Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-08 / 7. szám

1956. JANUÁR 8. TOLNAI NAPLÓ •ECEMBER KÖZEPÉN lapunkban bíráltuk a sió­agárdi Béke Termelőszövetke­zetnél az állattenyésztésben és a munkafegyelem terén elkövetett hibákat. Egyik­másik tsz-tag véleménye sze­rint jogos volt a bírálat, bár kissé túlzott, mert azt a bizo­nyos napraforgót nem silónak vetették, hanem zöldtrágyá­­nak , amelyet alá is szántot­tak. A vélemények megegyez­nek abban, hogy bíráló cik­künk nyomán javultak az ál­lapotok a termelőszövetkezet­ben. November óta 14 új taggal szaporodott a tsz tagsága. A belépők közül 3 új állatgon­dozót választottak a tehené­szetbe, akik sokkal lekiisme­­retesebb, jobb munkát végez­nek, mint elődeik. GONDOSAN pontos időben etetik a jószá­got. Rendesen ápolják a te­heneket és azon vannak, hogy a tejhozam minél jobban emelkedjen. A 17 darab fe­jőstehéntől az utóbbi időben már napi 10—15 liter tejjel többet fejnek, mint december közepén. Tény, hogy szálastakar­mányból kevés a készlet, az átteleltetés gondot okoz, ku­koricaszár és szalma felhasz­nálásával kell pótolniok majd szükség esetén azt a hiányzó pillangós szénát, mely évköz­ben „elkallódott.“ A meglévő 60 köbm. siló is nagyon ke­vés télire. Úgy próbálnak se­gíteni a dolgon, hogy a 20 hold kukoricaszár termésnek a meglévő részét besilózzák, öt-hat vagonra való takar­mányrépájuk van még, így eléggé jó silótakarmányt tud­nak készíteni. Szemestakar­mány, kukorica és zab meg­felelő mennyiségben áll ren­delkezésükre a jószág takar­mányozásához. Természetesen a takar­mánybázis biztosítása körül elkövetett hibákat most már nehezen és csak részben lehet kijavítani, de mindenesetre sok múlik a tagság összefogá­sán. A MUNKAFEGYELEM TERÉN már lényegesebb javulás mu­tatkozik. Az egybehangzó vé­lemények szerint a belépő új tagokkal együtt jobb szellem költözött a termelőszövetke­zetbe. Most már nem hiá­nyoznak annyian a közös munkából, mint a megelőző időben. Különösen a kocsi­sokkal volt azelőtt sok baj. Nem fogtak be időben, nem gondozták megfelelően a lo­vakat­, a szerszámot, a kocsit. Új kocsisok kerültek a lovak mellé az új tagok közül. Egé­szen más lett azóta az istálló­ban az élet, a munka sokat javult. Bár egyes vélemények így Nagy Lajos elvtárs, a termelőszövetkezeti párttit­kár véleménye szerint is, az állattenyésztésben az volt a hibák legfőbb oka, hogy a jó­szág mellé az állattenyész­tésben járatlan, jóindulatú bár, de jószághoz nem értő tagok kerültek. Akik tőlük telhetően igyekeztek ellátni a feladataikat, de akárhogy is dolgoztak, soha nem értek oda a munkában, ahova pél­dául az új állatgondozók. TANULSÁG TEHÁT a sióagárdiak példájából is az, amire pártunk Központi Vezetőségének júniusi hatá­rozata rámutat, hogy a ter­melőszövetkezetben a megfe­lelő képességű tagokat, a ne­kik megfelelő munkakörben kell foglalkoztatni. A helyi és felsőbb tanácsszervek, (főleg a gazdasági vezetés) pedig ne hagyják magukra a gyengéb­ben működő tsz-eket, mint például a sióagárdiak eseté­ben is tették, hanem adjanak állandó és fokozott segítséget nekik. Bírálatunk nyomán javult a munka a sióagárdi Béke Tsz-ben a tsz-mozgalommal kapcsolatos tapasztalatok a paksi járásban Pártunk Központi Vezetőségének ha­tározata ,hogy politikailag fejlett és a mezőgazdasági munkában