Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)
1956-04-04 / 81. szám
1956. ÁPRILIS 4. A kistormási díszesek Valamikor eleven kultúráiét volt a kistormási DISZ szervezetben. A sikerek sikerek után következtek, majd a sikersorozat folytatódott a tavaszi kulturális seregszemlén. Az összegyűjtött pénzből rádiót, függönyt vásároltak. Két éve történt ez. Azóta nem hallottunk róluk. A HIBÁK GYÖKERE A jól vezető és irányító fiatalok elkerültek a faluból, iskolákba mentek, sokan bevonultak katonának. Ott maradt a DISZ-szervezet, nem volt a fiatalok között olyan, aki kezében tudta volna tartani az irányítást. Ez az idő nem tartott sokáig. Két fiatal agronómus kerül a községbe. A tanács és a párt vezetői bíztak bennük, gondolták, hogy képesek a vezetésre. A fiatalok megválasztották a vezetőségbe Kertai és Majdik fiatalokat. Csalódtak bennük. Nemcsak, hogy nem volak képesek irányítani a fiatalokat, de egyenesen tönkretették a DISZ-t. SEGÍTETT A PÁRT Látva a pártszervezet a hibákat, a DISZ megsegítésére sietett. Kertait és Majdikot leváltották a fiatalok s helyükbe új vezetőket választottak. A DISZ titkár, Vallus József lett. Ő sem termett teljes egészében vezetésre, de a rábízott feladatnak becsülettel eleget tesz. A pártszervezet mellette áll és segíti, ha munkája közben nehézségekkel kell megbirkóznia. Vezetése alatt ismét felfelé ível a fiatalok munkája. Színdarabokat tanulnak, eljárnak rendszeresen a Petőfi iskolára. Naszvetter Lajos községi és Évinger Sándor tsz-párttitkár elvtársak mindenben segítik a fiatalokat. A községi tanács elnökével, Bozsó elvtárssal rendszeresen eljárnak gyűléseikre és ott a helyszínen segítik tanácsaikkal őket. Nagy Mihály csúcstitkár pedig a Petőfi iskola előadásain neveli, formálja a község fiatalságát. A pártszervezet segítségének eredményeképpen ismét a helyes útra tért a kistormási DISZ fiatalság. Rendszeresen folyik szervezetükben a politikai nevelő munka s emellett ismét sokat foglalkoznak a fiatalok a kultúrmunkával. KUCZMANN ERZSÉBET Fiatal óvónő. Nemrégen került a községbe, nemrégóta választották meg a DISZ-szervezet kultúrfelelősének. Bozsó elvtárs, a községi tanács elnöke úgy nyilatkozik róla, hogy ügyes, szorgalmas, szolid lányka, aki becsülettel ellátja a rábízott feladatot. Munkája nyomán jelentősen megváltozott a DISZ fiatalok kultúrmunkája. Igaz, hogy még most is sokszor megbántják önérzetében, de a község vezetői bíznak abban, hogy a fiatalság előbbutóbb meglátja benne a segíteni akarót. Három hónapja dolgozik ebben a beosztásban, s azóta nem múlt el ünnep, hogy a diszisták ne adtak volna műsort az ünnepélyen. Most a seregszemle alkalmából három egyfelvonásos színművet is betanultak: az ,,Átkáderozom a családomat“, „Az elfoglalt férj“-et és a „Tanyai történet“-et. Ezzel az utóbbival nemrégiben részt vettek Kölesden, a területi bemutatón. Nem éppen fényesen szerepeltek, de amit adtak a közönségnek, elég volt ahhoz, hogy részt vehessenek a járási bemutatón. A legközelebbi tervek: szerepelni akarnak április 4-én, majd május 1-én. S tanulják már Soós: Pettyes című színművét. Kuczmann Erzsébetet az a terv is foglalkoztatja, hogy a felbomlott táncszakkört újraszervezi, újabb fiatalokat von be, s eredeti megyei táncokat tanít be a lányoknak. ÚJRA A HELYES ÚTON Évek múltak el. A hibák javarésze már a múlté. A kistormási díszesek most ismét a helyes úton járnak, a helyes úton azért, mert elfogadták a párt segítő tanácsát, s mert olyan ember vette kezébe a DISZ- szervezet irányítását, mint Vallus József, s mert olyan ember irányítja a fiatalok kultúrmunkáját, mint Kuczmann Erzsébet. Hogy újra a helyes