Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-28 / 50. szám

1956 FEBRUÁR 2S. I­ népfrontbizottságok életéből Az elmúlt napokban tartot­ták meg a Tolna megyei hazafi­as népfront bizottságok járási értekezleteiket, ahol megbeszél­ték munkájuk eddigi­ eredmé­nyeit és egyúttal megjelölték további feladataikat. A beszámolók mindenütt gaz­dag, sokoldalú alapot adtak a vitákra, s igen értékes hozzá­szólások is történtek. • Bonyhád községből Bete András, a hazafias népspon­tbi­­­zottság elnöke foglalkozott a község problémáival. Elmon­dotta, hogy az előrehaladás érdekében mindig azt tartja szem előtt, hogy ne bízzuk magunkat az eseményekre, hanem igye.­kezdünk azt a párt- és kor­mányhatározatok szellemé­ben irányítani. Elmondotta, hogy a község­nek komoly összeg áll rendel­kezésére, melynek körülbelül fele a békekölcsönjegyzésből származik. Segítenek abban, hogy ezt az összeget, mintegy 400­ 000 forintot megfelelőkép­pen használják fel. Rendbehoz­zák a a tanácsházát, a henger­­malmi és a központi út rend­behozására is jut belőle, to­vábbá a tudományi termelő­­szövetkezethez is építenek ki járdát. Beszélt a nemzetközi helyzetről és lelkesen olvasta fel a Békeharcos lapot. „Parasztember vagyok, kér­ges a tenyerem,­ de ma van jogunk harcot folytatni a békéért és ezzel élnünk is kell“ — fejezte be hozzászó­lását. Lukács­ Ambrus elvtárs, a járási DISZ bizottság titkára is sokat foglalkozott a bony­hádi járási értekezleten a nemzetközi helyzettel s az el­lenség elleni harccal. Ismer­tette az ifjúság munkáját, és köszönetet mondott, hogy a hazafias népfront-bizottság nagy helyet szánt a beszámo­lóban is a DISZ-szervezetek megerősítésére. Kérte, hogy a továbbiakban még foko­zottabban segítsék és láto­gassák az idősebbek a fiata­lokat. Követendő példának állította többek között a járási nép­front bizottság­­ egyik cikói tagjának munkáját a fiatalok segítésében. Simon Károly, a hazafias népfront bizottság elnöke Aparhantról, , sokat foglalko­zott a termelőszövetkezeti mozgalommal. Elmondotta, hogy ő, mint a népfrontbi­­zottság tagja, a tanácstagok­kal és más szervek tagjaival járnak agitációs munkát vé­gezni a község dolgozó pa­rasztjai között. Beszélt arról is, hogy a leg­újabb belépők között több hazafias népfrontbizottsági tag is az új utat választot­ta. Margáról Korn Bélá, a helyi hazafias népfront bizott­ság elnöke ismertette, hogy az újonnan megalakult termelő­­szövetkezetben nap mint nap szaporodik az új belépők szá­ma. A termelőszövetkezet Dó­zsa György nevét kapta. A szervezési munkákból jól kivette részét idős Szűcs La­jos 11 holdas dolgozó pa­raszt, a hazafias népfront bizottság tagja, továbbá Tóth János, Werner János népfront bizottsági tagok. A régebbi termelőszövetkezet­be lépett be Szilágyi Gyula .1 holdas és Száraz Ferencné 6 holdas dolgozó paraszt, szin­tén népfront bizottsági tagok. TÁVIRATBAN JELENTETTÉK A pincehelyi gépállomás vezetősége táviratban jelentette a Megyei Pártbizottságnak, hogy határidő előtt befejezték téli­­ gépjavítási tervüket. Megyénk gépállomásai közül a jelentések alapján összesen három gépállomás Bölcske, Pincehely és Bonyhád fejezte be a gépjavítást. TOLNAI NAPLÓ A gyarmati ifjúság napja Pakson Február 21-én ünnepelték szerte a világon a