Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-03 / 182. szám
2* (Folytatás az 1. oldalról.) Ezután a magyar parlamenti küldöttségnek a Német Demokratikus Köztársaságban tett látogatásáról számolt be Rónai Sándor elvtárs, majd így folytatta: — A Szovjetunió Legfelső Tanácsának a világ népeihez és parlamentjeihez a múlt év februárjában intézett felhívása óta mintegy harmincöt országból, illetve országba több mint 90 delegáció tett látogatást. Nem lehet vitás, ez nagymértékben előmozdította, hogy mind több és több ország is meri el a békés egymás mellett élés helyességét és szükségszerűségét és hozzájárul a tartós béke biztosításához. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a beszámoló jelentésnek ezt a részét vegye tudomásul s egyben mondja ki, hogy a szocialista országok közötti szoros barátság és együttműködés további ápolása mellett sokoldalú* gazdasági, tudományos, művészeti, sport- és egyéb kapcsolatokat óhajtunk kiépíteni a szocialista világrendszeren kívül álló országokkal. konferencia óta aktívan közreműködik annak érdekében, hogy az Interparlamentáris Unió betöltse az alapszabályának első pontjában meghatározott s beszámolómban ismertetett feladatát. Kérem, hogy az országgyűlés vegye tudomásul a beszámoló jelentést és ezzel fejezze ki azt a véleményemet, hogy helyesli, hogy a magyar csoport továbbra is aktívan vegyen részt az Unió munkájában és ott a magyar nép szilárd és egységes békeakaratának minden alkalommal adjon kifejezést. (Taps.) Több felszólalás hangzott el, majd az országgyűlés elnökének válasza után az országgyűlés a beszámolót tudomásul vette és megállapította, hogy a parlamenti delegációk kölcsönös látogatásai helyesek és szükségesek. Az országgyűlés helyesli, hogy az Interparlamentáris unió magyar csoportja tevékenyen részt vesz az Unió munkájában és minden lehetőséget felhasznál annak érdekében, hogy a magyar nép egységes és szilárd békeakaratának kifejezést adjon és képviselje a népek békés egymás mellett élésének gondolatát. Az országgyűlés ezután hozzákezdett az ügyrend, valamint az országgyűlés és az országgyűlési képviselők munkájáról szóló törvényjavaslat együttes tárgyalásához. A törvényjavaslat előadója Pongrácz Kálmán, a jogi bizottság elnöke volt. Az Országgyűlés csütörtöki ülése Beszámoló az Interparlamentáris Unió munkájáról Tisztelt országgyűlés! A továbbiakban az Interparlamentáris Unió tevékenységét kívánom ismertetni, illetve beszámolok a magyar csoport által e nemzetközi szervezetben végzett munkáról — mondotta ezután Rónai Sándor. — Az Interparlamentáris Uniónak a célja az 1922-ben elfogadott alapszabály első pontja értelmében „a személyes kapcsolatokat elősegíteni az Unióhoz tartozó parlamenti csoportok tagjai között és közös cselekvésre tömöríteni őket abból a célból, hogy előmozdítsák a béke és népek közötti együttműködést.“ E célok saját célkitűzéseinkkel összhangban vannak, mégis az 1948 utáni években nem vettünk részt az Unió munkájában, mert az alapszabály célkitűzéseivel ellentétben az imperialista hatalmak képviselői mindinkább békellenes, népellenes szószéknek használták fel az Unió konferenciáit. Magyarország megalakulása óta tagja az Uniónak, 1954-ben a nemzetközi helyzetben bekövetkezett enyhülés következtében arra az elhatározásra jutottunk, hogy ismét bekapcsolódunk az Interparlamentáris Unió tevékenységébe, abban a reményben, hogy közreműködésünkkel elő fogjuk segíteni az Unió alapszabályában kitűzött célok elérését, így részt vettünk az Unió 1954. évi bécsi konferenciáján. Elhatározásunk helyesnek bizonyult, mert mint képviselőtársaink tudják, a bécsi konferencia a magyar küldöttség javaslatára határozatot fogadott el, mely síkra szállt mindazoknak az államoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvétele érdekében, melyek felvételüket kérték. Az a tény, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete