt seriin anyagok vannak. A kísérletek azt igazolták, hogy abban az esetben, ha kellő hőfokon történik a szárítás, nem áll fenn a száltörés veszélye. Az újítás alkalmazása feleslegessé teszi a motringok újra áztatását és a „csipkedést”. Növelni fogja a fonoda termelékenységét és bérmegtakarítást is eredményez. Mi lenne ha ... ... a Dombóvári Vasipari KTSZ befejezné végre a dombóvári Rákóczi Tsz vízszívó motorjának megjavítását? Megindulhatna a munka a termelőszövetkezet szeszfőzdéjében. ... a Varsádi Gépállomás kitisztította volna cséplés után a cséplőgépeket? Nem zöldelne a cséplőgépek belsejében az őszi árpa és nem gondolna senki arra, hogy a Vasadi Gépállomáson nem sokat törődnek a társadalmi tulajdon védelmével. ... a paksi Béke étteremben nem adnának néha másnapos burgonyaköretet, vagy fotelen rizst a vendégeknek? Nem rontaná el senki a gyomrát azok közül, akik a paksi Béke Étteremben étkeznek. ... Szekszárdon, piaci napokon nem a gimnázium mögött és mellett rendeznének „zsibvásárt"? Nem zavarnák lármájukkal a gimnázium oktató munkáját. Élenjáró technika Fűrészpor nélkül Biztos, sokan látták már, hogyan készítik a deszkát. A fatörzsbe nagy sebességgel belevájja acélfogait egy csomó fűrész és a keretfűrész-berendezés másik oldalán néhány perc múlva kijönnek a kész deszkák. Az ilyen deszkagyártásnál a fatörzsnek jelentős százaléka mint fűrészpor, a hulladékba kerül. Nem kis mennyiség ez a hulladék, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy évente sokmillió köbméter fűrészelt fát készítenek. A Moszkvai Famegmunkáló Gépgyárban nemrégiben eredeti szerkezetű deszkakészítő gépet szereltek fel. Ezen a gépen deszkagyártás közben nincs fűrészpor. Ugyanis a deszkát éles kés vágja. A gépasztalra ráhelyeznek 12—15 darab előzőleg gőzölt farönköt, amelyeket hidralikus berendezés szorít le. Utána megindítják a gépet s egy széles és éles kés — amelyet a gépasztal hossztengelyéhez képest 45 fokos szögben szereltek fel — leereszkedik a farönkre és kis deszkákra vágja azt. A rönk a kés minden felemelkedésekor a gyártandó deszka szélességének megfelelő távolságot csúszik előre. A kés igen sebesen mozog, úgy, hogy egy perc alatt 200 kis deszkát is levág. Az eldarabolt rönk helyére önműködően odakerül a következő, úgyhogy a darabolási folyamat tovább folytatódhat. Az új gépen egyelőre csak maximum 10 milliméter vastag, 80 centiméter hosszú és 16 centiméter széles kis deszkákat készítenek. Ezekből a deszkákból ládákat, irónokat, padlót és bútor alkatrészeket gyártanak. 0 szállítási szerződések hatása a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó V. tervszerű munkájára Hozzászólás a Szabad Népnek „4s egyenletes termelésről“ indított vitájához Csatár György elvtárs, a Szabad Nép 1955 január 15-i számában cikket írt „Az egyenletes termelésről” címen. Cikkében felvetette többek között a formális tervteljesítés kérdését. Sok ütemben ez úgy néz ki, hogy a tervszerűség semmibevételével a tervezett cikkek, vagy termékek egymáshoz való termelési arányának önkényes megváltoztatásával iparkodnak a befejezett termelés termelési értéket biztosítani.Ebben az esetben az illető gyár nagyszerűen teljesíti globális tervét, de nem teljesíti a tervet részleteiben: cikkenként, vagy gyártmányonként. Nem a szükségletek kielégítését tartják ilyenkor szem előtt az üzemek, hanem a globális tervteljesítést akarják — minden áron és minden eszközzel biztosítani. Ez természetesen nagyon helytelen az ipari vállalatok részéről és tervgazdaságunk helyes arányait veszélyezteti. Cikkében Csatár elvtárs megemlíti a szállítási szerződések lebecsülését is az iparban. A szállítási szerződések előírásainak megszegése a termelés egyenetlenségét és a tervezett cikkek egymáshoz való egészségtelen arányú eltolódásait vonja maga után. Szerkesztőségünk megvizsgálta a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat múlt évi munkáját a termelés ütemességének és a tervek részleteiben való teljesítésének szempontjából. Ami a termelés ütemességét illeti, értékben és mennyiségben egyaránt kielégítőnek mondható. A Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál nem ismerik a hó-, vagy évvégi rohammunkát, a termelés üteme dekádonként, havonként és negyedévenként