Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-19 / 16. szám
1956. JANUÁR 19. TOLNAI NAPLÓ PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A szépen dekorált kultúrterem külsőségeiben is igazolta, hogy a vezetőségválasztás nagy esemény a konzervgyári kommunisták, de az üzem valamennyi dolgozója életében. Hisz a pártonkívüliek is segítettek, ha csak egy szál virággal is, hogy ünnepélyessé tegyék a kommunisták tanácskozásának színhelyét. Sokat várt mindenki ettől a taggyűléstől. Várakozásában nem is csalatkozott senki. De ne vágjunk a dolgok elébe... . HARMINCNYOLC KOMMUNISTA jelenlétében nyitotta meg a taggyűlést Hankó János elvtárs főmérnök, majd javaslatot tett a taggyűlést levezető elnökre, az elnökség tagjaira. A taggyűlésen részt vett Juhász elvtárs a járási pártbizottság részéről és Beke Imre elvtárs a községi pártbizottság titkára. Ambrus Ödön elvtárs elnök javaslatára megválasztották a jelölő és szavazatszedő bizottságot, majd a pártszervezet vezetősége beszámolóját Herger Ferenc titkár mondotta el. A beszámolót — mely bevezetőben ismertette a nemzetközi helyzetet, a továbbiakban a pártszervezet vezetőségének, tagságának két éves munkáját — nagy érdeklődéssel hallgatta mindenki. Helyesen vetette fel a beszámoló — mely kollektíven készült — az elért eredményeket a még meglévő fogyatékosságokat. — Pártszervezetünk vezetőségének munkájában a Központi Vezetőség márciusi határozata után fordulat állott be — mondotta többek között. Világossá vált előttünk a jobboldali elhajlás veszélye, káros hatása, mely az üzemben a fegyelem lazulásában jelentkezett többek között. A határozat alapján behatóan foglalkoztunk a hibák kijavításával és jórészt ennek köszönhető, hogy az 1955-ös tervfeladatokat 107 százalékra teljesítettük. A BESZÁMOLÓ MEGDICSÉRTE a példamutatóan dolgozó kommunistákat és önkritikusan felvetette az agitációs munka hibáit, melynek következtében a terv mennyiségi teljesítése terén ugyan léptek előre, de kevés figyelmet szenteltek a termelékenység emelésének, az önköltség csökkentésének. Felvetette a beszámoló a pártépítési munka terén meglévő fogyatékosságokat is. Az oktatási munka terén számos probléma vár megoldásra. A párttagságnak mindössze 20 százaléka tanul. A pártszervezet erősítésének munkája az utóbbi időben háttérbe szorult. Két év alatt mindössze 6 tagjelöltet vettek fel, nem foglalkozott a vezetőség a pártonkívüliek ilyen irányú nevelésével, nem kapott a párttagság ennek érdekében megbízatást. Pedig az üzemben számos fiatal van, hisz csak a DISZ-szervezet 80 tagot számlál, köztük nem egy példamutató, becsületes ifjúmunkás van, akivel erősödött volna a pártszervezet. HELYESEN BÍRÁLTA a beszámoló a kollektív vezetés terén meglévő fogyatékosságot egyrészt, mert a határozat meghozatala után a vezetőség tagjai már nem kollektíven fognak annak megvalósításához, másrészt, mert a titkár gyakran a vezetőség tagjai helyett is elvégzi a feladatokat. A beszámoló végezetül ismertette az üzem kommunistái előtt álló feladatokat a Központi Vezetőség novemberi határozatának végrehajtása, a második ötéves terv célkitűzései mgvalósítása érdekében, meghatározva, hogy a konzervgyári kommunistákra milyen felelősségteljes munka vár üzemen belül, majd felolvasták a határozati