jártas 1200­­ kommunistát küld vidékre a mezőgazda­­sági munkák irányításának megjavítása érdekében. Én magam is ezzel kapcsolatban ke­rültem a Paksi Járási Tanács mezőgaz­dasági osztályára, a tsz-szervezési cso­porthoz. Azért vállaltam a vidéki munkát, mert tudtam, hogy ezzel segítséget fogok nyújtani a mezőgazdaság szocialista át­szervezéséhez és a mezőgazdasági terme­lés fellendítéséhez a saját munkaterü­letemen. Azt mondhatom, hogy a legnagyobb munkákban kellett bekapcsolódnom már az ideérkezésem első napján, mert dél­után már mentem is Németkérre felül­vizsgálni a termelőszövetkezeti csoporto­kat, de ugyanebben az időben volt a zár­számadások felülvizsgálása és a zárszám­adási közgyűlések megtartása is. Ha összehasonlítást teszünk az 1954. és 1955-ös gazdasági év között azt tudom megállapítani, hogy a paksi járásban a termelőszövetkezetek komoly fejlődésen mentek keresztül. Ezt bizonyítják, hogy míg 1954-ben 11 passzívan zárt tsz volt, addig az 1955-ös gazdasági évben mind­össze kettő. Ez a fejlődés azt mutatja, hogy a tanácsok és a tsz-ek dolgozóinak minden erejüket latba kellett vetni, hogy kiküszöböljék az 1954. év hiányos­ságait, amit elmondhatunk, hogy na­­gyobb részben sikerült is, hiszen ezt bi­zonyítják az elért terméseredmények és a tsz tagságának emelkedő jövedelme is. Nem egy tsz-ünk van, ahol egy munka­egység értéke 54—64 forint, mint a paksi Vörös Sugár Tsz-ben, ahol munkaegysé­genként búzából osztottak 3.95 kilo­grammot, árpából 1 kilót, burgonyából 3.94 kilót, a dunakömlődi Szabadság Tsz, ahol egy munkaegységre jut búzából 3.93 kiló, kukoricából (májusi morzsolt) 2.27 kiló, burgonyából 2.09 kiló, a németkéri Új Élet Tsz, ahol egy munkaegység érté­ke 52.90 forint és más terményféleségből is hasonlóan szépen osztottak, mint a nevezett két termelőszövetkezetben. Ezeket az eredményeket, így sorol­hatnám sorban a többi termelőszövetke­zeteknél is, hiszen eredményeik ne sokkal, vagy semmivel sem kevesebbek. Ellenben nem kielégítő tsz-eink szám­­szerű fejlődése. Pedig ezek az elért ered­mények mind azt bizonyítják, hogy egy tsz-tag évi jövedelme eléri egy jobbmódú középparaszt jövedelmét. Nem­igen hívtak meg zárszámadási közgyűlésekre egyénileg dolgozó parasz­tokat ,hogy látták volna a tsz eredmé­nyeit, ami nagyban elősegítette volna az agitációs munkát a tsz-ek számszerű fejlesztésénél. Az 1956-os gazdasági év­ben feladatunk, hogy jelenlegi eredmé­nyeinket tovább fokozzuk és a meglévő tsz-eket számszerűleg is erősítsük. Hi­szen erre minden előfeltétel megvan csak nem kell várni azt, hogy dolgozó parasztjaink maguktól jöjjenek a ter­melőszövetkezetbe.­­ migrációs munkával kell elősegíteni, hogy minél több egyéni­leg dolgozó paraszt válassza a szövetke­zeti gazdálkodás útját, mert csak így tudjuk végrehajtani pártunk és kormá­nyunk határozatát, mely a mezőgazda­­sági termelés fellendítését tűzte ki célul. JUHÁSZ JÓZSEF, i tsz csop. vez. Az eredményes munka titka A begyűjtés tapasztalatai Keszőhidegkúton „A KESZŐHIDEGKÚTI ta­nács és az állandó bizottság a gabonabegyűjtés során, de a kapások begyűjtésében is igen komoly segítséget adott a köz­ségi begyűjtési megbízottnak. Kovács Mihályné VB-elnök maga is rendszeres népnevelő munkát végzett a termelők kö­zött s ha kellett, kemény kéz­zel is megkövetelte