Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-03 / 80. szám

1956. ÁPRILIS 3. (Folytatás az 1. oldalról.) A Központi Vezetőség márci­usi határozata óta a megyei pártbizottság vezetésével ér­tünk el eredményt a párt belső életében megnyilvánuló hiá­nyosságok felszámolásában. Ennek következtében pártszer­vezeteinkben erősödött a párt­demokrácia, a pártfegyelem, van javulás a vezetés színvona­lában. Javult a kollektív ve­zetés, mert ma már elmondhat­juk, hogy alabszervezeteinkben rendszeresebb a vezetőségi ülé­sek megtartása, a tavin ülése­ket pedig ma már minden hó­napban rendszeresen megtart­ják. Már jobban érvényesül a bírálat, önbírálat pártunk e leghatásosabb fegyvere. Értünk el eredményeket a személyi kultusz elleni harcban is. Azonban eredményeink mel­lett a kollektív vezetésben még mindig több komoly hiányos­ság mutatkozik, amelynek­­ ja­­vítása pártmunkánk legfonto­sabb feladata. Még nem talál­tuk meg a megfelelő formáját annak, hogy a pártbizottság tag­jait sokoldalúan tájékoztassuk a megye fontos gazdasági, poli­tikai és kulturális kérdéseiről. Ezek a hiányosságok még in­kább fennállnak a járási és községi pártbizottságoknál. Hruscsov elvtárs a XX. kong­resszuson igen élesen bírálta, hogy a pártfunkcionáriusok ke­veset vannak kint a területe­ken, ez igen élesen megmutat­kozik még a mi munkánkban is. A XX. kongresszus igen fon­tos tanulsága tehát a párt­munka megjavítása terén, hogy a pártfunkcionáriusok munkájában az eddiginél sok­kal inkább konkrét gyakor­lati, gazdasági feladatok vég­rehajtására kell fordítanunk tevékenységünket. Ez nem szabad, hogy azt jelent­se, hogy most már félredobjuk az elvi kérdésekkel való fog­lalkozást és a magunk politikai szakmai képzését, és kifutó módjára minden cél és szerve­zettség nélkül futkossunk a te­rületen. Hanem azt, hogy meg­szívleljük a kongresszus idevo­natkozó megállapításait, emel­jük a vezetés színvonalát, és nemcsak politikailag, hanem szakmailag is képezzük magun­kat. Ezután arról beszélt Győré elvicérs, hogy az agitációs és propaganda munkának is elsősorban a gazdasági felada­tok megoldására kell irányul­nia, hogy megmutassa, ho­gyan kell az új életet felépíteni. A mi pártoktatásunk is sok esetben távol áll az élettől, és a gyakorlati gazdasági kérdések­kel foglalkozik legkevesebbet. Tovább kell javítani a tömeg­szervezetek pártirányítását, hogy szélesedjen pártunk tö­megkapcsolata. Különösen ki­emelte Győre elvtárs ezen a te­rületen a tanácsok, a DISZ és a Hazafias Népfront bizottságok­kal való foglalkozást. — Ha a XX. kongresszus ha­tározatait alkotólag felhasznál­juk mindennapi munkánkban — mondotta befejezésül Győre elvtárs —, akkor megvan min­den biztosíték ahhoz, hogy pár­tunk Központi Vezetőségének határozatait eredményesen fog­juk végrehajtani. E nemes cé­lok érdekében kell mozgósítani megyénk összes kommunistáit, összes dolgozóit, helytelen nézetek alakulnak ki ezzel kapcsolatban. Megnéztem a felsőnyéki tsz helyzetét a ter­vezés szempontjából. Megtervez­ték a szarvasmarhafejlesztést, de nem terveztek takarmányt. Ha nem lesz takarmány, hogyan lesz hozam? Javaslatot tettem ezzel kapcsolatban, amit elfogad­tak és módosították a tervet. A termelőszövetkezetek meg­szilárdítása szempontjából döntő fontosságú kérdés, hogy a tsz gazdaságilag kiegyensúlyozott legyen. Ha egy tsz gazdasági helyzetét meg tudja szilárdítani, ez vonzó a kívülállók felé és ez a meggyőzés legjobb alapja. Te­hát az a javaslatom a Párt Me­gyei Bizottsága felé, hogy ami­kor egyes gazdaságokat értékel­nek, ne azt nézzék, hogy a