Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-28 / 50. szám

1956 FEBRUÁR 2S. I népfrontbizottságok életéből Az elmúlt napokban tartották meg a Tolna megyei hazafias népfront bizottságok járási értekezleteiket, ahol megbeszélték munkájuk eddigi eredményeit és egyúttal megjelölték további feladataikat. A beszámolók mindenütt gazdag, sokoldalú alapot adtak a vitákra, s igen értékes hozzászólások is történtek. • Bonyhád községből Bete András, a hazafias népspontbizottság elnöke foglalkozott a község problémáival. Elmondotta, hogy az előrehaladás érdekében mindig azt tartja szem előtt, hogy ne bízzuk magunkat az eseményekre, hanem igye.kezdünk azt a párt- és kormányhatározatok szellemében irányítani. Elmondotta, hogy a községnek komoly összeg áll rendelkezésére, melynek körülbelül fele a békekölcsönjegyzésből származik. Segítenek abban, hogy ezt az összeget, mintegy 400 000 forintot megfelelőképpen használják fel. Rendbehozzák a a tanácsházát, a hengermalmi és a központi út rendbehozására is jut belőle, továbbá a tudományi termelőszövetkezethez is építenek ki járdát. Beszélt a nemzetközi helyzetről és lelkesen olvasta fel a Békeharcos lapot. „Parasztember vagyok, kérges a tenyerem, de ma van jogunk harcot folytatni a békéért és ezzel élnünk is kell“ — fejezte be hozzászólását. Lukács Ambrus elvtárs, a járási DISZ bizottság titkára is sokat foglalkozott a bonyhádi járási értekezleten a nemzetközi helyzettel s az ellenség elleni harccal. Ismertette az ifjúság munkáját, és köszönetet mondott, hogy a hazafias népfront-bizottság nagy helyet szánt a beszámolóban is a DISZ-szervezetek megerősítésére. Kérte, hogy a továbbiakban még fokozottabban segítsék és látogassák az idősebbek a fiatalokat. Követendő példának állította többek között a járási népfront bizottság egyik cikói tagjának munkáját a fiatalok segítésében. Simon Károly, a hazafias népfront bizottság elnöke Aparhantról, , sokat foglalkozott a termelőszövetkezeti mozgalommal. Elmondotta, hogy ő, mint a népfrontbizottság tagja, a tanácstagokkal és más szervek tagjaival járnak agitációs munkát végezni a község dolgozó parasztjai között. Beszélt arról is, hogy a legújabb belépők között több hazafias népfrontbizottsági tag is az új utat választotta. Margáról Korn Bélá, a helyi hazafias népfront bizottság elnöke ismertette, hogy az újonnan megalakult termelőszövetkezetben nap mint nap szaporodik az új belépők száma. A termelőszövetkezet Dózsa György nevét kapta. A szervezési munkákból jól kivette részét idős Szűcs Lajos 11 holdas dolgozó paraszt, a hazafias népfront bizottság tagja, továbbá Tóth János, Werner János népfront bizottsági tagok. A régebbi termelőszövetkezetbe lépett be Szilágyi Gyula .1 holdas és Száraz Ferencné 6 holdas dolgozó paraszt, szintén népfront bizottsági tagok. TÁVIRATBAN JELENTETTÉK A pincehelyi gépállomás vezetősége táviratban jelentette a Megyei Pártbizottságnak, hogy határidő előtt befejezték téli gépjavítási tervüket. Megyénk gépállomásai közül a jelentések alapján összesen három gépállomás Bölcske, Pincehely és Bonyhád fejezte be a gépjavítást. TOLNAI NAPLÓ A gyarmati ifjúság napja Pakson Február 21-én ünnepelték szerte a világon a gyarmati