Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-27 / 124. szám
1956. MÁJUS 27. Paksi gazdák a mezőgazdaság fejlesztéséért Községeinkben a dolgozó parasztok százai vitatták meg esténként a népgazdaság fejlesztéséről szóló második ötéves terv irányelvtervezetét. A viták során számos új javaslat született, amelyek későbbi valóra váltásával a dolgozó parasztok hozzájárulhatnak a termésátlagok növeléséhez, a második ötéves tervben meghatározott célkitűzések valóra váltásához. Az elhangzott javaslatok mind azt célozzák, hogy dolgozó parasztjaink figyelmesen tanulmányozzák az irányelv-tervezetet, hogy szívügyüknek tekintik a mezőgazdaság fejlesztését. Pakson eddig négyszer tartottak kisgyűlést, amelyen mintegy 60—65 gazda vitatta meg a második ötéves terv irányelv tervezetét és tett javaslatot. Feil Ferenc 12 holdas egyéni gazda, a termelési bizottság elnöke, Ledneczky József 8 holdas dolgozó paraszt és még többen a gazdák közül javasolták, hogy a Vörös Malom, a Vizes dűlő, Cseresznyés- és Csámpa-puszta határában lévő mintegy 300—400 hold erősen vizenyős területről engedjék le a vizet. Körülbelül 10—12 évvel ezelőtt ezek a területek művelhető szántóföldek voltak. A kanális tisztításával azonban nem törődtek azelőtt sem, de a felszabadulás után sem. Ezt a kérdést meg lehet oldani, ezek a területek újra termővé válhatnak, ha az eliszaposodott kanálist, csatornákat, árkokat újra és rendszeresen tisztítják . A paksi gazdák javaslata még a Paks—gerjeni védgáttöltés lekövezése. Az utóbbi évek alatt ez a töltésszakasz erősen megrongálódott, amiért a vízügyi igazgatóság az utat lezáratta. Ezáltal körülményessé vált az ott elterülő 3000— 4000 hold terület megművelése, mert a gazdák 6 kilométeres kerülővel tudják csak földjeiket megközelíteni. Az elhangzott javaslatok között szerepel továbbá az is, hogy a több mint 150 holdra tehető műveletlen, gazdátlan szőlőterületet ismét hasznosítsák. Ezekről a kisebb-nagyobb szőlőparcellákról 1949-1950- ben mondtak le. Ezután senki sem törődött a szőlők művelésével, így nagyrészt kipusztultak. A gazdáknak az a javaslatuk, hogy vágják ki a szőlőt és helyébe vagy telepítsenek újat, vagy pedig hagyják meg szántóföldnek. Számtalan jó javaslat született a kisgyűléseken, amelyek megvalósításával a mezőgazdaság fejlesztése terén Pakson is szebb eredményeket érnek el a második ötéves tervben. TOLNAI NAPLÓ Példamutató tanácstagok jól dolgoznak, szép eredményeket érnek el községeink egyéni gazdái. Munkájukban valamennyien arra törekednek, hogy a soron következő mezőgazdasági munkákat időben elvégezzék, hogy eleget tegyenek a legfontosabb, az állampolgári kötelezettség teljesítésének. Különösen községeink tanácstagjaira mondható, hogy lelkiismeretesen dolgoznak, példát mutatnak, de emellett törődnek dolgozó paraszttársaikkal is. Györköny községben 40 tanácstag van, akiknek többsége dolgozó paraszt. A tanácselnök, Szöllősi Júlia elvtársnő számolt be arról, hogy Scherczel János 6, Boros József 9, Binder Gáspár 6 holdas dolgozó paraszt tanácstagok egész évi sertésbeadásukon kívül eleget tettek félévi baromfi, illetve egész évi soványbaromfi-beadásuknak. A gazdák az április 4-i versenyből is kivették részüket, de vállalást tettek augusztus 20-a tiszteletére is. A 17 gazda közül Pál Gyula 8 holdas dolgozó paraszt tanácstag vállalta augusztus 20-a tiszteletére, hogy ez időpontig teljesíti egész évi sertés, tojás és baromfibeadását. Vállalását már teljesítette. Példáját többen követték s vállalásuknak határidő előtt eleget tettek. Jó munkával viszonozzák... Nagyon sokat változott a magyar falu képe az elmúlt 10 év alatt. Megyénknek szinte valamennyi községe hatalmas átalakuláson