tehén mennyit ad hanem azt, hogy egy holdra mennyi hús, tej jut. Vé­gezetül annyit: termelőszövetke­­zetünk is azon lesz, hogy a ta­vaszi munkákat sürgősen elvé­gezzük. Nem fogunk ünnepelni addig, míg az összes tavaszi a földbe nem kerül. A megyei pártaktíva ülése fs vita A beszámolót élénk vita kö­vette. Számos elvtárs mondotta el véleményét a XX. kongresszus anyagának felhasználásával, a beszámolóval és az abból adódó feladatokkal kapcsolatban. Rugisztin Imre elvtárs a biritói állami gazdaság párt­titkára felszólalásában elmon­dotta, — sokat kaptunk a mai aktívan ahhoz, hogy a XX. kon­gresszus anyagát helyesen alkal­mazhassuk a mi viszonyainkra. —A továbbiakban a mezőgazda­ság előtt álló megnövekedett fel­adatokról, a háromszázalékos ter­méshozam növeléséről beszé­l. A Pártcsoport értekezleten meg­beszéltük a tavaszi munkákkal kapcsolatos feladatokat és úgy fogtunk a munkához, hogy mi­ előbb befejezzük az ősziek fej­­trágyázását, a vetést. Lelki,­ ver­seny bontakozott ki a gazdaság­ban annak érdekében április 4. tiszteletére. Úgy érzem — foly­tatta — hogy amikor a termés­hozam növeléséről beszélünk — a mi gazdaságunkban is — nem elemezzük eléggé azokat a hibá­kat, amelyek sok esetben aka­dályozzák, hogy amit megter­­meltünk be is takarítsuk. A to­vábbiakban — bírálta a felsőbb szervek ellenőrző munkáját majd így folytatta. — A XX. kon­gresszus tanulsága és pártunk márciusi határozata alapján ne­künk párttitkároknak is sokkal erélyesebben kell harcolnunk, hogy a magunk területén rendet teremtsünk. Péti János elvtárs, a Megyei Pártbizottság tagja a tamási Vörös Szikra Tsz elnö­ke felszólalásában többek között a hozamok növelését vetette­ fel. — Igen nagy feladat vár terme­lőszövetkezeteinkre — mondotta — az egy holdra eső hozamok növelése tekintetében. Nézetem szerint az nem minden, ha kimu­tatjuk, hogy egy termelőszövet­kezetnek 600 holdja van 12 te­hene, s elér 5 liter fejési átlagot. Úgy kell nézni a kérdést, az adott tsz-ben az egy holdra eső hozam mennyi. Termelőszövetkezeteink és mezőgazdaságunk fellendítésé­nek alapvető feltétele, hogy össz­hangban legyen az állattenyész­tés emelkedő színvonala a nö­vénytermesztéssel. Ha a növény­­termelés nem ad biztosítékot az állattenyésztés számára, akk­or­­az állattenyésztés nem tud meg­felelő talajerő utánpótlást bizt­o­sítani. Arra szeretnék rámutatni, hogy egyes helyeken milyen TOLNAI NAPLÓ Lőrincz József elvtárs, a Központi Vezetőség mezőgazdasági osztályának vezetője felszólalása bevezetőjében be­szélt azokról a fontos feladatok­­ról, amelyeket az ipar és mező­gazdaság területén meg kell ol­danunk. Különösen részletesen beszélt, mivel Tolna megye fő­leg mezőgazdasági megye, a mezőgazdaság területén adódó feladatokról. Beszélt az elhúzódó tél, az árvíz, a talajvíz okozta nehézségekről, amelyeket le kell küzdeni, és beszélt azokról a meglévő előfeltételekről is, amelyeknek segítségével a ne­hézségeket le tudjuk küzdeni, s a mezőgazdasági termelés 3 szá­zalékos emelését megyénkben is meg tudjuk valósítani. Ilyenek a jobb talajnedvesség, a lényege­sen nagyobb gépi erő, s az, hogy mennyiségileg és minőségileg is jobban el vagyunk látva vető­magvakkal, mint az elmúlt év tavaszán. — Természetesen ahhoz — mondotta többek között — hogy ezen tényezők megfele­lően érvényesüljenek, ahhoz az kell, hogy a fentebb eml­­tett ellenhatókat lekü­zdjük, az őszi elmaradást bepótoljuk és nem utolsó sorban, hogy a párt időben és helyesen moz­gósítsa a Tolna megyei párt­tagokat is e nehézségek leküz­­désére az ezévi feladatok megvalósítására. Hiba