Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-11 / 162. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! TOLNAI NAPLÓ AZ MPP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LA­PJ­A XIII. ÉVFOLYAM, 162. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR. SZERDA, 1956 JÚLIUS 11. Megnövekedett feladatok az építőipar dolgozói előtt Bármerre járunk az ország­ban, megyében, szinte minde­nütt lehet látni kisebb-nagyobb­­ építkezéseket. A sajtó szinte napról-napra ad hírt egy-egy építkezés megkezdéséről, vagy befejezéséről egy-egy létesít­mény üzembehelyezéséről. Új üzemekben indul a munka, új lakóházakba költöznek be a la­kók, új gazdasági épületekkel gazdagodnak a tsz-ek, állami gazdaságok. Épül, gyarapodik országunk az építőmunkások kezemunkája nyomán. Az ország népe meg is be­csüli az építőmunkásokat. Az építőipar dolgozói ma már egész más körülmények között élnek és dolgoznak, mint akár egy évtizeddel ezelőtt, meg­szűnt az építőipar idény jellege, egész éven keresztül van mun­kalehetőség, az ország legszebb helyein üdülők várják az egész évi munka fáradalmait kipihe­nő dolgozókat. A munkahelye­id­ken szállások, üzemi konyhák állnak rendelkezésükre. A pártunk javaslatára hozott kormányhatározat alapján e hónap elsejétől kezdve — az építőmunkások túlnyomó több­ségét előnyösen érintő — bére­zés lépett életbe. Például a munkák jelentős részét kitevő falazásnál több, mint 60 száza­lék az emelkedés. A bérek emel­kedése következtében egy évre kivetítve, 164 millió forinttal emelkedett az építőmunkások munkabére. Joggal várja tehát el kormányunk, dolgozó né­pünk, hogy az építőmunkások az eddiginél még jobb munká­val válaszoljanak erre. Nehéz körülmények közt har­­­­coltak az elmúlt hónapban az építőipar dolgozói a tervek tel­jesítéséért. A hosszúra elnyúló tél, az esős időjárás nagymér­tékben akadályozta a munkát az építkezéseken. A megyén­ket igen súlyosan érintő árvíz pusztítása következtében a ter­vezettnél is sokkal több mun­kát kell elvégezni az építőipar­nak, hogy mire az eredetileg tervezett építkezések elkészül­jenek, mind az árvízkárok helyreállítása is befejeződjék. Ugyanakkor végre kell hajtani az ötéves terv első évére elő­irányzott, az építkezések gazda­ságosabbá tételére a termelé­kenység emelésére az önkölt­ség csökkentésére vonatkozó feladatokat is. Igen fontos az egyes épít­kezések időtartamának csökken­tése. Az elmúlt években — és nagyrészt még ma is — az a gyakorlat, hogy egyidőben egy­­egy vállalat sok helyen épít, az egyes építkezések hosszú ideig elhúzódnak, így a vállalat anyagi ereje, gépparkja és mun­káslétszáma is, elaprózódik, — gyakori a kapkodás. Ez rend­kívüli mértékben megnöveli a rezsiköltségeket, utazási, szállás és egyéb költséget, szinte lehe­tetlenné teszi a gépek jó ki­használását amellett a rendel­kezésre álló faanyaggal sem le­het­­ így jól gazdálkodni. Sok egyéb építőanyag is megy így tönkre. Akkor tud jól gazdál­kodni az építővállalat vagy kisz, ha egyidőben minél keve­sebb helyen épít, az egyes épít­kezéseket gyorsan befejezi, nem kezd a másikhoz. Több építő­­ipari és épületkarbantartó ktsz az árvízkárosult tsz-eknek épít istállót és egyéb gazdasági épü­leteket. Nagyon helyesen, a ktsz-ek itt határidőmegrövidí­­é­seket vállaltak, amelyek betar­tása nemcsak a termelőszövet­kezeteknek, hanem a ktsz-nek is előnyös. Komoly nehézségekkel jár a téli munkára való felkészülés is, a legtöbb befejezési határ­idő az év végére esik, így az építővállalatok nem tudnak