Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-07 / 159. szám

4 1956 JÚLIUS 7. TOINAI NAPLÓ A társadalmi ellenőr — Maga most beleteszi az illetékesek fülébe a bogarat, azok meg majd csak kiverik a „huppot”. Még majd a kö­szönésemet sem fogadják el. Te vagy az oka mindennek, mert kijöttél az ajtóba. — Ez utóbbit már tréfásan mon­dotta Nagy István bátaszéki lakos, a kereskedelem társa­dalmi ellenőre, Orbán Vil­mosnak a bátaszéki földmű­vesszövetkezet 8. számú ital­bolt vezetőjének. Az ok az, hogy egy újság­író is szemtanúja volt a tár­sadalmi ellenőr munkájá­nak, s gondolták cikk lesz belőle. Kissé váratlan­ is volt ez, hiszen mint két idegen beszélgettünk s csak mikor már mindent megtudtam, mutatkoztunk be egymásnak. — Jöjjön csak be Nagy elv­társ, nincsenek ám már itt a göngyölegek, nézze meg — hívta Orbán Vilmos, Nagy Istvánt. Erre lettem én fi­gyelmes, s utánna jött a be­szélgetés, majd a fenti pár­beszéd. — Nem könnyű a mi hely­zetünk — mondotta Nagy István. — Idegenkednek tő­lünk a beosztottak s még inkább a vezetők, akik nem akarják megérteni, hogy mi csak jót akarunk. Eleinte Orbán Vilmos is félt tőlem, de azóta sikerült őt meg­győznöm, hogy ha bejövök, rendszeresen ellenőrzöm a munkákat, neki is segítek, a dolgozóknak is, meg a nép­gazdaságnak is. — Nem így az egyes ve­zetők sok esetben. Volt már olyan eset is, hogy mikor az ügyvezetőnek egy-egy eset­ben szóltam, azt felelte: „Nagy elvtárs, nem szabad elhamarkodni a dolgot, mert egy nagy ügy leleplezését akadályozzuk meg’’. De miért kell nagy ügyre várni? Úgy gondolom, mi azért va­gyunk, hogy még kis ügyek se adódjanak, s a dolgozók ellátása, a nép vagyonának megőrzése, gyarapítása rend­ben menjen.­­ De azért olyan is akad, mint a sütőipar vezetője, akinek az a véleménye: „Is­merem milyen kukacoskodó pasas”, ahelyett, hogy elis­merné, hogy a kenyér minő­sége valóban kifogás alá esik. Legjobb esetben nekem a legszebb kenyeret igyekez­nek adni. De én nem csak magamról ítélek, hiszen a vas­utas szakszervezetben (a bá­taszéki vasútnál dolgozok) a dolgozók számonkérik tő­lem mit intéztem panaszaik­­ orvoslása ügyében. Ezután arról beszél, hogy a földművesszövetkezettől is több megbecsülést vár. Azt már elérte, hogy válaszolnak a panaszkönyvbe beírt ész­revételére csak a felvetett problémák kijavítása késik. Május elején beírta a pa­naszkönyvbe például, hogy az „italboltban miért tárol­nak hónapok óta egy csomó hordót, mikor egyrészt az amúgyis kicsi hely még ki­sebb lett, másrészt rendkí­vül csúnya, harmadszor pe­dig a sörgyárakban bizonyá­ra hiányzik’’. Május 22-én válaszoltak rá. De a válasz is kissé fura. Idézzünk belőle néhány szót: „Élénk érdeklődéssel tapasztaltuk a panaszkönyv­be helyesen megírt észrevé­telét, valamint a nem egé­szen tárgyilagosan megálla­pított azon megállapítását, hogy a kérdéses göngyöleg mely hónapokon keresztül való tárolása szövetkezetünk „ellenőrző közegének ha­nyag munkájának eredmé­nye’’ volna. (A magyaros­ságért a levélíró „felelős” A Szerk.) Kiborult a tej!!! Addig kö­szönet, hála míg a hibáról van szó de amikor a felelő­söket emlegetik, akkor „nem egészen tárgyilagosan’’ ír­nak a panaszkönyv írók. Utána azt várná az ember, hogy az intézkedésről olyas­mit néhány sort, amelyet a hiba kijavítására tesznek. Ehelyett, csodák­ csodája egy újabb köszönési roham után egy jótanács. Idézzük: „Min­denekelőtt köszönjük, hogy ilyen irányban is kiterjeszti (bizonyára jól ismerik más irányból is. A Szerk.