Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-05 / 105. szám

1956 MÁJUS 5. TOLNAI NAPLÓ Vita a második ötéves terv irányelv tervezetéhez Gosztonyi János, a Tolna megyei Téglagyári Egyesülés főmérnöke: A termelés emelésének jelentős részét a termelékenység növelésével biztosítjuk A második ötéves terv irányelveinek tervezete sze­rint 1960-ra, 1955-höz viszo­nyítva, 56 százalékkal kell emelni az országban a tégla­gyártást, ennyivel kell több téglát adni a gyáraknak, mint tavaly. Ez megfelel a terve­zet ama célkitűzéseinek is, hogy az alapanyagok termelé­sét nagyobb mértékben kell növelni, mint az egész ipari termelést. Egyesülésünk ötéves tervét már kidolgoztuk, azt a napok­ban küldjük el felsőbb szer­vünknek jóváhagyás végett. A tervezet szerint hat üzemünk p, együttes termelését — csak a meglévő üzemek bővítésével, korszerűsítésével, teljesítőké­pességének emelésével — több mint másfélszeresére tudjuk­­ emelni. A második ötéves terv célkitűzései tehát reáli­sak, megvalósíthatók. Az össz-munkáslétszámot 1960-ra csak­ 20 százalékkal kívánjuk emelni, így a termelés emelé­sének jóval több, mint felét a termelékenység emelésétől várjuk. A termelékenység növelésé­nek fő eszköze a gépesítés. A téglaiparban nagy, még eddig kiaknázatlan lehetőségek van­­nak e téren és a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás is megköveteli, hogy a nehéz fizikai munkákat gépesítsük.­­ Ebben az esetben a munkák nagyobb részét végezhetjük nőkkel, fiatal munkásokkal. Az ötéves terv során gépe­síteni fogjuk a bányaműve­lést. Az anyagbeszállítást a paksi, a dombóvári I-es és III-as üzemekben, ahol a sajtolóhoz közel van a bánya, szállítószalagokkal oldjuk meg, a többi üzemekben pedig motorvontatású csillékkel. 1960-ra teljesen befejezzük a nyersgyártás gépesítését. Gé­pesítjük a Dombóvár I-es és a Dombóvár III-as üzemet, a Dombóvár II-es üzemben, a mostani 400-as helyett 450-es, nagyobb teljesítményű prés­gépet helyezünk üzembe. Ez­zel az ötéves terv végére a­­­ kézi nyersgyártást, mint el­avult, nehéz fizikai munkát igénylő, elsőosztályú minősé­gű téglát nem adó és megle­hetősen költséges módszert, teljesen kiküszöböljük üze­meinkben. A szárítókapacitást úgy nö­veljük a paksi és a mázai gyárban, hogy a kellerszárí­­tókba nagyteljesítményű, mozgó ventillátorokat szere­lünk fel, villamosítjuk a kel­­lerek tolópadjait. Ugyanakkor bővítjük is a keller-szárító­­kat. Gépesítjük a száraz nyers­téglának a kemencékbe való beszállítását is, ahol arra le­hetőség van, a csilléknél ló­vontatás helyett motorvonta­tást alkalmazunk. Mind a hat üzemben gépesítjük a kemen­cékbe való szénfelszállítást. A kihordást Pakson és a Domb­óvár II-es üzemben csillével, másutt gumikerekű, golyós­csapágyas károkkal oldjuk meg. Az elmúlt években tetemes károkat okozott az esős idő­járás, többmillió nyerstégla ment tönkre emiatt. Jelenleg a nyerstégla szárítása többsé­gében cserépfedésű szabad bankettákban történik. Ezt az elavult módszert — fedett szá­rítószínek építésével, amely munka már folyamatban van — az ötéves terv végére tel­jesen kiküszöböljük. Az égetőkapacitás növelése érdekében átépítjük a Domb­óvár II-es üzem kemencéjét, korszerűsítjük a III-as üzem kemencéjét is. A mázai gyár­ban új kemencét, kéményt tervezünk. A második ötéves terv irányelveinek tervezete sze­rint növelni kell az üreges téglák gyártását, felhasználá­sának