Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-19 / 43. szám
1956. FEBRUÁR 19. Új exportcikkeket gyárt a Tolnai Textilgyár A Tolnai Textilgyár középső szövőtermében napról-napra újabb gépek öltöznek „új ruhába”. Amint a régi lánchenger lefogy, újat szerelnek fel, de nem olyat, mint eddig volt a gépen, hanem piros, zöld, sárga, tarka színekben pompázó hengereket. A műszaki irodában már ott is vannak az új gyártmányok mintái, amelyek az első ilyen gépekről lekerültek. Színes, tarka, bonyolult kötésű abroszok. Eger József elvtárs, üzemvezető elmondja, hogy az elmúlt napokban új feladatot kapott a gyár. Az angliai exportra kerülő zsebkendők és a Románia részére gyártott törlőruhák, törülközők mellett megkezdték a dán és holland rendelésre készülő abroszok szövését. A gyárban a jövő hét elején már nyolc-tízféle választékban készítik ezt az exportcikket, a negyedév folyamán több, mint kétszeresére emeli a gyár exporttermelését. TOLNAI NAPLÓ Bővítik, korszerűsítik a Tamási Tejüzemet Az egyre növekvő tejtermelés feldolgozásának biztosítása érdekében ebben az évben több százezer forintos beruházással bővítik, korszerűsítik a Tamási Tejüzemet. Új gépház, kazánház, széntároló épül az üzemben melynek munkáit tavasszal kezdik meg. Új, az eddiginél nagyobb teljesítményű kazánt is kapott az üzem, mely már a helyszínen várja beépítését. Az egyik legjelentősebb beruházás az új bolygókeverős sajtkádak beszerzése és felszerelése lesz. A régi sajtkádakban eddig kézzel keverték a beoltott fölözött tejet, két-két munkás órákon keresztül sétált föl-alá, kezében keverővel, „hárfával“ a kádak mellett, keverte az anyagot. Az új kádak beállításával e munka alól mentesítik a dolgozókat. Ilyen bolygókeverős kádakat azelőtt nem gyártott a magyar ipar, külföldi behozatalra szorultunk. Tavaly kezdték meg az Élelmiszeripari Gépgyárban ezek gyártását, a mintapéldányok közül egyet a tamási üzem kapott. Az üzem műszaki vezetői és dolgozói nem csak azt érezték feladatuknak, hogy dolgozzanak az új géppel, hanem segítsenek a gépgyárnak abban, hogy a sorozatgyártásnál javítson a gépek minőségén. Az első napok után lehívták Budapestről a gépgyár igazgatóját, a gép szerkesztőjét és megbeszélték a tapasztalatokat velük. Például azt, hogy a meghajtószerkezetet erősebb lánccal kell ellátni, mert amit felszereltek rá, gyenge, nyúlik és gyorsan elhasználódik, erősebb tengelykapcsoló is szükséges a géphez. Másként kell megszerkeszteni a vágószerkezetet és a lefolyócsapokat. Megbeszélték, hogy a tejüzem műszaki vezetői továbbra is kapcsolatot tartanak a gépgyárral és közlik a géppel kapcsolatos — a használat folytán tapasztalt — észrevételeiket. Munkában az új, magyar gyártmányú bolygókeverős sajtkád a Tamási Tejüzemben. Az idén, még az első negyedévben újabb két ilyen kádat kap az üzem. Képek a Bátaszéki Fűtőház életéből A Bátaszéki Fűtőházban derék emberek dolgoznak. Szurkos, olajos ruhájuk van és mosolygós szemük. Jól dolgoznak — most készülnek a harmadik filüzem avatásra — és vidáman élnek. „A SZÉPASSZONY" TÖRTÉNETE — Olyan hideg van, hogy még a gondolat is befagy — tagadott a fűtőház udvarán egy olajos arcú vasutas. Nem volt egészen igaza, mert a gondolat mégse fagyott be. Tegnap este érkezett ide a Közlekedési Minisztérium fékoktató kocsija és már kora reggel óta oktatja benne Hegyvári bácsi a mozdonyvezetőket a fékezés tudományára. Ki otthonról, ki éppen szolgálatból jövet keresi fel a fékoktató kocsit, hogy ott kiegészítse fékezői tudását. — Nagyon érdekes az oktatás, nemcsak elméleti ismereteket kapnak Hegyvári Jánostól, az öreg mozdonyvezetőtől, hanem gyakorlati, tapasztalati ismereteket is. Ezenkívül rajzokat és eredeti fékrendszer metszeteket