Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-15 / 13. szám
Ismerd meg megyénket Paks is. Paksot a település szempontjából három földrajzi tényező emelte a többi mezőváros fölé. Első ilyen tényező a Duna, második az ősi Buda—eszéki országút, harmadik pedig a dunai rév volt. Paks a Dunának köszönheti települési múltját, gazdasági, közlekedés-földrajzi szerepét. Jelentősége különösen a szabályozás után nőtt meg, amikor a főmeder közvetlenül a község közelébe került. Paksnál a Duna alsó szakasz jellegű. — Medre széles, lassú folyású, s ez a körülmény lehetővé teszi a hozott törmelék lerakodását. A víz a zádori partot erősen mossa és pusztítja, de a kivájt törmeléket nem sokkal messzebb zátonyok formájában lerakja. Ezek a zátonyok hosszan benyúlnak a paksi part közelébe. Az erős zátonyosodásból kifolyólag gyakran előfordul jégtorlódás is, ez azonban közvetlen veszéllyel nem fenyeget. Romboló hatását inkább a túlsó parton végzi, mivel az jóval alacsonyabb. A Duna a községre nézve a kereskedelem, a halászat és a vizierő szempontjából fontos. A teheráru forgalom mellett a személyszállítás terén is igen forgalmas állomás. A Duna vizi erejét hajómalmok hajtására használták. — Az 1840-es években még 60 malom állott a Dunán. Közlekedés szempontjából — legfontosabb útja az országos viszonylatban is elsőrendű budapesti műút. A budapesti műút csak átmeneti forgalmat bonyolít le szemben a megyei utakkal, melyek a közvetlen környékkel való kereskedelem lebonyolítását szolgálják. A település magja az évek hosszú során délnyugatra tolódott. A római uralom idején a település magja a Sánchegy tövében és annak tetején volt. Itt volt a megerősített vár is. Erről a helyről származnak rómaikori leletek is. A község egyéb helyein nem található olyan nyom, amely arra engedne következtetni, hogy másutt is volt település a római korban. E település elpusztulása után újabb település már nem fent a hegyen, hanem attól délre, a Malomhegy déli lejtőjén létesült. Felismerték ezt a településre alkalmas helyet a törökök is, s maga Szulejmán szultán, aki a harcok során teljesen elpusztította — külön paranccsal ismét felépítette. Paks terjeszkedése északról és keletről el van zárva. Északon nagy természeti akadály a Duna és a Malomhegy, keleten szintén a Duna, így tehát a település délnyugat felé terelődött, eltérve a Duna-mentétől. A község legnagyobb része a XIX. század utolsó harmadában épült. A régi házak száma elenyésző, s legnagyobb részük át van alakítva. A település magvában a legősibb épületek a barokkokból valók. Ezek nagy részt nemesi kúriák voltak, melyek kisebb halmokra épültek. Ilyen épület volt a régi polgári leányiskola. A későbbi barokkkorból több épület maradt már meg, ilyen volt a polgári fiúiskola, Erzsébet-szálló. Ezeken az épületeken már érződik a vegyes hatás. A későbbi település építkezései általában egységes alkatúak, csak kis változással térnek el egymástól. Legáltalánosabb forma az egyszárnyú, oszlopos folyosóval ellátott ház. 1936-ban a község földterülete 23.352 kat. hold volt. A községnek 1000 holdon felüli nagybirtokosa egy volt, 19 családnak volt 100-tól 1000 holdig, 207-nek 20-tól 100 holdig és 2428-nak 1-től 20 holdig földje. A számok szembeötlően mutatják a föld aránytalan eloszlását. Igen magas a törpebirtokosok száma. Ezeknek nagy része nem is a föld terméséből, hanem napszámból és egyéb foglalkozásból élt meg. A föld megmunkálását nagyon megnehezítette az apró darabokra való széttagoltság. Volt olyan törpebirtokos, akinek földje tíz darabban volt. (Németh Imre „Paks település és gazdaságföldrajza’’ nyomán.) Eredmények, hibák, tanulságok — A bonyhádi Alkotmány Járási Kultúrház munkájáról — Minden járási