arányát. Ennek gyártá­sánál is termelékenyebb a munka, felhasználása is sok szempontból előnyös. Egyesü­lésünk két üzemében, a mázai és a paksi gyárban van üre­ges tégla gyártására alkalmas nyersanyag. Ezért a mázai gyár teljes termelésének 80 százaléka, a paksi gyárnál pe­dig 70 százaléka lesz üreges tégla. A gépesítés mellett nagy je­lentősége van — és saját ter­vezetünkben építünk is erre — a korszerű munkamódsze­rek, technológiai eljárások alkalmazásának, mint a Kartacev-féle gyorsszárítás, a Duvanov-féle égetési mód­szer, ezzel a kemencék hasz­nos köbméter-kihasználását 20 százalékkal emeljük. A ter­melés, a termelékenység eme­lése gondosabb TMK-munkát, a gépállási idők csökkentését megköveteli. A célkitűzések azonban reálisak. Egyesülé­sünk meg tudja oldani a má­sodik ötéves tervben reá váró feladatokat. Hol lehet még javítani? Beszélgetés a tamási járás pártbizottsága mezőgazdasági osztályán — Előre bocsátom, — mond­ja Füves elvtárs osztályvezető —, hogy agronómusaink jól dolgoznak, elismerés illeti őket, de ne veregessünk vád­a­kat, inkább nézzük meg hol szorulnak még segítségre a me­zőgazdasági szakemberek. Én most azért beszélek inkább a hibákról, mert azt hiszem így többet segíthetünk. — Ebben tökéletesen egyet­értünk, s mi lenne az első és legfontosabb hiány a mezőgaz­dászok munkájában? — A kezdeményezés hiánya. Ez a legfőbb és legáltalánosabb hiba. Valami új dologról, mun­kamódszer, vagy egyéb beveze­téséről nem is tudok, mind­össze a tamási Vörös Szikra Tsz-ben határozták el, hogy iker­soros kukoricavetéssel is kísérleteznek, a nagyszokolyi Béke és a nagykónyi Új Élet Tsz pedig követte ezt a példát. Az ilyen és hasonló eset azon­ban nem elég gyakori, majd­nem minden mezőgazdász fel­sőbb utasításokra vár az önte­vékeny munka helyett. — Nincs ennek valami jó látható oka? — A legtöbb helyen világo­sak az okok. A mezőgazdászok zömmel fiatalemberek, jó elmé­leti felkészültséggel, de gyen­gébb gyakorlati tapasztalatok­­kal. Sok esetben aztán nincs elég tekintélyük ahhoz, hogy saját elképzeléseiket keresztül vigyék és így utasítások alapján dolgoznak. Természetesen van­nak olyan mezőgazdászok, akik amellett, hogy fiatalok, meg tudják valósítani elgondolásai­kat. Ecker Gyula, a koppány­­szántói Tej Barázda és az érté­­nyi Dózsa Termelőszövetkezet agronómusa alig van túl a 20. éven, mégis jó munkát végez. A tamási Vörös Szikra egyik fiatal, egyetemet végzett mező­gazdásza, Fehér elvtárs, ugyancsak lelkiismeretesen dol­gozik, de itt sokat segít neki Kocsis elvtárs, a társa, aki már 6. éve dolgozik ezen a terüle­ten. — Most már csak az a kér­dés, mi akadályozza a többi mezőgazdászt abban, hogy munkájukban nagyobb szere­pet kapjon az önálló kezdemé­nyezés? — Én a gépállomásokkal fog­lalkozom — veszi át a szót Kocs elvtárs — sok mezőgaz­dászt ismerek és azt hiszem er­­re a kérdésre tudok válaszolni. Egy agráregyetemet végzett fia­talember, Gurdon Károly Pince helyen dolgozott, mindenki meg volt vele elégedve, nemrégen jó munkájáért tagjelölt is lett. Át­helyezték Ozorára a Petőfi Ter­melőszövetkezetbe, de itt nem végez olyan munkát, amilyenre képes lenne. Hogy miért? Mert itt is fennáll az, ami igen sok más helyen. A termelőszövet­kezet elnöke és vezetősége nem támogatja a mezőgazdászokat, úgy lenne rendjén, ha mindig megkérdeznék a mezőgazdászt, mi erről, vagy arról a vélemé­nye és aszerint