Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-15 / 64. szám
Gyásazgyűlés a moszkvai repülőtéren Varsóba szállították Iierut holttestét Moszkva (TASZSZ). A moszkvai központi repülőtéren szerdán délelőtt 10 óra 30 perckor gyászgyűlésen búcsúztatták Boleslaw Bierutot. A moszkvai dolgozók tízezrei jelentek meg a repülőtéren, hogy búcsút vegyenek Boleslaw Bieruttól. A gyászgyűlést J. Furceva, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára nyitotta meg. A gyűlésen N. A.Buganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Sz. Orlov, a moszkvai Lenin-kerület pártbizottságának titkára, Z. Blazsenov mozdonyvezető és A. Zawadzki, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja mondott beszédet. Kolák homlokzatán Boleslaw Bierut feketekeretes arcképe látható. A főváros ipari üzemeiben, tanintézeteiben és építkezésein gyászgyűléseket tartanak. A dolgozók kifejezik a súlyos veszteség miatti fájdalmukat és hangsúlyozzák, hogy egységesen tömörülnek a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága és a kormánya körül. Moszkva búcsi&zik Bieruttól Moszkva (TASZSZ). Nincs többé Boleslaw Bierut, a lengyel nép nagy fia. Ez a hír a világ minden részében mély szomorúsággal töltötte el a békéért, a demokrácia és a szocializmus nagy ügyéért harcoló milliók szívét. Ennek az ügynek áldozta egész életét Boleslaw Bierut is utolsó leheletéig. ... A Szakszervezetek Házának oszlopcsarnoka gyászba borult, fekete fátyol vonja be a csillárok kristályait, a falakat borító zászlókat, a Szovjetunió vörös zászlaját, a 16 szövetséges szovjet köztársaság zászlóit, Lengyelország állami lobogóját. A avatáron virágerdőtől körülvéve emelkedik a vörös koporsó, amelyben Bierut alussza örök álmát. A Puskin utcában, a Szakszervezetek Háza felé végeláthatatlan sorban gyülekeznek a moszkvaiak, hogy búcsút vegyenek az elhunyttól, akinek élete ragyogó példa a marxizmus—leninizmus halhatatlan eszméinek szolgálatára. Délután három óra. Megnyílnak a Szakszervezetek Házának kapui. Az oszlopcsarnokban hatalmas áradatban vonul át ■ tömeg. A ravatalnál három percenk>—• ■,:v.k egymást a díszőrségek. Szovjet katonák állnak őrs gi. annak a hadseregnek katonái, amely vállvetve harcolt a lengyel hadsereg dicső katonáival és felszabadította Lengyelországot a hitleri zsarnokság alól. Rengeteg koszorút hoznak a terembe. A ravatalhoz egy élő virágból álló koszorút helyeznek, vörös selyem szalagján arany betűkkel ez a felirat: „A Lengyel Egyesült Munkáspárt ...'t vezetőjének, az új Lengyelország harcosának, a Szovjetunió hű barátjának, Bo Ichan Bierut elvtársnak az SZKP Központi Bizottságától.’’ Koszorút helyeznek el a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa, az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának Elnöksége és Minisztertanácsa, valamint a népi demokratikus országok diplomáciai képviselői részéről. Délután három óra múlt 10 perccel. A díszőrségben N. A. Bulganyin, K. J. Vorosilov, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Saburov, M. A. Szuszlov, G. K. Zsukov, L. I. Brezsnyev, D. T. Sepilov, J. A. Furceva, A. B. Arisztov, N. I. Beljajev, P. N. Poszpjelov és az elhúnyt küzdő társai, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagjai: J. Berman és F. Mazur állnak a ravatal mellett. Az oszlopcsarnokba újabb és újabb koszorúkat hoznak .