lenne azonban ha e nehéz feladatok megoldása során a fe­lelősséget jobban érző párttagok­ mellett a pártonkívüliek lelkes munkájára nem építenének job­ban, mint az elmúlt időben. Részletesen beszélt Lőrinc­­elvtárs Tolna megye szövetkezeti mozgalmáról és a termelőszövet­kezetek néhány kérdéséről is. A fejlesztéssel kapcsolatban meg­állapította, hogy a tervek el­ké­szítése és egyéb munkák miatt elterelődött a figyelem arról, hogy a megye termelőszövetkezeti tagságának nagy része például még ma is eléggé magába zárkózott és csak kevés terme­­lőszövetkezetnél sikerült, mint például a tamási Vörös Szikra, vagy a paksi Vörös Csillag Tsz-nél a tagságot mozgósí­tani az agitációs munkára. Arról is beszélt Lőrin­cz elvtárs, hogy a fejlesztési munka érde­kében ki kell szélesíteni az egyé­nileg dolgozó parasztok termelő­­szövetkezeti látogatását. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a me­gye párt és állami szervei az eddigieknél nagyobb gondot for­dítsanak az alacsonyabb típusú termelőszövetkezeti csoportok segítésére. A megszilárdítással kapcsolat­­ban a következőket mondotta. Ezzel ezért kell külön gonddal foglalkozni, mert valamennyiünk előtt ismeretes, hogy egyben a további számszerű növekedés alapjairól van szó. Éppen ezért a termelőszövet­kezetek számszerű fejleszté­sével egyidőben nagy gondot kell fordítani azok gazdasági és politikai megszilárdítására Itt elsősorban a fő figyelmet az újonnan alakult és a nagyobb mértékben megnövekedett ter­melőszövetkezetek megerősítésé­re kell fordítani. Részletesen be­szélt Lőrincz elvtárs az állatállo­­mány növelésének és az építke­zések meggyorsításának fon­tosságáról, majd hozzá­szólását a következő sza­vakkal fejezte be. Most tehát arra van szükség, hogy a nagy feladatokat megoldani képes erőkkel a XX. Kongresszus szel­lemében tovább növeljük a ter­melést, újabb sikereket érjünk el a mezőgazdaság szocialista átszervezése terén. Egri Gyula elvtárs, a Központi Vezetőség titkára felszólalásában a következőket mondotta Ez a mai aktíva értekezlet amit a Központi Vezetőség ha­tározata értelmében tartanak meg, azt hiszem igen eredmé­nyes munkát végzett. Megmu­tatja ez az aktíva értekezlet, hogy megértették a XX. Kong­resszus jelentőségét és az ott felemlített kérdéseket. Persze nem olyan értelemben, hogy ma már minden világos min­denki előtt, hanem olyan érte­lemben mondom ezt, hogy min­denki érzi, nagy dolog történt a XX. kongresszuson és azt is érti, hogy az, ami a XX. kong­resszuson történt nemcsak a Szovjetunió Kommunista Párt­ja, hanem a mi pártunk és az A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága beszámolójában Hruscsov elv­társ arra utalt, hogy ez a kong­resszus a legjelentősebb Lenin elvtárs halála óta. Akik a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak történetét tanulták azok tudják, hogy igen jelentősek voltak a kongresszusok Lenin halála után is. Hogy a XX. Kongresszus Lenin halála óta a legnagyobb jelentőségű kong­resszus, és hogy így nevezik, az sok dologból tevődik össze. A egész világ munkásosztálya szá­mára óriási horderejű volt. Azt hiszem, ezt kell nem utolsó sorban hangsúlyozni. Megértette a pártaktíva azért is, mert az elvtársak bátran bí­rálták a pártszervezetek, a me­gyei pártbizottság és a központi szervek munkáját. Azt hiszem, az első lépéseket megtettük ah­hoz, hogy egészséges, pártszerű kritikus légkör alakuljon ki Tolna megyében a pártszerve­zetekben, ami forrása lehet az alkotó, a jobb munkának. Ezt a szellemet kell továbbfejlesz­teni ezután is, vigyázzanak rá