szemlélhetnek meg a kocsiban. Hegyvári bácsi az oktatás szünetében elmondja, hogy a fékoktató kocsit 1955-ben a vasutas napra készítették. — Államunknak közel félmillió forintba került. Azóta felváltva egy társával bejárják az egész országot, eljutnak minden fűtőházba. A kocsiban van egy konyha is, ahol ebédet, vacsorát főznek és egy szoba is, ahol laknak az oktatók. Amikor elkészült a kocsi, Hegyvári elvtárs megmutatta feleségének. — Nézd meg jól, anyjuk a kocsit, mert ezután ez lesz második otthonom. Az anyjuk meg is nézte és nagyon megtetszett neki. — Hordozhatnál engem is magaddal, legalább gondodat viselném. — Nem lehet szívem, de nem is lesz rá szükség. — Kapunk egy „Szépasszony”-t. — Nézd a vén bolondot, még mi nem kellene neki? S ettől kezdve Hegyvári elvtárs felesége messze elkerülte a kocsit. Nem akart találkozni a szépasszonnyal. — Úgyis kiszedem a szemeit, ha elém kerül — mondogatta gyakran, amikor Hegyvári elvtárs hazatért a kocsival. ősszel egy vasárnapi napon Hegyvári bácsi bejelentette a feleségének, hogy a miniszter elvtárs megtekinti a kocsit, el kell mennie megmutatni neki. El is ment. — Ahogy nézegetik a minisztériumi emberek a kocsit, egyszer csak beront ám méregtől paprikázva Hegyvári bácsi felesége. Csodálkozva nézett rá mindenki. Hegyvári bácsi tért először magához. Bevezette feleségét a konyhába, s megmutatta neki a Szépasszony tűzhelyet... Azóta aztán helyre billent a családi egyensúly. HADITANÁCS A főnöki irodába a délutáni órákban nem lehet bemenni. Tárgyal az üzemi „háromszög”. A tárgyalás még titok: az Élüzemavató ünnepség megrendezéséről, a jutalmak kiosztásáról van szó. A tárgyalás résztvevői: Téglás Imre főnök, Kóródi Géza párttitkár és Császár János VB elnök. Valamit azért sikerült megtudni. Többek között azt, hogy a Fűtőház azért lett Élüzem, mert az elmúlt év negyedik negyedében az előírt 5 százalékos szénmegtakarítás helyett majdnem 13 százalék szenet takarítottak meg, a mozdonykilométert az előírt 5 százalék helyett 23 százalékkal teljesítették túl és sokáig lehetne még sorolni a jobbnál jobb eredményeket. Nem is csoda, ahol olyan dolgozók vannak, mint Bodóki József és Ferenc János mozdonyvezetők, meg Boros János és Kővágó I. Mátyás fűzők, akik az Élüzem avató ünnepségen kapják meg másodszor a Szakma Kiváló Dolgozója jelvényt, egyhavi fizetésüknek megfelelő jutalommal. Aztán Bodóki József Boros János, Kővágó II. Mátyás és Adorján László nyerték meg a mozdonytisztasági versenyben a 375—680-as mozdonnyal az országos első díjat. Azt is sikerült megtudni, hogy 16 dolgozó kap pénzjutalmat, négyen kiváló dolgozó és többen élenjáró dolgozó jelvényt. Ezenkívül teljesül a fiatalok vágya is, a kapott pénzből zenegépre is jut. Tárgyalás után felkerekedik az üzemi háromszög és titokzatos arccal hagyják el az irodát, még a fűtőházat is. A rossz nyelvek azt beszélik, bort kóstolni mentek, mert hát nem akármilyen borral akarják meglepni az ünnepség résztvevőit. TITOK A vezetők meglepik a dolgozókat, a dolgozók meglepik majd a vezetőket. Mivel? — Kultúrműsorral. Olyan kultúrműsorral, amelyre nem mindenki számít előre. A szereplők nevét elárulhatjuk. Szerepelni fog Szilágyi Károly, Orosz Papp Endre (ő egyben rendez is), Borbély Sándor, Puskás Rózsi, Vincze Amália és Rávai Gizella. Munkaidő után összejönnek a főnök irodájában és próbálnak Orosz Papp Endre vezetésével. Puskás Rózsi két szerepet is vállalt. Az egyik jelenetben ő lesz a médium, aki hipnotikus álomba merülve sok mindent elárul. Jót is, de rosszat is ... A műsort fiatalok adják. Negyvenhárom fiatal dolgozik a fűtőházban. Horváth János DISZ-titkár a vezetőjük. Horváth János már komoly ember, kiszolgált katona, kiváló dolgozó, remek futballista. A lakatosműhelyben dolgozik. Mozdonyvezető szeretne lenni,de még jobban szeretne művezetői iskolára menni.