Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-05 / 157. szám

* 1956 JULIUS 5. TOLNAI NAPLÓ PART ÉS PARTÉPÍTÉS • Az MDP-csoportok tevékenységéről Mintegy két éve jöttek létre a tanácsokban és a különféle szervekben az MDP-csoportok azzal a céllal, hogy segítsék az illető szerv előtt álló felada­tok megoldását. Feladatuk te­hát jelentős és éppen ezért fel­tétlenül beszélni kell arról is, hogy hogyan töltik be hivatásu­kat. Ha az MDP-csoportok tevé­kenységéről esik szó, legtöbb helyen az illetékes elvtársak csak annyit tudnak, hogy „ná­lunk is megalakult az MDP cso­port.“ Arról már nagyon ke­veset tudnak, hogy mit és ho­gyan tevékenykedik ez a fon­tos szerv. Ez egyben mutatja azt is, hogy az illetékes párt­­szervezetek és szervek vajmi­­ keveset törődnek ezek munká­jával, így aztán az eredmény is az, hogy az MDP csoportok még nem igen jutottak tovább a megalakulásuknál. Ez főként azzal mérhető le, hogy a külön­féle tömegszervezetekben és szervekben lévő párttagok te­vékenysége nem javult olyan mértékben, mint amilyenre szükség lett volna, és ebben hibásak az MDP-csoportok is. Amikor egy-egy fontos problé­ma kerül a tanácsülés elé meg­vitatásra, még mindig nem mu­tatkozik meg minden alkalom­mal a párttagok egységes állás­foglalása. Megtörtént az is a paksi járásban, egy községi ta­nácsülésen, hogy fontos pro­blémával foglalkozó határozati­­ javaslatot minden további nél­­kül elvetettek és nem akadt senki, még a párttagok között sem, aki kiállt volna mellette. A beszámoló a határozati ja­vaslat egymagában nyilván nem elég ahhoz, hogy meg­győzze a tanácstagságot arról, hogy helyes és szükséges egy bizonyos határozat meghozata­la, éppen ezért szükséges, hogy mindenekelőtt a párttagok se­gítsék a helyes álláspont kiala­­lakítását. Eire támaszkodjon elsősorban a végrehajtó bizott­ság, ha­nem éppen a párttagok harcos, egységes kiállására, ér­­v­elésére a helyes álláspont mellett. De vajon hogyan le­het támaszkodni a párttagokra,­­ ha maguk sincsenek tisztá­ban a problémákkal és nem­­ győződtek meg arról, hogy miért szükséges egy-egy hatá­rozat meghozatala — márpe­dig ez esetben ezért fordulha­tott elő a határozati javaslat elvetése. A fő hibát nyilván a községi pártbizottság követte el, mert az MDP-csoporton ke­resztül nem készítette fel a kommunistákat a tanácsülésre, a spontanitásra bízta tevékeny­ségüket, aminek meg is lett a káros következménye. Több helyen arra építenek, hogy van egy-két — rendsze­rint valamilyen vezető funkció­ban lévő — párttag a tanács­ban, akikre mindig lehet szá­mítani. Való igaz, nem egyfor­mák az emberek, még párttag és párttag között is van különb­ség, de egy-két embernek a harcosságára, következetessé­gére nem lehet felépíteni egy tanácsülés sorsát: arra van szükség, hogy elsősorban min­den egyes párttag helyes állás­pontot képviseljen és ezért kö­vetkezetesen álljon is ki a ta­nácsülésen. Ahol ez így van, ott könnyebben meg tudják nyerni álláspontunknak a pár­­tonkívüliek többségét és a ta­nács helyesen foglalkozik a kü­lönféle problémákkal. Az MDP-csoportok tevékeny­sége azon múlik, hogy hogyan foglalkozik vele az illetékes pártszerv. Éppen ezért ott kell kezdeni az MDP-csoportok­­ munkájának megjavítását, hogy meg kell javítani az ille­tékes pártszervek ezzel kap­csolatos munkáját. Addig nem várható javulás, amíg a párt­szervek nem éreznek megfele­lő felelősséget