Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-14 / 139. szám
1956 JÚNIUS 14. Bürokrácia az eleven pártmunka helyett Nagydorogi tapasztalatok A XX. kongresszus egész sor olyan hibára hívta fel figyelmünket, amelyek gátjai voltak előrehaladásunknak, egészséges fejlődésünknek. De nemcsak egyetértettünk a tapasztalatokkal, hanem igyekeztünk és igyekszünk ezentúl is azokat minél szélesebb körben megvalósítani. Azt azonban semmi sem indokolhatja, hogy a régi rossz módszereket új, de szintén rossz módszerekkel váltsuk fel, mint ahogyan ezt teszik Nagydorogon. Itt is, mint sok helyen másutt, túlkapások voltak több esetben az osztályidegen jelzők „osztogatásánál”, néhány hónappal ezelőtt pedig hozzáláttak az elkövetett hibák korrigálásához. Ennek az egyik mozgatója az volt, hogy több ilyenirányú kérelem is érkezett a községi pártbizottsághoz. Az tehát csak üdvözölhető kezdeményezés volt, hogy hozzáláttak a hibák kijavításához, a módszerekkel azonban annál több baj volt és van: ugyanolyan módszerekkel fogtak a hiba ’kijavításához’’, mint amilyenekkel 5—6 évvel ezelőtt elkövették ott is és másutt is azokat. Sőt, megtetézték még egy „kis’’ bürokráciával is ... összeült a helyi párt végrehajtó bizottság néhány tagja VB ülésre, amelyen szerepelt egy olyan napirendi pont is, amely keretében a levételi kérelmeket vizsgálták felül. Szükséges megjegyezni, hogy a VB tagjai mind csak néhány év óta élnek a községben, így nem is ismerhetik megfelelően annak életét múltját, de a VB néhány tagja mégis minden lelkiismeretfurdalás nélkül kimondta a szentenciát: egyik emberre azt, hogy kulák, a másikra azt, hogy nem és beléphet a termelőszövetkezetbe. Megállapításaikat jegyzőkönyvezték és annak nyomán elkészítették az írásbeli „Határozat”-okat. Ez azt jelenti, hogy ilyen című levelet küldtek ki az eddig kuláklistán lévők jelentős részének és ebben hivatalosan tudatta velük a párt VB néhány tagja, — mivel minden VB tag erről nem is tudott —, hogy ezentúl kuláklistán lesz vagy nem ég beléphet a tsz-be, vagy nem. Azt természetesen a nagydorogi VB tagok közül senki sem tudja megmondani,hogy milyen alapon készítettek ilyen határozatot, mert erre törvényes jogalapja nincs. Mindez nem volt elég, tovább mentek a bürokratikus intézkedésekben, attól tették függővé egyik-másik kérelemnek a sorsát, hogy a kérelmező belép-e a termelőszövetkezetbe, vagy sem. A május 4-i VB ülésről készült jegyzőkönyvben például ez olvasható: „Huszár Józsefné beadványát a párt VB olyan értelemben tárgyalta, hogyha kéri a tsz-be való belépését, akkor egyhangúlag dönteni fog felvételéről.” Megtörtént, hogy az egyik „kérelmezőt”, Sz. I-t, valósággal beerőltették a szövetkezetbe anélkül, hogy meggyőzték volna a közös gazdálkodás előnyeiről. Tűrhetetlen módszerek ezek, semmi közük sincs a XX. kongresszus szelleméhez, pártunk politikájához. Ezeknél az eseteknél nem egyszerű hiba elkövetéséről van szó, mert a tények azt tükrözik, hogy a helyi vezetők egy része nincs tisztában több fontos elvi kérdéssel és ez szüli a rossz gyakorlatot. Az első számú hiba nyilván az, hogy súlyosan megsértették a pártdemokráciát: az idén csak három VB ülést tartottak, noha minden két hétben kellene tartani és csak a VB néhány tagja, elsősorban Tímár István VB titkár és Szász Márton VB tag döntött és intézkedett ezekben az ügyekben. A VB minden tagja nem is tudott arról, hogy a párttitkár ilyen „határozatok” gyártásával foglalkozik. Arról nem is beszélve, hogy a párttagság véleményét meg sem hallgatták, ki sem kérték ezeknél a kérdéseknél. Sőt, még a tanácsnak sem jutott semmiféle szerep, mert csak úgy véletlenül szerzett tudomást a párt VB fejetlen intézkedéseiről. A párt VB semmibe vette a dolgozók széles rétegének véleményét. — Most, amikor arról beszélünk, — és ezt a gyakorlat nap, mint nap igazolja —, hogy további előrehaladásunk alapja a tömegek bizalmának mind szélesebb körű megnyerése és az egyszerű emberek kezdeményezésére, a meglátásra való építés, a párt VB adminisztratívan, az íróasztal mellett intézkedett. Súlyosan megsértették