Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-08 / 7. szám
1956. JANUÁR 8. TOLNAI NAPLÓ •ECEMBER KÖZEPÉN lapunkban bíráltuk a sióagárdi Béke Termelőszövetkezetnél az állattenyésztésben és a munkafegyelem terén elkövetett hibákat. Egyikmásik tsz-tag véleménye szerint jogos volt a bírálat, bár kissé túlzott, mert azt a bizonyos napraforgót nem silónak vetették, hanem zöldtrágyának , amelyet alá is szántottak. A vélemények megegyeznek abban, hogy bíráló cikkünk nyomán javultak az állapotok a termelőszövetkezetben. November óta 14 új taggal szaporodott a tsz tagsága. A belépők közül 3 új állatgondozót választottak a tehenészetbe, akik sokkal lekiismeretesebb, jobb munkát végeznek, mint elődeik. GONDOSAN pontos időben etetik a jószágot. Rendesen ápolják a teheneket és azon vannak, hogy a tejhozam minél jobban emelkedjen. A 17 darab fejőstehéntől az utóbbi időben már napi 10—15 liter tejjel többet fejnek, mint december közepén. Tény, hogy szálastakarmányból kevés a készlet, az átteleltetés gondot okoz, kukoricaszár és szalma felhasználásával kell pótolniok majd szükség esetén azt a hiányzó pillangós szénát, mely évközben „elkallódott.“ A meglévő 60 köbm. siló is nagyon kevés télire. Úgy próbálnak segíteni a dolgon, hogy a 20 hold kukoricaszár termésnek a meglévő részét besilózzák, öt-hat vagonra való takarmányrépájuk van még, így eléggé jó silótakarmányt tudnak készíteni. Szemestakarmány, kukorica és zab megfelelő mennyiségben áll rendelkezésükre a jószág takarmányozásához. Természetesen a takarmánybázis biztosítása körül elkövetett hibákat most már nehezen és csak részben lehet kijavítani, de mindenesetre sok múlik a tagság összefogásán. A MUNKAFEGYELEM TERÉN már lényegesebb javulás mutatkozik. Az egybehangzó vélemények szerint a belépő új tagokkal együtt jobb szellem költözött a termelőszövetkezetbe. Most már nem hiányoznak annyian a közös munkából, mint a megelőző időben. Különösen a kocsisokkal volt azelőtt sok baj. Nem fogtak be időben, nem gondozták megfelelően a lovakat, a szerszámot, a kocsit. Új kocsisok kerültek a lovak mellé az új tagok közül. Egészen más lett azóta az istállóban az élet, a munka sokat javult. Bár egyes vélemények így Nagy Lajos elvtárs, a termelőszövetkezeti párttitkár véleménye szerint is, az állattenyésztésben az volt a hibák legfőbb oka, hogy a jószág mellé az állattenyésztésben járatlan, jóindulatú bár, de jószághoz nem értő tagok kerültek. Akik tőlük telhetően igyekeztek ellátni a feladataikat, de akárhogy is dolgoztak, soha nem értek oda a munkában, ahova például az új állatgondozók. TANULSÁG TEHÁT a sióagárdiak példájából is az, amire pártunk Központi Vezetőségének júniusi határozata rámutat, hogy a termelőszövetkezetben a megfelelő képességű tagokat, a nekik megfelelő munkakörben kell foglalkoztatni. A helyi és felsőbb tanácsszervek, (főleg a gazdasági vezetés) pedig ne hagyják magukra a gyengébben működő tsz-eket, mint például a sióagárdiak esetében is tették, hanem adjanak állandó és fokozott segítséget nekik. Bírálatunk nyomán javult a munka a sióagárdi Béke Tsz-ben a tsz-mozgalommal kapcsolatos tapasztalatok a paksi járásban Pártunk Központi Vezetőségének határozata ,hogy politikailag fejlett és a mezőgazdasági munkában jártas 