javaslatot. A JÓL ELKÉSZÍTETT és az egész párttagság véleményét tükröző beszámolót élénk vita követte. — Tíz elvtárs mondotta el véleményét, javaslatát és bíráló megjegyzését a pártmunka megjavítása érdekében. Különösen értékes volt Hertlik Ferenc elvtárs felszólalása, aki önkritikusan felvetette, hogy ő személy szerint is, de valamennyi kommunista felelős azért, hogy a pártszervezet nem erősödött megfelelően. Érzem a felelősséget — mondotta, — tagságunk zöme ötven év körül jár. Ki viszi tovább a munkát az üzembenha kiöregszünk. Sok fiatal van az üzemben, legyen egyik legfontosabb feladatunk és az új vezetőség ehhez adjon segítséget, megbízatást, hogy pártszervezetünket gyorsan és minőségileg erősítsük. — Helyesen bírálta a gyár vezetését Varjú János, Kern János elvtárs, mert nem hallgatják meg a dolgozókat, sérelmüket nem orvosolják megfelelően. VOLT EGY NEGATÍV VONALA is a felszólalásoknak, elsősorban Hankó elvtárs főmérnök részéről, aki a gyárvezetést ért bírálatot különböző magyarázatokkal finoman visszautasította. De ez volt tapasztalható Halász Sándorné elvtársnőnél is, aki a propagandista megbízatás elhanyagolása miatt kapott bírálatot. Az elvtársnő elfoglaltságára hivatkozva nem értett egyet a bírálattal. A többi hozzászólás és a taggyűlés helyes légköre, szelleme ezeket a fogyatékosságokat menetközben felszámolta, megértetve, hogy a pártszerű, helyes bírálat a munka megjavításának feltétele. Darnai István, a szakszervezeti munka pártirányítását vetette fel és ígéretet tett, hogy a munkaverseny kampányszerűségét felszámolják és eleven, az egész üzemet átfogó versennyel segítik a feladatok megoldását. . A TAGGYŰLÉS EGYHANGÚLAG elfogadta a határozati javaslatot, mely a leglényegesebb kérdések megoldását, (tagjelölt felvétel, oktatás, agitációs munka megjavítása, pártellenőrzés megjavítása, DISZ segítése, ifjúság közötti politikai munka megjavítása, tömegszervezetek pártirányításának javítása) tűzte programként az új vezetőség elé. A taggyűlés ezután a jelölő bizottság javaslatát alaposan megvitatva, megválasztotta az új öt tagú vezetőséget és a felsőbb pártértekezletre a 16 szavazati joggal és egy tanácskozási joggal bíró küldöttet. Jó munkát végzett a konzervgyár vezetőségválasztó taggyűlése. Azok a pártonkívüliek, akik az udvarban várták a taggyűlés, a választás végét, de mi is valamennyien ,akik résztvettünk a taggyűlésen, azzal a tudattal indultunk haza, hogy a konzervgyárban az új vezetőség irányításával rövidesen fellendül a munka, erősödik a pártszervezet és újabb sikerekkel öregbítik az üzem hírnevét a kommunisták és pártonkívüliek. A Központi Vezetőség határozatai végrehajtásához, a második ötéves terv célkitűzései megvalósításához kívánunk eredményes munkát a konzervgyáriaknak. Petrits Ferenc Vezetőségválasztó taggyűlés a Paksi Konzervgyárban Előkészületek a Magyar-Szovjet Barátsági Hónap megünneplésére A barátsági hónap műsora: A hagyományossá vált Magyar- Szovjet Barátság Hónapja nagymértékben hozzájárult eddig is a magyar-szovjet barátság elmélyítéséhez és a Szovjetunió eredményeinek népszerűsítéséhez. Az 1956-os barátsági hónapnak tartalmában mélyebbnek, színvonalában még gazdagabbnak kell lennie az eddigieknél. Az idei barátsági hónapnak tovább kell mé lyítenie a két nép