Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-22 / 119. szám

1956 MÁJUS 22. TOLNAI NAPLÓ Tervünk: Hozzászólás a második ötéves terv irányelv-tervezetéhez a szakorvosi ellátás megjavítása, a betegek védelme A II. ötéves terv keretében a megye, valamint a város szakorvosi ellátásának javítá­­sa érdekében megépítjük a szekszárdi rendelőintézetet. A jelenleg szétszórtan elhelye­zett és túlzsúfolt rendelőinté­zetek igen korszerűtlenek, további bővítésre és fejlesz­tésre nem akalmasak és nagy távolságuk miatt a kór­házzal való kapcsolatuk hiá­­nyos. A jelenlegi körülmé­nyek között elhelyezett szak­­rendelések nehézkessé teszik a betegellátást, mivel a be­tegnek, mire kivizsgálása megtörténik, az egész várost be kell járnia, ami elsősorban egészségre van káros hatás­sal, másodsorban rengeteg időt vesz igénybe, különösen abban az esetben, mikor munkaképes ugyan, de állan­dó kezelésre és felülvizsgálat­ra van szüksége. Külön meg kell említeni a gyermekek szakellátását, mert a mostani nem kielégítő ellátás mellett, ami a nem megfelelő elhelye­zésből ered, az anyák sok esetben zúgolódnak és vissza­riadnak, hogy gyermeküket szakvizsgálatra vigyék. A rendelőintézet megépí­tésére annál is inkább szük­ség van, mivel a szocializ­musban a társadalom egész­ségügyi igénye állandóan emelkedik és a mezőgazda­ság szocializálódására való te­kintettel mely megyénket különö­sen érintő mezőgazdasági jel­legénél fogva, aminek követ­kezménye a biztosítottak szá­mának állandó emelkedése. Ezen tények a szakorvosi ellá­tás feltétlen megjavítását, színvonalának emelését vonják maga után. Az épület a kór­ház tulajdonát képező telken kerül kivitelezésre, mely köz­vetlenül a kórház épületének tőszomszédságában van. Eb­ben az épületben helyezzük el a körzeti orvosok részére a központi orvosi rendelőt, az anya-, csecsemő- és gyermek­védelem részére a tanácsadó helyiséget és várót, itt biztosí­tunk a korszerű követelmé­nyeknek megfelelően a vér­adó állomás részére elhelye­zett és nem utolsó sorban a már négy helyen elhelyezett szakrendelések részére meg­felelő rendelőt, várót és vet­­kőzőt. A rendelőintézet meg­építésével felszabaduló helyi­ségekben kívánjuk elhelyezni a már két éve megalakult és végleges elhelyezést nem nyert közegészségügyi és jár­ványügyi állomást, így megfe­lelő elhelyezése kisebb átala­kítással, tehát kevés költség­gel a rendelőintézet felépítése után gyorsan megoldható. Je­lenlegi elhelyezése annál is inkább nem megfelelő, mi­vel laboratóriumi részlege külön van, a fertőtlenítő kü­lön és maga az iroda is külön épületben egymástól távol nyer elhelyezést. A kórház­ban felszabaduló helyiségek­ben kívánjuk megvalósítani a rehabilitációs részleget és az urológia részére egy 20 ágyas fektetőt, amely 10 férfi és 10 női férőhelyet biztosít. Általánosságban leszögez­hetjük, hogy jelenleg az egészségügyi ellátást biztosító rendelések, intézmények szét­szórtan vannak elhelyezve és ezen helytelen elhelyezés nem tudja biztosítani a szo­cialista társadalom részére á­lló egészségügyi ellátást. A rendelőintézet megépíté­sével egészségügyi vonalon komoly lépést teszünk előre, mely irányzatunk fő célja a kórház rendelőintézeti egysé­ge, tehát a betegellátás szín­vonalának állandó javulását és az orvosok továbbképzésé­nek lehetőségét biztosítja. Elmondotta: dr. Gulyás János megyei főorvos. Bonyhádi Zománcgyár: Évi egymillió forintot takarítanánk meg az iparvágány megépítésével A Bonyhádi Zománcművek az I. ötéves terv során olyan új létesítménnyel, új zomán­cozó csarnokkal gazdagodott, melynek üzembehelyezésével lehetővé vált, hogy második ötéves tervünk időszaka alatt a zománcedény-termelés 70 szá­zalékkal emelkedjék az első öt­éves tervben elért termelési eredményekhez képest. Azonban foglalkozni kellene a második ötéves terv során annak a súlyos problémának a megoldásával is, mely egyre növekvő üzemünkre mindin­kább nehezedik. Üzemünk a legközelebbi vas­útállomástól két és fél kilomé­ter távolságra fekszik és így a beérkező anyagokat, valamint a kiszállításra kerülő zománc­edényt a bonyhádi vasútállo­máson kell a vagonokból teher­autóra, illetve vontatóra át­rakni és az üzembe beszállí­tani, valamint a zománcedényt az üzemben teherautóra rakni, és a vasútállomáson vagonba átrakni. Az üzem igen nagy mennyi­ségben használ fel szenet, ami a kétszeri rakodás következté­ben erősen szétporlott állapot­ban kerül beszállításra. A zo­máncedény kétszeri rakodása pedig nagymértékben előidé­zője annak, hogy az üzemben I. osztályúnak minősített áru, mire rendeltetési helyére ér, leértékeltté válik. Ezen ke­resztül igen nagy veszteség éri a népgazdaságot. A rakodási munkán foglalkoztatott dolgo­zók száma a fentiek következ­tében magas, a szállítási költ­ség igen jelentős részét képezi az önköltségnek. Ezen a súlyos helyzeten úgy lehetne segíteni, ha a második ötéves terv során megépülne a Bonyhádi Zománcművek régi vágya, iparvágány bevezetése az üzem területére. Ennek lehetősé­ge megvan, mert a körülbelül 3 kilométerre fekvő Hidas vasút­állomásról az iparvágányt az üzem területére be lehetne ve­zetni. A második ötéves terv során a növekvő termelés és az ezzel kapcsolatos anyagszállí­tások növekedése következtében a napi vagon­forgalom ugyanis 1.5 vagonról 2.5-re emelkedik a gyárban. Számításokat végeztünk arra vonatkozólag, hogy a jelenlegi szállítási helyzet és az iparvá­gányon való szállítás között milyen költségkülönbözet van. Megállapítottuk, hogy a szén­porlási veszteség, a kiszállított áru selejteződéséből keletkező veszteség és a szállító személy­zet csökkentése révén évi egy­millió forint összeget takarít­hatunk meg. Az a kérésünk, hogy a nép­gazdaság fejlesztését szolgáló második ötéves terv végleges összeállításánál biztosítsanak lehetőséget arra, hogy a Bony­hádi Zománcművek gyártelepé­re az iparvágány bevezetésre kerüljön. Óvári Dezső igazgató. 3 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A tsz-ek versenyében Medina, az egyéniek versenyében pedig a sióagárdi gazdák a győztesek Községünk a mezőgazdasági­­ termelés fokozása érdekében , versenyszerződést kötött Sió­ i­agárd községgel, Tsz tsz-szel, az­­ egyéniek pedig az egyéniek­­­­kel versenyeznek a két község­* ben. A mezőgazdasági munkák­* kal kapcsolatos verseny első­­ szakasza lezárult. Az elmúlt­­ héten a két község termelőszö­­­­vetkezeteinek és egyéni gaz­­­­dáinak képviselői határszemlén­­ állapították meg, hogy ki lett a­­ győztes. Ezidő szerint a terme­lő­* szövetkezetek közül a medinai * Béke Tsz lett az első, amely­nek tagjai 99 százalékkal ve­­­zetnek. A medinai tsz a kuko­­r­iicáját négyzetesen vezette és­­ az ősziek tavaszi ápolását kö­rülbelül 1 százalékkal jobb minőségben végezte el, mint a sióagárdi Béke Tsz. A verseny