az elvtársak, mert ez a biztosí­téka a jövő sikereinek. legalapvetőbb az, hogy Lenin halála óta most teremtették meg a lenini pártvezetést, he­lyesebben állították vissza a pártról szóló lenini normákat, melyeket Lenin halála után Sztálin hibájából megsértettek, s amely ennek következében komoly hibákhoz vezetett. A pártélet lenini normáinak vis­­­szaállítása a Szovjetunió Kom­munista Pártjának óriási sike­rek forrását jelentette. Ami megmutatkozott Sztálin halála után eltelt években. Sztálin ha­lála óta a Szovjetunió Kom­munista Pártja kollektíven ve­zet. Nézzük meg, mi ennek a vezetésnek az eredménye? Vegyük elsősorban a gazda­sági sikereket. Senki sem ta­gadhatja, hogy a Szovjetunió­ban az utóbbi években óriási lépéseket tettek előre a gazda­sági sikerek kivívása érdeké­ben. Ez a vezetés képes volt ar­ra, hogy bátran feltárja, hol tart a Szovjetunió a technika fejlődésében, hogyan viszonyul a Szovjetunió ipara a kapita­lista iparhoz és bátran meg merte mondani, hogy a Szov­­­­jetunióban lévő ipari vezetés megcsontosodott, és gyors in­tézkedésre van szükség. Ezt­ Sztálin idejében nem lehetett­­ megtenni. Ebben az időben a szovjet gazdasági vezetők igen el voltak telve a sikerektől és nem látták, hogy jóllehet óriá­si az eredmény, amit a Szovjet­unióban elértek, de mégis sok­kal tovább lehetett volna men­ni, ha nem bizakodtak volna el és bátran tárták volna fel a fogyatékosságokat. Nem véletlen, hogy most olyan fontos kérdéssé vált a technika fejlesztése, a techni­kai színvonal fejlesztése. Tanul Miben áll a XX. kongresszus jelentősége ? 3 nak a fejlett módszerekből, ál­talánosítják a technikai módsze­reket, de fejlesztik módszerü­ket nemcsak a saját tapasztala­taik, hanem a népi demokrá­ciák tapasztalatai és a kapita­lista országok tapasztalatai alapján is. A kapitalizmust túlszárnyal­ják és elhagyják, ha a kapita­lista országokban bevált jó módszereket is elsajátítják és azokat is túlhaladják. Termelé­si eredményeket csak fejlettebb munkamódszerekkel lehet el­érni. Megelőzni a kapitaliz­must, nemcsak azt jelenti, hogy tömegében többet termelni, hanem magas színvonalon ter­melni és gyorsabban termelni. Hasonlóan bátran nyúltak a mezőgazdaság kérdéséhez is. A Szovjetunió fejlett mezőgazda­sággal rendelkezik, de sok te­kintetben azelőtt hibát követ­tek el, s ezt most bátran vetet­ték fel s ezzel gyorsították a mezőgazdaság fejlődését. Bátran vetette fel a Szovjet­unió Kommunista Pártja Sztá­lin halála után a felső állam­rend demokratizmusának kér­dését. A törvények betartása terén a személyi kultusz, a bü­rokratikus vezetés komoly hi­bákhoz vezetett. Ebben a kér­désben szintén bátran lépett fel a Szovjetunió Kommunista Pártjának kollektív vezetése és óriási lépéseket tett előre, egy sor hibát hozott helyre. Komoly sikerei vannak a Szovjetunióban ennek a veze­tésnek a diplomácia terén. Is­meretes mindenki előtt, Bulga­­nyin és Hruscsov elvtárs indiai útja. Most készülnek Angliába és meggyőződésünk, hogy ez az utazás hozzá fog járulni a Szov­jetunió diplomáciai sikereihez, ahhoz, hogy a Szovjetunió te­kintélye befolyása, ereje a jövőben még inkább megnöve­kedjenek. Összevetve: a gazdaságban, az államrend megszilárdításá­ban ez a vezetés, a Szovjet­unió Kommunista Pártjának kollektív vezetése, óriási sike­reket ért el. A legfontosabb kérdésekhez is bátran nyúltak hozzá és ez a biztosítéka a to­vábbi sikereknek. A vitában felszólalt még Szlacki József elvtárs, a Me­gyei Pártbizottság tagja, a ta­mási gépállomás igazgatója, Laskai József elvtárs, Papp Ká­roly elvtárs, a