Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-15 / 13. szám

Ismerd meg megyénket Paks is. Paksot a település szempont­jából három földrajzi tényező emelte a többi mezőváros fölé. Első ilyen tényező a Duna, má­sodik az ősi Buda—eszéki or­szágút, harmadik pedig a dunai rév volt. Paks a Dunának kö­szönheti települési múltját, gaz­dasági, közlekedés-földrajzi sze­repét. Jelentősége különösen a szabályozás után nőtt meg, ami­kor a főmeder közvetlenül a község közelébe került. Paksnál a Duna alsó szakasz jellegű. — Medre széles, lassú folyású, s ez a körülmény lehetővé teszi a hozott törmelék lerakodását. A víz a zádori partot erősen mossa és pusztítja, de a kivájt törmeléket nem sokkal mes­­­szebb zátonyok formájában le­rakja. Ezek a zátonyok hosszan benyúlnak a paksi part köze­lébe. Az erős zátonyosodásból kifolyólag gyakran előfordul jégtorlódás is, ez azonban köz­vetlen veszéllyel nem fenyeget. Romboló hatását inkább a túlsó parton végzi, mivel az jóval alacsonyabb. A Duna a község­re nézve a kereskedelem, a ha­­lászat és a vizierő szempontjá­ból fontos. A teheráru forgalom mellett a személyszállítás terén is igen forgalmas állomás. A Duna vizi erejét hajómalmok hajtására használták. — Az 1840-es években még 60 malom állott a Dunán. Közlekedés szempontjából — legfontosabb útja az országos viszonylatban is elsőrendű bu­­dapesti műút. A budapesti mű­­út csak átmeneti forgalmat bo­nyolít le szemben a megyei utakkal, melyek a közvetlen környékkel való kereskedelem lebonyolítását szolgálják. A település magja az évek hosszú során délnyugatra toló­­­dott. A római uralom idején a település magja a Sánchegy tö­vében és annak tetején volt. Itt volt a megerősített vár is. Erről a helyről származnak római­kori leletek is. A község egyéb helyein nem található olyan nyom, amely arra engedne kö­vetkeztetni, hogy másutt is volt település a római korban. E te­lepülés elpusztulása után újabb település már nem fent a hegyen, hanem attól délre, a Malomhegy déli lejtőjén léte­sült. Felismerték ezt a telepü­lésre alkalmas helyet a törökök is, s maga Szulejmán szultán, aki a harcok során teljesen el­pusztította — külön paranccsal ismét felépít­­ette. Paks terjeszkedése északról és keletről el van zárva. Észa­kon nagy természeti akadály a Duna és a Malomhegy, keleten szintén a Duna, így tehát a te­lepülés délnyugat felé terelő­dött, eltérve a Duna-mentétől. A község legnagyo­bb része a XIX. század utolsó harmadá­ban épült. A régi házak száma elenyésző, s legnagyobb részük át van alakítva. A település magvában a legősibb épületek a barokkokból valók. Ezek nagy részt nemesi kúriák voltak, me­lyek kisebb halmokra épültek. Ilyen épület volt a régi polgári leányiskola. A későbbi barokk­korból több épület maradt már meg, ilyen volt a polgári fiúis­kola, Erzsébet-szálló. Ezeken az épületeken már érződik a ve­gyes hatás. A későbbi település építkezései általában egységes alkatúak, csak kis változással térnek el egymástól. Legálta­lánosabb forma az egyszárnyú, oszlopos folyosóval ellátott ház. 1936-ban a község földterüle­te 23.352 kat. hold volt. A köz­ségnek 1000 holdon felüli nagy­­birtokosa egy volt, 19 családnak volt 100-tól 1000 holdig, 207-nek 20-tól 100 holdig és 2428-nak 1-től 20 holdig földje. A számok szembeötlően mutatják a föld aránytalan eloszlását. Igen ma­gas a törpebirtokosok száma.