első szakaszában azért maradt le a Sióagárdi Béke, mert itt a tsz tagjai nem négyzetesen vetették el a kukoricát és ros­­­szabb minőségű munkával vé­gezték el az ősziek tavaszi ápo­lását. A bizottság megállapította, hogy az egyéni gazdák földje Sióagárd határában viszont szebbek, mint Medina határá­ban. Ezért a két község egyéni gazdáinak versenyében Sió­agárd lett a győztes. MAJOR JÓZSEF, vb. elnök, Medina. Mi is segítjük a tanács munkáját A begyűjtési állandó bizott­ság negyedéves munkaterv sze­­­­rint dolgozik. Üléseinket pon­­­­tosan megtartjuk. Tíznapon­­­­ként értékeljük a begyűjtési dolgozókkal közösen a tervek teljesítését Az év első négy hónapjában, — amint ezt az il­letékesek megállapították, — jó munkát végeztünk ,sokat se­gítettünk a tanácsnak. Közsé­günk kivétel nélkül minden cikkféleségből túlteljesítette az év első négy hónapjára beüte­mezett begyűjtési tervet. Az állandó bizottság tagjai a dolgozó parasztok körében min­dig rendszeresen ismertetik a beadással kapcsolatos rendele­teket, tudnivalókat. Napjaink­ban például úgy segítünk a ta­nácsnak, hogy ellenőrizzük­ a dolgozó parasztok idejében hí­zóba állítják-e beadási kötele­zettségük teljesítéséhez szük­séges sertéseket. NYÁRI SÁNDOR begyűjtési á. b. elnök, Iregszemcse. Helyezzék üzembe a nagymányoki kőbányán és mészégető kemencét­­ Nagymányokon van egy jó­karban lévő mészkőbánya, amely jelenleg kihasználat­lanul áll. Ugyancsak van ott helyben egy mészégető kemen­ce, amely szintén áll. Úgy gondolom, most, amikor nemcsak a korábban tervbe­vett építkezésekhez, hanem az árvízkárok helyreállításához is egyre több építőanyagra, mész­­re van szükség, nem szabadna egy ilyen bányát kihasználat­lanul hagyni. A bánya megnyi­tása hozzájárulna a második ötéves tervben kitűzött nagy­ építkezési feladatok sikeres­ megvalósításához is. Azt hi­­­szem, igen elkelne, ha a kőbá­­­nya megnyílna, a kemence on­l­taná a meszet. Talán a mányol­ki bánya is tudna adni fűtő­ 1 anyagot hozzá. Ne álljon ilyen­­ érték kihasználatlanul, amikor, a környéken nincs mészégető ( kemence. ! Jószerencsét! ] Kitanits Lajos 1 kőbányamester ! Három levelesünk panasza nyomában Szöllősi István nagydorogi le­vélírónk több társa nevében fordult hozzánk panasszal. Az volt a panasz, hogy a mező­őrök nem a szerződésnek meg­felelően kapták eddig fizetésü­­­­ket. Panaszát, kérésünkre, Haj­­­­nal Lajos elvtárs, a Paksi Já­­­­rási Pártbizottság mezőgazda­­­­sági osztályvezetője meg­­­­vizsgálta, illetve megvizs­gáltatta. A vizsgálat során meg­­­állapította a J. B., hogy Szöllősi­­ Istvánnak és társainak igaza­­ volt. Egyben Hajnal elvtárs az­­ illetékeseken keresztül intézke­­­dett, hogy a nagydorogi csőszök • jogos sérelmét orvosolják. I • Patyi Péter, Őcsény, Kinizsi­zte a 1. szám alatti lakos azzal­­ a panasszal fordult szerkesztő­­­­ségünkhöz, hogy a szerződéses­­­üszőborjú nevelési előleget nem­­ kapta meg. Panaszát az Állat­iforgalmi Megyei Kirendeltségé­­­­nél megvizsgáltuk. írásos doku­mentumok alapján megállapí­tottuk, hogy Patyi Péter pana­sza nem jogos. A helyzet ugyan­is az, hogy 1955 október 17-én kötött üszőnevelési szerződést. Akkor megkapta az 500 forint előleget. A szerződés szerint a vállalat nyolc hónap múlva kö­teles ismét 500 forint nevelési előleget adni. Ez az összeg csak június 17-e után lesz esedékes. Gelencsér Sándor gyulaji la­­kos panaszát Tarlós