Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-17 / 91. szám

1956 ÁPRILIS 17, Műszaki Könyvnapok Pártunk Központi Vezetősé­gének múlt év decemberi ha­tározata a népgazdaság vala­mennyi dolgozójának feladatá­­­­vá tette a termelés műszaki­­ színvonalának emelését, az új technika bevezetését. A mo­dern technika fogalmi köre igen tág. Ide tartoznak a na­gyobb kapacitású termelőesz­közök, gépek, szerszámok, ké­szülékek, új anyagok, új ter­melési eljárások, s olyan szer­vezeti formák, amelyek mellett az új eszköz műszaki sajátos­ságai maradéktalanul kihasz­nálhatók. A műszaki irodalom — cik­kek és könyvek — szerepe igen nagy az új technika létrehozá­sában és alkalmazásában. A műszaki irodalomnak kell tá­jékoztatnia az összes érdekel­teket a külföldi és a hazai tu­dományos kutatásokról, felfe­dezésekről, találmányokról és­­ ezeknek a gyakorlatban való alkalmazásáról. Iparunk az el­múlt tíz év alatt rohamléptek­kel fejlődött. Az üzemekben rengeteg tapasztalat halmozó­dott fel, sok helyes kezdemé­nyezés indult el és sok jó szer­vezeti forma alakult ki. Ezeket a tapasztalatokat el kell terjesz­teni az egész iparágban, az egész iparban. Ez is a műszaki irodalom feladata. Az új elvek alapján konstruált gép, a leg­korszerűbb elvek alapján kidol­gozott technológiai eljárás csak akkor éri el a kívánt ered­ményt, ha a dolgozók megis­merik, elsajátítják. Az új tech­nika tehát végső soron a dolgo­zókon, a dolgozók műszaki kul­túrájának színvonalán múlik. A szakképzettség megszerzé­séhez és továbbfejlesztéséhez is nélkülözhetetlen segítséget ad a műszaki irodalom. A társadalomnak és az egyénnek egyaránt érdeke a technika fejlesztése. Az egyé­ni teljesítmény emelése na­gyobb terméktömeget eredmé­nyez, de ugyanakkor nő a mun­kások bére is. Az újítás pedig új gépet, új eljárást jelent, s az újítási díjon keresztül ja­vítja közvetlenül a dolgozó anyagi helyzetét. A szakiroda­­lom pedig igen sok esetben volt újítások forrása. Az pedig köz­tudomású, hogy a szakiroda­­lomból változtatás nélkül át­vett, vagy az ott olvasottak alapján kidolgozott újítási ja­vaslatokat ugyanúgy díjazzák, mint az önálló újításokat. A Kiadói Főigazgatóság, a Műszaki Könyvkiadó és az Ál­lami Könyvterjesztő Vállalat a Műszaki Könyvnapok alkal­mával könyvvásárok rendezé­sével a szakirodalom új­donságát és korábban megje­lent kiadványait kívánja az ér­dekeltekhez eljuttatni. Április 16 és 23 között közel 600 buda­pesti és vidéki üzemben lesz könyvvásár. Megyénkben a Si­­montornyai Bőrgyárban, a Bonyhádi Zománcgyárban és a Cipőgyárban, a Tolnai Se­lyemfonógyárban rendeznek könyvvásárt. De az összes köny­ves boltok is árusítani fogják a most és a közelmúltban meg­jelent műszaki könyveket. Kormányzatunk — az eddig is meglévő részletvásárlási kedvezményen kívül — egyes szakkönyv-sorozatok kedvez­ményes áron történő megvásár­lását is lehetővé tette. A Mű­szaki Könyvkiadó sok újdon­ság megjelentetésével szerez meglepetést a műszaki köny­vek eddigi barátainak és ugyanakkor igyekszik új ba­rátokat szerezni a műszaki iro­dalomnak. DISZ tagkönyvcsere a Paksi Téglagyárban A múlt héten fontos ese­mény zajlott le a Paksi Tégla­gyár fiataljainak életében: a DISZ tagkönyvcsere. Készül­tek a fiatalok erre az alka­lomra, mert sokat vártak a tagkönyvkiosztó taggyűléstől. Elsősorban azt, hogy felrázza végre a DISZ-szervezetet, s ki­induló pontja lesz egy folya­matnak, amely a téglagyári fia­taloknak eleven, ifjúsági életet teremt. Eddig ugyanis a tégla­gyárban jóformán csak névle­gesen létezett a DISZ szerve­zet. Pedig a dolgos, munkasze­rető fiatalok megérdemelték volna eddig is a támogatást a pártszervezettől, és a gazdasági vezetőktől, hiszen a munkában példásan megállják helyüket­. Elismerően