Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-22 / 172. szám

1956 JÚLIUS 22. TOLNAI NAPLÓ Most is az elsők közt akarnak lenni Majoson 90 gazda tett felajánlást az Alkotmány ünnepére Sokan emlékeznek még arra, hogy az árvíz idején felaján­lották a majosiak, előre tel­jesítik az évi tojásbeadási kö­telezettséget, hogy ezzel is könnyítsenek az árvízkárt szen­vedett községek lakosságán. A majosiak ígéretükhöz híven, még a félév előtt teljesítették évi tojásbeadási kötelezettségü­ket. Most megint nagy feladat előtt áll a község lakossága, a községi tanács, ez a nagy fel­adat a gabonabeadás teljesítése. Habár, nem lehet azt monda­ni, hogy a majosiak elhanya­golnák kötelezettségeiket. Tud­ják, még­pedig jól, és ennek már többször is bizonyságát ad­ták. Tavaly a gabonabeadást 108 százalékra teljesítette a község, ezzel az eredménnyel a bonyhádi járásban folyó be­gyűjtési versenyben a máso­dik helyet foglalták el. Ennél alább most sem akarják adni, de az a marosiak titkos kíván­sága ,elhatározása, hogy eb­ben az évben az első helyet szerezzék meg. Ezért nagy feladat most tulajdonképpen a gabonabeadási kötelezettség teljesítése. A nagy feladatot ezenkívül nem az jelenti, hogy a gazdák esetleg vonakodnának a beadással — eleget tesznek azok kötelezettségüknek — hanem az, a helybeli raktárak befogadóképessége nem ele­gendő. A községi tanács ezért abban állapodott meg a Ter­ményforgalmi Vállalattal, hogy a gazdák átvihetik a gaboná­jukat Bonyhádra, ilyen esetben a fuvardíjat is kifizetik a gaz­dáknak. Ezzel is igyekeznek megteremteni a feltételeket ah­hoz, hogy mielőbb teljesíthesse beadási kötelezettségét az egész község. Az előkészületeket a tanács, a tanácstagok már megtették. Sőt, meg is történt már a fő­próba az árpabeadással, amely­nek teljesítésével eddig 91 szá­zalékra áll a község. Ebben az eredményben főleg a tanácsta­gok működtek közre. A leg­utóbbi tanácsülésen ugyanis Kiss János és György József a következő javaslattal álltak elő: ,,Az árpaaratás legnagyobb részben már befejeződött, a búzát viszon csak később le­het aratni. Ezalatt az idő alatt elcsépelhenénk az őszi árpát”.­­ Javaslatukat elfogadta a ta­nácsülés. A következő napok­ban pedig összefogtak a gaz­dák, egymásnak segítve hord­ták az árpát a közös szérűre, ahol három nap alatt 1 026 má­zsát csépeltek el. Ezen kívül van a Kossuth Termelőszövet­kezet 20 holdon termett 327 mázsa ősziárpája, ezt kom­bájn aratta, csépelte el. Csak néhány gazda nem csépelt el, azok majd a búza után csé­­peltetik el ősziárpájukat. A gabonabeadás teljesítésé­nek első próbája jól sikerült tehát Majoson. A lehetőségek most is megvannak, hogy a község lakossága jó eredményt mutasson fel a kötelezettségek teljesítésében, a tavalyi évhez hasonlóképpen, sőt jobbak is a feltételek, mert most nem kell a gazdáknak szárítgatni a bú­zát, közvetlen a cséplőgéptől tudják a begyűjtőhelyre vinni. A jó begyűjtési eredményhez az is alapot ad, hogy a tanács­tagok mindig az elsők között vannak a kötelezettségek tel­jesítésében. Az augusztus 20-i begyűjtési versenyben 90 ter­melő vesz részt, köztük a Kos­suth Termelőszövetkezet, a Bú­zakalász és az Új Élet termelő­csoportok. 