rendszer elleni harc, a gyarmati országok ifjúsága iránti szolidaritás napját. Ez az ünnepség különösen jelentős volt a paksi fiatalok és felnőttek számára, hiszen ezen vendégként részt vettek az egykor gyarmati sorban élő kínai és koreai ifjúság küldöttei. Az ünnepség célja az volt, hogy a fiatalokkal, felnőttekkel egyaránt megismertessék a gyarmati elnyomás szörnyűségeit, hogy leleplezzék azokat az erőket, amelyek a napjainkban is a gyarmati rendszer fenntartásáért harcolnak, hogy az ezek ellen harcoló gyarmati ifjúság iránti szolidaritást fokozza. — Életünk történetében mondották — pirosbetűvel van beírva az amerikai betolakodók elleni harc győzelme, de nem lehetünk elégedettek, hisz Dél-Koreában ma is a legvadabb elnyomás alatt él az ifjúság. Büszke vagyok, hogy én is része vagyok győzelmünknek — mondotta a koreai fiatal — azokra az eredményekre, melyeket elértünk Kim-Ir-szen elvtárs vezetésével. A mi példánk mutatja, hogy nem végleges a gyarmati rendszer, csak támogatni kell a gyarmati népek harcát kivívott függetlenségünk megbecsülésével. Ebben a magyar fiataloknak is nagy részük van, s ebben a harcban rátok is számítunk — mondották. E nap emlékei nyomot hagytak a jelenlevő, mintegy 500 fiatal s felnőtt vendég szívében, s elmélyítették a függetlenségükért harcoló gyarmati fiatalok iránti rokonszenv s a felszabadult kínai és koreai nép iránti testvéri szeretetet. Rigóczki István lól felkészülve várjuk a tavaszt " Elmondja: Loboda József vezető mechanikus. Több mint 10 000 hold terület megművelése vár a szedresi gépállomás traktorosaira. Ha csak ezt az egy számot nézzük, akkor is mondhatjuk, hogy ennek a területnek a jó megmunkálása komoly próba elé állítja nemcsak a gépállomás traktorosait, hanem a vezetőséget is. Ahhoz, hogy már az első megindulásnál, az első tavaszi munkánál eredményt érjünk el, fontos a téli gépjavítás minőségi elvégzése. Tagadhatatlan, hogy a gépjavítás a kezdet kezdetén nem a legtökéletesebben indult. Ennek nemcsak az volt az oka, hogy a traktorok a fagy beálltáig szántottak, hanem főképpen az, hogy a mözsi gépállomás felszámolása közel egy hónapig tartott, ami kihatással volt a gépjavításra. Ha ezt a körülményt figyelembe vesszük bátran mondhatjuk, hogy szépek eredményeink, hiszen elvégeztünk eddig több mint 45 traktor fő és folyó javítását, ezenkívül kijavítottunk 47 drb. traktoros ekét, 20 drb. kultivátort, 36 darab tárcsát, 34 darab vetőgépet, 4 darab aratógépet, kombájnokat és cséplőgépeket. Hogy a gépjavítást határidőre be tudjuk fejezni, megtettünk mindent. A gépjavítás utolsó napjaiban a kommunisták példamutatásával munkaidőn túl is, sőt vasárnap is dolgoztunk és az elvégzett munka kifogástalan, a minőségi követelményeknek megfelelő. Célunk, hogy a megnagyobbodott területen is még több segítséget tudjunk nyújtani körzetünk termelőszövetkezetei, I es típusú csoportok tagjai és az egyéni gazdák részére. Körzetünk területén összesen 3 traktoros brigád végzi majd a szántásokat, kapálásokat és a legnehezebb munkát, az aradást, cséplést, hogy a termelőszövetkezetek tagjainak megkönnyítsék e munkákat, s hogy eredményeik szebbek legyenek. a tsz-tagság jól dolgozott, ezért mindenkit dicséretben