nyilatkozott róluk Farkasdi Sándor elvtárs, a telep vezetője is. A taggyűlésen a fiatalok sor­ban elmondták, milyen bajai voltak a DISZ-szervezetnek az elmúlt időszakban. Nem fog­lalkozott velük, nem támogatta őket senki. Ezt elismerte Far­kasdi elvtárs és a pártszervezet titkára, Ledneczki János elv­társ is. Megígérték, hogy a kö­vetkező időkben sokkal több támogatást nyújtanak a DISZ fiataloknak. Farkasdi elvtárs annak jeléül, hogy a telep ve­zetősége nemcsak az ígéretekig jut el, 1400 forint anyagi se­gítséget adott át a DISZ-szer­­vezetnek. Ebből az összegből a következő napon már meg is vásárolták a táncruhákat a lá­nyok számára. A tagkönyvkiosztó taggyűlé­sen a fiatalok megígérték, hogy segíteni fogják az árvíz­­károsultakat, hozzájárulnak a károk mielőbbi helyreállításá­hoz. Egy vasárnapi műszakból eredő keresetüket erre a célra fordítják, valamint az újjáépí­téshez 20 ezer téglát gyártanak terven felül. TOLNAI NAPLÓ Fontos határkő a járás életében Pártértekezlet a paksi járásban Ötvenkilenc pártszervezet közel kétszáz küldötte ta­nácskozott Pakson, a já­rás életében igen jelentős pártértekezleten. Valamennyi küldött azzal jött erre a nagy­­jelentőségű értekezletre, hogy meghallgassa a járási pártbizott­ság beszámolóját az SZKP XX. kongresszusa útmutatása alap­ján, megvitassa azokat a ten­nivalókat, amelyek a II. ötéves terv végrehajtásából adódnak, és megválassza az új pártbizott­ságot, bírálatával, javaslatával új lendületet adjon a járás párt életének. A pártértekezleten részt vett és felszólalt Győri József elvtárs, a Megyei Párt­­bizottság első titkára is. A jelölő, mandátum­vizsgáló és szavazatszedő bizottság meg­választása után Hornok István elvtárs, a járási pártbizottság első titkára mondotta el a párt­bizottság beszámolóját, mely a XX. kongresszus jelentőségét hangsúlyozva, útmutatását fel­használva alaposan elemezte a járás területén elért fejlődést, annak okait, bátran felvetette a hibákat és bírálta azok elkö­vetőit. — Két évvel ezelőtt ülé­sezett a pártértekezlet — mon­dotta bevezetőben.­­ Ez idő alatt a hibák ellenére is jelen­tős fejlődésről számolhatunk be a járás területéről. Üzemeink az elmúlt évben a kommunisták kezdeményező, példamutató munkája követ­keztében teljesítették éves terveiket, jelentősen léptek előre a műszaki fejlesztés te­rén és nagymértékben csök­kent az önköltség is. E fejlődés különösen a Köz­ponti Vezetőség 1955 márciusi határozata óta mutatkozik és a mi munkánktól függ, hogy tovább folytatódjon. Elsősor­ban a munkafegyelem terén meglévő hibákat kell sürgősen felszámolnunk. Mezőgazdasá­gunk terén is előrehaladásról beszélhetünk, bár itt még sok nehézséget kell legyőznünk, sok feladatot kell megoldanunk, hogy ez évben 3 százalékkal magasabb termésátlagokat ta­karíthassunk be. Jelentős a lemaradás az állattenyésztés terén. Csökkent a tehenek száma, az állati termékek ho­zama. Ez fokozottan veti fel a kommunisták és kommunista szakemberek felelősségét. A továbbiakban Hornok elv­társ a mezőgazdaság szocialista átszervezése érdekében kifej­tett munkát elemezte.­ — A beszá­molási időszakban, de különö­sen a márciusi párthatározat után fejlődés mutatkozik e té­ren is — mondotta. — A szoci­alista szektorok szántóterülete 45 százalékkal nőtt a járásban. Az elmúlt évben számszerű­leg és gazdaságilag is erő­södtek termelőszövetkezete­ink. Ez évben több mint 300 család választotta a közös gazdálkodás útját. Ha nem kampány­feladatként kezeljük e fontos kérdést, ha a termelőszövetkezeti tagok ak­tivitását fokozzuk az agitációs munka terén, jelentősebb ered­ményeket érhetünk el.