* így néz ki a Bátaszéki Fűtőház dolgozóinak élete az üzemben. Kemény harcot vívnak most a faggyal, a hideggel és derekasan megállják a helyüket. 1953 tavasza óta még nem fordult elő, hogy a dolgozók hibájából üzemképtelen lett volna egy mozdony. Most a harmadik Élüzemavató ünnepélyen megígérik, hogy ezután sem fordul elő. — is---OS----- DÍSZTÁVIRAT A BONYHÁDI CIPŐGYÁR — AZ 1955. NEGYEDIK NEGYEDÉVI JÓ MUNKÁJA JUTALMÁUL — ELNYERTE A KITÜNTETŐ ,,ELÜZEM“ CÍMET ÉS A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG VÁNDORZÁSZLAJÁT. A BONYHÁDI CIPŐGYÁR DOLGOZÓINAK MA ADJÁK ÁT AZ „ELÜZEM“ KITÜNTETÉST. ÜDVÖZÖLJÜK ŐKET EZ ALKALOMBÓL ÉS KÍVÁNJUK, HOGY A TERVEK TELJESÍTÉSE, DOLGOZÓ NÉPÜNK ÉLETSZÍNVONALÁNAK EMELÉSE ÉRDEKÉBEN VÉGZETT MUNKÁJUKBAN TOVÁBBI SIKEREKET ÉRJENEK EL. Egész évre szóló vállalást tettek a Paksi Konzervgyár dolgozói A Paksi Konzervgyárban — miután a dolgozókkal megbeszélték az 1956. évi tervben előírt feladatokat, a dolgozók, brigádok, üzemrészek versenyvállalásokat tettek azok túlteljesítésére — a gyár vezetősége elkészítette az üzem összesített éves vállalását. A gyár évi termelési tervének december 13-ra való teljesítését vállalták a gyár dolgozói. Ezzel az üzem az év hátralevő részében egymilliókilencvenkétezer forint értékű konzervet termel terven felül. A termelékenységi terv előirányzatát 2 százalékkal teljesítik túl. Az évi exporttervet 11 nappal a határidő előtt, december 20-ára teljesítik. A Zöldborsóból 40 százalékkal, csemegeuborkából 20 százalékkal,befőttből 30 százalékkal többet adnak exportra az előírt kifogástalan minőségben. Jelentős vállalásokat tettek a dolgozók a műszaki fejlesztési tervek egyes részeinek határidő előtti megvalósítása érdekében. Teljesen újonnan „vonalba állítják” a zöldborsó feldolgozást és az előkészítéseket, korszerűsítik a lecsógyártást. A autokláv termet április 30 helyett április 25-re, a borsó vonalat, május 1 helyett április 27-re üzemképes állapotba hozzák. A paradicsommosó átalakítását augusztus 1 helyett július 27-re fejezik be. A három Schilde szárító általános felújítási munkáit december 30 helyett december 20-ig elvégzik. 7 Az újítómozgalom problémái megyénkben A műszaki színvonal emelése, a technika és a termelési folyamatok tökéletesítése csak akkor lehet tartós és állandó, ha ezt a dolgozók széles rétegeinek mozgalma kíséri útján. A dolgozók törekvése a műszaki színvonal emelésére a versenymozgalomban és az ezzel kapcsolatos újító mozgalomban jut kifejezésre. A dolgozók újító mozgalma az a leghatásosabb eszköz, amely képes a meglévő technikai berendezés beruházások nélkül való tökéletesítésére. Pártunk Központi Vezetőségének novemberi határozatai után megyénkben is fellendült az újítómozgalom. Fellendült azért, mert a dolgozók széles tömegei értették meg, hogy a műszaki színvonal emelése mennyire fontos és központi kérdés gazdaságpolitikánkban és hogy a műszaki színvonal emelésében milyen nagy szerepük van az újításoknak. így történt ez a Simontornyai Bőrgyárban, ahol idén januárban 43 újítási javaslatot adtak be a dolgozók, tizeneggyel többet, mint a múlt év januárjában. Vagy a Bonyhádi Cipőgyárban, ahol az elmúlt évben az elfogadott 70 újításból 62- őt be is vezettek. A Simontornyai Bőrgyárban is, meg a Bonyhádi Cipőgyárban is mindenekelőtt azért eredményes az újítómozgalom, mert tervszerű. Az újítások szorosan kapcsolódnak mindkét gyárban a műszaki fejlesztési intézkedések tervéhez. Mindkét gyárban újítási feladattervet készítenek és azt megismertetik a dolgozókkal Az újítási feladattervek megjelölik a szűk