több országgal együtt Magyarország felvétele ügyében is kedvező döntést hozott, mindenekelőtt a Szovjetunió és más békeszerető országok álláspontjának köszönhető, de emellett nem szabadna lebecsülni azt a hatást sem, amelyet az Interparlamentáris Unió határozatai a nemzetközi közvéleményre gyakorolnak. Az előadó a továbbiakban ismertette az Unió római, helsinki és dubrovniki üléseinek munkáját, kiemelte, hogy az Interparlamentárius Unió életében a helsinki konferencia a legjelentősebb állomás volt. Ezen a konferencián vettek első ízben részt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselői és döntő súllyal elősegítették, hogy a konferencia határozataiban állást foglalt többek között a békés egymás mellett élés. Az Interparlamentáris Unió ez évi tavaszi üléseit a baráti Jugoszláviában, Dubrovnikban tartotta meg. A WWI A dubrovniki ülésen jelentős kérdések megvitatása szeretheti a napirenden. Egyik legfontosabb volt ezek közül a leszerelés tárgyában Helsinkiben elfogadott határozatok végrehajtása A szovjet delegáció e tárgyban előterjesztett javaslatát az angol delegáció hasonló javaslattával egyesítve fogadta el a leszerelési bizottság. Ezen pozitív határozatok mellett a tanács többségi határozattal a Kínai Népköztársaság interparlamentáris csoportja felvétele ügyében olyan határozatot hozott, amely a felvétel tudomásulvételét elhalasztja a Kínai Népköztársaság ENSZ képviselete ügyének rendezéséig. A magyar és számos más ország delegátusai ebben a határozatban az alapszabály megsértését látják. A magyar csoport a bécsi TOLNAI NAPLÓ Nasszer, Nehru és a nyugati külügyminiszterek a Szuezi-csatorna államosításáról KAIRÓ Nasszer egyiptomi elnök az arab országok alexandriai ifjúsági értekezletén beszédet mondott — jelenti a kairói rádió. „Gigászi harcot vívunk szabadságunk védelmében és függetlenségünk megszilárdítása érdekében” — mondotta Nasszer, majd így folytatta: „Múltbeli tapasztalatainkból sok tanulságot vontunk le. Ezek a tanulságok bizonyítják, hogy jogainkat csak szakadatlan harccal védhetjük meg. Egyiptom független politikát hirdetett. Egyiptom a békepolitika híve, a háborús tömbök ellen irányuló küzdelem politikájának híve. — Egyiptom mindvégig kitart e politika mellett.” „A Szuezi-csatornát — hangsúlyozta Nasszer elnök — most visszaadtuk az egyiptomi népnek. A Szuezi-csatorna valóban, nem pedig csak szavakkal Egyiptom tulajdonává vált.” DELHI A delhi rádió jelentése szerint Nehru miniszterelnök a Bombay állambeli Punéban tartott gyűlésen többek között a következőket mondotta: “ Az, ami most a Szuezi-csatornával kapcsolatban történik az az Ázsiában és Afrikában gyakorolt európai befolyás fokozatos csökkentéséről tanúskodik. Ázsia és Afrika népe lerázzák magukról a gyarmati jármot és fejlődnek a szabadság új erői. LONDON Londonban szerdán délután és este Lloyd, Dulles és Pineau tanácskozott a szuezi kérdésről. Az AFP úgy értesült, hogy Dulles amerikai javaslatot terjesztett be a Szuezi-csatorna nemzetközivé tételére, s ezt a javaslatot a francia és angol külügyminiszter elvben helyeselte. Dulles olyan szerv létrehozását javasolja, amely nem ellenőrzéssel foglalkozna, hanem amelynek a csatorna igazgatása lenne a feladata. Ez a szerv, amelyben az 1888. évi egyezmény aláíró országai és Egyiptom is képviseltetné magát, nem állna az ENSZ fennhatósága alatt. Dulles azt javasolta, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország közösen dolgozzák ki annak a határozatnak a szövegét, amely leszögezi ennek az új szervnek a struktúráját és működési elveit s ezt a javaslatot egy nemzetközi értekezletre szóló meghívóval együtt küldjék meg a konstantinápolyi egyezményt aláíró hatalmaknak. Az értekezlet tehát már csak a gyakorlati módszerekkel foglalkozzék. Dulles elképzelése szerint a nemzetközi ellenőrzés és igazgatás pedig az értekezleten már mint befejezett tény szerepelne. A nyugati