úton járnak a kistormási fiatalok, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy elhatározták egy ifjúsági park létesítését. Helyet kapnak ott a diszisták, az úttörők, az óvódások, de még az idősebbeknek is kellemes szórakozási lehetőséget nyújt majd. Ennek a parknak a létesítését jobbára társadalmi munkával végzik el a kistormási díszesek. Helyes ez az út. Csak így tovább. K. J. Megjelennek Garay válogatott versei A Megyei Könyvtár április hó végére megjelenteti a költő válogatott verseit. Az utóbbi évtizedekben majdnem feledésbement költő művei utoljára mintegy 3 évtizede jelentek meg, amelyből már-már alig pár példány található. Két és fél évvel ezelőtt a költő halálának 100 éves évfordulója alkalmából megemlékeztünk ugyan életéről és költészetéről, műveit azonban a nagyközönségnek nem sikerült megismernie. Szülőföldje lakóinak márpedig kötelességük, hogy megismerjék a múlt század reform és szabadságtörekvés harcosának, a hazaszeretet dalnokának verseit, hiszen egykor — a sors bárhová is vetette — ő is határtalan szeretettel fordult szülőföldje felé, s megénekelte a Martina tövében húzódó város és Sárköz történetét és haladását. A könyv körülbelül 160 oldalas terjedelemben életrajzi bevezetővel s 8 képpel (arckép, szobor és a szülőház képe, illusztrációk „Az obsitosához) jelenik meg. A kötet ára önköltségen aluli: fűzve 9 forint, műbőrkötésben 12 forint. A Megyei Könyvtár arra kéri a könyvre igényt tartókat, hogy a kiadványra jegyezzenek elő, mert korlátolt példányszámban került kinyomtatásra. A szülők elsősorban gyermekeik útján rendelték meg az iskolában. A vállalati kultúrfelelősöket ezúton is felkérjük, hogy a dolgozóik körében jegyeztessenek elő a könyvre, s azt legkésőbb április 10-ig küldjék meg a Megyei Könyvtárnak. Akinek ilyen módon nincs lehetősége előjegyezni, azok a Megyei Könyvtárnál is bejelenthetik igényüket. Kovács Antal Munkával ünnepelnek A Rajmádi Állami Gazdaság dolgozói azzal ünneplik felszabadulásunk 11. évfordulóját, hogy teljesítették felajánlásukat. A tehenészek vállalták a 8 literes istállóátlagot és ezzel szemben 10 literes fejési átlagot értek el. Az istállóátlag 8,5 liter, de a fejési átlaguk is túlszárnyalta felajánlásukat. A III. számú istállóban 10 literes istálló és 11 literes fejési átlagot értek el. Tegnap délután ünnepség keretében emlékeztek meg felszabadulásunkról: Lengyel Józsefné, a gazdaság párttitkára tartott ünnepi beszédet. Utána kultúrműsor volt és táncmulatság. Ma, a felszabadulás napján munkával ünnepelnek a gazdaság dolgozói: egy brigád Sióagárdra ment, segíteni az árvíz okozta károk helyreállítását, a többiek pedig vetik a tavasziakat. TOLNAI NAPLÓ Befejeződött ■ [UNK] a Szovjet Film Ünnepe A szocialista filmművészet, amely művészi realitásával nap mint nap újabb területeket hódít meg, komoly visszhangra talált megyénkben is. Néhány számadatban mérhetjük le az eredményt legjobban. Az árvíz ellenére Tolna megye területén 75 032 látogatója volt a szovjet filmnek, a Szovjet Film ünnepe alatt. Szépnek mondható ez az eredmény, mert az árvízveszély alatt 22 filmszínházban 64 előadás maradt el. Szekszárdon a Garay Filmszínházban a Szovjet Film Ünnepén bemutatásra került filmeknek 12 091 látogatója volt. Az elmúlt évben kedvezőbb körülmények között csak 10 691. Ezt a fejlődést azonban nemcsak normál filmszínházainkban tapasztalhattuk, hanem a keskenyeknél is. Sok helyen születtek kiemelkedő eredmények, például Pincehelyen, ahol a Balkezes újonc című filmnek 1239 látogatója volt. A bonyhádi III. kiskörzetben az Őserdő foglyai című filmet 1146-an nézték meg. Üzemvezetőink újszerű, ötletes