Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-12 / 190. szám
2. N. A. Bulganyin üzenete az atom- és hidrogénfegyver alkalmazása ellen összehívott nemzetközi értekezlethez Moszkva (TASZSZ): A szovjet nép nevében üdvözletemet küldöm és eredményes munkát kívánok az atom- és hidrogénfegyver alkalmazása ellen összehívott II. nemzetközi értekezlet résztvevőinek. A világ népei mindennél inkább kívánják fenntartani a szilárd és tartós békét, egyszer s mindenkorra meg akarnak szabadulni az atomháború borzalmaitól és az emberi értelem legnagyobb vívmányát, az atomerőt nem az emberi kultúra vívmányainak rombolására, hanem a békés építés feltételeinek biztosítására, a dolgozók életszínvonala emelésének érdekében akarják felhasználni. Mint ismeretes, a Szovjetunió következetesen síkra száll az atom- és hidrogénfegyver eltiltása és az államok fegyverzetéből való kivonása mellett. A Szovjetunió kormánya ezen az úton első lépésként azzal a javaslattal fordult az Egyesült Államok és Anglia kormányához, hogy kössenek megállapodást az atom- és hidrogénfegyverkísérletek, valamint a kísérleti robbantások azonnali beszüntetésére. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa folyó év július 16-i nyilatkozatában megelégedéssel állapította meg a szovjet nép és a japán nép nézeteinek egységét a magfegyverek teljes eltiltásáért és a kísérletek haladéktalan beszüntetéséért folyó harcban. Nagyra értékeljük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a japán nép e nemes ügyért tett. A szovjet nép annak a reményének ad kifejezést, hogy az értekezlet tekintélyt parancsoló hangon foglal állást az atom- és hidrogénfegyver betiltásáról szóló javaslat mellett, síkra száll azért, hogy az atomenergiát kizárólag békés célokra, az emberiség javára használják fejl-Moszkva, 1956. augusztus 9. N. Bulganyin a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Kínai országos Népi Gyűlés nemzetiségi bizottsága elnökének nyilatkozata Peking (Új Kína). Liu Kepin a kínai országos Népi Gyűlés nemzetiségi bizottságának elnöke nyilatkozott Franco Calamandreinek, az Unita pekingi tudósítójának azokról a nyugati sajtóban megjelent hírekről, amelyek szerint Tibetben állítólag felkelés tört volna ki. Liu Ke-ping határozottan kijelentette: „Semmiféle felkelés nincsen Tibetben.” A nemzetiségi bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy a Yuang Lhassza országút és valamennyi többi tibeti országút egyetlen pillanatra sem volt lezárva, folyamatosan bonyolódott le rajtuk a forgalom és mindazok a külföldi híresztelések, amelyek szerint lázadók elvágták volna ezeket a főútvonalakat, nem felelnek meg a valóságnak. „Ezek a tudósítások — írja Calamandrei az interjú alapján — valószínűleg elferdítették és erősen eltúloztak egy elkésett információt amely szerint jónéhány hónappal ezelőtt felkelés tört ki, nem Tibetben, hanem Nyugat-Szecsuanban, pontosabban a Kanze autonóm kerületben, Tibet határán. Ebben a kerületben a tibetieken kívül különböző nemzetiségek élnek és 1950 óta autonóm közigazgatás van, amelyben részt vesznek a helyi földbirtokosok és az ottani láma-kolostorok magasrangú papjai is. „Liu Ke-ping közölte velem, — írja Calamandrei — hogy a lázadás február végén tört ki a kerület déli részén, távol a Yaan—Lhassza főútvonaltól. A lázadást Kuomintangügynökök szervezték és néhány olyan feudális földesúr támogatta, aki még a társadalmi rendszernek ezen a környéken bevezetett legelemibb reformjaival is szembeszállt. A nemzetiségi bizottság elnöke elmondotta, a lázadás azt követően tört ki, hogy a kerület autonóm közigazgatási testülete egy sor olyan intézkedést hozott januárban ,amelyet a helyi lakosság túlnyomó többsége, sőt, még a nemzetiségek nemessége is támogatott. Ezek az intézkedések az „ulának” (ingyenes kényszermunka), az uzsorakamatoknak és - kerületben még mindig fennálló rabszolgaságnak az eltörlésére irányultak. A reformokkal néhány földesúr szállt szembe, de meg lehet állapítani, hogy a lázadásnak semmi néven nevezendő nemzeti tartalma nem volt. Liu Ke-ping tájékoztatta az Unita tudósítóját arról, hogy a lázadást lényegében már felszámolták és a lázadás vezetőivel szemben elnéző magatartást tanúsítottak. A kínai kormánynak az