cselekednének. Ehelyett azonban az a gyakor­lat, hogyha a szakember va­lami újat akar bevezetni, va­lami eddig még szokatlant, bi­zony kénytelen, az asztalt csap­kodni, amelyik ehhez nem ért, sokszor le kell mondania a ter­veiről. — Ha a mezőgazdászok mun­­káján javítani akarunk, legelő­ször is meg kell magyarázni, a termelőszövetkezetekben,­­ hogy az évek hosszú során át felgyűlt gyakorlati tapasztala­tok nagyszerűen egyesíthetők a szak­emberek tudásával, még a fiatal mezőgazdászok elméleti tudásával is. Amint ezt a célt elértük nagyot léptünk előre, mert a fiatal szakembereken keresztül szélesebb körben nyerhet alkalmazást a mezőgaz­daság minden hasznos újdon­sága, ami még jobban növeli majd termelési sikereinket — fejezi be a beszélgetést Kócs elvtárs. ________________________________________________ 3, PÁRT ÉS PARTÉPÍTÉS • A dunaföldvári tagjelöltek ügye Egy hír érkezett Dunaföld­­várról, az, hogy több tagjelölt­nek lejárt a tagjelöltségi ideje és közülük több ellen fegyelmi eljárás indult. Ez magában vé­ve még nem sokat mond, de ha elindulunk a hír nyomán, egy egész sor tanulságos dologgal találkozunk: először azzal, hogy a régi pártbizottság és pártvezetőség milyen lélekte­­lenül kezelte a tagjelöltek ügyét, másodszor pedig azzal, hogy a vezetőségek újjáválasz­­tása óta milyen nagy javulás van ezen a téren. Farkas Imre 10 holdas dol­gozó paraszt kartonjának há­tuljára tavaly ezt írták: „Fe­gyelmi bizottság elé. Kizárás­ra.“ Farkas Imre 1954 óta tag­jelölt. Taggá való felvétele he­lyett tehát ki akarták zárni a tagjelöltek sorából. Volt olyan dolgozó paraszt, mint T. G. elv­társ, akit egy alkalommal a vezetőség javaslatára ki is zárt a taggyűlés. Hasonló hely­zet, vagy teljes rendezetlenség volt tapasztalható még több tagjelölt ügyénél is. Az indok a kizárási javasla­toknál az, hogy: „Nem jár tag­gyűlésre“, Nem fizet tagdíjat“, „Nem végez pártmunkát.“ Lát­szólag tehát nem is akármilyen indokokat hoztak fel ellenük. Az új pártbizottság azonban azt mondta: „Meg kell nézni az érem másik oldalát is, itt em­berekről van szó, méghozzá olyanokról, akik be akartak a pártba lépni. Senkinek, de ne­kik különösen nem lehet mechanikusan kezelni a sorsu­kat.“ Így aztán Farkas Imre és a többiek kartonjára a „Fe­gyelmi bizottság elé, kizárásra“ helyett odaírták, hogy „Tagje­lölt, ügyét rendezni kell, nem kizárni.“ A pártbizottság az alapszervi vezetőségekkel sorra megbeszélte az ezzel kapcsola­tos teendőket: a pártbizottsági, vezetőségi tagok és a pártcso­­portbizalmiak megkezdték a beszélgetést azokkal a tagjelöl­tekkel, akikről az a vélemény maradt fenn, hogy „nem valók a pártba.“ Kiderült, ami egyben várható is volt, hogy nem az elvtársak véleménye változott meg a párt­ról, nem változtatták meg szándékukat, hanem hiányzott a türelmes nevelőmunka és általában azok a módszerek, amelyekkel a tagjelöltekkel fog­lalkozni kell. A taggyűlésen az ajánlók elmondták róluk véle­ményüket, ezzel aztán végetért a velük való foglalkozás. A tagjelöltek pedig, különösen a dolgozó parasztok, mivel nem foglalkozott senki sem velük, idegennek érezték magukat a pártban, később pedig nem is jártak el a párt rendezvényei­re, tartózkodtak a pártmunká­tól. Ha kapnak megbízatást, foglalkoznak velük, nevelik őket — mindez nem fordul elő. T. G., akivel Fazekas Miklós­­né pártcsoportbizalmi beszél­getett, nyíltan megmondta, hogy azért nem járt