közötti barátságot. A szovjet emberek életének, munkájának bemutatása tovább kell, hogy növelje népünk hazafiasságát, internacionalista szellemét. Olyan ünnepélyes jelleget kell biztosítania a barátsági hónap rendezvényeinek az összes tömegszervezetek bevonásával, hogy megyénk minden dolgozójának maradandó élményt nyújtson. Az 1956-os barátsági hónap a Központi Vezetőség határozatának értelmében március 4-től április 4-ig tart. A barátsági hónap irányítására az MSZT megyei titkársága még januárban létrehozza a megyei és a járási operatív bizottságot, illetve bizottságokat. A barátsági hónap előkészítését februárban már teljes erővel megkezdik. Az előkészítés időszakában a DISZ szervezetekkel gőzösen járásonként kétkét helyen egész hetes programmal, vidám falusi hetet tartanak. A vidám falusi hetekben különös gonddal foglalkoznak az ifjúsággal, ezért a Szovjetunióról szóló előadásokon kívül nagy gondot fordítanak szórakoztató rendezvények tartására is. A barátság; hónap március 4-én központi ünnepséggel kezdődik. Megyénkben e napon az MSZT a tanáccsal és a Hazafias Népfronttal közösen Szekszárdon Bonyhádon, Dombóváron, Pakson, Tamásiban, Gyönkön és Tolnán tart nagyobb méretű megnyitót. Ezenkívül megyénk minden községében és az üzemekben március 4—8 között megnyitó ünnepségekre, illetve barátsági estekre kerül sor. A megnyitókat mindenütt komoly, aktuális és színvonalas kultúrműsorral kötik egybe. A megnyitó ünnepségek előadói többnyire a helyi pártszervezetek vezetőiből, illetve az értelmiség köréből kerülnek ki. A megnyitó alkalmával sor kerül a Szovjetunióról szóló képkiállítás megrendezésére is. Ezt a képkiállítást a barátsági hónap ideje alatt minden községben megszemlélheti a lakosság. Úgy gondoltam, már eleget tudok... Mint az Iregszemcsei Kísérleti Gazdaság pártszervezetének a titkára, néhány nap óta a háromhónapos pártiskola hallgatója vagyok Szekszárdon. — őszintén megvallom, nem akartam eljönni, mert úgy gondoltam, hogy már eleget tudok. — Most, hogy itt vagyok, látom, hogy milyen szükségem van az iskolára, a tanulásra. Itt a vezető elvtársak nagyon komolyan foglalkoznak velünk. Köszönetet mondok a járási pártbizottságnak, hogy módot adott nekem arra, hogy résztvegyek az iskolán. Hazamenve, ki fogom javítani hibáimat s jobb munkát végzek pártszervezetünkben. HORVÁTH SÁNDOR, a szekszárdi pártiskola hallgatója. „Pontos mérés" néhány zsírbegyüjtőhelyen Szekszárdon, az elmúlt napokban vitte be Bencze Ferencné a földművesszövetkezet körzeti zsírbegyüjtőbe a sertésvágás után beadandó zsírt. Lemérték, megállapították, hogy Súlya nyolc kilogramm. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség vezetője éppen ellenőrzést tartott, a szomszédos népboltban lemérte a zsírt, nyolc kiló harminchét dekát mutatott a mérleg. Gyakori a vita a paksi zsírbegyűjtőhelyen is, ahol a beadók otthon, vagy egy üzletbe lemérik a zsírt, az átvevőhelyen pedig vagy „kevesebb”, vagy „alig hogy megvan’’. Miért e különbség? Talán elpárolog a zsír egy része, míg a begyüjtőhelyre viszik? Nem, a zsír nem párolog el. A paksi begyüjtőhelyen egy ötmázsás tizedesmérlegen mérik még az egykét kilós tételeket is. Ez a mázsa pedig nem nagyon tud különbséget tenni a dekák, de még fél kilók között" sem. A szekszárdi