Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-25 / 21. szám
1956. JANUÁR 25. a. Több ember előbb megismer egyet, mint egy többet. Különösen, ha az az egy az érdeklődés középpontjába kerül. Márpedig az új pártitkárra — aki az utcákon, dologidőben kint a mezőn, a tanácsházán, a házaknál, egyszóval minden alkalmas helyen kereste a találkozást az emberekkel, beszédbe elegyedett velük, érdeklődött dolgaik felől, tanácsot adott ennek is, annak is — hatna, felfigyelt mindenki. Ismerkedett az emberekkel, s ebben segített neki a falu népe is. Mert ahogy elterjedt a hír, hogy ő milyen ember, hogy ennek is, annak is elintézte az ügyét, az emberek kezdték bizalommal közeledni hozzá. Felkeresték, véleményét kérdezték tanácsot kértek tőle. Lassan szokás lett a faluban, hogy minden kisebb-nagyobb dolgot vele beszéljenek meg. Ha valaki valami új fába akarja vágni a fejszéjét feltétlenül hozzá fordul tanácsért. — Titkár elvtárs — toppan be egyszer Pintér János — kérdezni szeretnék valamit. — Mit? — Lenne nekem vagy tíz hízónak valóm — kezdte előadni szándékát a gazda, — azt szeretném megtudni, meghizlalhatom mindet. — Már hogyne hizlalhatná. Ha leszerződi őket, szép pénzt kap értük. Ha jól meghíznak, lesz bőven prémium is. Kovács János arra volt kiváncsi, hogy két tehene mellé állíthat-e harmadikat is. A biztató válasz után megnyugodva tért haza. Lehöcz István egy kis szakmai eszmecserére kereste fel a párttitkárt. Fiatal gazda, jól érti a gazdálkodást, nem dacol oktalanul az új módszerekkel. Kukoricáját négyzetesen vetette, részt vett a 35 mázsás mozgalomban. Nem is vallott szégyent, mert holdanként 38 mázsa kukoricája termett. Érdeklődik a szakkönyvek iránt is. Nemrég kérte el Andirkó elvtárstól az egyiket: ,,A korszerű agrotechnika tényezői" címűt. Andirkó elvtárs igen igen ért a gazdálkodáshoz. A faluban szaktekintélynek számít. Jönnek is hozzá az emberek és érdeklődnek, hogy ebben, vagy abban mi a véleménye, mit hogyan lát jónak. így lett lassan a főfő tanácsadó a faluban, aki mindent meghallgat, akinek mindenhez van valami gondolata, ötlete, tanácsa. — Egy fecske nem cinál nyarat — mondják. Ez bizonyos. De ha az első fecske példáját követik a többiek végül mégis nyár lesz, így áll a dolog a mi esetünkben is. Andirkó Sándor, ha egyedül lett volna Szakályban, nem mehetett volna sokra. Erről azonban nincs szó. A jó példa követésre talált, ahogy az elhintett mag kikel a jó talajból, s termését szerte hullajtva sokasítja fajtáját. A szakályi kommunisták is egyre jobban lelkesebben tevékenykedtek, s Andirkó elvtárs feladata is mindig könnyebb lett, ahogy szaporodtak segítőtársai Az összefogás, a közös cél felé törekvés vezet igazán szép eredményekre. Ezt lehet kiolvasni a szakályi fiatalság jó útra térítésének példájából is. Kezdetben egy leány sem volt a DISZ-ben. Miért? Mennem szívelték a fiúk jampecos, fölényes viselkedését, nem hallgatták szívesen, nem éppen lányfülnek való, sokszor trágár beszédüket. Ez az állapot ma már a múlté. Együtt szórakoznak, tanulnak a fiúk és a lányok, hetvenen-nyolcvanan részt vesznek egy-egy DISZ gyűlésen, s legalább huszonöten ott vannak a Petőfi iskola minden foglalkozásán. Ez a fordulat nem magától következett be, hanem türelmes, nevelő, segítő munka eredményeképpen. Andirkó elvtárs, s a kommunista pedagógusok, Máté elvtárs, Kiss József elvtárs — aki ma a DISZ-szervezet titkára — igyekeztek segíteni a fiatalságon, s türelmes ,orvosló munkájukat siker koronázta. Nem lenne igaz az állítás, hogy ez az előnyös változás egyszeri ,,rábeszélés" szüleménye. Az első beszélgetés csupán megindítója volt annak a folyamatnak, amely a jó útra terelte a szakályi fiatalokat. A sikerhez azonban szükség volt a megfelelő folytatásra, ami nem is maradt el, arra hogy az esti összejöveteleken ott legyenek a fiúk és lányok között, oktassák, neveljék őket. Andirkó elvtárs is ott van a fiatalok összejövetelein, együtt szórakozik velük. Amikor nem volt megfelelő helyiség, ahol a