például taggyűlésre sem, mert vele senki sem törődött, úgy érezte, hogy rája ott nincs is szükség. Fazekas Imre esetében is ha­sonló a helyzet. A beszélgetés óta átvette már a tagfelvételt kérő ívet is. A községi alap­­szervezetnél már taggyűlésen is foglalkoztak ezekkel a problé­mákkal. A pártbizottság jó munkája nyomán tehát olyan embereket mentenek meg a pártnak, aki­ket egy évvel ezelőtt a lélekte­len módszerek által eldobtak volna. Természetesen nem ar­ról van szó, hogy most már kri­tika nélkül felvesznek minden­kit tagnak, továbbra is alapo­san megnézik, hogy ki méltó a párttagságra. Van olyan tagje­lölt, akiről minden párttag tud­ja, hogy magatartásával gátol­ta a termelőszövetkezet fejlődé­sét, gyakran beszélgettek vele, igyekeztek meggyőzni tevékeny­ségének helytelenségéről,­­de nem használt neki a türelmes magyarázás, a szép szó. így most már a párttagokat az a gondolat foglalkoztatja, hogy M. L.-t javasolják a tagjelöl­tek soraiból való kizárásra. A dunaföldári esetnek tehát az a tanulsága, hogy a tagjelöl­teket nem lehet magukra hagy­ni, hanem továbbra is nevelni kell őket, és az elbírálásnál körültekintő munkát kell vé­gezni, meg kell nézni az érem másik oldalát is; nemcsak azt kell megállapítani,­ hogy az il­lető tagjelölt mit nem tett, ha­nem azt is, hogy a pártvezető­ség és maga a párttagság mi­lyen hibát követett el és ennek nyomán hozzálátni a hiba kija­vításához. Boda Ferenc Rajtunk az egész község szeme a szakályi Hunyadi Tsz kommunistái a tsz fejlesztéséért NAGY SZORGALOMMAL dolgozik a nemrég alakult szakályi Hunyadi Termelőszövetkezet tagsága. Még a május elsejei ünnepek alatt is lehetett belőlük kint látni a határ­­­ban. A szövetkezeti tagokat — Szili Józsefet meg a többieket is — szorgalmas embereknek ismerték már akkor is, amikor m­ég egyéni gazdák voltak. Most, hogy a közöst választották, még jobban hajtja őket az igyekezet. Ezt a szövetkezetet nem úgy ismerik meg a kívülállók, hogy 10 óra van, mire a tagság elindul a határba. Ők már öt órakor felkészülve várják, hol­, milyen munkát kell végezni. A tagság igyekezetét, szorgalmát talán Martinka László­nak, a szövetkezet elnökének szavai jellemzik legjobban. — Most rajtunk van az egész község szeme, hogyan boldogulunk majd a munkákkal, milyenek lesznek az eredményeink. Ered­ményeinkkel tudjuk majd legjobban meggyőzni a kívülálló­kat, hogy jöjjenek közénk, mert itt könnyebb, jobb életük lesz. Nagyon nehéz volt megalakítani itt a községben a szövetke­zetet, nagyon nehéz meggyőzni az embereket, ezért dolgozunk, úgyhogy legyen mire felfigyelniök az egyénieknek. BIZONY, NEHÉZ MEGGYŐZNI a szakályi gazdákat — maga Martinka László is sokáig latolgatta magában, jól válasz­­tott-e, amikor aláírta a belépési nyilatkozatot — végül hall­gatott józan gondolkodására, azóta szívvel-lélekkel dolgozik a szövetkezetért. Az elhatározásában persze őt is segíteni kel­lett — segítették azok a kommunisták, akik beléptek a szö­vetkezetbe. Abban, hogy Szakályban is megalakult a termelőszövet­kezet, a pártszervezetnek, a kommunistáknak igen nagy sze­repe volt. Ők írták alá először a belépési nyilatkozatot, amikor januárban szó esett arról, hogy meg kell alakítani a termelő­szövetkezetet. Hivatalosan még meg sem alakult a tsz, ami­kor már a pártszervezetet létrehozták, titkárt választottak Lezsák Béla személyében és a héttagú párszervezet — ebből három