begyüjtőhelyen pedig egy ugyancsak többmázsás tolósúlyos mérlegen mérik a zsírt — bár ott van kéznél egy kicsi, tányéros bolti mérleg is, amelyen ugyancsak nyolc kiló 37 deka volt a zsír amit Benczéné hozott. Javasoljuk a földművesszövetkezeteknek és felettes szerveiknek: ellenőrizzék jobban a zsírbegyűjtők munkáját, vegyenek fel váratlanul leltárt egykét ilyen helyen, talán rájönnek, hogy egyes begyűjtők miért mérik ilyen mázsákon a párkilós zsírtételeket, így bizonyára kevesebb lesz a vita a begyűjtőhelyeken. 3 A gépjavítás legjobb módszerei Tapasztalatcsere a bölcskei gépállomáson Szombaton, január 14-én tapasztalatcserére gyűltek össze Bölcskén a gépállomások műszaki vezetői. Az egyes gépállomások mérnökein és főgépészein kívül itt volt még a gépállomási igazgatóságról Papp Lajos elvtárs igazgató, Sipter Géza elvtárs főmérnök és Puszpán István elvtárs körzeti mechanikus. A tapasztalatcserének az volt a célja, hogy segítséget adjon a gépállomások műszaki vezetőinek a téli gépjavítás munkájában, elsősorban a szalagszerű gépjavítás ismertetésével. Éppen ezért rendezték meg Bölcskén a találkozót, mivel ez a gépállomás az, ahol a tervek teljesítése mellett minőségi munkát végeznek a dolgozók. Szép eredményeik alapja a jó munkaszervezés és főleg a szalagszerű gépjavítás, amit a bölcskei gépállomáson vezettek be megyénkben legelőször. Kertai elvtárs a bölcskei gépállomás főgépésze beszámolójában ismertette a szalagszerű gépjavítás menetét. Elmondta, hogy kevés még a tapasztalat, az új módszer bevezetése máris nagyot lendített a munkán. Igen sok múlik itt a szervezésen. Az előzőekben úgy javítottak, hogy minden brigádnak kiadtak egy gépet, ha azt teljesen kijavította, nekifoghatott a másiknak. Ha brigádok versenyeztek, akkor a versenyt az döntötte el, hogy melyik brigád javított ki több gépet. A szalagszerű gépjavításnál más a brigádszervezés is. A brigádok létszámát az szabja meg, hogy hány embert igényel egy-egy részletmunka és a szerelők így jobban összpontosíthatják figyelmüket, mivel minden traktornál ugyanazt a munkát végzik... A beszámoló után a tapasztalatcsere résztvevői megnézték a szalagszerű gépjavítás gyakorlati lefolyását. A hatalmas, világos szerelőcsarnokban érdekes kép tárult elénk. Libasorban álltak a traktorok egymás után, mindegyik mellett egy szerszámokkal, csavarokkal és különböző egyéb eszközökkel megrakott állvány. A sorban legelső traktor igen siralmas látványt nyújtott. Teljesen szétszedve, sárosan, piszkosan várta sorsát. Itt dolgozik a Szerelőbrigád. Az idekerült gépet teljesen szétszedik és átadják a következő brigádnak, a lúgos mosóba. Innen már tisztán kerülnek ki az alkatrészek és a hibafelvételezők rögtön lecsapnak rá. Kiválasztják a rongált, hibás alkatrészeket, amiket ha lehet, rögtön kijavítanak, ha nem lehet, kicserélnek és máris adják tovább. A következő állomásokon már az összeszerelés folyik, de úgy, hogy egyik brigád csak a diferenciálmű, a másik a hűtő, stb. szerelését végzi, s mire a traktor végig jut a soron, tisztán és kijavítva mehet a fékpadhoz, ahol ellenőrzik a gép teljesítményét. A brigádok itt is versenyben állnak egymással, s ha egyik brigád nem végzi elég gyorsan és jól a munkáját, az rögtön megmutatkozik, mert ott feltorlódnak az alkatrészek. Ugyanakkor, mivel