színjátszók próbálhattak volna, meghívta őket a párthelyiségbe. Ekkor kétségei támadtak egy pillanatra. — Nem hamarkodtam el a dolgot? — kérdezte magától. •— Ezek a fiúk és lányok majdnem mind pártonkívüliek, szüleikkel együtt. Szívesen jönnek el a párthelyiségbe. Aggodalma hamarosan elmúlt. A fiatalok ugyanis szívesen eljöttek és otthonosan érezték magukat. — Ne maradjunk ,még? — szakította meg a próbák utáni pillanatnyi csendet egy kérdés. — Maradhatunk még. korán van, — felelgetett egyik is, másik is. — Játszunk valamit — ajánlotta valaki. És megindult a csalafinta játék. Nincs már széthúzás, nincs ellentét a szakályi fiatalok között. Esetleg a szereposztáson civakodnak, mert, hogy olyan sokan vannak, nem juthat mindenkinek szerep. Andirkó elvtársat nemrég ismét megválasztották a pártszervezet titkárának. Bizalommal vannak hozzá a párttagok, szeretik. Jól végzi munkáját, nyugodtan dolgozik. Nagyon megkedvelték itt az emberek. — Mondja róla Lezsák Béla elvtárs. Rövid jellemzés, de találó Egyszerű szavakkal talán nem is lehetne jobban jellemezni Andirkó elvtárs munkáját. Csendesen, türelmesen tevékenykedik, meggondolt és kitartó. Munkája hasonlít a szelíden hömpölygő folyóéhoz, amely lassan ,de biztosan ássa, bővíti magának a medret, úgy, hogy egyik napról a másikra talán nem is lehet észrevenni munkájának eredményét, csak egy bizonyos idő elmúltával, így dolgozik Andirkó Sándor. Nem sietve el dolgát, s nem is kell soha visszavonulót fújnia. És ez a meggondolt látszatra csöndes munka eredményekre vezetett. Ezzel nyerte meg a falu népének rokonszenvét, bizalmát is. Feladatát a legszebbnek tartja. — Emberekkel foglalkozni, gondolkodásmódjukat vigyázni formálni a legszebb feladat — vallja munkájáról. A szakályi népet megszerette, jó véleménnyel van róla. — Becsületes, jó munkás emberek a szakályi gazdák, de nevelésüket eddig nagyon elhanyagolták, keveset foglalkoztak velük. Ez az igazság. A szakályi dolgozó parasztok között nagyon hiányzott a párt befolyása, alakító ereje. A pártszervezetnek mindeddig csak néhány dolgozó paraszt volt tagja. Most indult meg lényegében az a folyamat, amely a szakályi gazdákat közelebb hozza párthoz. A kommunistáknak az a tervük, hogy a legjobb dolgozó parasztokat nyerjék meg a párt számára. Ezért munkálkodnak állhatatosan, a meggyőző szó segítségével, Andirkó elvtárssal az élen. A munkának már van eredménye. Januárban párttagjelölt lett Szőke János, az egyik legjobb szakályi gazda. A párt soraiba akar lépni már Szili Ferenc is aki 9 holdján szépen gazdálkodott, s aki hajlandóságot mutat arra is, hogy belépjen a termelőszövetkezetbe, melynek megalakítása most folyik, vajúdik a községben. Erősödik a pártszervezet. Egyre többen lesznek, akik az újért csatasorba állnak, akik az új hordozói s terjesztői lesznek Szakályban. Egyre többen törnek állhatatosan, szívósan új nagyobb célok felé. Segítségükkel könnyebb a dolga Andirkó elvtársnak is, aki ismeri az érthető, meggyőző szép szó erejét. Bodó István a falu első embere Lelkes agitáció a pártsajtó terjesztéséért a szekszárdi járásban A Szekszárdi Járási Pártbizottságnak a Tolnai Napló terjesztéséről hozott határozata nyomán a járás több községében széleskörű lapterjesztési agitációt végeztek a pártszervezetek népnevelői és aktivái. Tolnán Eigner elvtárs, a pártbizottság titkára először az alapszervezetek titkáraival beszélte meg a feladatokat, majd a községben működő sajtóbizottságot hívta össze. A sajtóbizottságban minden egyes szervtől egy-egy elvtárs képviselteti magát. Eigner elvtárs jól foglalkozik a sajtóterjesztéssel, mert látja, hogy milyen nagy segítséget ad munkájához a párt lapja. Látja, hogy a lapterjesztéssel eltöltött fáradozás sokszorosan megtérül a politikai, vagy gazdasági eredményekben. A községben jó eredmények születtek a begyűjtés, adófizetés és a mezőgazdasági munkák terén, a Selyemgyár többször lett élüzem és ebben nagy szerepe volt annak is, hogy a Tolnai Napló több esetben foglalkozott