január és február hónapokra épületen belüli vakolási és egyéb munkákat biztosítani dolgozóiknak. Helyes lenne, hogyh­ az építőiparban a terv­­év nem januártól decemberig, hanem például augusztustól jú­liusig tartana, az ilyen terv­éven belül jobban be tudná a vállalat úgy osztani az egyes építkezések munkáit, hogy té­lire is foglalkoztatni tudná tel­jes létszámban dolgozóit. Az építőiparban évek óta komoly problémát okoz a mi­nőség. A rossz minőségű munka rengeteg bosszúságot okoz az új lakásokba beköltözőknek, az új üzemek dolgozóinak, a ter­melőszövetkezeteknek. Igaz, az eddigi bérezésnél bizonyos mér­tékig érthető volt, ha a dolgo­zók csak a mennyiségre töre­kedtek de most, a felemelt bé­rek mellett, jogosan lehet, meg­követelni­­ jó minőségi munkát. Egyre több az olyan brigád,­­ ahol büszkék arra, hogy nem kerül ki selejtős munka kezdik élni és becsületbeli fipvnek tart­ják 5, jó minőségű munkát. A minőséget nemcsak felvi­lágosító munkával, hanem egyes szervezeti intézkedések­kel is lehet javítani. Az Állami Építőipari Vállalatnál legtöbb építkezésen az a gyakorlat, hogy nem az a brigád vakolja a falat, amelyik falazta.. Pedig köztudomású, hogy akkor lehet gyorsan és jól vakolni, ha a fal minél simább és ha a kőműves tudja, hogy az általa rakott falat ő fogja vakolni jobban vigyáz a minőségre a falazás­nál. Nincsenek még eléggé elter­jedve és alkalmazva a korsze­rű munkamódszerek az építő­iparban, ez is akadályozza a jobb, termelékenyebb munkát. Pedig a bérezésnél már kikü­szöbölték ennek akadályait, te­hát ma már kizárólag a mara­­diság akadályozza elterjedé­süket. Nagy feladatok állnak az építőipari pártszervezetek és szakszervezeti vezetők előtt is. Ellenőrizniük­ kell a műszaki feltételek biztosítását, segíteni a dolgozók kezdeményezéseit, állandó felvilágosító munkát végezni a dolgozók között. He­lyes, ha a versenyt úgy szerve­zik, hogy a vállalásokban az egyes munkák befejezési ha­tárideje, illetve ezek megrövi­dítése is szerepel a teljesít­ményszázalék minőség, anyag­­takarékosság mellett. Sok a javítanivaló még a munkavédelmen, a dolgozók szociális ellátásán is. Sok he­lyütt bizony jogosan panasz­kodnak a dolgozók a szállások­ra, az étkeztetésre. Hiányos az építőiparba kerülő új dolgo­zók balesetvédelmi kioktatása is, különösen az árvíz sújtotta vidékek újjáépítésére érkező fiataloknál, ezért gyakoriak a balesetek. Talán még soha nem álltak olyan nagy feladatok az építő­ipari dolgozók előtt, mint eb­ben az esztendőben, de bizo­nyos, hogy kellő műszaki szer­vezés, jó politikai munka a róluk való jobb gondoskodás mellett meg fogják oldani e feladatokat. Két nap alatt 559 mázsa árpa• Hetekkel ezelőtt megkezdő­dött megyénkben a beérett ősziárpa aratása és cséplése. Ma pedig arról számolhatunk be, hogy az ősziárpa aratása termelőszövetkezeteink legna­gyobb részében befejeződött és mivel az aratást kombájnok végezték, így megkezdődött a leadás teljesítése is. A megyei begyűjtési hivatal jelentése szerint két nap alatt összesen 559 mázsa árpát vettek át a ter­ményforgalmi vállalatok, amelynek 90 százalékát a ter­melőszövetkezetek adták. Teljesítik beadásukat az alsónyéki dolgozó parasztok Alsónyék községben jelentős kárt okozott az árvíz és a ta­lajvíz.­­ A gazdák en­nek ellenére versenyvállaláso­kat tettek arra, hogy határidő előtt teljesítik beadási kötele­zettségüket. Őri János elvtárs, a község begyűjtési megbízottja felke­reste levelével szerkesztősé­günket amelyben arról írt, hogy közel 30 dolgozó paraszt tett vállalást begyűjtési tervük határidő előtti teljesítésére.