1200 kommunistát küld vidékre a mezőgazdasági munkák irányításának megjavítása érdekében. Én magam is ezzel kapcsolatban kerültem a Paksi Járási Tanács mezőgazdasági osztályára, a tsz-szervezési csoporthoz. Azért vállaltam a vidéki munkát, mert tudtam, hogy ezzel segítséget fogok nyújtani a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez és a mezőgazdasági termelés fellendítéséhez a saját munkaterületemen. Azt mondhatom, hogy a legnagyobb munkákban kellett bekapcsolódnom már az ideérkezésem első napján, mert délután már mentem is Németkérre felülvizsgálni a termelőszövetkezeti csoportokat, de ugyanebben az időben volt a zárszámadások felülvizsgálása és a zárszámadási közgyűlések megtartása is. Ha összehasonlítást teszünk az 1954. és 1955-ös gazdasági év között azt tudom megállapítani, hogy a paksi járásban a termelőszövetkezetek komoly fejlődésen mentek keresztül. Ezt bizonyítják, hogy míg 1954-ben 11 passzívan zárt tsz volt, addig az 1955-ös gazdasági évben mindössze kettő. Ez a fejlődés azt mutatja, hogy a tanácsok és a tsz-ek dolgozóinak minden erejüket latba kellett vetni, hogy kiküszöböljék az 1954. év hiányosságait, amit elmondhatunk, hogy nagyobb részben sikerült is, hiszen ezt bizonyítják az elért terméseredmények és a tsz tagságának emelkedő jövedelme is. Nem egy tsz-ünk van, ahol egy munkaegység értéke 54—64 forint, mint a paksi Vörös Sugár Tsz-ben, ahol munkaegységenként búzából osztottak 3.95 kilogrammot, árpából 1 kilót, burgonyából 3.94 kilót, a dunakömlődi Szabadság Tsz, ahol egy munkaegységre jut búzából 3.93 kiló, kukoricából (májusi morzsolt) 2.27 kiló, burgonyából 2.09 kiló, a németkéri Új Élet Tsz, ahol egy munkaegység értéke 52.90 forint és más terményféleségből is hasonlóan szépen osztottak, mint a nevezett két termelőszövetkezetben. Ezeket az eredményeket, így sorolhatnám sorban a többi termelőszövetkezeteknél is, hiszen eredményeik ne sokkal, vagy semmivel sem kevesebbek. Ellenben nem kielégítő tsz-eink számszerű fejlődése. Pedig ezek az elért eredmények mind azt bizonyítják, hogy egy tsz-tag évi jövedelme eléri egy jobbmódú középparaszt jövedelmét. Nemigen hívtak meg zárszámadási közgyűlésekre egyénileg dolgozó parasztokat ,hogy látták volna a tsz eredményeit, ami nagyban elősegítette volna az agitációs munkát a tsz-ek számszerű fejlesztésénél. Az 1956-os gazdasági évben feladatunk, hogy jelenlegi eredményeinket tovább fokozzuk és a meglévő tsz-eket számszerűleg is erősítsük. Hiszen erre minden előfeltétel megvan csak nem kell várni azt, hogy dolgozó parasztjaink maguktól jöjjenek a termelőszövetkezetbe. migrációs munkával kell elősegíteni, hogy minél több egyénileg dolgozó paraszt válassza a szövetkezeti gazdálkodás útját, mert csak így tudjuk végrehajtani pártunk és kormányunk határozatát, mely a mezőgazdasági termelés fellendítését tűzte ki célul. JUHÁSZ JÓZSEF, i tsz csop. vez. Az eredményes munka titka A begyűjtés tapasztalatai Keszőhidegkúton „A KESZŐHIDEGKÚTI tanács és az állandó bizottság a gabonabegyűjtés során, de a kapások begyűjtésében is igen komoly segítséget adott a községi begyűjtési megbízottnak. Kovács Mihályné VB-elnök maga is rendszeres népnevelő munkát végzett a termelők között s ha kellett, kemény kézzel is