18 tanácstag, — a dolgozó paraszt tanácstagok, köztük Kajtár Imre, Seres Sán­dor, Kató Antal, Szűcs Lajos — vállalta, hogy augusztus 20-ig eleget tesz gabonabeadási kö­telezettségének. Már most úgy készülnek fel a munkákra, hogy megteremt­sék a teljesítés feltételeit. A hét közepe felé megindul a cséplés — két közös szérűn — két gép dolgozik a községben. A traktorosok, s a cséplőcsa­pat tagjai vállalták azt, hogy két hét alatt elvégzik a csép­­lést, ha az időjárás kedvező marad. Ebben az esetben pedig a majosi gazdák jóval augusz­tus 20 előtt teljesíthetik kö­telezettségüket. Az eddigi begyűjtési ered­mények azt igazolják, hogy a marosi gazdák ismerik, miért szükséges a gabonabeadási kö­telezettség teljesítése, ezért tet­ték a versenyvállalást is, azzal az elhatározással, hogy ebben az évben is rászolgálnak a bi­zalomra. Miért harmadrendű kérdés a dolgozókról való gondoskodás ? Látogatáson a Varsádi Gépállomás brigádszállásain Nem egyszer olvastuk és hallottuk már, hogy „Legfőbb érték az ember”. A megbecsü­lésnek azonban nem a kívánt formájával találkozhat bárki a Varsádi Gépállomáshoz tartozó kalaznói, diósberényi és sza­­kadáti traktoros brigádszállá­sokon. Ezeken a helyeken jár­va az a vélemény hatalmaso­dott el bennünk, hogy a varsá­di gépállomás vezetősége, párt­­szervezete és üzemi bizottsága egyáltalán nem fordít gondot, nem törődik azzal, hogy a mun­kában elfáradt traktorosai em­berhez méltó helyen és körül­mények között pihenjenek és szórakozzanak. Ennek a kidőlt, bedőlt oldalú háznak egyetlen szobájában (a másik szobaféleségben üzem­anyagos hordók vannak) 3 vas­ágy éktelenkedik, egy kecske­lábú asztal és az egyik sarok­van egy halom aratógép zsineg. A három ágy közül csak az egyik ágyban van szalmazsák, egy elmondhatatlan színű le­pedő és két darab takaró. Eb­ben a lakásban kellene a brigád­­•elszámolónak és a zetorosnak lakni, akik erre természetesen nem hajlandók. Mivel a brigád­elszámoló nagydorogi és így Kalaznóról nem tud hazajárni, kénytelen szobát kivenni a köz­ségben, amelyért természtesen fizetnie is kell. — Rendbe lehetett volna hoz­ni már ezt a brigádszállást — mondotta Máté Ambrus trak­toros — csak azt mondják, hogy erre nincs keret. Ezért nem törődnek azzal, hogy las­san kidől a ház oldala, hogy enyhén szólva, piszkos itt min­den. Természetesen ilyen kö­rülmények között nemcsak dol­gozni, de még élni se lenne kedvem. Egypár kilométerrel odébb a diósberényi brigádszálláson an­­­nyival kedvezőbb a helyzet, hogy szilárdabban állnak a falak. A brigádszállásnak ki­jelölt szoba egyike kovácsmű­helyhez, a másik pedig bognár­műhelyhez hasonlít. Különböző csavarok, vasdarabok, szerszá­mok, fadarabok, aratógéphez szükséges vászon, stb. árulják csak el, hogy e két helyiség a varsádi gépállomás tulajdona. A két szobában elhelyezett egyetlenegy vaságyon a föld­höz hasonló színű lepedő és egy olajos, sáros takaró található. A brigádvezető Spollár József ál­lítása szerint rendbe lehetne hozni a szobákat, de a „keret” miatt itt sem lehet ezt meg­oldani. A kép annyiban válto­zik a kalaznóitól, hogy itt még kecskelábú asztal sincs, ülő alkalmatosság egyedül csak az ágy-De nemcsak a brigádszálláso­kon ilyen lehetetlen a helyzet, hanem