­­ Levelében arról is írt, hogy Klein József 5 és félholdas dol­gozó parasztnak több mint 2 hold területét elöntötte az árvíz Ennek ellenére vállalta, hogy 120 kiló sertésbeadási kötele­­zettségét, amelyet november­ben kellene teljesíteni még e hónapban teljesíti. Varga Já­nos 7 holdas dolgozó paraszt­nak is komoly károkat okozott az árvíz, mégis augusztusban esedékes sertésbeadását, továb­bá egész évi tojásbeadását már teljesítette. Harcban a gabona szemveszteség nélkü­li, gyors betakarításáért! 199 tsz taggal és 207 egyéni gazdával beszélték meg a gabonabetaka­rítással kapcsolatos feladato­kat. A Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság, nagyon helyesen, nemrégiben olyan határozatot adott ki a járási tanácsok mező­gazdasági osztálya felé, mely­ben az áll, hogy a gabonabeta­karítással kapcsolatos legfonto­sabb tennivalókat, eljárásokat a szakemberek beszéljék meg a termelőszövetkezetekben, vezetőségi üléseken, községek­ben pedig a vezetőkkel és falu élenjáró gazdáival. A paksi já­rásban néhány nappal ezelőtt fejezték be a termelőszövetke­zetekben és községekben a fentebb említett megbeszélése­ket. A termelőszövetkezetek­ben 199, a községekben pedig 207 mezőgazdasági dolgozóval illetve vezetővel tárgyaltak a szakemberek részletesen a ga­bonabetakarítás halaszthatat­lan tennivalóiról. 20 mázsát adott holdanként a dombóvári Vörös Sugár őszi árpája. A termelőszövetkezetek megyei versenyében hosszú idő óta következetesen a dombóvári Vörös Sugár Termelőszövet­kezet vezet. A tsz tagjai méltán állnak a nemes verseny élén. Jelen pillanatban is előre vannak a munkákkal. A 40 hold ősziárpát még az elmúlt héten learatták, tegnap már azt je­lentette Kocka elvtárs, a tsz elnöke, hogy a csépléssel is vé­geztek. Az árpa ritka jó termést adott, 20 mázsa a holdan­­kénti átlagtermés. Miután az ősziárpa és a repce aratásával valamint cséplésével végeztek a szövetkezetben, csütörtökön megkezdik a búza aratását is. • •Üzemi konyhát létesítettek a Petőfi Tsz-ben Ilyenkor az aratás—cséplés idején legtöbb a munka a me­zőgazdaságban. Nehéz, fáradsá­gos az aratás is, s emellett még kapálnivaló is bőven akad a határban. Ebből következik, hogy az átlagosnál több és ne­hezebb munka idején, a mező­­gazdasági dolgozóknak több és jobb élelemre van szüksége. A nagydorogi Petőfi Tsz-ben a vezetőség gondoskodik arról, hogy az aratás—cséplés idején a szövetkezet tagjainak első­rendű, kifogástalan minőségű és mennyiségű élelem álljon rendelkezésére. Erre az időre ugyanis üzemi konyhát létesí­tettek a Petőfi Termelőszövet­kezetben, így biztosítja a veze­tőség azt, hogy az arató és csép­lőmunkásoknak jó ellátása le­gyen és ily módon az is lehető­vé válik, hogy az asszonyok és lányok kapálhassanak, vagy ha éppen úgy adódik, a gabona betakarításban is részt vehesse­­nek. Különböző gyártmányú személy- és teherautók nagyjavítását végzik — egyre jobb minőségben — a Szekszárdi Vasipari Vállalat autójavító üzemében. Képünkön „útrakész“ a buda­pesti Ikarus gyár újjávarázsolt Mercedes személykocsija. Naponta értékelik a kombájnosok versenyét a Sárközi Állami Gazdaságban. A Sárközi Állami Gazdaság­ban hat kombájnos aratja, csé­peli a gazdagon fizető gabonát. A gyors, szem­veszteség nél­küli betakarítás érdekében nemes verseny alakult ki a kombájnvezetők között, s hogy a verseny elérje igazi célját, az állami gazdaság üzemi bi­zottsága a vezetőséggel kar­öltve naponta értékeli