­ mű­ködését és amennyiben he­lyesen megállapított tény­állást, vagyis hogy a szóban lévő sörös göngyöleget 4—5 hónapon túl tárolnak bolt­egységeinknél, tényt a Pan­nónia szekszárdi vállalatá­val közli és ennek eredmé­nye lesz, hogy szövetkeze­tünk ezért ennek hálával fog tartozni, mert el kell ismer­nünk, hogy ez a jelenség, hogy a göngyölegek 4—5 sőt több hónapig is, elfekszenek nemcsak a 8. számú boltnál, hanem jelenleg is minden boltegységünknél, ... annak ellenére, hogy több ízben ír­tunk a vállalatnak. Ezért jól tenné ha írna... stb., stb.” Úgy látszik már az elintézés is társadalami ellenőr dolga. (Magyarosságról mint fent. A szerk.) S a göngyölegeket június 18-án végre elvitték. Ezért hívta be a vezető a társa­dalmi ellenőrt, hogy lássa a korszakalkotó változást. Most már magam is ta­pasztaltam, hogy a társadal­mi ellenőrök helyzete nem könnyű. De miért van ez így? Miért nem értik meg egyes vezetők is, hogy a tár­sadalmi ellenőrök a nép ügyét szolgálják, jót akar­nak s kötelességük mindent megtenni a bajok orvoslásá­ra. Úgy gondolom ezután job­ban megértik és méginkább segítik a társadalmi ellen­őrök lelkes táborát. (i—e). Tolna megyei borok az Országos Mezőgazdasági Kiállításon A Földművelésügyi Minisz­térium, az előző évihez hason­lóan, boraink mennyiségi és minőségi színvonalának továb­bi emelése céljából az idén is, az Országos Mezőgazdasági Ki­állításon, borversenyt rendez. Az országos borversenyt me­gyei verseny előzte meg, ame­lyen az állami gazdaságok négy a termelőszövetkezetek három az egyéni szőlősgazdák pedig 64 borfajtával vettek részt. A beküldött borokat 10 főből ál­ló szakbizottság bírálta. A me­gyei borversenyen a szektoron­ként és minőségi csoportonként az első három helyezést elért termelők borait elbírálásra az országos borverseny bírálóbi­zottságára küldtük fel. Innét alkalmasság esetén az Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállításra küldik. A borversenyen állami gaz­daságaink közül 1950. évi fehérborával első és második díjat nyert a Kajmádi Ál­lami Gazdaság szekszárdi szőlészete, bánátirizling és olaszrizling borával, harmadik a Biritói Állami Gaz­daság paksi szőlészetének olasz­rizling bora. Az 1955-ös vörös borok első díját kadarkaborá­val a Kajmádi Állami Gazda­ság paksi üzemegysége nyerte el. Termelőszövetkezetek közül a múlt évi fehérborok versenyében első díjat a simontornyai Alkot­mány Tsz, második díjat pedig a szek­szárdi Béke Tsz kapta vegyes Mintha meggyorsult volna az utóbbi időben a levélfor­galom. Szerdán, július 5-én ugyanis egy cikk jelent meg a Tolnai Naplóban az „öt­ven szempontos versenyvál­lalás” címen, és július 6-án, reggel 8 órakor már kézbe­sítette a posta Zentai Ká­roly válaszlevelét, melyben szenvedélyesen tiltakozik a bírálat ellen. Erélyes hangon követeli a bírálat visszavo­nását a cikk helyesbítését. Ezt sajnos nem tehetjük meg, még akkor sem, ha Zentai Károly szerint „az ilyenfajta bírálat megneve­zésére nem lehet kifejezést találni”. Mi viszont talá­lunk ismételten kifejezést arra, hogy megmagyaráz­zuk: a bírálat reális volt és nagyon is időszerű. Helyre­­igazítás helyett ismét ezt közöljük: Tántoríthatatlanul kitar­tunk amellett, hogy álla­munk azért fizeti a dolgozó­kat hogy a rájuk bízott fel­fehér boráért. Az