Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-11 / 61. szám

z. A Szovjetunió bonni nagykövetének nyilatkozata a Német Szövetségi Köztársaságban tartózkodó szovjet állampolgárok hazatelepítéséről Bonn (TASZSZ). V. A. Zorin, a Szovjetunió bonni nagykövete március 9-én felkereste Hall­­stein külügyi államtitkárt és nyilatkozatot tett előtte, mely­ben többek között ezeket mon­dotta: Az 1955 nyarán Moszkvában lefolyt tárgyalások alkalmával a Szovjetunió kormányküldött­sége felvetette az NSZK kül­döttsége előtt a Német Szövet­ségi Köztársaság területén tar­tózkodó szovjet áttelepített ál­lampolgárok kérdését. Az NSZK kormányküldöttsége megígérte, hogy elősegíti az említett szov­jet állampolgárok hazatérését. Azokból a levelekből, amelye­­­ket a Szovjetunió nagykövet­sége és a Szovjetunió illetékes hatóságai kapnak, ismeretes, hogy a hazájuktól és család­juktól erőszakkal elszakított és az NSZK területére került szov­jet állampolgárok többsége ne­héz anyagi körülmények között él, nincs állandó munkája, la­kása, nincs biztosítva megélhe­tése. Mivel hosszú ideig, nem volt kapcsolatuk a szovjet nagykö­vetséggel, akadályokat gördí­tettek hazatérésük elé. Az át­telepített személyek táborai­ban és a különböző városokban és községekben létesített ellen­séges emigráns szervezetek ar­cátlan propagandát folytatnak a szovjet állampolgárok haza­térése ellen, bántalmazzák és terrorizálják őket. Sok más olyan eset is ismeretes hogy szovjet, áttelepített sze­mélyeket börtönökben és tá­borokban tartanak az NSZK te­rületén. A nagykövetség az utóbbi időben 46 levelet kapott bebörtönözött szovjet állam­polgároktól. V. A. Zorin, név szerint több szovjet állampolgárt sorolt­ fel, akiknek hazatérését törvényte­lenül, erőszakos módon meggá­tolják. Majd így folytatta: — a levelek írói hazatelepülésüket kérik. A Szovjetunió nagykö­vetsége kéri az NSZK külügy­minisztériumát, nyújtson segít­séget ahhoz, hogy 1. Az NSZK területén élő szovjet ,áttelepített állampolgá­rokat, közöttük a jelenleg tá­borokban és börtönökben tar­tott állampolgárokat is, név­jegyzékbe vegyék és a nagykö­vetség megkapja a névjegyzé­ket. 2. A nagykövetség munkatár­sai meglátogathassák a tábo­rokban és börtönökben lévő szovjet állampolgárokat. 3. Az NSZK területén fogva­­tartott valamennyi szovjet ál­lampolgárt helyezzék szabad­lábra és telepítsék haza a Szov­jetunióba. V­ A. Zorin nagykövet át­nyújtotta Hallstein államtitkár­nak annak a 46­ szovjet állam­polgárnak névsorát, aki az NSZK börtöneiben van és haza­­telepítését kéri. Az ENSZ épülete előtt hivatalosan felvonták az új tagállamok lobogóit Newyork (MTI). Mint arról az AFP francia hírügynökség jelentése beszámol, Newyork­­ban az ENSZ épülete előtt pén­teken hivatalosan felvonták az ENSZ 16 új tagállamának lo­bogóját, amelyek a jövőben ál­landóan­ ott lengnek a többi 60 tagállam zászlói mellett. A­­ zászlófelvonás alkalmából ünnepséget rendeztek, amelyen Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára mondott beszédet. Hammarskjöld a többi között ki­jelentette: „az egymás mellett lévő zászlók azt jelentik, hogy az­ államok különbözősége nem zárja ki a testvériséget és le­hetséges együttesen’ építeni a Világot ahelyett, hogy azt há­borúval elpusztítanánk.