Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-09 / 34. szám

ki Világ proletárjai egyesüljetek! Egyszeri Könyvtár PÉCS *r A MAI SZÁMBAN: Uj fejezetet írnak a község történelemkönyvébe a ma­­docsai új pártvezetőségek (3. o.) — Szerető gondoskodás (3. o.) — A kulturális seregszemle előkészületei a szekszárdi járásban (4. o.) ________________________________________1 AZ MDP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁ­NAK LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR. CSÜTÖRTÖK, 1956. FEBRUÁR 9. r Erős pártszervezetet minden tsz-be A gyakorlat azt igazolja, hogy amelyik tsz-ben erős, életképes pártszervezet van, ott az eredmények nagyok, évről évre növekednek, elé­gedetten él a tagság és ez az élet egyre vonzóbbá válik a még kívülálló dolgozó parasz­tok számára. Ennek igazolá­sára szinte minden községben találunk példát. A tengelici Petőfi Tsz-ben jól dolgozó pártszervezet van és a kom­munisták tevékenysége volt az alapja annak, hogy a tsz országos hírűvé lett. Az elmúlt őszön és most a tél folyamán több ezer család­dal szaporodtak a termelőszö­vetkezetek és a jelek azt mu­tatják, hogy ez a növekedés a következő hetekben tovább fokozódik. Több községben új termelőszövetkezet alakult. Mindez egyben azt is mutatja, hogy növekednek azok a fel­adatok, amelyeket a tsz-párt­­szervezeteknek meg kell olda­niok: a belépők, noha rátér­tek az új útra, de gondolko­dásmódjuk teljes megváltozá­sa még vissza van. A tsz-ben a közös munka során kell őket ránevelni a közös tulaj­don megbecsülésére, szereteté­­re, a tsz-ben elengedhetetle­nül szükséges öntudatos fe­gyelemre és mindarra, ami fontos előfeltétele a közös va­gyon gyarapodásának. Ez rendszeres és körültekintő munkát igényel s ezt a felada­tot csak a kommunisták, az ütőképes pártszervezet tudja megoldani. A madocsai Igazság Tsz pártszervezetében tavaly min­den hónapban vettek fel egy­­egy tagjelöltet, javult a veze­tőség munkája és így a párt­­szervezet lépést tudott tartani a követelményekkel. Az utób­bi hetekben ismét nagy növe­kedés történt a tsz taglétszá­mában és földterületében, ez egyben a feladatok megnöve­kedését is jelenti és elsősor­ban szükségessé teszi a párt­­szervezet további erősödését. Tehát az a tevékenység, ami jó volt tavaly, nem biztos, hogy jó lesz az idén a meg­növekedett feladatok köze­pette. A gyönki Petőfi Tsz arról ismert, hogy minden lehető módon megsértik az alapsza­bályt, dívik az egynlősdi és a közös vagyon növekedésével nem törődnek úgy, ahogyan kellene. Ezek a hiányosságok főként azzal magyarázhatók, hogy — noha évek óta műkö­dik a tsz — nincs pártszerve­­­zete. Ez esetben főleg a köz­ségi és a Gyönki Járási Párt­­bizottság követte el a hibát, mert nem hoztak létre párt­­szervezetet. A községi pártbi­zottság még határozatot is hozott ezzel kapcsolatban a múlt nyáron, de a végrehajtás már elmaradt. Még a külső, a járási szer­vektől kapott segítség — bármekkora legyen is az —­ sem helyettesítheti egy tsz­­ben a pártszervezet munkáját. A pártszervezetnek ott kell élnie a tagság körében, idő­ben felfigyelni a hiányossá­gokra és megtenni a szüksé­ges lépéseket a hibák kijaví­tására, a nap minden órájá­ban politikai felvilágosító munkát kell végezni a tagok között — és ez az alapja an­nak, hogy szilárd munkafe­gyelem legyen a tsz-ben, min­den tag, még a családtagok is kivegyék részüket a közös munkából és ezáltal növeked­jenek a szövetkezet eredmé­nyei. Több községben új termelő­szövetkezet alakult az elmúlt hónapokban. Itt a legfonto­sabb teendő a pártszervezet létrehozása és ezáltal a rend­szeres pártmunka megterem­tése, mert megerősödésüknek ez az egyik alapvető előfelté­tele. Kalaznón az ősszel új termelőszövetkezet alakult. Nemsokára létre­hozták a tsz pártszervezetét is amely mindjárt felvette a harcot a közös állatállomány megte­remtéséért, tehát a közös va­gyon fejlesztéséért. A