az MDP-csopor­tok tevékenységéért, és előfor­dul még olyan eset is, mint Dunaföldváron, hogy a községi pártbizottság titkára nem tud­ta, hogy ki a tanácsban lévő MDP-csoport vezetője. Ahol így „foglalkoznak“ ezzel a szervvel, nem is csoda, hogy nem tevékenykedik. Az a helyes gyakorlat, ha egy-egy gyűlés előtt a terüle­tileg illetékes pártszerv ös­­­szehívja megbeszélésre az MDP-csoportot. Ez azért szük­séges, hogy megbeszéljék azo­kat a problémákat, amelyek­­ről szó lesz a tanácsülésen és kialakítsák az egységes állás­pontot. Ezen túlmenően az is a feladatkörébe tartozik, hogy segítse mozgósítani a ta­nácstagságot a feladatok meg­oldására. Tehát nemcsak az a feladata, hogy segítse a jó ha­tározathozatal előkészítését, mert a határozat magában vé­ve nem sokat ér, hanem szer­vezni kell a határozatok végre­hajtását. Segíteniök kell az olyan tanácstagoknak az akti­vizálását, akik nem veszik ki részüket megfelelően a közös feladatok végrehajtásából. Természetesen nemcsak a ta­nácsi, hanem a Hazafias Nép­frontban lévő és a többi MDP- csoportoknak is az a feladatuk, hogy elsősorban a párttagság körében biztosítsa az egységes álláspont kialakítását és ezen keresztül segítse a helyes ha­tározathozatalt, majd pedig mozgósítson a határozatok végrehajtására. Ötven szempontos versenyfelhívás Szépen megfogalmazva, ka­tonás rendben sorakoznak a betűk a Termény­forgalmi Vál­lalat bonyhádi telepének mint­egy 4 és féloldalas verseny­felhívásán. Ötven verseny­szempontot dolgozott ki a vál­lalat és az ország valamennyi terményforgalmi telepét ver­senyre hívta. Ezenkívül páros­versenyre hívta a Szolnok me­gyei Termény­forgalmi Válla­lat mezőtúri telepét. A versenyzés becsületére vá­lik mindenkinek. Sajnos azon­ban az utóbbi időben már szin­te gyakorlattá vált az a szo­kás, hogy a terv 100 százalé­kos teljesítését 50 szempontos versenyvállalás alapján „vál­lalják” a vállalatok dolgozói. Ezt már nem szabad szó nél­kül hagyni! Az ilyenfajta ver­seny vállalás­a a hangzatos sza­vak, lejáratása a szocialista versenynek. A bonyhádi Ter­­ményforgalmi Vállalat felhí­vásában ugyanis szép szám­mal találhatók az 50 szempont között ilyenek: „A telep a kö­telező begyűjtési tervét a Be­gyűjtési Hivatallal karöltve 100 százalékra teljesíti.” Itt érdemes megállni egy pillanat­ra. A terv 100 százalékos tel­jesítése kötelező. Erre nem kell vállalást tenni egyetlen terményforgalmi vállalatnak sem, s ennek érdekében telje­sen felesleges drága papíron 50 szempontos versenyvállalást kidolgozni. A 100 százalékos tervteljesítéshez az illetékesek biztosították a feltételt. S azért fizetik a begyűjtési dol­gozókat is, meg a Terményfor­galmi Válllalat dolgozóit is, hogy a számukra meghatáro­zott tervfeladatot maradék nél­kül teljesítsék. Ennek elmu­lasztása esetén bármikor fele­lősségre lehet vonni az igaz­gatót, s vele együtt a dolgozó­kat. A fenti szemponton kívül még találhatók ilyen megfogal­m­azású szempontok is: „Az egyes áruféleségek átvételét úgy biztosítjuk, hogy torlódás ne forduljon elő.” „A határ­idős jelentéseket pontosan tel­jesítjük”, „Minden újonnan belépő munkást balesetvédel­mi oktatásban részesítünk”. „A telepen belül a gazdasági évben baleset nem fordulhat elő.” E­z már több a soknál. Micsoda szocialista szektor az, ahol csak vállalással lehet biztosítani, hogy ne legyen bal­eset. S micsoda felelősséget érez annak