asszony — lett az agitációs munka irányítója, de a párt­tagok ott vannak a legjobb munkások között is. A pártszervezet tevékenysége érvényesült abban is, hogy felvették a szövetkezetbe a 31 holdas Lezsák Gézát, aki eddig a kuláklistán szerepelt. Lezsák Géza már előbb kérte felvéte­lét, említette, hogy belépne a szövetkezetbe. Tudták róla azt, hogy szorgalmas, becsületes ember, dehát mit tegyenek, ha egyszer kuláklistán van, nem vehetik fel a szövetkezetbe. KÖZBEN TELT AZ IDŐ, a község kommunistái tanulmá­nyozták a XX. kongresszus tapasz­talatait. — Nézzünk csak utána Lezsák Géza felvételének. Kizsákmányoló volt-e, vagy sem? Amikor a termelőszövetkezetnek ünnepélyesen átadták a működési engedélyt, akkor terjesztették a tagság elé Lezsák Géza felvételi kérelmét. A falubeliek ismerték Lezsák Gézát. Kaszonics József ezt mondta róla: — A 31 holddal kulák volt, de nem tartott cselédet sohasem. A családjával művelte meg a földet. Ezt az embert ritkán látták, hogy megállt volna enni. Ki se fog, amikor szánt. Délben a kötényéből eszi meg az ebédjét. Azt mondom, felvehetjük. — A feleségének az apja még kevés arató volt — szólt közbe az egyik. — Lezsák anyja is szegény lány volt. —­­Azért lett kulák, mert ő is egyke volt, a felesége is és így jött össze a 31 hold föld — mondta Szita György. — A kötelezettségét igyekezett mindenkor szorgalmasan teljesíteni. Megérdemli, hogy felvegyük a szövetkezetbe. Szük­ség van az ilyen szorgalmas emberekre, — hangzottak el a vélemények egymás után. A szövetkezet tagsága végül egy­hangúlag úgy döntött, hogy helyet adnak maguk között Lezsák Gézának. Az másnaptól kezdve már a szövetkezetben dolgozott. Ezenkívül felvették a 15 holdas Lezsák Józsefet és a hatholdas Szili Ferencet is. A TERMELŐSZÖVETKEZET pártszervezete továbbra is egyik legfontosabb feladatul tűzi maga elé az új tagok szerve­zését. Esténként meg-meglátogatják azokat a gazdákat, akik­ről gondolják, hogy meg tudják nyerni a szövetkezet számára. Megmagyarázzák nekik, hogyan is megy a munka a szövetke­zetben, mert sokan nem tudják még. Az öreg Kelemen Béla is azt kérdezte: — Aztán mit lehet egy nap alatt keresni? Így látogatnak meg esténként néhány gazdát, Hideg Já­nost, Nemes Józsefet, Szentpáli Mihályt. Varga Mihály, a legeltetési bizottság elnöke már kijelentette, hogy aratás után belép. Barkóczi István is közel áll a belépéshez. Ezekkel és még több gazdával, állandóan foglalkoznak a szövetkezet párt­­szervezetének tagjai, de gondjuk van arra is, hogy rendben haladjanak a munkák, mert mégis csak a példamutató munka a legmeggyőzőbb érv a közös gazdálkodás mellett. Gondos­kodnak közben a pártszervezet erősítéséről is. Tagjelöltség nélkül vették fel nemrégiben Martinka Lászlót, mert eddigi tevékenysége alapján érdemesnek találták a párttagságra. A SZAKÁLYI HUNYADI TSZ most vizsga előtt áll. Vizs­gázik a kívülállók előtt, mennyivel jobb, előnyösebb a közös gazdálkodás. Abban pedig, hogy a vizsga sikeres legyen, igen nagy szerepe van a szövetkezet pártszervezetének. Az új szö­vetkezet minden kommunistája azon dolgozik, hogy jól meg­állja helyét a tagság, eredményekben gazdag legyen már az első év , hogy állandóan újabb és újabb belépőkkel növeked­jen a tagság, gyarapodjon a földterületük. Mindezen keresztül pedig azon fáradoznak, hogy a közös gazdálkodáson keresztül jobb élete legyen a szakályi gazdáknak is. BOGNÁR.

Next