vezetőség választó taggyűlésen megtár­gyalták, hogy milyen módon kell biztosítani a közös állat­állomány átteleltetését és en­nek érdekében széleskörű fel­­világosító munkát végeznek. Az új termelőszövetkezetek­nek, már a megalakulásuk pil­lanatától kezdve szükségük van az ilyen hajtóerőre, a motorra. Ha ez nincs meg, könnyen előfordul, hogy már a kezdet kezdetén több hibát követnek el, helytelen lépése­ket tesznek és ennek a nyo­mai még évek múlva is meg­maradnak. A termelőszövetkezetekben állandó munkává kell tenni, az eddiginél sokkal nagyobb mértékben a pártszervezetek számszerű fejlesztését.­­A leg­jobban dolgozó tagokkal úgy kell foglalkozni, hogy azok al­kalmasak legyenek pártunk tagjelöltségére, később pedig tagságára. Nem szabad meg­feledkezni a párttagok állan­dó neveléséről sem: a párt­megbízatások adása, a politi­kai oktatás mind azt a célt szolgálja, hogy a tsz kommu­nistái még nagyobb felada­tok megoldására legyenek ké­pesek. A tsz pártszervezetek meg­erősítését nem lehet a vélet­lenre bízni, mert az nem ve­zet eredményre. A segítség­­adásnál az nem elégséges, hogy meghívják az alapszervi titkári értekezletre a tsz-párt­­titkárokat is. Éppen ezért nem helyes az a­ gyakorlat, ami az elmúlt nyáron Cikón történt: a tsz fiatal pártszer­vezetét magára hagyta a já­rási pártbizottság hosszú ideig és így nyilván nem tudott megfelelő munkát sem vé­gezni. Elsősorban arra van szükség, hogy a járási pártbi­zottság a gyakorlatban, a mindennapi munka közepette kint a helyszínen adjon segít­séget a tsz-pártszervezetek erősítéséhez, a vezetőségi ta­gokat megtanítsák a jó mun­kamódszerekre, tanácsokat ad­janak nekik, mert csak ez ve­zethet megfelelő eredményre a tsz pártszervezetek erősí­tése terén. Népünk békés építőmunkájának megvédése, biztonságának növelése volt és marad a magyar kormány külpolitikájának alapvető célkitűzése Hegedűs András elvtárs beszámolója az Országgyűlés szerdai ülésén A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa az Alkotmány 12.­­§. (2) bekezdése alapján az Ország­­gyűlés ülésszakát szerdán dél­előtt 11 órára összehívta. A szerdai ülésen megjelentek a párt és a kormány vezetői, Apró Antal, Ács Lajos, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerő Er­nő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Bata István, Piros László, Egri Gyu­la, Vég Béla elvtársak. Ott volt a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának és a Minisztertanácsnak számos tagja. A diplomáciai páholyokban helyet foglaltak a budapesti diplomáciai képviseletek veze­tői és tagjai. Az ülést Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke nyitotta — Tisztelt Országgyűlés! Kép­viselő Elvtársak! A Magyar Nép­köztársaság kormánya köteles­ségének tartja, hogy az Ország­­gyűlésnek beszámoljon az el­múlt időszakban kifejtett kül­politikai tevékenységéről s en­nek keretében számot adjon a varsói szerződésben résztvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottságának prágai üléséről. — Az 1955-ös esztendő — amelynek során eredmények születtek a nemzetközi fe­szültség enyhítésében — a békeszerető erők komoly sikereinek éve volt és jelen­tős eredményeket hozott a Magyar Népköztársaságnak is. Ugyanakkor ez az év a magyar népi demokrácia megszilárdu­lásának, a munkás-paraszt szö­vetség megerősödésének és a népgazdaság fejlesztésében el­ért jelentős sikereknek az esz­tendeje volt.