propagandával keltették fel a dolgozók figyelmét a filmek iránt. Németkéren például a Világbajnok című film díszbemutatója előtt helyi birkózók és boxolók tartottak barátságos mérkőzést. A díszelőadást reggelig tartó bál követte, melynek tiszta bevételét, 700 forintot az árvízkárosultak megsegítésére küldtek el. Ehhez hasonlóan még sok jó és új módszert alkalmaztak üzemvezetőink és filmszínházaink dolgozói, kedves meglepetésekkel lepték meg a nézőközönséget annak érdekében, hogy a Szovjet Film Ünnepének sikere teljes legyen. Fertőszegi Béláné Készülődés a bálba Nemcsak a megyében, hanem annak határain túl is ismerik a sióagárdi népviseletet. Bármerre járnak a sióagárdi lányok, menyecskék, mindenütt csodálattal adóznak a ruha és nem utolsó sorban a viselőjük szépségének. Lakos Katica éppen bálba készül. Az öltöztetésnél Balázs Mihályné és Fekete Istvánné segédkezik. 1 A kulák, a disznó, meg a tizenharmadika . . . ? Éjszaka történt március 13-án. Bogyiszlót, a több, mint 900 házból álló községet, köröskörül az áradat övezte. A haragosan tajtékos víz már a szélső házak alját nyaldosta, amikor a honvédségi pontonok az utolsókat fordulták a bogyiszlóiak állatainak megmentéséért. Ifj. Boda János 15 holdas középparaszt és Szító Lajos földnélküli paraszt, községi begyűjtési megbízott, a többi bogyiszlói dolgozó paraszttal együtt nyugodtan — már amennyire nyugodt lehet ilyen körülmények között az ember — mentették a kisebb értékű ingóságokat is, abban bízva, hogy állataik, disznóik, szarvasmarháik a magasabban fekvő szomszédos községben, Tolnán biztonságban vannak. Voltak azonban „nyugtalanabb” emberek is . Bogyiszlón ezen az éjszakán, Bencze Béni 30 holdas kulák portáján olyan rend uralkodott, mintha Csipke Rózsika álmát aludná a család és a sok állat is. Hiába szólította fel a tanács, a honvédség és bárki más Bencze Bénit, hogy hagyja el lakását és engedje állatait, értékesebb ingóságait biztonságba helyezni, — megmenteni — nem hajlott a jó szóra. — 13-án ő az Istennek sem hagyja el a házat, s az állataihoz se nyúljon hozzá senki ember fia, mert... — zsörtölődött a Bencze-család. Nem is nyúlt hozzájuk senki, mert 2—3 órával később az erősen sodródó áradatban az már lehetetlen volt. Bencze Béni viszont nemhogy állatait, de még saját magát is alig tudta biztonságba helyezni. Két lovas két szarvasmarhája és több disznaja fulladt meg, az istállót és disznóólakat sem kímélő vízben. Azt hihetné az ember, hogy „szegény kulák” az ilyen természeti csapás hatása alatt összetört, s talán az élettől is elment a kedve. Pedig dehogy. Sőt. — A kulák kulák marad, külsőleg bárhogy is alkalmazkodik a nem éppen kedvére való környezetéhez — tartjuk mi kommunisták, s miért éppen ő, Bencze Béni tagadná, meg kulák jellemét. — Az ügyes, leleményes nagygazda az árvíz idején is életrevaló, soha nem hagyja őt cserben harácsoló étvágya — tartotta ő. Így történt aztán, hogy bár disznók nélkül, mentette át életét a szomszédos Tolnára, mégis pár nappal később teli láda disznóval akart visszaköltözni. A 15 holdas Boda János viszont hiába kereste az árvíztől megmentett szép két disznaját. A földnélküli Szító Lajos és még három gazdatársa is tűvé tették egész Tolnát. A disznóknak azonban nyoma veszett, mintha a föld nyelte volna el őket. A nagy keresgélésben egyszer arra lett figyelmes a fiatal Szító, hogy az egyik nagy ládán a nap tavaszi meleg sugaraiban békésen szunyókáló Bencze Béni alatt „disznnóságok” vannak. Odament a ládához, s amikor felnyitotta azt, szemeszája elállt a csodálkozástól. A többi között saját szép süldőjét is ott találta. Mindjárt ki is emelte az