“ Az ünnepség alatt az új tag­államok képviselői az árboc­ok tövében helyezkedtek el. Ham­marskjöld elvonult a képvise­lők előtt és mindegyikkel kezet szorított. Eközben felvonták az új tagállamok lobogóit. TOLNAI NAPLÓ Március 15-én Londonba érkezik G. M. Malenkov London (MTI). Hírügynökségi és rádiójelentések szerint Lon­donban hivatalosan közölték, hogy március 15-én az angol fő­városba érkezik G. M. Malen­kov, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa Elnökének helyettese, a villamoserőművek minisztere. G. M. Malenkov egy szovjet villamosmérnök küldöttség élén az angol villamossági központ vendégeként érkezik Londonba. Megfeszített erővel folyik a védekezés a gátakon — társadalmi segítség az árvíz sújtotta lakosságnak Tolna megyében továbbra is kemény küzdelem folyik a je­ges árral. Szombaton a robban­tó alakulatok tevékenységének eredményeként nagyobb hasá­bok váltak le a Duna jégtömbjé­ből. A vízszint azonban állan­dóan emelkedik, óránként átlag 2 cm-es növekedést mutatott szombaton. A Dunán képződött jégtorlasz miatt rendkívül meg­duzzadt a Sió vize és szombat­ra virradóra, Szekszárd fölött, a régi és új 6-os számú főköz­lekedési út között átszakította a gátat. Ezért a Duna-szaka­­s­zon folyó védelmi munkák fo­kozása mellett,­­ a Sió északi partjának megerősítése az egyik legfontosabb feladat. Sok­száz polgári gyalogmunkás és nagyszámú honvédség, kocsi és dömper dolgozik itt is az áradat megfékezésén. A veszélyeztetett területekről kiköltöztetett családokat meleg szeretettel fogadják be házaik­ba azok a dolgozók, akiknek otthona biztonságban van. A szükségszállásokban (kultúrott­­honok, iskola s egyéb középü­let) ideiglenesen elhelyezett­­ családok gyermekeit az MNDSZ asszonyok veszik pártfogásuk­ba és gondoskodnak részükre meleg helyiségről saját ottho­naikban. Szekszárdon például csaknem 30 kitelepült gyerme­ket fogadtak be az MNDSZ­asszonyok; Teszler Vendelné, Péterbencze Istvánné, Hucker Ferencné 2—2, Baka Jánosné 1 árvízsújtott gyermekkel osz­totta meg otthonát.. Az árvízzel veszélyeztetett községek és a védelmi munká­sok ellátásáért sorompóba állt a kereskedelem. A Megyei Ta­nács Kereskedelmi Osztálya és a MÉSZÖV igazgatósága éjjel­nappal szolgálatot tart és a be­jelentéseknek, kéréseknek azon­nal eleget tesz. A Megyei Ta­nács Kereskedelmi Osztálya Dunaföldvár és Báta között 12 közétkeztető konyhát állított fel. Bírósági hírek A dunai árvíz megakadályo­zása érdekében az emberek százai, ezrei mennek ki gátakat emelni. Minden becsületes em­ber segít ebben a munkában, azonban megyénk területén van­nak olyanok, akik megtagadják ennek a fontos és közérdekű feladatnak a teljesítését. Oláh József dunaszentgyörgyi kulák például nemcsak, hogy nem ment el, de még másokat is le­beszélt arról, hogy a gátak meg­erősítésénél segédkezzenek. — Soós János bölcskei kulák ugyancsak megtagadta, amikor felszólították arra, hogy segít­sen a gátak emelésében. Ezért a paksi járási ügyészség letar­tóztatta a nevezetteket. Két sógor nyúl — Elbeszélés — A két sógor — Varga Sándor és Lázár Péter — arról neveze­tesek,­­ hogy nagyon kedvelik egymást, mindenben egyetérte­­nek és mindketten kedvelői a bornak. Nagyon szeretik az ita­lokat és legalább annyira sze­retnek vadászatra járni. A mi­nap is már kora reggel felsze­relték magukat puskával, háti­zsákkal s egy egész napra való élelemmel. Persze menetközben semennyi pénzért