­­ Az elmúlt esztendő a nem­zetközi feszültség kiéleződésé­vel kezdődött. Egyes nyugati országok kormányainak , első­sorban az Amerikai Egyesült Államok kormányának nyomá­sára 1954 végén aláírták a nyugateurópai unió néven is­mert agressziós tömb létrehozá­sára és a német militarizmus feltámasztására irányuló pári­zsi egyezményeket. Az 1955-ös év kezdetére ezeknek az egyez­ményeknek a ratifikálása és ennek következtében a nemzet­­zetközi feszültség nyomta rá bélyegét, válaszként az agres­­­szív jellegű nyugateurópai unió létrehozására és a párizsi szer­ződésekre, a Szovjetunió és vele együtt az európai békeszerető államok — köztük Magyaror­szág — megalkották a védelmi jellegű varsói szerződést. — Az a körülmény, hogy a múlt esztendő mégsem a fe­szültség növekedésének, a hi­degháború fokozódásának éve­ként került be a történelembe, annak köszönhető, hogy a ná­gépek a világ minden országában meg. Bevezetőben megemléke­zett a közelmúltban elhunyt Szalvai Mihály altábornagy, or­szággyűlési képviselőről. — Szalvai Mihály egész éle­tét a munkásosztály, a dolgozó nép és a párt nagy ügyének szentelte. Halálával nagy vesz­teség érte néphadseregünket és az egész magyar közéletet, — mondotta többek között. Az Országgyűlés a megemlé­kezést felállva hallgatta végig és Szarvai Mihály emlékét jegy­zőkönyvben örökítette meg. Ezt követőleg Darabos Iván, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának titkára számolt be az Elnöki Tanácsnak az Ország­­gyűlés két ülésszaka között ki­fejtett tevékenységéről és is­mertetett több törvényerejű rendeletet, majd Hegedűs And­rás, a Minisztertanács elnöke emelkedett szólásra, egyre határozottabban fejezték ki békevágyukat, követelték a vitás kérdések békés úton való megoldását, az atom- és hidro­génfegyverek betiltását és a fegyverkezési verseny megszün­tetését­­ Ugyanakkor elsősorban a Szovjetunió kormánya és mindazok a kormányok, ame­lyek a béke fenntartásának őszinte hívei, lankadatlanul újabb és újabb akciókat indí­tottak az agresszív erők meg­fékezésére és a nemzetközi légkör megjavítása érdeké­ben. Kiemelkedik ezek közül az osztrák államszerződés megkö­tése, a Szovjetunió és a szocia­lizmust építő országok viszo­nyának rendezése Jugoszláviá­val, a 29 ázsiai és afrikai ország bandungi értekezlete, a négy nagyhatalom kormányfőinek — genfi értekezlete, a moszkvai szovjet—nyugatnémet tárgyalá­sok és a két ország közötti dip­lomáciai kapcsolatok felvétele, 16 új tagállam — köztük Ma­gyarország — felvétele az Egye­sült Nemzetek Szervezetébe. (Nagy taps.) és végül Bulganyik­ és Hruscsov elvtársak indiai burmai és afganisztáni útja.­­ Ezek az eredmények kétségte­lenül bizonyítják, hogy a hír­hedt erőpolitika folytatása a népek egyre határozottabb el­lenállásába ütközik és hogy a különböző országok érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartásán alapuló tárgyalások jelentik a rendezetlen problémák meg­nyugtató megoldásának egyet­len járható útját.­­ Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk azt a körül­ményt, hogy jóllehet a nemzet­közi helyzetben enyhülés követ­kezett be, a Szovjetunió vezette béketábor külpolitikai kezde­ményezéseivel jelentős sikere­ket ért el, bizonyos nyugati kö­rök, elsősorban az Egyesült Ál­lamokban, tovább folytatják mesterkedéseiket a nemzetközi légkör megfertőzése és elmér­gesítése érdekében.­­ Az imperialista körök at­tól félnek, hogy a nemzetközi légkör egyhülése csökkenti a hadianyagtermelésből származó busás hasznukat és a nehezen összetákolt katonai csoportosu­lásaik széthullásához vezet. A népek azonban — és különösen Európa népei — amelyeket az imperialista kalandorok egy emberöltő alatt kétszer sodor­tak szörnyű világháborúba, egyre határozottabban és egységesebben lépnek fel és követelik kormányaiktól, hogy békeszerető politikát folytassanak. (Taps.) E helyről is üdvözöljük a fran­cia népet, amely a legutóbbi vá­lasztásokon az imperialista kö­rök hidegháborús terveire ha­tározott nemmel válaszolt. (Lel­kes taps.) — A hidegháború szószólói semmissé akarják tenni a genfi kormányfői értekezlet révén be­következett enyhülést, amelyet a népek szerte a világon öröm­mel üdvözöltek. Az imperialis­ták többek között arra töreked­nek ,hogy fenyegetések kísére­tében meghirdetett katonai pro­gramjaikkal és a fegyverkezés fokozásával gazdasági és