­­ Ezeknek nagy része nem is a föld terméséből, hanem nap­számból és egyéb foglalkozás­ból élt meg. A föld megmunká­lását nagyon megnehezítette az apró darabokra való széttagolt­ság. Volt olyan törpebirtokos, akinek földje tíz darabban volt. (Németh Imre „Paks telepü­lés és gazdaságföldrajza’’ nyomán.) Eredmények, hibák, tanulságok — A bonyhádi Alkotmány Járási Kultúrház munkájáról — Minden járási kultúrház el­sőrendű feladata, hogy nevel­je, tanítsa, szórakoztassa a járás lakosságát, segítségével a községi kultúrotthonok szír játszói a mai politikai felada­tok megoldását segítsék elő, formálják a falu arculatát, kielégítsék a lakosság kul­turális szükségletét, művé­szetre „éhes“ embereket ne­veljenek, olyanokat, akik a kocsmák bűzös és borgőzös levegője helyett a kultúrott­­honokat látogatják szívesen, s ott érzik jól magukat. Vizsgáljuk meg, hogyan töltötte be a hivatását ebből a szempontból a Bonyhádi Járási Kultúrház? Az 1955-ös évben 81 előadást tartott a kultúrház. Ebből 34-et a kul­­túrházban, 27-et Bonyhád területén, 20-at pedig a já­rás községeiben. Az előadá­sok főként irodalmi, politi­kai, zenei és történelmi tár­­gyúak voltak. A legnagyobb érdeklődést a Vörösmarty, és a Bartók-előadássorozat kel­tette. A kultúrház 72 műso­ros estet rendezett, s ezeknek az esteknek 23 500 látogatója volt. Mindent egybevetve pe­dig 70 000 látogatója volt az elmúlt évben a járási kul­­túrháznak. Szépek ezek az eredmények? Igen, nagyon is szépek, ha figyelembe vesszük az egy és fél, két évvel ez­előtti állapotokat. Ha csupán csak ezt vesszük figyelembe, azt kell mondanunk, hogy Major Mátyás elvtárs, a kul­túrház vezetője jó munkát végzett e két év alatt, amióta átvette a kultúrház irányí­tását. Azelőtt nem vagy csak nagyon elvétve tartottak Sza­bad Föld Téli Estéket, most pedig minden hét keddjén rendszeresen megtartják, bár a látogatottsága nem ki­elégítő, mert csak 40—50-en hallgatják állandóan. De ez is eredmény, mert azelőtt egyáltalán nem működött. A zeneiskola azóta dolgozik jól, amióta Major elvtárs irá­nyítja a járási kultúrház munkáját. Jelenleg 90 hallga­tója van. A kultúrházban színjátszó-, vívó-, fotó-, ének-, nyelv- (német), zeneszakkör működik. De nézzük meg az érem másik oldalát is, csak így kaphatunk teljes és helyes képet a Bonyhádi Járási Kultúrház munkájáról. Az elmúlt év folyamán három na­gyobb szabású művet muta­tott be a járási kultúrház színjátszógárdája. Ezek kö­zött szerepelt a Buborékok, a Csárdáskirálynő és az Új Föld bemutatása. Ezeken kí­vül a Zománcművek játszotta még a­­ Faun-t, a Cipőgyár a Kőszívű ember fiai-t és a Darázsfészek című színmű­vet, a KTSZ pedig a Gül baba című operettet. Számol­juk csak össze: hét színmű­vet, illetve operettet játszot­tak Bonyhádon a község színjátszói s ebből mindössze két darab: a Darázsfészek és az Új Föld mai témájú da­rab. Ennél a számadatnál két dolog gondolkodtatja el az embert: hogyan segíti elő a Csárdáskirálynő vagy a Faun vagy akár a Gül baba annak a fontos politikai feladatnak a megoldását, amely kultúr­­csoportjaink előtt áll: — a tsz-mozgalmat? A felelet vi­lágos: Sehogy! A másik dolog pedig, ami gondolkodóba ejti az embert: érdemes-e min­denáron arra törekedni, hogy a járási kultúrházak teljesít­sék a pénzbevételi tervüket, amikor ez a műsormegválasz­tás rovására megy? — Hadd említsünk ezzel kapcsolatban egy példát a járási kultúrház életéből: amíg Szabó Pál Új Föld című színművéből csak kétezer forint volt a bevétel, addig Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operett­jéből 20 000 forint. És itt áll­junk meg néhány pillanatra: manapság még Bonyhádon is az a helyzet, hogy a közönség sokkal jobban kedveli a klas­­szikus darabokat, mint a mai témájúakat. De mit tett a járási kultúrház annak ér­dekében, hogy ez az arány­szám megváltozzék? Nem sokat. Azt is meg kell emlí­tenünk, hogy a klasszikus da­rabok nem éppenséggel a parasztság és a munkásság köréből vonzzák a közönsé­get, hanem a község egyéb elemeiből. Éppenséggel az a baj Bonyhádon is, mint más sok helyen, hogy a paraszt­ság eléggé elzárkózott még manapság is a kultúrrendez­­vényektől és éppen ezen kel­lene változtatni. De