volt az álláspontja ebben a kérdésben, hogy még a néhány legreakciósabb elemet is politikai meggyőzéssel megnyerje politikája számára. TOLNAI NAPLÓ Hétfőn nyílik meg az amerikai demokrata párt kongresszusa Newyork (MTI). Augusztus 13-án nyílik meg Chicagóban a demokrata párt országos kongresszusa, amely elfogadja majd a párt választási programját és megválasztja elnök és alelnökjelöltjét, az ez év novemberében megtartandó elnökválasztásra. (A köztársasági párt kongresszusa egy héttel később, augusztus 20-án ül össze San Franciscóban.) Nasszer elhalasztotta moszkvai útját Kairó (MTI). Pénteken este hivatalosan bejelentették, hogy Nasszer egyiptomi elnök elhalasztotta a Szovjetunióba tervezett látogatását. Nasszernek az eredeti tervek szerint augusztus 14-én kellett volna Moszkvába érkeznie. Egyiptom londoni nagykövetségének nyilatkozata Egyiptom londoni nagykövetsége pénteken este nyilatkozatot adott ki, amely a londoni rádió jelentése szerint hangsúlyozza, hogy az egyiptomi nép, s az arab és ázsiai nemzetek támogatják Nasszer elnöknek azt a törekvését hogy érvényt szerezzen Egyiptom szuverenitásának. Egyiptomnak határozott szándéka, hogy biztosítsa a hajózás szabadságát, a Szuezicsatorán, megfelelően karbantartsa és továbbfejlessze azt az egész világ kereskedelme és az egyiptomi nép jövendő prosperitása érdekében. A nyilatkozat megcáfolja azt az állítást, amely szerint Egyiptom az emberi jogokat sértő körülmények között munkájuk folytatására kényszerítené a Szuezi-csatorna társaság külföldi alkalmazottait és kijelenti: az egyiptomi kormánynak nincs szándékában büntető intézkedéseket alkalmazni azokkal szemben, akik fel kívánják mondani szerződésüket. A nyilatkozat a volt társaságot vádolja azzal, hogy a külföldi alkalmazottakat munkájuk abbahagyására uszítja, mivel felszólította őket, hogy válasszanak a régi társaság és az új egyiptomi társaság között. A Magyar Népköztársaság phenjani nagykövete átadta megbízólevelét Práth Károly a Magyar Népköztársaság phenjani rendkívüli és meghatalmazott nagykövete augusztus 10-én átadta megbízólevelét Kim Du Bonnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Nemzetgyűlése Elnöksége elnökének. A megbízólevél átadása után Kim Du Bon és a magyar nagykövet szívélyes és közvetlen beszélgetést folytatott. Az egyiptomi kormány rendkívüli ülése A Reuter-iroda jelenti, hogy Nasszer egyiptomi elnök szombaton délelőtt rendkívüli ülésre hívta össze kormányát. Az ülésen megvitatták a londoni értekezletre szóló meghívásra adandó végleges választ. Egyiptom válaszát előreláthatólag vasárnap hozzák nyilvánosságra és annak teljes szövegét Nasszer elnök ismerteti sajtóértekezletén. (64. folytatás.) — Jó napok kívánok... Bocsássa meg ha netán zavarom. Az asszony abbahagyta a számolást és végigmért. — Egyáltalán nem zavar. — Olyan jól esik nekem itt magyar beszédet hallani... — Tetszik tudni, amikor még én otthon voltam Pakson és körülöttem mindenki magyarul beszélt, sosem gondoltam arra, milyen nagyon jó dolog magyarul beszélni, magyar szót hallani ... Az asszony mosolygott. — Maga biztosan nemrég jött el hazulról. — Bizony, elég rég... csak eddig másfelé sodort a szél. Fél éve vagyok Kanadában. — Az én nővérem három éve ment haza. Nekik még sikerült beutazást szerezniök, de azóta nem kapott senki beutazást a magyar kormánytól... Fél éve jött tőlük az utolsó levél... Maga merre való? Ja igaz mondta az előbb, hogy paksi... ugye paksi, ha jól értettem? — Igen, ott születtem, de az utóbbi időben mielőtt megszöktem, a hajózásnál dolgoztam ... és most aziránt szeretnék érdeklődni lehetne-e itt ’elvállalni valami munkát?... Az se baj, ha mosogatás, nagyon szépen tudok mosogatni, mert a táborban is, Jeszenyicán több mint fél évig dolgoztam a konyhán és a „séf” nagyon meg volt elégedve velem ... Tetszik tudni, én igen szerencsétlenül jártam. Linzben elszerződtem kanadai farmmunkára és tavaly ősszel ki is kerültem Berellastba, de a múlt héten a szénarakodás közben nagyon megerőltettem magam és kirepedt a végbelem ... így ott kellett hagynom a farmot ... Egyébként tessék nézni, itt van a bizonyítványom... — ezzel az asszony elé raktam a szerződésemet, az írást arról, hogy a kanadai államnak kifizettem a