nagyjából egyenletes. Nem fordul elő olyan eset, hogy nem teljesítenék dekádonként vagy havonként a tervet, legfeljebb a tervek túlteljesítésének a mértékében vannak eltérések. Ezt mutatja az alábbi táblázat is, amelyben havonként a tervteljesítés százalékait gyűjtöttük össze. Amint látjuk, a vállalat rendszeresen havonként túlteljesítette tervét. Meglepő számokkal találkozunk azonban akkor, ha megnézzük, hogy a vállalat globális tervteljesítési százalékai miből tevődnek össze. Mielőtt ismertetnék ezeket az adatokat, tudni kell, hogy a vállalat termelésének túlnyomó részét a Minisztertanács által elrendelt úgynevezett kiemelt cikkek képezik. Ezeket a kiemelt cikkeket a Minisztertanács a Könnyűipari és a Belkereskedelmi Minisztérium közös javaslata alapján jelöli ki, gondosan felmérve a cikkek iránt mutatkozó országos szükségletet. A Belkereskedelmi Minisztérium Vas- és Műszaki Kereskedelmi Központja aztán szállítási szerződéseket köt a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalattal a kiemelt cikkekre. Ezt azért fontos megemlíteni, mert a vállalat tényleges termelését ezek a szállítási szerződések szabják meg. A következő táblázaton megvizsgáljuk negyedéves szinten a vállalat tervteljesítési százalékait pár kiemelt cikk, illetve termékből. Üstházból például az első és második negyedévben csak 44, illetve 3 százalékra teljesítették a tervet, azért, mert nem kaptak megrendelést a nagykereskedelemtől. A harmadik és negyedik negyedévben hirtelen kereslet mutatkozott üstházból és olyan megrendelést kaptak, amit még akkor sem tudtak teljesíteni, ha túlteljesítették erre az időszakra eső tervüket. Ugyanilyen, sőt, nagyobb mértékű ingadozást mutatnak a táblázat adatai a többi cikkeknél is. A kereskedelem vagy lemondta a szállítási szerződést vagy pedig, ha éppen a kereslet úgy alakult, akkor nagymértékű megrendeléseket adott a vállalatnak. A vállalat termelése tehát az elmúlt évben teljesen ki volt téve a kereslet és kínálat adott időszakban való ingadozásainak. A megrendeléseknek ez a nagymértékű rapszódiája nagyon károsan hatott a vállalat egész tevékenységére. Gyakran kellett átállnia olyan cikkek termelésére, amelyek nem is szerepeltek tervében, de megrendelőt talált, akinek elszállíthatta (lábrács, mosóteknő, csikótűzhely, stb.). Ezek az átállások zavart idéztek elő az anyagellátásában, létszámtervek betartásában, nehezítették a termelékenység emelkedését és az önköltség csökkentését. Igaz, hogy ezek a zavarok nem látszanak meg az önköltségi, illetve a termelékenységi mutatókon, de ez csak a vállalat jó munkájának, sokszor hősies erőfeszítéseinek tudható be. Idén egy csöppet sem változott a helyzet. Két kiemelt terméket terveztek be 1956-ra a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnak; füstcsövet és horganyozott edényárut. — Lassan január végéhez érünk, mégsem kaptak a dombóváriak erre a két cikkre semmiféle megrendelést a nagykereskedelemtől. Észszerűtlen dolog lenne azért termelniök ezeket a cikkeket, hogy megteljék velük a raktár és, hogy a végén kiderüljön, nincs szükség a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat füstcsöveire és horganyozott edényeire. A kiemelt cikkek helyett most is más, a tervükben nem szereplő termékeket gyártanak mosóteknőt, csikótűzhelyet, hőfokozót és egyebet. Milyen következtetéseket kell levonni ezekből a tényekből? Azt, hogy kereskedelmi szerveink még nem tanulták meg a szükségletek helyes felmérését és szállítási szerződéseink jelenlegi rendszere nem is ösztönzi a kreskedelmet tervszerű munkára. Olyan szállítási szerződési feltételeket kellene megállapítani, amely nem tesz lehetővé a kereskedelem számára különböző kibúvókat, vagy pedig súlyosabb kötbérrel sújtaná a szerződések felmondását. A szállítási szerződések betartásának kétoldalú megszigorítása nagymértékben hozzájárulna ahhoz, hogy ipari vállalataink egyenletesebben termeljenek, részleteiben teljesítsék a tervet, hogy megjavuljon a kereskedelem munkája, népünk szükségleteinek egyenletes, stabil kielégítése céljából. A negyedévek kiemelt tervteljesítési cikkek százalékai I. II. III. IV. Üstház 443 153 120 Háztartási eszköz 376 173 11 134 Sütő 208 — 141 — Horganyozott edényáru 125 272 77 76