a tervek teljesítését. Tanácsülésen, VB- ülésen egyetlen esetben sem hagyta ki a begyűjtést a napi­rendről. Jó munkájuk eredménye, hogy községük dolgozó paraszt­ságának 70 százaléka áll páros­versenyben és ezek a termelők valamennyien rendezték egész évi beadási kötelezettségüket“ — ezt olvashatjuk a megyei begyűjtési hivatal legutóbbi je­lentésében. Talán ördöngösség volt, hogy a község teljesíteni tudta be­adási kötelezettségét? Nem, egyáltalán nem. Az eredmé­nyek a rendszeresen végzett begyűjtési munka, a parasztság között végzett nevelő munka gyümölcse, amelyben része van a tanácstagságnak, az ál­landó bizottságnak, a pártszer­vezetnek. HOGYAN FOLYT A BE­GYŰJTÉS munkája Keszőhi­degkúton? A begyűjtési megbí­zott állandóan figyelemmel kí­sérte — elsősorban a sertésbe­gyűjtésnél, de a többi begyűj­tési ágban is —, akik nem tel­jesítették határidőre a beadást. A tanácstagoknak tanácsülése­ken mindig átadták a körzetük­ben levő nemteljesítők névso­rát, akik ezeket felkeresték, be­szélgettek arról, miért fontos a beadás teljesítése. A hátraléko­sokat rendszeresen felkereste Kovács Mihályné VB-elnök és Horváth József községi párttit­kár is. Meg kell mondani azt is, hogy nemcsak akkor keresték fel a gazdákat, am­ikor hátra­lékról volt szó. A begyűjtési megbízott majd minden más­nap a községet járta, hogyan hizlalják a beadásra szánt ser­tést, vagy hogyan állnak az egész beadás teljesítésével. A begyűjtési megbízott, ugyanis egyik nap Keszőhidegkúton, másik nap Bölcskén látja el a begyűjtési teendőket, mindkét helyen hasonló eredménnyel. Eredményes munkájának az a titka, hogy nem az irodából végzi a begyűjtést, hanem kint a községben, a dolgozó parasz­tok között. Természetesen, ha csak egye­dül akarná végezni munkáját, vajmi kevés eredményt tudna felmutatni. Komoly segítője, támogatója a begyűjtési állan­dó bizottság, Jakab Ernő, aki egyébként járási tanácstag, Láncz Henrik, Perényi Hen­rik, akik azt tartják, hogy a dolgozó parasztokat azzal tud­ják a kötelezettség teljesítésé­re nevelni, ha elsősorban ők, maguk mutatnak jó példát, így a begyűjtés teljesítése ér­dekében, az olyan hangulat ki­alakításában, amely becsület­beli kötelességé teszi a beadás teljesítését, az állandó bizott­ságban végzett munkával von­ják be a legjobb dolgozó pa­rasztokat. . Abban, hogy Keszőhidegkút a megye egyik legjobban telje­sítő községe, része van a párt­­szervezet munkájának is. A községi párttitkár, Horváth Jó­zsef elvtárs, rendszeresen el­lenőrzi a begyűjtés munkáját, pártvezetőségi üléseken meg­tárgyalják a begyűjtés legfon­tosabb tennivalóit. Amikor pél­dául a kukoricabeadási szer­ződéskötés vontatottan haladt a községben, a végrehajtó bizott­ság, a pártvezetőség, az állandó bizottság együttesen vitatták meg, miként lehetne ezt a munkát meggyorsítani. A PÁRTSZERVEZET, a ta­nácstagság, az állandó bizottság együttes munkája meghozta az eredményeket. A község dol­gozó parasztsága az elmúlt év­­ben teljesítette kötelezettségét, nem maradt adósa az állam­nak. Az őszi kapásokból (kuko­ricából, burgonyából, napra­forgóból), sertésből, baromfiból, vágómarhából 100 százalékon felül, tojásból, borból 100 száza­lékig eleget tettek kötelezettsé­güknek. Az eredmények feléré­sének nincs különleges titka, mint az, hogy ugyanúgy fog­lalkoztak a