részesítem. Jövőre ilyen jó munkát kívánok mindenkinek. Van-e hozzászólása valakinek? A teremben türelmetlenkednek: „Minek a sok beszéd, hozzák inkább a vacsorát” Elnök: „Csendet elvtársak! Ha nincs hozzászólás, felkérem a kiküldött elvtársakat, szóljanak hozzá eredményünkhöz.” Erre feltartja kezét a dohányos Kiss és imigyen kezdi beszédét. „Ha már úgyis tovább tart a gyűlés. Én felvetném hogy a szomszéd, a Lehőcz szomszéd, az örzse néni férje szeni: belépne a közösbe, ha felvennék.” Mindenki hallgat, csend van,az elnök megkérdi:-----„Felvegyük-e?” „Kit, kit?”----kérdi öreg Tóth, az elnök kísérője. ,,A Lehőcz gazdát!” „Azt már nem! Olyan nincs! Kérjen bocsánatot! Igenis, kérjen bocsánatot, amiért az ősszel a felesége mindennek elmondott bennünket, mikor ott voltunk az elnökkel. Bennünket rágalmaz, oszt most hozzánk akar jönni? Hát azt már nem, amíg engem öreg Tóthnak hívnak. Nem elvtársak! Igazam van? így van-e? Zúgás: igen, úgy van! Az elnök: „Akkor lezárom a vitát, megkérem dohányos Kiss elvtársat, adja át üzenetünket szomszédjának: nem vesszük fel!” Közbeszólás: „Nem bizony, kérjen bocsánatot,s majd aztán izengessen.” Ezek után mindenki a jól végzett munka tudatában fogyasztotta el a kitűnőre sikerült birkapörköltet. Az evést, mint szokás ívás, jobban mondva ,,ivászat" követte, köszöntőket mondtak a szövetkezeti és egyéni parasztok barátságára, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének sikerére. * A „Pirkadat” nevű tsz kommunistái taggyűlésre jöttek össze. A párttitkár nemrég tért haza a megyei pártiskoláról. A taggyűlésen mindenki megjelent Mindezek ellenére, a teremben csend volt, mindenki várt valamire". A prémium-cigaretták füstje szállt, szállt a mennyezet felé és ködszerűvé tette a szoba levegőjét. Unalom ült az arcokon, olyanféle unalom, melyet bármely percben felválthat valami kimondhatatlan szenvedély, harc, fáradhatatlan harc. Egy szó, okos szó és újra energiát, jókedvet sugároznak az unott arcok. Parancsoló szükségletként törte meg a csendet a párttitkár hangja. „Elvtársak! A Párt azt tanítja, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése mindnyájunk feladata. Addig nincs szocializmus a falun, míg a parasztság nem termelőszövetkezetben dolgozik. A Központ elhatározta, hogy gyorsabban kell fejleszteni a termelőszövetkezeteket új tagokkal. Meg kell érteni elvtársak, hogy jólétet csakis a szövetkezet biztosít. Ezt bizonyítja az is, hogy pl. mi négy mázsa kenyérgabonával termeltünk többet minden egyes katasztrális holdon, mint az egyéniek. Több sertést hizlaltunk az államnak, mint az egész község. De még többet adhatnánk, ha többen volnánk, ha nem párszáz holdon, hanem ezer holdon gazdálkodhatnánk, nagyobb lenne a magunk haszna is. Mit mondjak még? Elvtársak! Miért hallgatjuk el mindezt? Miért nem kellenek nekünk az új tagok? Mi gazdagok vagyunk és büszkék, de nem lehetünk gőgösek! A Párt reánk épít, a nép minket tekint úttörőknek. És mi elvtársak? Csak nem a szomszédok útján érintkezünk az egyéniekkel. Hát csak nem utasítjuk vissza őket, mikor egy részük itt van a küszöbünkön és bebocsájtást kér? De igen, ezt tette a mi elnökünk, amikor azt izente, hogy nem vesszük fel Lehőczéket. fete tette Fazekas