Istvánhoz, a megyei erdészeti és vadászati előadóhoz továbbítottuk. Tar­lós elvtárs Gelencsér Sándor panaszát megvizsgálta. Sajnos, neki sincs igaza. Annak idején a vadkár helyszíni felvételénél a vadkárbecslő bizottság azt ál­lapította meg, hogy Gelencsér Sándor nem végezte el a kö­telező vadkár elhárítási intéz­­­kedést. S így a 138—1950. (V. 13.) M. T. rendelet alapján Ge­lencsér Sándornak nem jár vad­kár megtérítés. - — ~ ~ — — — — — — — — — — - Csak úgy ötletszerűen — Szedresből jövet — betértem a Kajmádi Állami Gazdaság központjába. Szépen gondozott park, salakos sétány, frissen festett padok — ez volt az első kép, ami itt fogadott. A külső nem minden, azonban mégis sokat mond. Rend, tisztaság, kellemes környezet — akarat­lanul arra gondol a látogató, hogy ahol az emberek ilyen so­kat adnak környezetük tiszta­ságára, adnak magukra, ott ugyanilyen gondosan művel­hetik a földet is. A szép utáni vágyakozás, az erős, szervezett emberi közösség képes arra, hogy megfelelő körülményeket­­ teremtsen az élet számára. Nem csalatkoztam a gazda­ságban sem. Az itt dolgozók nemcsak házuk tája tisztaságá­ra igényesek, hanem a munká­jukra is. Kezdve a fiatal igazgatón, végezve a legfiatalabb trakto­roson az Állami Gazdaság minden dolgozója egyforma sze­retettel végzi munkáját... Csak ezzel magyarázható a legkelle­mesebb bajmádi meglepetésem. — Ez a gazdaság közel egy­millió forint tiszta nyereséggel zárta az elmúlt gazdasági évet. Mielőtt az eredményes gaz­dálkodás módszereiről szólnék, röviden el kell mondanom a gazdaság történetét. 1949-ben alakult 360 holdon ,és az évek során 2971 katasz­trális holdra szaporodott. Hos­­­szú esztendők eredménytelen gazdálkodása után tavaly ho­zott először komoly nyereséget. A gazdaság elsősorban nö­vény (búza, kukorica) termelő... és a gazdaság dolgozói bebizo­nyították, hogy a terméshozam növelésének Tolnában korlát­lan lehetőségei vannak és a búzatermelés is kifizetődő, ha megfelelő gondossággal alkal­mazzuk a legmodernebb agro­technikai módszereket. A gaz­daság vezetői zömében fiatalok — harminc éven aluliak. A fiatalos gondolkodás, az új merész keresése és alkalmazá­sa — ez a kajmádi eredmé­nyek egyik alapja. Az eredmények: Hogyan le­het eredményesen gazdál­kodni, hogyan csinálták Kaj­­mádon, hiszen a megyében igen sok gazdaság panaszko­dik még mindig a veszteséges növénytermelésről. Osztermajer János a gazda­ság igazgatója, aki most végzi napi munkája mellett az agrár egyetemi tanulmányait, így válaszolt: — Volt 650 katasztrális hold búza vetésünk, erről a terület­ről holdankénti átlagban 15,24 mázsa átlagtermést takarítot­tunk be. Százholdnyi területen elértük a húsz mázsás átlagot is. Ez a terméshozam megkö­zelíti és némely esetben már eléri a legfejlettebb nyugati kapitalista országok gépesí­tett mezőgazdaságának átlagos terméseredményeit. Gondolva itt elsősorban a dán, belga és kanadai farmok termésátla­gaira... A megfelelő műveléssel búzánál még további fejlesztés érhető el. A második ötéves terv során az itt a feladat, hogy húsz—huszonöt mázsás gabonatermést takarítsunk be holdanként. Ezzel a vetésterü­let növelése nélkül ugyanarról a területről lényegesen több termést takaríthatunk be — ér­­téke is nagyobb és így a termelés önköltségét is erősen csökkenteni tudjuk... — És­­ az út, amely a húsz mázsás termésekig vezet? — Nálunk igen szerencsésen