kultu­rális építésük lassítására kény­szerítsék a békeszerető államo­kat. Ez az irányzat világosan ki­rajzolódik. A NATO múlt évi de­cemberi miniszteri értekezlete állást foglalt amellett, hogy tá­madó szellemű hadseregét atom- és hidrogénfegyverekkel szerel­jék fel, a nyugateurópai légierőt egyharmadával növeljék és to­vább gyorsítsák Nyugat-Német­­ország felfegyverzését. Vissza­tükrözi ezt az is ,hogy — ellen­tétben a Szovjetunióval és a bé­ketábor más országaival, ame­lyek csökkentették hadseregeik létszámát és honvédelmi költség­­vetéseiket, — az Egyesült Álla­mok hatalmas összegekkel emel­te fel ezévi k k­atonai kiadásait. A genfi szellemmel szöges ellentétben álló törekvéseik so­rán a nyugati nagyhatalmak még a leszerelés kérdésében koráb­ban tett javaslataiktól is elálltak és a fegyverzet, a fegyveres erők csökkentésének, valamint az atom és hidrogénfegyverek eltiltásának eszméjét is megta­gadták. Mindezek arra­ mutatnak hogy a népeket fenyegető új vi­lágháború veszélye még nem múlt el. Legutóbb Dulles ameri­kai külügyminiszter a Life című lapnak adott nyilatkozatában oly nyíltan dicsőítette a háborús ka­landorok politikáját hogy az még egyes amerikai politikusok és szövetségeseik, egyes angol ve­zető körök részéről is visszautasí­tásra talált. Külön meg kell említenem azt a közös nyilatkozatot is, amelyet az amerikai elnök és a brit mi­niszterelnök washingtoni tárgya­lásairól a napokban közzé tettek, amely újabb támadást­ jelent a népi demokráciák ellen, de sérti azoknak az afrikai és ázsiai or­szágoknak függetlenségét is, amelyeknek kormányai — felis­merve népeik érdekét — nem csatlakoztak imperialista katonai tömbökhöz. Ez a nyilatkozat arra az időszakra emlékeztet, amikor ezeknek a népeknek a sorsáról még Washingtonban ás Londonban döntöttek. De — akár tetszik ez egyeseknek, akár nem •— ez az időszak egyszer s­­mindenkorra letűnt. (Taps.) Hegedűs András elvtárs beszéde Minden lehetőség megvan a nemzetközi feszültség enyhítésére Meggyőződésünk, hogy egyes imperialista körök mesterkedései ellenére is megvan minden lehetősége an­nak, hogy a nemzetközi fe­szültség enyhítésére és a biz­tonság megerősítésére irányuló politika­­— amely a népek békeakaratát fejezi ki — to­vábbi eredményeket hozzon. A béke erőinek az elmúlt időszakban a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért folytatott küzdelméből — erejéhez képest — a Magyar Népköztársaság is kivette részét. A kormány kül­politikáját az Országgyűlés 1955 április 22-i határozata alapján folytatta, amely e poli­tika legfőbb célkitűzéseként „a magyar nép békés, építő mun­kájának, hazánk függetlenségé­nek biztosítását“ jelölte meg. Külpolitikánk megvalósításá­nak szilárd alapját képezte, hogy az elmúlt évben — csak­úgy mint a hazánk felszabadí­tása óta eltelt több mint egy év­tized folyamán — bizton támaszkodhatunk fel­szabadítónkra és nagy bará­tunkra, a Szovjetunióra (lel­kes taps) és építhettünk a testvéri népi demokratikus országok segítségére. A magyar népi demokrácia fejlődése, országunk felemelke­dése szempontjából legnagyobb jelentőséggel a Szovjetunióval és a szocialista tábor többi or­szágával való politikai,­­gazda­sági és kulturális kapcsolataink erősítése bír. A szocialista tábor országai közötti­­ együttműködés szi­lárd elvi alapra, a marxizmus —leninizmus elvi alapjára épül. Ez köti össze a szocialista tábor országait és ez teszi lehetővé, hogy szoros egységbe tevékeny­kedjenek mind a népgazdaság, a tudomány, a kultúra fejlesz­tésében, mind külpolitikai té­ren. És ha az imperialista körök félremagyarázzák, rágalmazzák ezt az elvi alapon nyugvó egy­séget, azt azért teszik,­­mert lát­ják az ebben rejlő erőt. Mi azonban határozottan kijelent­jük, hogy a szocialista tábor országai közötti egységnek az erősíté­sét dolgozó népünk iránti legszentebb kötelességünknek tartjuk. (Folytatás a 2. oldalon)

Next