övét a „kulák disznai” közül. Pár perccel később a 15 holdas Boda János is Bencze Béni ládájában lelt saját disznajára, s ott találta meg a másik három középparaszt is az eltűnt disznóját. „Szegény Bencze” csak akkor keseredett el, amikor újból üres lett a láda. Az élete javarészében jól bevált harácsolása a nálánál kisebb, gazdaságilag gyengébbnek vélt parasztok vérének a szipolyozása. Meglopása ezúttal nem járt sikerrel. Hiába, a számára szerencsétlenséget hozó 13-a és a szerencsét hozó disznók nem fértek meg egymás mellett, minthogy a kulák és a becsület is távol esik egyike a másikától. De e történetből megismerték a bogyiszlóiak is a kulák igazi arcát, s valamennyien megjegyezhetjük, hogy a kulák amíg lélegzik, ellensége, vérszopója a kisparasztnak és a középparasztnak, még a legnagyobb veszélyben a sorsukat egyformán fenyegető árvíz idején is. NAGY FERENC. A paksi járási kultúrház programjából Elmondotta: KANTOR ANTALNÉ Mostanában a mi kultúrotthonunk is azon volt, hogy segítsen az árvízkárosultakon. Ezért 22-én este a Vöröskereszt kezdeményezésére műsoros estet tartottunk. A kultúrház színjátszói adták a műsort: jeleneteket, táncszámokat, szavalatokat, énekszámokat. Április 4-én a konzervgyár kezdeményezésére előadjuk Kálmán Imre: Csárdáskirálynő című operettjét. Az előbbinek és ennek is a teljes bevételét az árvízkárosultak megsegítésére fordítjuk. Tehát egyszerre két dolgot is megoldunk: segítünk és szórakoztatunk. Ugyancsak ebből a célból, a gimnazisták előadásában újra láthatja Paks közönsége Bródy Sándor: Nagymama című darabját. Egészen zsúfolt a kultúrház áprilisi programja. Az egyéb kulturális megmozdulásokon kívül április végén, vagy május elején a mi újonnan alakult központi együttesünk is megajándékozza szereplésével a nézőközönséget. Ugyanis akkor mutatkoznak be Bródy Sándor „Tanító nő’’-jével. Ez lesz az első komoly drámai szerepünk. A helybeli bemutató után ellátogatunk Dunaföldvárra, Nagydorogra Németkérre, Bölcskére, Dunaszentgyörgyre és Sárszentlőrincre. A darab sikere érdekében a>. kultúrház olyan áldozatokat hozott, hogy előbb a főbb és később a mellékszereplőket is felküldje Pestre, s az ottani művészek előadásában nézhessék végig a Tanítónő-t, s ki-ki a maga szerepében hasznosítsa a látottakat. A Tanítónő adása után rögtön Urbán Ernő Tűzkeresztségét játsszuk. Igaz,hogy ez csupán felújítás lenne, mert négy-öt évvel ezelőtt már játszottuk. Ezzel a darabbal is, mint az előbbivel, az a célunk, hogy kimenjünk a járás községeibe Tanuljuk a Mágnás Miskát is. Előreláthatólag ezt is április végén játszuk le a kultúrházban. Áprilisban láthatja még a közönség Schiller:Armáty és szerelem című darabját a bonyhádiak előadásában, akik csereműsorként játsszák székhelyünkön. Még egy csereműsor lesz: a bölcskei fiatalok jönnek majd Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színművével. Hogy mik a további terveink? A nyárra megtanulunk egy zenés darabot. Előre még nem tudom, hogy melyiket, ősszel pedig egy nagy magyar drámát szeretnénk adni. Vagy a Bánk bán-t, vagy a Fáklyaláng-ot, vagy a Talpalatnyi föld-et. Ezeken kívül természetesen még számtalan kisebb darabot tanulunk be. A mi munkánkat a Faluszínház is elősegíti, mert minden hónapban megörvendeztetik Paks lakosságát legalább egy színművel. Későbbi tervek, sőt mondhatnám, hogy még csak álmok: szeretnénk majd lehozni a Pécsi Nemzeti Színház művészeit, akik valóban magas színvonalú előadásaikkal sokszor megörvendeztetnék Paks közönségét. Erre azonban csak akkor kerülhet sor ,ha a szabadtéri színpadot teljesen rendbehozzuk. Úgy gondolom, erre is előbb utóbb sor kerül.