elvtárs, amikor kauciót kért. Hát mi vagyunk mi, szocialista közösség, vagy kapitalista vállalat? Jól gondolják meg az elvtársak, ennyit akartam mondani.” S ezzel leült az asztal mellett lévő székre. Utána az elnök állt fel elsőnek. „Szép és jó is, amit a párttitkár elvtárs mondott — kezdi kissé gúnyos hangon. — A párttitkár elvtárs azonban nem fejezte be, nem mondta el, hogy most mit tegyünk? Menjünk oda Lehőcz gazdához, meg a többi egyénihez és gyakoroljunk önbírálatot? Erre adjon választ a titkár elvtársi” Élénk mozgolódás támadt, néhányan összesúgtak, majd az öreg Tóth lassan felemelkedett és imigyen szólt. „Elvtársak! A titkár elvtársnak igaza van, az elnök elvtárs meg nem jól beszél. Nekünk új tagokra van szükségünk. Igenis agitálni kell. Az én önkritikám az lesz, hogy a jövő havi közgyűlésre 3 családot, hozok be a tsz-be, köztük lesz Lehőcz is, akit szomszédja útján utasítottunk el. Csak ennyit akartam mondani.” „Én meg annyit — emelkedett feli Fazekas— hogy. . . hát én is hozok három üt tagot és versenyre hívom az elnököt, hogy ki hoz be több tagot a „Pirkadat”-ba. Az elnök: „Hát ha csak annyiban áll, én se maradok le!” Párttitkár: „Azt hiszem, a mai taggyűlésünk eredményes volt. A jövő havi taggyűlésünkön beszámolunk az eredményekről.” — Simó — Akik a jobb jövő útját választották Nagy a sürgés-forgás a tolnanémedi Meggyőződés Tsz irodájában. Nyolcan-tizen is beszélgetnek ott, mikor betértem. A jövőről volt szó, az új életről. Az új belépők beszélgettek a régiekkel, arról, hogyan lehet majd a közösben jobb eredményeket elérni. — Mindig így van ez — kérdeztem Horváth Gyuri bácsit, az elnököt. — Mindig ilyen nagy a forgalom? — Bizony így van ez zárszámadás óta nálunk. — felelte Gyuri bácsi. — Jól végeztük az évet. Munkaegységenként 54 forintot osztottunk és szépen fejlődik a közös gazdaság is. Vonzza is a jó eredménye az új tagokat. November óta 14 taggal szaporodott a tagság. — Hát igen! Meggyőződtünk róla, hogy a szövetkezeti út, a jövő útja — kapcsolódott a beszélgetésbe Bősze Józsi bácsi. — Nekem 6 hold juttatott földem volt. Mindig becsületesen éltem, teljesítettem az állam iránti kötelezettségemet és még maradt is. De láttam, hogy a szövetkezetiek sokkal nagyobb jövedelmet érnek el és meggyőződtem róla, hogy paraszti jövő csak a termelőszövetkezet lehet. Ezért léptem be én is. — Meg aztán segített a fiam is az új út megválasztásában. A fiam vegyészmérnök a Simontornyai Bőrgyárban. Ő is mondta többször, miért nem lépek már be a csoportba, hisz az a helyes út, amit pártunk mutat." Mert ő is a pártnak köszönheti, hogy mérnök. Beláttam, neki van igaza, mert a múltban bizony nem tudtam volna taníttatni és maradt volna olyan ágrólszakadt szegény napszámos, mint én voltam. — Kik vannak még új belépők — kérdeztem. — akik a napokban léptek be? Ács Pálné, Szabó Kálmánné, Bertók Antal, Lugos József, Aduska Lajos, sorolta Horváth Gyuri bácsi, alig győztem írni. — Amint látja az elvtárs — mondotta Gyuri bácsi — a tsz-be ;egyre több asszony lép be. No meg vannak fiatalok is. — És DISZ-brigád lesz-e? — kérdeztem — Már van is — felelte egy fiatal. — Nyolc tagú növénytermelési brigádot alakítottunk. — És hogyan foglalkoznak az