a lakókocsikban is. — Körülbelül egy hónapja kértem már a lakókocsimba leg­alább egy szalmazsákot — mon­dotta Molnár András, kitün­tetett traktoros, de még mindig nem kaptam meg. Nemcsak ez, de a többi lakókocsik is ilyen lehetetlenül néznek ki. A jobbik eset az, ha szalmazsák van, le­pedő és takaró azonban már kevésbé, legfeljebb egy, de az is piszkos. A szakadáti bri­gádszálláson található lakókocsi egy földrengés utáni pillanatot mutat, mert benne eldőlve, ös­­­szedőlve hevernek­ a berendezé­sek. Néhány szót még utolsó állo­másunkról, a szakadáti brigád­­szállásról, örömmel szemléltük, hogy ennek a brigádszállásnak van a legkulturáltabb formája. A szobákat fehérre meszelték — a hallottak alapján valamelyik traktoros lakása lesz. — Igaz, ennél több sem írható a javára. Egyedül itt található egy szek­rény, igaz az ajtaját nem taná­csos kinyitani, mert különböző méretű meghajtószíjak potyog­nak a kíváncsiskodó lába elé. Található továbbá egy asztal, egy pad, két darab verseny­zászló és semmi egyéb. Szomorú tapasztalatok ezek, vajon miért nem törődnek a varsádi gépállomáson azzal, hogy a dolgozók valóban barát­ságos brigádszálláson töltsék el pihenő óráikat? Tényleg nincs keret arra, hogy az ágyak­ban szalmazsák, tiszta lepedő, takaró és fejpárna legyen? Meg­néztük a raktárt, és megkér­deztük a gépállomás könyvelő­jét, és a hallottak arra enged­nek következtetni, hogy van „keret”, csak nem arra hasz­nálják fel, amire kellene. A raktáros szerint 52 darab lepedő, 54 darab fejpárnahuzat, 18 darab takaró és számtalan egyéb eszköz van raktáron, ami ott porosodik és nem kerül ki a brigádszállásokra, lakókocsik­ba. A könyvelés szerint ez év első felében 112 000 forintot kellett volna felhasználni szo­ciális és munkavédelmi célok­ra. Ebből az összegből 81 000 forintot használtak fel. Sajnos ennek az összegnek a nagy része sem az eredeti célra lett fel­használva, hiszen nem vették meg azt a 30 darab szalma­zsákot sem, amit vásárlásra be­terveztek. Érdemes ezen gondolkodni a gépállomás vezetőségének, és arra törekedniök, hogy ne csak a központban lévő pihenő le­gyen elfogadható, hanem a brigádszállások is. De nemcsak a gépállomás vezetőségét, üze­mi bizottságát és pártszerveze­tét terheli felelősség, hanem a megyei gépállomási igazgatósá­got is, hogy a szemlék során nem utasították erélyesebben a varsádiakat, hogy tegyék a brigádszállásokat barátságossá, lakhatóvá. Bodolay Róza Nagydorogi példa... Nem is olyan régen, még az év elején is, de még inkább az elmúlt esztendők alatt Nagy­­dorognak az volt a híre, hogy itt nem lehet dűlőre jutni az emberekkel. Nem sokat hasz­nált, ha valaki — például a begyűjtésben — versenyről be­szélt a gazdáknak, meghallgat­ták ugyan, de versenyvállalás még nem volt. A tanács dolgozói is elhanya­golták a munkát és rendszerint többet foglalkoztak saját kis „fekete földjükkel”, mint a dolgozó parasztok ügyes-bajos dolgaival. Nem csoda hát, ha a tanács és a falu úgy éltek, mint két rossz szomszéd, akik egymásra vannak utalva. Egy pár hónapja azonban sok minden megváltozott Nagydo­­rogon ,amit élénken példáz a következő eset: Egy hete össze­gyűlt a tanácsházán a begyűj­tési állandó bizottság