külügyminiszterek között azonban még mindig állnak fenn ellentétek. Az AFP tudósítója szerint ugyanis Dulles óvatosabb álláspontot képvisel, a franciák és az angolok pedig azt követelik, hogy az Egyesült Államok teljes egészében tegye magáévá a francia—angol álláspontot, amely erélyesebb lépéseket sürget. (59. folytatás.) „BUDAPEST RESTAURANT” Csak neki a vakvilágnak. A világ magam vagyok és hátamon a házam. Estére érkeztünk Torontóba. Jártam már a városban Freddel, nem volt ismeretlen az állomás környéke, mégis úgy gondoltam, este nem vágok neki az utcának, megvárom a reggelt. Még mindig nagyon gyengén éreztem magam. Hálásan gondoltam Fredre, amiért megváltotta a buszjegyet, így legalább a gazdától kapott maradék béremen vacsorát vehettem magamnak. Sokat nem mertem enni, mert még mindig fájt a végbelem. Néhány falatot ettem és a váróterem egy homályos zugába húzódtam. A padra kuporogtam, fejem alá tettem a táskámat, magamra terítettem a felöltőmet és rövidesen elaludtam. Nem tudom hány óra lehetett, amikor fölébresztettek. Két civilruhás úr állt előttem, nem mutatkoztak be, de nyomban megéreztem, hogy személyükben a rendőrség érdeklődik irataim után. Arra a kérdésükre: — Miért alszik itt? — szemrebbenés nélkül hazudtam — ... mert reggel utazom Berellastba, a farmra. Mégegyszer megnézték bevándorlási engedélyem és tovább mentek. Ettől az epizódtól eltekintve, nyugodtan töltöttem az éjszakát. Reggel már korán felébredtem . . . Bizonytalanul és tétován indultam a városnak. — Lesz, ahogy lesz, valahol csak akad munka számomra. . . A gyárak után érdeklődtem ... Azon a délelőttön végigjártam vagy ötöt — mindenünnen elküldték. Nem volt felvétel, még fél bérért se kellettem . . . Meglehetősen hűvös tavaszi idő volt. — Az északról futó felhők szakadozott dunnái alacsonyan úsztak az égen. Úgy éreztem magam a szépen rendezett város széles utcáin, mint az idegen fészekbe magányosan bedugott madárfióka. Tudja, milyen rossz érzés, magányosan idegenül mászkálni egy idegen városban, ahol az embernek még a szavát sem értik? Ha nem próbálta, inkább maradjon veszteg és higyjen nekem . . . Hontalannak, csavargónak lenni!? Nem élet az uram, mert az éhséget még ideig óráig elbírja az ember, de ha a szavát sem értik, nem törődik vele senki . . . legfeljebb a rendőrség nézi gyanúsan — ordítani lehet a kíntól. Inkább gyötörjenek, de szóljanak hozzám, szóljanak, hogy megértsem, szidjanak vagy lökjenek arrébb, de emberek vegyétek észre, hogy én is élek . . . hogy én is azért kívánkoztam Amerikába, hogy észrevegyék emberségem, hogy lássátok, én is érek valamit, én is élni akarok . ..i Nyüzsgött kavargott az Ontario-tó partján épült nagy város . . . Mit tegyek, bármerre nézek, bezárulnak előttem a kapuk. Alig vonszoltam magam. Az utolsó dolláromat váltottam fel az ebédnél. Sürgősen tenni kell valamit. Csavargásom során egy parkba jutottam. Még nem rügyeztek a fák, csak a hatalmas száz méternél is magasabb fenyőfák zöldeltek ... Fáradtan roskadtam az egyik padra. A fejem fájt, tépő gond kínozott. — Mit tegyek? . . . Meghalni. Meghalni? Most, amikor odaértem, ahol a szegény ember megváltását hittem, ahol.. . Nem, még élni kell. Hiszen és nem szerettem még lányt igazán, tisztán, hiszen még olyan fiatal vagyok. A pad melletti bokorról egy ágat törtem és magyar szavakat rajzoltam a sóderos útra és akkor eszembe jutott a belső zsebemben lapuló zacskó. Óvatosan előhúztam Galambos Sanyi utolsó ajándékát: Föld — egy marék Magyarország, nem sokkal nagyobb, mint a világ térképén az én kis hazám . . . Most gondoltam rá, amikor olyan messze kerültem tőle. Nem tudok énekelni, hangom sincs, egy dal jutott az eszembe — magyar dal. .. Megpróbáltam fütyülni, majd dúdoltam és úgy gondolatban mondtam hozzá a szöveget, tavasszal, amikor a Tisza virágzik ... (Folytatjuk.) Szamos Rudolf i Amerikából jöttem... Kalandos történet 1956 AUGUSZTUS 3. A Minisztertanács