egyéni gazdákkal — kérdeztem. — Minden tag népnevelő. Elmegyünk esténként az ismerősökhöz meg még egyénileg dolgozó parasztokhoz és elbeszélgetünk a tsz eredményeiről, terveiről. Már nem i egy új tag lépett be népnevelőink munkája nyomán. A tolnanémedi Meggyőződés Tsz és tagsága jó úton halad, a fejlődés útján. Iker László Biztató a kezdet... A szakcsi Új Élet Tsz az elmúlt évben nem tartozott a legjobb termelőszövetkezetek közé. A zárszámadás nem mutatott olyan eredményt, amelyet a megye termelőszövetkezetei elértek. Természetesen most lehetne kutatni, mi volt az oka annak, hogy az elmúlt évben bajok voltak a gazdálkodással, lehetne boncolgatni, milyen hibák voltak a vezetéssel, — mert egész biztosan voltak, — lehetne kutatni, milyen hibák voltak a tagságban, milyen volt a munkafegyelem, ki-ki mennyire érzett felelősséget a közös vagyon iránt, vagy hogyan segítették annak gyarapítását. Ezúttal nem a hibákról emlékezünk meg — a tagság okult belőlük. A zárszámadás óta eltelt idő azt igazolja, hogy a szövetkezet új úton indult el. . . az erősödés, a fejlődés útján. Mi igazolja ezt. Mindenekelőtt a taglétszám növekedése. Jó gazdák hírében állnak a szakcsiak, megyeszerte elismert állattenyésztők. Tudják azt, miből van a legtöbb haszon. Eddig az hitték, egyedül is boldogulnak ... Azonban már egyre többen ébrednek arra,, hogy a termelőszövetkezettel nem versenyezhetnek az egyéniek . . . habár a tsz hibáival próbálták ámítani magukat. Kezdtek megváltozni a nézetek. Az egyéniek nézetének megváltozását segítették maguk a tsz tagok is. Felkeresték — elsősorban azokat a gazdákat — akiknek a többiek is hallgatnak a szavára. Eljutottak Vince Józsefhez és Vincze Jánoshoz, akik 14—14 hold és Bódog Istvánhoz aki 16 hold földön gazdálkodik ... de a többi gazdához is. Addig beszéltek, magyaráztak, számolgattak, míg rájöttek, hogy néhány hold földjükből sehogyan sem tudnak annyi hasznot kipréselni, kiverejtékezni, mint amennyit a termelőszövetkezet elér. A szakcsiak amellett, hogy jó gazdák előrelátóak is. . . Nemcsak az egyéniek látják a szövetkezet fejlődését. Szántai István 6 hold földjével az I. típusú termelőszövetkezetből lépett át. „Azért léptem be annak idején a csoportba, hogy megismerkedjem a közös gazdálkodással. Úgy látom azonban, hogy ott nem nagyon lehet előrehaladni. Én pedig nem várok tovább. Ha lehetőség van rá, miért ne legyen nagyobb jövedelmem?" — mondotta az átlépéskor. A zárszámadás óta 31 családdal gyarapodott a szövetkezet tagsága, földterülete pedig közel 800 holdra gyarapodott. Most már arra is megvan a lehetőség, hogy a vezetés is megjavuljon. Nemrégiben választották meg elnökké Joó Józsefet, aki a néphadsereg tisztje volt. Az új elnök mielőtt Budapestről leköltözött, ismerkedett a tagsággal. Szívesen fogadta a tagság, arra jellemző az is, hogy mindennap másik tag hívta meg ebédre. Természetesen folytatódni kell ennek a megbecsülésnek és közös erővel kell munkálkodni a szebb élet megteremtésén. Talán még annyit, hogy egy hónap alatt több mint egy literrel emelkedett a tehenészetben a fejesi átlag. Biztató kezdet... azt sejteti, hogy Szakoson is megváltozik az élet. — Az Új Élet Termelőszövetkezet tagságának az élete.