Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-10 / 136. szám
1956 JÚNIUS 10. A TANÁCSOK ÉLETÉBŐL Hogyan dolgozik a mezőgazdasági állandó bizottság a 3 százalékos terméshozam emeléséért Pártunk és kormányunk az 1956-os évre a mezőgazdaság elé nagy feladatokat állított, ezen belül a mi községünk elé is, ami abban jut kifejezésre, hogy termeljünk többet az eddigieknél, hogy életszínvonalunk minél nagyobb mértékben emelkedjen. Ennek tudatában harcol, dolgozik a mezőgazdasági állandó bizottságunk. Meg kell mondani, hogy nem is eredménytelenül. Lázár Pál, az állandó bizottság elnöke már a tél folyamán kijelentette, hogy ha a 3 százalékos hozamot biztosítani akarjuk, akkor már most hozzá kell fogni a munkához. Először is a dolgozó parasztság udvaraiból a trágyát ki kell hordani. Lázár elvtársnak ezek a szavai valósággá váltak, mert a végrehajtó bizottsággal karöltve dolgozott az állandó bizottság. Mindenben egymás segítségét élveztük. Hogy az eredmény mi lett? — mint Drinóczi István VB-tag mondja: „Ennyi trágyát még egy esztendőben sem hordtunk ki, mint ebben az évben.“ Ez valójában így is van, mert községünkben nincs olyan gazda, aki ne hordta volna ki a trágyáját. Ez a munka most mutatja meg hatását, mert növényeink szépen, vagy talán úgy is lehetne mondani, hogy elsőrendűen fejlődnek. Persze állandó bizottságunk nem adta fel a harcot, most is napjainkban eredményesen dolgozik a növényápolási munkák sikeres elvégzéseiben. Lázár elvtársnak eléggé jó munkamódszere van, mert az estéli és vasárnapi beszélgetéseket is felhasználja a tavaszi munka sikeres elvégzése érdekében. Például egyik este a bolt előtt 8—10 dolgozó paraszt beszélgetett, vagyis csak beszélgettek volna, ha nem Lázár elvtársat hallgatták volna, aki a tavaszi munkákról vagyis a három—négyszeri kapálásnak az előnyeiről beszélt. Elmondta, hogy ő már tavaly is úgy csinálta, és mennyivel szebb volt a kukoricája, mint a szomszédjáé. De a többi állandó bizottsági tag is aktívan kiveszi a részét a munkából, vagyis figyelik azt, hogy a határban ki van lemaradva egy-egy időszerű mezőgazdasági munkával. Beszélgetnek a lemaradókkal és segítenek is és többek között ennek tudható be, hogy községünk a tavaszi szántás- vetési munkálatokat a járásunk viszonylatában másodiknak végezte be. Az a véleményünk, hogy a tanácstagság választotta mezőgazdasági állandó bizottság elnöke és tagjai munkájukat lelkesen, a nép érdekeinek megfelelően végzik. Radó László VB. elnök, Sárszentlőrinc. A tanácstitkár... Póth István elvtárssal, Mucsfa község VB titkárával beszélgettünk a napokban arról, hogyan ismerte, szerezte meg munkakörét. — Három évvel ezelőtt kerültem ide VB titkárnak, mégpedig úgy, hogy a tanácselnök, akivel régóta ismertük egymást, megkérdezte, hogy nem lenne kedvem VB titkárnak Mucsfára jönni. Akkor én a földművesszövetkezetnél dolgoztam és csak annyit mondtam neki, hogy nem tudom én azt a munkakört ellátni. - Az eltelt három év munkája, eredménye bebizonyította, hogy Póth elvtárs megállta helyét. A hónapok alatt megismerte a községet, megszerette az embereket, akik ügyes-bajos dolgaikkal, bizalommal fordultak hozzá. — Jól emlékszem, 1954. év tavaszán, gyűlésen vetődött fel ismét a kultúrotthon kérdése. Megpróbáltam annak idején a járási, majd a megyei illetékes szerveknél a kérdést elintézni. Sikerült megkapni a hitelkeretet és még abban az évben elkészült a kultúrotthon. — Nagyon megszerettem ezt a sokoldalú, sokrétű munkát, amelyek elintézésén keresztül nemcsak a község lakóin segítettem, hanem a község szebbé tételén is. Többször gondolkodtam már azon, hogy az itt lakó emberek milyen hatalmas fejlődésen, változáson mentek keresztül a három év alatt. Az idei évben is például előljárnak a mezőgazdasági munkák végzésében. Hilt János 16, Kocsis Lőrinc 15, Fehérvizi István 18 holdas dolgozó parasztok elsők között voltak a kukorica kapálásában. Nincs