Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-14 / 63. szám

lot Egyet © EU >gy esüljetek ' NAI Ál NPP TOtKÁMIGY«! PÁRTBIZOTTS^GÁNAK LAPJA I XIII. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR SZERDA, 1956. MÁRCIUS 14. KÜZDELEM AZ ÁR ELLEN! Munkában minden épkézláb ember A Vízügyi Igazgatóságon A falak tele térképekkel, táblákkal, az emberek ki-be járnak. Rendes körülmények között egy hét alatt sem nyílnál annyit az ajtók, mint most egy röpke fél óra alatt. A telefonok állandóan zörögnek, 4—5 telefon is van egy-egy szobában, a rendkívüli állapot miatt kisegítő vezetékeket építettek ide az árvízvédelem egyik központjába. Egyik-másik irányítónak néha két kagyló is van a kezében. Jelentést, helyzetképet kér az Árvízvédelmi Kormánybiztosság, utasításokat ad. Közben megszólal a másik telefon, műszaki tanácsot, fizikai segítséget kérnek. A másik telefonon azt jelzik, hogy elindult Tolnába egy szerelvény vasutasokkal, jönnek segíteni, kérik, hogy várják őket és azonnal állítsák őket munkába. Dolgozik, munkában van minden épkézláb ember, az egyik a térképeket tanulmányozza, ír, számol, majd intézkedik, a másik a műszaki erők elosztásával, irányításával foglalkozik. Most menjünk oda, ahova az irányítás szálai elvezetnek, ahol a vad áradat és az emberek harca tombol. A Duna vízállásáról a következő a Vízügyi Igazgatóság szakembereinek a véleménye: — A dunaföldvári torlasz feltörésével a hatalmas víztömeg a Duna Tolna megyei szakaszára zúdult és több helyen olyan magas vízállást okozott, amilyenre még nem volt példa. A víz Tolnánál északi és északnyugati irányba áramlik. A további vízállást nem lehet pontosan megállapítani, mert a jeges vízállásnál azt előre nem lehet pontosan kiszámítani. Annyi azonban tény, hogy komoly védelmi munkálatokra van szükség. A Duna magas vízállása miatt a Sió is kilépett a medréből Szekszárd és Sióagárd határában. A hős katonák Nagytömegű víz áramlik Gerjen, Fadd és Dunaszentgyörgy irányában Tolna és Bogyiszló felől. Ennek a megfékezésén mintegy 3 honvédezred dolgozik megfeszített munkával. Fadd és Gerjen határában töltést emelnek, hogy ezeket a községeket megvédhessék az áradattól. Az irányítást Dombóvári János százados elvtárs irányításával a BM. Légoltalmi Országos Parancsnoksága Építési Osztályának egy műszaki csoportja végzi. A mérnökök: Berényi Lajos százados, Koltai László főhadnagy, Simonovics László főhadnagy, Major József hadnagy három-négy nap óta pihenés nélkül, tudásuk legjavát adva irányítják a munkálatokat, hogy megvédhessék e három községet a közvetlen árvíztől. Tegnap hajnalban az áradat áttört a Szekszárd—mözsi országúton, szétnyomta az országútra épített nyúlgátat. A katonák térdig érő vízben hordták a homokzsákokat, hogy eltorlaszolják az áttörést. A nagy víztömeg azonban olyan nagy erővel zúdult, hogy hosszas erőfeszítés után sem tudták megállítani. Bogyiszló Amikor a községet körülzárta és elárasztotta a víz, ottrekedt mintegy 470 polgári lakos. Ezeket is a katonák mentették ki rocsokkal, csónakokkal, pontonokkal. A vízi közlekedés azonban veszélyes volt, a nagy jégtáblák miatt, de a katonák életük kockáztatása által is mentették a lakosságot: csákányokkal törtek utat a jégtáblák között a rocsoknak, és végül is sikerült megmenteniük a lakosságot. Jelenleg az elárasztott házakban rekedt állatállományt mentik. A Sió gátjain szombaton éjjel, vasárnap megfeszített munka folyt a Szekszárdi Téglagyár mellett húzódó úton a kiáradt Sió megfékezéséért. Átmeneti apadás után újabb áremelkedés állt be, a gátak nem bírták a hatalmas víztömeg nyomását, több helyen átszakadtak, s a téglagyár környéke víz alá került. Újabb harc