a termelőszövetkezeti demokráciát és a tsz-be való belépés önkéntességét. Vajon kinek áll jogában „határozatot’ hozni arról, hogy ki léphet be a tsz-be: a párt VB néhány tagjának, vagy a termelőszövetkezet tagságának? Nyilván az utóbbinak. Az is tűrhetetlen, hogyha az illető be akar lépni a tsz-be, leveszik a listáról, ha nem lép be, akkor kulák marad. Természetesen nem mindegy, hogy belép-e a tsz-be vagy nem az olyan dolgozó paraszt, akinek most tisztázódik az ügye, mint ahogyan nem lehetünk közömbösek a többi egyéni gazdák sorsával szemben, de csakis a meggyőzés, az érvelés eszközével lehet és kell elérnünk, hogy az új utat válasszák és ilyen túlkapás, adminisztratív módszer nem engedhető meg. Mi lett volna a helyes a kérelmek elintézésénél? Az, ha a párt VB a széleskörű párttagság véleményének a kikérése után a tanáccsal karöltve megszervezi a községben a legszélesebb körű véleménynyilvánítást, azt, hogy lehetőleg minden dolgozó mondjon véleményt azokról, akiknek az ügye vitás és csak ennek alapján lehet eldönteni, hogy ki osztályidegen és ki nem, mert különben semmi biztosíték nincs arra, hogy a döntés reális lesz. Nagydoroogon két-három VB tag nyilván nem tudja elbírálni megbízható hitelességgel, hogy ki milyen ember, mert nem régóta vannak a községben, de náluknál sokkal hitelesebb véleményt tudnak alkotni az ottani dolgozók, akik évtizedek óta együtt élnek, ismerik egymást. S ha a párt VB a dolgozókhoz fordul, épít véleményükre, ez csak öregbítette volna a község kommunistáinak a tekintélyét, erősítette volna a dolgozók bizalmát a párt iránt. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a nagydorogi elvtársakat a függetlenített titkáron keresztül a felsőbb szervek tájékoztatják arról, hogy milyen módon helyes foglalkozni az ilyen problémákkal, az újságok is gyakran közölnek hasonló témájú írásokat, de mindez nem használt: a rossz módszerek helyében újabb rossz módszereket alakítottak ki Nagydorogon. BODA FERENC. Teljesítik vállalásukat a bátaszéki vasutasok Bátaszék állomás dolgozói a május 1-e utáni időszakban is fokozódó lendülettel harcolnak vállalásuk teljesítéséért, ezzel készülnek a Vasutasnap és az Alkotmány Ünnepe méltó megünneplésére. Az eddigi eredmények is ezt mutatják. Az elmúlt hónapban a vonatok átlagos terhelését a 105 százalékos vállalással szemben 111 százalékra teljesítette az állomás. E területen Zádori Ferenc forgalmi szolgálattevő jár jó példával az élen, 114 százalékos teljesítéssel. Szekeres János és Détári Géza eredménye 109—109 százalék. A kocsikifutási terv teljesítésénél 147 százalékos, a kocsimozdítási egységidőnél pedig 138 százalékos az eredmény. Itt a sorrend a következő: A versenyben Pécsi Mátyás tolatásvezető brigádja vezet 153 százalékos teljesítéssel, utána Hajas János brigádja következik 132 százalékkal, Fellegi János brigádjának eredménye pedig 126 százalék. A kocsitartózkodási egységidő tervének teljesítésénél 101 százalék az állomás eredménye. A menetrendszerinti indításnál — a javuló eredmények mellett — még mindig mutatkozik lemaradás, állomásunk dolgozóinak egyik legfontosabb feladata, ennek megjavítása. Pásti József Asszonyok találkozója Pakson Vasárnap találkozóra gyűltek össze a paksi járás termelő szövetkezeteinek élenjáró női tagjai, hogy megtárgyalják a termelőszövetkezetek előtt álló legfontosabb feladatokat. Az értekezleten a termelésben élenjáró egyénileg gazdálkodó asszonyok közül is többen megjelentek. Ranga Józsefné, a paksi járási MNDSZ elnöke beszámolójában széleskörűen foglalkozott a női dolgozók munkájával, valamint azzal, hogy a közeljövőben még fokozottabb mértékben hárul feladat a tszek női dolgozóira. A beszámolót vita követte, amelyben mind a tsz-ek női tagjai, mind az egyénileg gazdálkodó asszonyok aktívan bekapcsolódtak. Tamás Istvánná a dunaföldvári Alkotmány Tsz kertészeti brigádjának tagja hozzászólásában elmondta, hogy tsz-ük már befejezte a kukoricának kétszeri kultivátorozását, valamint annak egyszeri kézi kapálását, sőt a második kapálását is megkezdték. Többek között beszélt