sem kerülhették el a vendéglőt. Azt tartják, hogy nem is vadász, aki száraz torok­kal akar vadat lőni. Megnedve­sítették a garatot néhány fél­deci jó erős törkölypálinkával, s­ mire felértek a dombra, már­ a hatását is érezték, táncoltak előttük a fák. Megpillantják az első nyulat, úgy látszik keresztezni akarja előttük az utat. — Majd én lerepítem — szól Varga sógor. Vállához emeli a puskát, céloz, de mindjárt le is engedi. —Te Péter sógor, az isten­nyiláját, én elhagytam a cél­gömböt. — Dehogy’ veszítetted el, hi­szen ott van, csak nem látod. Ejnye, ejnye sógor, neked nem kellett volna az utolsó föl­deci. Míg a két sógor ezen disku­­rál, a nyúl már a második dom­bon nyargalászott. Amikor meglátták a követke­ző nyulat, Péter sógor már előre szólt: — Te csak maradj nyugodtan majd én, én még jobban látok. Addig igyál egyet. — Ezzel a kezébe nyomott egy kis fias­kót, amit még a kocsmában megtöltötte. Vállhoz feszíti a puskát, céloz s amikor a nyúl lőtávolságra érkezik, meg­húzza a ravaszt. Egy tompa kettyenés és utá­na Péter sógor káromkodása: — Hogy az a mennydörgős menykő csapjon bele ... Csü­törtök ... Nem sült el. . . No, de sebaj, kicserélem... — Fel­nyitja a zárt, akkor derül ki, hogy nem­­ is volt megtöltve, — rpert arról megfeledkeztek mind a ketten. Természetesen nem szalad minden percbe cső elé vad. A két sógor is jó ideig barangol és legfeljebb messziről látnak a szántáson szaladó nyulat, de arra nem érdemes­ pazarolni a töltényt. Közben leülnek ebé­delni is. Varga a kenyeresken­dő után előhúz egy pintes üveg bort: — Péter sógor, ezt meglepe­tésnek szántam az ebédhez. Amíg ki nem ürült az üveg, fel sem keltek a fa alól. Köz­ben kezdett szürkülni az égbolt? ■— Ha akármi is lesz, nem me­gyünk haza üres kézzel. Áldo­mást iszunk estére. Amikor már kezdett egyszí­nűvé válni a határ, megpillan­tanak egy fekete pontot. Még azt is megállapították róla, hogy mozog ... — Ez a hátizsákba kívánko­zik — súgnak össze és elha­tározzák, hogy egyszerre lőnek mint a ketten, ami biztos, az biztos. Hason csúszva igyekez­nek közelebb kerülni a kisze­melt­ áldozathoz mind a ketten egyszerre céloznak és lőnek. A feketeség nem mozdul. — Ugy­e megmondtam, hogy nem megyünk haza üresen és áldomást iszunk. — Az áldozat­hoz szaladnak, de kiderül, hogy egy mezsgyekarót lőttek meg... — Ez az átkozott sötétség — sóhajtoztak, de aztán Péter fel­ocsúdik a mérgelődésből.’ —­ Sógor, nyulat nem fogtunk, de azért megisszuk az áldo­mást. — Hogyan, hisz nincs egy elátkozott krajcárunk se? — Ne törődj vele, bízd csak rám. A falu szélén mindjárt bezör­getnek az özvegy Juli nénihez. Péter sógor megy elől. — Hozzon bort, de a jobbik­ból. Nyulat adunk érte. Ott lóg kint a tarisznyában a szegen, nem hoztuk be a melegre. Juli néni kap a jó üzleten, szorgalmasan töltögeti a bort, még kínálja is­ őket. A jó bor jókedvet ad. Kitalál­ták azt is, hogy jó lenne elhív­ni a Lajos cigányt a falu szélé­ről, mert hegedűszó nélkül nem áldomás az áldomás. Juli néni el is hívta. — Ide figyelj Lajos, most úgy húzd, hogy nyulat akasztunk a vonódra. Érted? Ott lóg kint a szegen a tarisznyában. A nagy mulatozásnak csak­hamar híre futott a faluban. Eljutott Vargáékhoz és Lázá­­rékhoz is. De hozzájuk már úgy vitték a hírt, hogy akkora zsákmánnyal tértek haza az emberek, hogy nem is tudják hova tenni. A