olyan gazda nálunk, aki a répa sarabolása után az egyelést és az első kapálást be nem fejezte volna. — Azelőtt az emberek hallani sem akartak a szövetkezésről. A múlt évben sikerült megalakítanunk Gábor Áron név alatt községünk első termelőszövetkezetét. Akkor, alig 230 hold földünk volt, ma pedig 530 holdon végezzük a nagyüzemi gazdálkodást. Én is, feleségemmel együtt, tsz-tagok vagyunk és az asszony rendszeresen el is jár dolgozni. Úgy gondoltam, hogy a még visszalévő több, mint egy hét szabadságomat aratásra kérem. Segítek, hogy minden szem gabona időben zsákba kerüljön. Nagyon sokat lehetne még beszélni munkánkról, életünkről ,amelyet mi magunk, községünknek mind a 900 lakója alakít ki, hogy gondtalanabbá tegyük magunk és gyermekeink életét. TOLNAI NAPLÓ Munkában a naki tanácstagok Jelentős eredményeket ért el ebben az esztendőben a naki községi tanács a mezőgazdasági munkákban. A begyűjtésben a dombóvári járás legjobb községei közé tartoznak. A községfejlesztési feladatok esedékes részét — jelentős társadalmi munkával — megvalósították. Hogyan érték el mindezt? Vörös Ferenc VB. elnökhelyettes és Szebeni Kálmán VB. titkár adják meg erre a választ. — Ebben az évben minden tanácsülést megtartottunk — mondja Vörös elvtárs. — Minden olyan feladatot, amely az egész község életére kihat, tanácsülésen tárgyaltuk meg. Tanácstagjaink nagy többsége rendszeresen eljár a tanácsülésekre. Esemény a község életében a tanácsülés. — Eredményeinkben jelentős szerepe van az állandó bizottsági elnököknek. Pető Lajos begyűjtési állandó bizottsági elnök jó munkáját igazolják a begyűjtési eredmények — tojás begyűjtésben teljesítettük az évi tervet, a többi cikkféléből május végén a félévi tervnél tartottunk. — A pénzügyi terv teljesítésénél kissé elbizakodottan látott munkához év elején a pénzügyi állandó bizottság, amely amely hamarosan megbosszulta magát, — az első negyedévben lemaradt a község az adófizetéssel. A lemaradás okát megvizsgálta a tanács, leváltották az adóügyi megbízottat, helyette a tanácstagok közül javasolt új megbízottat — azóta megjavult az adófizetés is. — Nagy gondot fordítunk a községfejlesztési tervek határidőre való megvalósítására is. Amit eddig kitűztünk, meg is valósítottuk, mert a lakosságnak csak így lehet bizalma a tanácsban. Most legelőbb is a kultúrházat kell felépíteni. Csak alapkőre és téglára lesz szükségünk, a faanyagot mi magunk biztosítjuk. A VI. Békekölcsönjegyzés és befizetés jutalmaként 17 000 forint értékű építőanyagkeretet kaptunk, ebből akarunk téglát vásárolni. A jó eredmények láttán azt hihetnénk, hogy a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése is ilyen jelentős léptekkel halad előre Nakon. Ezen a téren a tanácstagok még nem tették meg a döntő lépést — legfejlebb beszélnek róla. A termelőszövetkezet vezetői és tagsága sem ad meg minden segítséget, hogy a községben még túlsúlyban levő egyéni dolgozó parasztság nagyobb arányokban térjen át a szövetkezésre. Sőt, ahogyan mondani szokták, ahol csak lehet, „borsot törnek az egyéniek orra alá.“ Pedig bizonyára megindulna a szövetkezés felé a parasztság is, ha látná és érezné a közeledést. Cséplő László szerv, csop vezető. — Hogy mi újság? Nagyon sok, de én a sok közül azt választom ki, amelyikről a legkevesebbet olvas az ember — mondja Ranga József, a paksi tanács titkára. — Begyűjtésről, mezőgazdasági munkáról annyit hallani és olvasni, ezek olyan mindennap járt területek. Most egy nagyon fontos, de ritkán előkerülő problémáról van szó, a dolgozók panaszainak meghallgatásáról és elintézéséről. Az az elv, hogy el kell intézni a panaszokat és ez így is helyes, de néha túl kicsinek érezzük magunkat ehhez. — Miért, hát nem tudják elintézni a panaszokat? — Attól függ melyiket — az íróasztalból elővesz egy kötet papírt és sorolni kezdi. — Itt vannak az elintézett panaszok: Klein Pál azért fordul a tanácshoz, mert az öregsége