a vállalatnak az igazgatója, ahol csak szocialis­ta kötelezettség vállalásával lehet teljesíteni a határidős jelentéseket Szerintünk ez mind kötelező. Ennek érdeké­ben versenyvállalást tenni fe­lesleges és nevetséges. (A bonyhádi terményforgal­mi telep azzal a kéréssel küld­te hozzánk a négy és félolda­las versenyvállalást, hogy a lapban közöljük. Sajnos nem áll módunkban közölni pedig megérte volna ,már csak azért is, hogy ország-világ megtud­ja; teljesen felesleges versenyt szervezni csak azért, hogy a papír fogyjon, a gépírókat fog­lalkoztathassák és verseny le­gyen. Ez ellen a magunk ne­vében is, de az egész társada­lom nevében is tiltakozunk.) MOLNÁRNÉ Látogatás egy üzemi bizottsági elnöknél Tapasztalatok a Bonyhádi Gépállomáson Már nem fiatalember Han­­gyási József, az éveket le le­het olvasni arcáról. A kezei — amelyeken az erek a kelleté­nél egy kicsit jobban kiduz­zadnak, a ráncos bőr alól meg­­fogyóban már az izom — arról beszélnek, hogy ez az ember nem lopta a napot. De hiába, az idő eljár és Hagymási bácsi­nak nagyon jól esik az a kis ebéd utáni pihenés egy óráig, amikor kinyújtózkodhat a mű­hely egyik padján. Az üzemi bizottság elnökét kerestem a bonyhádi gépállo­máson, hozzá küldtek, hát kénytelen voltam megzavarni ezt az ebéd utáni nyugalmat. Arról beszélgettünk, milyen lesz az aratás, csépl­ési verseny, hogyan lehetne ezt élénkebbé tenni. Tavaly is különböző ju­talmakat adtak a verseny­­győzteseinek. Most már arat­nak, de még semmi ilyenről nem hallani. Miért nem sür­geti ezt a szakszervezet? Egy ideig csak hallgatott Hangyási bácsi, mintha azon gondolkodna, mit és mennyit mondjon, végül megszólalt: — Még nem beszéltem erről az igazgató elvtárssal, de ha őszinte akarok lenni, nem is olyan fontos. — Már hogyne lenne az, Hangyási bácsi, hiszen nem mindegy, hogy az aratás vé­gén, vagy az elején tudják meg, hogy külön jutalmat kap­nak-e az elsők — Nem is úgy értettem, — tiltakozik — hanem ígérgetni nem szeretek az embereknek. Ma már nem kell ösztökélni a dolgozókat, csak megkapják azt, ami jár, vagy amit meg­ígértek nekik, akkor megy a munka. Csak itt a hnba, az ígé­reteknél. A gépjavítással elma­radtunk, azt mondták, minden erőt bele, ha rendesen befejezi a gépállomás, a munkások prémiumot kapnak. Befejezték előbb, de prémium nem jött. Ez az egyik, a másik; — nem panaszként mondom, csak azért, hogy megértse a helyze­temet — nem is nagyon ugrál­hatok, mert azt mondják, „hát te megkaptad az 500 fo­rintodat?“ És nekem hallgat­nom kell, mert valóban nem kaptam meg. — Miért járt volna az az 500 forint Hangyási bácsi? Az öreg megfordul és rámu­tat egy gyalugépre, olyan moz­dulattal, mint valami elvete­mült gyerekre, aki nem váltot­ta be a hozzáfűzött reménye­ket.­­ Ezt én csináltam, még­­csak nem is újítás, bárhol meg lehet venni, de így jópár ezer forinttal olcsóbb. Szabad időm­ben ócska cséplőgép alkatré­szekből fabrikáltam, most mindenféle famunkát elvégez, ami csak itt előfordul. Azelőtt a KTSZ-nél dolgoztattunk, most én mindazt megcsinálom ezzel, negyedannyi idő alatt. Azt mondták nagyszerű, mert sok pénzt megtakaríthatunk és kapok 500 forint jutalmat. Ad­tak is 200 forintot és egy ígé­retet, hogyha futja a keretből, majd adnak megint, de még máig sem adtak. Nekem már nem is kell. Jópár ezer forin­tot adtam a gépállomásnak, azért nem kaptam meg a pén­zem, úgy gondolom, nem