keresztmetszeteknek és a technikai fejlesztésnek napi részletes problémáit. Továbbá abban lehet keresni az újítómozgalomnak e két gyárban elért jó eredményeit, hogy jól foglalkoznak a beadott újítási javaslatokkal, hamar elbírálják őket, megállapítják az újításokból származó gazdasági eredményt és a legtöbb újítást azonnal, vagy hamarosan bevezetik. Így például még tavaly januárban vezették be a Simontornyai Bőrgyárban Keszler István újítását, amely egy év alatt több mint félmillió forint értékű bőrfelület-növekedést eredményezett. Keszler István ezért az újításáért 20 000 forint újítási díjat kap. Jeszler elvtárs elmondotta, hogy újítására az az intézkedés ösztönözte, amely felhívta a gyár dolgozóinak a figyelmét, a bőrfelület jó kihasználására és lehetőség szerint való növelésére. Ugyanis a tavalyi év elejétől a kereskedelmi szervek nem súlyban, hanem felületben veszik át a bőrt a bőrgyártól. Ebből a példából kitűnik, hogy az anyagi, gazdasági érdekeltség helyes összekapcsolása mennyire ösztönzőleg hat az újítómozgalomra. A bonyhádi és simontornyai jó példák mellett megtaláljuk megyénkben a rossz példákat is, amelyekből az újítómozgalmat gátló tényezőkre tudunk következtetni. Ilyen rossz példa a Tolna megyei Téglagyári Egyesülés, ahol a múlt évben 13 elfogadott újításból egyetlen egyet sem értékeltek gazdaságilag és így az újítókat csak egyszerű ötlet, vagy ésszerűsítési díjakban részesítették. Természetes dolog, hogy egy ilyen vállalatnál, ahol a dolgozó újításával ilyen keveset foglalkoznak, hogy még a gazdasági eredmény kiszámítását, vagy a jogos újítási díj kifizetését is elhanyagolják, nem fejlődhet tovább, legfeljebb csak visszafelé az újítási mozgalom. A Bánya- és Építőipari Egyesülésnél pedig elfektetik, nem tárgyalják le a beadott újítási javaslatokat. Az elmúlt évben az egyesülés dolgozói 27 újítási javaslatot nyújtottak be, de ebből csak hatot fogadtak el, négyet vezettek be és tízet még a mai napig sem értékeltek. Pedig a tíz újítás között olyan is van, amit a múlt év augusztusában, illetve szeptemberében adtak be a dolgozók. Nyilvánvaló ezek után, hogy a Bánya- és Építőipari Egyesülésnél sem számíthatunk az újítómozgalom további fellendülésére. Hibája újítómozgalmunknak — s ez vonatkozik a Simontornyai Bőrgyárra is, meg a Bonyhádi Cipőgyárra is, hogy az újítók között kevés a munkás. A Simontornyai Bőrgyárban például a legjelentősebb négy újító közül csak egy a munkás, a többi művezető, illetve mérnök. Az újító mozgalomnak ez az egyoldalúsága egyrészt abból következik, hogy nem elég eleven, és nem elég serkentő üzemeinkben a munkaverseny, másrészt pedig abból, hogy a műszakiak nem foglalkoznak eleget a munkásokkal. A múlt év őszén megalakult műszaki tanácsokra vár most elsősorban az a feladat, hogy segítő tanácsaikkal, az egyszerű javaslatok megbecsülésével buzdítsák, bátorítsák az egyszerű munkásokat is újításokra. Az újítómozgalom további fellendítésében legnagyobb feladat üzemi párt- és szakszervezeteinkre hárul. A pártszervezeteknek rendszeresen figyelemmel kell kísérniük az újítómozgalmat, az egyes újítások sorsát, a javaslattól kezdve a bevezetésig és az újítási díj kifizetéséig. A szakszervezeteknek elsősorban az a feladatuk, hogy a munkaversenyt összekapcsolják az újítómozgalommal. J Eddigi eredményeink, amelyeket megyénk ipari üzemeiben újítómozgalom terén elértünk, a hibák ellenére is biztatóak. Megmutatják, hogy munkásosztályunk megértette és magáévá tette pártunk politikáját, amely gazdaságpolitikánk döntő láncszemeként a műszaki színvonal emelését jelöli meg. Most már csak az a feladat, hogy az eddigi hibákból okulva megjavítsuk az újítómozgalom terén végzett gazdasági és politikai munkánkat.