ment keresztül az elmúlt évek alatt. A falu kialakítása, az ott lakó dolgozó emberek életének szebbé tétele nem fejeződött be, napjainkban is tart, mert mindannyian így akarják, hogy boldog hazában még boldogabb emberek éljenek, dolgozzanak. Sokat fejlődött, változott az élet a paksi járás egyik kis községében, Bikácson is. 1952. előtt nem élvezhették a villanyt, amelyet 1952-ben vezettek be, és ma már arról beszélnek, hogy a villanyhálózatot bővíteni fogják. Még ebben az évben villanyt kapnak a Kossuth Lajos és Micsurin utcák lakói. De bevezetik a villanyt a Petőfi Tsz portájára is. 1952- ben filmszínházat, 1953-ban bölcsődét, tavaly pedig kultúrotthont, mélyfuratú kutat, 600 méter hosszúságú betonjárdát kapott a község lakossága. Az építkezések, a község kialakítása folyatódik az idei évben a községfejlesztési terv keretében. Eddig elkészült már az autóbuszgarázs, mellette egy legényszállás a gépkocsi, vezető részére, ami mintegy 26 000 forintba került. Kilencezer forint költséggel hoztak rendbe egy lakást, melyben eddig senki sem lakott. Azonkívül 100 méter hosszúságban utat is javítottak már. Sok mindent kaptak a bikácsiak, és munkájukban, az állampolgári kötelezettségük teljesítésében igyekszenek meghálálni azt. A bikácsi egyéni gazdák és termelőszövetkezetek tagjai élenjárnak a mezőgazdasági munkában határukban nincsen megműveletlen terület. A gazdák közül sokan, közöttük Csányi Szilveszter 6 holdas gazda befejezte már a kukorica első kapálását. Szépek az eredmények a begyűjtésben is. Az első negyedév valamennyi cikkféleségét túlteljesítették. Jól működik a begyűjtési állandó bizottság. Elnöke Magyar Lajos 6 holdas gazda nemcsak személyesen mutat példát, hanem törődik a többi gazdával, elbeszélget a hátralékosokkal is. Jurdán István 8, Schmidt Pál 10 és Kovács József 7 holdas egyéni gazdák késlekedtek a tojás- és baromfi beadásuk teljesítésével. A beszélgetés után mindhárman eleget tettek kötelezettségüknek. Nagyon sok példa van arra, hogyan akarják a bikácsiak viszonozni azt, amit községük, s ezzel ők is az államtól eddig kaptak. Az öreg Bognár Józsefet mindenki mogorva, magánakvaló embernek tartotta a faluban. Sokan nem is köszöntek már neki, mert a köszönést sem mindig fogadta el. Nem tudták, nem tudhatták róla, hogy nagyot hall, mert telepes község lévén, nemrég óta ismerik egymást az emberek. Kocsmába meg soha nem jár az öreg Bognár, ahol kedvenc témaként kerül nyilvánosságra mindenki katonaélménye. Bognár Józsi bácsi süketsége pedig katonai eredetű, az első világháborúból hozta. Mondhatni örömmel hozta, már nem a süketségnek örült, hanem annak, hogy ennyivel megúszta. Otthon, a családja körében, vagy ha vendége van, nem annyira szófukar, nem hiszik róla sokan, — különösen, ha egy-két pohár bor megoldja a nyelvét. Mert ha kocsmába nem is jár, azért a bort szereti és amíg szőleje terméséből tart, addig vizet szinte csak mosdásra használja. Na, azért részegnek nem részeg sosem, a felesége az egyik kezének ujjain meg tudná számlálni, hogy hányszor látta az urát kapatosan. A falubéliek legtöbbje csak annyit tud az öreg Bognár Józsefről és családjáról, amennyit kívülről lát. Látják az emberek, hogy időben indul reggel földjére az egylovas kocsiján, hogy a felesége is többnyire vele megy, mert noha öt gyerekük van, mégis egyedül maradtak, mint a szedett fa. A gyerekek mind másfelé keresték a boldogulásukat és Bognár Józsi bácsi nem állt elhatározásuk útjába. Két lányát más faluba vitték menyecskének, legény fia a gépek után bolondult, soffőr lett. A két kisebb pedig — mivel okos, jó tanuló mindkettő — most gimnáziumba jár. Ők csak vendégek otthon jóformán, csupán a nyári