határozata a letelepedés engedélyhez kötésének megszüntetéséről A Miniszertanács rendelete szerint augusztus 1-től Budapesten, Miskolcon, Sztálinvárosban, Kazincbarcikán, Komlón és Várpalotán a letelepedési — és a jelenlegi ideiglenes tartózkodási engedély rendszere megszűnik. A rendelet szerint augusztus 1-től ezekben a városokban az állandó és az ideiglenes bejelentkezés korlátozás alá nem esik. A felsorolt városokra is vonatkozik azonban az a szabály, amely az egész ország területére érvényes, hogy az ideiglenes lakásbejelentkezés csak hat hónapig érvényes, utána vagy ki kell jelentkezni az ideiglenes lakásból, vagy pedig kérni kell a rendőrségtől az ideiglenes bejelentkezés további fenntartásának engedélyezését. I vietnami katolikus küldöttség látogatása Szekszárdra A hazánkban tartózkodó vietnami katolikus küldöttség öt tagja ellátogatott Szekszárdra, Ngo-Tu-Ha országgyűlési képviselő, a hanoi népfrontbizottság elnökének vezetésével. A vendégeket Czeber Árpád, a megyei tanács elnökhelyettese és Sárosdi Tibor, az Egyházügyi Hivatal vezetője üdvözölte. A vietnami küldöttek megtekintették a város nevezetességeit, látogatást tettek a katolikus plébániahivatalban, majd megnézték a szekszárdi múzeum gyűjteményeit. A vietnami katolikus küldöttség tagjai Szekszárdról Sztálinvárosba utaztak. a francia Minisztertanács ülése Párizs (MTI). A francia minisztertanács szerdai ülésén Guy Mollet miniszterelnök Pineau külügyminiszter távollétében hosszabb beszédben ismertette azokat a nemzetközi eseményeket, amelyek a Szuezi-csatorna államosítását követték. Bourges. Maunoury hadügyminiszter és Mitterand igazságügyi miniszter felszólalásukban saját szemszögükből elemezték a kérdést. Az Union Franchise d’Information szerint mindkét miniszter „szilárd magatartást” javasolt a kormánynak. Több lap szerint a kormányban nincs teljes egyetértés a tuniszi kérdéssel kapcsolatban. A minisztertanács elfogadta a parlamenti ülésszak befejezését kimondó rendeletet, amelyet Moller terjesztett be. E határozat értelmében a miniszterelnök akkor rekeszti be a parlament ülésszakát, amikor szükségesnek tartja „ahogyan az események alakulnak” — mondotta ezzel kapcsolatban a kormány szóvivője. A francia kormány szerdán hosszasan tárgyalt a szuezi helyzetről is. Jacquet miniszterelnökségi államtitkár a londoni rádió értesülése szerint kijelentette: a kormány tagjai egyhangúlag kifejezésre juttatták azt a szándékukat, hogy hatékony intézkedéseket tegyenek a francia érdekek megvédelmezésére. A minisztertanács ülése után Guy Mollet miniszterelnök a nemzetgyűlésben azt mondotta: a francia kormány el van szánva erélyes ellenrendszabályok megtételére. A miniszterelnök után felszólaló Paul Reynaud kijelentette, hogy a Szuezi csatorna életfontosságú Franciaország számára, mert azt importált kőolajszállítmányok 60 százaléka a csatornán halad át. Hajóval a Jenyiszejen Nemrégiben Moszkvában, Leningrádban és más városokban a fiatalok ezrei jelentkeztek, hogy részt vegyenek a távol keleti, sarkvidéki és az északi építkezéseken. A közelmúltban futott ki a moszkvai pályaudvarról az a szerelvény, amelyen 800 ifjú indult el távolkeleti építkezésekre. A fiatalok vonaton tették meg az utat Krasznojarszkig. Itt az „Alekszandr Matrozov’’ személyszállító hajóra szálltak. Most a Jenyiszejen hajóznak, elhaladnak a sűrű tajga mellett, naphosszat gyönyörködnek a változatos szibériai tájban. A hajón könyvtár, étterem és kényelmes lakosztály áll a fiatalok rendelkezésére. Az ifjú utasok faliújságot és rádióhíradót szerkesztenek, önálló zenekart alakítottak s esténként a fedélzeten és a táncteremben hangversenyeket tartanak. Az úton jól összebarátkoztak a fiatalok, jó barátság született köztük — és néha még szerelem is. A képen: Az „Alekszandr Matrozov”a hajó fedélzetén a fiatalok a Jenyiszej középső folyásánál a kilátásban gyönyörködnek. (Foto M. Retykin.)^