megkövetelte a tervek teljesítését. Tanácsülésen, VB- ülésen egyetlen esetben sem hagyta ki a begyűjtést a napirendről. Jó munkájuk eredménye, hogy községük dolgozó parasztságának 70 százaléka áll párosversenyben és ezek a termelők valamennyien rendezték egész évi beadási kötelezettségüket“ — ezt olvashatjuk a megyei begyűjtési hivatal legutóbbi jelentésében. Talán ördöngösség volt, hogy a község teljesíteni tudta beadási kötelezettségét? Nem, egyáltalán nem. Az eredmények a rendszeresen végzett begyűjtési munka, a parasztság között végzett nevelő munka gyümölcse, amelyben része van a tanácstagságnak, az állandó bizottságnak, a pártszervezetnek. HOGYAN FOLYT A BEGYŰJTÉS munkája Keszőhidegkúton? A begyűjtési megbízott állandóan figyelemmel kísérte — elsősorban a sertésbegyűjtésnél, de a többi begyűjtési ágban is —, akik nem teljesítették határidőre a beadást. A tanácstagoknak tanácsüléseken mindig átadták a körzetükben levő nemteljesítők névsorát, akik ezeket felkeresték, beszélgettek arról, miért fontos a beadás teljesítése. A hátralékosokat rendszeresen felkereste Kovács Mihályné VB-elnök és Horváth József községi párttitkár is. Meg kell mondani azt is, hogy nemcsak akkor keresték fel a gazdákat, amikor hátralékról volt szó. A begyűjtési megbízott majd minden másnap a községet járta, hogyan hizlalják a beadásra szánt sertést, vagy hogyan állnak az egész beadás teljesítésével. A begyűjtési megbízott, ugyanis egyik nap Keszőhidegkúton, másik nap Bölcskén látja el a begyűjtési teendőket, mindkét helyen hasonló eredménnyel. Eredményes munkájának az a titka, hogy nem az irodából végzi a begyűjtést, hanem kint a községben, a dolgozó parasztok között. Természetesen, ha csak egyedül akarná végezni munkáját, vajmi kevés eredményt tudna felmutatni. Komoly segítője, támogatója a begyűjtési állandó bizottság, Jakab Ernő, aki egyébként járási tanácstag, Láncz Henrik, Perényi Henrik, akik azt tartják, hogy a dolgozó parasztokat azzal tudják a kötelezettség teljesítésére nevelni, ha elsősorban ők, maguk mutatnak jó példát, így a begyűjtés teljesítése érdekében, az olyan hangulat kialakításában, amely becsületbeli kötelességé teszi a beadás teljesítését, az állandó bizottságban végzett munkával vonják be a legjobb dolgozó parasztokat. . Abban, hogy Keszőhidegkút a megye egyik legjobban teljesítő községe, része van a pártszervezet munkájának is. A községi párttitkár, Horváth József elvtárs, rendszeresen ellenőrzi a begyűjtés munkáját, pártvezetőségi üléseken megtárgyalják a begyűjtés legfontosabb tennivalóit. Amikor például a kukoricabeadási szerződéskötés vontatottan haladt a községben, a végrehajtó bizottság, a pártvezetőség, az állandó bizottság együttesen vitatták meg, miként lehetne ezt a munkát meggyorsítani. A PÁRTSZERVEZET, a tanácstagság, az állandó bizottság együttes munkája meghozta az eredményeket. A község dolgozó parasztsága az elmúlt évben teljesítette kötelezettségét, nem maradt adósa az államnak. Az őszi kapásokból (kukoricából, burgonyából, napraforgóból), sertésből, baromfiból, vágómarhából 100 százalékon felül, tojásból, borból 100 százalékig eleget tettek kötelezettségüknek. Az eredmények felérésének nincs különleges titka, mint az, hogy ugyanúgy foglalkoztak a begyűjtéssel