vakációban tudnak segíteni valamit, így a 10 hold föld munkája éven át az öreg Bognárra, meg a feleségére vár. Azt látják a faluban, hogy birkóznak is ezzel a munkával derekasan. Az adó, meg a beadás körül nincs semmi hiba. Hívták Bognár Józsi bácsit a tsz-be is már, de a népnevelők nem sokra mentek vele. — Mi lesz abból a tsz-ből, ahol egy suszter az elnök, meg sok ott a lusta ember. Mindig 8 óra után mentek ki a földekre — hallgattatta el érveivel a népnevelőket, akik erre valóban nem tudtak mit válaszolni, mert hiszen sok igazság volt abban, amit az öreg Bognár mondott. Nem is háborgatták ezután egy ideig. Ha nem is beszéltek Bognár Józsi bácsinak állandóan a tsz-ről, azért ő tudomást szerzett az idővel ott végbemenő változásokról. Hallotta, hogy a közgyűlés több tagot kizárt a dologtalan, összeférhetetlenek közül, meg aztán új elnököt választottak. Egyik nyári hajnalban pedig, amikor az istállóba indult, látta ám, hogy a tszcs-sek csapatosan indulnak ki aratni. — Na, mit szólsz hozzá anyja? A Dózsa Népe már megy dolgozni — kérdezi féligmeddig tréfás hangon a feleségétől, de ugyanúgy magától is. Mert ő sem tudta, hogy tulajdonképpen mit szóljon a tsz-ben esett változásokhoz. Nem beszél róla senkinek, de magában sokat füstölög a belépés gondolatán. Afelől már nincs kétsége, hogy érdemes közéjük állni, megmutatják a gabonaföldek, meg a sokat ígérő gyomtalan kukoricások és sok minden egyéb, amit Bognár József kívülről is észrevett. Érzi emellett a kettejük állandó, megfeszített munkájának, ha nem is eredménytelenséget, mert azt nem lehet mondani, inkább nehézkességét, túlhajszoltságát. Most meg valami más tartja vissza a belépéstől... a saját lelkiismerete. Egy idő óta egyre gyakrabban érez valami fojtó szorítást a mellében. — Mintha egy jeges kéz markolná meg a szívét és ilyenkor bármit csinál, meg kell állni, meg várni míg a szorítás elmúlik. — Ha addig nem álltam be, amíg egészséges voltam, most menjek, amikor már nem bírom úgy a munkát? — mondogatta feleségének, akivel most már többször esett szó közöttük a belépésről, hiszen már szinte az egész falu bent volt a szövetkezetben. ősszel még egyedül vetett el a csillogó szőrű, szeretettel ápolt sárgájával. A telet famunkával, ezzel, azzal húzta ki, de tavaszra azért végkép eldöntötte, hogy belép. — Aláírtam — nyitotta a feleségére a konyhaajtót egy csorgó ereszű márciusi napon. — Hátha így gondoltad apja, akkor jó — néz fel a tűzhely mellől az asszony, aki hozzászokott már, hogy kevés szóból is értsen. — így gondoltam — ereszkedik le a konyhaszékre Józsi bácsi és kurta, bütykös ujjaival hátrasimogatja homlokáról deresedő haját. — Azt nem mondhatják, hogy a nyomorúság hajtott a szövetkezetbe, hiszen a vetéseim szépek, a földek mind jók, gondozottak, egy csomó felszerelést is viszek be, meg a ló is nemsokára megellik. Én meg dolgozok majd, hiszen eddig is azt csináltam — mondja el a saját maga megnyugtatására olyan sokszor végiggondolt érveket. — Te is kijársz majd az asszonyokkal palántáini, kapálni. Az asszonynak nincs ellenvetése. Hogyne járna ki, hiszen eddig is ott volt minden dologban az urával. Ezután még talán könnyebben is lesz. * A közös munkában lassan megismerték az öreg Bognárt és megváltozott róla a közvélemény. Nem is mogorva, barátságtalan, inkább csöndes, komoly ember. Jó dolgos, aki munka közben nem sokat beszél. Bognár Józsi bácsi valóban nagy buzgalommal dolgozott és gondosan titkolta betegségét. De mégsem maradt sokáig titokban a dolog. A belépést követő első aratáskor történt, amikor az öreg is kaszát fogott a többiekkel, hogy segítsenek a gépnek, minél előbb asztagban, majd zsákban legyen a termés. Józsi bácsi a