egyéni termelők közül Szabó József tamási egyéni gazda rizling-szilváni fehér­borával első, Salamon János (Dunaföldvár, olaszrizling borával második Kalános József (Simontorny) olaszrizling borával harmadik díjat nyert. A fehér óborok ver­senyében első díjat nyert Bo­­dai József (Medina) 1953. évi pirosszlanka, második díjat nyert Novák János (Bátaszék), 1951. évi vegyesfehér, harma­dik díjat nyert Novák János (Bátaszék), 1951. évi vegyesfe­hér, harmadik díjat nyert Kolb József (Bátaszék) 1950. évi pi­rosszlanka borával. Az 1955. évi sillerborok díj­nyertese Tam József (Szek­szárd), második Pech György (Kisvej­­ke), harmadik Eszterbauer An­tal (Szekszárd) kadarka boraik­kal. Koch Mátyás (Paks) 1953. évi kadarka borával a siller óborok versenyében első díjat nyert. Klézli József (Szekszárd) 1955. évi bemutatott vörös­borok közül első díjat ka­pott. A vörös óborok helyezettjei: első díj Ditrich József (Szek­szárd), 1953. évi vörösbor, má­sodik Dr. Nagy István (Szek­szárd) 1953. évi vörösbor, har­madik helyezést két gazda, Tam József (Szekszárd) 1952. és Ditrich József (Szekszárd) 1953. évi vörösboráért kapott. Csigi György szőlészeti felügyelő. Elítélünk minden pártellenes demagóg nézetet Felháborodással vették tu­domásul a mi megyénk dol­gozói is a DISZ Petőfi kör­ben legutóbb lezajlott ese­ményeket. Annál nagyobb megnyugvással és lelkese­déssel tárgyalják szerte most az ezzel kapcsolatos Köz­ponti Vezetőségi határoza­tot. Rendkívüli párttaggyű­­léseken, kisgyűléseken be­szélik meg a határozatot s tiltakozással emelik fel sza­vukat a pártellenes demagóg nézetek terjesztőivel szem­ben, egységesen felsorakoz­va pártunk Központi Veze­tőségének álláspontja mellé. ít tiltakozásokból közlünk most néhányat: A teveli gépállomás dolgozói Mi a teveli gépállomás dolgozói is mély felháboro­dással fogadtuk a DISZ Pe­tőfi körében elterjedt párt­ellenes, népi demokrácia el­lenes nézeteket. Tiltakozunk minden ilyen megnyilvánulás ellen és he­lyeseljük a Központi Veze­tőség határozatát, mely meg­akadályozta a pártellenes demagóg nézetek továbbter­jedését. Helyeseljük azon­ban a Központi Vezetőség azon álláspontját amely elő­segíti az egészséges bírála­tot és támogatja azt. A Petőfi kör helytelen vi­tájára azzal válaszolunk, hogy a munkánkat még sok­kal jobban végezzük az ed­digieknél, harcolunk a leg­kisebb szemveszteségű, gyors aratásért. A teveli gépállomás dolgozói. Mi ezzel válaszolunk Távirat a Központi Vezetőséghez. Mi, a teveli Alkotmány Ter­melőszövetkezet tagjai röpgyű­­lésre jöttünk össze tegnap reg­gel és a következő táviratot küldtük az MDP Központi Vezetőségének. „Valamennyien mélységes felháborodással elítéljük azt az aljas rágalmazást, amelyek­ a DISZ Petőfi körben elhangzot­tak. A Teveli Alkotmány Ter­melőszövetkezet tagjai tovább­ra is a Magyar Dolgozók Párt­ja útmutatását követve szilár­dan hisz a pártban, amely min­dig a dolgozó nép jobb életéért vezette a harcot. A Petőfi kör­ben elhangzott koholmányra válaszoljuk, hogy aratás után az első gabonát a hazának ad­juk.