begyűjtéssel az év elején, mint az év utolsó nap­jaiban. Most sem mondják azt, hogy vége az 1955-ös évnek, egyelőre nincs gondunk a be­gyűjtéssel. Már most hozzálát­tak az ezévi beadás teljesítésé­hez. Id. Geleta Dezső és Komár Antal már egész évi baromfi­beadását, Komár István és Marton János a sertésbeadá­sát teljesítette. Tolnai Henrik is vitt már be baromfit az évi kötelezettség teljesítésére, az Új Élet Tsz pedig sertést, ba­romfit és marhát adott be. AMINT MÁR EMLÍTET­TÜK, az eredmények elérése nem valami ördöngösség. Azok­nak a községeknek, amelyek­ben gyengén megy a begyűjtés, a hidegkútiak azt tanácsolják: A begyűjtési megbízott végez­zen lelkiismeretes munkát, ne­­csak irodában, hanem kint a községben is. A községi tanács a végrehajtó bizottság és a tag­ság — vállaljon tevékeny részt ebben a munkában. A be­gyűjtési állandó bizottság állan­dóan segítse ezt a munkát vé­gül mindezt rendszeresen fellen­őrizze a pártszervezet és ugyan­akkor adjon meg minden tá­mogatást. Meg kell próbálni ezt a módszert, hátha sikerül. ••• 5 Gazdagodnak a bonyhádi Szabad Föld Tsz­ tagjai A bonyhádi Szabad Föld Tsz példája mutatja, hogy a dolgozó parasztság nagy több­sége észrevette már a közös gazdálkodás előnyeit. A Szabad Föld két évvel ezelőtt még utolsó volt a járásban, ma pe­dig még a szomszéd megyéből is jönnek, akik itt akarnak ta­gok lenni. Tavaly 65-en voltak, most 119-en vannak. Csak zárszám­adáskor 17 dolgozó parasztot vettek fel. Gazdag a termelőszövetkezet, hiszen­­ csak a tavalyi tiszta vagyon 1.369.212 forintot tesz ki, pedig azóta is sokat gyara­podtak. Földterületük 625 hold­ról 1031-re nőtt és több lett a gazdasági felszerelés és egyéb érték. De gazdagok a tagok is. Ohmacht Józsefné csapat­­vezető, fe­jőnő és állatgondo­zó a sok más juttatáson kívül 32 mázsa búzát, 14,5 mázsa kukoricát, 21,72 mázsa bur­gonyát és több mint 8000 fo­rint készpénzt keresett. Ezenkívül jó munkájáért kö­zel 1500 forint prémiumot is kapott. Ha valaki kíváncsi rá, hogyan lehet ennyit keresni, megvan itt mindjárt a recept is. Szorgalmasan kell dolgozni. Ha valaki szíves-lélekkel dol­gozik, nemcsak az állattenyész­tésben, hanem a növényterme­lésben is sokat kereshet. Nagy Ferenc és a felesége majdnem 900 munkaegységet teljesített, pedig mindkettő a növényter­melésben és kertészetben dol­gozik. Nem csoda, hogy 39,38 mázsa búzát, több mint 10 000 forintot, sok egyéb terményt és prémiumot is kaptak. A bonyhádi boltok, főleg a villamossági és a bútorüzlet csak győzte kielégíteni a Szabad Föld tagjait. Szippli Já­­nosék bútort, kályhát, heverőt és rádiót vásároltak. Bőte Gáspárék rádiót, 3000 forint értékű szőnyeget, he­verőt és szobabútort vettek. „Hiába, van annak, aki meg nem issza“ — mondja a köz­mondás — és persze, aki meg­dolgozik érte. A Szipli család évi jövedelme 50 000 forintra tehető, ami több mint 4000 fo­rintos havi keresetnek felel meg. Bőte Gáspárék 943 mun­kaegysége a prémiumot és a háztáji jövedelmet kivéve, több mint 42.000 forintot jöve­delmezett, ami 3.500 forintot je­lent havonta. A tsz gyorsan fejlődik, min­den lehetőséget jól kihasz­nálnak. Hat hold kertészetü­ket, amelyben a virágoktól a zöldségig, minden megta­lálható, újabb 2 holddal nö­velték. Nagy területet telepítettek be szilvafákkal. Az állattenyésztés fellendítése