korához képest még jó kaszásnak bizonyult. Nem olyan hevesen, nagy lendülettel kaszált, mint a fiatalok, hanem tempósan terítette a rendet és olyan szépen, hogy a lányok, asszonyok szerették a markot szedni utána. Egyszer a rend közepén megáll. Marokszedője először azt hiszi, hogy tenni akar, vagy az izzadtságot letörölni, de amikor az utolsó marokkal beéri kaszását, ijedten sikkant egyet, mert Józsi bácsi hamuszínű arccal, furcsán kimeredő szemmel támaszkodik a kaszanyélre. Hamarosan többen is körülveszik, majd leültetik, vizet itatnak vele. Végre enged a jeges szorítás, Józsi bácsi megkönnyebbülten lélegzik fel. A brigádvezető hangját hallja, amely nem tiszteletlen ugyan, de igen határozott és ellentmondást nem tűrő. — Józsi bácsi, most hazamegy és délután nem jön vissza, hanem elmegy az orvoshoz. A többiek helyeselnek, úgy van, menjen orvoshoz. Józsi bácsi először ellenkezni akar, hogy hagyják őt, nem először történt ez vele, majd elmúlik, meg hogy az aratás... rendes ember ilyenkor nem betegeskedhet. De aztán mégsem mondja, mert valahogy nagyon jól esik ez a törődés, hogy mindenki a javát akarja, a félbemaradt munkánál is fontosabbnak tartják az ő egészségét. Vállára veszi hát a kaszát és csendes köszönéssel elindul a kékvirágú katángkóróval szegett úton hazafelé. * Az öreg orvos kopogtat, hallgat, hümmöget egy ideig, azután leteszi szemüvegét és komolyan mondja: — Ez bizony komoly, szervi szívbaj. Magának Bognár bácsi nem lenne szabad semmit sem dolgozni. — Nem!? — hökken meg Józsi bácsi. — Az nem lehet doktor úr! — Ennek a bajnak pedig ez a legfőbb orvossága — mondja ki az orvos a szentenciát. Józsi bácsi a feleségének is, meg az érdeklődőknek is csak annyit mondott, hogy egy kicsit kímélnie kell magát, azt mondta az orvos és írt valami orvosságot. Az orvosságokat be is szedte, de dolgozott tovább, úgy, mint eddig. Nagyot nézett hát, amikor a legközelebbi tsz közgyűlésen az elnök előadta a tagságnak az ő baját, úgy, ahogy az orvos is mondta és javasolta, hogy válasszák meg csősznek. A tagság egyhangúlag megszavazta. Józsi bácsi ekkor úgy érezte, hogy igen-igen fojtogatja valami a torkát és összefolyik előtte a nagy terem képe. Attól kezdve hajnalonként kisétál a mezőre, a szőlőhegyekbe, őrzi lelkiismeretesen a tsz szilvafáit, terményeit, szőlejét, diófáit, az évszaknak megfelelően aszerint, ami éppen érik. Azért pedig, hogy szüret táján gyakrabban sétál a háztájiba beszámított kicsi szőleje felé, az vesse rá az első követ, aki 40 évi egyéni gazdálkodás, majd 2 évi tsz-tagság után nem ugyanezt tenné. KÁDÁR KATA: Az öreg Bognár... 5 Emeljük a tanácsülések színvonalát A tanácstag joga, hogy választóinak képviseletében részt vegyen a tanács egész működésében. — olvashatják a tanácstagok az 1954-es tanácsválasztás után kiadott tájékoztatóban. Sokszor olvasták, tanulmányozták tanácstagjaink ezt azóta, mert hisz nyilvánvalóan arra törekszenek, hogy minél jobban megfeleljenek választóik bizalmának, s eredményesebben munkálkodhassanak. De elég volt-e csupán ennyi, hogy tanácstagjaink megismerjék bonyolult, szerteágazó feladataikat, s hogy valóban jó munkát tudjanak végezni. Nyilvánvalóan nem, mert ezt meg is kell valósítani a gyakorlatban. De hogyan? Kérdezi még most is, másfél évvel a tanácsválasztás után — igen sok tanácstagunk — és joggal. Mert „hiába megyünk el a tanácsülésekre, hiába mondjuk el választóink jogos panaszait, kívánságait, észrevételeit, hiába bírálunk, ha az ott süket fülekre talál és sok esetben ezekre még választ sem kapunk.