hajójegyet és a farmer igazolását hogy ő bontotta fel a szerződésemet és nem önkényesen hagytam el a farmot ... — Maga nagyon rossz bőrben van fiam és azt hiszem, tudunk is segíteni valamit... majd megbeszélem a férjemmel... — ugyanis van a konyhán egy angol nő, de nagyon piszkosan dolgozik... minden edényt utána kell mosni... úgyis el akartuk küldeni. Tudja mit? — Jöjjön be holnap reggel hatkor és azt hiszem, nyomban munkához is láthat... Örülök, ha segíthetek a honfitársaimon ... Mondja csak, maga miért jött el hazulról? Politika? ... — és kérdőn nézett rám. Nem sütöttem le a szememet, nem is hazudtam. — Meggondolatlan gyerekes szamárság asszonyom, nem politika... Hívtak, csaltak és a propagandában is mindég azt hallottam hogy Amerikában ilyen jó meg olyan jó. Elhittem és most már harmadik éve kapaszkodom Amerika után, végre ide jutottam ... Már magam sem tudom, mi hozott idáig ... — Hány éves maga? — Tizenhét voltam, amikor elindultam és most húsz vagyok. — ó, maga még nagyon fiatal, magának talán még szerencséje is lehet... — Ez az asszonyom, hogy én biztosra vettem a propaganda után a szerencsét és amikor ideér az ember, akkorra a biztosból „talán” meg „lehet” lesz... — Na, menjen, mert elhül a levese ... Holnap reggel hatkor várjuk... Megettem a levest és utána a kis pincérlány nem kérdezte kérek-e még valamit. Látta rajta, ha pénzem lenne, úgyis kérnék még. Áldott, aranyos, tapintatos ember... és még mondja valaki, hogy nincsenek véletlenek nincs sors az ember életében. Az egyik helyen becsapták orrom előtt az ajtót, elkeserítettek, hogy inkább a tónak mentem volna, a másik helyen megbíztattak és munkát adtak. Mosogató gyerek leszek — az újból reményt adott, hiszen mindenkitől, aki Amerikáról mesélt, azt hallottam, hogy mosogató gyerekként kezdte a vagyongyűjtést. Sebaj, fő, hogy ennyire jutottam. Munkám lesz, nem leszek egyedül, én is tartozom már valakihez. Másnap reggel itt kezdtem a munkát. Új gazdám első látásra nagyon megtetszett nekem. Ahogy később megtudtam tőle, még a háború előtt vándoroltak ki Kanadába, azt hiszen 1933- ban ... Úgy van, pontosan akkor, mert én abban az évben születtem. (Folytatjuk.) Szamoa Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet 1956 AUGUSZTUS 12. A Magyar Népköztársaság külügyminisztériumának nyilatkozata a Szuezi-csatorna államosításával kapcsolatban A Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma a Szuezicsatorna társaságnak az Egyiptomi Köztársaság részéről 1956 július 26-án történt államosításával kapcsolatban kormánya megbízásából a következőket tartja szükségesnek leszögezni: 1. Az Egyiptomi Köztársaság a Szuezi-csatorna társaság állami tulajdonbavételével Egyiptom érdekeinek és a nemzetközi jog általános elveinek megfelelően járt el. A mai nemzetközi jog az államok szuverenitásának elvén épül fel. Az állami szuverenitásból következik, hogy minden állam szabadon rendelkezik a területén levő javakkal. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közgyűlése VII. ülésszakán 1952 december 21-én hozott határozata is leszögezi, hogy a „népeknek természeti kincseik és erőforrásaik szabad felhasználására és kiaknázására való joga szuverenitásuk alkotó részét képezi és megfelel az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában lefektetett célkitűzéseknek és elveknek.” 2. A Magyar Népköztársaság kormányát teljes mértékben kielégíti és megnyugtatja az Egyiptomi Köztársaság kormányának azon — az államosításra vonatkozó 1956. évi 285. sz. törvényben is foglalt — kötelezettségvállalása, amely a Szuezi csatornán való hajózás szabadságának biztosítására vonatkozik. A magyar kormány abban a tekintetben, hogy az államosítás óta a Szuezi-csatornán zavartalanul folyik a hajóforgalom, ezen kötelezettségvállalás megvalósulását látja. 