“ A teveli Alkotmány Tsz tagsága. Egy kombájnos a sok közül Sokfelé járt, sokat tapasz­talt ember Kemenes János. Foglalkozására nézve jelenleg a szedresi gépállomás kombájn vezetője. A jelenseget persze nem úgy kell érteni, hogy egyik nap itt, a másik nap ott. Már csak azért sem, mert nem új ember a gépállomáson, és 1950 óta minden évben kom­bájnnal arat. Az igaz, sokfelé járt, de nem „vándormadár“. — 1950-ben Szolnok megyé­ben is voltunk aratni. Akkori­ban még kevés volt a kom­bájn, ott meg még lábon állt a sok rizs — meséli. — Amikor itthon befejeztük az aratást, akkor mentünk le és csak feb­ruárban kerültünk vissza. Ad­dig voltunk elfoglalva a rizs­aratással. Sokfelé járt, sokat tapasz­talt, — tanult, hogy minél job­ban elsajátíthassa mesterségét. Neki, magának is elég elso­rolni, hányféle iskolán, tan­folyamon vett részt. — 1950 óta voltam kombájnvezetői isko­lán, Diesel-tanfolyamon és még két másik iskolán. Megvan a jogosítványom személy és te­herautóra is. De még szeretnék tanulni, szeretnék mérnöki ké­pesítést szerezni. Nem azért, mert nem tudom hova akarok kerülni, csupán azért, hogy tö­kéletesen tisztában legyek a gép működésével, szerkezeté­vel, amivel dolgozom. Tudni kell, hogyan működnek egyes alkatrészek, miért működnek úgy, az nem elég, hogy „az a fontos, hogy menjen a gép.“ — Aztán, miért választotta ezt a mesterséget? — Azért, mert szeretem ezt a munkát. Kint a szabadban, jó körülmények között a legjobb dolgozni. No,­ meg mivel az ember egy kissé anyagias is , jól lehet keresni. Most há­rom hét alatt legalább 3000— 4000 forint között lesz a kere­setem. Most, hogy a termelő­­szövetkezetnél megkezdtem az aratást, volt olyan nap, ami­kor kerestem száz forintot, öt kiló búzát, meg egy munkaegy­séget. Jóideig a műhelyben dolgo­zott, de inkább kikívánkozott. Szántott, egyéb munkát vég­zett, amíg el nem jött az aratás ideje. Pedig a műhelyben is feltalálná magát, hiszen szer­számlakatos az eredeti szakmá­ja, de amint mondja: „jobban hasznomat veszik kint a földe­ken. — És most milyen elgondolás­sal látott az aratáshoz? — Lehetőleg szeretnék két­száz holdnál többet learatni. Ugyanis versenyben állunk a várdombiakkal és azt mi akar­juk megnyerni. Arra kevés esélyem lesz, hogy a megyei versenyben az elsők között sze­repeljek, de azon igyekszem, hogy gépállomásunk minél jobb erdeményt érjen el. Kemenes Jánosnak valóban meg kell dolgozni a százalék­ért. Szedresen a termelőszövet­kezetben, a Sertéstenyésztőnél, Sióagárdon, Mözsön lesz aratni valója, illetve aratott eddig. Nagy terület sehol sincs, és még most is előfordul, hogy egyesek bizalmatlanok a kom­bájnnal szemben. — Pedig tavaly a szedresiek odaálltak a gép mellé, amikor arról volt szó, hogy félbe kell hagynom az aratást, és más­hova kell mennem. — „Már pedig nem mész el, mert a kombájn elé fekszünk.“ A fele­ségem meg éppen csirkét vá­gott, azzal fenyegetett, hogy el ne induljak, mert az embe­rek el nem mennek a gép elől — meséli. Kemenes János csak egy a m­egye, az ország sok-sok kombájnosa közül. Tudja azt, hogy milyen sok múlik most az ő munkáján, azért van azon, hogy mielőbb, minél több ga­bonát arathasson le. Tudja mit jelent, hogy ezer és ezer em­ber számára könnyebbé teszi a munkát. Ugyanakkor hajtja az is, hogy jól keressen, s minél több jusson családjának — meg azonfelül az a vágya, hogy motorkerékpárt vehessen, s az árát most akarja megkeresni. Ha sikerül Kemenes János el­­gondolása — a legalább két­száz hold — jól jár a termelő­­szövetkezetek tagsága, kisebb lesz az aratás gondja. Neki ma­gának is beválik a számítása, meglesz a jövő évi kenyere, de meg lesz a motorkerékpár is. Bognár Helyesbítés helyett adatot 100 százalékig