gyarmati rendszer elleni harc, a gyar­mati országok ifjúsága iránti szolidaritás napját. Ez az ün­nepség különösen jelentős volt a paksi fiatalok és felnőttek szá­mára, hiszen ezen vendégként részt vettek az egykor gyarmati sorban élő kínai és koreai ifjú­ság küldöttei. Az ünnepség célja az volt, hogy a fiatalokkal, felnőttek­kel egyaránt megismertessék a gyarmati elnyomás szörnyűsé­geit, hogy leleplezzék azokat az erőket, amelyek a napjainkban is a gyarmati rendszer fenntar­tásáért harcolnak, hogy az ezek ellen harcoló gyarmati ifjúság iránti szolidaritást fokozza. — Életünk történetében mondották — pirosbetűvel­ van beírva az amerikai betolakodók elleni harc győzelme, de nem lehetünk elégedettek, hisz Dél-Koreában ma is a legva­dabb elnyomás alatt él az if­júság. Büszke vagyok, hogy én is része vagyok győzelmünk­nek — mondotta a koreai fia­tal — azokra az eredményekre, melyeket elértünk Kim-Ir-szen elvtárs vezetésével. A mi pél­dánk mutatja, hogy nem vég­leges a gyarmati rendszer, csak támogatni kell a gyarmati né­pek harcát kivívott független­ségünk megbecsülésével. Eb­ben a magyar fiataloknak is nagy részük van, s ebben a harcban rátok is számítunk — mondották. E nap emlékei nyomot hagy­tak a jelenlevő, mintegy 500 fiatal s felnőtt vendég szívé­ben, s elmélyítették a független­ségükért harcoló gyarmati fia­talok iránti rokonszenv s a felszabadult kínai és koreai nép iránti testvéri szeretetet. Rigóczki István lól felkészülve várjuk a tavaszt " Elmondja: Loboda József vezető mechanikus. Több mint 10 000 hold te­rület megművelése vár a szed­resi gépállomás traktorosaira. Ha csak ezt az egy számot néz­zük, akkor is mondhatjuk, hogy ennek a területnek a jó meg­munkálása komoly próba elé állítja nemcsak a gépállomás traktorosait, hanem a vezetősé­get is. Ahhoz, hogy már az első megindulásnál, az első ta­vaszi munkánál eredményt ér­jünk el, fontos a téli gépjaví­tás minőségi elvégzése. Tagadhatatlan, hogy a gép­javítás a kezdet kezdetén nem a legtökéletesebben indult. En­nek nemcsak az volt az oka, hogy a traktorok a fagy beáll­táig szántottak, hanem főkép­pen az, hogy a­ mözsi gépállo­más felszámolása közel egy hó­­napig tartott, ami kihatással volt a gépjavításra. Ha ezt a körülményt figyelembe vesszük bátran mondhatjuk, hogy szé­pek eredményeink, hiszen elvé­geztünk eddig több mint 45 traktor fő és folyó javítását, ezenkívül kijavítottunk 47 drb. traktoros ekét, 20 drb. kulti­­vátort, 36 darab tárcsát, 34 darab vetőgépet, 4 darab arató­gépet, kombájnokat és cséplőgé­peket. Hogy a gépjavítást ha­táridőre be tudjuk fejezni, meg­tettünk mindent. A gépjavítás utolsó napjaiban a kommunis­ták példamutatásával munka­időn túl is, sőt vasárnap is dolgoztunk és az elvégzett munka kifogástalan, a minőségi követelményeknek megfelelő. Célunk, hogy a megnagyob­bodott területen is még több segítséget tudjunk nyújtani kör­zetünk termelőszövetkezetei, I es típusú csoportok tagjai és az egyéni gazdák részére. Kör­zetünk területén­­ összesen 3 traktoros brigád végzi majd a szántásokat, kapálásokat és a legnehezebb munkát, az arad­­­ást, cséplést, hogy a termelő­­szövetkezetek tagjainak meg­könnyítsék e munkákat, s hogy eredményeik szebbek legye­nek. a tsz-tagság jól dolgozott, ezért