kultúrház elsőrendű feladata, hogy nevelje, tanítsa, szórakoztassa a járás lakosságát, segítségével a községi kultúrotthonok szír játszói a mai politikai feladatok megoldását segítsék elő, formálják a falu arculatát, kielégítsék a lakosság kulturális szükségletét, művészetre „éhes“ embereket neveljenek, olyanokat, akik a kocsmák bűzös és borgőzös levegője helyett a kultúrotthonokat látogatják szívesen, s ott érzik jól magukat. Vizsgáljuk meg, hogyan töltötte be a hivatását ebből a szempontból a Bonyhádi Járási Kultúrház? Az 1955-ös évben 81 előadást tartott a kultúrház. Ebből 34-et a kultúrházban, 27-et Bonyhád területén, 20-at pedig a járás községeiben. Az előadások főként irodalmi, politikai, zenei és történelmi tárgyúak voltak. A legnagyobb érdeklődést a Vörösmarty, és a Bartók-előadássorozat keltette. A kultúrház 72 műsoros estet rendezett, s ezeknek az esteknek 23 500 látogatója volt. Mindent egybevetve pedig 70 000 látogatója volt az elmúlt évben a járási kultúrháznak. Szépek ezek az eredmények? Igen, nagyon is szépek, ha figyelembe vesszük az egy és fél, két évvel ezelőtti állapotokat. Ha csupán csak ezt vesszük figyelembe, azt kell mondanunk, hogy Major Mátyás elvtárs, a kultúrház vezetője jó munkát végzett e két év alatt, amióta átvette a kultúrház irányítását. Azelőtt nem vagy csak nagyon elvétve tartottak Szabad Föld Téli Estéket, most pedig minden hét keddjén rendszeresen megtartják, bár a látogatottsága nem kielégítő, mert csak 40—50-en hallgatják állandóan. De ez is eredmény, mert azelőtt egyáltalán nem működött. A zeneiskola azóta dolgozik jól, amióta Major elvtárs irányítja a járási kultúrház munkáját. Jelenleg 90 hallgatója van. A kultúrházban színjátszó-, vívó-, fotó-, ének-, nyelv- (német), zeneszakkör működik. De nézzük meg az érem másik oldalát is, csak így kaphatunk teljes és helyes képet a Bonyhádi Járási Kultúrház munkájáról. Az elmúlt év folyamán három nagyobb szabású művet mutatott be a járási kultúrház színjátszógárdája. Ezek között szerepelt a Buborékok, a Csárdáskirálynő és az Új Föld bemutatása. Ezeken kívül a Zománcművek játszotta még a Faun-t, a Cipőgyár a Kőszívű ember fiai-t és a Darázsfészek című színművet, a KTSZ pedig a Gül baba című operettet. Számoljuk csak össze: hét színművet, illetve operettet játszottak Bonyhádon a község színjátszói s ebből mindössze két darab: a Darázsfészek és az Új Föld mai témájú darab. Ennél a számadatnál két dolog gondolkodtatja el az embert: hogyan segíti elő a Csárdáskirálynő vagy a Faun vagy akár a Gül baba annak a fontos politikai feladatnak a megoldását, amely kultúrcsoportjaink előtt áll: — a tsz-mozgalmat? A felelet világos: Sehogy! A másik dolog pedig, ami gondolkodóba ejti az embert: érdemes-e mindenáron arra törekedni, hogy a járási kultúrházak teljesítsék a pénzbevételi tervüket, amikor ez a műsormegválasztás rovására megy? — Hadd említsünk ezzel kapcsolatban egy példát a járási kultúrház életéből: amíg Szabó Pál Új Föld című színművéből csak kétezer forint volt a bevétel, addig Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjéből 20 000 forint. És itt álljunk meg néhány pillanatra: manapság még Bonyhádon is az a helyzet, hogy a közönség sokkal jobban kedveli a klasszikus darabokat, mint a mai témájúakat. De mit tett a járási kultúrház annak érdekében, hogy ez az arányszám megváltozzék? Nem sokat. Azt is meg kell említenünk, hogy a klasszikus darabok nem éppenséggel a parasztság és a munkásság köréből vonzzák a közönséget, hanem a község egyéb elemeiből. Éppenséggel az a baj Bonyhádon is, mint más sok helyen, hogy a parasztság eléggé elzárkózott még manapság is a kultúrrendezvényektől és éppen ezen kellene változtatni. De