*.. Moszkvában leszáll az est. A ravatal előtt már tízezrek vonultak el, de a várakozók sora nem fogy, sőt, egyre növekszik, már egészen a Puskin-térig nyúlik. Az emberek órákig állnak, annyira fűti őket a vágy, hogy leróják kegyeletüket a testvéri lengyel nép nagy fia, a Szovjetunió hű barátja előtt. A gyászzene hangjai összefonódnak a csendes végeláthatatlan emberáradat lépteinek neszével. A ravatalnál moszkvai munkások, pártmunkások a tanácsok dolgozói, komszomolisták, marsallok és tábornokok, lengyel tisztek állnak díszőrséget. Díszőrséget állnak A. N. Koszigin, V. A. Kucserenko, V. A. Malisev, I. F. Teroszjan, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesei, M. A. Jasznov, A. A. Andrejev, Dolores Ibárrur, a népi demokratikus országok nagykövetségének munkatársai. A Lengyel Egyesült Munkáspártnak a gyászszertartásra érkezett küldöttsége koszorúkat helyez el a ravatalnál. 18 óra 05 perc. Ismét N. A. Bulganyin K. J. Vorosilov, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, M. A. Szuszlov, G. K. Zsukov, L. I. Brezsnyev, D. T. Sepilov, J. A. Furceva, A. B. Arisztov, N. I. Beljajev P. N. Poszpjelov áll díszőrséget. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány vezetőivel együtt áll díszőrséget Bierut ravatalánál J. Berman, J. Cyrankiewicz, F. Mazur, E. Ochab, a Zawadzki és a lengyel küldöttség többi tagja. Több, mint százezer moszkvai dolgozó vonul keresztül az oszlopcsarnokon és búcsúzott Boleslaw Bieruttól, a lengyel nép nagy fiától. A lengyel nép gyászolja Beleslesor Bierutot Varsó (TASZSZ). Az egész lengyel nép mélységesen gyászolja Boleslaw Bierut elvtársat, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a kommunista és munkásmozgalom kipróbált harcosát. Kora reggel az ország minden részében eljuttatta a rádió a súlyos veszteség hírét. A sziléziai bányászok és a balti partvidék hajóépítői, a lublini gépkocsiipari munkások és a czenstochowai kohászok, a póznai vajdaság földművelői és a távoli Gorai falvak lakói, az 5ij. népi Lengyelország egész munkásosztálya, dolgozó parasztsága, értelmisége és ifjúsága mélységes fájdalommal fogadta a hírt. Bierut elvtársnak, a nagytehetségű államférfiúnak és közéleti férfiúnak nevével összefűződtek azok a győzelmek, amelyeket a lengyel nép az óriási arányú átalakító munkában, a szocialista Lengyelország építésében aratott. Varsó, a népi Lengyelország fővárosa gyászban van. Félárbócra eresztett lobogó leng a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának és Nemzetgyűlésének épületén, a kormányintézmények és társadalmi szervek épületein. Az állami épületek, a gyárak, üzemek, főiskolák, is TOLNA! NA 8» I. ö Szovjet kormányküldöttség utazik Varsóba Boleslaw Bierut Temetésére Moszkva (TASZSZ). Boleslaw Bierut elvtársnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának temetésére szovjet kormányküldöttség utazik Varsóba. A kormányküldöttség a következő elvtársakból áll: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, az SZKP Központi Bizottságának első titkára (a küldöttség vezetője), M. A. Jasznov, az OSZSZSZK Minisztertanácsának elnöke, N. T. Kalcsenko, az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának elnöke, V. I. Kozlov, a Bjelorusz SZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke J. I. Paleckisz, a Litván SZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, I. Sz. Konyev, a Szovjetunió marsallja, N. I. Bobrovnyikov, a moszkvai városi tanács elnöke, V. L. Vasziljevszkaja írónő, P. K. Pont mar varsói szovjet nagykövet. Opyoni zárójelentés Boleslaw Bierut elvtárs betegségéről és halálának okáról Moszkva (TASZSZ). Boleslaw Bierut elvtárs ez év február végén influenzában és tüdőgyulladásban megbetegedett. Március 12-re virradó éjjel heveny szívérgyengeségi roham lépett fel , koszorúér-keringési zavarral (szívizom-infarktus)'. Március 12-én 23 óra 35 perckor a szívműködés megszűnése következtében beállott a halál. A szívműködés megszűnését — mint a kórbonctani vizsgálat megmutatta — a tüdőartéria fokozódó trombózisa okozta. N. Vaszilenko, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának tagja; Mieczeslaw Feigin professzor a Lengyel Népköztársaság Egészségügyi Minisztériuma gyógyintézetének főbelgyógyásza; A. SztrUkov professzor, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja; N. V. Scsanova, az orvostudományok kandidátusa; A. Markov professzor, a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma IV. osztagaiak vezetője. 1956. március 13. I Magyar Cslgazok Pártja XSzpsüti Vezetősíp, az Elnöki tanács és a Minisztertanács részvéttávirata A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának, Varsó Mély fájdalommal értesültünk Boleszlaw Bierut elvtársnak, a lengyel nép hű fiának, az újjászületett Lengyelország kiemelkedő személyiségének, a szocializmusért, a népek békéjéért, a társadalmi haladásért folyó nagy küzdelem bátor harcosának elhúnytáról. Az egész magyar dolgozó nép mélyen együttérez Lengyelország testvéri népével, osztozik mély gyászában és őszinte részvétét fejezi ki a szocializmus építésén, a nép felemelkedésén olyan lankadatlanul munkálkodó nagy lengyel hazafi halála alkalmából. A magyar nép kegyelettel megőrzi Bierut elvtárs emlékét és még szorosabbra fűzi a barátság és a testvéri szövetség eltéphetetlen szálait a lengyel néppel, a szocializmus és a béke ügyének győzelméért folytatott küzdelemben. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1956. MÁRCIUS 15. Az MDP Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1956 március 12—13-án kibővített ülést tartott. A Központi Vezetőség ülésén Rákosi Mátyás elvtárs, a Központi Vezetőség első titkára tartott beszámolót a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusáról. A beszámolót széleskörű vita követte. A Központi Vezetőség a beszámolót, valamint az előterjesztett határozati javaslatot egyhangúlag jóváhagyta. Vincent Auriol nyilatkozata Moszkvából való elutazásakor Moszkva (TASZSZ). Vincent Auriol, a Francia Köztársaság volt elnöke, a kiváló francia közéleti személyiség, aka K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökének vendégeként tartózkodott a Szovjetunióban, feleségével együtt március 13-án repülőgépen hazautazott Moszkvából. Vincent Auriol két hetet töltött a Szovjetunióban. Moszkvából való elutazása előtt a repülőtéren a sajtó képviselőinek többek között kijelentette: — Igen érdekeltek az ipari haladás és a technikai vívmányok példái, amelyeket a Szovjetunióban tett látogatásom során láttam. Ennek a haladásnak a gyorsasága nagy hatással volt rám, annál is inkább, mert a Szovjetuniónak e területen nagy elmaradottságot kellett leküzdenie, ezenkívül, akárcsak nekünk, meg kellett birkóznia a pusztító háború által okozott nehézségekkel. — Nem vagyok technikai szakember s azonkívül nem sok időt töltöttem a Szovjetunióban, ezért nem merem összevetni azokat az eredményeket, amelyeket országaink gazdasági téren elértek. De az volt a benyomásom, hogy vannak olyan téríttetők, amelyeken a Szovjetunió előttünk jár és vannak területek, amelyeken nálunk tapasztalhatjuk a nagyobb fejlődést. Teljesen világos, hogy mindez az országaink közötti műszaki csere javára szól. Nagy hatással voltak rám a Moszkvai Állami Egyetem és a műszaki főiskolák diákjai, a középiskolai tanulók. Különösen kellemes volt látnom a francia nép iránti forró