érde­mes tovább töprengeni. Az em­berekkel továbbra is elbeszél­getek, de én már nem agitá­lok, ők nem kaptak prémiumot én sem láttam még az 500 fo­rintomat, egyikünk sem beszél­het sokat. Hangyási bácsi tehát, aki­ről mindenki azt mondja, hogy nagyon lelkiismeretes ember , visszavonult. Nem buzdítja az embereket, még lenne egy pár hasznos ötlete is, de nincs kedve, sem az agitációhoz, sem az ötletek megvalósításához. A munkásoknak nem mer ígérni, hátha úgy jár, mint a gépjavításnál, vagy saját eseté­ben. A szakszervezetek veze­tői sokat tudnak tenni a jó munka érdekében, de nem ilyen körülmények között, amikor a lelkesítő szavakat nem támasztja alá az anyagi érdekeltség. A bonyhádi gépállomás dol­gozói határidő előtt befejezték a gépjavítást, mégis éppúgy nem kaptak érte prémiumot, mintha rosszul dolgoztak volna és Hagymási bácsi a megtaka­rított pénzösszegekért csak egy félig teljesített ígérettel kénytelen beérni. Érdemes ezen elgondolkodni, mi hajt nagyobb hasznot, az a párszáz forint amit ilyen célra ki kel­lene fizetni, vagy a takarékos­ságnak ez a szerencsétlen mód­ja. Különösen azért érdekes ez most, mivel a legnagyobb munkák idején még nagyobb szükség van a dolgozók lelkes, odaadó munkájára, mint más­kor. 3, Gondoskodjanak az állatok takarmányellátásáról A mezőgazdasági munkák kellős közepében járunk, sür­get a kapások második vagy harmadik kapálásának elvég­zése és az őszi árp­ beérésével kezdetét vette a nyár legnehe­zebb munkája az aratás. Va­lamennyiünk érdeke, hogy a kenyér- és takarmánygabonát a legkisebb szemveszteséggel arassuk le és csépeljük el. E nagy munkák mellett azon­ban nem szabad egy termelő­­szövetkezetben sem figyelmen kívül hagyni azt, hogy az ál­latállomány átteleltetéséhez szükséges takarmány megter­melése és betakarítása is na­gyon fontos feladat. A napokban a mözsi Úttörő Termelőszövetkezetbe látogat­tunk el, ahol Szűcs János elv­­társsal a tsz elnökével és Krisztián László elvtárssal a megyei főállattenyésztővel be­szélgettünk az Úttörő Tsz ál­latállományáról és a takar­mánybiztosításról. — Sajnos így van — mon­dotta Szűcs elvtárs —, de őszin­tén meg kell mondani, hogy a termelőszövetkezetek tagságá­nak többsége, és ez alól a mi termelőszövetkezetünk sem kivétel, — nem veszi tudomá­sul azt a fontos tényt hogy az állattenyésztésből szárma­zik a legtöbb jövedelem. Mi is jobban állunk a növényápo­lással mint azelőtt, bármikor, ezzel szemben siralmas képet mutat szarvasmarha tenyészté­sünk. — Az állatállomány — kap­csolódott a beszélgetésbe Krisz­tián elvtárs — megvan csak nem fordítanak kellő gondot újtól-újig a takarmány bizto­sítására. Az elmúlt őszön pél­dául 400 köbméter jó minősé­gű silótakarmányt kellett vol­na készíteniük a szarvasmarha állomány részére, és ezzel szemben csak 240 köbméter takarmányt silóztak be. Ehhez járult még az árvíz, amikor két és fél vagon szálastakar­mány tönkre­ment. Természe­tesen ehelyett kapott egy bi­zonyos szénamennyiséget a tsz, a siló azonban minden­képpen hiányzott. A szálasta­karmány hiányának lett a kö­vetkezménye, hogy az állatok kondícióban leromlottak, így állandóan csökkent a tejho­zam. Márciusban 6.4, április­ban 5.6, májusban pedig 6.5 literre alakult a tehenészet is­tálló átlaga. — Jelenleg mennyi az istál­ló átlag? — 7.3 liter — válaszolt az elnök. Ebből tehát arra lehet kö­vetkeztetni, hogy az állatállo­mány nemcsak kondícióban javult, hanem örvendetesen emelkedik a tej is, amit a jobb és több takarmánnyal tudtak elérni. Ezután Szűcs és Krisztián elvtárssal arról beszéltünk, hogyan biztosítja a termelő­­szövetkezet az állatállomány takarmányellátását. — Okultunk a tavalyi hibá­ból — válaszolta Szűcs elv­társ — és az idén valamen­­­nyien arra törekedünk, hogy a 101 darabból álló szarvas­­marha állományunk részére elegendő és jó minőségű takar­mányt biztosítsunk.