hogyan? Ez a kérdés. Bonyhádon egyébként is égető probléma ennek a megoldása. A lakosság németekből, székely telepesekből és magyarokból áll. Ebből kifolyólag válna szükségessé az is, hogy végre Bonyhádnak egy népi együttese legyen. Hol lehetne a legjobban összefogni és tömöríteni az erőket, ha nem itt!? Minden nemzetiség szívesen és örömmel nézné meg a rendes vényeket, mert azzal a tudattal menne oda, hogy ott most látni fogja ennek és ennek a német vagy magyar származású leánynak vagy fiatalembernek a szereplését Milyen tanulságokat vonhatunk le az említett hibákból? — Nem szabad szem elől tévesztenie még a Bonyhádi Járási Kultúrháznak sem, hogy a művészetnek a közönség szórakoztatása mellett fontos politikai feladatokat kell megoldani, nevelnie, tanítania kell a lakosságot, formálnia kell az emberek arculatát. Nem arról van szó, hogy ne játsszanak a kultúrcsoportok klasszikus darabokat — erre is szükség van—, de ez az arány ne 5:2 arányában oszoljon meg, mint Bonyhádon, hanem legalább arányosan. A másik feladat, amit sürgősen meg kell oldania a kultúrháznak az, hogy létrehozzák a népi együttest. Ezzel közelebb kerülnének egymáshoz a nemzetiségek. A népi együttes a műsor megválasztásával elősegítené, hogy a dolgozó parasztok nagyobb számban látogatnák az előadásokat. Persze a műsor helyes megválasztása még nem old meg mindent, nem oldja meg a közönségszervezés problémáját, ebben segítenie kell a községi, járási párt- és DISZ Bizottságnak is, az eddigieknél jobban, sokkal jobban. Próbálja meg a kultúrház vezetősége és maga Major elvtárs is, hogy a nagyobb lélegzetű színművek mellett rövid, aktuális darabokat is játszanak, amelyek mindegyike , egy-egy lépéssel előbbre viszi az előttünk álló feladatok megoldását, mert még 300—400 plakát elkészítésével sem oldható meg a termelőszövetkezeti mozgalom népszerűsítése, a begyűjtési tervek teljesítése. Még egyszer hangsúlyoznunk kell, nem arról van szó, hogy a Bonyhádi Járási Kultúrház együttese és maga Major elvtárs nem végzett jó munkát. Sőt dicséretre méltóak az eredmények s nagyon sokat tett e két esztendő alatt, de ezek a fogyatékosságok fennállnak, s ezeken változtatni kell. Csak így lesz teljes és kifogástalan az együttes és Major elvtárs munkája s csak így lesznek képesek a jövőben még nagyobb feladatok megoldására. Kovács József Bemutatjuk a Központi Művészegyüttest Kevesen tudják azt, — azok közül is, akik szorgalmasan látogatják az együttes előadásait, —hogy a szereplők napi munkájuk után nehéz, fáradtságos munkát, áldozatot vállalva készülnek fel, tanulnak meg egy-egy darabot és adják azt elő, hogy kellemes estével, jó szórakozással ajándékozzák meg a város dolgozóit, azokat az embereket, akik szórakozni, művelődni, tanulni akarnak. ... Krassay Gyula elvtárssal a Központi Művészegyüttes színjátszó csoportjának rendezőjével beszélgettünk, s a beszélgetés során megismertük az együttes történetét, munkáját, a megalakulás pillanatától a mai napig. Az együttes művészeti tevékenységével bebizonyította, hogy a párt mutatta úton kíván haladni és a párt célkitűzéseinek megvalósítását segíti elő. Érzik a szereplők, hogy szocialista társadalmunk építésében nagy szerep hárul a kultúrforradalom célját szolgáló műkedvelő csoportokra. A színjátszó csoport az elmúlt évben két esztrád műsort adott, rendeztek egy operettestet és bemutatták a Leszámolás című szovjet darabot. Ezek az első előadások megnyerték a művészeti együttes számára szekszárdi közönség nagy részét. S hogy még szebb eredményt mutathassanak fel, állandóan készülnek az új darabok bemutatására. A beszélgetés folyamán megtudjuk, hogy érdekes darabok szerepelnek a színjátszó csoport 1956. I. félévi programtervében. Az