kikísérleteztük az elővetemé­­nyeket. A legalkalmasabb pil­langós virágokat és ipari kapá­sokat vetettük elő növények­­nek. Ennek köszönhető a gon­dos talajelőkészítés. Csak egy példát említek erre... Általá­ban 18 centiméter mélyen szo­kásos hazánkban az őszi mély­szántás. Mi azt tettük, hogy inkább csak két ekefej szánt­son, de mélyen. Három év alatt fokozatosan lementünk a 18 cm-ről 26—28 centi mélyre. Évente 3—4 centiméterrel süllyesztettük az ekejárást... így ma már, ha száraz időjá­rást kapunk, növényeink ak­kor is szépen díszlenek, mert ezzel a mélységű szántással biztosítottuk a talaj maximális nedvesség tároló képességét. Igen fontos az őszi növények gondos tavaszi fejtrágyázása. 2400 hold a szántóterületünk és négyes szakaszolással trá­gyázzuk földjeinket. Mit je­lent ez? — Gyakorlatilag min­den három, négy évben kap újra istállótrágyát a terület, mégpedig holdanként kétszáz­ötven mázsát, és minden évben gazdaságunk egynegyedét ala­posan megszórjuk trágyával. És a gépesítés mennyiben se­­gíti az eredményes gazdálko­dást. — A nagyüzem alapja, hogy úgy mondjam a gép, a gyors alapos gépi munka. Gépparkunk sajnos nem a leg­fejlettebb és a második öt­éves terv során már most azt javasolnánk az iparnak, hogy sokoldalú munkára képes, na­gyon egyszerű gépeket tervez­zenek és gyártsanak a mező­­gazdaságnak. Jelenleg négy arató-cséplőnk, egy 0 szériás silózó kombájnunk, nyolc trak­torunk és egyéb kisebb villa­mos és motoros gépeink van­nak... Már ezzel a gépparkkal is sikerült az összes mezőgaz­dasági munkákat 74 százalék­ban gépesítenünk. Természete­sen a jó gazda arra is gondol, hogy a gépnek megfelelően ter­messze növényeit, helyesebben, hogy alkalmas legyen a gépi művelésre. Gondolok itt a négyzetes kukoricavetésre, vagy például van egy 72 hol­das borsó táblánk, hogy a bor­sót kombájnnal arathassuk, tá­masztó növénynek zabot vetet­tünk a borsó közé... A gazdaság hány állatot ne­velhet? — így válaszolni meglehető­sen nehéz erre a kérdésre. Egy bizonyos többet, mint jelenleg. Van most 202 tehenünk, saj­nos nem törzsállomány, ez mu­tatkozik az alacsony tejhozam­ban is, amely jelenleg 12,2 liter átlagban számolva. Hízó mar­háink száma 53, van 72 növen­déküsző, 40 nagyobb üsző, 130 növendék tinó, 140 ló, 1133 ser­tés, ennek 10 százaléka anya­koca és 500 darab hízó... Az állattenyésztés fejlesztése so­rán ez a mennyiség nagyjából elegendő lenne, de sajnos erős a minőségi romlás. Törzsálla­tokra kell átcserélnünk az ál­lományt fokozatosan, ta­valy kezdtük a törzskönyvek bevezetését és a gyengébb egyedeket fokozatosan kicserél­jük a legjobb fajtákra, elsősor­ban a bonyhádi pirostarka tájfajtára, mert csak törzs­könyvek birtokában vállalha­tunk garanciát nevelt állata­inkért... Íme néhány kérdés, néhány órás délutáni beszélgetés és séta Kajmádon. Sok, nagyon sok hasznos dolgot tanulhat­nak megyénk állami gazdasá­gai a kajmádiaktól. Külön kel­lene írni, a kialakult és idete­lepedett mintegy 270 fős állandó munkásgárda életéről, a vezetés nagyon emberi nevelési mód­szereiről, az egyre fejlődő kul­túrájú életről, amelynek egyik külső megnyilvánulása az a gyönyörűen gondozott park is ott a gazdaság köz­pontja körül. A pusztai élet nagy léptekkel halad és válto­zik, ott ahol értő akarattal fognak össze az emberek. Lehet-e eredményesen gazdálkodni ? — ...egy délután a Kajmádi Állami Gazdaságban —

Next