és meg­beszélték a tanács dolgozóival a feladatokat. Mivel ebben az időszakban igen fontos, hogy ne torlódjon a begyűjtési mun­ka, nem sokat haboztak, dol­gozni kezdtek. Most már 65 dolgozó paraszt csatlakozott az Alkotmány ünnepének tisztele­tére indult begyűjtési verseny­hez. Két hónappal ezelőtt még 120—140 állandó hátralékos volt Nagydorogon, most pedig az ötvenet sem haladja meg a számuk. A gyűlésnek — ame­lyet nyomban követett a hatá­rozatok tettekre váltása — még egy eredménye van. A község­ben eddig 75 gazda kötött érté­kesítési szerződést gabonájára. A tanács dolgozói ebből 60, a Terményforgalmi Vállalat pe­dig — nem nagyon erőltette meg magát, — 15 szerződést kötött a dolgozó parasztokkal. Ennek az egyre javuló mun­kának természetesen megvan az alapja is. A tanácsháznál mindenki becsületesen dolgozik és a falu népe is másként te­kint már rájuk. A begyűjtés ugyancsak módszert változta­tott, nemcsak akkor mentek el a termelőkhöz, mikor a hátra­lékot sürgetik, hanem rendsze­resen látogatják őket, tanácsot adnak begyűjtési dolgokban.­­ Itt igazán meglátszik a paksi járási tanács segítsége, mert ahol valóban segítenek, ott megvan az eredmény is, mint a nagydorogi példa mutatja, ahol a tanács egyre inkább a dol­gozók megelégedésére dolgozik. 5 A FALU HÍREI A paksi járás több fsz­ ében befejezték az aratást Mint korábbi híradásainkból kiderült, a megyében elsőnek a paksi járás termelőszövetkeze­tei kezdték meg az aratást. Arról is többször hírt adtunk az újságban, hogy leggyorsab­ban a paksi járás termelőszövet­kezeteiben megy a munka. Most arról számolhatunk be, hogy a járás néhány termelő­­szövetkezetében csütörtök estig végeztek az aratással. A paksi Búzakalász, a paksi Vörös Su­gár, a sárszentlőrinci Kossuth, a sárszentlőrinci Táncsics és a györkönyi Szabadság Tsz ve­zetősége csütörtökön délelőtt jelentette a járási tanácshoz, hogy befejezte az aratást. A szombati jelentés szerint pedig már újabb termelőszövetkeze­­ekben fejezték be a gabona aratását, illetve teljes betakarí­tását. Két jól dolgozó tanácstag A Dunaszentgyörgyi Legel­tetési Bizottság már évek óta jól dolgozik. Ha más közsé­gekben takarmányhiány volt, a Dunaszentgyörgyi Legelte­tési Bizottságtól mindig lehe­tett számítani egy kis szénára, pedig itt sem volt mindig ilyen rózsás a helyzet. Azelőtt sok gonddal és pénzügyi nehéz­séggel küszködtek, ez az idő azonban már elmúlt. A legel­tetési bizottság élére Mácsik József került elnöknek, Lantos János pedig könyvelőnek. Mind­ketten tagjai a községi tanács­nak és nagy részük van a le­geltetési bizottság jó munkájá­ban. Most megint bebizonyítot­ták, hogy jól és okosan gaz­dálkodnak. Volt a község határában egy közel 100 holdas mindjobban pusztuló legelő. Ezt a legeltetési bizottság két év alatt 9 mázsa fűmaggal bevezette. Ebben az évben először bizonyosodott be, milyen haszonnal járt a fü­vesítés. Már eddig annyi szé­nát kaszáltak a 95 holdas te­rületről, hogy a községi apa­állatokat az egész gazdasági évre ellátták szénával. De van egy még nagyobb haszna is az új legelőnek. A legeltetési bizottság most szállította be az első magfogás eredményét, ami körülbelül 30 mázsa fűmagot tesz ki. Több mint