mindenkit dicséretben részesí­tem. Jövőre ilyen jó munkát kí­vánok mindenkinek. Van-e hoz­zászólása valakinek? A teremben türelmetlenked­nek: „Minek a sok beszéd, hoz­zák inkább a vacsorát”­­ Elnök: „Csendet elvtársak! Ha nincs hozzászólás, felkérem a kiküldött elvtársakat, szóljanak hozzá eredményünkhöz.” Erre feltartja kezét a dohányos Kiss­­ és imigyen kezdi beszédét. „Ha már úgyis tovább tart a gyűlés. Én felvetném hogy a szomszéd, a Lehőcz szomszéd, az örzse néni férje szeni: belépne a kö­zösbe, ha felvennék.” Mindenki hallgat, csend van,­­az elnök megkérdi:-----„Felve­gyük-e?” „Kit, kit?”----kérdi öreg Tóth, az­ elnök kísérője. ,,A Lehőcz gazdát!” „Azt már nem! Olyan nincs! Kérjen bo­csánatot! Igenis, kérjen bocsá­natot, amiért az ősszel a fele­sége mindennek elmondott ben­nünket, mikor ott voltunk az elnökkel. Bennünket rágalmaz, oszt most hozzánk akar jönni? Hát azt már nem, amíg engem öreg Tóthnak hívnak. Nem elv­társak! Igazam van? így van-e? Zúgás: igen, úgy van! Az elnök: „Akkor lezárom a vitát, meg­kérem dohányos Kiss elvtársat, adja át üzenetünket szomszéd­jának: nem vesszük fel!” Közbe­szólás: „Nem bizony, kérjen bo­­­csánatot,s majd aztán izenges­­sen.” Ezek után mindenki a jól végzett munka tudatában fo­gyasztotta el a kitűnőre sikerült birkapörköltet. Az evést, mint szokás ívás, jobban mondva ,,ivá­szat" követte, köszöntőket mond­tak a szövetkezeti és egyéni pa­rasztok barátságára, a mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­nek­ sikerére. * A „Pirkadat” nevű tsz kom­munistái taggyűlésre jöttek ös­­­sze. A párttitkár nemrég tért haza a megyei pártiskoláról. A taggyűlésen mindenki megjelent Mindezek ellenére, a teremben csend volt, mindenki várt vala­mire". A prémium-cigaretták füstje szállt, szállt a mennyezet felé és ködszerűvé tette a szoba levegőjét. Unalom ült az arco­kon, olyanféle unalom, melyet bármely percben felválthat vala­mi kimondhatatlan szenvedély, harc, fáradhatatlan harc. Egy szó, okos szó és újra energiát, jókedvet sugároznak az unott arcok. Parancsoló szükséglet­ként törte meg a csendet a párt­titkár hangja. „Elvtársak! A Párt azt tanítja, hogy a mező­gazdaság szocialista átszervezé­se mindnyájunk feladata. Addig nincs szocializmus a falun, míg a parasztság nem termelőszövet­kezetben dolgozik. A Központ elhatározta, hogy gyorsabban kell fejleszteni a termelőszövet­kezeteket új tagokkal. Meg kell érteni elvtársak, hogy jólétet csakis a szövetkezet biztosít. Ezt bizonyítja az is, hogy pl. mi négy mázsa kenyérgabonával termeltünk többet minden egyes katasztrális holdon, mint az egyéniek. Több sertést hizlal­tunk az államnak, mint az egész község. De még többet adhat­nánk, ha többen volnánk, ha nem párszáz holdon, hanem ezer holdon gazdálkodhatnánk, na­gyobb lenne a magunk haszna is. Mit mondjak még? Elvtársak! Miért hallgatjuk el mindezt? Miért nem kellenek nekünk az új tagok? Mi gazdagok vagyunk és büszkék, de nem lehetünk gő­gösek! A Párt reánk épít, a nép minket tekint úttörőknek. És mi elvtársak? Csak nem a szomszé­dok útján érintkezünk az egyé­niekkel. Hát csak nem utasítjuk vissza őket, mikor egy részük itt van a küszöbünkön és bebocsáj­­tást kér? De igen, ezt tette a mi elnökünk, amikor azt izente, hogy nem vesszük fel