­­ A tervek alapján 15 va­gon a szálastakarmány szük­séglet. Eddig 3 vagon szénát takarítottunk be és a takar­mány jelentős részét fogja ad­ni majd a napokban és a ké­sőbb elvetett tarlónövények. 700 köbméter silótakarmá­nyunk lesz, amelyből 360 köb­méter jó minőségű zöldsiló. Mintegy 20 holdon vetettünk borsós, szójás csalamádét, ame­lyet keverve silózunk majd. Nagyon fontos, hogy a mözsi Úttörő Termelőszövetkezet tagsága is belássa azt, hogy jövedelmük egyik forrása az állattenyésztés, amely azonban akkor ér valamit, ha elegendő takarmány is van. Az idei esős nyár nagyon kedvező a tarló, és másodvetésekre, kü­lönösen az elkövetkezendő na­pokat heteket kell kihasznál­­niuk arra, hogy a lucerna és réti sarjú kaszálásán kívül je­lentős területen vessenek tar­lóba takarmánynövényeket, A mezőgazdász felelőssége Igen sok szó esik arról, mi is tulajdonképpen a gépállomá­sok kihelyezett mezőgazdászai­nak a feladata, hogyan kell segítséget adni a termelőszö­vetkezeteknek, hogy jobban gazdálkodjanak, többet ter­meljenek. A mezőgazdászok nagy többsége a legjobb tudá­sa szerint azon van, hogy szaktudása javára váljon a ter­melőszövetkezeteknek. Talá­lunk azonban ellenkező esete­ket is. A mözsi Úttörő Termelőszö­vetkezetben Kutasi Béla volt a kihelyezett mezőgazdász a hét elejéig, amikoris a szed­resi gépállomás fegyelmi bi­zottsága azonnali hatállyal el­bocsátotta hanyag, nemtörő­döm munkája miatt. A hét vé­gén a gépállomás igazgatója és főmezőgazdásza kint volt a szövetkezetben segítséget ad­ni a kombájnszerű előkészíté­séhez. Megígérték, a gépállo­másról embereket adnak a kombájnszérvhöz, hogy vasár­nap is arathassanak. Megbíz­ták a mezőgazdászt, tisztíttassa ki a kombájnszerü helyét,­­ egyszóval, készítsenek elő a szövetkezetben mindent, hogy zavartalanul folyhasson a kom­bájnaratás. Vasárnap reggel az igazgató kiment ellenőrizni, hogyan fo­lyik az aratás, meglepetve tapsztalta, hogy Kutasi Béla mezőgazdász egy szalmaszálat sem tett keresztbe a kombájn­aratásért. A kombájnszérü felé sem nézett, azzal sem törődött, hogy az árpaföldön nem is állt munkába a kombájn. Egy mezőgazdásznak pedig most nem lehet fontosabb feladata, mint elősegíteni, megteremte­ni a termelőszövetkezetben az aratás mielőbbi elvégzésének feltételeit. Meg kell jegyezni még azt is, hogy Kutasi Béla hasonló­képpen „segített” a négyzetes vetés előkészítésében és elvég­zésében is. Hétfőn összeült a gépállomás fegyelmi bizottsága és megtárgyalta Kutasi Béla magatartását, a termelőszövet­kezetben végzett munkáját. Meghallgatása után úgy döntöttek, hogy beosztásából azonnali hatállyal elbocsátják. Ez a példa szolgáljon okulásul minden mezőgazdász részére. Nem lehet felelőtlenül elha­nyagolni a legfontosabb fel­adatot, a termelőszövetkezete­ket, hozzásegíteni magasabb terméseredményekhez vagy jelenleg, megteremteni a fel­tételeket, hogy a gabonater­més mielőbb be legyen taka­rítva.

Next