­­ A ter­melőszövetkezeti munka, az ez­zel kapcsolatos pártmunka alapos elemzése után felvetette a beszámoló a gépállomások szerepét, majd az állami gazda­ságok tevékenységét, s a még fennálló hibákat boncolgatta. A pártélet kérdéseit taglalva a beszámoló ismertette, melyek azok a hiányosságok, amelyek­re az SZKP XX. kongresszusa felhívta a figyelmet, milyen formában mutatkoznak azok a pártbizottság munkájában. Különösen hangsúlyozta a kollektív vezetés fontossá­gát rámutatva az e téren ész­lelhető helytelen vonásokra. Számos kérdésben a pártbi­zottság helyett is a VB döntött. A VB. üléseken gyakran közbe­szólásokkal zavarták az elvtár­sak véleménykifejtését és nem egy esetben a titkár tett pontot egy-egy kérdésre, saját véle­ményét a többi elvtársra erő­szakolva. — Bírálta a beszá­moló a Megyei Pártbizottsá­got, annak egyes osztályait, mert nem nyújtottak megfelelő segítséget a kollektív vezetés megszilárdításához és egyéb kérdések megoldásához. Nem ellenőrizték megfelelően a já­rási pártbizottság munkáját.­­ A beszámoló önkritiku­san elemezte a pártélet kér­déseit, a tömegszervezetek pártirányítását, a pártbizott­ságok munkáját és megszab­ta a feladatokat. A járási revíziós bizottság munkájáról Steigerwald György elvtárs, a bizottság el­nöke számolt be. A pártbizott­ság és revíziós bizottság be­számolóját élénk vita követte. Tizenöt elvtárs fejtette ki vé­leményét, mondott bírálatot, tett javaslatot a feladatok si­keres megoldása, a pártmunka megjavítása érdekében. Vala­mennyien egyetértettek a be­számolóval és hangsúlyozták: a fejlődés ellenére számos hi­bát kell kijavítani, hogy még nagyobb eredményekről szá­molhassanak be. Bíró József elvtárs, a dunaföldvári községi pártbizottság titkára, felszóla­lásában a bírálat-önbírálat je­lentőségéről beszélt, majd bí­rálta a felsőbb szerveket, mert keveset segítenek a terü­leten és csak a titkárral beszél­nek. Jászberényi Géza elvtárs, a bölcskei gépállomás igazgatója, bírálta felszólalásában a me­gyei igazgatóságot a túlzott mértékű ülésezésért, amely gyakran kiesést eredményez a termelő munkában. — Gyakor­lati segítségre van szükség — mondotta, — nem pedig végte­len ülésekre, beszélgetésekre az irodában. Zombai László elvtárs, gim­náziumi tanár, az ifjúság neve­lésének kérdését elemezte, hangsúlyozva, hogy ebben igen sokat tehetnek a pedagógusok akik naponta foglalkoznak a jövő generációjával. Tímár István elvtárs, a nagy­dorogi pártbizottság titkára, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése terén elért eredmé­nyekről beszélt, majd rámuta­tott azokra a hibákra, amelyek fékezik az ezirányú tevékeny­séget. Igen helytelen nézeteket kell sürgősen felszámolnunk, hogy községünkben is egyre többen válasszák a szövetke­zeti utat — mondotta többek között. — Nem egy tsz-ünk­­ben elzárkózás, befelé fordu­lás tapasztalható. Utána a párt erősítéséről a tag­jelölt felvétel fontosságáról be­szélt, hangsúlyozva, hogy ez a­ pártszervek egyik legfontosabb feladata kell, hogy legyen. Cserenyec István elvtárs, a kanacsi állami gazdaság párt­titkára, a gazdaságban folyó pártmunkát elemezte, mely je­lentősen kihatott a termelésre. — Nálunk — mondotta — rend­szeres pártéletet sikerült kiala­kítani. Ennek következtében állan­dóan erősödik a pártszerve­zet a legjobb dolgozókkal, szívesen fordulnak a párthoz a gazdaság dolgozói bármi­lyen kérdésben. Üléseinket rendszeresen meg­tartjuk, és ott számos javaslat hangzik el a munkák megja­vítását illetően. Ami még ko­moly hiba nálunk: bár helyes határozatokat hozunk kollektí­ven, a végrehajtásból már nem kollektíven veszik ki részüket a kommunisták. — Bírálta a járási DISZ bizottságot, mi­vel hónapok óta nem jönnek tá­jukra, hogy új vezetőséget hozzanak létre. Beke Imre elvtárs, Paks köz­ség pártbizottságának titkára, felszólalásában többek között az állampolgári fegyelem meg­szilárdításáról beszélt. — Sike­rült elérnünk szívós munkával — mondotta —, hogy közsé­günk az elsők közé került a be­gyűjtés terén. Az első negyed­évben 200 százalékra teljesítet­tük tervünket. Szabó Sándorné elvtársnő, Györköny község párttitkára, felszólalásában igen helyes ja­vaslatokat mondott a pártélet megjavítására vonatkozólag.