indult, most a régi 6-os út mentén az ár ellen. Tegnap megfeszített munka folyt egész napon keresztül. Telefonok csörögtek szünet nélkül ,több napi álmatlanságtól gyűrött arcú emberek sürögtek, forogtak, újabb és újabb csoportok indultak ki a gátakra. „Megvédjük a várost!” Ezt lehetett hallani fent a „vezérkarban’’ és lent a gátra induló emberek között. A város alsóbb részeit ki kellett üríteni, Széchenyi utca és a vasút közötti utcákban torlaszokat emeltek a kapubejáratok előtt, teherautók, lovasfogatok hordták a lakosság ingóságait védettebb helyekre. Habár közvetlen veszély nem áll fenn, gondoskodni kellett a megfelelő óvintézkedések megtételéről. Kint a gáton hősies munka folyt. A budapesti 35. számú MTH. intézet tanulói — 210 fő — minden erejét megfeszítve dolgozott a töltés erősítésén. Szombat óta alig néhány órát aludtak, a hétfői, keddi nap legnagyobb részét is a gáton töltötték. Derekas munkát végeztek a miskolci vasutasok is, akik messzi vidékről jöttek, hogy segítsenek a várost fenyegető árvíz megfékezésében. No és a kommunisták. A szekszárdi pártiskola hallgatói szombaton egész éjjel dolgoztak a téglagyári töltésen. Hétfőn délben újból kivonultak a gátra ,hordták a homokzsákokat, erősítették a töltést. Kedd hajnalig dolgoztak megállás nélkül és a délelőtti órákban már újból a töltésen lehetett őket találni. Hősies munka folyik most már a negyedik napja az ár ellen. Az országút szélén emelt gát, a régi közúti hídtól lefelé emelt nyúlgát, s a vasúti hídtól lefelé a Sió gátja állja a próbát, a túlsó oldalon szinte beláthatatlan víztenger húzódik — itt a víz már egyszintbe került a kiáradt Duna szintjével — igen komolyan fenyeget az árvíz, de meg lehet állítani. Mintegy 5000 ember dolgozik a gáton, polgári lakosság és a honvéd alakulatok. — Segít úgyszólván az egész megye a gyönki járás vasárnap éjjel 1000 embert küldött tegnap is kisdorogiak, teveliek, bonyhádiak dolgoztak a töltések erősítésén a szekszárdi lakosság mellett. A polgári lakosság és a honvédség mellett a szekszárdi szovjet helyőrség katonái is hatalmas munkát végeztek. Hatalmas ZISZ tehergépkocsikkal hordták a földet a töltések erősítésére. Nagyrészt az ő érdemük is, hogy eddig sikerült megfékezni a városra törő víztengert. Példamutató diszisták A Vízügyi Igazgatóság 1. számú Gépjavító Vállalatától, Solnokról egy héttagú szerelő brigád jött segíteni a megyébe. A brigádban van az ottani DISZ-szervezet három tagú vezetősége, Tóth János DISZ-titkár, Szabó Lajos és Stiegler Attila vezetőségi tagok. Az a feladatuk, hogy agregátorokkal biztosítsák a villanyvilágítást a töltéseken, ahol a munkálatok folynak. A DISZ-fiatalok a brigád másik négy idősebb tagjával együtt példásan megállják a helyüket: már a negyedik helyre építették át a világítóhálózatot. Ezek az elvtársak is két-három napon keresztül dolgoznak megszakítás nélkül. Segít az egész megye Vasárnap és hétfőn több községbe telefonáltak segítségért, így Miszlára is. A község vezetői azonnal mozgósították a tanácstagokat, azok pedig végigjárták körzetük lakóit, elmondották, hogy segítségre van szükség és így rövid idő alatt önként jelentkezett segítségre a férfiak nagy része. Segít az egész ország Debrecenből, Miskolcról, Szombathelyről, Budapest környékéről jöttek vasutasok a megyébe, segíteni az árvízveszély elhárításában. Nagyteljesítményű exkavátorok és egyéb gépek segítenek a munkálatokban. Nők esz árvíz ellen Az egyre fokozódó árvízveszély az ár elleni küzdelemre szólít fel minden férfit. A nők, akik annyiféle munkában meg állják a helyüket és szép eredményeket is érnek el, most is , bebizonyították, hogy méltó segítőtársai a férfiaknak. Városunk