hogyan? Ez a kérdés. Bonyhádon egyébként is égető probléma ennek a megoldása. A lakos­ság németekből, székely tele­pesekből és magyarokból áll. Ebből kifolyólag válna szükségessé az is, hogy végre Bonyhád­­nak egy népi együttese le­gyen. Hol lehetne a legjob­ban összefogni és tömöríteni az erőket, ha nem itt!? Min­den nemzetiség szívesen és örömmel nézné meg a rendes vényeket, mert azzal a tudat­tal menne oda, hogy ott most látni fogja ennek és ennek a német vagy magyar szárma­zású leánynak vagy fiatal­embernek a szereplését Milyen tanulságokat vonha­tunk le az említett hibákból? — Nem szabad szem elől té­vesztenie még a Bonyhádi Já­rási Kultúrháznak sem, hogy a művészetnek a közönség szórakoztatása mellett fon­tos politikai feladatokat kell megoldani, nevelnie, taní­tania kell a lakosságot, for­málnia kell az emberek ar­culatát. Nem arról van szó, hogy ne játsszanak a kultúr­­csoportok klasszikus darabo­kat — erre is szükség van—, de ez az arány ne 5:2 arányá­ban oszoljon meg, mint Bony­hádon, hanem legalább ará­nyosan. A másik feladat, amit sürgősen meg kell ol­dania a kultúrháznak az, hogy létrehozzák a népi együt­test. Ezzel közelebb kerülné­nek egymáshoz a nemzetisé­gek. A népi együttes a mű­sor megválasztásával elősegí­tené, hogy a dolgozó parasz­tok nagyobb számban láto­gatnák az előadásokat. Per­sze a műsor helyes megvá­lasztása még nem old meg mindent, nem oldja meg a közönségszervezés problémá­ját, ebben segítenie kell a köz­ségi, járási párt- és DISZ Bizottságnak is, az eddigiek­nél jobban, sokkal jobban. Próbálja meg a kultúrház vezetősége és maga Major elvtárs is, hogy a nagyobb lélegzetű színművek mellett rövid, aktuális darabokat is játszanak, amelyek mind­egyike , egy-egy lépéssel előbbre viszi az előttünk álló feladatok megoldását, mert még 300—400 plakát elkészí­tésével sem oldható meg a termelőszövetkezeti mozga­lom népszerűsítése, a begyűj­tési tervek teljesítése. Még egyszer hangsúlyoz­nunk kell, nem arról van szó, hogy a Bonyhádi Járási Kul­túrház együttese és maga Ma­jor elvtárs nem végzett jó munkát. Sőt dicséretre mél­tóak az eredmények s na­gyon sokat tett e két esztendő alatt, de ezek a fogyatékos­ságok fennállnak, s ezeken változtatni kell. Csak így lesz teljes és kifogástalan az együttes és Major elvtárs munkája s csak így lesznek képesek a jövőben még na­gyobb feladatok megoldá­sára. Kovács József Bemutatjuk a Központi Művészegyüttest Kevesen tudják azt, — azok közül is, akik szorgalmasan látogatják az együttes előadá­sait, —hogy a szereplők napi munkájuk után nehéz, fáradt­ságos munkát, áldozatot vállal­va készülnek fel, tanulnak meg egy-egy darabot és adják azt elő, hogy kellemes estével, jó szórakozással ajándékozzák­­ meg a város dolgozóit, azokat az embereket, akik szórakozni, művelődni, tanulni akarnak. ... Krassay Gyula elvtárssal a Központi Művészegyüttes színjátszó csoportjának rende­zőjével beszélgettünk, s a be­szélgetés során megismertük az együttes történetét, munkáját, a megalakulás pillanatától a mai napig. Az együttes művé­szeti tevékenységével bebizo­nyította, hogy a párt mutatta úton kíván haladni és a párt célkitűzéseinek megvalósítását segíti elő. Érzik a szereplők, hogy szocialista társadalmunk építésében nagy szerep hárul a kultúrforradalom célját szolgá­ló műkedvelő csoportokra. A színjátszó csoport az el­múlt évben két esztrád műsort adott, rendeztek egy operett­estet és bemutatták a Leszá­molás című szovjet darabot.