a község eredményeivel, hibáival. A tolnai példa egyben azt is igazolja, hogy ahol a párt foglalkozik a lapterjesztéssel, ott megvan a 8 kellő eredmény is, növekszik a pártsajtó olvasótábora. A Textilgyárban 25 negyedéves előfizetőt szerveztek, a helyi földművesszövetkezet 11, a községben pedig 12 új előfizetőt szerveztek a párt népnevelői. Nemcsak Tolnán folyik lelkes agitáció a pártsajtó terjesztéséért, hanem Bátaszéken is. Itt is. Tolnához hasonlóan indult be az agitáció és az eddigi eredmény 22 előfizető. Hogy újabb lendületet vegyen a sajtóagitáció, csütörtökön népnevelőértekezleten is foglalkoztak ezzel a feladattal. Fácánkertben, a Növényvédő Állomáson 31 negyedéves Tolnai Napló előfizetőt szerveztek. Harcon 9 havi előfizetővel növelték az olvasótábort. O. I. TOLNAI NAPLÓ Két kerék panasza Itt vagyunk egy dombon egy vonórúd társaságában, Tolnanémedi határában ,körülöttünk már szépen zöldes a Felszabadulás Tsz búzavetése. Nap, mint nap látjuk, amint erre mennek munkába a kendergyári dolgozók. Ők is látnak minket, mert gyakran halljuk megjegyzéseiket: „Hogy kerültek ide ezek a kerekek, miért nem viszik el őket?” — Nekünk is jobb helyünk lenne már a gépszínben, mert itt a szabadban eső ver, rozsda mar bennünket. Pedig sok jó szolgálatot tettünk a Pincehelyi Gépállomásnak, amikor még fel voltunk szerelve az egyik aratógépre, mi vagyunk ugyanis az aratógép járókerekei. Tehát jobban megbecsülhetnének bennünket, jobb sorsot érdemelnénk. Hát hogy is történt? A vonórúddal együtt segítettünk az aratógépet ide szállítani. Azután a gépet átvitték a szomszéd táblába, kukoricaszárt vágni, bennünket meg idedobtak. Biztosan szükség lesz még ránk a gépállomáson, azért küldjük hát ezt a fényképet, ha majd újra itt lesz az aratás ideje, benő bennünket a búza és majd talán észreveszik a gépállomáson, hogy hiányzik egy-két kerekük, ránk találjanak. Persze jobb lenne, ha előbb elvinnének bennünket biztonságosabb helyre, mert nemcsak a rozsda fáj tagjainknak, hanem előfordulhat, hogy a szorgalmas úttörők jóvoltából a MÉH- telepen, az ócskavasak között találjuk magunkat. 3 Jó okával készülnek a vezetőségválasztásra a dombóvári állomáson Dombóvár állomás dolgozói az őszi forgalom befejezése után nagy lendülettel vették ki részüket a második ötéves terv első napjainak munkáiból. A forgalmi brigádok január első napjaiban megtartott termelési értekezleteken külön értékelték az 1955-ös eredményeket, megbeszélték első negyedévi tervüket és versenyfelajánlásokat tettek a tervek túlteljesítésére, hogy ezzel is méltóképpen készüljenek a pártvezetőség újjáválasztására. Az állomás dolgozói lelkesedéssel fogadták a Központi Vezetőség határozatát, mely szerint az állomás párt-alapszervezete vezetőségét is újjá kell választani, közben javuljanak az eredmények a termelőmunkában is. Ez nemcsak a párttagokban, hanem a pártonkívüli dolgozókban is nagy érdeklődést keltett. Ezt legjobban az mutatja, hogy január első két dekádjában a dombóvári gurító dombon 2500 kocsival többet gurítottunk, mint a kiadott terv volt. 3200 kocsival több hagyta el az állomást, ugyanakkor a vonatok terhelését 104 százalékra teljesítettük, a túlsúlyos vonatok indításával. Javult a menetrendszerűség is, főleg Ormosi Lajos, Ughy János és Tarr István vonatkísérő-brigádjai végeztek e téren jó munkát. Potyondi József állomásfőnök Újabb három brigád csatlakozott Az iregszemcsei gépállomáson nagy lendülettel végzik a téli gépjavítást, hogy a jól kijavított gépekkel meg tudják oldani a gépállomás előtt álló nagy feladatot, hogy kellően ki tudják venni részüket a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok megsegítéséből. Ez év január 7-én Rottler József erőgépjavító brigádja versenyt kezdeményezett, amelyhez a gépállomáson újabb három szakosított brigád csatlakozott. Mégpedig: Bugyi János eke és tárcsajavító, Varga György vetőgép és kultivátor és Tüttő János cséplőgép javító brigádja. A gépállomás vezetősége céljutalmat tűzött ki a