két sógorasszony mindjárt felvette a jobbik ru­háját, mert ilyenkor illik el­menni az emberek elé. Még pénzt is vittek magukkal, mert ha már ilyen szerencsésen va­dásztak az emberek, hadd le­gyen bő áldomás. A két sógor már alig bírt megülni a széken, de mégis körülcsókolták őket. Csakhogy egyszer már volt értelme a vadászatnak. Péter sógor a cigányra mutat: — Húzd el az asszonyok nó­táját is, hadd legyen nekik is áldomás. Ismered azt, hogy „Leégett a juhász nádfedeles háza.. És ekkor rohant be az özvegy Juli néni a kifordított hátizsák­kal a kezében pulykamérgesen: — Hogy a mennykő üssön kentekbe, abba a furfangos eszükbe. Nem fogtak maguk még mezei egeret, sem ... A kenyeres kendő van a zsákban, nem nyúl. Hogy az á ... BODA FERENC. 1956. MÁScM­­ íl. A KÜLPOLITIKA HÍREI Berlin (MTI). Hasszán Ibra­him, egyiptomi államminiszter, aki, az Egyiptomi Köztársaság kormányküldöttségének élén részt vett a Lipcsei Nemzetközi Árumintavásáron és beható gaz­dasági tárgyalásokat folytatott a Német Demokratikus Köztár­saság képviselőivel, csütörtökön Nyugat-Németországba utazott. Hasszán Ibrahim pénteken meg­beszélést tartott Erhard nyugat­német gazdasági miniszterrel. Az egyiptomi államminiszter a sajtó képviselői előtt kijelentet­te, hogy Egyiptom a német kér­désben a semlegesség álláspont­jára helyezkedik és ezért kész megerősíteni gazdasági kapcso­latait mindkét német állammal. * Berlin (MTI): Erich Ollenha­­uer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke a Politika című ju­goszláv lapnak adott nyilatko­zatában kijelentette, hogy „Pineau francia külügyminisz­ter, Gronchi olasz köztársasági elnök és angol munkáspárti kö­rök legutóbbi feltűnést keltett kijelentései azt mutatják, hogy a nemzetközi porondon már megindult a nagy vita a meg­merevedett politikai frontok feloldásáról. Meggyőződésem, hogy a nyugat és kelet­ közötti megbeszélések ma több sikerrel kecsegtetnek, mint a külügy­miniszterek genfi értekezlete idején.“ * * Moszkva (TASZSZ): Vincent Auriol, volt francia köztársasá­gi elnök, feleségével és kísére­tével március 9-én Sztálingrád-U­­­hói repülőgépen visszautazott Moszkvába. A repülőtéren a sztálingrádi politikai és társa­dalmi élet kiemelkedő szemé­lyiségei búcsúztatták a francia vendégeket. Március 9-én M. Oejean, moszkvai francia nagykövet ebédet adott Vincent Auriol tiszteletére. Az ebéden szovjet részről N. A. Bulganyin, K. J. Vorosilov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, N. A. Mihajlov, A. A. Gromiko és a szovjet politikai élet más vezető személyiségei voltak je­len.* Berlin (MTI): A bonni par­lament költségvetési és had­ügyi bizottsága pénteken együt­tes ülésen jóváhagyta a nyu­gatnémet NATO-csapatok meg­szervezésére kidolgozott ütem­tervet. Ezzel Blank hadügyminiszter felhatalmazást kapott arra, hogy 2875 tisztet, valamint 17 122 altisztet és közkatonát azonnal felvehessen a nyugat­német hadseregbe. * Newyork (MTI). Az AFP hír­­ügynökség jelentése közli, hogy amerikai egyházi személyiségek 9 tagú csoportja­ indult el New­­yorkból pénteken repülőgépen a Szovjetunióba kéthetes lá­togatásra. Az amerikai egyházi szemé­lyiségek a Szovjetunióban kü­lönböző egyházi vezetőkkel ta­lálkoznak. Róma (MTI).