rokonszenv megnyilvánulását. Ezért úgy gondolom, hogy a diákok és az előadók cseréje e téren igen hasznos szerepet tölthet be. Az ilyen érintkezések kibővítésével mindkét ország csak nyerhet. Erről a napokban beszéltem a hivatalos szentélyekkel. Azt mondottam, elő kell segíteni, hogy minél több francia utazzék a Szovjetunióba és minél több szovjet állampolgár látogasson el Franciaországba. Szállítható kukorica-malom Harkovban újfajta szállítható kisméretű kukorica-malmot szerkesztettek és készítettek, amely naponta 20 tonna kukoricát őröl. A malom több gépcsoportból áll. Ezek egyike leválasztja a kukoricaszemeket a csutkáról és különböző nagyságúra őrli őket. Valamennyi munkafolyamatot teljesen gépesítették. A malmot két ember kezeli. A képen: Az új szállítható malom. (Fotó J. Jaszenov.) V. III. FEJEZET. Bálintéknál sokan jöttek össze ezen az estén. A szomszédokon kívül még ott voltak a rokonok, meg egy-két legény is, Bálint barátai. Három leány ült az asztal körül, Ilonka, Madarász Vilma ,meg Szabó Irén. A háziasszony már a harmadik halom tollat vette az asztalra. Hamar fogyott, mert sokan voltak a kerek asztal körül. A legények bementek a másik szobába és kártyáztak, csak a nevetésük hallatszott ki néha, amikor valamelyik sokat vesztett, mert pénzre kárytáztak. Huszonegyeztek ... A szoba ajtaja ritkán nyílott, csak akkor, ha Bálint az üres korsóval a pincébe indult, hogy borzzon a jóivó társaságnak. hoz A három lányon kívül ,még négy asszony ült a kerek asztal mellett. Az anyák és a háziasszony. A család feje, a kályha mellett a sarokba húzódva poré kelt, öreg volt már, ő nem szólt bele se az asszonyok pletykájába, se a legények játékába... Be se ment a másik szobába. Bentről most hangos kacagás hallatszott ki, s Ilonka hátán végigfutott a hideg, amikor ráismert Bálint hangjára. Borzasztó. Nehéznek érezte a szívét, amikor arra gondolt, hogy ez a legény ülne vele egy asztalhoz és ő főzne, és hogy meg kellene csókolni... Nem tehe (ELBESZÉLÉS) tett róla, pedig Bálint nem volt csúnya legény. Nem is úgy nem tetszett Ilonkának, hogy talán csúnya lett volna, de nem tudta vole megértetni magát. Bálint mindig bolondságokat beszélt, olyanokat, hogy ő elpirult, s amit ő mondott, mindig kinevette. Sanyi egészen más volt. És ő szívesebben gondolt rá, mint Bálintra. Folyton azon járt az esze, hogy rilyen boldogan is élnének ők ketten Sándorral. Most is arra gondolt, hogy ha úgy külön mehetnének lakni, milyen boldogan is élnének ők ketten. És a keze megállt, elfeledkezve arról, hogy nem egyedül van, nézte a tollat a kezében, amit éppen megfosztott pelyhétől és mosolygott, mintha a fiú szemébe nézne.— Mi az, kislányom? — szólította meg az anyja kedvesen, de a könyökével keményen oldalbalökte, mert nem illik így szomorkodni ennyi asszony előtt. — Talán szerelmes, — mondta hangosan nevetve az egyik asszony. — Nem is csoda, — felelt rá a másik, — hisz itt van a szomszéd‘szobában a legény, akiért a szíve melegszik. Igaz-e, Ilonkám? Ilonka nem felelt, csak a fejét hajtotta lejebb, hogy ne vegyék észre a keserű mosolyt, ami önkénytelenül is a szája köré lopódzott. — Hát amikor én leány voltam, — szólt közbe a háziasszony, — akkor még nem ilyen világ volt, mint most. Akkor még a leánynak nem volt szabad a legényre nézni se, amíg ki nem kérték. Aztán is csak félszemel. Nem ám, mint most ,hogy már együtt járnak, sétálnak az utcán, meg a moziba. Jó lett volna. Az anyám le is ütötte volna a derekamat. Igaz-e, Aptyuk? — Ühüm ... de azért megmegtapogattalak a kiskapunál. Buni Gézíi:Mentáidét