az év elején, mint az év utolsó napjaiban. Most sem mondják azt, hogy vége az 1955-ös évnek, egyelőre nincs gondunk a begyűjtéssel. Már most hozzáláttak az ezévi beadás teljesítéséhez. Id. Geleta Dezső és Komár Antal már egész évi baromfibeadását, Komár István és Marton János a sertésbeadását teljesítette. Tolnai Henrik is vitt már be baromfit az évi kötelezettség teljesítésére, az Új Élet Tsz pedig sertést, baromfit és marhát adott be. AMINT MÁR EMLÍTETTÜK, az eredmények elérése nem valami ördöngösség. Azoknak a községeknek, amelyekben gyengén megy a begyűjtés, a hidegkútiak azt tanácsolják: A begyűjtési megbízott végezzen lelkiismeretes munkát, necsak irodában, hanem kint a községben is. A községi tanács a végrehajtó bizottság és a tagság — vállaljon tevékeny részt ebben a munkában. A begyűjtési állandó bizottság állandóan segítse ezt a munkát végül mindezt rendszeresen fellenőrizze a pártszervezet és ugyanakkor adjon meg minden támogatást. Meg kell próbálni ezt a módszert, hátha sikerül. ••• 5 Gazdagodnak a bonyhádi Szabad Föld Tsz tagjai A bonyhádi Szabad Föld Tsz példája mutatja, hogy a dolgozó parasztság nagy többsége észrevette már a közös gazdálkodás előnyeit. A Szabad Föld két évvel ezelőtt még utolsó volt a járásban, ma pedig még a szomszéd megyéből is jönnek, akik itt akarnak tagok lenni. Tavaly 65-en voltak, most 119-en vannak. Csak zárszámadáskor 17 dolgozó parasztot vettek fel. Gazdag a termelőszövetkezet, hiszen csak a tavalyi tiszta vagyon 1.369.212 forintot tesz ki, pedig azóta is sokat gyarapodtak. Földterületük 625 holdról 1031-re nőtt és több lett a gazdasági felszerelés és egyéb érték. De gazdagok a tagok is. Ohmacht Józsefné csapatvezető, fejőnő és állatgondozó a sok más juttatáson kívül 32 mázsa búzát, 14,5 mázsa kukoricát, 21,72 mázsa burgonyát és több mint 8000 forint készpénzt keresett. Ezenkívül jó munkájáért közel 1500 forint prémiumot is kapott. Ha valaki kíváncsi rá, hogyan lehet ennyit keresni, megvan itt mindjárt a recept is. Szorgalmasan kell dolgozni. Ha valaki szíves-lélekkel dolgozik, nemcsak az állattenyésztésben, hanem a növénytermelésben is sokat kereshet. Nagy Ferenc és a felesége majdnem 900 munkaegységet teljesített, pedig mindkettő a növénytermelésben és kertészetben dolgozik. Nem csoda, hogy 39,38 mázsa búzát, több mint 10 000 forintot, sok egyéb terményt és prémiumot is kaptak. A bonyhádi boltok, főleg a villamossági és a bútorüzlet csak győzte kielégíteni a Szabad Föld tagjait. Szippli Jánosék bútort, kályhát, heverőt és rádiót vásároltak. Bőte Gáspárék rádiót, 3000 forint értékű szőnyeget, heverőt és szobabútort vettek. „Hiába, van annak, aki meg nem issza“ — mondja a közmondás — és persze, aki megdolgozik érte. A Szipli család évi jövedelme 50 000 forintra tehető, ami több mint 4000 forintos havi keresetnek felel meg. Bőte Gáspárék 943 munkaegysége a prémiumot és a háztáji jövedelmet kivéve, több mint 42.000 forintot jövedelmezett, ami 3.500 forintot jelent havonta. A tsz gyorsan fejlődik, minden lehetőséget jól kihasználnak. Hat hold kertészetüket, amelyben a virágoktól a zöldségig, minden megtalálható, újabb 2 holddal növelték. Nagy területet telepítettek be szilvafákkal. Az állattenyésztés fellendítése érdekében