­­ Ezek az első előadások meg­nyerték a művészeti együttes számára szekszárdi közönség nagy részét. S hogy még szebb eredményt mutathassanak fel, állandóan készülnek az új da­rabok bemutatására. A beszélgetés folyamán meg­tudjuk, hogy érdekes darabok szerepelnek a színjátszó csoport 1956. I. félévi programtervében. Az év második hónapjában mu­tatja be az együttes Moliére Fösvény című vígjátékát 5 fel­vonásban. S ezt követően min­den hónapra esik egy-két be­mutató előadás. Március 4-én Offenbach Gerolsteini Nagy­hercegnő 3 felvonásos operett­jét. Április 4-én Illyés Gyula Fáklyaláng című 2 felvonásos színművét mutatják be. A má­jusi műsorban két műsoros est szerepel. Május 1-én „Szállj te büszke ének” címen, 13-án pe­dig egy operettest, a „Tavaszi felhők az égen”. Júniusban két előadást rendez az együttes.­­ Egy bemutató előadás lesz a „Nagymama” zenés játék 3 fel­vonásban, 11-én, 17-én pedig a „Havasi kürt” című Miljutyin operett felújítása. Június 11—17 között Műked­velő Színházi Hetet rendez az együttes, melyen az addig mű­soron lévő darabok szerepelnek. S a jó munka betetőzése és jutalmaként a nyáron kéthetes Balaton-körüli útra megy az együttes, melyen ugyancsak tar­tanak előadásokat a Balaton mellett üdülő dolgozóknak. BUNI GÉZA. Vers Tiéd e föld, hát jól tekints szét, dalold az élet annyi kincsét, rázd le a múltak rossz bilincsét, felejtsd, hogy rab voltál e földön és itt lesett rád börtön, ínség. Építs, munkálj a két kezeddel, amit építesz az emel fel és a jövendő sem felejt el, mert tudják jól a jövő évek, hogy itt éltél, mint annyi ember munkában s harcban. S míg az évek múltak, csak szebb lett itt az élet, hol az ugar is termővé lett s a dús kalász, a föld, az út is megőriz téged és emléked. Menj és a jövőt is előzd meg, te mutass utat a jövőnek, adj végső formát szónak, kőnek, mert akik indulnak nyomodban veled indulnak s veled győznek. Csányi László így szól (A Tolnai Napló téli irodalmi pályázatára beérkezett mű) Laposon is volt egy szép darab föld, 3 és félezer hold, amit körülrajzott a szegény­ség. Szépen gondozott út is vezetett keresztül rajta, a Vixes gróf fogata számára, amit a cselédember még ak­kor sem használhatott, ha a kastélyban volt valami ugye­­baja. „Parasztnak a tarló, úrnak a salak“ szólás jelle­mezte úgy az út állapotát, mint használatát. Ennyiben is maradt volna örök életig, ha el nem érkezik a felszaba­dulás. De ez még mindig nem hozott volna hirtelen válto­zást az ottani emberek életé­ben, ha haza nem siet Boga­ras Kis Jóska világjáró Sze­keressel, a „dadogó“ Szeke­res unokájával. Mindkettő­jükről azt híresztelte kancsal kasznár, hogy égetni való két bitang, akinek a bőre akasztófán fog száradni. A cselédek és a falu népe sze­rette ugyan őket messzenéző szemeikért, okos beszédükért és azért a természetükért, hogy nem tűrtek el semmi jogtalanságot senkitől sem. Nem is volt maradásuk a grófi szérű közelében: el­abajgatta őket a kakastoll. Egyszerre keltek útnak, egy­szerre mentek el. Egy ideig Pesten dolgoztak valami gyár­félében, majd Spanyol­­országból írtak, végül is az idegen légióban akadt meg mindkét magyar. Amikor itthon elült a vi­har, hogyan, hogyan sem, de hazasodródtak Laposra. Bo­garas meghalni érkezett, Szekeres élni. Bogarasnak csak annyi ideje volt még hazaérkezése után, hogy el­mondhatta utoljára, amit olyan sokszor hallottunk tőle, hogy sok jó ember megfér kis helyen. Szekeres meg ne­vet cserélt, mert a falu népe új melléknévvel tisztelte meg, hogy holtig ezt viselje: „Föld­osztó“ Szekeres. A világjáróból tehát, föld­osztó lett. Aztán fogott min­denki valamiféle állatot ma­gának, ökröt, szamarat, lovat, vagy tehenet és összefogva a szomszéd görhesével, igyeke­zett a maga gazdája lenni. Az egyik uborkát kezdett ter­melni, mert azt hallotta, hogy Pesten nagy ára van. A má­sik kapásmákból akarta meg­duplázni a jövedelmét, de akadt olyan is — bűnül ne rovassák neki —, aki belén­­dekből akart m­eggazdagodni, mert erre biztatta egy gyógy­növénykereskedő, akivel együtt utazott a vonat tete­jén. Folyt tehát a gazdálko­ • • •

Next