hajt­sák végre. Nevezetesen a Terményforgalmi Vállalat bonyhádi telepének az igaz­gatója, Zentai Károly azért kapja a fizetését, hogy gon­doskodjon a terv 100 száza­lékos teljesítéséről. Ez köte­lessége, anélkül, hogy erre bármilyen vállalást tenne. Ezen az alapon akkor nyu­godtan tehetne vállalást mondjuk a bonyhádi tanács­elnök arra, hogy 8 órakor megjelenik a hivatalában. Nem nevetséges-e ez? Sze­rintünk igen! Mégegyszer hangsúlyozzuk, hogy az efaj­­ta „versenyfelajánlás” (kü­lönben ezt nem is lehet an­nak nevezni) mélységes le­becsülése, s lejáratása a szo­cialista munkaversenynek. S még egyszer tudomására ad­juk mindenkinek, még a bonyhádi Terményforgalmi Vállalatnak is, hogy Lenin elvtárs nem az efajta ver­senyről mondotta, hogy — „a munkaverseny a szocia­lizmus építésének kommu­nista módszere”, hanem ar­ról a versenymozgalomról, amelyik elősegíti a termelés emelését, hozzájárul az ön­költség csökkentéséhez. Érdemes meghallgatni, hogy milyen módon, megfe­lelő indok nélkül utasítja vissza a bírálatot Zentai Ká­roly. Így ír: „Hogy kötelessé­günk a felhívásban szereplő versenyszempontok végre­hajtása? Ezt mi is tudjuk, legalább annyira, mint a cikk írója”. Nos, akkor egy másik helyen miért írja Zen­tai Károly, hogy „Vajon ki­alakulhat-e ilyen újságcikk után egy egészséges verseny­ A zombai kommunisták is megtárgyalták a Központi Ve­zetőség legutóbbi határozatát, amelyet a DISZ Petőfi körében lezajlott eseményekkel kapcso­latba hozott. „A megbeszélésen mély felhá­borodásuknak adtak kifejezést a kommunisták a DISZ Petőfi szellem a megyében?” Az a véleményünk, hogy csakis ilyen­ cikk után alakulhat ki igazán egészséges verseny, szellem a megyében. És még­egyszer hangsúlyozzuk, hogy bírálatunk helyes volt. S a kért helyesbítés helyett ide írjuk: fogadja el a bírálatot Zentai Károly, mert jószán­dékú volt. Távol állt tőlünk az a gondolat hogy lejáras­suk a szocialista verseny­mozgalmat, sőt a verseny iga­zi célja és az egészséges ver­senymozgalom nevében hely­telenítettük és helytelenítjük ma is a hasonló, frázisokat puffogtató 50 szempontos versenyvállalást. Egy taná­csot még végül: a reális bí­rálatot demagóg módon vis­­­szautasítók száma az utóbbi időben nagyon megszaporo­dott — helyes lenne, ha ezen elgondolkozna Zentai elvtárs is, hátha hasonlóságot fedez­ne fel a politikai életben felmerült káros nézetek é­s saját álláspontja között. 3. A zombai kommunisták körben elhangzott pártellenes demagóg nézetek elhangzása mi­att. Mélyen elítélik e helytelen nézetek terjesztőit s egyetérte­nek a Központi Vezetőség hatá­rozatával. Emellett tettek tanul­ságot felszólalásaikban Tuza Sándor, Babarczai József, La­katos Antal elvtársak, valamint Vékony elvtárs. Megyénkbe érkezett a Budapest Nagy Cirkusz Megérkezett megyénkbe a világhírű Budapest Nagy Cir­kusz és négy napig vendégszere­pel Szekszárdon; péntek, szom­bat, vasárnap (2) és hétfőn tart előadást. Műsorában a Német Demokratikus Köztársaság mű­vészei, valamint bolgár és ju­goszláv művészek is fellépnek. Első előadásukat városunkban tegnap este nyolc órai kezdettel tartották nagy sikerrel. Műso­rukban többek között szerepel­tek a motorkerékpáros medvék Adamski idomításában. Fellé­­pett a hat Szabó akrobata, akik a közelmúltban érkeztek meg Moszkvából. Nagy közönségsi­kert aratott a 7 Piccard, vala­mint a 6 Biró és a 2 Hegyesi akrobaták.

Next