sok-sok asszonya és leánya éjt nappallá téve dolgozik az árvíz ellen küzdők soraiban, s hogy ne hiányozzék egy pillanatra sem a meleg tea, a melegétel. A szekszárdi pedagógusnők is érzik, hogy ebben a nehéz időszakban, minden erőt igénylő küzdelemben kötelezettségeik vannak, s azoknak igyekeznek is eleget tenni. Felajánlották, hogy felállítanak és éjjel nappal ellátnak egy konyhát, mely állandóan gondoskodik ezerötszáz ember élelmezéséről. Sárkány Judit, a Vendéglátóipari Vállalat dolgozója éppen szabadságát töltötte, amikor az árvízveszély tetőpontra hágott, ’sem sajnálta feláldozni a kényelmet, s szabadságát megszakítva, azonnal munkára jelentkezett. Már három nap és három éjjel volt egyfolytában szolgálatban.* Földes Imréné, a Megyei Tanács dolgozója a Városi Tanács konyháját vezeti. Emellett az elfoglaltság mellett önkéntesen éjjeli szolgálatot vállalt az MNDSZ által felállított szükségkórházban. ! Szilárd helytállást! A Duna árhulláma elérte a folyó alsó szakaszát, megyénk területét. Megsokszorozta az árvízveszélyt az, hogy a jég nem tudott szabadon levonulni, több méter vastag jégdugók képződtek és ez olyan magasra emelte a Duna vízállását, amire emberemlékezet óta nem volt példa. A jeges víz több helyen áttörte a gátakat, szántóföldeket, házsorokat öntött el a pusztító áradat. Akiben becsület van, aki karját bírja emelni, éjt nappallá téve, minden erejét megfeszítve küzd a megvadult folyó megfékezéséért, résztvesz a mentés munkájában. Nemcsak azok dolgoznak meg feszített erővel, akiket közvetlenül fenyeget az árvíz. Itt van szinte az egész ország. — Vasúti pályamunkások Miskolcról, ipari tanulók Budapestről, teherautók, földmunkagépek az ország minden részéből. Hősiesen küzdenek az árral a honvédek és legjobb barátaink; a szovjet katonák, akik szintén részt kérnek és vállalnak is a fenyegető veszély elleni védelemből. A veszély komoly, de riadalomra nincs ok, összefogással, fegyelmezett, áldozatos munkával úrrá tudunk lenni a nehézségeken. A további károkat csak úgy tudjuk csökkenteni, ha minden épkézláb ember erejét nem kímélve, dolgozik a gátakon, az értékek megmentésén. Bátor magatartást, hősies helytállást követel az ár elleni küzdelem, hiszen most sokkal nehezebb körülmények közt jött az árvíz, mint két évvel ezelőtt, most a rendkívül hideg időjárás is nehezíti a munkát. __ A legfontosabb feladat, hogy mindenki fegyelmezetten és gyorsan hajtsa végre az árvízvédelmi szervek utasításait. A vezetők, szakemberek, tanácselnökök, katonai parancsnokok mindent megtesznek az eredményes, hatásos munkáért, de ez csak úgy lehet sikeres, ha szavuknak azonnal foganatja van. Semmi sem okozhat komolyabb károkat most, mint a fejvesztettség, a kapkodás, az utasítások be nem tartása. Egyes dunamenti és Sió melletti községekben Szekszárdon több utcát kellett kiüríteni az árvízveszély miatt. Többszáz családnak kellett elhagyni ideiglenesen otthonát. Fogadják szívesen ezeket a családokat ott, ahova a tanácsok elhelyezik őket, ne zárkózzon el senki attól, hogy menedéket nyújtson az árvízkárosultaknak, segítsenek enyhíteni gondjaikon. A segítségnyújtás, az összefogás ereje elsősorban a gátakon mutatkozott meg, de számtalan szép példája született már az árvízsújtotta családok vendéglátásában, megsegítésében is. Éppen most érkezett hír arról, hogy a megye termelőszövetkezetei eddig közel két vagon különböző takarmányt ajánlottak fel az árvízkárosult gazdák megsegítésére, a megmentett állatállomány részére. Minden erőt az árvíz ellen! — Ezért harcoljanak elsősorban a kommunisták, de minden becsületes, hazáját, népét szerető dolgozó is. Megfeszített munkával védik az ár ellen