arról is, hogy az Alkotmány Tsz-ben az asszonyok jól kiveszik részüket a növényápolási munkákból. A kertészeti brigád jó munkájának köszönhető például az, hogy az előcsíráztatott burgonyát a héten már piacon árusították. Tamás Istvánná versenyre hívta ki a paksi Vörös Sugár Tsz-t, kiváló dohánytermelés, valamint a minőségi növényápolási munkák időbeni elvégzésére. A versenykihívást a paksi Vörös Sugár Tsz dohánytermelő brigádjának egyik tagja, Hanoi Istvánná elfogadta, s hozzászólásában elmondotta, hogy a múlt évben dohányprémium címén 17 000 forintot kapott. A vitában felszólalt Tóth Benőné, a dunaföldvári dolgozó parasztasszony is. Elmondotta, ő is azon van, hogy minél jobb munkával segítse elő a szocializmus építését, ezért a tavalyi baromfiállományához képest többet, az idén már 400 darab csirkét tart és ezenkívül 50 darab kacsát. Ezzel akar hozzájárulni, hogy minél több hús kerüljön a dolgozók asztalára. Végül Ranga Józsefné felolvasta az értekezleten a dunaszentgyörgyi gépállomás dolgozóinak üdvözlő táviratát, melyben ígérik, hogy a jövőben még fokozottabb mértékben fogják támogatni a tsz-ek munkáját. Ezzel igyekeznek hozzájárulni, hogy a tsz-ek tagjai jövedelmüket tovább növelhessék. Özv. Molnár Istvánná Paks. TOLNAI NAPLÓ Hol tartunk a növényápolásban ? Ebben az évben az időjárás miatt kitolódott mindazoknak a tennivalóknak az ideje, amelyeket kora tavasztól az aratásig kell elvégezni. Nagymértékben hátráltatta a mezőgazdasági munkákat az árvíz is. Mindennek ellenére a fokozottan gondos talajelőkészítés és a most folyó növényápolás jó termést hozhat. Ezért megkérdeztük Szűcs Lajos elvtársat, a megyei főagronómust, hogyan áll megyénk a növényápolással. — Több terménynél a rendes kerékvágásban haladnak a munkák — mondotta Szűcs Lajos elvtárs. — A cukorrépa egyelése általában befejeződött, az egyelés utáni első kapálásnak körülbelül 80 százaléka megvan. A dohány és fűszerpaprika kiültetése is befejezés előtt áll, a korábban ültetetteket pedig kapálják. Ugyancsak túljutottunk már a napraforgó első kapálásán és egyelésén, most a második kapálás van soron. Megyeszerte elvégezték már a burgonya kapálását és a töltögetések felét. Itt nincs is hiba ezeknél a növényeknél, de általában lemaradás tapasztalható a széna kaszálásban és begyűjtésben, valamint a kukoricánál. — Milyen mérvű ez a lemaradás, akadályt jelent az aratásnál? — A réteken, de különösen az utak mellett sok még a lekaszálatlan terület, az esők pedig akadályozzák a széna begyűjtését. A kukorica sorközi kapálása megtörtént, de az egyelésnek, a sorok kapálásának még 40—50 százaléka vissza van. Az aratás pedig itt van a nyakunkon, jó két hét múlva kezdeni lehet. — Pótolni lehet-e még ezeket a mulasztásokat? — Nem mondom, hogy könnyen, de lehet. Csak a Duna menti területen jelent nagyobb hátrányt a kései vetés és a sok építkezés. Egyébként minden azon múlik, mennyire tudunk gazdálkodni az idővel. Ha jól kihasználunk minden napot, minden órát, akkor — nem lehetetlen feladat — teljesen gyomtalaníthatjuk területeinket az aratás megkezdéséig. A 35 mázsás kukoricatermésért Jászberényi Géza, a Bölcskei Gépállomás igazgatójának nyilatkozata Most is a következő hetek legfontosabb munkáinak egyike a kukoricakapálások minőségi elvégzése. Nem lehet közömbös egy termelőszövetkezeti tagnak sem, hogy 15, vagy 35 mázsa kukoricát törnek le egy holdról az ősszel. Nagy feladat hárul megyénk valamennyi gépállomására a kukorica ápolása terén. A napokban a bölcskei gépállomásra látogattunk el, ahol kérdéseinkre Jászberényi Géza elvtárstól, a gépállomás igazgatójától a következő választ kaptuk. — Gépállomásunk körzetében 5 termelőszövetkezet van, ahol igyekszünk a munkák elvégzése terén a legtöbbet és a legjobbat nyújtani. Nemcsak a termelőszövetkezeti tagoknak, nekünk is érdekünk, hogy mindenből magas termést érjenek el, hiszen ezen keresztül lehet igazán értékelni a gépállomás munkáját. Véleményem szerint a körzet tsz-einél megterem holdanként a 35 mázsa kukorica. Megvan az előfeltétele, s rajtunk nem fog múlni. . — A jó