háromszoro­san megtérült tehát már a má­sodik évben a legeltetési bi­zottság befektetése. Körzeti mezőgazdasági kiállítás Gyönkön A községi állandó bizottsá­gok és termelési bizottságok javaslatára a járási tanács, il­letve a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság ebben az évben is megrendezi a körzeti mező­­gazdasági kiállításokat. Eb­ben az évben eddig egy helyen, Nagykónyiban volt mezőgazda­­sági kiállítás. Vasárnap lesz a második körzeti kiállítás Gyönkön, ahol részt vesz több termelőszövetkezet, egyéni gazda állatával, növényével, és borával. Három községben működik termelőszövetkezeti előkészítő bizottság Július hónapban a megye ter­melőszövetkezeteiben 20 csa­lád, 25 taggal lépett be. A 25 új belépő 128 hold földet vitt a termelőszövetkezetekbe. Július első felében termelő­szövetkezetet előkészítő bizott­ságok is alakultak, illetve a ko­rábban meglévő előkészítő bi­zottsági tagok száma gyarapo­dott. Jelenleg Lengyelben, Ma­­gyarkeszin és Iregszemcsén működik termelőszövetkezeti előkészítő bizottság. Eddig négy működött, de mint ismeretes, a kölesdi előkészítő bizottság meg­alakította már a termelőszövet­kezetet. Teljesítették kenyérgabona beadásukat és előleget osztottak... A sárszentlőrinci Kossuth Termelőszövetkezet igen sokat fejlődött ebben az évben, a tsz tagok a legnagyobb munkák idején is megállják helyüket. A Kossuth Termelőszövetkezet tagsága e hét közepén, a zab kivételével, teljes egészében be­fejezte az aratást. A búza nagy részét két kombájn aratta, s így lehetővé vált, hogy máris teljesíthessék beadási kötele­zettségüket. A 207 mázsa ke­nyérgabona beadáson kívül 50 mázsa szabadgabonát is adtak az államnak, s így csütörtökig a megyében az elsők között teljesítették kenyérgabona be­adási tervüket. A csütörtöki napon még egy fontos esemény zajlott le a sárszentlőrinci Kossuth Tsz­­ben. A beadási kötelezettség teljesítése után búzából mun­kaegység előleget osztottak a tsz-ben. Az eredeti terv szerint ebben a gazdasági évben 2­30 kilogramm jut egy munka­egységre, de a jó termés lehe­tővé tette, hogy csak előlegként 2 kilót osszanak. Ezenkívül még egy kilogramm búza jár minden munkaegységre, amit később fognak kiosztani. Sok érdekessége lesz az Országos Mezőgazdasági Kiállításnak Mint ismeretes, ebben az év­ben, szeptember 2-től 12-ig ismét megrendezik az Országos Mezőgazdasági Kiállítást. Az Országos Mezőgazdasági Kiál­lításnak az elmúlt években is több érdekessége volt, de ebben az évben ismét gazdagodik ér­dekességében, látványosságában A kiállítás kezdetétől a befe­jezéséig például a helyszínen játsszák Kálmán Imre nagy­sikerű operettjét, a Csárdáski­rálynőt a Fővárosi Operettszín­ház kiváló művészei. Érdemes megemlíteni, hogy a Csárdás­királynőt a kiállítás területén legnagyobb részt csak vidékiek látogathatják. Érdekessége lesz a mezőgaz­dasági kiállításnak még az, hogy a Budapesti Divatcsarnok naponta egy Dongó motorke­rékpárt sorsol ki. Az kapja a Dongó-motort, aki az előre el­készített kérdőíven három kér­désre legjobb feleletet ad. A kérdések könnyűek, olyan pél­dául, hogy mi tetszett leg­jobban a mezőgazdasági kiál­lításon, vagy az, hogy hány osztálya van a Divatcsarnoknak.

Next