­­ A termelőszövetkezetek egy részében még nincs pártszerve­zet — hangsúlyozta. — Ez meg­mutatkozik a termelő munká­ban is. Javasolom, sürgősen hozzunk létre pártszervezete­ket és ahol van, pártcsoporto­kat, mert ez az eredményes munka feltétele. — Felvetette, hogy nagyobb gonddal kell ke­zelni a termelőszövetkezeti ta­gok képzését és a következő gazdasági évben több termelő­szövetkezeti tagot kell az okta­tásba bevonni. Helyesen vetette fel a fiatal párttagok DISZ-be küldését és annak fontosságát is. Győré József elvtárs, a Me­gyei Pártbizottság első titkára, felszólalásában hangsúlyozta, hogy a paksi járásban is jelen­tős az előrehaladás. Nőtt a termelőszövetkezetek termésátlaga, de igen szomo­rú, hogy az állattenyésztés te­rén nincs ütemes fejlődés. A hozamok is alacsonyak, 2,5 liter a fejési átlag, és kevés a tehén a tsz-ekben is, így nem tudnak eredményesen gazdálkodni, ennek követ­keztében ezek a tsz-ek nem vonzzák a kívülállókat. Különösen kihangsúlyozta a mezőgazdászok felelősségét a termésátlagok növelésével és az állati termékek hozamának fokozásával kapcsolatban.­­ Bár számos család választotta a közös gazdálkodás útját az elmúlt hetekben, hónapokban — mondotta a továbbiakban — az eredményt igen kicsinyíti az, hogy zöme földnélküli és kevés földdel lépett a tsz-be. Ez fokozottabban veti fel a po­litikai munka megjavítását. Meg kell találni az utat a kö­zépparaszt felé. — Aláhúzta az I. típusú csoportokban a párt­­szervezetek létrehozásának fon­tosságát, már a következő sza­vakkal fejezte be a felszóla­lását: — Nagyok a feladatok, me­lyeket meg kell oldanunk. De ha a XX. kongresszus anya­gát alkotóan alkalmazzuk munkánkban, a következő pártértekezleten biztosan na­gyobb sikerekről számolha­tunk be. Felszólalt még a vitában Hiatki Béla elvtárs, a Kon­zervgyár igazgatója, Faludi Imre elvtárs, a dunaszentgyör­­gyi gépállomás igazgatója, Sza­­bópál Antal elvtárs, a pártbi­zottság tagja, Szűcs Sándor elvtárs, a járási DISZ-bizott­­ság helyettes titkára, Valentin István elvtárs, paksi tanács­tit­kár, Ranga Józsefné elvtársnő, az MNDSZ járási elnöke és Pióca elvtárs, a honvédség kül­dötte. A vita után a pártdemokrá­cia követelményeinek megfele­lően megválasztotta a küldött­­értekezlet a pártbizottság és revíziós bizottság tagjait, pót­tagjait, valamint a küldötteket a megyei pártértekezletre. Az értekezletről mindenki azzal a tudattal távozott, hogy ez a jelentős tanácskozás, mely a XX. kongresszus útmutatásait felhasználva megszabta a já­rás kommunistái előtt a felada­tokat, nagy lendítője lesz a pártélet javulásának, a nehéz­ségek felszámolásának és a hi­bák kijavításának. Lenin azt tanította, hogy úgy kell vigyázni a párt tisztaságá­ra, a párt egységére, mint sze­münk fényére, hogy kérlelhetet­leneknek kell lenni a munkás­­osztály ellenségeivel szemben, hogy kíméletlen harcot kell folytatni a marxizmus—leniniz­­mustól idegen nézetekkel szem­ben. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja XX. kongres­­­szusának történelmi jelentősé­gű tapasztalatai, melyek első­sorban a pártélet lenini normái­nak helyreállítása terén irány­mutatóak számunkra, új, még nagyobb sikerek forrása. Mint ismeretes, a személyi kultusz, mely Sztálin életének és mun­kásságának utolsó időszakában széleskörűen elterjedt, fékezte a kezdeményezés és az aktivi­tás fejlődését, a párt és a nép­tömegek szerepének lekicsiny­léséhez vezetett, sok további nehézséget gördített a még na­gyobb eredmények elérése elé. A személyi kultusz maradvá­nyai ellen a pártélet lenini nor­máinak helyreállításáért fel­vett erélyes harc a hatalmas néptömegek poli­tikai és munkaaktivitásának­­ újabb fellendülését eredmé­nyezte a Szovjetunióban s ná­lunk is. A pártról szóló lenini tanítás­nak hatalmas nemzetközi je­lentősége van. A győzelmes ok­tóberi forradalom, a szocializ­mus felépítése a Szovjetunió­ban, s most a kommunizmus felépítésének nagyszerű táv­latai, a nemzetközi munkásosz­tály harcai a fasizmus, a hábo­rú ellen, hazájuk nemzeti füg­getlenségéért és a népek jobb jövőjéért folytatott harcok ered­ményei azt igazolják, hogy a dolgozó nép csak akkor tud si­keres harcot folytatni, elnyo­mói, kizsákmányolói ellen, csak akkor tudja kezébe venni sor­sának irányítását, ha harcát marxista-leninista típusú kom­munista párt vezeti. Fényesen igazolják a lenini tanítások ér­vényességét, a népi demokrati­kus országok, köztük a nagy kínai Kommunista Párt s a mi pártunk eredményei. L­enin elvtárs tanításai ér­vényesek a mi pártunk­ra is. Lenin elvtárs tanítása alapján alakult meg nálunk is 1918 novemberében a lenini tí­pusú Kommunista Párt. E párt­tal az élén vívta ki a magyar nép az 1919-es munkáshatal­mat. Ez a párt harcolt a legbar­­bárabb üldöztetések közepette, áldozatokat nem kímélve, az el­lenforradalom 25 éve alatt a ma­gyar nép jobb jövőjéért. Lenin elvtárs tanításait követte mi­dőn a Szovjetunió felszabadí­totta hazánkat, ez a párt szer­vezte harcra a munkásosz­tályt, a dolgozó népet, a hata­lom megszerzéséért, az ország függetlenségének és békéjének biztosításáért, a szocializmus felépítéséért. Pártunk III. kon­gresszusa a lenini tanításokat alkalmazva módosította a szer­vezeti szabályzatot, magasabb­ra emelte a párttag megtisztelő címet, s harcot indított a párt­élet lenini normáinak maradék­talan betartásáért. Lenin elvtárs tanításai alap­ján hozta meg pártunk Köz­ponti Vezetősége a nagyjelen­tőségű 1955 márciusi határoza­tát, amelyben leghatározottab­ban elutasítja a párt vezető szerepét csökkenteni akaró jobboldali törekvéseket, s a pártéletben pedig legfőbb elv­ként a kollektív vezetés meg­szilárdításának és továbbfej­lesztésének nagy feladatát­­ szabta meg pártszervezeteink legfontosabb feladatául. Gorohov a leningrádi Elektro­szila gyár szerelő lakatosa egy munkásgyűlésen valamennyi szovjet dolgozó gondolatait és érzéseit fejezte ki amikor lel­kesülten kijelentette „szívem legmélyéről tör nyelvemre: drága pártunk, te vagy a büsz­keségünk, te vagy a dicsősé­günk és reménységünk. Kipró­bált vezetéseddel tovább hala­dunk majd a fényes kommu­nista jövő felé. Szavunkat adjuk neked, hogy minden erőnkkel országunk hatalmá­nak és jólétének további növe­lésén fogunk fáradozni.” H­­asonló lelkesedéssel és fogadásokkal tárgyalták a mi pártunk tagjai is a Szov­jetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának anyagát és határozatát, s fogadták azt a határozatot, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetősége hozott a kongresszusi tapasztalatok felhasználásáról. Pártunk azért győzedelmesked­het minden nehézség felett,­­ mert hű marad a leninizmus­­hoz. Pártunk a lenini elvek sze­rint alakult, Lenin szellemében dolgozik és nincs magaszto­­sabb kötelességünk mint Le­ninhez híven állandóan erősí­teni pártunkat, acélossá tenni egységét, eltéphetetlenné tenni kapcsolatait a tömegekkel, oda­­adóan küzdeni népünk anyagi és kulturális javainak állandó gazdagításáért. enin elvtárs tanításai örökké élnek, mert „Le­nin élt, Lenin él, Lenin élni fog.”. Ez az érzés hat át mind­nyájunkat, amikor a nagy pro­letár vezérre, Leninre emléke­zünk. t I

Next