termést biztosítja az a tény is, hogy a kukorica legnagyobb része őszi mélyszántásba került, egyedül csak az erősen vízjárta területet kellett újra szántani. — Körzetünkben terv szerint 190 holdon lett volna négyzetes vetés, s ezzel szemben 260 holdon került négyzetesen földbe a mag. Ez a teljesítmény nem volt kis munka. Nagyon sokat kellett érvelnünk, mire a tsz-ek hajlandók voltak szerződést kötni négyzetes vetésre. Amikor azonban látták, hogy a négyzetes napraforgó vetése milyen jól sikerült, akkor végleg megbarátkoztak a kukorica négyzetes vetésének a gondolatával is. Természetesen nagy figyelmet fordítottunk a vetés minőségére. A négyzetesen vető brigád valamennyi tagját kioktatták, a vetést pedig állandóan ellenőrizték a gépállomás mezőgazdászai. A jól sikerült vetésben természetesen nagy részük van a zetorosoknak is. Különösen jól dolgozik Lubik József Zetorvezető, aki egymaga 181 holdon tette földbe négyzetesen a kukorica és 15 holdon a napraforgó magját. — Megtettünk mindent a vetésnél és megteszünk mindent a növényápolásnál is. A szerződések szerint háromszor végzünk a kukoricánál gépi növényápolást, de ha az eső következtében a talaj gyomosodik — ami valószínű — akkor a gépi kapálást négyszer is elvégezzük. Termelőszövetkezeteinknél a kukorica egyelése és ezzel első kapálása befejeződött. — A bölcskei Felszabadulás Termelőszövetkezetben már másodszor is elvégezték részben gépi, részben fogatos erővel a kukorica kapálását. — Még egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy a gépállomás traktorosai és szakemberei mindent elkövetnek a jó termés biztosítása érdekében. Hiába dolgozunk, iparkodunk azonban mi, ha a termelőszövetkezeti tagok másodrendű kérdésnek tekintik ezt. Nagyon fontos, hogy például a bölcskei Vörös Október Termelőszövetkezet valamennyi tagja pontosan menjen dolgozni. Ne a háztáji borsószedés, hanem a közös terület megművelése az első. Ha valamennyi tsz-tag legfontosabb feladatának tekinti a növényápolás időbeni elvégzését, akkor biztosan számíthatnak arra, hogy zárszámadáskor bőven jut mindenből a teljesített munkaegységekre. 3. Szomjazunk, óh vizel... Talán ilyen felkiáltással fogadnák az arrajárót — legyen az aktatáskás, vagy anélküli — a váraljai Alkotmány Tsz kertészetének növényei, ha történetesen beszélni tudnának. Sajnos azonban, mivel megszólalni nem tudnak, ezért csak sorvadoznak, sárgulnak, mert létfenntartásuk egyik legelemibb szükséglete — a víz — nincs számukra biztosítva. Pedig az Alkotmány Tsz 6 kataszteri holdas kertészete nem a Szahara sivatag egyik eldugott zugában, hanem Váralján van és két bővizű patak határolja. Hogy mégis sárgaságban és végelgyengülésben szenvednek a kertészet jobb sorsra érdemes növényei, erre a kérdésre a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság szekszárdi osztálymérnökségének dolgozóitól kérünk választ, akik május 9-i befejezési határidőre, 30 000 forintos költséggel öntözőtelep létesítését vállalták. Az öntözőtelephez szükséges földmunkálatokat el is végezték, a vízszivattyút és nyomócsöveket is kiszállították már körülbelül egy hónapja, csupán a talán félnapos munkát igénylő leföldelés és az üzembehelyezés van még vissza. Igaz, hogy az állandó öntözőberendezés üzembehelyezéséig ideiglenes, földfeletti vezetéket szállítottak ki, sajnos pár csőcsatlakozó hiányával, így az sem használható, Így most két motor, két öntözőberendezés és két patak határolása mellett csak az eső öntözi, mikor hogyan, a váraljaiak annyi munkával létrehozott kertészetét. Sajnos, az öntözőtelep befejezését hiába sürgeti a tsz, vagy a bonyhádi járási tanács VB. mezőgazdasági osztálya, a sürgetésnek mindig csak ígérgetés az eredménye. Tudjuk, hogy az idei pusztító árvíz megsokszorozta vízügyi szerveink munkáját. Azt is tudjuk, hogy az árvíz elleni küzdelemből a szekszárdi mérnökség dolgozói hősiesen kivették részüket, azt azonban nem tudjuk, hogy talán csupán némi nemtörődömség miatt, miért veszélyeztetik a környező bányászfalvak zöldségellátását és a tsz tagságának megérdemelt jövedelmét!? Frey István