év második hónapjában mutatja be az együttes Moliére Fösvény című vígjátékát 5 felvonásban. S ezt követően minden hónapra esik egy-két bemutató előadás. Március 4-én Offenbach Gerolsteini Nagyhercegnő 3 felvonásos operettjét. Április 4-én Illyés Gyula Fáklyaláng című 2 felvonásos színművét mutatják be. A májusi műsorban két műsoros est szerepel. Május 1-én „Szállj te büszke ének” címen, 13-án pedig egy operettest, a „Tavaszi felhők az égen”. Júniusban két előadást rendez az együttes. Egy bemutató előadás lesz a „Nagymama” zenés játék 3 felvonásban, 11-én, 17-én pedig a „Havasi kürt” című Miljutyin operett felújítása. Június 11—17 között Műkedvelő Színházi Hetet rendez az együttes, melyen az addig műsoron lévő darabok szerepelnek. S a jó munka betetőzése és jutalmaként a nyáron kéthetes Balaton-körüli útra megy az együttes, melyen ugyancsak tartanak előadásokat a Balaton mellett üdülő dolgozóknak. BUNI GÉZA. Vers Tiéd e föld, hát jól tekints szét, dalold az élet annyi kincsét, rázd le a múltak rossz bilincsét, felejtsd, hogy rab voltál e földön és itt lesett rád börtön, ínség. Építs, munkálj a két kezeddel, amit építesz az emel fel és a jövendő sem felejt el, mert tudják jól a jövő évek, hogy itt éltél, mint annyi ember munkában s harcban. S míg az évek múltak, csak szebb lett itt az élet, hol az ugar is termővé lett s a dús kalász, a föld, az út is megőriz téged és emléked. Menj és a jövőt is előzd meg, te mutass utat a jövőnek, adj végső formát szónak, kőnek, mert akik indulnak nyomodban veled indulnak s veled győznek. Csányi László így szól (A Tolnai Napló téli irodalmi pályázatára beérkezett mű) Laposon is volt egy szép darab föld, 3 és félezer hold, amit körülrajzott a szegénység. Szépen gondozott út is vezetett keresztül rajta, a Vixes gróf fogata számára, amit a cselédember még akkor sem használhatott, ha a kastélyban volt valami ugyebaja. „Parasztnak a tarló, úrnak a salak“ szólás jellemezte úgy az út állapotát, mint használatát. Ennyiben is maradt volna örök életig, ha el nem érkezik a felszabadulás. De ez még mindig nem hozott volna hirtelen változást az ottani emberek életében, ha haza nem siet Bogaras Kis Jóska világjáró Szekeressel, a „dadogó“ Szekeres unokájával. Mindkettőjükről azt híresztelte kancsal kasznár, hogy égetni való két bitang, akinek a bőre akasztófán fog száradni. A cselédek és a falu népe szerette ugyan őket messzenéző szemeikért, okos beszédükért és azért a természetükért, hogy nem tűrtek el semmi jogtalanságot senkitől sem. Nem is volt maradásuk a grófi szérű közelében: elabajgatta őket a kakastoll. Egyszerre keltek útnak, egyszerre mentek el. Egy ideig Pesten dolgoztak valami gyárfélében, majd Spanyolországból írtak, végül is az idegen légióban akadt meg mindkét magyar. Amikor itthon elült a vihar, hogyan, hogyan sem, de hazasodródtak Laposra. Bogaras meghalni érkezett, Szekeres élni. Bogarasnak csak annyi ideje volt még hazaérkezése után, hogy elmondhatta utoljára, amit olyan sokszor hallottunk tőle, hogy sok jó ember megfér kis helyen. Szekeres meg nevet cserélt, mert a falu népe új melléknévvel tisztelte meg, hogy holtig ezt viselje: „Földosztó“ Szekeres. A világjáróból tehát, földosztó lett. Aztán fogott mindenki valamiféle állatot magának, ökröt, szamarat, lovat, vagy tehenet és összefogva a szomszéd görhesével, igyekezett a maga gazdája lenni. Az egyik uborkát kezdett termelni, mert azt hallotta, hogy Pesten nagy ára van. A másik kapásmákból akarta megduplázni a jövedelmét, de akadt olyan is — bűnül ne rovassák neki —, aki beléndekből akart meggazdagodni, mert erre biztatta egy gyógynövénykereskedő, akivel együtt utazott a vonat tetején. Folyt tehát a gazdálko • • •