Lehőczé­­ket. fete tette Fazekas elvtárs, amikor kauciót kért. Hát mi va­gyunk mi, szocialista közösség, vagy kapitalista vállalat? Jól gondolják meg az elvtársak, ennyit akartam mondani.” S ezzel leült az asztal mellett lévő székre. Utána az elnök állt fel első­nek. „Szép és jó is, amit a párt­­titkár elvtárs mondott — kezdi kissé gúnyos hangon. — A párt­titkár elvtárs azonban nem fe­jezte be, nem mondta el, hogy most mit tegyünk? Menjünk oda Lehőcz gazdához, meg a többi egyénihez és gyakoroljunk önbírálatot? Erre adjon választ a titkár elvtársi” Élénk­ mozgolódás támadt, néhányan összesúgtak, majd az öreg Tóth lassan felemelkedett és imigyen­ szólt. „Elvtársak! A titkár elvtársnak igaza van, az elnök elvtárs meg nem jól be­szél. Nekünk új tagokra van szükségünk. Igenis agitálni kell. Az én önkritikám az lesz, hogy a jövő havi közgyűlésre 3 csa­ládot, hozok be a tsz-be, köztük lesz Lehőcz is, akit szomszédja útján utasítottunk el. Csak en­­­nyit akartam mondani.”­­ „Én meg annyit — emelke­dett feli Fazekas­­— hogy. . . hát én is hozok három üt tagot és versenyre hívom az elnököt, hogy ki hoz be több tagot a „Pirkadat”-ba. Az elnök: „Hát ha csak annyiban áll, én se ma­radok le!” Párttitkár: „Azt hiszem, a mai taggyűlésünk eredményes volt. A jövő havi taggyűlésünkön be­számolunk az eredményekről.” — Simó — Akik a jobb jövő útját választották N­agy a sürgés-forgás a tolnanémedi Meggyőződés Tsz irodájában. Nyolcan-tizen is beszélgetnek ott, mikor betértem. A jövőről volt szó, az új életről. Az új belépők beszélgettek a régiekkel, arról, hogyan lehet majd a közösben jobb eredményeket elérni. — Mindig­ így van ez — kérdeztem Horváth Gyuri bácsit, az elnököt. — Mindig ilyen nagy a forgalom? — Bizony így van ez zárszámadás óta nálunk. — felelte Gyuri bácsi. — Jól végeztük az évet. Munkaegységenként 54 forintot osztottunk és szépen fejlődik a közös gazdaság is. Vonzza is a jó eredménye az új tagokat. November óta 14 tag­gal szaporodott a tagság. — Hát igen! Meggyőződtünk róla, hogy a szövetkezeti út, a jövő útja — kapcsolódott a beszélgetésbe Bősze Józsi bácsi. — Nekem 6 hold juttatott földem volt. Mindig becsületesen éltem, teljesítettem az állam iránti kötelezettségemet és még maradt is. De láttam, hogy a szövetkezetiek sokkal nagyobb jövedelmet érnek el és meggyőződtem róla, hogy paraszti jövő csak a termelőszövetkezet lehet. Ezért léptem be én is. — Meg aztán segített a fiam is az új út megválasztásában. A fiam vegyészmérnök a Simontornyai Bőrgyárban. Ő is mondta többször, miért nem lépek már be a csoportba, hisz az a helyes út, amit pártunk mutat." Mert ő is a pártnak köszönheti, hogy mérnök. Beláttam, neki van igaza, mert a múltban bizony nem tudtam volna taníttatni és maradt volna olyan ágrólszakadt sze­gény napszámos, mint én voltam. — Kik vannak még új belépők — kérdeztem. — akik a napokban léptek be? Ács Pálné, Szabó Kálmánné, Bertók An­tal, Lugos József, Aduska Lajos, sorolta Horváth Gyuri bácsi, alig győztem írni. — Amint látja az elvtárs — mondotta Gyuri bácsi — a tsz-be ;egyre több asszony lép be. No meg vannak fiatalok is. — És DISZ-brigád lesz-e? — kérdeztem — Már van is — felelte egy fiatal. — Nyolc tagú növény­­termelési brigádot alakítottunk. — És hogyan­ foglalkoznak az egyéni gazdákkal — kér­deztem. — Minden tag népnevelő. Elmegyünk esténként az isme­rősökhöz meg még egyénileg dolgozó parasztokhoz és elbeszél­getünk a tsz eredményeiről, terveiről. Már nem i egy új tag lé­pett be népnevelőink munkája­­ nyomán. A tolnanémedi Meggyőződés Tsz és tagsága jó úton halad, a fejlődés útján. Iker László Biztató a kezdet... A szakcsi Új Élet Tsz az elmúlt évben nem tartozott a legjobb termelőszövetkezetek közé. A zárszáma­dás nem mutatott olyan eredményt, amelyet a me­gye termelőszövetkezetei elértek. Természetesen most lehetne kutatni, mi volt az oka annak, hogy az elmúlt évben bajok voltak a gazdálkodással, lehetne boncolgatni, milyen hibák voltak a vezetéssel, — mert egész biztosan voltak, — lehetne kutatni, milyen hibák voltak a tagságban, milyen volt a munka­­fegyelem, ki-ki mennyire érzett felelősséget a közös vagyon iránt, vagy hogyan segítették annak gyarapítását. Ezúttal nem a hibákról emlékezünk meg — a tagság okult belőlük. A zár­számadás óta eltelt idő azt igazolja, hogy a szövetkezet új úton indult el. . . az erősödés, a fejlődés útján. Mi igazolja ezt. Mindenekelőtt a taglétszám növekedése. Jó gazdák híré­ben állnak a szakcsiak, megyeszerte elismert állattenyésztők. Tudják azt, miből van a legtöbb haszon. Eddig az hitték, egyedül is boldogulnak ... Azonban már egyre többen ébred­nek arra,, hogy a termelőszövetkezettel­­ nem versenyezhetnek az egyéniek . . . habár a tsz hibáival próbálták ámítani magu­kat. Kezdtek megváltozni a nézetek. Az egyéniek nézetének megváltozását segítették maguk a tsz tagok is. Felkeresték — elsősorban azokat a gazdákat — akiknek a többiek is hallgatnak a szavára. Eljutottak Vince Józsefhez és Vincze Jánoshoz, akik 14—14 hold és Bódog Ist­vánhoz aki 16 hold földön gazdálkodik ... de a többi gazdához is. Addig beszéltek, magyaráztak, számolgattak, míg rájöttek, hogy néhány hold földjükből sehogyan sem tudnak annyi hasz­not kipréselni, kiverejtékezni, mint amennyit a termelőszövetke­zet elér. A szakcsiak amellett, hogy jó gazdák­ előrelátóak is. . . Nemcsak az­ egyéniek látják a szövetkezet fejlődését. Szántai István 6 hold földjével az I. típusú termelőszövetke­zetből lépett át. „Azért léptem be annak idején a csoportba, hogy megismerkedjem a közös gazdálkodással. Úgy látom azonban, hogy ott nem nagyon lehet előrehaladni. Én pedig nem várok tovább. Ha lehetőség van rá, miért ne legyen na­gyobb jövedelmem?" — mondotta az átlépéskor. A zárszáma­dás óta 31 családdal gyarapodott a szövetkezet tagsága, föld­területe pedig közel 800 holdra gyarapodott. Most már arra is megvan a lehetőség, hogy a vezetés is megjavuljon. Nemrégiben választották meg elnökké Joó Jó­zsefet, aki a néphadsereg tisztje volt. Az új elnök mielőtt Budapestről leköltözött, ismerkedett a tagsággal. Szívesen fo­gadta a tagság, arra jellemző az is, hogy mindennap másik tag hívta meg ebédre. Természetesen folytatódni kell ennek a meg­becsülésnek és közös erővel kell munkálkodni a szebb élet megteremtésén. Talán még annyit, hogy egy hónap alatt több mint egy literrel emelkedett a tehenészetben a fejesi átlag. Biztató kezdet... azt sejteti, hogy Szakoson is megvál­tozik az élet. — Az Új Élet Termelőszövetkezet tagságának az élete.

Next