­­ Olaszországot pénteken újabb hideghullám árasztotta el — jelenti az AFP hírügynökség. A hideghullám azokat a vidé­keket sújtja, ahol néhány napja­­ már tavaszi enyhe időjárás ho­nolt, így az Abruzzók vidékét, Calabriát, Apuliát és Szicíliát. Az Abruzzókban 15 órája ha­vazik. . Az Ármány és Szerelem bemutatójáról A Bonyhádi Járási Kultúr­­ház Vörösmarty színjátszó cso­portja nemrég mutatta be Schil­ler: Ármány és Szerelem c. drá­máját. Az együttes három hó­nappal ezelőtt határozta el, hogy a nagy német drámaíró és költő művét színpadra vi­szik. A hosszú téli estéken fárad­ságos munkával készültek a szereplők és r­endezők az elő­adásra, melyen megmutatko­zott, hogy igyekezetük nem volt hiábavaló. Bonyhád közönsége három estén ünnepelte a sze­replőket és adózott a 151 évvel ezelőtt elhunyt írónak. Schiller művei a német nép érzéseit fe­jezi ki. S hogy mi megismertük Schilleren keresztül a német népet, ebben nagy szerepe van az együttes nagysikerű előadá­sának. Az Ármány és Szerelem ben Schiller azokat az erőket mutatta meg, melyek hivatva vannak, illetve­­ voltak arra, hogy a haladás élére álljanak. Lujza polgárleányt és Ferdi­­nándot, a nagyhatalmú minisz­ter fiát Schwarcz Jolán ■ és Sallai Zoltán alakították. Jel­lemábrázolásukkal, s játékuk­kal nagy tetszést arattak a kö­zönség előtt. Szerepüket meg­alkuvás nélküli harcosság jel­lemezte, mely ma is példát mutat a haladást gátló erők elleni harcban. Von Walter miniszter alakításában Potyon­­di Sándor, Vurn szerepében Link Jakab, Kalb udvarmester szerepében pedig Kovács Péter tűnt ki igen jó alakítással. Miller muzsikust, Lujza apját Csima József alakította, a tőle megszokott átéltséggel. Lady Milford jellemét és rajta ke­resztül osztálya felfogását Né­meth Zoltánná tolmácsolta nagy sikerrel. Az öreg lakály szerepében pedig Németh Zol­tán nyújtott maradandó él­ményt a közönségnek. Dicséretet érdemel Szűcs Ala­dár a darab rendezője, aki fá­radságos és nehéz munkával megrendezte a darabot, s a kul­­túrház vezetőségét, akik szintén nagyban hozzájárultak a darab sikeréhez. A bonyhádi közönség figyeli a kultúrcsoport munkáját, s várja, hogy ezután is hasonlóan jól megrendezett és kidolgozott darabokkal lépnek a színpadra. , B. K. Csak röviden... A könnyebbik megoldás A közeljövőben újabb három hónapos párttitkárképző tanfolyam indul a megyében azzal a céllal, hogy elsősorban az üzemek és hivatalok­ részére segítse a pártmunkában kevéssé jártas titkárok, és vezetőségi tagok nevelését. Ahhoz, hogy eredményes legyen a tanfolyam, mindenekelőtt az kell, hogy a járási pártbizottságok kellő létszámú titkárt és vezető­ségi tagot küldjenek a tanfolyamra. Ezzel a résszel azonban már keveset törődik egyik-másik járási pártbizottságé mint a gyönki, bonyhádi és szekszárdi. Azt azonban nem lehet mon­dani, hogy semmit sem tesznek, mert azért „találtak“ egy megoldást, amely nem is nehéz és látszatra eredményes is: igyekeznek összeszedni a KTSZ-ekből lehetőleg minden párt­­vezetőségi tagot, hogy jelenthessék: „teljesítettük a keretszá­mot.“ Azzal már keveset törődnek, hogy olyan jelentős üze­mekből, mint a Simontornyai Bőrgyár, Tolnanémedi Kender­gyár és még egy egész sor fontos üzemből és hivatalból egy pártvezetőségi tagot sem javasoltak a titkárképző tanfo­lyamra. Az igaz, hogy ez könnyebb, de ugyanakkor rosszabb megoldás is, mert nehezen hiszi el valaki, hogy csak a ktsz­­ekben kell erősíteni a pártszervezeteket.

Next