tamási járási pártbizottság első titkára, Szü­gyi Elek elvtárs, a Megyei Párt­bizottság titkára, Eigner György, Tolna község pártbi­zottságának titkára, Tuza Sán­­dorné elvtársnő, zombai tsz párttitkár, Rácz Antalné, a nagydorogi gépállomás párt­titkára, Tuska Pál elvtárs, a Megyei Pártbizottság tagja, a Megyei Tanács elnöke és Har­riet József elvtárs, a tengelici Petőfi Tsz párttitkára. Győri József elvtárs összefog­lalójában ismételten hangsú­lyozta: ez a mai aktíva értekez­let igen jelentős az egész me­gye szempontjából. Célkitűzé­seink valóra váltása az egész megye párttagságától függ. Eh­hez ad segítséget, erőt, a XX. kongresszus anyagának meg­ismerése, alkotó alkalmazása. A megyei pártaktíva ülés az Internacionálé eléneklésével ért véget. Üzembe helyezték a Bonyhádi Zománcgyár új zománcozó csarnokát 1953-ban kezdték építeni a Bonyhádi Zománcgyár új zo­máncozó csarnokát, amely 7 millió forintos költséggel most készült el. Az új üzemrész a bonyhádi gyárat az ország leg­korszerűbb zománcgyárává változtatta, ahol teljesen áttér­hettek a szalagrendszerre.­­ A savazás, az alapzománcozás és színzománcozás gépesítése, a nehéz fizikai munkától mente­síti a dolgozókat, az új gyár­tási eljárások ugyanakkor nem­csak a minőséget javítják, ha­nem növelik a munkások jöve­delmét is. Az új zománcozó csarnok tel­jes kapacitással hétfőn délben kezdte meg működését s az első napon 50 mázsa különböző edény került ki az új üzem­részből. Az új zománcozó első készítményeit a gyár külön jel­zéssel,, „Az új zománcozócsar­nok első gyártmánya“ felirat­tal látta el. A Bonyhádi Zománcgyár az új üzemrész megindulásával az idén már 50 százalékkal tud többet gyártani, mint eddig. Hírek a dombóvári üzemekből Cementipari Vállalat A dombóvári üzemek közül elsőnek a Cementipari Válla­latnál határozták el, hogy az árvízkárosultak megsegítésére külön­ műszakot tartanak. Az elvtársi segíteni akarás gyönyö­rű példáit mutatták meg az üzem dolgozói, amikor vasár­nap már kora hajnalban meg­kezdték az árvíz-műszakot.­­ Annyi épületelemet, mozaikla­pot gyártottak, amennyiből öt konyhát lehet burkolni és tíz falusi ház mennyezetét és tető­­szerkezetét összeállítani. Jó munkát végzett Porkoláb László vasbetonszerelő brigád­ja, amely már 10 százalékkal teljesítette túl havi tervét, a Horváth, Kovács és Vátonyi szállítóbrigád, akik 16 vagon árut raktak be az árvízi mű­szakban. De lehetne sorolni a többi brigádot, adminisztratív és műszaki dolgozókat is, akik példamutatóan vették ki részü­ket az árvízkárosultak megse­gítésében. A cementipari üzem dolgozói, az árvízműszak alatt elért keresetük — közel nyolc­ezer forintot­­ — az árvízkáro­sultak megsegítésére ajánlották fel. A Vasipari KTSZ-ben a szövetkezet összes dolgozója részt vett az árvízműszakban. — Különösen szép eredményt ért el a lakatosrészleg, e részleg dolgozói összesen 960 forint ér­tékű munkát végeztek, Pápai József elvtárs például 100 fo­rint keresetet ért el. A kovács­részlegnél Újvári Ferenc szin­tén 100 forintot, a festőrészleg­nél Horváth József 86 forintot keresett az árvízműszakon. A KTSZ dolgozói így 5185 forin­tot ajánlottak fel — mint az ár­víz-műszak eredményét — az árvízkárosultaknak. A MÁV Fűtőháznál az árvíz-műszakban sokkal jobb eredményeket értek el, mint a hónap bármely más napján. Tíz vasúti kocsi kis- és nyolc ko­csi nagyjavítását végezték el. Nagy része volt a kiváló ered­ményben Farkas József aszta­losnak és Molnár Béla ifjúmun­kásnak, akik több, mint 40 forintot kerestek, ezt ajánlot­ták fel az árvízkárosultaknak. EGRI.

Next