“ A tanácsülés, természetesen nem tudja betölteni feladatát, amelynek nyoma marad a község arculatán, a termelőmunkában, az állampolgári fegyelemnél és — a lakosságtól a felettes szervek felé özönlő panaszok sokaságán. Erre az a hivatalos megállapítás, hogy rossz a tanács tömegkapcsolata, ami a végrehajtóbizottság nem megfelelő tevékenységéből, irányításából ered. A felettes tanács végrehajtóbizottsága tehát rendeleteket, utasításokat ad ki, javaslatot tesz a vezetők jövőbeni magatartására, munkájára vonatkozóan. Az e téren elkövetett hibákat csak a munkamódszerek gyökeres megváltoztatásával és kitartó, hosszú munkával lehet kijavítani. A tanácsok munkáját vizsgálva, azt állapíthatjuk meg, hogy a hibák oka a rossz vezetés és a helytelen irányítás. Sebtében összeállított, felületes beszámolók — amelyeket gyakran lehet hallani — semmiesetre sem kötik le a tanácstagok érdeklődését. Úgyszintén, az általános frázisokat tartalmazó határozati javaslatok sem alkalmasak arra, hogy a tanácstagokat bekpcsolják a tanácsok munkájába, a község ügyeinek intézésébe. Sok tapasztalatot lehetne felsorolni, amelyek mind azt igazolják, hogy a tanácsülés előkészítésén igen sok múlik. A tanácstagok ugyanis elvárják, hogy alapos és szakszerű beszámolókat, tájékoztatást kapjanak, hogy azok ne csak általánosan foglalkozzanak a feladatokkal, hanem úgy, ahogyan a helyi viszonyok megkövetelik. Mit várhatunk az olyan tanácsülésektől, amelyeken a tanácstagságnak semmi szerepe nincs mint az, hogy kénytelen végighallgatni semmitmondó beszámolókat, egyáltalán nem érezhető, hogy az a falu dolgozóinak a legfőbb fóruma, az államhatom helyi szerve, amely dönt a dolgozók ezreinek mindennapos munkájával, életével kapcsolatos kérdésekben. A havonta megismétlődő tanácsüléseknek mindenkor egyegy fontos eseménynek kell lenni a falu életében, tehát arra ennek megfelelően kell felkészülni a végrehajtó bizottságnak, a tanácstagságnak, de az egész lakosságnak. Amennyiben nem tudja kiváltani a tanácsülés az érdeklődést a lakosság — elsősorban a tanácstagok körében — fokrólfokra romlik annak színvonala, nem tud nagyobb eredmények elérésének lendítőkereke lenni, nem lesz képes a falu lakosságának mozgósítására. A tamási járásban már történtek lépések ezeknek a hiányosságoknak kiküszöbölésére, a tanácsülések színvonalának emelésére. Az elmúlt héten például Tamásiban minta-tanácsülést tartottak. Ennek az volt a célja egyrészt, hogy bizonyítsa, lehet alapos előkészítő munkával valóban színvonalas tanácsülést tartani, másrészt, hogy a környező községekből résztvevő tanácsi vezetők hasznos tapasztalatokat szerezzenek. A végrehajtó bizottság az Elnöki Tanács 1954. évi 17. határozatának minden rendelkezését betartotta, a VB.-tagok felkeresték és személyesen hívták meg a tanácstagokat. A napirendi előterjesztések kollektívan, érdeklődést keltően lettek kidolgozva. A kiküldött határozati javaslatok alaposak, körültekintők, elősegítik a tanácsra háruló feladatok megoldását. Kardos Ferenc VB elnök nem mulasztotta el azt sem, hogy az előző tanácsülésen a tanácstagok részéről elhangzott panaszok kivizsgálásáról is beszámoljon, s azokra a választ megadja. A tanácsülés külsőségében is érzékeltette, milyen fontos esemény történik. Minden tanácstagnak — a választókerületek sorrendjében, a kerület számának, a tanácstag nevének feltüntetésével — az ízlésesen díszített asztalok mellett, külön helye volt. Ezzel is külön kiemelték a tanácstagság szerepét. A vendégek nem a tanácstagok között, hanem külön fenntartott helyen foglaltak helyet. Maga az ülés levezetése, a tanácstagok bekapcsolódása a vitába sokkal jobb és élénkebb volt, mint más alkalmakkor. Az ülés befejezése után mindenki azzal távozott, hogy ilyen tanácsülésen érdemes volt résztvenni. Bérdi Lajos szervezési csoportvezető, Tamási JT.