még a télen nagy építkezések indulnak meg. Februárban elkezdik a 400 férőhelyes baromfiól, márciusban pedig 50 férőhelyes tehénistálló építését. A meglévő épületek átalakításával 100 férőhelyes süldőszállást, ellető istállót és itatásos borjúnevelőt készítenek. A raktár morzsolója, szelektora, meg az istálló répa- és szecskavágója még ebben az évben villamos meghajtással fog működni. Az elmúlt év eredményei szépek, jól kerestek a Szabad Föld tagjai, hiszen az egy személyre kiszámított munkaegység átlag 302. Az építkezések folytán fellendülő állattenyésztés, a kertészet és gyümölcstermelés azonban még nagyobb jövedelmet fog biztosítani a tsz-nek. Most negyedik helyen állnak a járásban, de ha továbbra is ilyen jól gazdálkodnak, példát vehetnek róluk a többi termelőszövetkezetek. A megye legjobb tsz könyvelője Gyarmati Jánosné a megye legjobb termelőszövetkezeti könyvelőjét, a dombóvári mezőgazdasági osztály tsz-szervezési csoportjánál találtam meg. Pár napja még mint a dombóvári Rákóczi Tsz könyvelője kapott 800 forint pénzjutalmat és egy alkalomadtán beváltható ígéretet, kétheti ingyenes üdülésre, az ország valamelyik szép részén. Most elhagyta a tsz-t, mert a férje lett az elnök — mint tréfásan megállapodtunk benne — a saját férje túrta ki az állásából. — Nem sajnálta otthagyni a termelőszövetkezetet? — Dehogynem — válaszolja kérdésemre az aprótermetű szőkehajú asszonyka — hiszen most is mindennap meglátogatom őket, mert valahogyan azt hiszem, ha nem látom, nem is megy jól a munka. Pedig boldogulnak azok nélkülem is, csak ha az ember annyi ideig együtt dolgozott velük ... — Mikor került a tsz-be? Még 1951-ben beléptem az apósommal a Pártkongresszusba, de 1953-ban 16-an átmentünk a Rákóczi Tsz-be, mert az III. típusúvá alakult át, a Pártkongresszus meg I-es maradt. Először kapáltam, azt dolgoztam, amit a többiek. Biztattak, hogy menjek el iskolára, de nem akartam. Egyszer mégis nekirugaszkodtam, elutaztam Siófokra, de majdnem két hetet késem és nem vettek fel. Gondoltam, megtudom én magam is tanulni a könyvelést, ha éppen kell. Vettem szakkönyvet és tanulni kezdtem. Sikerült is, a múlt évben tettem le a szükséges vizsgákat. — Szerették a tsz-ben? — kérdeztem tovább Gyarmati Jánosnét. — Nem lehet általánosítani — feleli elgondolkodva. — Voltak olyan emberek, akik minden áldott nap bejöttek érdeklődni hozzám, hogy ez, vagy az, hogyan van, vagy mit jövedelmezett. De a rossz tsz-tagok, a hanyagok, vagy a lustábbak sohasem szeretik a könyvelőt, mert az vigyáz rá, hogy minden pontosan, rendesen, a jó kerékvágásban menjen. Ez Gyarmati Jánosnénak, a megye legjobb tsz könyvelőjének rövid története. Tanult, állandóan képezte magát és vele együtt t fejlődöt termelőszövetkezete is. A legutóbbi zárszámadáskor 60 forinton felül volt a Rákócziban egy munkaegység értéke. Csak hajdani társai, a Pártkongresszus termelősszövetkezeti csoport tagjai maradtak el az időtől. Még mindig az I. típusnál tartanak, bár már át is érik az átalakulás gondolata.A szilveszteri mulatságon arról beszélgettek, hogy nem mehet ez így soká, cselekedni kell. Reméljük, nem a szilveszteri hangulat beszélt belőlük, hanem a komoly meggyőződés, az előttük álló szép példa, Gyarmatiné és a Rákóczi Tsz példája. B. L.