a munka láncszerűen halad, a brigádok szorítják is egymást a kellő ütem betartására. A szalagszerű gépjavítás gyakorlati végrehajtásának megtekintése után a műszaki vezetők különböző szervezési és technikai kérdéseket tettek fel a gépállomás vezetőinek Papp elvtárs, a gépállomási igazgatóság vezetője, Süvegjártó Ferenc a tamási, Loboda elvtárs, a szedresi gépállomás főgépésze és Szabó Tibor, a varsádi gépállomás mérnöke arról érdeklődtek, hogy van-e alkatrészhiányból származó fennakadás, az univerzál traktorokat is együtt javítják-e a többivel, és van-e idő, vagy anyagmegtakarítás a szalagszerű javításnál. Ezekre és a többi kérdésekre Kertai elvtárs, a főgépész és Bajnok elvtárs, a minőségi ellenőr válaszolt : „A szalagszerű gépjavításnál csak I. típusú gépekkel lehet dolgozni, a többit külön kell javítani. Így aztán lehetővé válik az, hogyha nincsen raktáron valamilyen alkatrész, nem akad meg a munka, mert mindig van a szalagban szétszedett traktor amiből előrehozhatják a szükséges alkatrészt, mire pedig az a traktor is összerakásra kerül, a hibás alkatrészt felújíthatják. Itt tulajdonképpen két alkatrész kicseréléséről van szó, de a javítási költséget természetesen az eredetileg hibás gép terhére írják. A szalagszerű gépjavítás a munka célszerű megszervezése mellett máris szép eredményeket hozott. A bölcskei gépállomáson a traktorok javításánál csak decemberben 1314 óra és 12.757 forint volt a megtakarítás, a gépjavítás kezdete óta pedig az erő- és munkagépeknél együttvéve 2.172 órát és 45.497 forint anyag- és alkatrész megtakarítást értek el. Ez a tapasztalatcsere sok egyéb tanulsága mellett bebizonyította mindenekelőtt azt, hogy a szalagszerű gépjavítás, a javítási munka egy magasabb foka, amivel jobbá és gazdaságosabbá lehet tenni a gépállomások munkáját. „Furcsa épület Pukszler József (Tolna) olvasónk „Több kíváncsi dolgozó” nevében levelet intézett szerkesztőségünkhöz. Levelében arról érdeklődik, hogy mi készül a szekszárdi vasútállomás közelében abból a „furcsa épületből”, amely hetenként változtatja alakját? Pukszler József levele nyomán megtudtuk, hogy a Szekszárdi Földművesszövetkezet épít ott egy árusító pavillont, amely egyrészt az utazók, másrészt a parkban sétáló közönség cigaretta, ital, szendvics, cukorkaigényeit lesz hivatott kielégíteni. Két ízben kellett az épülő pavillont lebontani az ottani előre nem látott talajviszonyok miatt. A talaj ugyanis sülyed és az a veszély fenyegeti a pavillont, hogy felépülve, összedől a talajviszonyok megszabta alapozási munkák elégtelensége miatt. Nyilvánvaló, hogy elhanyagolták az illetékesek a talaj megvizsgálását, mielőtt az építkezést megkezdték volna. Sok felesleges munkát és költséget tudtak volna megtakarítani, ha nem építkezés közben jönnek rá a talaj sajátságos adottságaira. Felmerülhet még az a probléma is, hogy miért pont olyan helyen építkezik a Szekszárdi Földművesszövetkezet, ahol ilyen rossz talajviszonyok vannak? Azért, mert ezt a helyet jelölte ki nekik a Szekszárd Városi Tanács. Ugyanis a szóbanforgó területen nagyarányú lakásépítkezések és parkosítási munkálatok lesznek a második ötéves tervben. A pavilion csak azon a helyen — ahol most építik — tud beleilleszkedni a városrész átalakítását célzó tervezetbe.