a kom­­bájnosok versenyét és ezt meg­felelő módon a gazdaság va­lamennyi dolgozójával ismerte­ti. A július 8-i jelentés alap­ján ifj. Mátrai Gyula vezet a kombájnosok versenyében. Összesen 807 mázsa magot taka­rított be eddig. A gazdaságban különben az elmúlt nap fejez­ték be az őszi árpa és a repce, valamint a borsó aratását. Né­hány nap múlva megkezdik a búza aratását is. Előrelátható­­hogy a kombájnosok versenye az egész gazdaság dolgozóinak körében nagy érdeklődést vált ki és hozzájárul a gabona gyors betakarításához. Befejezték az ősziárpa aratását Babarik György elvtárs, a németkéri tanács elnöke arról adott hírt, hogy az ősziárpa aratását július 4-én kezdték meg és három napon belül, te­hát július 7-én este már be is fejezték. A termelőszövetkeze­tek az ősziárpa aratását is ver­senyben végezték. A Ságvári, az Új Élet, a Béke és a Kos­suth Termelőszövetkezetek tag­jai azon iparkodtak, hogy meg­előzzék egymást. Nagy eltérés nem volt az ősziárpa aratás be­fejezésénél egyik tsz-ben sem. Elsőnek mégis a Kossuth Ter­melőszövetkezet aratta le a 18 hold őszi árpáját. A fontos ta­karmány nagy részét már el is csépelték a németkéri ter­melőszövetkezetek. Babarik elvtárs ugyanis megírja, hogy az Új Életben 13, a Ságvári Tsz-ben 11,5 mázsa holdankén­­ti átlagtermést adott az árpa. A növényápolás is folyik Gondoskodnak a kapálás befejezéséről a bonyhádi Dózsa N­épe Tsz-ben A gyakori júniusi esőzések miatt, a bonyhádi Dózsa Népe Termelőszövetkezetben több, mint 300 hold kukoricájában el­maradt a növényápolás. Amit az elmúlt hét végén Bogos elv­társ, a szövetkezet elnöke mondotta, bár a gépi kapálást már legtöbb helyen másodszor is befejezték, azért még akad olyan kukorica is, ahol a kézikapálás vissza van. De a szövetkezet vezetősége a tagsággal karöltve gondoskodik arról, hogy a gabonabetakarítás mellett a kukoricakapálás is befejeződjön, gyommentesek legyenek a földek. Segítenek a termelőszövet­kezetnek a kukoricakapálásban a bonyhádi üzemi munkások és a diákok is. Az ő segítségük és a tagok fáradságos mun­kája biztosíték arra, hogy ebben a hónapban teljesen gyom­mentesek legyenek a szövetkezet kukoricái, répái és napra­forgói. NEGYVEN GÉP KAPÁL A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEKBEN. A megye gépállomásai a leg­utóbbi jelentés szerint 23.295 holdon végezték el a gépi kapá­lást. Ilyen irányú tervüket 125 százalékra teljesítették. A gé­pek nagy részét kapálásról át­csoportosították már a gabona és a takarmány betakarítására. De azért, amint Kölgyesi elv­társ, a gépállomások főmező­gazdásza mondotta, jelenleg is 40 zetorral, illetve Lanz Bul­doggal kapálnak a megye ter­melőszövetkezeteiben. Ez a szám előreláthatólag a búza­aratás teljes megkezdése után csökken, de azért az aratás, cséplés teljes beindulásakor is s később is lesznek gépek, me­lyek a kapálást végzik. NEGYEDSZER KAFÁLJÁK A KUKORICÁT az Alsóleperdi Állami Gazda­ságban. Az Alsóleperdi Álla­mi Gaz­daság dolgozóinak több mint 1000 hold kapásnövényt kell állandóan gyommentesen tar­tani. De ahhoz, hogy elvégez­zék a kapálásokat, biztosítva van a feltétel is. S jól használ­ták ki a rendelkezésükre álló eszközöket az Alsóleperdi Ál­lami Gazdaság vezetői és dolgo­zói. Amint Tóth Lajos elvtárs, az Állami Gazdaság igazgatója írja, az őszi árpa aratás elvég­zése mellett rövidesen befeje­zik a cukorrépa másodszori mélykapálását. Ezenkívül ugyancsak másodszor kapálják kézzel a kukorica tőközét a sorközét pedig negyedszer ka­pálják géppel.

Next