érdekében még a télen nagy építkezések indul­nak meg. Februárban elkezdik a 400 férőhelyes baromfiól, márciusban pedig 50 férőhe­lyes tehénistálló építését. A meglévő épületek átalakításá­val 100 férőhelyes süldőszállást, ellető istállót és itatásos borjú­nevelőt készítenek. A raktár morzsolója, szelektora, meg az istálló répa- és szecskavágója még ebben az évben villamos meghajtással fog működni. Az elmúlt év eredményei szé­pek, jól kerestek a Szabad Föld tagjai, hiszen az egy személyre kiszámított mun­kaegység átlag 302. Az építkezések folytán fellen­dülő állattenyésztés, a kerté­szet és gyümölcstermelés azon­ban még nagyobb jövedelmet fog biztosítani a tsz-nek. Most negyedik helyen állnak a járás­ban, de ha továbbra is ilyen jól gazdálkodnak, példát vehet­nek róluk a többi termelőszö­vetkezetek. A megye legjobb tsz könyvelője Gyarmati Jánosné a megye legjobb termelőszövetkezeti könyvelőjét, a dombóvári mezőgazdasági osztály tsz-szervezési csoportjánál találtam meg. Pár napja még mint a dombóvári Rákóczi Tsz könyve­lője kapott 800 forint pénzjutalmat és egy alkalomadtán be­váltható ígéretet, kétheti ingyenes üdülésre, az ország vala­melyik szép részén. Most elhagyta a tsz-t, mert a férje lett az elnök — mint tréfásan megállapodtunk benne — a saját férje túrta ki az állásából. — Nem sajnálta otthagyni a termelőszövetkezetet? — Dehogynem — válaszolja kérdésemre az aprótermetű szőkehajú asszonyka — hiszen most is mindennap meglátoga­tom őket, mert valahogyan azt hiszem, ha nem látom, nem is megy jól a munka. Pedig boldogulnak azok nélkülem is, csak ha az ember annyi ideig együtt dolgozott velük ... — Mikor került a tsz-be? Még 1951-ben beléptem az apósommal a Pártkongresszusba, de 1953-ban 16-an átmentünk a Rákóczi Tsz-be, mert az III. típusúvá alakult át, a Pártkongresszus meg I-es maradt. Először kapáltam, azt dol­goztam, amit a többiek. Biztattak, hogy menjek el iskolára, de nem akartam. Egyszer mégis nekirugaszkodtam, elutaztam Siófokra, de majdnem két hetet kés­em és nem vettek fel. Gondoltam, megtudom én magam is tanulni a könyvelést, ha éppen kell. Vettem szakkönyvet és tanulni kezdtem. Sikerült is, a múlt évben tettem le a szükséges vizsgákat. — Szerették a tsz-ben? — kérdeztem tovább Gyarmati Jánosnét. — Nem lehet általánosítani — feleli elgondolkodva. — Voltak olyan emberek, akik min­den áldott nap bejöttek érdeklődni hozzám, hogy ez, vagy az, hogyan van, vagy mit jövedelmezett. De a rossz tsz-tagok, a hanyagok, vagy a lustábbak sohasem szeretik a könyvelőt, mert az vigyáz rá, hogy minden pontosan, rendesen, a jó kerékvágásban menjen. Ez Gyarmati Jánosnénak, a megye legjobb tsz könyvelő­jének rövid története. Tanult, állandóan képezte magát és vele együtt t fejlődö­t termelőszövetkezete is. A legutóbbi zárszám­adáskor 60 forinton felül volt a Rákócziban egy munkaegység értéke. Csak hajdani társai, a Pártkongresszus termelősszövet­­kezeti csoport tagjai maradtak el az időtől. Még mindig az I. típusnál tartanak, bár már á­t is érik az átalakulás gondolata.­­A szilveszteri mulatságon arról beszélgettek, hogy nem mehet ez így soká, cselekedni kell. Reméljük, nem a szilveszteri han­­gulat beszélt belőlük, hanem a komoly meggyőződés, az előt­tük álló szép példa, Gyarmatiné és a Rákóczi Tsz példája. B. L.

Next