legjobb eredményt elérő brigádok részére, így az első brigád 300, a második 200, a harmadik brigád pedig 100 forint jutalmat kap. A gépállomás vezetősége a teljesítmények értékelésénél elsősorban a minőséget, a tervteljesítés százalékát és az önköltséget veszi figyelembe. A cséplőgépjavító brigád 200 forint céljutalomban részesül, ha ütemtervét pontosan betartja, a normaidőt nem lépi túl és az átadásnál, bejáratásnál minőségi kifogás nem merül fel. H Paksi Építőipari KTSZ-ből jelentik Az 1955. év elején kevés munkakilátással és a hosszú tél után még kevesebb reménnyel indultunk neki az esztendőnek. Terveinket sorozatosan nem tudtuk teljesíteni, még a III. negyedév végén is 175 000 forinttal voltunk adósa államunknak. Terveink teljesítését nemcsak a kevés munka, vagy a hosszú tél befolyásolta, hanem az egyes anyagokban megmutatkozó hiány is. A szövetkezet az anyagigényes munkákról számos esetben kénytelen volt lemondani a munkaigényes munkák javára, amelyek viszont a szövetkezet béralapjára voltak káros következményekkel. Tervlemaradásunkkal párhuzamosan jelentkezett a sorozatos béralap túllépés is. A IV. negyedévben fordulat állott be szövetkezetünkben. A jól megszervezett munkaverseny, a bérfegyelem megszilárdítása és az anyagellátás megjavulása eredményeképpen lemaradásunkat pótoltuk, éves tervünket december 28-ra befejeztük és év végére jelentős összeggel teljesítettük túl. A termelési terv túlteljesítése mellett jelentékeny bérmegtakarítást is értünk el az év végére. Tervteljesítésünket nagyban elősegítette az a körülmény, hogy a lakosság mindjobban igényli szövetkezetünk munkáját. Az 1955-ös évben asztalos részlegünk nagyon sok háló, konyha és kombinált bútort készített a lakosság megrendelésére. Nem maradtunk a kereskedelemnek sem adósa. A megkötött szállítási szerződések alapján több mint 1000 darab kerti asztalt és széket gyártottunk le és szállítottunk az ország minden részére. Kőműves és ács részlegünk számos családi házat épített, majd mindezekhez a szövetkezet cementáru üzeme gyártotta a jó minőségű tetőfedő cserepet és a cementlapot. Cementüzemünk ezenkívül kielégítette a lakosság kútgyűrű, itatóvályú és betonhordó szükségletét is. A szövetkezet lezárta az 1955-ös esztendőt. A most készülő évvégi mérleg azt mutatja, hogy a szövetkezet tagjai a nyereség elosztása után még nagyobb összeggel térhetnek majd haza, mint az előző esztendőben. A december 29-én megtartott küldöttgyűlés határozatainak és az ott kapott szempontok szellemében megújult hitel és az előző évinél sokkal jobb munkakilátások mellett kezdtük el az 1956. évet, második ötéves tervünk első esztendejét. 1956-os évi tervünk jóval magasabb az előző évinél. Szilárd elhatározásunk, hogy pártunk és kormányunk által a szövetkezeti mozgalom számára megjelölt úton tovább haladva a reánk bízott feladatokat maradéktalanul végrehajtjuk. Bauer Ferenc a Paksi Építőipari KTSZ elnöke. Növelik a legelőterületet Kocsolán Komoly gondot okoz Kocsolán a legeltetés, ugyanis mindössze hatvan hold legelő van a község tulajdonában. Az állattállomány viszont állandóan fejlődik — a termelőszövetkezet és az egyéni gazdák tulajdonában 500—600 darab szarvasmarha van. A jelenlegi legelőn viszont csak juhokat és sertéseket tudnak legeltetni. Ezért szükséges újabb legelőterület létesítése, ahol a szarvasmarhaállománynak is tudnak legelőt biztosítani. Úgy határoztak ezért a községben, hogy a következő években 100 hold állami tartalékterületet legelősítenek. Már kijelölték ezt a területet s még ez évben 20 holdat füvesítenek, közben a szakaszhatárokat hat szakaszos lesz a legelő — fásítják is. Ezt a munkát a tavasz folyamán kezdik meg. A vetéshez 20 000 forint értékben biztosítanak vetőmagot. Ezt az összeget a legeltetési bizottság elődje — a hajdani erdőbirtokosság — bocsátotta rendelkezésre. E munkák megszervezésében főleg Horváth András legeltetési bizottsági elnök, Gyulafi József tanácstag és Kovács Gyula dolgozó paraszt tevékenykedik.