után járó beadási, szociális kedvezményt nem kapta meg. Megvizsgáltuk az ügyet, úgy láttuk, jogos a panasz, tehát elintéztük. Budahelyi István dolgozó paraszt beadta a borát, közben azonban jelentős jégkárt érte a szőlejét, tehát csökkent a beadása is, de a különbözetet nem kapta vissza. Írtunk a Mecsekvidéki Borforgalmi Vállalatnak, s Bodahelyi István megkapta a visszajáró bort. Steiner Pál azt panaszolja, hogy ki akarják tenni a lakásából. Felvilágosítottuk, hogy nem dobja ki senki, de el kell onnan mennie, mert munkahelyet változtatott és az a lakás, amiben most lakik, szolgálati lakás. Ilyen panasz nagyon sok van és ezeknél nincs fennakadás. A tanácstagok és mi itt az irodákban ezekre a panaszokra, kérelmekre kielégítő választ tudunk adni, de vannak olyan fogas kérdések, amikkel nem tudunk mit kezdeni, pedig fontos lenne, mert igen sok embert érintenek. — És milyen természetűek ezek, nem lehet itt a járáson belül elintézni? — A gerjeni védtöltés mindig közlekedési út volt, de most letiltotta a Vízügyi Igazgatóság, mivel a forgalom rongálja a töltést. Akiknek arra van földjük 5—6, néha még több kilométeres kerülőt kell tenni sokkal rosszabb utakon. Képzelje, mennyien panaszkodnak emiatt, mivel 4— 5000 holdnyi területről van szó. — Megpróbáltak-e már ezeken a bajokon segíteni, mert elég általánosak ahhoz, hogy sok embert elidegenítsenek a tanácstól. — Hiszen ez a baj. Próbálkozásaink eddig sikertelenek, annyit még ráadásnak megtettünk, hogy egy pártnapon beszámoltunk ezekről a dolgokról annak az elvtársnak, aki a Központi Vezetőségtől lent járt nálunk. Most pedig várunk. A töltésen csak úgy lehetne közlekedni, ha leköveznék, erre viszont nincs keret. Az emberek pedig nap mint nap jönnek és állandóan ezek miatt, sőt már a tanácstagok között is van elégedetlen, mert nem tudunk semmit tenni. — Persze ennek van egy hátulütője. A tanácstagok, ha sikertelenségeket látnak, túlságosan hamar csökkentik a munkatempót. — Ahogy mondja — folytatja tovább Ranga elvtárs, mert máris van egy olyan tanácstag, aki éppen hasonló eset miatt nem akar ide bejönni az irodába. Elgondolkoztatók a paksi panaszok, különösen az a részük, amelyen nem tudnak segíteni. Ranga elvtárs hiába töri a fejét, nem tud megbirkózni velük, mert itt a járási szervek hatáskörén belül egyszerűen nem boldogul. Pedig vannak javaslataik, amik viszonylag jó megoldást adnának. Az utat átvenné a község és ha pénzt kapna rá, társadalmi munka segítségével aránylag olcsón megcsinálhatnák. Paksi panaszok £•► ►*-► ► [UNK] ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► [UNK] t i ► [UNK] ► [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] ► [UNK] ► [UNK] ► ► [UNK] 5 >► [UNK] [UNK]> Egy pedagógus tanácstag A tanácstag sokat tehet egy-egy községben a lakosság érdekeiért. Elintézi ügyesbajos dolgaikat, amelyek úgyszólván naponta előadódnak — ugyanakkor neveli őket az állampolgári fegyelem betartására, azonkívül arra is, hogy bátran beleszóljanak a falut érintő ügyekbe. Ehhez viszont az szükséges, hogy ismerje választóit az illető tanácstag, ne csak név szerint, hanem gondolkodásmódjukat is, ismerje azt a szálat, amelyen keresztül legjobban megnyerheti bizalmukat. Mert nem lehet minden embert ugyanazokkal a szavakkal szólásra bírni. Minden ember másként gondolkodik, más út vezet a fejéhez. Tudja ezt Szabó Dénes párttanácstag is, s ezzel tudja elérni azt, hogy hallgatnak rá az emberek. Foglalkozására nézve pedagógus, mintegy tíz évvel ezelőtt került a községbe ,a lakosság nagy többségével együtt — a Felvidékről jöttek telepesként. Nehéz volt gyökeret verni az ismeretlen talajon, egy ideig az őslakosság ellenszenve, idegenkedése mellett. A tanítónak sem volt jobb a helyzete, amint bármelyik dolgozó parasztnak, s ezekben az években kerültek egyre közelebb egymáshoz. — összehozta őket a közös gond, az egymáson való segíteni akarás. — A mi tanítónk — mondják a páriák Szabó Dénesre. — Válasszuk meg tanácstagnak, ért mindenhez, el tudja majd intézni ügyes-bajos dolgainkat — mondották, amikor 1954-ben a tanácsválasztásokra került a sor, így lett tanácstag Szabó Dénes tanító.S azóta még többet foglalkozik a községbeliek dolgaival. Pedig igen sok elfoglaltsága van, mégis tud időt szakítani mindenre. Az iskolában tanítja, neveli a gyermekeket, foglalkozik az általános iskolásokból, DISZ-tagokból álló énekkarral, a felnőttek részére előadást tart a politikai eseményekről — mindezek mellett ő maga is gazdálkodik, mintegy három hold földön. Amikor a tanításnak vége van, befogja a két tehenet, megy a határba dolgozni, szántani, kapálni, permetezni a szőlőbe — ahogyan éppen a munkák sora hozza. Igazi tanító. Nemcsak a gyerekeket, de a felnőtteket is tanítja, nem egyszer ad nekik tanácsot, hogyan gazdálkodhatnak jobban. Nem könyvből, hanem saját tapasztalatából. Mindezek mellett közvetlen az emberekhez. Ha találkozik valakivel: — Hova megy Pista bácsi? Elfogyott a kapálás? Mit dolgoznak? — nem megy tovább anélkül, hogy ne szólna hozzá néhány szót. Ezért hallgatnak rá az emberek, tudják, hogy amit ő mond, az úgy is van. Nem csalódtak benne azok a dolgozó parasztok, akik megválasztották tanácstagnak, — azon van, hogyan tehet értük a legtöbbet, mint pedagógus, mint tanácstag, vagy mint népfrontbizottsági elnök. Neki is része van azokban az eredményekben, amelyeket eddig a község felmutatott, akár a begyűjtésben, akár a mezőgazdasági munkákban, vagy más egyebekben . Mint dán tanácstagnak így kellene dolgozni, mint Szabó tanítónak — mondják róla a páriák. Ennél többet nem is lehetne mondani. A legméltóbb elismerése ez annak a munkának amelyet Szabó Dénes, a pedagógus tanácstag az emberek között végez. Az őcsényi tanács az ifjúságért A szekszárdi járásban Öcsény község volt az első, ahol a megyei tanácsülés határozata alapján elkészítette a községi tanács az ifjúság nevelése, segítése, összefogása terén a tanács előtt álló feladatok javaslatát — ezt a május hónapban megtartott ülésen jóvá is hagyták. A terv tartalmaz általánosságokat, és nem teljesen a helyi viszonyokra épül fel, mégis sok szép feladatot jelöl meg, amelynek megvalósítása a községi végrehajtó bizottságra vár. Egyedül természetesen, nem tudja megvalósítani, szüksége van a pártszervezet és a tömegszervezetek segítségére. A községben biztosítva vannak a feltételek ahhoz, hogy az ifjúság neveléséből a tanács is jobban kivegye a részét, azzal a lelkesedéssel, amellyel az erről szóló tervezetet elkészítették. Komandinger László Az aratás érdekében A Szekszárd Városi Tanács Mezőgazdasági Osztálya most azon dolgozik, hogy a tavaszi és koranyári mezőgazdasági munkákat minél előbb befejezzék. Sürget a kapásnövények ápolása. A kukoricánál még alig fele területen végezték el a gazdák az első kapálást és sietni kell a 360 holdnyi burgonya töltögetésével is, mivel ezek a munkák az időjárás miatt eltolódtak, de az aratás június elején megkezdődik. Az aratási időszakban senki nem ér rá arra, hogy kukoricát kapáljon, vagy egyéb munkával foglalkozzon, mert az aratás és cséplés éppen elég dolgot ad. Ráadásul Szekszárdon sok a szőlő és még ott is el kell végezni a virágzás utáni permetezést, hogy a védekezés megelőző legyen. — Hárman dolgozunk a mezőgazdasági osztályon — mondja Zimmermann elvtárs, — agronómus — és rendszeresen járjuk a földeket. Az ilyen határszemlék alkalmával sok emberrel beszélgetünk ezekről,és ez a mozgósítás leghatásosabb módja. Ezenkívül azonban már tartottunk egy gazdagyűlést is, ahol a dolgozó parasztokkal közösen beszéltük meg, hogy ha pontosan, jól akarjuk elvégezni az aratást és cséplést, most minden erőt a növényápolásra kell fordítani. Még aratás előtt el kell végezni a kukorica második kapálását, be kell takarítani a szénát, csak így tudunk július elején teljes erővel nekifogni az aratásnak.