3. A Magyar Népköztársaság kormánya teljes mértékben magáévá teszi és tiszteletben tartja az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének VII. ülésszakán hozott fent idézett határozatát, amely ajánlja az ENSZ összes tagállamainak: „Tartózkodjanak minden olyan eljárástól, amelynek célja közvetlenül vagy közvetve valamely állam megakadályozása abban, hogy természeti erőforrásaik felett szuverenitását gyakorolhassa.” Nem kerüli el azonban a magyar kormány figyelmét, hogy egyes nyugati államok az állami szuverenitás elvének megsértésével — figyelmen kívül hagyva az ENSZ idézett határozatát — ebben a kérdésben a legkülönbözőbb formában nyomást igyekeznek gyakorolni az Egyiptomi Köztársaságra. A magyar kormány véleménye szerint az ilyen beavatkozás csak hátrányos következményekkel járhat a népek békéje szempontjából, az adott probléma megoldását pedig semmi kép sem viheti előre. A magyar kormány ugyanakkor szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a Magyar Népköztársaság, mint az ENSZ tagállama, a Szuezi-csatorna egyezmény részese és, mint olyan állam, amely a béke megőrzésére és a nemzetközi feszültség további enyhítésére törekszik elítéli az Egyiptomi Köztársaság, illetve bármely szuverén állam belügyeibe való beavatkozást. 4. A Magyar Népköztársaság kormányának véleménye szerint, amennyiben a Szuezi-csatornán való szabad hajózás biztosítását illetően egyes államoknak még mindig lennének aggályai, úgy a problémát tárgyalások útján kellene megoldani. A magyar kormány azonban kétségét fejezi ki atekintetben, hogy a tervezett úgynevezett „huszonnégyhatalmi értekezlet" nyújtaná erre a legalkalmasabb keretet, mert az, az értekezlet résztvevőit tekintve, nélkülözi a fontos nemzetközi problémák megoldásához szükséges egyetemességet. Szembetűnő többek között, hogy a londoni értekezletre nem hívták meg Magyarországot, amelynek az 1888. évi Szuezicsatorna egyezményben való részességét a trianoni szerződés 217. cikke kifejezetten fenntartotta, valamint azt, hogy hasonlóképpen mellőzték az osztrák-magyar monarchia többi jogutódját, így Ausztriát, Csehszlovákiát és Jugoszláviát és egyéb, a kérdésben érdekelt államokat. A Magyar Népköztársaság kormánya ezt diszkriminációnak tekinti, elítéli és a leghatározottabban tiltakozik ellene. A magyar kormány a fentieknek megfelelően azon a véleményen van, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az a hivatott fórum ahol minden, a Szuezi-csatornán és egyéb nemzetközi víziutakon történő szabad hajózással kapcsolatos esetleges probléma megtárgyalható, békés úton, megállapodásnál, az egyenjogúság elve alapján megoldható. Az ENSZ ugyanis magában foglalja mindazon országokat, amelyek részesei az 1888. évi Szuezi-csatorna egyezménynek, továbbá azokat az országokat is, amelyek a csatornát és a többi nemzetközi víziutakat leginkább használják. A Magyar Népköztársaság kormánya bízik abban, hogy a kérdés megoldásával kapcsolatban a nemzetek közötti együttműködés és a béke érdekében a politikai józanság és meggondoltság jut érvényre. A Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma a fenti nyilatkozatot augusztus 11-én eljuttatta a budapesti angol, francia, amerikai és egyiptomi követségekhez. A KÜLPOLITIKA HÍREI Karacsi (Új-Kína), Nyugat- Pakisztán hat ellenzéki pártja elhatározta, hogy egyetlen szervezetbe, az Azad Pakistan pártba tömörül — közölték Lahoreban. Szombatra virradóra hatalmas robbanás történt Algír arab városnegyedében. Az eddig még tisztázatlan körülmények között történt a robbanás, melynek oka ismeretlen még, hat épületet tett tönkre. A romok alól eddig több halottat és 12 sebesültet húztak ki. Nagy számú tűzoltó és műszaki katona érkezett a szerencsétlenség színhelyére a további áldozatok kiszabadítására. • Új-Delhi (Új-Kína). Az indiai országos béketanács titkársága határozatot adott ki, amelyben felszólította az ország valamennyi békebizottságát, hogy a békéért küzdő szervezetekkel és egyénekkel karöltve augusztus 19-én tartsanak „Szuezi napot”. * Dulles külügyminiszter, aki pénteken New Yorkba érkezett, hogy megbeszélje a középkeleti helyzetet Hammarskjöld ENSZ főtitkárral, az AP közlése szerint újságírók előtt kijelentette: a szudai válsággal foglalkozó háromhatalmi értekezlet „soha sem vette számításba, hogy olyan döntéseket hoz, amelyek kötelezők lesznek a londoni értekezleten résztvevő kormányokra". Azzal a szovjet javaslattal kapcsolatban, hogy a londoni értekezletet halasszák el, Dulles kijelentette: „Kétlem, hogy gyakorlati értelme lenne változtatásokat végrehajtani ebben a szakaszban, a kérdést azonban elsősorban az Egyesült Királyságnak kell eldöntenie".