Szekszárdid Keddre virradó éjszaka a megáradt Sió Szekszárd határában több helyen áttörte a védőgátakat, ugyanakkor a Duna átlépett a palánki vasúti töltésen. Ezzel Szekszárdot három irányból fenyegeti az áradás, amire a város történetében még soha nem volt példa. A város felé vezető utak közül több járhatatlanná vált: a 6-os műút szekszárdi és bonyhádi szakasza, a zombai és a sióagárdi bekötőutak több helyen járhatatlanok. Kedd reggelre a Duna vízállása apadt: Fajsznál 43, Gerjennél pedig 32 centiméter volt az apadás. A Sió vize azonban a torkolatba beáramló víztömeg miatt visszafelé folyik. Szekszárd déli és északi részén, a Keselyűsi erdőig mintegy 12 kilométeres gát védi a várost, amelyen a keddi napon is közel 5000 ember dolgozott. A gátak egyelőre szilárdan állnak, a fenyegető áradás miatt azonban a város legalacsonyabb fekvésű részein kedden hajnalban megkezdték a kiürítést. Példa az emberségről Március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon, munkával ünnepeltek a paksi asszonyok. Nem akármiféle, hanem szívós, áldozatkész munkával, hogy segítsenek bajbajutott embertársaikon. Napok óta ostromolja a megáradt Duna Bölcske, Madocsa, Paks és Gerjen védőgátjait. Különösen Madocsán volt nagy veszély, ahonnan a lakosság kénytelen volt kiköltözni. A kiköltözők, hogy otthonukat elhagyták, nem kerültek idegenek közé. Nem kellett részvéttelen és közömbös emberek között hányódniok, nem kellett keresniök a megértést és a segítő szándékot, mert mindazt hamar megtalálták. Kormányunk gondoskodott az árvízsújtotta lakosság elhelyezéséről, megvédéséről, és Pakson, ahova a mentőszolgálat éjjel-nappal szakadatlanul szállította a madocsai családokat — meleg, együttérző emberi szívekre és segítségre leltek. Meleg helyiség várta őket, melyet éjt nappallá téve, fáradhatatlan munkával rendeztek be a paksi MNDSZ asszonyok. A beszállított családok élelmezése, gondos ellátása igen nehéz feladat, de a paksi asszonyok vállalták ezt a feladatot, nem sajnálták a fáradságot és becsülettel teljesítették az önként vállalt kötelezettséget. Amikor a madocsai anyák kisgyermekeikkel leszálltak a mentő autóbuszokról, arcukon mérhetetlen szomorúság ült és sírásra görbültek az apró gyermekszálak, de a fogadtatás, a szerető gondoskodás, az anyáskodó kedvesség láttán az arcokon megenyhült a szomorúság, s kisimultak a fájdalmas vonások. És a női szív melegsége felszárította a kicsinyek könnyeit. Az asszonyi szeretettől és meleg emberségtől fűtött munkát Jancsó Mártonné tanácselnök és Szabó Mihályné MNDSZ elnök irányítják, s az MNDSZ asszonyok, Körtésné, Tóthné, Dévainé, Némethné, Tancskóné és ki tudja hány, meg hány asszony — önként jelentkeztek a mentőszolgálat ellátására. Fáradhatatlanul élelmezik a gyermekeket, anyákat, öregeket és betegeket. A védelmi munkásoknak pedig nem egyszer 8— 10 kilométerre szállítják a forró teát és a meleg levest. A Vörösmarty utcai óvoda óvónői és dadái sem fogynak ki a szeretetből, amikor a madocsai apróságokkal foglalkoznak. Szép mesefilmeket vetítenek a gyermekeknek, s azok esténként lelkendezve újságolják szüleiknek a sok szépet, amit láttak. Nem szűkölködnek a kényelemben és a szerető gondoskodásban a csecsemők sem, akiket édesanyjukkal, együtt a bölcsődében helyeztek el. Itt nagy gondot fordítanak a kicsinyek egészségére, a gyermekorvosnő minden reggel vizsgálja őket. Nálunk legfőbb érték az ember. Ezt tükrözi az is, hogy a bajbajutottakat, nőket, férfiakat apró gyermekeket és öregeket együttérzés és támogatás fogadja. Ezt tükrözi az a meleg szeretet és segíteni akarás is, amelyből a paksi asszonyok ezekben a nehéz napokban mindenkinek példát adnak. R. J.